2010. március 31., szerda

TARTÓS-TESZT: RP Outdoor Bani C 25l hátizsák



A hivatalos álláspont szerint „túra modell, biciklis modell, Air Condition hátszerkezet, ergonómikus szabású vállheveder, párnázott csípőheveder, mellheveder, kompressziós hevederek, univerzális rögzítő gumizsinórok, kéziheveder műanyag fogantyúval, 2 belső zseb, 2 előzseb, levehető mobiltelefon-tok a vállhevederen, alsó zsebbe integrált esővédőhuzat, 2 oldalsó hálózseb, víztartály kompatibilis, kivezető nyílással”.


A hátizsák-lépcső egynapos elemei közül egy példa, egy igen jó példa az RP Outdoor 25 literes űrtartalmú BANI C hátizsákja. Ha jobban belegondolok, már vagy 5 éve hordom, és még mindig jól működik! Kisebb hibák természetesen ennél is megtalálhatók, de a mai világ egy időtálló ritkaságát rejti, mely a saját keretei között kitűnően használható.

Az első dolog, ami feltűnik az anyaga: Cordura 600D (vagyis 600-as denier). Ennél jobbat nem is igen találhatnánk, hiszen egy hátizsák esetében a legfontosabb, hogy minél többet bírjon, ne szakadjon szét, stb. Az már csak ráadás, hogy több színben kapható a modell.


Második lépésben a kialakítását érdemes megnézni. Az Air Condition rendszer komoly fém merevítése nem hagy kétséget afelől, hogy a megpakolt táska megtartja formáját. A hátra illeszkedő háló segíti az izzadság elvezetését és biztosítja a szellőzést. A deréktájon és a váll magasságában párnázott részek biztosítják a kényelmet. A háló és a merevítés között pedig egy pánt és egy műanyag csat felel a merevségért. Na ennél a pontnál viszont ugrott a „biciklis modell” elképzelés, ugyanis a csat pontosan illeszkedik a gerinc vonalára, a bringázáskor domborodó hátunk pedig mitadisten éppen felfekszik a csatra. Nem ajánlom senkinek a hosszú távú „tesztelést”, szép sebes csigolyafoltokat eredményez a háton! Természetesen a magyar sufni-tuning csodákra képes. Egy darab polifoam beszabásával orvosolható a probléma, de mégis egy bosszantó apróságról van szó.

A hátizsák vállpántjai erős anyagból, rávarrt pántokkal megerősítve készültek, belső felén némi szellőzést is biztosító hálós kialakítással. A vállpánton mobiltartó (GPS tartó, ha épp’ úgy akarjuk) és vízcső rögzítő is helyet kapott amellett, hogy a nem mindenhol levarrt megerősítés alá is dughatunk dolgokat (így lehet ott pl. a nem szériatartozék karabíner is). Mellheveder és derékpánt is tartozék, bár utóbbit kissé körülményes állítani.


A BANI egy fő tároló résszel büszkélkedik. Mindkét irányba nyitható cipzárral, a könnyű pakolást a hosszú cipzárút biztosítja. Apropó pakolás: ha ilyen táska mellett döntünk, figyelembe kell venni, hogy a hajlított hátrész miatt merev, lapos dolgokat nehezen rakunk bele (pl.: laptop), viszont egy napi túrához okosan rámolva tökéletesen megfelel. A nagy tároló rész belső osztást nem kapott, van benne viszont egy nagyobb hálós és egy kisebb cipzárral zárható zseb. Ezen kívül van még beljebb egy gumis réteg, ami mögé szintén tehetünk lapos dolgokat (nálam pl. ott van a hőtartó fólia, melyet így véletlenül sem hagyok otthon). A kitömött zsákot a kompressziós hevederekkel nem csak összehúzhatjuk, de a cipzárakat is tehermentesítjük (a hosszú élet titka). Természetesen a fő tárolóba – bár nem szériatartozék – a vízpalack is belemegy, a táska felső részén pedig megtaláljuk a jól záródó kivezető nyílást.

A BANI első részén két egymás mögé nyíló, így viszonylag korlátozottan pakolható kisebb cipzáras zseb is van. Ha teli van rakva a nagyobbik rész, ezekbe tényleg nem fér sok dolog, ráadásul a púposodó belső miatt ki- berámolni is körülményes. Javasolt zsebkendőt, apróságokat ide nyomorgatni. A zsebek előtt gumis rögzítő van, amire akasztgathatunk ezt-azt (bringás- vagy mászósisak, mászócucc, stb.).


A "25 liter" kiterjesztéséről a két oldalon található hálós tartók gondoskodnak. Ide jöhetnek az italos flakonok, termosz, vagy az éppen nem kellő sapka/kesztyű. Elhelyezése és kialakítása némi gyakorlás után lehetővé teszi a táska levétele nélküli használatát, vagyis ide tényleg rakhatunk az út közben éppen nem kellő dolgokat. A sokévi használat után megjegyzem ez az egy, vagyis a háló az, ami kezdi felmondani a szolgálatot, de még a felső gumírozása bírja. A táska tetején egy műanyag fogantyús kézi hevederrel emelhetjük meg pakkunkat. A kialakításnak köszönhetően nagyobb súlyok cipelésekor sem fogja vágni a kezünket. Okos apróság!

Szériatartozéka a BANI-nak az esővédő huzat is, melyet egy alsó zsebben rejtettek el. Sajnos fixen hozzávarrták a zsebhez, így eső után nem szárogathatjuk külön, csupán lógathatjuk a táska alján menet közben, vagy kiteríthetjük, ha megálltunk. Pozitívum, vagy a kialakítást vezérlő ötlet lehetett viszont, hogy így el sem hagyjuk. A védőhuzat a megpakolt táskára is rámegy, az alsó és középső részt kiválóan takarja. Sajnos a legfontosabb felső hányadot viszont nem. Helyesebben igen, de mivel nem tudjuk felül rögzíteni, a táska felvétele után a vállpántok kissé megemelik, és szép lassan lecsúszik. Itt is alkalmazhatunk némi sufni-tuningot, de erre már a kitalálásnál gondolhattak volna.


Verdikt: Az RP Outdoor 25 literes BANI C hátizsákja egy napos túrákon kitűnő hordár. Jó a kialakítása, kitűnő a Cordura anyagválasztás, méretéhez és formájához igazodóan pakolható. Nem kimondottan magashegyi vagy mászózsák (nincs pl. jégcsákány tartó hevederje), de ott is megállja a helyét. A kisebb apróságok akár házilag is orvosolhatók, bár az esővédő huzat rögzítési problémáját megoldhatták volna. Ára középkategóriás, így ez nem lehet akadálya a döntésnek. Ha már valamin, akkor a 25 literen érdemes elgondolkodni, ugyanis a 25-30 liter között sok különbség nincs, viszont a nagyobbik kényelmesebben pakolható lehet. Összességében jó választásnak tartom.

2010. március 26., péntek

HEGYIGUNYHÓ-TESZT: Cojzova koca na Kokrskem sedlo



ORSZÁG: Szlovénia
HELY: Kamniki-Alpok
MAGASSÁG: 1793 m
KOORDINÁTÁK: 46,34453°É – 14,54706°K
TÁVOLSÁG BUDAPESTTŐL: 470 km
BESZÉLT NYELVEK: szlovén, angol

Amikor először voltam a szlovéniai Kamniki-Alpokban, rögtön nagyzsákkal (70 liter, 20 kiló) tettem azt, ráadásul Kamniska Bistrica felől a Kokrsko sedlo-ba. 1200 szint 6 kilométeren, kemény terepen (a másik út Kokra felől kicsit könnyebb). Így az élményeim sokkal kontrasztosabbak, az emlékek körvonalai, pedig sokkal élesebbek lettek a megszokottnál. Ennek a túrának volt az egyik legnagyobb élménye a Cojzova koca na Kokrskem sedlo. Valószínűleg, amíg élek, nem felejtem el!

A ház amúgy a Grintovec mászások kvázi alaptábora (stratégiai fontosságú nyeregben fekszik). Mint ilyen, meglehetősen forgalmas. Főleg a szezonális időszak péntekjein és szombatjain, valamint a Grintovec futásokkor. Ilyenkor jó fizikumú nyugdíjas szlovének és osztrákok csapata lepi el az épületet és a hozzá vezető ösvények mindegyikét. Megalázóan szaladnak el az ember mellett, hihetetlen, ha nem látom, egyszerűen nem hiszem el (biztosan hozzájuk igazították az útidőket jelző táblákat, mert az átlagos túrázókhoz biztosan nem…). Ők már csak ilyenek, igazi hegyikecskék. Szerencsére, mivel nagyon gyorsak, egy nap alatt befejezik a Grintovec-mászást. Így nem alszanak a házban, ami némiképp csökkenti a napközbeni zsúfoltságot. Általában június közepétől, szeptember harmadik hetéig van nyitva. Télen zárva tart, de van téli szállása, ami igazi magashegyi edzőtáborozást tesz lehetővé.

A konyha van, de nem tudtuk kipróbálni. Sör van! A hosszabb tartózkodásokhoz nagyon fontos adalék, hogy nincs ivóvíz, de még nagyon csapvíz sem, nemhogy meleg. Ahol amúgy Szlovéniában ezt olvassátok: „Voda ni pitna!”. Ott ne nagyon igyatok belőle, mert szó szerint a tetőről jön… Ásványvizet általában lehet kapni (2-3€).


A másik. Szombat esténként gyakran van sramli-buli. Faház lévén a Cojzova koca ilyenkor zeng a tangóharmónika és a köcsög-duda kicsit sem hegymászó-pihenést elősegítő hangjától. Ilyenkor két választás van, a dühroham, vagy a táncoló csapathoz való csatlakozás és sok-sok ivás. Másnap ilyenkor iktassunk be pihenőnapot. Ennek ára amúgy körülbelül 14 euró. Merthogy ennyibe kerül egy éjszaka Kokrsko Sedlo-ban.

A szobák amúgy jók (bár sokallom a nyolcágyasokat, emeletes ágyakkal), nem kiválóak, csak jók és tiszták. Összesen több mint száz ággyal rendelkezik. Nekem tetszettek, bár kicsit sötétek. Ennek oka, hogy nagyon megbecsülendő módon a ház kizárólag megújuló energiaforrásokból látja el magát (szélkerék és napelemek), tehát világításrendszere meglehetősen spóri…
A végére egy jótanács: A ház nyitvatartása pont a legdurvább zivatarszezonba esik. Ebből kifolyólag nagyon figyeljük az előrejelzésket, mert a villámveszély óriási. Komoly esőruházat (tényleg komoly) és a főzőhöz tartozó szélpajzs szinte kötelező! Nem véletlenül termeli a szélkerék a nyeregben oly hatékonyan az áramot!

Verdikt: Összességében a Cojzova koca na Kokrskem sedlo egy jó, egykori keleti mivoltához képest pedig kiváló ház, közepes komforttal (benti angol WC, konyha), de környezettudatosan és megfizethető áron. A panoráma és a hangulat miatt érdemes meglátogatni. Tarika kutyus mindenkit szívesen lát!


Cojzova koca na Kokrskem sedlo nagyobb térképen való megjelenítése

2010. március 19., péntek

VAKUPAPUCS: The North Face NSE Camo Tent Mule



Háromféle férfitípus létezik. A papucs, a papucs és persze végül, de nem utolsó sorban a papucs. Tehát abban kiegyezhetünk, hogy vannak papucsférjek is. Sőt, olyan papucsférjek is vannak, akik sokat vannak bakancsban, meg hüttében, meg fázósabb a lábuk és még padlófűtésük sincs. Na ők azok a szegény papucsok, akiknek egy nagyon komoly mamusz hozhat csak vigaszt. Persze az outdoor iparnak rendszerint mindenre van válasza. Ez is az.

Alapfilozófia: amikor tolod a hegymenetet egy kemény bakancsban, bizony utálatos dolog a lábadnak, hiába a legmodernebb memóriahabos bélésrendszer, akkor is szétszívva húzod ki abból a lábbeliből, nincs mese. Ilyenkor aztán vagy egy sátorban nyomorogsz (ahová nem viszed be a bakit és zokniban fagyasztod agyon szegény elgyötört testvégződéseidet), vagy egy vadidegen hüttepapucsba kényszerülsz bele, melybe még Svájcban is zoknit húzol az előtted járó kétezer delikvens tudatában. Vagy, és itt jó ez az újítás (bár ez sokkal olcsóbban is megoldható, de adjunk már a pompának is egy kicsit…), kapsz egy ilyet. Nem veszel, mert azért sok az a nyolcezer pénz egy mamuszért, de akkor is. Amint meglátod, a lábad elkezd cseszegetni a legváratlanabb pillanatokban, hogy kell neki egy ilyen. A sors is kipróbálná, mert pont ekkor szakad el régi lengyelpiacos pacskered. Ezek után már szinte teljesen meggyőzted magad, hogy kell ez neked és akkor megkapod, mert aki szeret tudat alatt legszívesebben papucsot vesz neked ( a kedves mama kivételével persze)…

A létjogosultsága a kempingzuhanyzókéhoz fogható. Igazi tábori luxuscikk. Viszont otthon, meg mondjuk egy kandallós hétvégi házban, vagy síhüttékben, esetleg csillagtúrázós hütteheteken igazán jól fog jönni. Mivel a síelés, meg a sícuccok (hogy a sznobbordozásról már ne is beszéljek) egyfajta divat buli is, így ez különösképpen kelléke egy igazi sítábor felszerelésnek. Mindezekhez persze hozzáfűzném, hogy én is szeretem a téli sportokat. Csak nem azt a tömeges formáját, na sebaj, ugye elnézitek nekem…

Maga a papucs 450-es pehellyel van töltve, melyet egy ripstop polietilén-tereftalát (magyarul PET) héj borít. Sajnos nem pehelyálló az anyag, így olykor-olykor kikandikál belőle egy-két pelyhecske, de nem gáz. Így legalább látszik, hogy nem vatelinnel van töltve, mivel ráírva nincs az inszulésön anyaga. A talpa csúszásgátlós gumimintázattal lett ellátva (anyaga amúgy tartós nylon), a sikamlósabb esetekre. Ami nem árt a kopottabb és a suvickoltabb kunyhólépcsőkhöz. Tök jó, hogy körbe kopásnak ellenálló anyaggal varrták le, hogy a küszöbök ne vághassák el a felsőrészét. Nagyon tuti, hogy a felsőrész egyébként 100%-ig újrafelhasznált anyagokból készült. Beleértem ebbe a plüss bélést is. A kis fül a végén a felhúzást és a rögzítést is elősegíti. Kell, mert adja magát a sarok letaposása, mely nem illendő egy ilyen luxuspapucson ugyebár…

Verdikt: 270 grammos páronkénti tömege, hőtartó-képessége tudatában (mert bizony baromi meleg) nem sok. Én grammhuszár vagyok, úgyhogy a hátizsákos utakra nem vinném el, de az összes bőröndös buliba bekerül. Jó pénzt kérnek érte, de azt megteszik nem jó cuccokért is, ez meg jó, nagyon jó. Nincs is ennél jobb mamusz a világon…

2010. március 13., szombat

TESZT: Saltic Falco mászócipő



Minek térjünk el valamitől, ami már bevált? Mikor agyonhasználtam az első mászócipőmet, sőt Loki is megtalpalta és még utána is sokat járattam a falakon (aztán sajnos porosodott és megette az idő a szekrényben), új cipő után néztem. Nem Salticot, hanem megfelelő cipőt kerestem.

Saltic lett. Egy Falco. Sportmászáshoz és boulderhez kellett valami a lábamra, mert a korábbi tényleg kezdett darabokra esni. Nem voltam már kezdő, így jöhetett a banánabb alak, a kicsit speciálisabb kialakítás. De semmi különös.


Ránézésre a cseh pók Falco-ja nem is valami komoly darab. Kicsit hajlított, de semmi extrém megerősítés, kikönnyítés, plusz réteg vagy ilyesmi. Semmi csicsa. Van rajta két tépőzár, három bebújást segítő hurok, egy gumis sarokerősítő, egy sarokakasztást segítő talprész, néhány szellőző vagy design elem a sarok oldalán és a talpon, magasan körbefutó és plafonakasztást segítő gumírozás, egy plusz talpdarab, aztán kész. A színéhez mit lehetne hozzáfűzni? Egyrészt „érdekes” (leginkább a lila), másrészt ragaszkodó, mert az első (jónéhány első) mászást követően hasonló színekben pompázott a lábam. Tehát nem a szépsége miatt vettem, de kinek mi tetszik. Szerintem mászócipőnél ne ez döntsön! …

Inkább találjuk meg az igényeinknek megfelelő darabot: mire kell? Milyen szinten állunk? Milyen a lábformánk? …És még sorolhatnánk. Ennél a cipőnél két lényeges dolgot említenék: tépőzáras (kettő tépőzár) és Extasy talpas. Előbbi biztosítja a könnyebb felvételt, utóbbi a pók falon maradását. 

 
A tépőzárak jól zárnak (két év használat után is). A cipő felvétele – mivel a kezdeti kínzás után nagyjából rááll lábunkra – nem okoz gondot (hacsak nem a hidegben próbálkozunk vele). A kialakítás miatt sokrétűen használható, megállja a helyét. Fő előnye pedig a talpa. Az Extasy valójában egy puhább gumiötvözetet jelent, mely egyrészt nagyobb tapadást, másrészt pontosabb lépést tesz lehetővé a falon / sziklán. Viszont pont ezért nem ajánlom kezdőknek! Amíg nem alakult ki a megfelelő lépéstechnikánk, a cipő tenni fogja a dolgát (vagyis tapad), mi pedig szétkenjük az éleit és az orrát. Végeredményként úgy gondoljuk, hogy ez egy igen rövid életű darab, holott a hibát magunkban is kell keresni. 

Ahogy a képeken is látszik, némi home-made megerősítést kapott az egyik cipőm orra. Ez is természetesen az Extasy talp puhaságával áll összefüggésben, de ismét belép a képbe a tépőzár. Nagy melegben ugyanis a tépőzár nem biztos, hogy megfelelő tartást biztosít, és így már kiforrottabb technikai háttérrel is tönkre tehetjük a gumit. A magam részéről ezt megfejeltem azzal, hogy zokni nélkül mászom, és a horvát nyárban mondhatni forgott a lábamon a cipő orra. A pontatlan lépés eredménye látható. A Saltic Falco esetében tehát javaslom a zokni használatát, vagy a láb izzadásának kizárását (előbbit könnyebb megoldani nagy melegben).

Verdikt: A Saltic Falco egy egyszerű, de nem kezdőknek való mászócipő. Nagy előnye a puha Extasy talp, melynek köszönhetően élmény vele mászni. Jól tapad, széles körben használható. Nem hosszú utakra, hanem sportmászásra és boulderre lett kitalálva (ezt a lábunk által továbbított „megérzés” teszi nyilvánvalóvá, ha rajtunk van hosszabb ideig). A tépőzáras megoldás segíti a felvételét, de a puha talppal kombinálva oda kell figyelni minden lépésünkre. S bár Csehország nincs messze, hazánkban mégis ritkább márkának számít a Saltic. Pedig tapasztalatom szerint sok hasonló árú darabot lazán ver! Ha tehetitek, vegyetek a cseh póktól, én pedig viszem Loki-hoz javíttatni az orrát. Jó mászást!

2010. március 9., kedd

MAGAZIN: Membrános ruházat tisztítása és ápolása



Az outdoor sportok szerelmesei tapasztalatból tudják, mennyire sok és nélkülözhetetlen tudású ruhadarabot készítenek ma már valamilyen membrános technológia felhasználásával. Ezek a darabok ízig-vérig teljesítményorientált termékek, így – csakúgy, mint például a különféle versenyautókhoz – nagy odafigyelés és karbantartás szükséges a maximális teljesítmény megtartásához. Ráadásul napjainkban gyakorlatilag mindegyik rétegben lehetséges ilyen membrános technikai textília, gondoljunk csak az általunk is tesztelt Windstopper Active Shell-re, Polartec Windbloc-ra és PowerShield-re, valamint természetesen a Gore-Tex-re. Ráadásul ezeken kívül számtalan technológia létezik még, mely finom otthoni bánásmódot igényel. Lássuk tehát, hogyan kell velük bánni, mire érdemes odafigyelni, mik azok az apró trükkök, melyekkel sokáig élvezhetjük szeretett ruháink tudását.

Az első réteg, a baselayer. Relatíve egyszerű, mert itt még meglehetősen kevés a membrános textília, így nem kell sokféle iránymutatásban gondolkodni. Csakhogy más szempontból azonban nehéz is, mert ez a réteg kapja telibe a felhasználó kemikáliákkal kezelt, magas sótartalmú verejtékét. Emiatt pedig sajnos gyakorta kerül a szennyesbe.

TIPP #1: Minden technikai textília esetén igaz, hogy ne tegyük a családi szennyes közé technikai ruháinkat (még a nem membrános típusú, mondjuk hagyományos Polartec anyagúakat sem), mert családunk mosással foglalkozó tagjai nem minden esetben vannak képben, mit is igényel egy-egy ilyen darab mosása-ápolása.

TIPP #2: Soha ne használjunk öblítőt és hagyományos mosószert!


Szóval a membrános baselayer-ek mosásakor maximum 40°C-os vízben, technikai (kifejezetten ezekhez az anyagokhoz kifejlesztett) mosószerrel dolgozzunk (én a Nikwax TechWash-t használom). Bár a legtöbb gyári tájékoztató engedélyezi a mosógép használatát, én ezt nem javasolnám, csak bizonyos, nagyon fejlett és drága technológiát (például méhsejt-mintás dob) felvonultató gyártók (mint mondjuk a Miele, melynek létezik, kifejezetten technikai textíliákhoz kifejlesztett speciális mosási programcsomagja is) mosógépei esetén. Egyszóval a kézi mosás a megoldás.

TIPP #3: Semmiképpen ne a kádban, vagy mosdóban mossunk, hanem egy saját (kifejezetten csak erre a célra félretett, nem sorjás) műanyag lavórban, mert az előbbiekben lerakodó, láthatatlan kemikáliák, tisztítószerek komoly kárt tehetnek a technikai ruházatban (ezért csak erre szabad ezt a lavórt használni).

Az úgynevezett száraztisztítási eljárások (például gőzölés, kefélés) szigorúan tilosak. Bár a gyártók érthető okokból engedékenyebben állnak a vasaló és a szárítógép használatához (persze, náluk veszed a következőt is, ha tönkremegy) én ezeket is kifejezett a tilos kategóriába sorolnám. Szárítsuk aláöltözetünket egyszerűen a megszokott teregetéses módszerrel, de itt is óvatosan, ne a napon és ne sugárzó hővel (például radiátor, konvektor, hősugárzó, padlófűtés), valamint ne lógatva, inkább fektetve a szárító rácsain. Amikor megszáradtak, lehet, sőt kifejezetten ajánlott őket vállfán (lehetőleg nem sorjás és széleslapú) tárolni, ráadásul ezzel, ha nem is tökéletes hatást elérve, de egyfajta vasalódás is lezajlik (kilógja magát). Az aláöltözetekhez nem szükségesek impregnálók, nem kell tehát a DWR-t felfrissíteni esetükben.

TIPP #4: Mindig, minden otthoni körülmények között (még akkor is, ha van akasztó a ruhán) tároljuk technikai öltözetünk elemeit széleslapú vállfán. Különösen figyeljünk az érzékeny bélésű ruhadarabok (például hálós bélés, két és fél rétegű laminátumok) vállfáit! Ha van cipzárja, húzzuk fel!

A membrános midlayerek sokfélék lehetnek. Leggyakrabban ezek softshellek. Itt a történetbe némi engedmény kerül be elsőként. Ez pedig a száraztisztítások egyes fajtáit megengedi. A softshellek felülete finomsörtés kefével tisztítható (ügyeljünk erre, mert a durvasörtés típus tönkreteszi a felületet). Ez azt jelenti, hogy a porosodás jellegű koszt, könnyed ruhakeféléssel megpróbálhatjuk eltávolítani. Ugyanez igaz a kevés sárra is, melyet ne kenjünk el nedvesen, várjuk meg míg megszárad. Így kisebb az esélye, hogy átpréselődik a külső szövet szálai között a szennyeződés a membránig (melynek következtében eltömődés léphetne fel). Amennyiben makacs a szennyeződés, tiszta, csak erre a feladatra elkülönített vizes szivaccsal töröljük le. Amennyiben ez sem elég, következhet a mosás, mely előbbiekben említett követelmények szerint kerüljön lebonyolításra, tehát maximum 40°C-on, speciális mosószerrel, öblítő használata nélkül. A szárítás szintén a fentebb említett módon történjen.

Ritka, de nem kifelejtendő, a membrános héjú bélelt darabok (például Windstopper&PrimaLoft) a legérzékenyebbek. Még napon sem száríthatók (ez a többi ruhadarab esetén sem igazán ajánlott)! Ellenben szélben, vállfán igen. Itt kellemesen és gyorsan száradnak.

A fleece-jellegű membrános textíliák (például Polartec Windbloc, Gore Windstopper Technical Fleece) hasonlóan kezelendők a softshellekhez, annyi különbséggel, hogy itt érdemes a ruha kikefélését meggondolni (bolyhosodás elkerülése végett). Itt még szigorúbban tilos a direkt szárítás!

Ezeknél már jellemzően szükséges a DWR felfrissítése. Mindig a legjobb minőségű impregnálót keressük. Csakis kizárólag technikai ruházathoz valót válasszunk. Figyelmesen kövessük a csomagoláson leírtakat az impregnálás folyamat során.

TIPP #5: Mivel fentebb említett okokból nem ajánlom a szárítógépet, így én kerülném a csak ezzel aktiválható ruhaimpregnálókat. Javaslatom a közvetlenül a mosás után, a nedves ruházatra permetezendő (direct spray-on) impregnáló használata (például Nikwax TX.Direct Spray On). Tartsuk szem előtt a biodegradábilitás kérdését is!

A legfontosabb csoport következik, az esőhéjak, vagyis a hardshellek. Ezek anyagukból fakadóan nagyon érzékenyek. Itt sem javaslom a fentiektől eltérő kezelést (40°C, klasszikus szárítás, vagy ruhakefe). Bár például a Gore ajánlja a szárítógépet, mint DWR aktiváló módszert, én ezzel óvatosan bánnék, ugyanis csak a legfejlettebb szárítógépek képesek kellően finoman bánni ezekkel a ruhákkal. Ebből kifolyólag itt is a mosás utáni, nedvesen felvitt direct spray-on impregnálókat ajánlom. A DWR kopása ezeknél a keményebb felületű laminátumoknál gyorsabb. Azonban ez ne motiválja mosásra a kedves felhasználót! Minél kevesebbszer kerüljön mosásra a ruha. Ilyen esetekre azt javaslom, hogy amennyiben ez lehetséges, egy komolyabb eső után a nedves kabátra vigyük fel a spray-on impregnálót, de csak a megfelelő (vagyis ahol lekopott a DWR) részekre.

TIPP #6: Semmiféle bemosást igénylő kezelési módszert nem ajánlok!

Végül a kiegészítőkről:

A kesztyűk tisztítása a sok varrat miatt szigorúan csak kézzel történjen. Ugyanolyan feltételek (vagyis 40°C, speciális technikai mosószer, öblítő nélkül) mellett mossuk, szárítására, pedig egy speciális fogást használjunk. Figyeljünk a tenyérrész megerősítéseire használt bőrre, mert gyakran fog! Az ilyen, bőrtenyerű kesztyűket, amíg nem égetően fontos, ne mossuk.

TIPP #7: Az ujjak végétől a csukló felé haladva tiszta törölköző segítségével szorongassuk végig, vagyis itassuk erősen fel a kesztyűben maradt vizet. Semmilyen körülmények között ne csavarjuk ki, mert ekkor szinte biztosan sérülnek a membrán pórusai és a varratok. Ez egyébként minden membrános anyagú technikai ruházatra igaz!

A sapkák sajnos gyakrabban kerülnek mosásra. A kesztyűkre is igaz módszerrel mossuk-szárítsuk, ne csavarjuk ki. Ezt követően a szárító rácsára állítva próbáljuk meg elhelyezni, mely viszonylag könnyen fog menni a membrános anyagok vastagsága és erőssége miatt.

Verdikt: Nem hímes tojások ezek, csak áruk és tudásuk miatt érdemes rájuk kicsit odafigyelni. Amolyan a drága kocsinak garázsban a helye módon… Kis odafigyeléssel nagyon meghosszabbítható e ruhák élettartama, funkcionális tudása.

2010. március 7., vasárnap

TESZT: RP Outdoor North Windbloc sapka


Akinek hosszú, összekötött haja van, tudja, mennyire utálatos dolog úgy felhúzni egy sapkát, hogy az ne tépje ki minden egyes hajszálát. Már-már ott voltam, hogy sosem jutok a búrámhoz passzoló technikai sapkához és a füleim egyszer végleg lefagynak valahol a hegyekben. Aztán egyszer egy bolti böngészés során ráakadtam a sapkára. Anyaga Polartec Windbloc, a polár és nem a softshell. Rendben felpróbálom, és lássatok csodát jó. Eddig az összes fülessapka hátsó taktusa túl alacsony volt és letépte a fél fejemet a hajamon keresztül, ez viszont nem. Mintha magamnak terveztem volna. Ott fut végig a pereme, ahol én is meghúznám a vonalát. Kiváló. Akkor vigyük…

A Windbloc-ról már olvashattatok nálunk. A 0 CFM szélállósága mellett nagy előnye fokozott vízhatlansága. A lényeg, hogy két vastag poliészter polár anyag közé egy PU membránt laminálnak. Az eredmény csúcs. A sapka meleg, mint a pokol. Teljesen szélálló, így a windchill nem okoz többé gondot a felhasználónak. Jól lélegzik, nem nagyon lehet beleizzadni. A vízállósági tesztje annak ellenére sikerült kiválóan, hogy ez egy polár, nem pedig egy esőkalap. Erős esőben sem ázott be a belseje, csak a külső polárréteg lett egy csurom víz. Annyira, hogy ki kellett csavarni azt a hat-nyolc hektó vizet, melyet magába szívott. Azt kell mondjam ennyire marha úgysem lesz senki, hogy ezt húzza fel esőkalap helyet, ha nincs nála kapucnis shell, ha meg igen, akkor szárogassa csak naphosszat. Aki meg olykor-olykor bajba kerül, annak úgysem lesz gond a húszkilós átázott fejfedő, mert elég lesz neki menedéket találni. Szóval a tesztben jól vizsgázott. Bár biztosan nem bírja órákig, a vis majorban azonban nem fog cserbenhagyni, hiába lesz erősebb eső…

Verdikt: Nagy előnye, hogy befér a mászósisak alá. Természetesen fülessapka lévén a fülek sem fognak lefagyni. Igazából nagyon jó ez a sapka és a legjobb benne az, hogy RP-san jó áron fut: 5.200 forintért. Vegyétek, vigyétek, mindenhová ahol fúj a szél!

2010. március 4., csütörtök

MAGAZIN: Ritka márkák (mármint felénk...)


Gyakorta előfordul, hogy ismeretlenül csengő márkanevű holmival futunk össze a külföldi webshopok, vagy esetleg boltok kínálatában. Gondoljunk, ez nem valami nagy szám, mert még sosem hallottunk róla, el is megyünk mellette. Amennyiben szerencsénk van, meg-megvillan egy-egy Gore-Tex, eVent, vagy Windstopper biléta és felkapjunk fejünket: Mi van? Örök törvény az outdoor-ruházat vásárlásokkor, ne a márkát nézd, hanem a bilétákat!

Sok kisebb cég tol nagyon komoly termékeket. Most a teljesség igénye nélkül szeretnék felsorolni pár általam ismert, vásárlásra érdemesnek tartott, jó minőségű kismárkát, némi körettel a cégekhez. Engedelmetekkel, a tőlünk nyugatabbra híres, ám itt kevéssé ismert néhány komolyabb márkát is megemlítenék.

NORRONA: Ez a norvég cég Európa Arc’teryx-e. Kevéssé ismert, bár a vikingfejes embléma elő-előfordul kis hazánk skandináv cserediákjain. Hát ez a logó, az a logó. Elsősorban télisportok művelőinek gyárt jobbnál-jobb anyagokból (például Gore-Tex) kiváló minőségű termékeket, de a vadász-horgász és a hegymászó vonalat sem hagyja ruházat nélkül. Ami az egyik személyes kedvencem, a cég dizájn-filozófiája.

CRUX: A Franciaországban élő új-zélandi Carol McDermott által alapított Crux hatalmas egyéni tapasztalatra épül. McDermott híres alpinista. Megjárta többek között Patagóniát, a Himaláját, az európai és az új-zélandi Alpokat és a Karakorumot is. Korábban már szabadúszó tervezőként számos cégnek dolgozott. Itt volt az ideje saját buliba kezdenie. Hál’Istennek. Igen jó kis kompromisszummentes kínálata van a cégnek. A Crux minden terméke magashegyi-mászás orientált. A legmerészebb anyagkombinációkkal dolgoznak (például eVent és FP750 pehely, egy kabátban – Crux eVent Plasma Down Jacket).

INOV8: Eredményeik alapján a világ elsőszámú ultralight-lábbeli specialistája. Hihetetlen fejlesztőgárdával dolgoznak a pehelykönnyű outdoor-lábbeliken. Nem is csoda, hogy ők tartják a világ legkönnyebb bakancsának (INOV8 X-Talon 240 – 240 gramm UK8 méretben), a legkönnyebb vízálló bakancsának (INOV8 Roclite 288 GTX – 288 gramm UK8 méretben) és a világ legkönnyebb XC futócipőjének (INOV8 X-Talon 212 – 212 gramm UK8 méretben) rekordját. Mert a lábon minden gramm négynek számít a hátizsákban… Ja, és táskákat is gyártanak (például 30 literes Race Pro és csak 590 gramm)…

MONTANE: A brit ász 1993 óta gyárt úttörő ruházatot. Az eVent technológia egyik első és azóta is legjobban teljesítő felhasználója. Pehely, Polartec, eVent és Sportwool. Önmagukért beszélnek…

RAB: A másik eVent mágus. Csak a legextrémebb körülmények közé terveznek. Ruházat, hálózsákok és pár kiegészítő. Only for expedition use! Amennyiben megfigyeltek egy himalájai alaptábor-körképet, fogtok pár RAB logót látni. Szinte biztosan brit mászók lesznek…

TIERRA: Azért a svédek sem kutyák. Nemcsak jégkorongban, sífutásban, meg nőkben erősek. Persze, ahogyan a norvégoknak, így nekik is van hová cuccot tervezni, meg persze van kinek (értsd lóvés a piac). Amennyiben eléképesztően tartós, Gore-Tex, Pontetorto Tecnopile, Sportwool, Pertex és pehely, holmit kerestek fjell-járáshoz (akár vadásztok, akár horgásztok, akár szikláztok), a Tierra nektek való. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az Izlandot egyedül és gyalog átkelő, híres svéd bushcraftos, Michel Blomgren is a Tierra Gore-Tex XCR alsó-felső héjcuccait választotta. Teljes a kollekciójuk, minden réteghez, plusz utcára is…

WESTCOMB: Ahogyan már egyik kommentelőnk is említette, a kanadai Westcomb (merthogy ők ám csak a „truly canadian”) az egyik legjobb téli- és magashegyi-sportruházat gyártó és fejlesztő. Amennyiben adunk a pletykákra, volt is honnan tanulniuk a srácoknak, hiszen úgy mondják az Arc’terx-nél voltak régebben… Persze ez csak pletyka, de a cuccokon látszik. Lényegében a Westcomb az eVent Arc’teryx, innovációs képességében (például egyedülálló módon ötvözik az eVent és a Schoeller C_Change technológiát a Revenant Hoody-ban), kivitelezésében és páratlan minőségében. Nekem a Specter LT Hoody a kedvencem, mert igen könnyű és persze eVent… A világ talán legjobb, ilyen jellegű ruházati gyártója. Köszönjük meg Alan Yiu-nak, hogy volt mersze kilépni és belefogni ebbe a buliba! Munkáját számtalan Editor’s Choice, ISPO- és APEX-díj fémjelzi…

GOLITE: Az amerikai családi vállalkozás leginkább ultrakönnyű sátrairól és hátizsákjairól híres, de készít ruházatot és kiegészítőket is. Aki követi az ultralight élet eseményeit, az tudja, hogy a long distance trail specialista, Andy Skurka neve mellett merül fel a GoLite logója a leggyakrabban. Rajta kívül is szponzorálnak számos ultrást még… Nekem a filozófiájuk jön be nagyon…

BIG AGNES: Jó a neve, akár Nagy Ágnes is alapíthatta volna, de szerintem nem ő tette. A BA neve messzire csengő visszhangban verődik vissza az északi falak hatalmas sziklatömbjeiről, mivel kifejezetten expedíciós célokra készít sátrakat, hálózsákokat és matracokat (valamint kiegészítőket). Egy újabb márka, mely csak nálunk nem közismert…

TIBETAN TITANIUM: Az egyik legkúlabb specialista-cég a világon. Tudtommal kizárólag titánnal dolgoznak. Gyártanak belőle edényeket, csajkákat, evőeszközöket és sátorcöveket (nem vicc) is. Hatásos dizájn, szép kivitelezés, csúcsminőségű alapanyag. Ez jellemzi a Tibetan Titanium termékeit, persze a magas árcédula mellett…

Persze e cégek nagy része kis mennyiségben termel. Ennek előnye, hogy nem nagyon szervezik ki a gyártást a székhelyüktől távolra, ha mégis megteszik, akkor mivel nem engedhetik meg maguknak a hibák elkövetését, komoly kontrolling-rendszert üzemeltetnek (bár inkább előbbi, mint utóbbi a jellemző). Ezek a cégek általában manufakturális jelleggel termelnek, így a minőség és az innováció szinte garantált esetükben. Persze az alacsony példányszámnak komoly hátrányai is vannak. Ilyen például a sokkal magasabb (mondjuk inkább azt, hogy kevésbé versenyképes) ár, vagy a gyengébb beszerezhetőség, elterjedtség. Sajnos legtöbbjük jellemzően csak néhány országban kapható (például a svéd Tierra). A másik dolog, hogy mivel jellegükből fakadóan ezek a cégek jellemzően specialisták, kevés dolgot tudunk egy cégtől beszerezni. Ami, végülis nem is baj. Természetesen nemcsak tőlünk nyugatra, esetleg északra léteznek ilyen kisebb, de nagyon finom dolgokat készítő cégek, hanem szűkebb környezetünkben (például Romániában). Reméljük hamarosan ők is elég tőkeerősek lesznek a terjeszkedéshez és eljutnak hazánkba is. Amennyiben megtehetitek, a fentebb említettekhez hasonló cégektől vegyetek holmit, mert bár a garanciaérvényesítés és a beszerzés macerás, a szaktudás és a minőség garantált, így kisebb a sansz a szívásra…

2010. március 1., hétfő

TESZT: CRAFT Pro Zero Extreme Windstopper aláöltözet



„Ergonómiailag tökéletes, funkcionális, könnyű aláöltözet sport tevékenységekhez. Az izzadságot elvezeti a bőr felszínéről, ugyanakkor jó szigetelést biztosít. Első rétegként viselhető modell”… mondja a nagykönyv, amiből tudjuk, hogy mindig kimarad valami."


Nyilván nem újdonság a réteges öltözködés hangsúlyozása. Erről mi is írtunk már korábban, de nyilván mindenki él vele, akinek valami tapasztalata van outdoor téren. Hogy hová/mikor/mennyi réteget kombinálunk ez szintén tapasztalat és helyzet kérdése, de abban egyetérthetünk, hogy az első réteg, egy jó aláöltözet, egy baselayer mindennél fontosabb. Miért? Mert télen elvezeti az izzadságot, szárazon tartja a testünket, így megvéd a megfázástól és részben a kihűléstől, az átmeneti időszakban szintén szárazon tart, míg nyáron a jó szellőzést és a leégéstől való védelmet biztosítja. 

A CRAFT Pro Zero Extreme Windstopper egy hideg időre tervezett modell, mely némi kiegészítést is kapott. Mi ez a plusz? Ezt a base layert az elején, valamint a vállain egy szélálló Windstopper réteggel toldották meg, hogy – elsősorban – a mellkasi részt óvja a szél általi kihűléstől és a megfázástól. Ötletes. Az aláöltözet kialakítása megfelelő: testhezálló, rugalmas anyagú (100% poliészter), szabásának köszönhetően nem gyűrődik meg és nyom a táskapántok környékén, hosszított formájának köszönhetően pedig derekunkat is garantáltan melegen tartja. A gyári leírások alapján 0 ºC környékén lazán ácsoroghatunk benne (mindenféle plusz felső öltözet nélkül!), de nyilván inkább mozgáshoz találták ki.  


Korábban is volt már többféle aláöltözetem, de kimondottan télies darabom nem. Ez önmagában csak a rétegek kombinálásán változtatott, pl. szükséges volt plusz egy vékony polár (nem extrém körülményekről beszélek!). Kíváncsi voltam azonban, hogy mennyire képes egy előírás szerű öltözködési kombináció hozni az elvártakat, így beruháztam a CRAFT aláöltözetére.  Jelen állás szerint a teszt felsőruházat felépítése: CRAFT Pro Zero Extreme Windstopper aláöltözet + Columbia Titanium midlayer és héjkabát. Önmagában minimális tömeg és vastagság, maximális kényelem. A tesztelési eredmények nagyjából –10 – 0 ºC környékére értendők. Intenzív mozgásnál elég az aláöltözet, sőt akár soknak is tűnhet. Állja a szelet elől, jól elvezeti az izzadságot és gyorsan szárad. Ha száraz a cucc és a szél sem fúj, tényleg ácsoroghatunk benne 0 ºC-nál. Ha hidegebb van, fel kell rá venni a többi réteget. A fent említett kombináció még akkor is jól szuperált, mikor a hidegben állva az ujjaim rövid idő alatt lilulni kezdtek a kesztyű levétele után. Hogy nem fáztam, az elsősorban annak volt köszönhető, hogy az aláöltözet pillanatok alatt elvezette a mozgás során termelt izzadságot, és megszáradt. Úgy gondolom, a CRAFT ezt az ígéretet teljesítette.


Az élet persze nem fenékig tejfel. Az aláöltözet jó szabású, ergonómikus, elég rugalmas, hosszú fazonú és szélálló. Viszont akadnak észrevételek, gondolkodtató dolgok és bosszantó apróságok is. Szépen sorjában: nagyon jól szuperál a test elejét védő Windstopper réteg, viszont ha kis hátizsákot viszünk magunkkal, a lapockánk közti részt semmi nem védi a széltől. Intenzív mozgás során, emelkedőn felfelé a táska felé nem tudunk rendesen „szellőzni”, így testünk hűtése a szabad részeken erősödik fel. Például pont a gerincünk vonalában, a nyak felé = két lapocka között. Ha ilyenkor hátulról kapjuk a szelet, kellemetlen hűvöset érzünk. Mindezt megoldhatták volna azzal, hogy a vállakat takaró Windstopper réteget hátul egy egyenes, vagy íves vonalban kiterjesztik a szükséges területen. Ugyanígy felmerült, hogy ha csak ezt viseljük, nyakunkat szintén védhetné egy gallér, vagyis jó lenne, ha lehetne magas nyakú, garbó kialakításút kapni (ebből a fajtából nem gyárt a CRAFT).Ahogy fentebb írtam, a háromrétegű kombináció nagyon jól szuperál mozgás közben. De mi történik, ha hosszabb ideig kényszerülünk ácsorgásra, avagy balesetünk van? A válasz egyszerű: viszonylag gyorsan kihűlünk. Ennek elkerülésére nálam mindig volt a táskában – a hőtartó fólián kívül – egy polár vagy softshell felső, melyeket szerencsére nem kellett használnom.

Végül pedig a bosszantó apróságról: ez az aláöltözet nagyon könnyen bolyhosodik! Nem azt mondom, hogy legyen szeder-álló, de erősen furcsának tartom, hogy a fényképezőgép vagy a hátizsák pántvégeitől, műanyag övcsattól, stb. elkezdenek a szálak kijönni. A túrák utáni feladat egy részét az tette ki, hogy óvatosan égettem el ezeket a végeket, hogy ne foszoljon tovább. Mindezt kb. 20 ezer forint normál áron. 


Verdikt: A CRAFT Pro Zero Extreme Windstopper egy jó kialakítású, a leírásoknak megfelelő teljesítményt nyújtó aláöltözet, melynek vannak hiányosságai. Biztos vagyok benne, hogy kitűnő felszerelés a hidegebb időkben, extrém körülmények között is. A negatívumok nagy része úgy gondolom inkább fejlesztési kérdés, de ez a fránya bolyhosodás elképesztő! Avagy mire is készült ez a darab, fűtetlen fitness termekre?!