MAGAZIN: A kamáslikról...

Amikor az ember durva terepre téved (akár egy kis teljesítménytúrázás keretében is) valamilyen tényező biztosan be akar majd jutni a nadrágszárába. Ebben gyakorlatilag biztos lehet, teljesen mindegy, hogy az hó, sár, pióca, víz vagy homok. Ezek közül némelyik ráadásul konkrétan azzal a céllal indul az ember ellen harcba, hogy a fogyasztói társadalom alá adja a lovat, és szépen kirongyolja a gatyaszárat. Mint szinte minden ellen, ezekkel szemben is létezik hatékony védelem. Ez pedig a kamásli…

Csoportosításuk relatíve könnyű, hiszen csak meg kell mondanunk, hogy hol szeretnénk az adott hardvert bevetni és ehhez az alábbi opciók közül kell típust és anyagot választani. Mondjuk ez általában nem is olyan egyszerű…

A kamáslinak alapjában véve nem sok érdemre méltó fő része van. Legnagyobb hányada maga az anyag. Ez mindenképpen ellenálló és erős, vagyis nagy denier-számú szövet kell, hogy legyen. Nem ritkán ezek a kamásli anyagok 400-500, sőt akár 700 denieresek is lehetnek (például Cordura, Keprotec, vagy Amaretta). Ez természetesen befolyásolja tömegüket is, úgyhogy érdemes megtalálni az arany középutat. Funkciójuk kibővítése okán szinte mindig valamilyen vízálló réteggel és persze DWR-rel vannak kikészítve. Hogy ez a réteg lélegző is, nemcsak vízálló, az inkább a drágább darabok privilégiuma. Érdemes azonban forszírozott használat mellett (mondjuk gyakori aktív hegymászás, vagy hajnali vizes-füves vadászat) meggondolnunk egy komolyabb membránnal ellátott darabot is. Akár az eVent-ig és a Gore-Tex-ig is elmehetünk (van itt Paclite-tól a hagyományos Gore-Tex konstrukcióig mindenféle), melyek azonban természetesen nagyon drágák. Az eddig terjedő piac pedig sokféle lehetőséget kínál, különböző igényeinkhez. Természetesen léteznek olyan példányok is, melyek vegyesen alkalmazzák a nagyon erős (általában alsóbb hányad) és a lélegző részeket (rendszerint felül, ahol már nem takarja a bakancs a lábszárat). Nem ritkák ma már az elasztikus anyagok sem, de ezek természetűknél fogva jóval gyengébbek (általában 200 denier körül).

A következő fő elem a cipzáras rész, vagyis a kamásli tulajdonképpeni bejárata. Ennek a helye rendszerint elől van, esetleg kívül, de nem ajánlatos, hogy belül legyen, mert ott kapja a legnagyobb megterhelést, így hamar megadhatja magát. Itt a hagyományos, flapnikkal takart (és tépőzárral oldható) megoldás a leggyakoribb, de vannak modernebb, vízálló cipzáras, vagyis fedetlen bejáratú darabok is. Én itt a hardshellekkel ellentétben pont a flapnis megoldást preferálom, mert a hagyományos cipzárak legjobb fajtái nagyon erősek (YKK Vislon), míg a fedőanyag garancia a vízhatlanságra.

Az egyik komfort szempontból legfontosabb rész a felső zárás, vagyis a kamásli teteje. Az olcsóbb darabokon ez egyszerűen gumírozva van, a drágábbakon komoly hevederrel és csattal, övszerűen lehet a felhasználó számára ideális állapotot belőni. Alapvetés, hogy kerüljük a nagyon erős gumival készített darabokat, mert elszoríthatják a lábszár ereit.

A másik végen, a kamásli alján viszont pont az erős gumikat keressük, hogy jól körbefogják a bakancs bokarészét. Ezt a részt szinte kötelezően kampóval keressük, mely arra szolgál, hogy a cipőfűzőbe akasszuk a kamásli alját, hogy az jól a helyén maradjon.

Végül, de nem utolsó sorban, pedig a kamásli kulcsrésze, a középső lábbelitalp-szegmens alatt átfutó rögzítő. Ennek anyaga szövet heveder, vagy vastag bőrszíj is lehet. Előbbi jobban bírja a nedvességet és pontosabb állíthatóságot tesz lehetővé, utóbbi az éles kövekkel szemben tart ki jobban. A harmadik (nem is olyan ritka), a Jolly Joker, az ultratartós megoldás a rozsdamentes drótsodrony. Na abban aztán van denier…

Kialakításukat tekintve sokféle típus létezik. A belépő darabok, melyek a legrövidebbek (általában ezek elasztikusak), gyakorlatilag a túra- és terepfutó cipőkhöz lettek kitalálva. Könnyűek és általában a vizes fűről jövő nedvesség, vagy a sár, cipőbe jutását hivatottak megakadályozni. A magasabb alpin-, vagy túrakamáslik igénylik általában a legnagyobb lélegzőképességet, hiszen ezek nemcsak havas magashegyi körülmények között kell, hogy bírják a megpróbáltatásokat. Ráadásul ezek gyakran igen sziklás és sáros terepen is bevetésre kerülnek. Az expedíciós kamáslik (melyek között nem ritkák a teljes, úgynevezett overboot-ok sem) komolyabb hőszigetelést is adnak a strapabírás és a kiemelkedő lélegzőképesség mellé. Kiemelt tervezési szempontjaik közé tartozik többek között a hágóvas behatásainak való tartós ellenállás is.

A kamáslik árai meglehetősen széles skálán mozognak. Elmondható, hogy (az overboot-okat kivéve) legdrágább darabjaik sem mozognak nagyon 20.000 forint felett. Márkától és anyagtól függően ez a pénz jó befektetés, főleg egy jó bakancs, egy szeretett nadrág, vagy egy új héjnadrág árait ismerve…

HEGYIGUNYHÓ-TESZT: Zöld-tavi menedékház

Zöld-tavi menedékház (Chata pri Zelenom plese)

ORSZÁG: Szlovákia
HELY: Magas-Tátra
MAGASSÁG: 1551 m
KOORDINÁTÁK: 49,21015°É – 20,22139°K
TÁVOLSÁG BUDAPESTTŐL: 330 km
TELEFON: +421-903-467420 (Juraj Gantner)
WEB: http://www.zelenepleso.sk
BESZÉLT NYELVEK: szlovák, angol, német

Hegyi házakat bemutató sorozatunk a Rax és a Déli-Kárpátok után ezúttal a Magas-Tátra csipkézett gerincei közé kukkant be. A több száz éves turista-hegymászó múlttal rendelkező, lenyűgöző magashegység manapság sem szűkölködik látogatókban. Nem csoda hát, hogy számos jól felszerelt, komfortos – s épp ezért nagy forgalmú – menedékházat találunk itt. Jelen bejegyzésben az egész hegység talán legfestőibb környezetében található menedékházát vesszük górcső alá.

A Zöld-tavi menedékház a Magas-Tátra legkeletibb völgyrendszerének (Késmárki-Fehérvíz-völgy - Dolina Kežmarskej Bielej vody) felső részében található. Egész pontosan a Zöld-tavi-völgy (Dolina Zeleného plesa) hatalmas csúcsok és sziklafalak által bástyázott tókatlanában. A környező ormok 900-1000 méterrel magasodnak fölénk: Wéber-csúcs (Malý Kežmarský štít, 2514 m), Késmárki-csúcs (Kežmarský štít, 2556 m), Fecske-torony (Pyšný štít, 2623 m), Téry-csúcs (Malý Pyšný štít, 2591 m), Zöld-tavi csúcs (Baranie rohy, 2526 m), a Papirusz-csúcs (Čierny štít, 2429 m), Vörös-tavi csúcs (Kolový stít, 2418 m). A legendás Karbunkulus-torony (Jastrabia veža, 2137 m) alacsonyabb, de nem kevésbé hatásos. E félelmetes kulisszák tövében már 1887-ben menedékhely állt. A mostani ház az 1897-ben felhúzott egykori Frigyes-menedékház kibővítésével és átalakításával nyerte el mai formáját (közben egy ideig a Brnčalova chata nevet is viselte). A hely bizony kiérdemli a „wellness-hütte” titulust: a civilizáció szinte egyetlen „vívmányát” sem kell itt nélkülöznünk.


A ház Tátralomnic (Tatranská Lomnica), Matlárháza (Tatranské Matliare) és Barlangliget (Tatranská Kotlina) felől többféle jelzett turistaúton is megközelíthető. Ezek egyike sem különösebben megerőltető, viszont a hegylábi részeken készüljünk fel a szél által letarolt erdő látványára (csapadékos időben ugyanitt sártengerre). Alternatív megközelítési útvonalként ajánlható a Tátra oldalában traverzázó „Magisztrálé”. A Kőpataki-tó (Skalnaté pleso - lanovka átszálló állomás a Lomnic felé) felől a Morgás-hágón (Sedlo pod Svišťovkou, 2023m) át vezető út komoly szerpentinezéssel ereszkedik alá a Zöld-tavi-völgybe (van benne egy enyhébb láncos szakasz is, ami télen lavinaveszély miatt lezárt). A menedékház egész évben nyitva van. Több másik tátrai hegyigunyhóhoz hasonlóan itt is jól működik a honlapon keresztül történő szállásfoglalás (visszaigazolnak, e-mailben feltett kérdésekre válaszolnak). A honlap magyar változatáért pedig külön piros pont jár. Ez persze ne tévesszen meg senkit, a háziakkal való kommunikációhoz idegennyelv-tudás szükségeltetik (a szlovák mellett elsősorban a német sorolható az erősségeik közé, angolul „bézik” szinten vannak).


No de, lássuk medvét! Az épület belsejébe egy tágas előszobán keresztül történik a bezsilipelés. Itt kényelmesen átöltözhetünk, lecsöpöghetünk, saját szendvicset elmajszolhatunk stb., mielőtt belépnénk az étteremhelyiségbe. A konyha hozza a kötelező elemeket: káposztaleves, sültek, édesszájúaknak gőzombóc (azaz „buchty”), innivalónak tea, kofola, no és persze fácános sör (az étel- és italkínálat természetesen ennél szélesebb, teljeskörű felsorolásra nem vállalkozunk).

Az emeletre már csak a szállóvendégek mehetnek fel, méghozzá a lépcsőfordulóban létesített bakancstároló obligát igénybevételével (hozni kell magunkkal benti használatra szánt lábbelit!). Fent 2, 4, 6, 8 és 12 ágyas, szép tiszta szobákban összesen 56 férőhely biztosított. A helyiségekben központi fűtés van (csínján bánjunk a radiátorok tekerentyűivel, ugyanis igen jó hatásfokkal működik a fűtés). Az alsó és a felső szinten két-két mosdóhelyiséget (női/ férfi), a pinceszinten pedig 3 db melegvizes (nem sajtóhiba!) tusolófülkét találunk. Utóbbiban a vízadagolás nyomógombos megoldással működik (egy porció nem tart túl sokáig, de hát takarékoskodni kell a vízzel, ez érthető). Tapasztalataink szerint a csapvíz emberi fogyasztásra alkalmas. A napelemeket és a pótakksikat nyugodtan otthon hagyhatjuk, ugyanis minden szobában van delejforrás.

Most pedig akkor jöjjön a feketeleves… A kényelmet bizony itt is meg kell fizetni, az árak így nem éppen a „budget” kategóriába esnek. 2010-ben a szállás 13 €/fő/éj (szezonon kívül 11), a félpanzió szintén 13 €/fő. Az árakból több hegymászószervezet (pl.: OeAV) tagjai kedvezményekre számíthatnak (20%). Kedvezményeket kaphatunk továbbá 2 vagy több éjszaka esetén (10 €/éj), illetve 3 vagy több éjszaka esetén, hogyha félpanziót is igénylünk (összesen 20,5 €/nap). Egy jótanács: ha kérünk ellátást, akkor kizárólag a túrákra szánt ennivalót cipeljük fel, ugyanis igazán emberes adagokat adnak az ember elé, és a minőségre sem lehet nagyon panasz. A félpanziós vacsorához pedig extra bónuszként egy üveg sör is jár (ez opcionálisan čaj-ra, azaz teára is cserélhető). Így összességében már nem is olyan drága…

A háztól jelzett turistaúton 4-5 óra alatt megjárható a Fehértavi-csúcs (Jahňací štít, 2229 m), a Magisztrále folytatásán pedig észak felé a Fehér-tóhoz (Veľké Biele pleso, 1645 m), onnan pedig a Magas-Tátrát a Bélai-Tátrától elválasztó Kopa-hágóhoz (Kopské sedlo, 1750 m) juthatunk el kényelmesen. Gyakorlott hegy- és sziklamászók számára igazi paradicsom a környék, számos lehetőség kínálkozik a szikla- és jégmászásra egyaránt (bővebben lásd: Komarnicki-kalauz). Ennek megfelelően többnyire pezsgő élet zajlik a házban, kocaturistáktól a profi mászókig bezárólag sokféle szerzet megfordul itt, mindenféle környékbeli nemzetből. Ha el akarjuk kerülni a nagyobb nyüzsgést, a hét első felében próbálkozzunk.

Ne feledjük, hogy a Tátra szlovák részén a turistautak többségén november 1 és június 15 között téli zárlat van érvényben! Ez nem érinti a házhoz a Késmárki-Fehérvíz-völgyben vezető utakat, de a Fehértavi-csúcs és a Nagy-Morgás felé vezetőket már igen. Előfordul az is, hogy még a zárlat életbe lépése előtt nagyobb hó esik, vagy a zárlat feloldásáig nem olvad el eléggé – ilyen esetben mindenképp tájékozódjunk a lavinahelyzetről. Ez előzetesen a http://www.laviny.sk oldalon tehető meg, de a házban is minden nap kifüggesztik a friss jelentéseket (sajnos csak szlovákul, de némi silabizálással – esetleg helyiek segítségét kérve – ez is értelmezhető).

Zöld-tavi menedékház (Chata pri Zelenom plese) nagyobb térképen való megjelenítése

MAGAZIN: A különféle főzőkről...

Minekutána mindenkinek kell enni (időnként nyílván főtt ételt is), és ezt nem teheti meg mindig fedett (konyhával felszerelt) helyen, érdemes minden komolyabb túrázónak beszereznie egy (vagy több) főzőt. Rendkívül sokféle főzésre alkalmatos eszköz alakult ki az évek során, köszönhetően a hátizsákozás széleskörű stílusskálájának. A következőkben megpróbálok egy kicsit segíteni, hogy könnyebben eligazodjatok a főzők között…

Mivel minden főzőrendszernek két fő része van, a fej (maga a főző) és az üzemanyag, így alapjában véve a legkönnyebben az üzemanyag típusa alapján csoportosíthatók. Minden üzemanyagnak megvannak az előnyei és a hátrányai is:

Gáz: leggyakrabban izobután és propán különféle arányú elegyével (általában 80/20) töltött palack (cartridge) (más esetekben tiszta bután, esetleg propán), melynek kétféle kiképzése létezik. A csavaros rendszer a legelterjedtebb, szabványos konnektor-szelepe könnyed tárolást és jó átjárhatóságot biztosít a különféle márkák között. A másik (klasszikusan franciás) megoldás a CampingGaz cég átszúrásos típusa. Igazság szerint ennek a hátizsákosokhoz nem sok köze van. Nem szedhető szét az átszúrást követően, így nagyon nehézkes szállítani, ráadásul egyáltalán nem biztonságos (gyakran szivárog, melyet egy hátizsákban könnyen begyújthat egy statikus elektromosságból származó apró szikra, beláthatatlan következményekkel). A gáz szökése ráadásul nem is gazdaságos. Mindenképpen a csavaros megoldást preferálom. A palackok széles méretskálán kaphatóak a 125 grammostól (ritkán még kisebbek is vannak) a kilósig (töltőtömeg). Tapasztalatom szerint (MSR Pocket Rocket főző) egy 250 gramm töltőtömegű palack, normál használat mellett (reggeli tea, napi egyszeri meleg étkezés) egy hétig is elég lehet két embernek (szélvédett helyen vagy szélvédő-lappal, széles és jó hővezető edénnyel).

Előnyei: széles körben kapható, könnyen gyullad (normál körülmények között, nem nagy magasságban), tisztán ég (nem kormol), nem igényel melegedést (azonnal melegít), könnyen szabályozható, jól hordozható.

Hátrányai: drága, csak megbecsülhető a maradék a palackban, a palack kiürülése után gondoskodni kell annak megfelelő elhelyezéséről, hideg körülmények között megbízhatatlanná válik (a tiszta bután már fagypont alatti hőmérséklettől nem jó, a tiszta propán akár -20 Celsiusig működhet (a köztes állapot a keverék függvénye)). Nem alkalmas expedíciós feladatokra, a palack nem szállítható repülőn.

Benzin (kerozin, sebbenzin, ólommentes benzin): a benzinszerű üzemanyagokkal üzemelő főzők általában vagy külső tankról (olyan, mint a kulacs, csak üzemanyag tárolására szolgál) vagy saját tartályról táplálják a lángot. A legjobb expedíciós főzők ilyenek (és mindemellett multi-üzemanyagúak). Miért is? Azért, mert benzint mindenhol lehet kapni (a gázpalackkal ellentétben, melyet csak a civilizált világban könnyű beszerezni). Mivel a legtöbb expedíciós célpontot repülővel érdemes megközelíteni (és oda, mint azt tudjuk, nem lehet éghető gázt és folyadékot felvinni, főleg nem 100 ml felett), így az üres főző elvitele után azt az adott helyen benzinnel tölthetjük meg legkönnyebben. Sajnos a rendszer kissé bonyolultabb a gázfőzőnél, így mérete is sokkal nagyobb, nem beszélve a palack, vagy integrált tartály extra méreteiről.

Előnyei: a világ minden pontján feltölthetők, nagy teljesítményre képesek, nem függenek a hőmérséklettől, relatíve olcsón üzemeltethetők (sebbenzin és kerozin kivétel), vészhelyzetben a multi-fuel főzők akár tömény szesszel (például Vodka, Absynth, nem vicc, kipróbáltam) is üzemelnek (eldugulás kockázata a cukortartalom karamellizálódása miatt).

Hátrányai: a legnagyobb méretű főzőrendszerek, gondos kezelést igényelnek a tartályok (fokozott figyelem a zárásra, mert illékonyak), általában büdösek és kormolnak (aztán az edény is mindent összekormol…), bonyolultabb szerkezetek, melyek a nem megfelelő minőségű üzemanyagot eldugulással bosszulhatják meg (tehát nagyobb szervizigény), nehezen begyújtatóak, hidegen rossz hatásfokúak.

Alkohol: Felénk ritka, de rendkívül praktikus módja a tábori főzésnek a denaturált szesszel működő rendszer. Hatalmas előnye, hogy az internetes videó-megosztó portálok segítségével akár home-made is elkészíthetőek (ezt azért csak a gyakorlottabbaknak ajánlom…), mondjuk egy sörösdobozból (az igazi ultralight fejlesztéseknek is ez az első lépcsője). Ebből következik, hogy nagyon kevés alkatrészből állnak, így megbízhatóak és könnyűek.

Előnyei: tiszták (környezetbarát üzemanyaggal üzemelnek), könnyűek, csendesek, megbízhatóak, olcsón elkészíthetők.

Hátrányai: nehezen beszerezhető és szállítható üzemanyag, kicsi teljesítmény (forraláshoz már nem elég a home-made, komolyabb szélvédelem és konstrukció kell).

Üzemanyag-tabletta (solid-fuel): Igazán komolyan csak ultralight specialistáknak valók. A katonai túlélőkészletek elengedhetetlen kellékei. Elképesztően egyszerűek és kicsik. Ultrakönnyűek. A legjobbak 20 gramm alatt vannak (összehasonlításképpen a gázfőzők 80 gramm alatt számítanak jónak (palack nélkül), a benzinesek negyed kiló alatt labdába sem rúgnak (szintén palack nélkül)). A tablettás üzemanyag könnyen és jól szállítható, de a legnehezebben szabályozhatóak mind közül.

Előnyei: rendkívül kis tömeg, jól kezelhető, kis méretű és tömegű üzemanyag, megbízható teljesítmény, repülőn szállítható üzemanyag (legjobb tudomásom szerint).

Hátrányai: nehezen szabályozható, relatíve kicsi teljesítmény (tablettától függ), nehezen beszerezhető üzemanyag.

A teljesítményt sokszor említettem. Mérésére több mutatót is alkalmaznak a gyártók (ahogyan azt már megszokhattuk).

AB (Average Boil Time): annak mérésére szolgál, hogy a főző a típusspecifikus üzemanyaggal mennyi idő alatt forral fel egy liter (angolszász országokban pint) vizet.

BT (Average Burn Time): a megjelölt mennyiségű típuspecifikus üzemanyaggal mennyi ideig üzemel a főző maximális lángon. A leggyakrabban a negyed kilós töltőmennyiségű palackhoz adják meg ezt az értéket (illik megjelölni a palack méretét).

WB/oz. (Water Boiled per 1 oz. Fuel): egy folyékony uncia (USA 29,6 ml, UK 28,4 ml) típuspecifikus üzemanyag elégetésekor a főző ekkora mennyiségű vizet forral fel átlagosan. Előfordul, hogy ezt az értéket palackra is megadják (WBC: Water Boiled per Canister), ekkor értelemszerűen annak térfogatát kell figyelembe venni.

A megfelelő méret kiválasztása sok előnnyel járhat. Sok helyet és tömeget spórolhatunk meg, ha nem viszünk feleslegesen nagy főzőt. Mindenhová megvan az optimális példány. Magashegyre benzines, ultralighthoz tablettás, melegíteni alkoholos, a legtöbb helyre egy könnyű és nagy teljesítményű gázos. Akik sokat járnak vegyes körülmények közé (mondjuk távolabbi hegyi expedíciók valamint hosszú távú túrák, vagy civilizált expedíciós viszonyok), választhatnak az abszolút vegyes típusú főzőfejek közül is, melyek közül a jobbak nemcsak sokféle folyékony üzemanyaggal mennek, hanem a legtöbb szabványos gázpalackkal is működnek. Nehezek, de praktikusak (bár mivel nagyon drágák, nem biztos, hogy megéri megvenni őket két másik helyett). Pár praktikus kiegészítőt érdemes beszerezni, vagy készíteni. Ilyen a szélpajzs (windshield), melynek legjobb változata az úgynevezett Caldera Cone típus (alul-felül lyuggatott szélpajzs, sztratovulkán formával, mely a hőt felfelé vezeti az edény aljára; figyeljünk hogy edényspecifikus legyen, mert különben kiszökik a hő), egy olyan edény, melybe a palack és a főző is belefér (helytakarékosság) (például Primus LiTech Trek Kettle). Vannak ezeket egyben kínáló gyári szettek is (például az MSR sokszoros díjnyertes főzőrendszere a Reactor), melyeknél extra tömeggel kell fizetni a gyári tökéletességért és szuperhatékonyságért.

TARTÓS-TESZT: The North Face Women's Resolve Jacket

Kategória: vízálló-lélegző backcountry shell
Tevékenység: túrázás, hegymászás, vadászat, horgászat
Külső anyag: NR310 Ripstop Nylon
Laminátum: 2L HyVent
Tömeg: 417 gramm (női M, saját mérés)
Vízállóság: 42.200mm (60 PSI)
Lélegzőképesség: RET 11,5

Ebben a cikkben jó sok kilométer van, hogy minden képesség, mindenhol ki legyen vesézve…

A The North Face márkáról egyszer egy sokat tapasztalt és hegyekben is meglehetősen jártas ismerősöm azt mondta: Dániában még a hajléktalanok is TNF-et hordanak. Előre leszögezem, én ezek alapján lennék ott homeless. Mármost, mivel a Resolve Jacket a The North Face vízálló-lélegző kollekciójának belépő darabja, ezért a hasonlat akár igaz is lehet, bár ez inkább a márka nagy példányszámának tulajdonítható. A másik szemszög az, hogy Dániában bizony ennyire gazdagok az emberek…

A viccet félretéve, van szerencsém bemutatni az egyik legjobb alapkategóriás vízálló-lélegző kabátot, amivel valaha is dolgunk volt. Bár ez egy női darab, ne féljetek, nem én hordtam. A tesztet viszont folyamatosan felügyeltem. A tulaj nagyon megfontolt nő lévén, előbb megvárta, míg én megszívom a Typhoon dzsekivel, majd elegánsan választott egy jó kis HyVent kabátot a The North Face-től. Nem bánta meg a türelmet, neki rózsát termett, pontosabban rózsaszínes-pirosat… Mivel a kedves kolléganő is lelkes természetjáró, így volt pár hely, ahol komolyan próbára tudta tenni a kabát képességeit. A tartósteszt alatt jártunk magashegyen, sziklán, völgyön, erdőben, sárban, fennsíkon és még vízesés alatt is… Mindenhol, ahol egy TNF kabátnak amúgy is járnia kell életében legalább egyszer (ha nem százszor, vagy ezerszer).

Az anyaga NR310 2-layer HyVent, tehát négyzetméter-tömege 105 gramm. Pont a közepes kategória, összehasonlításképpen a legvékonyabb Haglöfs Paclite (LIM Ultimate Jacket) PA235 (80 gramm per négyzetméter), az MHW Typhoon Jacket NR265 (90 gramm per négyzetméter), a legdurvább Pro Shell-ek N440-N480 (vagyis 150-160 gramm per négyzetméter). Tehát pont középre esik, de azért inkább a vékonyabb anyagokhoz sorolnám. Tartóssága kimagasló, köszönhetően a Ripstop Nylon külső héjnak, mely tényleg szakadás-biztos, amúgy ezt a sziklás tesztek is bizonyították. Vízállósága a gyári értékek szerint 60 PSI, ami nagyjából 42.000 vízoszlop mm-nek felel meg. Lélegzőképessége RET=11,5, mellyel hivatalosan jónak számít (kellemesen lélegzik normál tempó mellett), ám a gyári adatok gyakran nem tükrözik a valóságot (például a Paclite RET=4 (extrém lélegző RET=6 alatt) ellenére érzésre nem lélegzik megfelelően). Bélésanyaga egyszerű háló. Grammhuszárok lévén (a kolléganő is az, nemcsak én), nem szoktuk kedvelni a felesleges részleteket. Ez a kabát ebben is belopta magát a szívünkbe, de erről majd később…

Mit tud?

A májusi Mecsek 30-on helyenként hűvös, helyenként meleg és párás időben sikerült az első próbát összehozni. Ilyen körülmények között jól kijött, hogy lélegzőképessége nem kimagasló. Ezen felül mivel nagyon puritán szabású (mely máshol jól jött), hiányoztak róla a hónaljszellőzők, melyek ilyen körülmények között csupán egy eVent kabátra nem kellettek volna (bár még ez sem biztos). Ennek megoldására a fő cipzár került lehúzásra, mely eső, vagy szél esetén problémás lett volna… A sarat a külső anyag jellegéből fakadóan mosógép nélkül nagyon nehéz teljesen kitisztítani belőle. Ez egy outdoor dzsekinél pedig eléggé fontos szempont.

A nyári szlovéniai mászások idején a nagy meleg miatt csak kevés helyen került elő, de ott a 0 CFM szélállósága miatt bizony igencsak kellett. Kokrsko Sedlo-nál a szélviharban a sziklák között a falhoz tapadva kúsztunk fel egy kicsit a menház fölé fotózni. Mondanom sem kell, az éles mészkő nem nagyon tudott kárt tenni a ripstopban. Ezután a völgyekben kezdtünk trekkingbe (Logarska Dolina), a késő nyári – kora őszi időben, azonnal bebizonyította, hogy 60 PSI az 60 PSI. Ugyanitt bőgött le végleg a Paclite. A Resolve hidegebb, de nagyon esős körülmények közepette teljesített a legjobban. Lélegzőképessége itt már kielégítő volt. Nem voltak vele kondenzációs problémák sem. A vízállóságának is itt lettünk nagy rajongói: a Rinka több tíz méter magas vízesése (Slap Rinka) alatt is simán száraz maradt a belseje. Ez azért eléggé meggyőző volt a helyszínen.

Hőtartó képességét a késő nyári Raxon tudtuk kipróbálni, ahol a leeső esti hőmérséklettől egy vékony (Forclaz 50 Light) Quechua fleece-el alatta nagyon jól elszigetelt (pedig a hőmérséklet fagypont alá esett, és a szél is felerősödött). Mindemellett egy pár héttel később a hóban is jól bizonyított ugyanitt, de ez a vízesés után nem is volt kétséges…

A szabása nagyon jó, nagyon atletikus. Könnyed mozgást tesz lehetővé a falakon éppúgy, mint a sűrű erdőben. A két nagy kézmelegítő zseben kívül nincs rajta más, de valahogy egy egyszerű belső zseb kivételével nem is hiányzik róla semmi. Feleslegesen rontaná el ezt a nagyszerű puritán konstrukciót. Nem zip-in kompatibilis, mely azért zavar, mert belefért volna, de sebaj… Nincsenek rajta ventillációs cipzárak sem, de ezekre sincs igazán szükség. Sokat ártottak volna a csomagméretnek. Apropó csomagméret. Majdhogynem veri a Paclite-okat ebben is. A női M-es méret simán belefér egy szélesebb szájú literes kulacsba. Tömege kis-közepes 417 gramm (női M, saját mérés). Ezen sokat segített az általam annyira nem kedvelt COIL főcipzár rendszer, mely szerintem hajlamosabb a meghibásodásra, mint a strapabíróbb VISLON, de a lényeg, hogy YKK. A flapnik nem teljes hosszukban lettek tépőzárral ellátva, de elég sűrűn. Ebben az All Terrain Jacket az etalon, nincs mese. Apróság, de az alsó flapnizáró patent nem fém, hanem műanyag. Mondjuk ez még elég könnyen cserélhető otthon is, ha majd egyszer kimúlik. A gallér finom puha anyaggal bélelt, de ez ma már olyan alap dolog, mint az autóknál az ABS. A kapucni, a gallérba csomagolható, ugyanúgy, mint az All Terrain dzseki esetében. A mandzsetta nem tépőzárral szűkíthető, hanem csak simán gumis, ezért előfordulhat, hogy a csuklónál bizony befolyhat az esővíz. Egyébként a kolléganő mélyinterjúja alatt igazából ezt említette egyedüli negatívumként…

Verdikt: Azt kell mondjam, hogy amióta a Paclite így megtréfált, hardshelleket ma már nagyon kifilézem, mielőtt véleményt alkotnék róluk. Ebben ráadásul most segítségem is volt. Jó volt a tapasztalatokat ilyen sok helyen összegyűjteni, látni, hogy egy olcsóbb W/B kabát is milyen jó tudni lenni, ha megfelelően átgondolt tervezői munka és technológia szülötte. Ez a kabát pedig az. Még a hónaljszellőzők sem kellenek rá igazán, mert nem sok helyen hiányoztak, viszont sok mellékhatásuk van a tömegre és a csomagolhatóságra. Mivel még ez az egyik legjobban beszerezhető The North Face kabát a piacon (sok boltban még raktáron is láttam, pedig ez egyáltalán nem jellemző Magyarországra), tudásával arányos relatíve kellemes árfekvéssel (24.990,-) mindenkinek csak ajánlani tudom. Nem érdemes a GTX-re várni, vagy sokkal többet adni érte. Amennyiben a Taupe Green színben vesszük, még vadászni is kiváló lehet. Talán nem elég csendes, de akkor is. Ez a kabát egyszerűen nagyon jó.

Utcára, hegyre, vadászni, amennyiben csak egy kabátra akarunk költeni, ez lesz a megoldás. Bár nem minden lány szeret ennyire sportosan öltözni... Férfiben is lehet kapni.

„Ez a kabát mocskosul megérte, nem is vennék soha másikat” – mondta a tesztelő és elégedett mosollyal hátradőlt a kanapén…

MAGAZIN: A PrimaLoft

A pehelyről szóló cikk után, amennyiben páran megnézegettétek a különféle boltok és webshopok árait, bizony felmerülhetett bennetek a kérdés: Minek is a pehely? Hiszen finnyás a nedvességre és a tisztításra, a legtöbb kikészítési eljárása nem elég alapos, így a benne maradó por sokaknak allergén lehet, ráadásul hazánkban csak kevesek tudják megfizetni az ebből készült cókmókokat. Azt kell mondjam, teljesen igazatok van. Magyarországon és a hozzá hasonló relatíve nedves klímakörülmények között egyszerűen nem éri meg pehelytöltetű dolgokkal foglalkozni. Mindemellett persze még mindig a pehely a legkönnyebb és a hideg-száraz körülmények között a legjobb (legfinomabb, legmelegebb) is egyben…

A szintetikus töltetek között a legprímább a PrimaLoft :D. Nem véletlenül. Természetesen nem hagyjunk üresen a miért hasábot most sem.

A PrimaLoft márkanév az 1895-ben alapított Albany International cég tulajdona. Mint szinte minden professzionális outdoor technológiát (gondoljunk csak a Gore-Tex-re, vagy a Polartec-re), bizony ezt is a US Army megrendelésére fejlesztették ki a az 1980-as évek elején. A cél az volt, hogy találjanak ki egy megoldást, amely a pehely tulajdonságai (kis tömeg, jó kompresszálhatóság) mellett megőrzi inszulatív képességeit még nedvesen is. Mit ne mondjak, ez sikerült.

A szigetelőanyag az úgynevezett rövidszálas szintetikus típusba tartozik. Egyedi szabadalommal védett (US Patent 4,588,635) szintetikus pelyhet mintázó poliészter szálak, melyeket DWR-el kezelnek. Ezek a rövid és kezelt szálak teszik a PrimaLoft szigeteléseket rendkívül jól összenyomhatóvá, nagyon meleggé és mégis kis tömegűvé, még nedvesen is, hiszen nem szívják azt magukba és így nem váltanak tulajdonságot. Működési elve a pehely logikáját követi, azzal a különbséggel, hogy ezt nem szaru alkotja, hanem poliészter, mely már természetéből fakadóan is valamelyest hidrofóbikus képességű. A nagy felület sok levegőt képes megtartani, melyet a test hője felmelegít. Mivel hatalmas az összfelület, a szigetelés nem engedi a levegőt a test körül kihűlni, tulajdonképpen konzerválja a test hőenergiáját. A kiváló tulajdonságait számokban érdemes kifejezni: a PrimaLoft háromszor kevesebb vizet szív fel és az átlagos szintetikus szigetelőanyagoknál, 14%-al melegebb szárazon és 24%-al nedvesen. A valóságban ez hatalmas különbségérzetet ad. Ráadásul, a töltet mennyiségétől (egységnyi vastagságától) függően a külső anyagon esetleg átkerülő szélnek is először a hatalmas felületen kéne átjutnia, de nem nagyon tud. Szélállósága általában jócskán 10 CFM alatti, de vannak teljesen szélálló darabok is (0 CFM). Ez általában a külső anyag függvénye.

Mivel a PrimaLoft szálakon nincs a pelyhekhez hasonló, calamusnak (magyarul cséve) nevezett hegyes tollszár, ezért nem szükséges hozzájuk pehelyálló besorolású külső héjanyag. Ez azt jelenti, hogy nem kell hozzá a nagy szövetsűrűségű és szálerősségű (minimum 30-40 denieres és 120-150-es textilszámú, vagyis 40-50 grammos négyzetméter-tömegű) külső, mert a hegyes csévécskék átszúródása ellen nem kell védekezni. Általánosan elmondható, hogy a PrimaLoft felszerelések természetüknél fogva ésszerűen sokoldalú ultralight darabok, így külső anyaguk finom és vékony, legtöbbször 15-20 denieres, 80-140-es textilszámmal (27-47 gramm per négyzetméter). Mindezek mellé elképesztően jól összenyomhatók. Gyakorlatilag zsömlényire összepréselhető a legtöbb PL dzseki.

A PrimaLoft-nak több változata létezik. Az INFINITY elsősorban 20%-al jobb összenyomhatósága miatt kedvelt szigetelőanyaga a hálózsákoknak. A ONE a legjobb, legtisztább struktúrájú töltet. A SPORT szálai között vastagabb szálak is vannak, ezzel őrizve meg a töltet tartását (elsősorban télisportokhoz). Valamint a szerintem legjobb, az ECO, melybe 50%-nyi újrafelhasznált poliészter is belekerül, a korábban említett tulajdonságok maximális megőrzése mellett.

Sajnos a jó dolgoknak a fogyasztói társadalomban megkérik az árát. Ugyan nem kerül annyiba a PrimaLoft, mint a különféle (főleg a nagyobb Fill Power értékű) pehellyel töltött termékek, azért még mindig elég sokat kérnek érte. Összességében a legdrágább szintetikus töltőanyag, de persze a legjobb is…

Jellegéből fakadóan – mint azt már korábban említettem – a PrimaLoft-tal bélelt termékek ultralight szigetelőrétegként, elsősorban hálózsákok és bélelt ruházat formájában fordulnak elő (persze vannak más termékek is, mint például hótaposók, bélelt kesztyűk). Szerintem a három évszakos hálózsákok mellett, egyértelműen a midlayer kategóriában érdemes keresni. Miért? Mert egy PrimaLoft-tal bélelt jacket szabású midlayer általában egy 100-as fleece tömege mellett egy 200-as, olykor 300-as fleece thermo-erejével is bír. Kiváló szélállósága szinte nullára csökkenti a konvekció testhűtő hatását. Mindemellett nedvesen is kiválóan szigetel. Az igazság az, hogy PrimaLoft annyira jó, hogy még a vizes héjkabátra húzva is melegen tart, bár így kevesebb hő jut el a szigetelésig, tehát kevesebbet képes konzerválni.

A piac mai, szintetikus high-end midlayer alpinista cuccai szinte kivétel nélkül PrimaLoft töltettel készülnek. A legjobbak a teljesség igénye nélkül:

Marmot Baffin Jacket (a legkönnyebb és legkisebbre összepréselhető – 300 gramm alatti tömeggel)

The North Face Reversible Mercurial Jacket (a legpraktikusabb, persze nagy pénzért; kifordítható, egyik fele fekete a melegítésért, a másik ezüst, ha nagyon sütne a hegyen a nap, utolérhetetlen ötlet)

TNF Redpoint Jacket (a kedvencem és a legzöldebb, PrimaLoft ECO-val, főleg Taupe Green színben :D, zip-in kompatbilitással)

Mountain Hardwear Compressor PL Jacket (a fleece gyilkos, kis tömeggel és környzetbarát ECO-val)

Arc’teryx Kappa AR Jacket (a legjobb, a legdurvább, a legelérhetetlenebb, egy csipetnyi WINDSTOPPER-rel, a legnehezebb napokra)

Verdikt: Persze drága. Az átlagos PrimaLoft dzsekik negyvenezer forint körül futnak. Amennyiben egy másik bevált technológiával ötvözzük, mondjuk egy Gore-Tex, vagy eVent, kabáttal, tökéletesen elhagyhatók a fleece-ek és a windlayer-ek. 400 gramm körüli tömeggel kapunk egy Polartec Windbloc (550-650 gramm) dzseki képességeivel vetekedő, de annál lényegesen melegebb ruházati elemet, melyben mivel nincs membrán, annál jóval jobban is lélegzik… Annyira jó nedvesen, hogy egy kondenzálódó ultralight Paclite kabáttal is ötvözhetjük. Gyakorlatilag a rajtunk lévő ruházat tömegét felére csökkenthetjük (PrimaLoft+Paclite a jobb fajtából nincs egész 600 gramm, például Marmot Nano Jacket (227 gramm) és Marmot Baffin Jacket (283 gramm) ugyanabban a méretben (férfi XL) pont ennyi), mely minden egyes lépésnél többször annyi tömeget jelent, mintha a hátizsákunkban lenne… Akinek megéri Gore-Tex kabátot venni, az vegyen alá egy PrimaLoft midlayert. Nem fogja megbánni…

PrimaLoft-ot mindenkinek, INGYEN! Mert megérdemeljük!

TESZT: Meindl Engadin Men MFS túrabakancs

Magas szárú túrabakancs, B/C keménységű, Meindl Multigriff Vibram talp, olajos nubuk bőr felsőrész, bőr belső. A kényelmet az MFS rendszer biztosítja, mely hő hatására felveszi viselője lábformáját. Súlya 910 gramm (8-as méretnél).

Száraz adatok… tegyük patakba!

Először csak befészkelődött a koponyámba a gondolat, aztán lassan érlelődött… kéne egy bakancs! Mondtam ezt több lábbeli nyúzásának hátterével. A gondolatot tett követte, és kihasználva a baráti kör szóródását az országban, hozattam is magamnak egy Meindl Engadin Men MFS-t Kámból. „Hozattam”. Ezt azért nemigen ajánlom, mert próba nélkül nehéz a jó lábbelit kiválasztani. Jómagam bíztam benne, hogy a budapesti próba után nem lesz eltérés… nem lett!

Minden a tervek szerint alakult leszámítva, hogy pont a Magas-Tátra meglátogatása után érkezett meg a bakancs. Szépen csomagolva, kezelésről leírás, satöbbi. A lényeg azonban ami „mögötte” van. Már a boltban nézegettem a kialakítást. Érdekes volt, hogy bakancs és bakancs között milyen apró eltérések vannak. Ilyenek miatt ez „pont jó” volt a lábamra és éppen ezért ez lehet másnak a „pont rossz”! Figyeljünk oda az apró jelekre, mert nem mindegy, hogy a 80-100 liternyi menetfelszerelést milyen alapon kell cipelni a hegyre!

Alulról felfelé: Kecses, magas talp (Meindl Multigriff by Vibram), B/C merev, melyet megerőltető és magashegyi túrákhoz ajánl a gyártó. A kövektől, kosztól, víztől védő oldalgumírozás szintén elég magas. A bőr felsőrész kevés darabból van összerakva, ezzel is csökkentve a varrási hibákból eredő problémák lehetőségét. Elsőre megtetszett, hogy csak az alsó részeken vannak fűzőkarikák, feljebb a felvételkor kell mindig beakasztgatni, vagyis kényelmesen bele lehet lépni a bakancsba. Elsőre a „lógó” fűző-kampó (DIGAfix®) is fura lehet, de a használat során bizonyítja létjogosultságát. A felső rész szivacsos kiképzése a láb hajlításakor biztosítja a kényelmet. A bakancs nyelvén pedig egy aszimmetrikus bőr-varrást figyelhetünk meg, mely a pontos lábra illesztés után kényelmet biztosít a hosszú úton.

Mivel a Tátráról első körben lekésett, betörésére maradt az utca. Vagyis ahogy én azt elgondoltam. Régi tapasztalat szerint jobb rövid használatokkal a lábra szoktatni a bakancsot ahelyett, hogy rögtön egy hosszú túrával törnénk be… a lábunkat! Ennél a bakancsnál ezzel nem találkoztam! Helyesebben: ennél is hagyjunk időt a betörésre, de kicsit más a művelet. Hogy lehet ez? A magyarázat – véleményem szerint – két dologban kereshető: egyrészt az MFS rendszerben, másrészt a korábban már említett „lógó” fűzőkapocsban. Az MFS (Memory Foam System) rendszernek köszönhetően a bakancs hő hatására a boka és a sarok táján felveszi a láb formáját, teljesen idomul hozzá. Tapasztalatom szerint a „betörési időben” csak annyi a teendő, hogy az induláskor szorosan bekötött lábbelit bemelegedés után újra be kell kötni. Miután a lábformánkat „memorizálta”, ez már nem fog jelentkezni. A másik fontos apróság a „lógó” fűzőkampó (DIGAfix®). Mivel a kényes bokahajlati részen ezt nem rögzítették fixen a felső részhez, használat során kis mozgásokkal folyamatosan a lábunkra idomul. Kényelmes apróság!

Az utcai próbák (néhány óra naponként elosztva) után vállaltam a hosszabb tesztet is a Börzsönyben. A Diósjenő – Kámor – Királyháza – Nagy-Mána – Csóványos – Diósjenő útvonalon kilométerben és szintben sincs hiány. A bakancs hibátlanul helyt állt. Kényelmes, jól tartja a bokát, súlyát nem igazán érezni. A fentebb leírt apróságok beváltották a hozzájuk fűzött reményt. A szerencsés bevezetés után már bátran fogtam hozzá a nagyobb túrákhoz. Vizes – havas/firnes – olvadó havas – sáros – köves Szlovákia, avagy Erdély, meleg – száraz – sziklás nyári Montenegró és a magyar hegyek is jó terepnek bizonyultak. A Vibram talp nem csúszik meg a nedves felületeken sem (ésszerű keretek között!), az oldalgumírozás a köves terepen és a patakátkeléseknél is segít, kamáslival kombinálva pedig szinte alig marad szabad bőrfelület (magasabb gumírozású modell is kapható!). Kellemes érzés a Szlovák Paradicsom patakjait gázolni, miközben a félcipősök a kevésbé csúszós köveket és fákat keresik a víz elkerülésére, ahogy egy több napos olvadó havas Radnai-havasok túrnál sem ázik be. A B/C merev talpnak köszönhetően a nagyobb súlyok cipelése sem megterhelő a láb számára hosszú távon. Megjegyzem, merevsége nem gátolja a középhegységi túrákat sem, a magasabb és köves vidékeket pedig – a gyári célterületnek megfelelően – különösen kedveli. Nem mellékes, hogy hosszabb utazás során sem kényelmetlen. Engem messzemenőkig meggyőzött, mikor egy kényszerű hazajövetel során, a reggel 6 órás montenegrói kezdő túra, az azt követő mennyei vonatút, kitartó autózás és a végtelennek tűnő határátlépés(re várakozás) 24. órájában, a röszkei napkeltében lazítottam a fűzőin, mert kényelmesebb volt így „aludni” a kocsiban. Hozzáteszem, a bakancs is és én is jobban szeretem a terepet!

A bakancs ápolásáról csak néhány apróság, hiszen erről külön magazin cikk van: természetesen a legjobb szándék ellenére is bekoszoljuk használat során (gyermekkorunk után végre ismét lehet – büntetlenül – pocsolyákban tapicskolni a kialakításának köszönhetően!). A túrák után egy vizes mosás/törlés, majd száraz, sugárzó hőtől távoli helyen szárítás vár rá. A használat elején ennél többet nem is kell tennünk. Az idő előrehaladtával azonban a bakancs veszít víztaszító képességéből, és a bőr rugalmasságát sem árt megtartani. Ekkor jön elő az igazi ápolás. Mivel bakancsunk kívül-belül bőrből van, a körülményesebb manőverektől eltekinthetünk, és egyszerű kenést alkalmazunk a bőr rugalmasságának és víztaszító képességének megőrzéséért. A gyártó ehhez saját termékcsaládját ajánlja, de más bőrápolókat is találhatunk a boltokban. Meghálálja a gondoskodást!

Összességében nem igen írtam rosszat a bakancsról! A szemmel látható, vagy dobozon feltüntetett apróságok mögött komoly tapasztalatból táplálkozó fejlesztés van, a kivitelezés pontos, a használat során az elvárásoknak megfelelően működik. Különös törődést nem igényel, bosszantó kicsinyességek nem jelentkeznek. Mindezt megkapjuk akciók nélkül kb. 50-60 ezer jó magyar ingadozó forintért (~2007-2009). Ha szerencsések vagyunk, Kámban kifoghatjuk olcsóbban is, de ez jóformán csak akkor éri meg, ha mellette lakunk, mert amúgy tömegközlekedve, vagy a tömeg mellett elhaladva, saját tüzelőanyagot égetve kifizethetjük a különbözetet. Mindenki maga döntse el, melyik tetszik!

Kontra? Nem márkanév alapján szoktam vásárolni és elsősorban nem is az ár alapján. A lényeg, hogy használat során beváljon a termék. Ez a bakancs nem olcsó, így az elvárások között előkelő helyen áll, hogy hosszú időn keresztül megbízható társ legyen a túrákon! Három évvel megvétele után még mindig nem lehet róla rosszat írni! Irány a hegyek!!!

TESZT: Millet Fjord Jacket

Kategória: FULL-ZIP MIDLAYER
Tevékenység: TÚRÁZÁS, VADÁSZAT, HEGYMÁSZÁS, ALL MOUNTAIN
Anyag: POLARTEC THERMAL PRO SWEATER KNIT, PONTETORTO TECNOSTRETCH
Tömeg: 539 gramm (saját mérés - XL)

Gyakorlatilag minden outdoor gyártónak vannak midlayer termékei. Alapvetően sokféle anyagból készülő cuccokat a magyarok gyakran igen tévesen polárnak nevezik. Szeretném előre leszögezni, hogy polárnak csak a Polartec anyagokból készített termékeket nevezhetjük. A többi hasonló, de nem a Polartec által gyártott anyag csak a fleece jelzőt használhatná elvileg (ilyenek például a méteráru boltokban kapható anyagok, de akár a Quechua Strathermic anyaga is). Ez viszont tényleg polár, majdnem teljesen. Merthogy mi van azokkal a darabokkal, melyek nem teljesen Polartec anyagból vannak?

A Millet egy igen jó francia cég. Meglehetősen komoly hardcore hegymászó cuccokat készítenek (például a számtalan Pro Shell mellett ott vannak a Radikal bakancsok). Van is hol komolyan kipróbálniuk termékeiket. Bár a marketingnél bizony ők sem a legszentebbek. Hogy is értem ezt? Hol kezdheti egy teszt a kötözködést, ha nem rögtön a névnél. Fjord dzseki. Vegyük csak számba a világ legismertebb fjordos helyeit: Norvégia, Új-Zéland déli szigete, Dél-Chile, Svalbard és Grönland. Csupa olyan hely, melyeken óceáni vagy sarkvidéki az éghajlat. Tehát vagy nagyon csapadékos (akár 2000 mm/év felett), vagy nagyon hideg. Szóval akkor most miért is jó egy Thermal Pro esőben vagy farkasordító hidegben? Na ugye. Bár már megint én vagyok szőrszálhasogató, hiszen végtére is hardshell és pehelykabát alá is fel lehet venni… Azt hiszem, hogy rájöttem a megoldásra. A mérnökök és a sportolók vért izzadva tartják a lépést az Arc'teryx-el, mire a marketingesek kezébe kerül a cucc, hogy formáljanak belőle terméket, addigra az összes természetbarát tájékozott ember elfogyott a cégnél. Kitalálnak valami olyan nevet, ami a hidegre utal, és még nem foglalt. :D Na így születhetnek ezek a nem túl találó nevek. Amúgy nemcsak a Millet rendelkezik rossz nomenklatúrával. Mentségükre szólva…

Az anyagválasztás tökéletes. A 288 grammos négyzetméterenkénti anyagtömegű (300-as) Polartec Thermal Pro Sweater Knit a midlayer maga. Nagyon finom mikrostrukturált szerkezete van. A hosszú és rövid szálacskák tervszerűen úgy lettek kialakítva, hogy a hosszúak a szelet tartsák kint (ez mondjuk eléggé relatív), a rövidek a meleget bent. Jól is működik, főleg frissen (mosás után) amikor még bolyhosak a szálak. Apropó bolyhosság. Tapasztalatból tudom, hogy az anyag bolyhosodásra hajlamos a mosások és az idő előrehaladtával. Valójában azonban a kifejezetten szélálló fleece anyagok kivételével (Polartec Windbloc, Gore Windstopper Technical Fleece, CTX Air) nem szabad ezektől csodát várni…

A Thermal Pro feladata hivatalosan: héjkabát alá szigetelőrétegnek, nem túl hidegre (tapasztalatom szerint aláöltözettel és héjjal nagyjából -2 celsius fokig), vagy száraz hűvös időre magában, de mindenképpen aláöltözettel (7-8 fokig mozgásban jól bizonyított a Mecsek 1000-en, amíg meg nem álltunk). Ezt a funkcióját rendesen be is tölti. Nagyon sokat tud az anyag, ez tény. A Millet tervezői is kitettek magukért. Nagy ötlet, hogy a mozgó részeken (hónalj, oldalelemek, karok belső oldala) Tecnostretch (Pontetorto) anyagból készült betétek vannak Thermal Pro helyett. Miért jó ez? Mert ezeken a helyeken az emberi test a legkevésbé hideg-érzékeny, ellenben a legtöbbet mozog hegyen végzett aktivitások közepette. A Tecnostretch pedig jól szigetel, de mint az a nevében is benne van, elasztikus is egyben (szép magyar szóval: sztreccses). A tesztben emiatt kiválóan szerepelt, mert mindamellett, hogy melegen tart, nem korlátoz a mozgásban és egyszerűen frenetikusan szellőzik. Megfelelő aláöltözettel (Polartec révén ajánlatom a Polartec Power Dry, vagy a Polartec Power Stretch, bár én Equarea és Pontetorto X-Static anyagokkal próbáltam) egyszerűen nagyon túl kell öltözni az adott aktivitásnál ahhoz, hogy megizzadjunk benne. Amire kitalálták, hiszen a melegen tartás nemcsak a nyers szigetelést jelenti, hanem azt is hogy az izzadtság könnyen távozzon a rendszerből, mert ha belül halmozódik fel az a párolgás endoterm hatása miatt a rendszerből hőt von el. Tehát elkezdünk fázni. Az izzadság-transzfer nemcsak a héjkabátoknál fontos szempont, hiszen a párának el kell jutnia a héjkabátig. Erről azonban gyakran megfeledkezünk.

A részletei szintén méltóak a nagy alpesi tradícióhoz. Két oldalsó zseb cipzárral (YKK), belül finom (szinte az Arc’teryx által használt hálós és selymes tapintású béléssel egyforma) hálóval. A szuper fő cipzár rezzenéstelenül jár, pedig nem is YKK, hanem Salmi. Ami viszont a kabát legjobban tetsző része, az a cipzárkocsit húzó kis zsinór végére sütött Millet logós gumi fogantyú, mely finom puha mégis tartós. Egyszerűen verhetetlen, főleg ebben a mai csomózzuk a vékonyka szolgakötél végét időszakban. Nagyon finom, pedig nem drága, de ezektől érzi az alpinista, hogy odafigyelnek rá. Próbáltatok már dermedten didergő és sziklatépte ujjakkal, vagy egy komolyabb kesztyűben cipzárt húzni? Ez látjátok igenis fontos! A dereka szűkíthető, zsebből. Inkább azt ajánlom, állítsátok be egyszer és maradjon úgy. Nem az a könnyed beállíthatóságot lehetővé tevő típus, de így legalább nem lóg ki a zsinór. A Millet logó és felirat természetesen hímezve van. Hófehérrel.

Verdikt: A polár négy színben kapható: pirosban, feketében, világos- és sötétbarnában. Ez utóbbi járt nálunk. Esztétikuma maximális, bár ez nyílván ízlés kérdése. Az ára 25 ezer forint körül van. Nálunk a tízpróbásoknál találni olykor-olykor. Minősége páratlan, funkciója jó, esztétikuma szintén jeles. Kicsit drága, de ebben a kategóriában ez nem túlzás (például MHW Monkey Man Jacket az MHW forgalmazóknál bőven harminc felett van, mondjuk az igaz, hogy az Monkey Phur és nem Sweater Knit).