2010. január 28., csütörtök

GEARMAG info


Kedves Olvasóközönség!

Ígéretünkhöz híven megérkezett a rendszer első nagyobb változása!
Ami a legfontosabb: bejegyeztettük a www.gearmag.hu címet, melyre jóval egyszerűbb keresni, mint a korábbira. Még maradunk a megszokott helyen, de dolgozunk a következő váltáson, mely egy sokkal felhasználóbarátabb weboldal lesz.
A folyamatos tartalmi bővülés mellett a GEARMAG mostantól kissé eltérő arculattal is jelentkezik. Igyekeztünk kitörni a szürkeségből, reméljük tetszik! További változás, hogy az egy oldalon megjelenő tartalmat csökkentettük, így mobilról is gyorsabban töltődünk be.
Sajnos még mindig nem kellően megoldott a tartalmi keresés, úgyhogy az AJÁNLÓ mélyreható böngészése hozhatja továbbra is az eredményt! Ne féljetek használni!

Mindenkinek kellemes téli időtöltést kívánunk, legyen szó hegyekről, vagy akár a befagyott tavakról! Természetesen jó felszerelésben kellemes kikapcsolódást!

A GEARMAG csapata

2010. január 25., hétfő

MAGAZIN: Az emberi test hőtérképe


Az emberi testnek megvan a saját működési optimuma. Megvan az a testhőmérséklet, melynél optimálisan teljesít túrázás, hegymászás és egyéb sporttevékenységek közepette (ennek pontos, század °C értéke minden embernél más és más). Az optimum alatti testhőmérséklet esetén a szervezet didergéssel próbálja megemelni azt, hogy visszaálljon a legnagyobb izomteljesítmény fenntartásához szükséges optimumra. Amikor a szervezet túlmelegszik, vagyis felfelé lépi át az egyéni optimum pontot, a véredények kitágulnak, a test verejtékezni kezd. Ennek a hőmérsékletnek a szinten tartásához a szervezetnek energiára van szüksége. Vagyis az energiafogyasztás terepen, elsődlegesen a mozgás intenzitásának függvénye, másodlagosan pedig a ruházat technikai fejlettségének, tehát hőtartásának (ide a csapadéktól átvizesedett ruházat is beleértendő, tehát a vízállóság is) és szélmarás-regulációjának, valamint lélegzőképességének mértékétől függ, a különféle klimatikus viszonyok között. Egyszerűsítve, egy komoly technikai ruházat-rendszer súlyos kilokalóriákkal csökkenti egy mászó optimum fenntartási irányszámait, ami ha a 4,5 grammos kilokalóriánkénti optimális (outdoor ételek esetén) beviteli tömeget alapul vesszük, akár több kilogrammnyi beviteli tömegtől is megszabadíthat bennünket. Vegyük csak az egyik legextrémebb példát, a nyolcezresek halálzónáit. Itt az emberi test több tízezer kilokalóriát is elégethet naponta. Gondoljunk bele, hogy a -25°C alatti hőmérsékletek esetén mennyi energia-bevitelt (és így kilókat) spórol meg a mászó a könnyű és hatékony expedíciós pehelyruházattal.

Az emberi testnek is megvan a saját, jellegzetes hőtérképe. Ez azt jelenti, hogy a szervezetnek megvannak az erősebb és gyengébb hőleadásra képes területei. Ez nemenként is változó, hasonlatosan a hőérzet alakulásához, például a hálózsákok hőmérsékleti értékeinek meghatározása esetén. Általánosan nagy hőleadású területek mindkét nem esetében (ahogyan az az emberi testről készített infravörös képeken is jól megfigyelhető): a fej nem hajjal borított részein a külső homlokélen, a halánték környékén, mindkét oldalon; a nyaki verőerek futásvonalában a nyakon, különös tekintettel a nyak és a kulcscsont találkozásánál fekvő területekre; a hónaljak szűk értelemben vett tájékán; a köldöknyílásnál; valamint testtömegtől függően az aorta hasi lefutási vonalában. A nők specifikus relatíve nagy hőleadású területei: izomtömegtől és testtömegtől függően a teljes hasi magterület. Férfiak esetén pedig a mellkas középső, szintén az aortát követő szegmense, valamint a felső-hát lapockák közötti területe.

Miután tudjuk, mely részek azok, melyek leginkább alkalmasak a hőleadásra, jöhetnek a különféle külső körülmények, melyek befolyást gyakorolnak annak mértékére. A hőveszteség öt leggyakoribb okát viszonylag könnyű megjegyezni. Elsőként említendő az evaporáció. A verejték párolgása a testfelszíntől hőt von el. Második ok a konvekció, vagyis amikor a test körül mozgó levegő szállítja el a testfelszínen a szőrszálak által megtartott hőt. A harmadik, igen fontos technikai szempont a kondukció, mely a hideg felületekkel való kontaktus révén von el hőt az emberi testtől. A két legkisebb, hőveszteséget okozó tényező a radiáció (a fedetlen testfelület természetes hővesztesége) és a respiráció (a légzés során a test természetes rendszeréből kikerülő hő).

Mostmár meglehetős könnyedséggel tudunk összefüggéseket felállítani a klímaspecifikus ruházati szükségletekre, a korábbi cikkekben leírt anyagok és technológiák ismeretében.

Mivel a hegyek általában hideg klimatikus körülményeknek felelnek meg, ráadásul meglehetős kitettséggel párosulva, ezért ennek kapcsán említem meg azt a néhány alapelvet, melyekkel jól kezelhető a test hőveszteségének problematikája.

Az evaporációs hőveszteség jó lélegző-képességű ruházati rendszerrel (a teljes ruházati rendszernek ilyennek kell lennie) minimalizálható. A konvekció legjobb ellenszere egy kiváló szélállóságú réteg (CFM<5), mely lehet hardshell, softshell, vagy fleece, de akár önálló baselayer (Gore Windstopper Active Shell) is, függően a szükséges rétegek számától. A kondukció ellen a klasszikus szigetelőrétegek és a kitett helyeken történő megerősítések (fenék, tenyér, térd) adják az egyetlen igazi védelmet. Megjegyzésként elmondható, hogy a fentebb említett megoldások alkalmasak a radiációs hőveszteség tökéletes kezelésére is. Az utolsó, a respiráció, vagyis a légzéses-hőveszteség a legnehezebben regulázható probléma. Sajnos minél aktívabb a mozgás (és persze minél nagyobb a tengerszint feletti magasság) annál nagyobb a légzésszám és ezzel párhuzamosan a gázcsere térfogata. Egyszóval hatalmasra nő a respirációs hőveszteség a normál állapothoz képest. Az embernél nem ez a fő hőleadási tényező, de hatékonyságát mi sem bizonyítja jobban, mint a kutyák lihegéssel történő hatékony testhűtése. Az ilyen jellegű veszteség kiküszöbölése elsősorban balaklavákkal és csősapkákkal (neck gaiter) oldható meg. A probléma itt abban rejlik, hogy a hőveszteség csökkentésével a légzési kapacitást is korlátozza a légzőnyílások fedése… Összefoglalás: Azért érdemes mindezekről tudni, mert ezek alapján kell, hogy összeállításra kerüljön a túraspecifikus ruházat. Az ilyen ismeretek birtoklása számos ember életét mentette már meg a szélsőséges viszonyok között (melyek általában meglepetésszerűen jönnek). Aki nem a legmagasabb fokú technikai tudatossággal állítja össze az extrémebb körülmények közé használandó ruházatát ugyanúgy bajba kerülhet, mint aki készült. A különbség csupán a túlélés esélyében van…

2010. január 21., csütörtök

TESZT: Laksen Ranger GTX kesztyű



Igazából a dán Laksen egy nagyon komoly márka, csak nálunk inkább a vadászok ismerik. Durva és erős Gore-Tex cuccaiban még esőáztatta, sűrű bozótosban is nyugodtan lehet cserkelni, nem esik baja a kabátnak, nadrágnak. Amúgy mindenkinek ajánlom figyelmébe a vadászcuccokat, mert azok tartósságához nem férhet kétség (mondjuk a tömeg náluk nem igazán szempont).

A Made In Europe cuccokat imádom (ez lengyel gyártmány), mert egyszerűen látszik rajtuk. Ez a filozófia teljesen más, mint az amerikai. Ugyanis, nincs igazán fleece-kesztyű az outdoor piacon ezen kívül, melyet Gore-Tex membránnal varrtak. Ez egyszerű Gore-Tex, semmi XCR, csak egy jó kis ePTFE membrán, szabadon felfüggesztve a külső fleece-réteg és a belső liner közé. Amúgy mindkét réteg, mármint az ePTFE-n kívül poliészter alapanyagú. Ez jó, mert az nagyon jól vezeti az izzadságot. Alapjában véve a kesztyű téli, mert vastag. Tömött 300-as fleece-ből készült. A tenyerén méhsejt-mintás poliuretán megerősítés van a jobb tapadás (fegyverfogás?) érdekében. A belső réteg finom, softshell-szerű csuklóval kezdődik (ez is poliészter). Ennek szerepe, hogy a csuklórészt is jól zárja a szél elől. Igazából jó konstrukció, csak mivel nem laminált a három réteg, néha elcsúsznak egymáson, némi után állítást igényelve (nem annyira idegesítő, mint amilyennek hangzik, mert a jelenség ritkán okoz igazából gondot). Anyaga (poliészter fleece) miatt tartóssága nem mérhető a bőréhez, de ez nem is egy jégmászó-kesztyű. Amúgy, mint a legtöbb kesztyű, ez is ebben az egy színben elérhető…



A teszten jól szerepelt. Esőben, melegben is kiválóan lélegzik, a tenyér (és persze a kézfej többi része is) száraz marad benne. Mindemellett hidegben nagyon meleg. Ez nagyon fontos szempont, mert először innen kezdi elvonni a szervezet a vért a hipotermia esetén, vagyis szinte itt a legfontosabb a jó lélegzőképesség. Nem véletlenül a kéz és lábujjak kezdenek először elfagyni. Vízállósága kiváló, hiszen csuklóig vízbe lehet vele nyúlni beázás nélkül (a képen egy esővízzel teli hordóban látható), mindemellett hosszú percekig melegen tartotta a fagypont körüli vízben a kezemet (mielőtt a próbát elvégeztük, ki kellett szedni a hordóból a jéghártyát). Ebből kifolyólag esőben és főleg hóban sem jön zavarba. Hólapátolás, hógolyózás, túrabotos téli túra. Mindenben helytállt. Hónapok használata után sem látszik rajta semmi, olyan, mint amikor megvettem, épp csak a címkék nincsenek rajta. Az egyetlen igazi gond vele, hogy rettenetesen lassan szárad a külső anyaga (a tesztpéldány a teljes merítést követően fűtött helyiségben több mint tizenkét óra alatt száradt meg teljesen), mely sátorozáskor lehet nagyobb baj, hiszen hosszabb idő alatt beposhadhat a kesztyű, mely a lélegző-képességnek, a tartósságnak és membránnak sem tesz jót. Mondjuk szerintem kezünkön valamivel gyorsabban megszárad. Bár ennek a tizenkét órának a fele sem kevés…

Verdikt: A vadászmárkák nem engedik/engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy egy tehetős és igényes vásárló (mert az átlagos Laksen vevő vadászik, ami ugye nem olcsó hobbi) nem kap a pénzéért megfelelő terméket, megfelelő körítéssel. A Laksen katalógusa kemény kötésű szépen fényképezett és nagyon komoly darab (van olyan komoly, mint egy jobb szakácskönyv :D), ellenben néhány itthon is kapható csúcsmárka (pl.: MHW 2008-2009) katalógusával, melyekből legtöbbször még a képeket is kispórolják, egyszerűen rajzokkal illusztrálják az egyes cuccokat, ami azért elég vicces, ha százezer forintos technikai cuccokról van szó. Itt ez a pénz 9.990 forint (Szombathelyen az ország egyik legjobb, ha nem a legjobb vadászboltjában). Megéri, mert nem veszik a vásárlót semmibe, ráadásul nagyon jó és minőségi terméket kapunk ezért. Nekem bejön, téli útjaimhoz mindig viszem. Kiváló darab. Aki ügyes, bekötheti benne a vízálló bakancsát a patakban...

2010. január 18., hétfő

MAGAZIN: Bakancs tisztítása, ápolása



A turista, hegymászó egyik legfontosabb felszerelése a lábbelije, alap esetben a bakancsa. Ennek kiválasztása, kezdve a felhasználási területtől, a márkán, felépítésen, talptípuson át az anyagáig mind lényeges kérdés. És mivel senki sem szeretné, ha a gondosan kiválasztott, kínok közt (vagy anélkül) betört bakancs korán felmondaná a szolgálatot, időt kell fordítani karbantartására, ápolására.

Furcsának tűnhet, de a bakancsápolásra már a vásárlás előtt érdemes gondolni. Miért? Mert a különböző lábbelik különböző gondoskodást igényelnek, ennek megfelelően más-más technikát vagy anyagot (melyek ráadásul eltérő árakon szerezhetők be) kell majd használnunk karbantartásukhoz. És ha kicsit is lustábbak vagyunk, akár ez is meghatározhatja a megvásárolandó bakancs várható élettartamát!

Miután megvettük és betörtük lábbelinket, alig várjuk, hogy kiszabaduljunk vele a természetbe. Magunkban mosolyogva megyünk el a „tornacipősök” mellett a sárban, vagy gázolunk nyugodtan a patakokon át, de a nap végére a ránk váró feladat tudatában lelkesedésünk alábbhagy… hiszen ahogy nekünk is illik megmosnunk habtestünket, úgy illik a helytálló segítőt, bakancsunkat is leápolnunk. 


Nálam a bakancstisztítás első fázisa már a túra végén elkezdődik: mikor visszaérünk a civilizációba, a bakancsra rakódott sarat, növényi maradványokat, a talp mintázatába szorult köveket érdemes akár egy darab fával kipiszkálni, nagyjából letakarítani. Így egyrészt nem mocskolunk össze a környezetünkben mindent (vonat, busz, autó, ország-világ), másrészt a rászáradó és letakarítandó kosz mennyiségét is lecsökkentjük.
TIPP: véletlenül se használjunk éles eszközt ehhez, nehogy megsértsük a bakancs anyagát, ill. ami nem akar lejönni, azzal ne küzdjünk, otthon úgyis rendesen letakarítjuk! A kamásli sok mocsoktól megvédi lábbelinket és nadrágunkat is, érdemes használni! 


A második fázisra már otthon kerül sor. Ha csak poros lett a bakancs, elegendő cipőkefével megszabadítani tőle, valamint kivehetjük a talpbetétet, hogy szellőzzön. Ha rosszabb volt az idő, és saras is lett a lábbeli már más a helyzet. Kezdjük a talpnál: a mintázatba szorult kavicsokat, ágdarabokat, sarat piszkáljuk ki, utána mossuk le vízzel az egészet. A dolog korántsem lényegtelen, hiszen a következő használatkor tiszta mintázat fogad (=tiszta szállítás is) amellett, hogy az esetleges sérülésekről, kopásról is tudomást szerzünk! Ha ragyog a bakancs alja, jöhet a felsőrész. Vegyük ki a bakancs fűzőjét és takarítsuk le a rászáradt, ráragadt koszt. Akár „ki is moshatjuk”. A talpbetétet szedjük ki ekkor is a szellőzés végett. Ki milyen körülmények között lakik (=takarít bakancsot), több lehetőség kínálkozik a következő lépésre: lavór, folyó víz, szabadtéri mosás. A lényeg, hogy puha kefével (nehogy megsértsük a bőrt), víz (jobb, ha langyos) segítségével takarítsuk le a sarat. Végezzünk alapos munkát, a fűzőkampók, varrások, illesztések és a járás során jelentkező hajlások környékén körültekintően távolítsuk el a nem odaillő dolgokat. A történet – a bakancs anyagától függően – már itt kettéválik, ugyanis a vízálló-lélegző membrános (GORE-TEX®, eVent) lábbelik esetében még nagyobb odafigyeléssel, esetleg tisztítószerrel kell ezt végeznünk, hiszen a lélegzőképesség alapkövetelménye, hogy a külső bőr réteg pórusai tiszták legyenek. Ekkor a tisztítás során erre kitalált folyékony tisztítószert vagy habot kell használni (NIKWAX, ReviveX, Toko)! Remélem, nem jut senkinek az eszébe ez a hülyeség, de leírom… ne mosd a bakancsodat forró vízben, vagy mosógépben, de a kézi mosásnál sem cél az eláztatása!
TIPP: A kiszedett cipőfűzőt tisztítás után tegyük a bakancsba, nehogy elkeveredjen! A bakancs belsejét is kitisztíthatjuk, bőr belsőnél langyos vizes rongyos kenés elegendő, míg a membránosoknál óvatosan kell eljárni, nehogy a tisztítás során szennyezzük be a bélést, amivel eltömíthetjük a membránt (GORE-TEX®). Az eVent pedig még „különebb” kategória, mert ennek belsejéből a lélegzőképesség megtartásához ki kell takarítani a bélésből a lerakódott sót, de csínján, mert még könnyebben eltömődhet a membrán (szóval kemikáliamentes kendőt használjunk)!


A harmadik fázis a szárítás. Miután gondosan kitisztítottuk a bakancs talpát és a felsőrészt (kívül-belül), ideje megszárítani. A lábbeli időtállóságának egyik kulcsmomentumához érkeztünk! A bakancsok anyaguknál fogva (bőr külső, akár belső is) megszívják magukat vízzel. Ennek nagyobb része kívülről érkezik a patakban gázolás, sarazás, olvadó hó, eső és végül a takarítás révén. Kisebbik, de nem elhanyagolható hányadát pedig a lábunktól kapja a kicsapódó pára által (vagy ha felülről beázott). A szárítás során van néhány betartandó alapszabály: bízzuk rá a természetre, hogy megoldja a kérdést (ez akár néhány nap is lehet!)! Vagyis a bakancsot NE tegyük ki sugárzó hő hatásának (=radiátor közvetlen közelében NE, hajszárítóval NE, kandalló előtt/cserépkályhán NE, tűzhelyen NE, és nyilván elmehetnénk egészen az autópályán közlekedő lakóautó hátuljában gofrisütővel NE, de ezt hagyjuk), hasonlóan sugárzó Nap hatásának szintén NE! Persze vannak olyan esetek is, amikor nagyon-nagyon gyorsan kellene, hogy megszáradjon, mert másnap nagyon-nagyon kell folytatni a túrát ugyanabban a szutyokban. Erre az esetre (a TIPPeken kívül) azt tudom javasolni, hogy (ha nincs elég száraz zoknink) akár a vizes zoknit visszavéve (egyet alváshoz szárazon hagyva), fogcsikorgatva bújjunk vissza a vízben tocsogó bakancsba, hiszen egy idő után – talán – megszokjuk (a kérdés: a lábunk vagy a bakancs?!
TIPP: Menedékházakban találkozhatunk kimondott bakancsszárítókkal, melyek a radiátorok fölé vannak telepítve (megfelelő távolságra a sugárzó hőtől). Gyorsíthatja a lábbelink száradását, ha fejjel lefelé tesszük a szárítóra, hiszen ekkor a – felfelé szálló – meleg levegő belülről is átjárja a bakancsot. A száradás másik gyorsítója pedig az újságpapírral történő kitömés lehet, már ha van nálunk egy fölös napilap.


A negyedik fázis az ápolás, hogy bakancsunk visszanyerje eredeti állapotát! A vízálló-lélegző membrános, valamint a textiles darabokat kizárólag a gyártók által ajánlott impregnálóval szabad kezelni, különben elvesztik légáteresztő képességüket. Szeretném megjegyezni, hogy vannak olyan darabok is (nem GORE-TEX®!), melyeket elvileg ugyanígy kell ápolni, de a külső bőrrétegnek (bőr és textil kombónak) ez mégsem biztosít megfelelő víztaszító képességet (mert pl. olyan a vastagsága). Ekkor két dolog közül választhatunk: vagy használjuk továbbra is az előírt impregnálót (esetleg nagyobb mennyiségben vagy többször), vagy lemondunk az elvi légáteresztésről és bőrbelsős bakancshoz hasonlóan kezeljük. Véleményem szerint a vízálló-lélegző membrán amúgy is egy kicsit túlmisztifikált dolog egy bakancs esetében, hiszen egyetlen bakancs sem szellőzhet tökéletesen, mindenki lába másként izzad, másként büdösödik, és az egész kérdésben rendkívül nagy szerepe van a túrázáshoz használt zokni anyagának és kialakításának is! Vagyis van, akinek ez kell a minimum követelményekhez, és van, akinek mindegy mi van a lábán, nem rohad bele. Ebben pedig csak a tapasztalat dönthet. De térjünk vissza a bőr ápolásához (kívül-belül bőr bakancs): a használat, tisztítás és szárítás után keménynek, rugalmatlannak érezzük a bőr felsőrészt. Ebben semmi meglepő nincs, hiszen saját bőrünk is kiszáradhat, pedig az élő szövet. A megfelelő működéshez tehát más sem kell, mint visszaadni a rugalmasságát (bőrzsír) és a víztaszító képességét (wax, meg persze a bőrzsír is). Ehhez a gyártók által javasolt anyagokat érdemes használni (nálunk elterjedtek a NIKWAX termékek), de el is térhetünk ettől. Miért? Mert nem csak bakancsot csinálhatnak ilyen bőrből. Körül lehet például nézni lovasboltokban is, ahol pontos leírást adva a felhasználási területről és a bakancs anyagáról(!), megfelelő ápolót szerezhetünk be nagyobb kiszerelésben és/vagy olcsóbban. A kiszáradt lábbelit gondosan, megfelelő mennyiségű ápolóval kenjük be („zsírozzuk be”). Először érdemes bőségesen felvinni az anyagot, és ronggyal vagy puha fogkefével szétkenni. A művelet során látjuk, hogy hol milyen gyorsan szívja be a bakancs. Ahol szükséges, ott még egy réteget felvihetünk. Az illesztéseknél, varrásoknál, a fűzőkampóknál és a nyelvnél még körültekintőbben járjunk el. Ugyanígy kiemelném a járás során hajló részeket, ugyanis (ahogy a kép is mutatja) ide jut, itt szívódik fel a legtöbb nedvesség, és itt szükséges a legnagyobb rugalmasság. Végül ronggyal töröljük le/egyengessük el a felesleget (a kényes részeknél maradhat egy kis fölösleg). Ismét pihenőre kényszerülünk, érdemes egy napig várni. Ekkor látjuk, hogy mennyire szívta be a bőr a zsírt. Ahol úgy érezzük, hogy szükséges, ismételjük meg a fentebb írtakat. Végül pedig waxolhatjuk a bakancsot (ha külön akarjuk). Megjegyzés: az ápolás során a bakancs színe sötétedhet, ami teljesen természetes.
TIPP: Ha mindennel végeztünk fűzzük vissza a cipőfűzőt, mert a következő használat előtt ezt úgysem kalkuláljuk be, és bosszúságot okozhat. A szépen kikent-kifent bakancsot tárolásakor védjük a porosodástól (sok zsír és wax egyenesen vonzza a port!).



És a folyamat kezdődhet elölről…

Fontos megjegyzés: a bakancsot nem kell minden kirándulás után leápolni! Hogy mikor kell/javasolt ezt elvégezni, azt saját tapasztalatotok fogja meghatározni. Ami biztos: egy új lábbeli víztaszító képessége akár hónapokon keresztül megmarad, ill. egy rendesen ápolt bakancs sem fogja egy nap alatt elveszteni (jó esetben) rugalmasságát és víztaszító képességét. Ilyenkor maximum a szennyeződés eltávolítása (akár szárazon is), némi szárítás és a bakancs elpakolása a feladat.

Utóirat a lábszagról: lábizzadástól és szagtól függően válasszunk zoknit és akár bakancsot is hozzá. Gondosan tisztítsuk a lábbelit, akár a belsejét is, vegyük ki mindig a talpbetétet, szellőztessük át rendesen az egészet. Cseréljünk többször zoknit. Ha ez sem elég, akkor jöhet a szilikagél, a lábizzadásgátló spray, az ecetes lábmosás, a szódabikarbóna, vagy a fene tudja. A témában – szerencsére – nem vagyok igazán otthon (de talán kérdezzétek azokat, akik velem alszanak egy sátorban :)). Még egy: mindenki gondolja át, hogy a fentebb leírtakkal melyik illik össze, nehogy tönkretegye a bakancsát… pl: eVent plusz lábspray?! Lehet, nem kellene párosítani.

2010. január 14., csütörtök

MAGAZIN: Az aláöltözet - avagy az első réteg...


A hegyi körülmények között – ahol a legextrémebb időjárási események válthatják egymást – végzett komolyabb mozgás melletti izzadság-menedzsment megoldása rendkívül fontos. Ennek oka az izzadság fiziológiás természetéből fakad, mivel természetes szerepe a test hűtése. Csakhogy egy nulla fokos hőmérséklet mellett hulló havas esőben végzett erős megterhelés alatt az ember a legkevésbé sem szeretne azért izzadni, hogy hűljön. Mivel az izzadás meglehetősen elkerülhetetlen folyamat, így annak hatásait kell valahogy megreguláznia a technológiai ruházatnak. Persze léteznek az izzadság hatásainak – mintegy – fokozására tervezett darabok is, melyek az extrém meleg felhasználói környezet követelményeihez alkalmazkodnak. Természetesen meglehetősen sokféle körülmény van, mellyel szembe kell néznie ezeknek az öltözeteknek. Mivel minden cirkumsztanciához találhatunk passzoló baselayert, így az ezek között való eligazodáshoz szeretnék támpontot nyújtani a kedves olvasóknak.

Mielőtt a különféle anyagtechnológiák fejtegetésébe kezdenék, mindenképpen érdemes a szabásokkal foglalkozni. Mondom ezt azért, mert ezzel tudjuk a legjobb hatást éppúgy elérni, mint a legkellemetlenebb érzést, függetlenül az anyag tulajdonságaitól. Alapjában véve megkülönböztetünk felső (top) és alsó (bottom) elemeket.

Az alsók a ritkábban használtak és a kevesebb variánssal rendelkeznek. Ez persze érthető, mert míg felsőt az ember a hétköznapokban is megszokta, a testhez simuló alsó valahogy kevésbé megszokott, főleg a férfitársadalom körében. Az alsók között tehát a természetes alsóneműk szabásain kívül teljes-, háromnegyedes- és short-szabások a legelterjedtebbek. Az alsók természetüknél fogva sok outdoor sportban önálló külső rétegként is funkcionálhatnak (például futás, biciklizés, sífutás).

A felsők között számtalan szabás létezik. Általános igazság azonban az, hogy sajnos sokan elkövetik azt a hibát, hogy túl rövid felsőt választanak maguknak. A probléma elsősorban a nyári mászások sajátja. Ilyenkor az ember nem szívesen hord hosszabb, darabokat, de azt kell mondjam, hogy mégis ez a tanácsos. Elsősorban a hegyvidék magas UV-sugárzási értékei okán, másrészt azért, mert a gyorsan változó körülmények könnyen megcsalhatják hőérzetünket. Tehát hiába kaphatók ujjatlan és póló (SS, mint Short Sleeve) szabású darabok, én mindenképpen a hosszú ujjú (LS, mint Long Sleeve) darabokat preferálom (alapozom ezt számtalan naptej ellenére szerzett napégésre az alkarjaimon). Ezek között is vannak a hagyományos szabású (úgynevezett crew neck, CR) és cipzáras (zip) darabok. Ez utóbbiak előnye a jó termoreguláció, hátrányuk viszont, hogy a nem annyira igényesen kivitelezett daraboknál a cipzár szúrhatja a felhasználó mellkasát.

A felhasználási feladatkörök függvényében számtalan anyag közül válogathatunk. Alapvető tulajdonságaikat itt is a régi séma szerint csoportosíthatjuk, vagyis természetes és szintetikus alapanyagok.

A természetes alapanyagok közül az olcsó pamut és a ritkán fellelhető selyem mellett egyedül a finom (leginkább merinói eredetű) gyapjú jöhet szóba. A pamut a meleg és száraz égövek kivételével nem tekinthető jó aláöltözet-anyagnak. Ami a hegyi körülmények között a legnagyobb hátránya az az előnye például a sivatagokban, mégpedig hogy rendkívül jól lélegzik (amivel önmagában nem is lenne baj) és megtartja a nedvességet, ezzel a hűtve a felhevült testet. Mindemellett nagyon olcsó és ezért könnyen kezelhető különféle UV-sugárzás és rovarok elleni impregnálókkal. A selyem nagyon kellemes viselet és igen könnyűnek is számít, de mindemellett ez is megtartja a vizet. Mára szinte csak a kiegészítő hálózsák-bélések készülnek belőle. A gyapjú mostanság lett újra divatos. Nem is alaptalanul, mert szálai természetes szagtalanítók (mondjuk azért nem 100%-ig), ami valljuk be őszintén egy több napos (esetleg ultralight :D) túrák során nem utolsó szempont. A merinói gyapjú másik fontos tulajdonsága, hogy még nedvesen is megőrzi szigetelő tulajdonságait. Természetesen alapkövetelmény a finom tapintás, hiszen a legtöbb gyapjú szúrós érzetű a bőrön (kivéve a merinóit és a kasmírt). Amint azonban azt a pehelynél is tapasztalhattuk, a jó és természetes alapanyagok (itt csak a merinói gyapjút értem) rendkívül drágák. Egy ugyanolyan vastagságú és szabású baselayer ára legalább a kétszerese a szintetikus anyagokénak.

A szintetikus anyagok tehát olcsóbbak. Bár a jobbak ezek közül sem olcsók. Mára ez a piac viszonylagosan letisztult. Ezt úgy értem, hogy mára az eladott szintetikus aláöltözetek legnagyobb hányada poliészter alapanyagú. Nem véletlenül. A poliészter jól reciklálható, így a gyártásnál felmerülő költségek nagyban csökkenthetők. Szinte bármilyen formában lehet belőle szövetet készíteni. A vékony és aprócska tölcsérszerű pórusokkal jellemezhető felületű könnyű baselayerektől, a legváltozatosabb fleeceken át, egészen a finomabb Gore-Tex kabátok héjanyagáig. Így nem csoda a térhódítás. Mindemellett ki kell emelni, hogy a poliészter gyorsan ás hatékonyan képes elvezetni a test felületéről az izzadságot a szövet külső oldalára. Valamint nagyon gyorsan szárad (kivéve a legvastagabb fleece anyagokat, melyek azonban már közel sem a baselayer kategóriába tartoznak). Az egyéb piacon lévő szintetikus aláöltözet-anyagok közül csupán a polipropilén maradt viszonylag gyakoribb (néhol még a hasonló kvalitású poliamid is fellelhető). Jellemzően a vastagabb baselayerek között találunk ilyeneket, hiszen mindamellett, hogy viszonylag gyorsan szárad és jól vezeti az izzadságot, melegen is tart. Így érthető, hogy nem a nyári időjáráshoz tervezett darabok készülnek belőle. Nagy előnye még, hogy ez is meglehetősen olcsó.

A fejlesztések ma már nem maradnak a saját szintetikus, vagy természetes térfelükön. Mára majdnem minden gyártó készít vegyes szövetű baselayereket. A leggyakrabban a két nagymenőt, a poliésztert és a merinói gyapjút vegyítik a szövetben, szálszinten. Általános keverési aránya ¼ gyapjú, ¾ poliészter. Természetesen ez csak amolyan irányarány…

Valami bűzlik… Hát igen. A legtöbb aláöltözet rövid időn belül az izzadságból származó baktériumok táborhelyévé változik. Ez azonban megelőzhető. Viselhetünk természetesen antibakteriális alapanyagból készült aláöltözetet (gyapjú), vagy olyan szintetikus szövetet, melybe ezüstszálakat szőttek (például Pontetorto X-Static), vagy valamilyen antibakteriális anyaggal szálszinten kezeltek. Környezettudatos ember lévén, ezek közül a természetes eredetű származékokat ajánlom. Ilyen például a Cocona, mely kókuszdióból (a célra legalkalmasabb szálas-porózus szerkezet) készített aktív szén hatóanyaggal eliminálja a kellemetlen szagokat. A kezelési eljárás során nano méretű aktív szén szemcsékkel járatják át az anyag szálait, már a szövés megkezdése előtt. Hasonló biodegradábilis kezelőanyag például az MHW Chitosan technológiája (a melléktermékként amúgy nem felhasznált sósvízi rákpáncélokból vonják ki).

Saját tapasztalatom a piaci arányokat tükrözi. Úgy gondolom, az ezüstszálat tartalmazó poliészter mellett a kezelt 100% poliészter szövetek a legjobbak aláöltözetnek. A merinói nagyon drága, ezért nem éri meg itthon ilyet venni, bár az biztos, hogy nagyon jók és tartósak, de a dupla pénz az dupla pénz… A pamutpólót mindenki ismeri, de nem nagyon való az utcán és a sivatagon kívülre. Nekem a polipropilén csak fenntartásokkal jön be, szerintem a poliészter anyagok sokkal jobban vezetik az izzadságot.

Logikus, hogy a különféle vastagságú anyagok a különféle klimatikus, vagy felhasználói igények kiszolgálására valók. Általános szabály, hogy nem nagyon érdemes egy vastagabb baselayert vinni egy nagyon vékony aláöltözet és egy vékony fleece helyett. A variálhatóság mindig maradjon az egyik legfőbb ruházat összeállítási vezérelv. Inkább az anyagok tulajdonságaival próbáljuk meg a melegebb, vagy hűvösebb érzetet elérni.

Végül az árfekvések (teljes hosszú, crew neck szabású és férfi baselayerek): merinóit nem nagyon lehet húszezer forint alatt kapni, kezeletlen poliészter már három-négyezer, ezüstszálas (általában 3%-ban) nyolc-kilencezer, a kezeltek pedig tízezer forint környékén kaphatók. Jó csemegézést.

2010. január 12., kedd

TESZT: RP Outdoor Tour trekking nadrág




Ezt a polár béléses, mindössze 0,5 kilós nadrágot RP a trekking kategóriába sorolja. De mitől kerül egy nadrág egyik vagy másik kategóriába? És ezt a nadrágot mire lehet használni?

Még mindig a boltfelszámolás időszakánál tartottunk, amikor igen jutányos áron került hozzám egy ilyen nadrág, abból is egy M-es méret (pont jó volt, pont az utolsó darab, pont a Tátra előtt). Igen örültem, mert hát világos, hogy nem tökalsóban járom a hegyeket, de nem volt még előtte valamifajta technikai gatyám. Ezen most azt értem, hogy nem csak két szár, meg slicc, meg gomb, hanem a kialakítása és az anyagai is szenvednek valami koncepciótól. Ráadásul ez még bélelt is, úgyhogy az október végi magashegyi klímához megfelelő… megfelelő?!

A nadrágon semmi különlegeset nem fedezhetünk fel. Jó a szabása, jó helyen vannak rajta a zsebek, cipzáras a slicce, patentos a „gombolása”, a lecsúszás ellen pedig övet is adnak hozzá. Színe fekete, ami nekem kicsit kékes árnyalatúnak tűnik. Anyaga 2 rétegű RP.Tech, mely ugyebár lélegzik (nyilván saját tüdővel), meg vízálló. Amit érdemes kiemelni, hogy az oldalzsebek belseje még egy további réteggel van bélelve, hogy az ott tárolt cuccunk tényleg ne nedvesedjen (de párásodhat!). Kedves apróság. Amúgy semmi extrát nem találunk, úgymint beépített kamásli, magasított derék, vagy kantár.



Magunkra öltve újdonsült felszerelésünket, kellemes meleg érzés tölt el bennünket. Ez a polárbélés! Járkálva hangja kissé susogós a külső anyag miatt, de nem vészes. Könnyed búcsút intünk a farmer+jägeralsó kombónak, és boldogan nekivágunk a hegyeknek.

Száraz hidegben, hóban kitűnő öltözék. Könnyű, kényelmes, nem rohadunk bele (=jól szellőzik) és melegen tart. Utóbbi főleg a térdizületeknek fontos, hiszen öregebb korunkban is szeretnénk használni a lábunkat. A csípő nyilván már a kabáttal is takarva van, míg a bokát a bakancs és a kamásli védi. Az oldalzsebekbe befér a szükséges cucc (csoki, müzli, zsebkendő, stb.), pont akkorák, hogy nem tömhetjük túl nehézre őket. Az övnek köszönhetően pedig nem csúszkál a nadrág. Ennyi ránézésre elég is. Jöjjön hát a feketeleves. Mi van akkor, ha elkezd esni az eső? Eleinte semmi. Aztán a nadrág kezd átnedvesedni. Főleg azokon a részeken, ahol hajlik, gyűrődik, súrlódik. Hozzáteszem, ez újkorában is jelentkezett, amikor a külső védelme még friss volt. Meglepődtem, de nem dőltem a kardomba. Hozzátenném, hogy néhány órán át érte a víz, különböző intenzitással, főleg zápor jelleggel. Fedett helyen átöltözés, és szárítás. Elég gyorsan száradt, ami jó pont. A több napos túra utáni szünetet kihasználva szakszerűen impregnáltam (forgalmazója a Nikwax termékeket ajánlja) és vártam a következő bevetést. Ezekre sor is került az évek alatt. Azóta számítok rá, hogy hosszabb esőben átázik, így egy esőnadrág is van a táskámban, viszont a száraz hidegben jól szuperál.



Amint látható, a használatnál találkozunk alapvető jó tulajdonságokkal, és némi bosszúsággal. Ne legyünk telhetetlenek! Ez egy trekking nadrág, annak jó is. DE!

Mit értünk azalatt, hogy trekking nadrág?! Átfogalmazom a kérdést: EZ a nadrág mitől trekking nadrág? Kitűnően működik száraz hideg, vagy havas időben. Kényelmes. Magasabb hegyeken is használható, de nincs magasított dereka és/vagy kantár, ami a felcsúszó aláöltözet és a felfázás ellen lenne segítség, nincs beépített kamáslija. Vagyis hiányosságok akadnak, de azért használható téli időszakban és magasabb hegyeken is. Ahhoz túl meleg, hogy ősszel/tavasszal bárki is felvegye. A magyar teleken pedig nem igazán használható ki. Kicsit fura egyveleg! De ez nem csak erre, hanem egyáltalán a „nadrág” használatára is lehet egy kritika. Erről viszont inkább majd egy MAGAZIN cikkben számolunk be.



Verdikt: szeretem ezt a nadrágot. Nem volt drága (akciósan!), könnyű, praktikus, jól szellőzik és jól hőszigetel, melegen tart, nagyobb esőben átázik. Nem igazi téli/magashegyi nadrág, de nem is igazi középhegységi, magyaros telekre tervezett modell. Egy öszvér. Kezdésnek mindenképpen jó, de komolyabb helyzetekhez komolyabb darabot ajánlanék.

2010. január 10., vasárnap

HEGYIGUNYHÓ-TESZT: Encián (Genţiana) menedékház



Bemutatkozás


Túrafelszerelésekkel kapcsolatos háttérismeretek tekintetében bizonyára nem érek a GearMag oszlopos tagjainak nyomába, azonban az utóbbi 10 évben (atyavilág!) megfordultam jó néhány közeli és egy-két távolabbi hegyvidéken. Természetesen hamar rájöttem, hogy a zergecsőszködés megfelelő felszerelést kíván. Cuccaimat igyekszem a végelgyengülésig használni, és nagy megelégedéssel tölt el, ha a vásárlástól eddig a pontig nem hagynak cserben. Hiszem, hogy alapvetően az ember kell teljesítsen, de azért nem árt ha sátrunk, hacukánk, cipőnk nem ázik be idő előtt... Eddig a háttérből, barátként bátorítottam a blog elindítóit, most némi unszolásra én is billentyűzetet ragadtam. Eleinte főleg hegyigunyhó vonalon várhattok tőlem irományokat, aztán meglátjuk mi jut még majd a GearMag humán erőforrás menedzsment osztályának eszébe…

Budai Péter /Zergecsősz/


Encián (Genţiana) menedékház

Encián (Genţiana) menedékház
ORSZÁG: Románia
HELY: Retyezát
MAGASSÁG: 1670 m
KOORDINÁTÁK: 45,392875°É - 22,880486°K
TÁVOLSÁG BUDAPESTTŐL: 490 km
TELEFON: +40-733-963292 (menedékház); +40-721-398509 (Deák Lajos)
WEB: http://www.retyezat.ro
BESZÉLT NYELVEK: román, magyar

A meseszép tengerszemeiről híres
Retyezátba általában sátorral a hóna alatt indul az ember, ezen a vidéken ugyanis nem mondhatni, hogy hemzsegnek a menedékházak (legalábbis az alpesi zónában). Ha valakinek mégsem szíve csücske a nomadizálás, annak hasznos lesz megismerkednie a hegység legmagasabban fekvő menedékházával. Az Encián egy igen szimpatikus hegyigunyhó, ugyanakkor nem egy „wellness-hütte”. Túl sok kényeztetésre tehát ne számítsunk, cserébe viszont igazi hegyi hangulatban lesz részünk.

A házat motorizált szárazföldi járművel (szerencsére) nem lehet megközelíteni. Ebből következően nincs ellátás sem. Egy bögre különleges receptúrájú teára meghívhat bennünket az aktuális gondnok, a többit azonban magunknak kell felcipelnünk, különben éhkoppon maradunk. Ha szeretnénk bevágódni, a házhoz vezető ösvény mellett kikészített fahasábokból felnyalábolhatunk egyet-kettőt, a háziak erőst örülni fognak neki (tea garantált). A gondnokok egyébként kéthetente váltják egymást:
Deák Lajos (Laji bácsi) minden hónap első felében, Mircea Costea pedig a hónapok második felében felügyeli a házat. Mindketten barátságos öregurak (de nem vénurak). A nevekből mindenki kitalálhatja, hogy melyikük beszél magyarul.

Az Encián a Retyezátot észak-déli irányban átszelő turistaút mellett található, az északi főgerinc egyik északi völgyében (Pietrele-völgy). Ebből sejthető, hogy leginkább észak felől „esik kézre” (Magyarországról pont ebből az irányból érkezünk). Autóval Cârnic telepig juthatunk fel, onnan még kb. két óra a menedékház. A dózerútról való letérő után sűrűn elhelyezett fényvisszaverő jelzések kalauzolnak a házig. Luxusnak tűnhet, de odafelé a hosszú úton könnyen összeszedhet az ember egy kiadós késést, s bizony ha sötétben kell feltalpalni a házhoz, jól jön egy ilyen vezérfonál a sűrű retyezáti fenyőerdőben.


Encián (Genţiana) menedékház
Kétféle szállástípus közül választhatunk: a földszinti, cserépkályhával fűtött hálóban kényelmes vaságyak vannak (18 férőhely), a padláson pedig matracláger (22 férőhely). 2009-ben az előbbiért 25, utóbbiért 20 lejt kértek, az ár tehát baráti. A földszinten van még egy tágas étkezőhelyiség és a gondnoki lakófülke. Mosogatásra, ivásra használható a földszinti csap, mosdani viszont csak a patakparton kialakított szabadtéri „élményfürdőben” lesz lehetőségünk (a víz hőmérséklete nem több néhány foknál). A mellékhelyiséget (prózaian: fabudit) szintén házon kívül találjuk, egy percnyi sétára a másik irányban. Nem a vendégmarasztaló fajtából való...

Ami a túralehetőségeket illeti, a Retyezát legnépszerűbb nevezetességei (Bukura-katlan, Pelága-csúcs, Retyezát-csúcs) egynapos körtúrák keretében elérhetőek innen, de a domborzati adottságok miatt komoly szinteket és távokat kell megtenni. Aki ennél mélyrehatóbban szeretné megismerni, vagy kevesebb napi szintezéssel bejárni a hegységet, annak nincs mese, feljebb kell tábort vernie (a Bukura-tónál van ugyan egy kis faház, ez azonban a téli időszakot leszámítva a hegyimentők szálláshelyéül szolgál, és értelemszerűen sokkal alacsonyabb komfortszinttel jellemezhető).

Az Encián egész évben nyitva tart, de főleg nyáron nagy a forgalma. Ezért nem árt előre telefonon lefoglalni a szállásunkat – jobb ha tudnak az érkezésünkről. Télen a fűtés mértékét a hideg szezonra rendelkezésre álló tüzelő mennyisége határozza meg – ne számítsunk gatyarohasztó melegre, de mindenképp jobb sorunk lesz bent, mint kint. A házon egyébként minden évben fejlesztenek valamit, törődnek vele.



Verdikt: Az Encián a Retyezát leginkább központi fekvésű, legmagasabban található működő menedékháza. Nem puhányoknak való hely, de mindent megad, ami az adott körülmények között elvárható. Igazi mentsvár a magashegyi túrázók számára, akár átutazóban érintik egy-egy éjszakára, akár bázisként használva pár napra bevackolják magukat. Merem ajánlani.



Encián (Genţiana) menedékház nagyobb térképen való megjelenítése

2010. január 5., kedd

TESZT: RP Outdoor Under Heavy Pulli


RP Outdoor Under Heavy Pulli
Kategória: ultralight midlayer, vastag baselayer
Tevékenység: mindenféle aktív outdoor sport
Anyag: Polartec Classic 100 (100% poliészter)
Tömeg (M): 245 gramm

Régen vettem egy pulóvert, de akkor még nem volt jelentősége, hogy milyen anyagból készült, és hogy mire tudom használni. Persze már akkoriban is elég sokat teljesítménytúráztam, futottam és hegyeket is ilyentájt kezdtem járni. A későbbiek során azonban bizonyított! Anyaga Polartec Classic 100, ami nem tartozik éppen a legvastagabb pulóverek közé (100g/m2). Nem kellett vastagot venni, ebben is megsülök néha. Persze vannak fázósabb egyének, akiknek vastagabb kellene, de jelenleg ebben a formában lehet csak kapni.

Hol is használtam eddig? Társ volt a Grossglockner-en, Mont Blanc-on, Grintovec téli mászáson, téli teljesítménytúrákon. De a tavasszal rendezendő Mátrabércen is jól jött párszor. A Magas-Tátráról nem is beszélve. Szóval elmondhatom, hogy sok helyen, és sok módon nyúztam.
Nézzük meg kicsit közelebbről!

Javaslatom az, hogy mindenképpen olyan méretet vegyünk, hogy szorosan simuljon testhez. Így éri el a legjobb hatást. Persze akinek ez kényelmetlen, vehet egy kicsit nagyobbat, de akkor egy aláöltözetet is vegyen hozzá.

Amennyiben valahol azt írják a termékről, hogy gyorsan szárad, akkor azt higgyük csak el bátran. Egyszer eláztam a Mont Blanc-on és kellett volna valami száraz, azonban éppen akkor nem volt nálam más. Tehát egy erőteljes csavarás és szinte minden víz kicsorgott belőle. Persze, ha valaki nem bírja az ilyesfajta megpróbáltatást, akkor bátran vegyen fel egy másikat, vagy alá egy aláöltözetet nem mindenki szereti még a kicsit nedves darabokat sem (ami teljesen normális, csak én nem vagyok az néha). Nekem nem lett tőle bajom, hogy rajtam száradt meg. Persze mondom a száradás azt jelenti, hogy alig volt vizes egy csavarás után. Mivel a gyártó nem ajánlja a centrifugázást, ezért ha lehet ez a csavarás ne abból álljon, hogy a hegyen a fejünk fölött kezdünk el hadonászni vele :D. Nehogy a hegyimentők valakit miattam levigyenek, és küldjön valaki egy csekket, hogy akkor pótoljam a cucc árát előre 10 évre…

Hosszított derék: Nagyon hasznos, nekem mindig az van kint először, és én nagyon kényes is vagyok rá. Ezt még anyukámtól tanultam :), de ne kalandozzunk el ennyire… Szükséges lehet a hálózsákban egy extrém alvásnál, az egy centiméter vastag polifoamon fekve, a mínuszokban. Vannak, akik derékmelegítőt visznek magukkal, de ha ilyen van valakin, akkor ezt már ki is váltottuk a felszerelésből, és rögtön nyertünk egy kis helyet, meg tömeget a táskában.

Akkor térjünk is rá a tömegére, ha már a helyről volt szó. Nagyon könnyű (245 gramm), ezt az anyagának köszönheti (Polartec Classic 100). Ha megszívja magát teljesen vízzel, akkor is gyorsan könnyíthető, a fent említett módszerrel.

Varratok: Okos ötlet nem a vállon vinni a varrást. Ráadásul, ahol van, ott is lapos varratokkal oldották meg a kérdést. Több szempontból is jó. Az első, hogy ha táskát viszünk, akkor nem töri a vállunkat a gombóc, amit a varrógép hozott össze. A másik, hogy az anyagot sokkal esztétikusabban illesztik össze ezzel a módszerrel. DE a fent említett két dolog kéz a kézben jár. Hiszen a „normális” varrásnál a ruhadarab belsejében mindenképpen lesz egy lifegő anyagdarab, ami törné az ember vállát. Ez itt nincs.

Nyak: Tipikus garbó, de nem az a visszahajtós fajta. Egyszerű, ötletes, praktikus. Ha valakinek fázik a nyaka, akkor már úgyis olyan hideg van, hogy melegebben kell öltözni.

Raglán ujj miatt nagyon kényelmes a hordása, és kinézete sem utolsó. Jómagam szoktam hordani divatossága miatt is. :)

Verdikt: Ötletes (egyedi a garbó design a Classic 100-as piacon), egyszerű, könnyű és tömegéhez képest meglepően meleg felső. Igazából az RP Outdoor szerint next-to-skin darab, de simán befér a thermo rétegek közé is, mondjuk egy aláöltözettel. Sok mászás, sok nagyzsák, sok mosás és sok év után is funkcionál és szép. Jó befektetés, bár annyira nem olcsó (ma 8.990 forint), azonban ezek a cuccok jóval tízezer felett kezdődnek.

2010. január 3., vasárnap

MAGAZIN: Az aktív élethez tervezett napszemüvegekről...


A Homo sapiens vizuális típusú érzékeléssel ellátott csoportba tartozik. A rend kedvéért van több csoport is, például nazális (mondjuk a kutyák) és audiális (például baglyok). Természetesen ezek nem szigorúan határolt csoportok, így köztük nagyfokú átjárhatóságot tapasztalhatunk. Ezeket a csoportokat az adott biológiai csoportra jellemző legfejlettebb érzék alapján képezhetjük. Mondjuk, azt nem tudom, hogy ezek alapján hová tehető mondjuk egy sommelier… :D A viccet félretéve az embernek tehát vigyáznia kell a szeme világára, mert ez érzékelésének elsődleges eszköze. Számtalan ősi kultúrában megtalálhatóak a szemet az elemektől védő arcra, vagy az elé applikálható eszközök. Ezek jelentősége nem vonható kétségbe. Mára számtalan féle-fajta napszemüveggel védhetjük látásunk épségét. Ennyit fejlődött azóta a technika. A következőkben abban szeretnénk segíteni, hogy amikor napszemüveget vesztek, tudjátok mi van a címkére írva, mert ugye címke nélküli napszemüveget azért senki sem vesz remélhetőleg…

A napszemüveg tulajdonságait szinte mindenki ismeri, viszont az azok közötti különbségeket csak kevesen látják át a fontosságának megfelelő mértékben. Az eszköz legfontosabb tulajdonságai a következők: a lencse alapanyaga, a lencse bevonata, a lencse konstrukciója, a lencse színe, a keret anyaga, a keret konstrukciója, valamint egyéb kiegészítő lehetőségek. Itt kell leszögeznem, hogy itt napszemüvegekről beszélek, szóval az UV-szűrés itt nem extra, hanem kötelező alap.

A napszemüveg-lencse anyagok száma megszaporodott az évek során. Mára a klasszikus üveg lencsék mellett elterjedtek az akril, a polikarbonát és a legjobb, az úgynevezett NXT-típusú poliuretán lencsék. Általánosságban elmondható, hogy az optikai tisztaság, a behatásokkal szembeni ellenálló képesség (törés-és karctűrés), a flexibilitás, az ár és végtére is a grammhuszároknak a tömeg a legfontosabb lencseismérvek. Az üveg kiváló optikai tisztaságú és karcálló képességű, de törékeny és relatíve nehéz, mindemellett bármilyen üvegből készített lencse szűri valamilyen mértékben az UV sugárzást, de ez magában általában nem elég. Az akril a legolcsóbb, de ezért a torzítással, könnyen karcolódással kell fizetni (gyakorlatilag nem is igazán való komolyabb magashegyi környezetbe). A polikarbonát optikailag megfelelően tiszta, a legtöbb kiképzés mellett nem torzít, könnyű, megfizethető és jól bírja a mechanikus terhelést (kvázi ütésálló), de sajnos mindemellett rossz karctűrő. A legjobb outdoor szemüvegek alapanyaga az NXT típusú poliuretán. Erősen karctűrő és ütésálló, optikailag rendkívül tiszta, valamint flexibilis, csakhogy mint minden jó dolog, bizony drága.

Az outdoor sportokban nagyon fontos, hogy milyen bevonattal látták el a (lehetőleg NXT anyagú) lencsét. A legjobbak itt is multilayer típusok, vagyis a karcvédő bevonat mellett vízlepergető és párataszító rétegeket is kapnak. Ezek értelemszerűen fontosak egy magashegyi napszemüveg esetében.

A konstrukcióban a gyártástechnológia a meghatározó. A hajlításos alapú eljárással készített lencsék gyorsabban elkészíthetők, de kevésbé tiszták optikailag (kevés, igen drága kivétellel), az injekciós technológiával gyártott darabok, pedig optikailag rendkívül tiszták, így minőségük is kiváló (persze az áruk is).

A lencse színe a látott kép valósághűsége szempontjából fontos (vagy sem). A sötétség mértéke azonban igencsak számít, ugyanis itt válik el, hogy mennyi látható fény éri a retinát a lencsén keresztül. A rózsás árnyalatok szórt fényben (ködös-felhős hegyi napok) is éles képet adnak vissza, míg a zöld, barna és szürke lencsék a szikrázó napsütéshez a legjobbak, a borostyán jellegűek pedig még a leggyengébb, pirkadati és alkonyati fényviszonyok között is szinte tökéletes éleslátást tesznek lehetővé. Minden típushoz vannak tükrös jellegű színváltozatok is, melyek még több beérkező fényt vernek vissza. A legjobb általános magashegyi (úgynevezett allmountain) lencsék tükrös felületű szürke darabok, míg a síeléshez és snowboardhoz a szintén tükrös rózsaszínes árnyalatok kedveznek.

A napszemüveg-lencsék meghatározó mértékegysége a VLT (vagyis Visible Light Transmission), a látható fénytartomány továbbító képesség. A többcélú napszemüvegek esetében ez 15-25%, míg a komolyabb gleccserszemüvegeknél 5-10%. Értelemszerűen a kisebb százalék sötétebb lencsét eredményez. A legjobb magyar mászók a profibb hegesztőszemüvegekre esküsznek (Szücsi is, és ha jól tudom Erőss Zsolt is). Egyrészt jó áron kapnak nagyfokú mechanikus és fényvédelmet, másrészt a legtöbb ilyenben cserélhetők az üveglencsék, így igazítva a külső fényviszonyokhoz az eszközt. Nekem nincsenek tapasztalataim a hegesztőszemüvegekkel kapcsolatban, de amint hozzájutok egyhez, beméretem és megírom. Az mondjuk biztos, hogy még a napba is lehet velük nézni, csak azt nem tudom, hogy eközben mennyi UV-t engednek át. Remélem kiderül…

Aki sokat látogat vizes környezetbe, annak mindenképpen érdemes törődnie a lencse polarizáltságával is, melynek lényege, hogy a vízfelületeken létrejövő erős napfény-tükröződés kiszűrése a polarizációs filter-bevonat segítségével. A drágább polarizációk lamináltak, míg az olcsóbbak filmszerűek. A hó nagy albedója miatt ez a magashegyi környezetben is meggondolandó extra. A polarizációt a szűrés aránya (polarizáltság mértéke) méri a VLT-hez hasonlatos értékkel.

A keret anyaga a magashegyen nem lehet más, csakis nylon, mégpedig a jobb fajtából. A fém kerülendő a nagyobb hidegekben történő fagyási kockázat és a kis tartósság miatt (megintcsak a tömeg is szempont, legfőképpen az orrnyeregnek). A többi gagyi műanyag meg maradjon a boltok polcain. A csuklós pántok mindenképpen a keret anyagából álljanak, ne legyenek külön külső alkatrészek. A legjobbak a nagy szilárdságú ezüst-nikkel darabok, melyeket előre a keret nylon anyagába fröccsöntenek.

A kiegészítő lehetőségek között érdemes a nyakpántokkal kezdeni. A leejtett napszemüveg megsérülhet, sziklán meg egyenesen megsemmisülhet, szóval használjunk hozzá nyakba akasztható pántot, lehetőleg olyat, mellyel a fejre is lehet szorítani a cuccot. A keretek közül részesítsük előnyben a tapadó orr és fülfelülettel ellátott példányokat, mert a verejtéken könnyen lecsúszhatnak a sima műanyag keretek.

A forma sajnos mindenkinél máshogy jó, így csupán egyetlen tanácsot tudok adni: minél naposabb, havasabb és jegesebb környezetbe törekszünk, annál inkább zárjon az a szemüveg az arcig, mert a legkisebb beszűrődő (akár a keret körül is) fény is komoly károsodást okozhat hosszabb távon. Természetesen ez a vízre is ugyanilyen fokozottan igaz.

A márkák tekintetében nincs útmutatásom, bár az igaz, hogy a legtöbben a Julbo-t dicsérik. Nekem is ez jött be…

Jó tanács: Elvileg a szemüveg UV-szűrő képességét az optikákban be lehet méretni…

Verdikt: Szerintem a hegyek közé vegyünk polarizált, szürkeárnyalatú, tükrös, multilayer NXT lencsével ellátott, nylon keretes szemüveget. Legyen hozzá nyakpánt és kemény védőtok, valamint speciális törlőkendő, mert egy ilyen napszemüveg bizony drága lesz. Azonban itt tényleg ne sajnáljuk a pénzt, mert az első kötőhártya-gyulladás után úgyis vennünk kell egyet. Még feljebb meg egy ugyanilyen, de 10% VLT alatti gleccserszemüveget kötelező vinni, mindenféle teljesen záró arctoldatokkal együtt, bár az igaz, hogy a legtöbb helyre (átlagos hegyi trekkingek) bármilyen szertifikált UV szűrős, jól takaró szabású napszemüveg is elfogadható megoldást jelent.

2010. január 2., szombat

ELSŐ BLIKK: The North Face All Terrain Jacket


The North Face All Terrain Jacket

Kategória: vízálló-lélegző backcountry shell
Tevékenység: túrázás, hegymászás, vadászat, horgászat
Külső anyag: 75D 4.2 oz/yd2 100% polyester plain weave
Laminátum: Gore-Tex 2L (korábbi Classic, ma Performance Shell)
Tömeg (L): 605 gramm (saját mérés)
Vízállóság: 28.000 mm (40+ PSI)
Lélegzőképesség: RET 5,5

Régóta elhatároztam, hogy adok egy lehetőséget, kiköszörülni a csorbát, vagy éppen végleg elásni magamban a Gore-Tex ruházati technológiát. Mivel a korábban tesztelt Mountain Hardware Typhoon Jacket (nem is értem miért :D) nem lett a kedvencem, így mindenképpen szükségem volt egy normális tudású vízálló-lélegző kabátra. Gondoltam várok egy kicsit, körüljárom a témát, de nem szántam sok pénzt rá, mert az előzővel is bajom volt. Nem mindig a drága dolgok a jók. Aztán egyik nap csak úgy, betértem egy boltba és véletlenül pont a méretemben volt egy TNF GTX kabát, féláron…

Mivel alapból egy TNF Resolve Jacket (2L HyVent) volt a tervben, melynek női változatát éppen tartóstesztnek vetjük alá (később még hallani fogtok róla), ráadásul ugyanebben a Taupe Green (nagyjából az a szép vadászzöld) névre keresztelt színben, hát valahogy nem haboztam sokat (így pont egy árban volt a kettő). Féltem, hogy nem eredeti, hiszen a TNF-et sokat hamisítják… Gyanús volt az árcédula, hiszen ugyanattól a bolthálózattól vettem, mint az MHW Typhoon-t. Így megnéztem a gyári kódlapot, ami elárulta, hogy ez a kabát 2006-os gyártmány. Ez beigazolta a nem Performance Shell gyári hímzés által keltett gyanúmat (hiszen a Performance Shell – Paclite Shell – Pro Shell 2007-ben váltotta le a korábbi Classic – XCR párost). Legalább le van árazva, gondoltam, és beleugrottam… Nem bántam meg. Az eredeti 43.990 forintos árat is simán megéri, hiszen az ilyen minőségi külső anyagból készített Performance Shell kabátok 60.000 forinttól indulnak, de vannak Performance Shellek közel százezerért is. Mivel az eredeti ár feléért jutottam hozzá, utólag sem kötöttem rossz boltot.

Nem tudom, miért kerül ez a kabát listaáron is csak ennyibe (talán, mert ugyan még lehet Európában kapni, de Amerikában már kifutott modell). Anyaga a TNF egyik csúcs alpinkabátjával, a Mountain Guide dzsekivel azonos (75D 4.2 oz/yd2 100% polyester plain weave, Gore-Tex Performance Shell, természetesen varratok 100%-ig szalagozva-hegesztve), pontosabban csak annak abráziónak kitett részein, mert az amúgy vékonyabb többségi anyagból készül (75D 3.2 oz/yd², Gore-Tex Performance Shell). Így a tartóssága nem kétséges. Hallottam olyanról, aki sok éve rendszeresen használja ezt a kabátot és vett még egyet, mert kifutó modell, hogy ha már a másik megadja magát, legyen belőle még egy. A mai gyártókra nem jellemző az a ’90-es évekbeli minőségre törekvés, de ez egy üdítő kivétel. Egyébként nagyon szép a szövet felülete (selymes és matt fényű), nem technikai, mintsem inkább luxusérzést ad, pedig látszatra is adja azt a tartósságot, melyet tud is a valóságban. Bár mivel nem nylon, a gyűrődések sokáig megmaradnak rajta. A Gore-Tex a Paclite-incidens óta nálam már önmagában nem jelent garanciát, de a tesztek komoly természetes körülmények között adtak igazat a Gore ígéretének, miszerint „Garantáltan szárazon tart.” Órákig sétáltam, futottam nagyon erős esőben (legalább 25 mm/óra) és hidegben (4 °C, 15 km/h északi szél) egy szál világosszürke hosszú ujjú pamutpólóban a kabát alatt. El akartam azt a pontot érni, amikor már láthatóan nem a DWR dolgozik a kabát alá (ez akkor következik be, amikor szignifikánsan csökken a lepergetés mértéke és a külső anyag szemmel láthatóan átnedvesedik). Amikor ez a vállakon nagyobb területen megvolt, éppen visszaértem a városba, ahol mintegy slusszpoén gyanánt találtam egy tíz méter magas épületet, melynek lyukas volt az ereszcsatornája. Olyan magasból szinte ömlött a víz, annyira intenzíven, hogy így eső nem esik. Nem törődve azzal, hogy mit gondolnak rólam, szépen beálltam alá (mindent az olvasókért :D) jónéhány percre. Utána negyed óráig csengett a fülem, annyira kopogott a vállamon és a fejemen a vízcseppek hada. Végül pár perc kocogás hazáig. Az eredmények visszahozták a hitemet a Gore-Tex membránban. Amikor sétáltam (ismétlem, egy póló négy fok, szél) egyáltalán nem fáztam (0 CFM szélállóság), amikor futottam, egyáltalán nem izzadtam meg, és ami a legfontosabb teljesen száraz maradtam belül, pedig a pamutpóló minden nedvességet kegyetlenül jelez, akár kintről, akár bentről jött. A második felvonást abban a kellemes karácsonyi zivatarban produkálta Szombathelyen, amely már magában is kuriózumnak számít. A gyenge jégesőben (:D) ugyanazt hozta, mint korábban. Háromnegyed óra ténfergés a zuhogó esőben, orkán erejű szélben (megintcsak pamutpólóban alatta) és hát semmi. Ez a kabát bombabiztos. Ami csapadéknak nevezhető, mindent ki fog bírni. Nincs kétségem afelől, hogy ez az anyag évekig fog majd szolgálni, magashegyi kalandjaimon ugyanúgy, mint városi hétköznapjaimban.

The North Face All Terrain Jacket

A szabása sajnos nem tökéletes. Jó rajta minden, de nekem az L-es, bár pont jó méretben, hasban néha felcsúszik, mintha hatalmas sörhasam lenne (pedig csak kicsi van). Leggyakrabban akkor, amikor zsebre teszem a kezem, és ezen az sem segít, ha a legszorosabbra húzom a derekát. Emiatt gyakorta kerül sor a kabát igazítására, így a DWR hamar kopásnak indul az érintett részeken a bőr zsírossága miatt (mandzsettákon és a derékrész két szélén, ahogy az a viharban készült képen is látható), ám ez nem jelent a gyakorlatban semmilyen problémát a vízállóság terén. A zsebek száma három. Ebből kettő van kint, a szokásos handwarmer státuszban, egy pedig belül, a derékrész bal oldalán (szabvány turistatérkép méret, cipzárral). Kicsit kevés, de igazából csak egy belső kulacstartó zseb hiányzik, azokhoz a gyors és könnyűsúlyú csúcstámadásokhoz, melyeket Szücsi is annyira szeret (Ojstrica, Grintovec és társaik). Ezt egyébként a könnyebb és gyengébb anyagból készült, de ugyanígy 2L Performance Shell TNF Mountain Light dzseki szabása tudja, az jobban tetszik, ez meg többet bír. Nekem így is jó. Hónaljszellőző nincs rajta, de a teszt alapján nem is kell, ellenben a Typhoon-al melyre kellett és nem sokat tudott javítani a helyzeten. Egyébként a zsebek szép nagy flapnikkal vannak az esőtől védve, így lehúzva akár szellőzőként is funkcionálhatnak, amolyan „core vent” jelleggel. A kapucnija nagy és ésszerűen egyszerű, bár a simléder merevítését teljes hosszban végigvihették volna, mert így hajlamos az elcsúszásra. Gallérrá csomagolható, vagyis inkább a gallérba (és ott jól is melegít, köszönhetően a fleece gallérbélésnek). A bélése főként háló, az ujjakban és a derékrész alsó 25 centiméterén, pedig selymes és finom nylon tafetta. A fő cipzár normális YKK Vislon, melyet két egymást fedő flapni takar, és szépen visszahajtott perem tart egyben, azon a teljes hosszon végigfutó (!) tépőzáron kívül, melynek adnék valami picike díjat. A csomagmérete nem mérhető a Paclite-hoz, de bármilyen hagyományos esőkabáttal felveszi a versenyt. Nem durván tömörítve nagyjából 25x15x8 centisre lehet öszzehajtani. Vagyis elvileg a saját belső zsebébe lehet hajtogatni, mely nem csak ígéret, tényleg belemegy.

Van egy olyan extra adottsága, melynek alapelvét nagyon megkedveltem. Sok olyan TNF kabát van, melyek TriClimate néven futnak. Ezek 3-in1 kabátok, vagyis becipzárazható béléssel együtt árulják. Nekem ez nem gyere be… Az viszont igen, hogy egy sima héjkabátba beletesznek egy Zip-In Compatible névre keresztelt rendszert, amely egy plusz cipzár, ahová ha akarjuk, és amilyet mi akarunk (na ez itt a kulcsmomentum) belső kiegészítőket is becipzárazhatunk. Így tökéletesebben fog együtt mozogni a kabát a béléssel, nem csúszik fel mászáskor sem. Az ide applikálható bélések rendkívül sokfélék. A különféle fleecektől (melyek között Polartec is van szép számmal), a bélelt (mindenféle pehely és PrimaLoft) darabokon át sokféle kabát és mellény van a listán. Természetesen a nem kompatibilis darabokkal is tökéletesen együtthordható.

Verdikt: Igaz, hogy feltehetően hamarosan kifutó modell lesz itt is, de sokféle The North Face Performance Shell van hasonló poliészter külső anyaggal. Így lehet válogatni. A híre nagyon komoly, melyet tudása is igazol. Megbecsülendő darabja a felszerelésnek, és a hétköznapi ruhatárnak egyaránt. Egy igazi igásló, hegyen vízparton és magaslesen egyaránt megállja majd a helyét. Szinte már várom az esős hegyi napokat, meg a PrimaLoft ECO bélést (TNF Redpoint Jacket) hozzá… Egy kis zúzás után még hallani fogtok róla!