AJÁNLÓ
-
►
2010
(68)
- ► szeptember (6)
2009. december 29., kedd
Miről írtunk 2009-ben?
2009. december 22., kedd
2009. december 15., kedd
TESZT: Milo Peli polárnadrág
A Milo ezt a feladatot sajnos mindössze közepesen abszolválta. Miért is? Mert ők a valósággal szemben azt gondolták, hogy a Polartec Classic 100 a túranadrágok megszokott anyaga. Hát nem (könnyen koszolódik, nem elég tartós, vékony, és nem szélálló, a vízről nem is beszélve). A Polartec Classic 100 egy midlayer anyag, mely fenntartásokkal a relatíve kis vastagsága miatt akár baselayer gyanánt is használható (bár erre sokkal alkalmasabbnak tartom a Power Dry szériát). Vagyis egy Polartec Classic 100-ból készített nadrág legyen baselayer, vagy midlayer, de ez nem az. Legalábbis a szabása biztosan nem. Kezdjük ott, hogy a legtöbb gyártó megszokott gondolatmenetével szöges ellentétben (csak nem azért, mert a legtöbb gyártónál mérnökök és designerek tervezik a darabokat, nem pedig hétköznap is hegyekben járó-kelő praktikus emberek) logikus, hogy a héjnadrágokon kellene zseb (hiszen ezek vannak legfelül, főleg nagyobb magasságokban), a midlayereken meg nem, hiszen azért midlayer-nadrágok, mert van rajtuk valami úgyis, így viszont a zseb felesleges tömeg és ráadásul kényelmetlen is. Ezt az unpraktikus dolgot a Milo még megfejelte, amúgy „ha már nem átgondolt, akkor nehogy már kényelmes is legyen” elven, zsebzipzárral. Ami a túranadrágok kivételével az összes shellt idővel ki fogja nyírni (ha hálós a bélése, azért, ha Paclite akkor azért, ha meg háromrétegű, akkor azért, bár ez utóbbi bírja majd feltehetőleg a legjobban). Miloék marhára bírják ezt a zipzár dolgot, mert rápakoltak még egy pár teljesen felesleges darabot a lábszárra is. Ahhoz rövidek, hogy így fel lehessen venni a nadrágot bakanccsal is, amúgy meg feleslegesek, mert (legalábbis az én szokásaim szerint) így nem lehet a bakancs szárába behúzni a nadrágot. Ez azért rossz, mert még kamáslival is hamar felázik alulról, a koszról nem is beszélve… Nem tudom milyen filozófiát követ a Milo, de ez nem az utolsó hiba a gatyán. A legjobb még csak most jön. A derékállító elképesztően gnóm konstrukció. Az állító csúszka kiáll előre, így nem lehet ráhúzni semmit, főleg nem olyat, amin középen csat van, vagy övvel kell felhúzni, esetleg gumis (vagyis egyszerűen semmit nem lehet rávenni igazán kényelmesen). Az a kis izé folyton nyom valamennyire. Amikor magában hordanánk (mondjuk sátorba, aludni) akkor is útban van, mert ráfekszik az ember. A hálózsák bélése sem kedveli az ilyen kis agresszív csatocskákat… Azt hiszem, a hibákból csak ennyi van.
Igazából az anyagválasztáson kívül az egyetlen pozitívum ebben a nadrágban a térdek megerősített anyaga. Logikus, hogy minden lépésnél a térd ér hozzá az azt fedő anyaghoz, így ott hamar kibolyhosodna és kikopna a használattól, ha nem lenne megerősítve. Ez jó, de ha már eszükbe jutott, miért nincs a fenékrészen is? Üléskor is adjunk egy kis extra meleget…
Az ára, nem tudom, hogy milyen indokból, durván 60€ (16.000 forint). Nagyon drága, főleg annak tudatában, hogy milyen. Ennek ellenére a Polartec Classic 100 és a megerősítések miatt sokat érne, de nem ennyit...
Verdikt: Az igazság az, hogy annyira sok konstrukciós hiba van ebben a nadrágban (gyakorlatilag semmi nincs rajta jó helyen), hogy szerintem inkább az anyagválasztás az. Ez szerintem nem egy midlayer, mint ahogyan az anyagválasztás indokolja. Ez inkább egy hűvösebb időre tervezett boulder-nadrág (bár a szabása egyáltalán nem erre utal). Remélem, mert ez így nem értékelhető túl jól…
2009. december 13., vasárnap
VÁLASZ OLVASÓI MEGJEGYZÉSRE: Öregcsókának a GTX-ről...
"Élvezem, ahogy tesztelsz- ha nem haragszol a tegezésért - de azt azért kellene tudni, hogy amikor literes korsó hasonlatot használsz a GTX bakancshoz, óriási bakit nyomsz a hozzánemértők arcába, merthogy a GTX KIFELÉ engedi a vizet (vízgőzt) , BEFELÉ nem , tehát a sör kifolyik. Bocs, nem égetni akarlak, amúgy élvezetes a leírásod, grata érte!"
Mivel nincs mail címed (és nem szeretek megjegyzésre megjegyzést fűzni), itt vagyok kénytelen válaszolni a Meindl MFS Vakuum bakancs tesztjéhez írt megjegyzésedre. Remélem nem gond.
Köszönöm a megjegyzést. Érdemes azonban azon, amit írtál egy kicsit elgondolkodni...
A Gore-Tex sematizálva nem egy tölcsér-szerű elven dolgozik. A meztelen ePTFE hártya nyújtott teflon jellegéből fakadóan kívülről és belülről is ugyanolyan. Lényegében a laminátum is, kivéve az ebből a szempontból nem fontos belső PU filmet, mely a membránt védi az izzadságtól és a kemikáliáktól, meg a laminátum külső (itt bőr, bár ez nincs laminálva) és bélés anyagait. Értem ez alatt azt, hogy maga a membrán homogén módon mikroporózus. Alapjában véve tehát nem az oldalak különbözősége miatt működik, hanem a víz folyadék (eső és kis túlzással, mondjuk 90%-ban a sör is :D) és gőz állapota (test páraleadása) közötti fizikai méretkülönbség okán. Vagyis a lényege nem az, hogy bentről ki járható, kintről befelé pedig nem (mint valami szelep), hanem valami számára járható, valami számára pedig nem (ezért membrán). Így, bár a söröskorsó hasonlat nem a gyakorlat szülötte, elvi alapon úgy gondolom működik, igaz feltehetően nem tenne jót a bakancsnak...
2009. december 10., csütörtök
TESZT: Quechua Forclaz 300 kesztyű
A Forclaz 300 egy sima fleece-kesztyű. 100% Poliészter, 290 grammos négyzetméter-tömeggel. Nem egy Polartec Thermal Pro High Loft, de azért nem rossz. Melegnek éppen meleg, csak hamar kibolyhosodik, meg kinyúlik. Egy fleece-nek nem kell vízállónak lennie, így az nem szempont, hogy szinte azonnal csurom víz lesz, mikor elered az eső. A szabása sem rossz. Illeszkedik mindenhol, csak a csuklót nem fogja rendesen, pedig körbe van cikk-cakk varrva, hogy beszűküljön. Azért egy erősebb integetéstől már lelazul a kézről.
Verdikt: Szerintem ez egy sima fleece-kesztyű, mely nem simán olcsó. Az a 690 forint, amit kérnek érte, tiszta nyereség. Három sörért kapsz egy kesztyűt, amiben télen is tudod inni a negyediket, anélkül, hogy fázna a kezed. Tuti cucc, frankó pénzért!
2009. december 7., hétfő
MAGAZIN: Outdoor Advent Kalendárium – avagy 24 apróság, mely sose maradjon otthon
2 – kulacs: A hidratálás akkor is fontos, amikor nem tartjuk annak. Ezenfelül a kulacs nélkül nem tudunk folyadékot magunkkal vinni a vízforrástól.
3 – csajka: Amikor a társak forralt borral kínálnak nagyon kellemetlen, ha nincs nálunk. Antialkoholisták gondoljanak az esetleges vízforralásra is…
4 – tűzkő és gyufa (nem vagy, hanem és): Amilyen kicsi és könnyű, annyira életet menthet. Sosem felesleges felszerelés.
5 – izolációs fólia: Baj esetén melegen tarthat, menedékként vagy bivakzsákként szolgálhat (viharban maradjon a táskában, mert fémet tartalmaz). Kiváló vízlepárló eszköz készíthető belőle. Alkalmas továbbá hordágy és függőágy készítésére is. Kis kreativitással fel sem lehet sorolni, hogy mire is jó még.
6 – elsősegély csomag: Aki nem rendelkezik egészségügyi végzettséggel, az jobban teszi, ha egy outdoor sportokhoz előre összeállított készletet vesz meg vagy másol le…
7 – fejfedő: Ha hideg van azért, ha fúj azért, ha esik azért, ha meg süt, akkor azért…
8 – esőkabát: Ha esik azért, ha meg nem azért. Mindenképpen jobbfajta legyen (ePTFE :D).
9 – tájoló: Az elveszettség érzése borzalmas lehet, de nálam mindig van tájoló.
10 – térkép: Ezt azért ugye nem kell kifejtenem…
11 – SteriPen (a leghatékonyabb vízfertőtlenítő a világon): Még nálunk sem árt az utcai kutak és patakok vizéhez. Kicsi és könnyű, de figyeljük az elemeket.
12 – túrabot: Nem tűnsz táposnak, ha használod (még itthon sem). Átmozgatja a felsőtestet is, nagyobb egyensúlyérzetet ad. Törés esetén sínnek, menedéképítéskor támasztéknak használható (izolációs fóliához például).
13 – fejlámpa: Vakon nehéz tájékozódni éjszaka. Olykor van, hogy bekésik az ember.
14 – tű és cérna: Rossz tud lenni, mikor leszakad egy gomb…
15 – tartalék gombok: Még rosszabb, ha nem tudjuk pótolni.
16 – gyertya: A tűz meggyújtásakor, vagy világításkor egyaránt fontos.
17 – 10 méter pruszik-kötél: Cipőfűző, vagy sátorzsinór pótlására. Más dolgok rögzítésére. Sokféle feladatra.
18 – kommunikációs eszköz: Mondjuk mobiltelefon. Amennyiben nincs térerő (és ezt előre tudni fogjuk) jobb a PMR-rádió, vagy a horribilis összegeket felemésztő műholdas telefon.
19 – kis méretű nagyító: Tüskék és szálkák kiszedéséhez, tűzgyújtáshoz. A jobb tájolókon van a térkép olvasásának megsegítésére…
20 – mutatós karóra: Lehetőleg automata (bár hosszabb eszméletvesztés esetén kifogyhat a járástartalékból), bár quartz is jó, ha friss benne az elem, évekig bírja. Nélkülözhetetlen időnk beosztásában, és nappali tájolásra is alkalmas.
21 – magasságmérő: Bár nem olcsó eszköz, egy igazi hegyi hobbi esetén nélkülözhetetlen a nap jó beosztásában és a tájolásban egyaránt.
22 – egy csomag borotvapenge: Vízhólyagokhoz, aprólékos vágási feladatokhoz, de csakis nagy körültekintéssel.
23 – napszemüveg: Amikor süt, amikor fúj, amikor pattog. Vagy amikor süt és fúj és pattog…
24 – gumióvszer: Igen, és lehet benne vizet is tárolni…
Verdikt: Kellemes Ünnepeket Minden Kedves Olvasónknak!
2009. december 4., péntek
MAGAZIN: A pehely
A libapehelyről (Goose Down) a korábbi, hálózsákokról szóló első cikkben már tettem említést. Azonban ez a természetes szigetelőanyag az outdoor ipar hidegebb éghajlatokra tervezett ruházatainak is napjainkig meghatározó eleme. Érdemes róla többet is megtudni, hiszen egészen mostanáig nincs komoly ellenfele a hasonló anyagok között. Bár a legújabb technológiák (PrimaLoft, Thermic Micro) már sok szegmensben lepipálják (például a nedvességtűrésben), még mindig nincs egy összességében ennyit tudó szintetikus töltet, legalábbis hideg és száraz körülmények közé.
Az expedíciós csapatok még nem álltak át az ECWCS GEN III iránymutatásaira (PrimaLoft és általában szintetikus töltetek), ahogyan mi outdoor emberek már a statisztikák szerint, tudtunkon kívül is megtettük. Nem gondolom, hogy régimódiak lennének. Inkább tudják, mit is tud a pehely a gyakorlatban. Szerencsére nem ennyire speciális dolog ez, hiszen könnyen beszerezhető, bár relatíve drága, de egy, még az ősei által is alkalmazott anyagért (melynél jobb bizonyíték nincs is a tartósságra) nem feltétlen sajnálja az ember annyira a pénzt, mint egy csak mások által kipróbált szintetikus dologra, US Army ide, vagy oda. Tehát az expedíciós csapatok, akik azért a nyolcezresektől a sarkokig alkalmazzák sportra és munkára ezeket a mellényeket, kabátokat, nadrágokat, overálokat, kesztyűket és hálózsákokat, nem beszélve a különféle sátor-lábbelikről, tudhatnak valamit.
Arról már volt szó, hogy mit jelent a viszonyszám, vagyis a Fill Power (a Fill Power azt jelenti, hogy hány köbhüvelyk (1 köbhüvelyk = 16,38 köbcentiméter) térfogatú egy uncia (28,35 gramm) betöltendő pehely, vagyis azonos tömeg mellett nagyobb a térfogat, tehát nagyobb az egységnyi tömegre eső szigetelőképesség). Arról is volt már szó, hogy minél magasabb ez a szám, annál jobb minőségű a pehely. Ezek a dolgok azonban nem feltétlenül adnak iránymutatást mindenkinek, aki pehelycucc vásárlására készül. Tekintsünk be most egy kicsit a kulisszák mögé. A gyártók ugyanis a most következő információkkal nem szokták teletömni katalógusaikat.
A bennfentesek tudják, hogy legjobb pelyhet pont itt, Kelet-közép- és Kelet-Európában termelik. Az állattartási körülmények szemmel tartása kötelező egy természetbarát embernek, így érdemes tudnotok néhány dolgot. Sajnos, vagy nem mára ide is betört a kelet. A legsilányabb minőségű (ám nagyon igénytelen és olcsó) 550-es vagy az alatti Fill Powerrel rendelkező pelyhet Kínából importálják a cégek (ezek nem ajánlhatóak nyugodt szívvel komolyabb felhasználásra, azonban olcsó cuccokhoz, vagy jó minőségű lábtájéki szigetelésre kiváló). Ezeket a pelyheket legtöbbször mindössze tizenkét hét után újrafosztják a vegyes libaállományból. Nyílván ez az állatoknak sem tesz jót, sőt a nem minőségre törekvés gondolom a tartási körülmények között is megnyilvánul… Kiegészítésként: a 600-as FP-hez már kénytelenek némi kelet-európai pelyhet vegyíteni, mert a kínai pehely és toll önmagában nem képes megütni még a 600-as sűrűséget sem.
A 625 és 650 Fill Powerrel rendelkező töltetek már többségében Kelet-Európában fosztatnak. Bár a 12-16 hetes tollnevelési időszak még mindig rövid, azonban a például Lengyelországban tartott madaraknak biztosan jobb sora van, mint a kínaiaknak (az EU előnyei). Ezeket többnyire a kiegészítőkhöz használják (például kétujjas kesztyűk).
A klasszikus közepes szintet (mely egyébként az extrém használat kivételével a legésszerűbb megoldás még az Alpokba is) a 700-as és a 750-es Fill Power jelenti. Ezeket 16-20 hét elteltével fosztják újra, szintén kelet-európai libákból.
A csúcskategória a 800-as és afeletti Fill Power. Hálózsákok, extrém kabátok, nadrágok és overálok töltetei. Azonos szigetelőképesség mellett a legkönnyebb töltőanyag. A 800-as pelyhet jórészt (merthogy azért ezt még keverik 700-assal, 750-essel) az úgynevezett anyalibákból fosztják 24-48 hónap (!) elteltével. Ezek a madarak a termelők saját élelmi tojói, így ezek jócskán idősebb madarak, mint a korábbiakban említettek. Miért is fontos ez? Mert minél öregebb egy liba és minél kevesebbszer lett tollfosztva, annál jobb minőségű és dúsabb, valamint tartósabb a pehely. Kizárólag ebből az anyaliba-pehelyből készítik (gondosan válogatva és kezelve) a 850+ Fill Power pelyhet. Ez rendkívül drága, ám nagyon hatékony szigetelőanyag. Extrém expedíciós hálózsákok és felszerelések töltőanyaga. Nyolcezer méter fölött és a sarkvidékeken is bizonyította, hogy a modern technológia nem mindenhol jelenti a legjobbat is egyben.
A korábbi cikkhez kiegészítésként: Sokan gondolják, hogy a pehely allergén. Igazából a pehely szálai között megülő por és más anyagok okoznak allergiás reakciót, mely a különleges válogatási és tisztítási (800-850+) eljárással gyakorlatilag teljesen megelőzhető.
Verdikt: Amennyiben futja rá, vegyünk pehely töltetű szigetelőréteget, nagyon hideg és száraz útjainkhoz, mert nagyon könnyű és jól kompresszálható. Használható itt is, ott is, de akkor kell fölé egy masszív vízálló-lélegző kabát.