2009. december 29., kedd

Miről írtunk 2009-ben?


2009 májusában jelent meg egy kiolvashatatlan és főleg megjegyezhetetlen nevű magazin, a BERNESE OUTDOOR GEAR BLOG az interneten, melynek első bejegyzéseiben Latsko vázolta terveinket. Célunk azóta is változatlan: szeretnénk egy outdoor felszereléseket tesztelő, technológiákat, gyártókat, és más dolgokat bemutató oldallal segítséget nyújtani azoknak, akik tanácstalanok a vásárlásnál, vagy kérdéseik merülnek fel az eszközök használata során.



Végigfutva a bejegyzést megtudhatjátok, hogy miről is írtunk, hogyan fejlődött az oldal ez alatt a fél év alatt, és jövőbeli terveinkről is adunk némi információt.
Mottónkhoz igazodva („kíméletlenül őszinte, akár a természet”) került fel egy kritikai megjegyzés, mely talán szőrszálhasogatónak tűnhet, de a magyarországi helyzetet jól tükrözi. Persze nem mások szapulásával töltjük időnket, úgyhogy a felgyűlt feszültséget a heves esők ellenére is kipárologtattuk a vízálló-lélgező membránokat bemutató magazinbejegyzésben.



Mivel nagyon tetszett a klímaváltozás heves zivataros felbukkanása, rögtön megjelentek a védelemre kitalált cuccok tesztjei az oldalon. Először a Mountain Hardware Typhoon Jacket, és mivel az eső lefelé folyik, a Pant került kereszttűzbe. Úgy tűnik, ezt még überelni is lehet, így megfejeltük egy kizárólag ilyen cuccokra tervezett javaslattal. A „kevesebb néha több”, ultralight backpacking rész (mely ápdételve is lett!) szájíz szerint követhető, elvethető. Latsko grammhuszár, a magam részéről félig-meddig tojok az ilyenekre. Viszont ha már itt tartunk, a tanácsokat tesztek követték, melyben a Quechua Forclaz 50 Light pulcsiról és a pakolás nélkülözhetetlen kellékéről, a Deuter Speed Lite 30 táskáról és pakolási tippekről olvashattatok.
A magazin filozófiájához igazodva korábbi véleményünket felül is bírálhatjuk. Ez természetesen a bővülő tapasztalat átadását jelenti, ahogy a korábban egekbe dicsért Mountain Hardware Typhoon Jacket önrevíziója mutatja.



A vénasszonyok nyara arra sarkallja az embert, hogy zúgó hegyi patakokban hűsítse lábát, vagy inkább bakancsát, hogy lába szárazon maradjon. A tisztább-szárazabb-biztonságosabb érzés felelőse a Meindl Vakuum High MFS bakancs volt. Ugyanekkor bejelentkeztem – talán kicsit a felső kategória fricskájaként – egy beizzadós, de elázástól garantáltan védő Quechua Forclaz 100 túraponcsó teszttel.
Októberben az outdoor lábbelik vásárlását segítettük tanácsainkkal, és némi útmutatást nyújtottunk a hideg éjszakákra a hálózsákokról szóló két (Komolyabb hálózsákok I., II.) bejegyzésben.



A téli túra- és síszezonra készülve került fel az RP Duplex Boy dzseki tesztje, mely egy kompromisszumos megoldás határait feszegeti.
Ezzel egy időben kicsit megreformáltuk az oldalt is, hogy átláthatóbb, informatívabb legyen. Szerencsére ez csak a kezdet, folyamatosan agyalunk a fejlesztési irányokon, lépésenként pedig teszünk is érte.
Sajnos újra meg újra belefutunk abba a szomorú ténybe, hogy Magyarországon (ami sokaknak nem csak Budapestet jelenti!!!) jelenleg „kicsit” korlátozottak a lehetőségeink bizonyos felszerelések vásárlásakor. Gondolom más is járt már úgy például, hogy bement egy magát outdoor boltnak tulajdonító valamibe, lefolytatta az „Alpinista kabát van-e?”… „Persze, tudunk adni sí- és sznóbordkabátot”… „Köszönöm, aviszontlátásra!” párbeszédet, majd szomorúan távozott. A hazai lehetőségek kritikája is érződik a protektív rétegek technológiai hátterét bemutató GTX versus eVent írásban, valamint hasonló problémakört feszeget az Arc’teryx Gamma MX Hoody tesztje.



A sáros-havas idő beköszöntéhez idomultunk egy kamáslikat összehasonlító leírással, mely az RP kontra Trespass néven található meg. Nem kell ecsetelnem, hogy miért is fontosak ezek a darabok, úgyhogy továbbra is olvasgassátok vásárlás előtt a kritikákat!
Új témakör került terítékre a menedékházakat, szálláshelyeket bemutató sorozatunkban, melynek első tagja a Rax Karl-Ludwig-Haus lett.



Bármilyen outdoor tevékenységnél elengedhetetlen a megfelelő, réteges öltözködés, melynek jelentőségét szintén a novemberi irományok között találjátok meg. Ha már itt tartunk, nem mehetünk el szó nélkül a – szerencsére – teret hódító polár anyagokból készült öltözetek mellett, melyek hátterét a Polartec, valamint a Softshell technológia, melyet a Softshell anyagok és anyagtechnológiák címek alatt találtok.
Megismerkedhettetek „Szücsivel”, akinek a Kilimanjaro plus IceTrail 25-ös hátizsáktesztjét további tesztek és írások fogják követni. Szücsi elnyűhetetlen és szétforgácsolhatatlan fizikumát viszontláthatjátok majd az általa tesztelt felszerelések kritikájában. Ha szerinte valami nem bírja a strapát, az úgy is van, higgyétek el neki!



Az év utolsó hónapját egy málhás szamár, a Tatonka Yukon 70 nagyzsák tesztjével kezdtük. A példány nem mai darab, így a fogyasztói társadalom igazi ellenfelét rejti magában.
Igazi téli téma a legzordabb körülmények közé tervezett felszerelések töltőanyagáról, a pehelyről szóló cikk. Természetesen nem magyarországi helyzetekre kell gondolni használatakor, de reméljük, hogy sokaknak van lehetősége a „határokat feszegetni”. Akiknek pedig nincs, azoknak maradjon a sült libacomb párolt lilakáposztával ;)!
A téli témákhoz kívánkozik a Quechua Forclaz 300 kesztyű tesztje, mely nem egy magashegyi, vagy ónos-esős modell, de hidegben hadonászáshoz megteszi.
A polár anyagú öltözetek közül egy fura darab bemutatására is vállalkoztunk. A Milo Peli polárnadrág – ahogy az a tesztből is kitűnik – egy igazi kakukktojás: sem nem igazi mászógatya, sem nem túragatya, ha meg nadrág alá gatya, akkor mért pont ilyen. De inkább olvassátok el!
A Meindl Vakuum bakancshoz érkezett megjegyzésre a technológia részletesebb ismertetésével válaszolt Latsko, és igyekszünk a későbbiekben is minden ilyen jellegű problémát orvosolni. Ha kérdésetek/megjegyzésetek van, írjatok bátran, nem hagyjuk figyelmen kívül!
A karácsonyi készülődést színesítette az Outdoor Advent Kalendárium, mely – a viccet félretéve – hasznos tippekkel segíti a mindennapi túracsomag összeállítását.



Ahogy azt észrevehettétek, a kimondhatatlan és megjegyezhetetlen bernízautdórgírblogpontblogszpotpontkom helyett több helyen áttértünk már a GEARMAG név használatára, mely a magazin jelleget is jobban mutatja, valamint sokkal könnyebben megjegyezhető. Ez sem egy utolsó szempont ;)! Hamarosan ehhez illeszkedő arculati váltás is lesz.
Várjuk az észrevételeket, megjegyzéseket, akár témajavaslatokat is a gearmag.info@gmail.com címre!

Minden kedves olvasónknak Eredményes, Boldog Új Évet Kívánunk!
A GEARMAG csapata

2009. december 22., kedd

Kellemes Ünnepeket Kíván a GEARMAG!



Outdoor felszerelésekben gazdag, kellemes ünnepeket kíván a GEARMAG csapata!

2009. december 15., kedd

TESZT: Milo Peli polárnadrág


Milo Peli polárnadrág

A lengyel Milo cég sokat tud a magashegyekről. Azonban vannak, akik sokkal többet tudnak… Kezdjük mindjárt a Malden Mills-el, ami a Polartec anyagokat gyártja. Na ők, igazán sokat tudnak a különféle magashegyi körülményekről, no meg az ember biológiai adottságairól és annak változásairól a különféle körülmények függvényében (a US Army katonái végtére is mind a Malden Mills tesztelői – ECWCS GEN III). Vagyis azon cégeknek, akik a Polartec különféle anyagaiból dolgoznak, azoknak valójában már csak egy kis körítést (kidolgozás, dizájn, funkcionalizmus, minőség) kell az anyagok köré tenniük, bár az is igaz, hogy ezek akár fényévnyi különbséget is kialakíthatnak két ugyanolyan anyagból lévő termék között.

A Milo ezt a feladatot sajnos mindössze közepesen abszolválta. Miért is? Mert ők a valósággal szemben azt gondolták, hogy a Polartec Classic 100 a túranadrágok megszokott anyaga. Hát nem (könnyen koszolódik, nem elég tartós, vékony, és nem szélálló, a vízről nem is beszélve). A Polartec Classic 100 egy midlayer anyag, mely fenntartásokkal a relatíve kis vastagsága miatt akár baselayer gyanánt is használható (bár erre sokkal alkalmasabbnak tartom a Power Dry szériát). Vagyis egy Polartec Classic 100-ból készített nadrág legyen baselayer, vagy midlayer, de ez nem az. Legalábbis a szabása biztosan nem. Kezdjük ott, hogy a legtöbb gyártó megszokott gondolatmenetével szöges ellentétben (csak nem azért, mert a legtöbb gyártónál mérnökök és designerek tervezik a darabokat, nem pedig hétköznap is hegyekben járó-kelő praktikus emberek) logikus, hogy a héjnadrágokon kellene zseb (hiszen ezek vannak legfelül, főleg nagyobb magasságokban), a midlayereken meg nem, hiszen azért midlayer-nadrágok, mert van rajtuk valami úgyis, így viszont a zseb felesleges tömeg és ráadásul kényelmetlen is. Ezt az unpraktikus dolgot a Milo még megfejelte, amúgy „ha már nem átgondolt, akkor nehogy már kényelmes is legyen” elven, zsebzipzárral. Ami a túranadrágok kivételével az összes shellt idővel ki fogja nyírni (ha hálós a bélése, azért, ha Paclite akkor azért, ha meg háromrétegű, akkor azért, bár ez utóbbi bírja majd feltehetőleg a legjobban). Miloék marhára bírják ezt a zipzár dolgot, mert rápakoltak még egy pár teljesen felesleges darabot a lábszárra is. Ahhoz rövidek, hogy így fel lehessen venni a nadrágot bakanccsal is, amúgy meg feleslegesek, mert (legalábbis az én szokásaim szerint) így nem lehet a bakancs szárába behúzni a nadrágot. Ez azért rossz, mert még kamáslival is hamar felázik alulról, a koszról nem is beszélve… Nem tudom milyen filozófiát követ a Milo, de ez nem az utolsó hiba a gatyán. A legjobb még csak most jön. A derékállító elképesztően gnóm konstrukció. Az állító csúszka kiáll előre, így nem lehet ráhúzni semmit, főleg nem olyat, amin középen csat van, vagy övvel kell felhúzni, esetleg gumis (vagyis egyszerűen semmit nem lehet rávenni igazán kényelmesen). Az a kis izé folyton nyom valamennyire. Amikor magában hordanánk (mondjuk sátorba, aludni) akkor is útban van, mert ráfekszik az ember. A hálózsák bélése sem kedveli az ilyen kis agresszív csatocskákat… Azt hiszem, a hibákból csak ennyi van.

Igazából az anyagválasztáson kívül az egyetlen pozitívum ebben a nadrágban a térdek megerősített anyaga. Logikus, hogy minden lépésnél a térd ér hozzá az azt fedő anyaghoz, így ott hamar kibolyhosodna és kikopna a használattól, ha nem lenne megerősítve. Ez jó, de ha már eszükbe jutott, miért nincs a fenékrészen is? Üléskor is adjunk egy kis extra meleget…

Az ára, nem tudom, hogy milyen indokból, durván 60€ (16.000 forint). Nagyon drága, főleg annak tudatában, hogy milyen. Ennek ellenére a Polartec Classic 100 és a megerősítések miatt sokat érne, de nem ennyit...

Verdikt: Az igazság az, hogy annyira sok konstrukciós hiba van ebben a nadrágban (gyakorlatilag semmi nincs rajta jó helyen), hogy szerintem inkább az anyagválasztás az. Ez szerintem nem egy midlayer, mint ahogyan az anyagválasztás indokolja. Ez inkább egy hűvösebb időre tervezett boulder-nadrág (bár a szabása egyáltalán nem erre utal). Remélem, mert ez így nem értékelhető túl jól…

2009. december 13., vasárnap

VÁLASZ OLVASÓI MEGJEGYZÉSRE: Öregcsókának a GTX-ről...


Öregcsóka megjegyzése:

"Élvezem, ahogy tesztelsz- ha nem haragszol a tegezésért - de azt azért kellene tudni, hogy amikor literes korsó hasonlatot használsz a GTX bakancshoz, óriási bakit nyomsz a hozzánemértők arcába, merthogy a GTX KIFELÉ engedi a vizet (vízgőzt) , BEFELÉ nem , tehát a sör kifolyik. Bocs, nem égetni akarlak, amúgy élvezetes a leírásod, grata érte!"

Mivel nincs mail címed (és nem szeretek megjegyzésre megjegyzést fűzni), itt vagyok kénytelen válaszolni a Meindl MFS Vakuum bakancs tesztjéhez írt megjegyzésedre. Remélem nem gond.

Köszönöm a megjegyzést. Érdemes azonban azon, amit írtál egy kicsit elgondolkodni...

A Gore-Tex sematizálva nem egy tölcsér-szerű elven dolgozik. A meztelen ePTFE hártya nyújtott teflon jellegéből fakadóan kívülről és belülről is ugyanolyan. Lényegében a laminátum is, kivéve az ebből a szempontból nem fontos belső PU filmet, mely a membránt védi az izzadságtól és a kemikáliáktól, meg a laminátum külső (itt bőr, bár ez nincs laminálva) és bélés anyagait. Értem ez alatt azt, hogy maga a membrán homogén módon mikroporózus. Alapjában véve tehát nem az oldalak különbözősége miatt működik, hanem a víz folyadék (eső és kis túlzással, mondjuk 90%-ban a sör is :D) és gőz állapota (test páraleadása) közötti fizikai méretkülönbség okán. Vagyis a lényege nem az, hogy bentről ki járható, kintről befelé pedig nem (mint valami szelep), hanem valami számára járható, valami számára pedig nem (ezért membrán). Így, bár a söröskorsó hasonlat nem a gyakorlat szülötte, elvi alapon úgy gondolom működik, igaz feltehetően nem tenne jót a bakancsnak...

Amúgy mégegyszer köszönet a megjegyzésért, mert elképzelhető, hogy nem voltam egyértelmű a membránokról írt cikkekben! Amennyiben kérdés vagy tipp merülne fel, írj!
Üdvözlettel: Latsko

2009. december 10., csütörtök

TESZT: Quechua Forclaz 300 kesztyű


Quechua Forclaz 300 kesztyű

A Quechua cuccaival mindig is ki voltam békülve. Igazából nem is azért, mert olyan exkluzívak lennének, hanem inkább azért, mert jók, főleg az árukhoz képest. Itt kell megjegyeznem, hogy egy Loap, vagy egy Sherpa fleece (amennyiben nem Polartec anyagból készült) is ugyanennyit tud, csak az áruk jó három-négyszerese a Quechuának. Én pedig nem restellem bevallani, inkább lássanak rajtam Quechuát, mint Sherpát. Előbbi zseb alapján választ, a másodiknak meg egyszerűen fogalma sincs, mi alapján választott (mert nem is olcsó, meg nem is jó)…

A Forclaz 300 egy sima fleece-kesztyű. 100% Poliészter, 290 grammos négyzetméter-tömeggel. Nem egy Polartec Thermal Pro High Loft, de azért nem rossz. Melegnek éppen meleg, csak hamar kibolyhosodik, meg kinyúlik. Egy fleece-nek nem kell vízállónak lennie, így az nem szempont, hogy szinte azonnal csurom víz lesz, mikor elered az eső. A szabása sem rossz. Illeszkedik mindenhol, csak a csuklót nem fogja rendesen, pedig körbe van cikk-cakk varrva, hogy beszűküljön. Azért egy erősebb integetéstől már lelazul a kézről.

Verdikt: Szerintem ez egy sima fleece-kesztyű, mely nem simán olcsó. Az a 690 forint, amit kérnek érte, tiszta nyereség. Három sörért kapsz egy kesztyűt, amiben télen is tudod inni a negyediket, anélkül, hogy fázna a kezed. Tuti cucc, frankó pénzért!

2009. december 7., hétfő

MAGAZIN: Outdoor Advent Kalendárium – avagy 24 apróság, mely sose maradjon otthon


1 – kés: Mindennél fontosabb eszköz, mely bajba kerülésünk esetén túlélésünk záloga (kötél elvágásától, a komolyabb túlélési feladatokig). A hatályos jogszabályok értelmében ne legyen egy normál ciginél hosszabb…

2 – kulacs: A hidratálás akkor is fontos, amikor nem tartjuk annak. Ezenfelül a kulacs nélkül nem tudunk folyadékot magunkkal vinni a vízforrástól.

3 – csajka: Amikor a társak forralt borral kínálnak nagyon kellemetlen, ha nincs nálunk. Antialkoholisták gondoljanak az esetleges vízforralásra is…

4 – tűzkő és gyufa (nem vagy, hanem és): Amilyen kicsi és könnyű, annyira életet menthet. Sosem felesleges felszerelés.

5 – izolációs fólia: Baj esetén melegen tarthat, menedékként vagy bivakzsákként szolgálhat (viharban maradjon a táskában, mert fémet tartalmaz). Kiváló vízlepárló eszköz készíthető belőle. Alkalmas továbbá hordágy és függőágy készítésére is. Kis kreativitással fel sem lehet sorolni, hogy mire is jó még.

6 – elsősegély csomag: Aki nem rendelkezik egészségügyi végzettséggel, az jobban teszi, ha egy outdoor sportokhoz előre összeállított készletet vesz meg vagy másol le…

7 – fejfedő: Ha hideg van azért, ha fúj azért, ha esik azért, ha meg süt, akkor azért…

8 – esőkabát: Ha esik azért, ha meg nem azért. Mindenképpen jobbfajta legyen (ePTFE :D).

9 – tájoló: Az elveszettség érzése borzalmas lehet, de nálam mindig van tájoló.

10 – térkép: Ezt azért ugye nem kell kifejtenem…

11 – SteriPen (a leghatékonyabb vízfertőtlenítő a világon): Még nálunk sem árt az utcai kutak és patakok vizéhez. Kicsi és könnyű, de figyeljük az elemeket.

12 – túrabot: Nem tűnsz táposnak, ha használod (még itthon sem). Átmozgatja a felsőtestet is, nagyobb egyensúlyérzetet ad. Törés esetén sínnek, menedéképítéskor támasztéknak használható (izolációs fóliához például).

13 – fejlámpa: Vakon nehéz tájékozódni éjszaka. Olykor van, hogy bekésik az ember.

14 – tű és cérna: Rossz tud lenni, mikor leszakad egy gomb…

15 – tartalék gombok: Még rosszabb, ha nem tudjuk pótolni.

16 – gyertya: A tűz meggyújtásakor, vagy világításkor egyaránt fontos.

17 – 10 méter pruszik-kötél: Cipőfűző, vagy sátorzsinór pótlására. Más dolgok rögzítésére. Sokféle feladatra.

18 – kommunikációs eszköz: Mondjuk mobiltelefon. Amennyiben nincs térerő (és ezt előre tudni fogjuk) jobb a PMR-rádió, vagy a horribilis összegeket felemésztő műholdas telefon.

19 – kis méretű nagyító: Tüskék és szálkák kiszedéséhez, tűzgyújtáshoz. A jobb tájolókon van a térkép olvasásának megsegítésére…

20 – mutatós karóra: Lehetőleg automata (bár hosszabb eszméletvesztés esetén kifogyhat a járástartalékból), bár quartz is jó, ha friss benne az elem, évekig bírja. Nélkülözhetetlen időnk beosztásában, és nappali tájolásra is alkalmas.
21 – magasságmérő: Bár nem olcsó eszköz, egy igazi hegyi hobbi esetén nélkülözhetetlen a nap jó beosztásában és a tájolásban egyaránt.

22 – egy csomag borotvapenge: Vízhólyagokhoz, aprólékos vágási feladatokhoz, de csakis nagy körültekintéssel.

23 – napszemüveg: Amikor süt, amikor fúj, amikor pattog. Vagy amikor süt és fúj és pattog…

24 – gumióvszer: Igen, és lehet benne vizet is tárolni…

Verdikt: Kellemes Ünnepeket Minden Kedves Olvasónknak!

2009. december 4., péntek

MAGAZIN: A pehely


A libapehelyről (Goose Down) a korábbi, hálózsákokról szóló első cikkben már tettem említést. Azonban ez a természetes szigetelőanyag az outdoor ipar hidegebb éghajlatokra tervezett ruházatainak is napjainkig meghatározó eleme. Érdemes róla többet is megtudni, hiszen egészen mostanáig nincs komoly ellenfele a hasonló anyagok között. Bár a legújabb technológiák (PrimaLoft, Thermic Micro) már sok szegmensben lepipálják (például a nedvességtűrésben), még mindig nincs egy összességében ennyit tudó szintetikus töltet, legalábbis hideg és száraz körülmények közé.

Az expedíciós csapatok még nem álltak át az ECWCS GEN III iránymutatásaira (PrimaLoft és általában szintetikus töltetek), ahogyan mi outdoor emberek már a statisztikák szerint, tudtunkon kívül is megtettük. Nem gondolom, hogy régimódiak lennének. Inkább tudják, mit is tud a pehely a gyakorlatban. Szerencsére nem ennyire speciális dolog ez, hiszen könnyen beszerezhető, bár relatíve drága, de egy, még az ősei által is alkalmazott anyagért (melynél jobb bizonyíték nincs is a tartósságra) nem feltétlen sajnálja az ember annyira a pénzt, mint egy csak mások által kipróbált szintetikus dologra, US Army ide, vagy oda. Tehát az expedíciós csapatok, akik azért a nyolcezresektől a sarkokig alkalmazzák sportra és munkára ezeket a mellényeket, kabátokat, nadrágokat, overálokat, kesztyűket és hálózsákokat, nem beszélve a különféle sátor-lábbelikről, tudhatnak valamit.

Arról már volt szó, hogy mit jelent a viszonyszám, vagyis a Fill Power (a Fill Power azt jelenti, hogy hány köbhüvelyk (1 köbhüvelyk = 16,38 köbcentiméter) térfogatú egy uncia (28,35 gramm) betöltendő pehely, vagyis azonos tömeg mellett nagyobb a térfogat, tehát nagyobb az egységnyi tömegre eső szigetelőképesség). Arról is volt már szó, hogy minél magasabb ez a szám, annál jobb minőségű a pehely. Ezek a dolgok azonban nem feltétlenül adnak iránymutatást mindenkinek, aki pehelycucc vásárlására készül. Tekintsünk be most egy kicsit a kulisszák mögé. A gyártók ugyanis a most következő információkkal nem szokták teletömni katalógusaikat.

A bennfentesek tudják, hogy legjobb pelyhet pont itt, Kelet-közép- és Kelet-Európában termelik. Az állattartási körülmények szemmel tartása kötelező egy természetbarát embernek, így érdemes tudnotok néhány dolgot. Sajnos, vagy nem mára ide is betört a kelet. A legsilányabb minőségű (ám nagyon igénytelen és olcsó) 550-es vagy az alatti Fill Powerrel rendelkező pelyhet Kínából importálják a cégek (ezek nem ajánlhatóak nyugodt szívvel komolyabb felhasználásra, azonban olcsó cuccokhoz, vagy jó minőségű lábtájéki szigetelésre kiváló). Ezeket a pelyheket legtöbbször mindössze tizenkét hét után újrafosztják a vegyes libaállományból. Nyílván ez az állatoknak sem tesz jót, sőt a nem minőségre törekvés gondolom a tartási körülmények között is megnyilvánul… Kiegészítésként: a 600-as FP-hez már kénytelenek némi kelet-európai pelyhet vegyíteni, mert a kínai pehely és toll önmagában nem képes megütni még a 600-as sűrűséget sem.

A 625 és 650 Fill Powerrel rendelkező töltetek már többségében Kelet-Európában fosztatnak. Bár a 12-16 hetes tollnevelési időszak még mindig rövid, azonban a például Lengyelországban tartott madaraknak biztosan jobb sora van, mint a kínaiaknak (az EU előnyei). Ezeket többnyire a kiegészítőkhöz használják (például kétujjas kesztyűk).

A klasszikus közepes szintet (mely egyébként az extrém használat kivételével a legésszerűbb megoldás még az Alpokba is) a 700-as és a 750-es Fill Power jelenti. Ezeket 16-20 hét elteltével fosztják újra, szintén kelet-európai libákból.

A csúcskategória a 800-as és afeletti Fill Power. Hálózsákok, extrém kabátok, nadrágok és overálok töltetei. Azonos szigetelőképesség mellett a legkönnyebb töltőanyag. A 800-as pelyhet jórészt (merthogy azért ezt még keverik 700-assal, 750-essel) az úgynevezett anyalibákból fosztják 24-48 hónap (!) elteltével. Ezek a madarak a termelők saját élelmi tojói, így ezek jócskán idősebb madarak, mint a korábbiakban említettek. Miért is fontos ez? Mert minél öregebb egy liba és minél kevesebbszer lett tollfosztva, annál jobb minőségű és dúsabb, valamint tartósabb a pehely. Kizárólag ebből az anyaliba-pehelyből készítik (gondosan válogatva és kezelve) a 850+ Fill Power pelyhet. Ez rendkívül drága, ám nagyon hatékony szigetelőanyag. Extrém expedíciós hálózsákok és felszerelések töltőanyaga. Nyolcezer méter fölött és a sarkvidékeken is bizonyította, hogy a modern technológia nem mindenhol jelenti a legjobbat is egyben.

A korábbi cikkhez kiegészítésként: Sokan gondolják, hogy a pehely allergén. Igazából a pehely szálai között megülő por és más anyagok okoznak allergiás reakciót, mely a különleges válogatási és tisztítási (800-850+) eljárással gyakorlatilag teljesen megelőzhető.

Verdikt: Amennyiben futja rá, vegyünk pehely töltetű szigetelőréteget, nagyon hideg és száraz útjainkhoz, mert nagyon könnyű és jól kompresszálható. Használható itt is, ott is, de akkor kell fölé egy masszív vízálló-lélegző kabát.

2009. december 1., kedd

TESZT: Tatonka Yukon 70 hátizsák




„Mindig annyi cuccot viszek, amekkora a zsák” szoktam mondani, és ez igaz is! Ebből kifolyólag ha van eszünk, egész táska-garnitúrát tartunk otthon súlyunknak, célterületünknek és a kiruccanás időtartamának függvényében. A Tatonka Yukon 70-es, 70+ literével nálam a létra tetején van.

Régen volt már, amikor összebútoroztunk a darabbal. Mivel a lehetőségek és a gondolkodás is a tömegközlekedést részesítette előnyben, utazáshoz kellett egy „nagyzsák”. Vagyis nem túrához vettem a példányt. Nyilván nem is csak a heti pakk cipeléséhez, de eleinte erre használtam inkább. Viszont így bemutathatom sokoldalú használhatóságát. A tapasztalat 2002-től értendő, vagyis nem a legújabb modell tulajdonságait ecsetelem, de úgy vélem Tatonkáéknál azóta fejlesztések zajlottak!



Egy nagy hátizsák kiválasztásánál alapvető szempont, hogy mire szeretnénk használni, és hogy mekkorák vagyunk (magasság és tömeg). Mivel ezek nem olcsó darabok, reménykedünk időtállóságukban is. Normálisabb daraboknál alapvetően a kényelem, méret, apróságok döntenek, de érdemes ezekre időt fordítani a vásárlásnál, hogy a hosszú túrákon ne szenvedjünk, bosszankodjunk.

A vásárláskor egyrészt a kínálat, másrészt önmagam és a célok ismerete is korlátozott volt. Szépen lassan toltam ki a határokat, és a hátizsák mindenhez alkalmazkodott. Utólag visszagondolva jó választás volt. Miért?




A vásárlásnál voltak alapvető szempontok: erős anyagú legyen, megfelelő hátmerevítésű, több ponton alakítható/állítható, több rekeszes tároló rész és felvarrott külső zsebek helyett pántok. A Tatonka Yukon 70-es ezeknek mind megfelelt.




Anyaga erős, 7 év alatt sem lehetett elnyűni. Vízállósága nem végtelen, de egy záport, kisebb esőt kibír. Mindenképpen ajánlott egy esővédő huzatot venni hozzá, mely akár nagyobb zsákra illeszkedő is lehet (így ha kívülre kötünk valamit, akkor is befér a huzat alá... az enyémhez pl. 90 literes a huzat).
A hátizsák fém merevítésű, szellőző hátkiképzésű. A V2 rendszernek köszönhetően széles skálán, magasságunktól függően állíthatjuk a derék-váll közti pánt-távolságot. A hátizsákon derékpánt és mellmagasságban összecsatolható pánt is van, valamint több helyen és módon szabályozhatjuk a kényelmes rögzítést (váll-, derék-, oldal-állítási lehetőségek pántokkal).
A felszerelés tárolására három rekesz szolgál. Egy kisebb alsó, mely igény szerint összenyitható a legnagyobb középsővel. Ezen kívül, a lenyitható felső részen is van egy rekesz. A hátizsákon további két zsebet (egyet elől, egyet beül) találunk. Az állítási lehetőségek alapján valójában egy 70+os zsákkal van dolgunk, ugyanis a felső rekeszt megemelhetjük, és így a túlzsúfolt középső részt további literekkel gyarapíthatjuk. Az egyes rekeszek és részek zárását cipzárak és csatos, állítható pántok biztosítják, melyek közül több is külső védőhuzattal lett ellátva. A cipzárak erősek, a pántokkal pedig a csomag méretéhez igazítható a hátizsák mérete/formája, illetve tehermentesítik a cipzárakat. Komoly hiba, melyet azóta már javított a gyártó, az alsó rekesz kicipzárazási módja. A zsákomon ezt vízszintesen tehetjük, mely teljesen megpakolt állapotban komoly fejtörést okozhat. Szerencsére ezt félkörösre módosították, így könnyedén lenyitható előre az alsó rész, és egyszerűen férünk hozzá felszerelésünkhöz. Az oldalsó rekesz elején egy kisebb zseb (toll- és irattartó) van, rendeltetésnek megfelelő helyen, míg a legnagyobb rész oldalán egy külön cipzárral biztosított egyes cuccokhoz a hozzáférés anélkül, hogy az egész zsákot megbontanánk.
A táska minden részén találunk rögzítő, állító és egyéb pántokat, melyekkel a csomaghoz igazíthatjuk a zsákot, vagy csomagot igazíthatunk hozzá. Vagyis külső zsebek helyett, melyek mérete és formája adott, lehetőséget kapunk a plusz felszerelés felrögzítéséhez. Ez mindenképpen kényelmetlen, de sokszor szükséges. A táska alsó részén pedig két hálós tartó (kulacsnak) is van. Ezek a használat során sajnos már kinyúltak, gumírozásuk meggyengült, odafigyelve kell használni. Anyaguk viszont sehol nem foszlott vagy szakadt.

A hátizsák sokat kapott hét év alatt. Rendszeres egyetemi utazgatások, nyaralás, meló, repülőút, stb. és persze a kihagyhatatlan sok-sok túra. Kezdjük a – remélhetőleg – kevésbé frekventált használati móddal: vonaton oké, mert mi pakolásszuk, a buszt és a repülőt nem szereti, mert ott mások rámolják és sok a pánt/csat rajta. Egyetlen sérülését is a repülésnek köszönheti, az egyik cipzárhúzóka pántja leszakadt. Az anyaga eddig mindent kibírt.
Nade a túra… legyen szó csak a menedékházig, háztól házig, avagy napról-napra csigaházcipelésről, minden helyzetben helytállt. Időjárási szempontból ugyanez igaz rá (persze a +esővédő huzattal). Csak arra kell figyelni, hogy mindent jól állítsunk be, és persze okosan pakoljuk meg. Mindent szabályozhatunk a rengeteg pánttal, szortírozhatunk a rekeszekkel, kívülre felköthetjük a plusz cuccokat. Pontosan beállíthatjuk a hátméretet is, kialakításának köszönhetően pedig nem rohad ránk. Hosszabb túrákhoz, nagy szintkülönbségekhez viszont hasznos lehet mellé egy túrabot, melyre a tömeget ellensúlyozva, ízületeinket kímélve rátámaszkodhatunk.

Verdikt: Véleményem szerint a Tatonka sok esetben lehet jó választás. Több táskát láttam/hordtam kínálatukból, kialakításuk és anyaguk is a célterületnek megfelelő. A Yukon 70 nagyzsákként mindenképpen helytállt. Hiba alig van rajta, az esővédő huzat beszerzése pedig nem nagy ördöngösség. Tapasztalatom szerint a hátizsák a fogyasztói társadalom komoly ellensége kényelme, kialakítása és időtállósága alapján. Érdemes érte kiadni a pénzt!