TESZT: Quechua Forclaz 900 Soft

Kategória: windlayer, advanced midlayer
Tevékenység: túrázás, hegymászás, hegyikerékpározás
Külső anyag: microrip felületű poliészter softshell 5% elasztánnal
Laminátum: három rétegű PU membránnal ellátott softshell (?)
Tömeg (XL): 747 gramm (saját mérés)
Vízállóság: meglepően magas
Szélállóság: kiváló (körülbelül CFM~5)

Lélegzőképesség: jó

Mindig meglepődöm a Quechua cuccok “fíldtesztjein”. Amikor nem teljesítenek az abszolút (mondjuk versus Gore-Tex) skálán jól, akkor a relatívon (ár-érték tudás) általában még mindig nagyon rendben vannak. Aztán, amikor mindez fordítva zajlik le, mert a cucc nemhogy a relatívon dob egy nagyot, hanem amúgy is, akkor meg a zsebem csilingel örömében, mint az a jól ismert vegas-i félkarú a három BAR felirattal a kijelzőjén (persze egyvonalban…). Szóval tisztelt olvasóközönség, ne lepődjetek meg, ha bementek a tízpróbásokhoz, és amikor elmentek eme Forclaz 900 Soft darab előtt, hallani vélitek Vegas zsivaját…

Persze a Quechua nem tökéletes. Miért? Mert, bár korrekt cuccokat adnak, korrekt áron és korrekt hozzáállású kiskerben, az adatszolgáltatás, hát hogy úgy mondjam nem üti meg a technikai szegmens célközönségének elvárási lécmagasságát… Igen, ebből ennyi százalék, abból meg annyi, meg Strathermic (ami amúgy mindenféle decathlonos fleece-szerű (itt a bélése, gondolom) anyag gyűjtőneve, meg kiváló szélállóság (Windbreaker) a membránnak köszönhetően, meg satöbbi. Nade’ kérem, még a gyári honlap két sorának adatai sem stimmelnek (nézzétek meg nyugodtan a Quechua gyári honlapján a „technical” és „composition” sorokat). Kell persze egy kis titkolózás a konkurenciával szemben, de nem hiszem, hogy egy ilyen dolog felérne mondjuk a legújabb ötös bimmer iparititok-értékével… Amúgy meg, a konkurenciának ott van a Gore, a Schoeller, meg a Polartec beszállítónak. Szóval itt szólok, kedves dekások, hogy egy technikai ruházatnál az alábbi adatok szükségesek (minimum): denierszám, négyzetmétertömeg, a leggyakrabban értékesített méret teljes tömege, vízállóság, szélállóság és lélegzőképesség, laminálási és strukturális jellemzők és csak végül az összetétel. Ez pedig jellemzően mindössze maximum két sor…

Mindezen bosszantó anyag-nemismereti okok miatt csak annyit tudok mondani a Quechua Forclaz 900 Soft felső anyagáról, hogy fekete. No, azért nem. Van zöld is… Viccet félretéve, ez feltehetően egy PU membránnal laminált, microrip poliészter felületű softshell, monkey phur jellegű többségi Strathermic poliamid fleece béléssel (a panelekben meg csak az elasztán biztos valamennyire). Kár. Nem baj, így is működik. Az igazság az, hogy az otthoni mérés után nem is csodálom, hogy nem közölték le a tömegét. 747 gramm! Nincs rajta kapucni, ez csak egy midlayer. Hihetetlen. Összehasonlítási alap gyanánt (persze tudom én a mocskos anyagiak, de ez akkor is 75 deka) a hasonló szabású Polartec Windbloc softshellek 550-650 gramm tömegűek. Ez a 10-20 deka bizony sok (egy komoly színvonalú Paclite tömege).

A szabása nyugalmi helyzetben passzol, de ismételten tetten érhető az anyag elasztikussága körüli túl-misztifikáció. Ugyanis lehet valamiben elasztán, ha a szabása nem enged teret a karok mozgásának (értsd: nem raglánujjas, vagy angyalszárnyú a szabása). Mondjuk nem is sziklafalak legyőzésére való, de akkor meg minek a microrip felületű külső, meg a nagy vastagság. Képzavar, merthogy hivatalosan meleget és szélállóságot kereső magashegyi túrázóknak tervezték, minden túrakörülmények közé. Végülis, oda jó…

Ez a microrip felület viszont akkor jó, amikor hátizsákot veszünk rá. Brutálisan bombabiztos hatása van az anyagnak, ráadásul vastagsága miatt kvázi kipárnázza a vállat. A másik pozitívuma nanoszinten keresendő. A makro-textúrált felületek ugyanis sokkal tovább képesek megtartani a felszínükre felvitt DWR réteget (függően persze annak minőségétől), mint a sima felülettel rendelkezők. Minél tovább marad a DWR, annál tartósabb a vízlepergetés… Ám erről, majd később.

A két kézmelegítő zseb mellett egy napóleon is rendelkezésre áll (bár ez utóbbi elég szűkös). Belül egy, normál méretű kulacstartó zseb van. Szépen passzol a lapított formájú üvegekhez is, ha értitek… A cipzárak YKK Coil-ok, a főcipzár mögött a szokásos flapni. Tetszenek a húzókák. Összességében a szabása közepes, semmiképpen sem emelkedik a technikai szintre, de gyorsan hozzáteszem nem is az a dolga.

Ellenben az elemekkel szembeni tudása gyakorlatilag hihetetlen. Kezdjük azzal, amit hivatalosan is kell tudnia, mivel Windbreaker-szériás. A szélállósága kiváló. Simán beleillik a technikai windlayer kategóriába. Hivatalos adatot nem közölnek róla, így csak a testfelülettel érzékelhetően tökéletes szélállóságú CFM<5 értékre becsülném. Ezzel a tudással a Windstopper és Windbloc banda ajtaján kopogtat. Csakúgy, mint a hőtartóképesség terén, hiszen ott is gyakorlatilag ugyanannyit tud, mint azok. Tapasztalat. A lélegzőképessége a profibb technikai softshelleknek sem extrém (kivéve C_Change). Hiába, ha valami vastag és strapabíró, akkor áldozatot kell hozni. Ez pedig nem az extrém kategória, így lélegzőképessége mindössze jó, melyen sokat segítenek azok a hosszú és könnyen kezelhető hónaljszellőzők, melyekre bizony szükség is van. Ami viszont váratlanul kiváló ebben a dzsekiben, az a vízállósága. Hihetetlen volt a viharban, gondoltam kibír majd öt percet, vagy hatot. Aztán negyvenhat lett, mert véget ért a zivatar, de nem tudott kifogni a dzsekin. Persze akkor új volt, de ez a tulajdonsága a DWR kopása után is megmaradt, pedig nincs varrat-hegesztve. Nagyon meglepődtem. Gyakorlatilag az összes átmeneti időszakban leválthatja a héjkabátot, mindössze egy vízálló fejfedő kell hozzá (körülményektől függően kalap, vagy sapka). És ekkor jöttem rá, mire is fogom használni. Teljesítménytúrákra, ősszel és tavasszal (0 és 10 fok közé). A hazai viszonyokra kiváló. Itt pedig nem kell megfelelni azokkal az elvárásokkal szemben, melyekhez a nagynevű outdoor-brandek igazából varrnak…

Verdikt: Sokat tanakodtam, mit és miért készítettek ezen a dzsekin úgy, ahogy és amiből készítettek. Aztán leesett. Én nézem rossz szemszögből. A vízállósága és szélállósága tudja a nagyok szintjét, és ez a lényeg. Túrázni egyszerűen kiváló, és amennyiben a kategóriájában kezelem, a legjobbak közé tartozik. Egy biztos. Ennyire vízálló softshellt nem lehet negyvenezer forint alatt kapni (ára 15.990,-). Mi szeretjük…

MAGAZIN: Az EN60529-es szabványról...

Annak okán, hogy a Tikka Plus tesztjében említett restanciánkat tovább pótoljuk, elmélkedjünk el egy kicsit arról, hogy outdoor elektronikánknak mit is kell elméletileg kibírnia. Erre jó a fent említett titokzatos nevű EN60529-es szabvány, közismertebb nevén az IP XX mutató.

Az IP XX védelmi fokozat arra szolgál, hogy megmutassa a hordozható kültéri elektronikus eszközök strapabíró képességét, legalábbis a szilárd és folyékony anyagokkal szembeni ellenállását. A leggyakoribb probléma ezzel a mutatóval az, hogy nem minden gyártó listázza így termékei képességeit, illetve egyes termékcsoportokra nem jellemző, hogy ezt az egyébként rém praktikus mutatót katalógusaikra és termékeikre véssék…

Az IP XX valójában az IP betűket követő két szám, melyek 0 és 6, illetve 0 és 8 között mozognak egy előre definiált strapabírás-tartományon belül. Az első szám a termék szilárd anyagokkal szembeni felvértezettségét jelzi a következőképpen:

0 – a termék nem védett szilárd anyagok behatolása ellen
1 – a termék háza 50 mm átmérőnél nagyobb méretű testek ellen védett
2 – a termék háza 12,5 mm átmérőnél nagyobb testek ellen védett
3 – a termék védett a 2,5 mm átmérőnél nagyobb testek tokozatba jutása ellen
4 – az eszköz a milliméteresnél nagyobb szilárd szemcsék bejutása ellen védett
5 – a pornemű szennyeződés ellen a termék védett, bár a tokozásba bekerülhetnek szemcsék, de jellemzően nem történik káros lerakodás a készülékházon belül
6 – a termék a szilárd halmazállapotú szennyeződésektől maximálisan védett, még a legfinomabb por sem hatolhat be a tokozásba.

A második jelölés outdoor elektronikánk folyékony anyagokkal szembeni védettségét jelzi:

0 – a termék nem védett semmilyen jellegű folyadékkal szemben
1 – a függőleges cseppekkel szemben a termék védettséget élvez
2 – a termék 15°-os szögben védett a cseppekkel szemben
3 – a termék 60°-os szögben védett a cseppekkel szemben (gyakorlatilag az eső ellen védett a termék)
4 – a termék permet és csepp formájú folyadékokkal szemben teljes felületén védett
5 – a termék hagyományos tömlőből történő befecskendezéssel szemben védve van
6 – a termék erőteljes vízsugarat is kibír a beázás kockázata nélkül is
7 – a termék fél órán keresztül képes 1 méternél nem mélyebb vízben működni a beázás kockázata nélkül
8 – a termék tartós alámerítéssel szemben védett, vagyis egy méternél mélyebbre is meríthető, a gyártók által megadott időtartam erejéig

Az X érték (például IP X7, vagy IP6X) értelemszerűen adathiányt jelent, így lehetséges, hogy termékünk bírja az adott körülményeket, csak azokkal szembeni ellenállását nem vizsgálták, vagy nem az EN60529-es szabvány szerint tették azt. Praktikus információ lehet ilyen esetekben, hogy azok a termékek, melyek legalább IP X7 besorolásúak, általában mindennemű porral szemben is védettséget nyújtanak, hiszen szerkezetük kvázi légmentesen zárt.

Milyen eszközeink lehetnek, melyek esetében kihagyhatatlan az IP XX védelmi fokozat ismerete?

Természetesen mivel ezek minden esetben elektronikus jellegű készülékek, így leggyakrabban azok, melyek általában táskánkon vagy zsebeinken kívül vannak, esetleg használatuk vizes körülményekhez köthető. Persze mivel ez elég relatív, így felsorolnék pár dolgot, melyek rendelkezhetnek, sőt rendelkezniük illene ilyen besorolással.

Az első és legfontosabb ilyen eszköz a fejlámpa. A túrázó és hegymászó darabok nem teljesen vízállóak, csupán vízhatlanok. Besorolásuk általában IP X4 és IP X6 közé esik. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a víz alá merítés kivételével bármilyen időjárási (csapadék és páratartalom) viszonyok között képesek a működésre. A teljesen vízálló darabok már általában barlangász-lámpák. Ezek minden esetben IP X8-asok. Általános információ, hogy ezek mellé minden esetben fel kell tüntetni a „waterproof –X meter” adatot, ahol az X szám a maximális merítési mélységet jelzi, minimum 30 perces alámerítési időhosszig.

A GPS készülékek esetén a túrázók általában a masszívabb darabokat kedvelik. Ezek jellemzően IP X7 besorolásúak, hiszen búvárkodni és barlangászni nincs értelme GPS-el, mivel a készülék úgysem „lát” műholdjelet. A 7-es besorolás inkább csak a patakba, pocsolyába ejtés esetére történő túlbiztosítás okán jellemző. Egyre elterjedtebbek a karóra jellegű GPS-ek. Ezek esetén rendkívüli módon figyeljünk oda az IP XX védelmi fokozatra, hiszen ezek nem vákuumzárt vitorlás vagy búvár karórák. Nem lehet bennük a tengerbe, tóba, vagy folyóba ugrani, hacsak nincsenek az ellen felvértezve (minimum 5 méterig jó IP X8 besorolás kell).

A hordozható rádió adó-vevők között ritka, amelyik a vízbe ejtést bírja. Ezek esetében általában valamilyen IP 54 körüli számot kell feltételeznünk, amennyiben azonban a gyártó ezt az értéket nem adja meg, nem tegyük ki őket még az esőnek sem. Azért az esetek többségében ezek nem olyan csapadék-érzékeny eszközök.

A sportórákra (a barometrikus érzékelőkkel – magasság és időjárás – szerelt darabok esetén különösen) a karóra jellegű GPS-eknél fennálló információk jellemzően megfeleltethetők.

Felszerelésünk sarkalatos pontja a mobiltelefon. Ezek legnagyobb hányada kifejezetten finnyás jószág, így használatuk outdoor környezetben meglehetősen lekorlátozódik, általában IP 30 besorolásúaknál nem jobbak.

A jó digitális outdoor fényképezőgép ismérvei a vízállóság, a leejthetőség, a jó tölthetőségi kompatibilitás és a kis tömeg. A nagyobb gépek rugalmasabb fényképezést tesznek lehetővé, de egy magashegyi, vízi vagy barlangi túrán egyszerűen túl nagyok és nehezek, ráadásul hihetetlenül érzékenyek. A kompakt gépek között elérhetők ma már 14 megapixel feletti darabok is, mely felbontással az utómunkák következtében jól kompenzálhatók az esetleges objektív-hiányosságok. A kis kompaktgépek között keressük az IP X8, vagy IP 68 besorolású darabokat, legalább 1,5 méteres, de inkább 5 méteres vízállósággal és mindezek mellett 2 méteres ejthetőséggel. Jó példa az ilyen gépekre a Panasonic DMC-FT2, mely IP68 10 méteres vízállósággal.

A végére még néhány praktikus tanács:

Az elemcserék és más karbantartási műveletek esetén szigorúan tartsuk magunkat a mellékelt tájékozatóban leírt gyártói instrukciókhoz. A nem megfelelő bánásmód módosíthatja a gyakorlati IP XX besorolást, a garancia-feltételekről nem is beszélve.

A sós víz nem édes. Eddig rendben is van, nem mondtam nagyon okos dolgot, csakhogy ezek az elektronikus alkalmazások nem kedvelik a tengervizet. Nem minden eszköznél lehet hasonló tanáccsal élni, de például a Petzl az IP X8 besorolású fejlámpái esetében azt ajánlja, hogy amikor tengervizes merítésre kerül sor, vegyük ki a lámpából az elemeket, majd bő édesvízzel öblítsük ki a lámpát. Végül hagyjuk tökéletesen kiszáradni.

Verdikt: Ahol van, ott keressük ezt a számot és válasszunk a felhasználási területnek maximálisan megfelelő, vagyis legalább egy kategóriával túlbiztosított készüléket. Érdemes egy víz és ütésálló darabra kicsit többet áldozni, mert egyetlen beázás is sokszor annyiba kerülhet, mint ez az árkülönbség. Így jár, aki szereti a mostoha körülményeket…

TESZT: Petzl TIKKA PLUS fejlámpa

Típus: fejlámpa

Fényforrás: 4 led

Fényerő: 35 lumen (szórt fény!)

Üzemmód: 4

Üzemidő: ~100-150 óra (3 db AAA elem)

Világítótávolsága: max. 32 m

Súly: 78 gramm (elemmel)

Túráink elengedhetetlen kellékeiről, a különböző fényforrásokról még nem esett szó magazinunkban. Kezdésnek a legelterjedtebb darabok, a fejlámpák közül egy általános, széles körben használható modellel, a Petzl TIKKA PLUS fényforrásával indítunk.

Bevezetőnek egy „érdekes” élményről kell, hogy beszámoljak. Mielőtt megvettem ezt a fejlámpát több más Petzl terméket használtam (használok ma is), többek között sziklamászó felszereléseket. Az első fejlámpám pedig egy – mondhatnánk gagyi – kínai ledes volt. Előbbivel és utóbbival is elégedett voltam, viszont miután a lámpa felmondta a szolgálatot (több évvel a háta mögött) úgy gondoltam, hogy váltok a minőségi Petzl termékek egyikére. Nem kellett csúcsmodell, a túrákhoz, bringázáshoz, estébe nyúló mászások utáni pakoláshoz és a sátrazáshoz kellett egy tábori darab. Vettem egy Petzl TIKKA-t, vagyis a TIKKA PLUS kistesóját. Kettő garanciális csere után inkább váltottam a jobbikra, és másoknak sem ajánlom használtan megvenni a korábbi modellt. Miért? Mert a tolókapcsolója 2-ből kétszer kontakthibás volt (az újabbaknál szerencsére már váltott a gyártó!). 

A gyenge kezdés után jött a 4 ledes, 4 üzemmóddal felvértezett TIKKA PLUS. A gyártó kirándulásokhoz, táborozáshoz, kerékpározáshoz ajánlja a terméket, vagyis semmi durvulás (extrém hideg, extrém meleg, extrém fényszükséglet, extrém víz alatti műveletek, stb.). Az elvárás, hogy bírja az esőt, a kirándulásokkor előforduló hideget/meleget, jól szuperáljon táborozáskor, kényelmes viselet legyen, és természetesen ezidő alatt elegendő fényt is adjon.

Nos, nem minden gyártó látja el elegendő információval a vásárlót. A Petzl tömör, lényegre törő, de amit kell közöl, méghozzá egy nagyon informatív lapon. 

A lámpa három AAA elemmel működik. Elemestül 78 gramm tömegű. 4 leddel, és 4 üzemmóddal rendelkezik (a fényerősséget nem a világító ledek számával, hanem intenzitásbeli különbséggel éri el): erős – gyengébb - még gyengébb - villogó. Ezek után nem csak az egyes üzemmódok fényerejét és üzemidejét írja, hanem a tesztelési körülményeket (20 ºC), valamint az elemek teljesítményének csökkenésekor várható változást is! Ennek „fényében” legnagyobb teljesítménnyel kb. 100 órát üzemel a fejlámpa, eközben világítótávolsága 32 méterről 5 méterre csökken (aztán persze nullára). Leggyengébb állásban 150 óra az ideális körülmények között mért üzemidő, a távolság pedig 15-9 méter között változik. A villogó mód természetesen egy külön kategória, viszont biztos, hogy bringásként durva élményt nyújthat a szembejövő autósnak, ha a szemébe kapja (legyünk tekintettel közlekedőtársainkra!)!

A lámpát egy 2,5 cm széles gumipánttal tehetjük a fejünkre, méretét természetesen szabályozni tudjuk. A lámpatestet tartó műanyag viseléskor nem zavaró. A lámpa dőlésszögét 5 lépésben szabályozhatjuk, vagyis egész jól idomítható az igényekhez. A be- és kikapcsolást, illetve a módok közti váltást egy gumírozott kapcsológombbal végezzük, ami a lámpatest tetején foglal helyet. Szerencsére ez nem kontakthibás. Ha előre döntjük a lámpát, láthatóvá válik az elemcserét segítő nyitógomb. Megnyomásával előre billen a test, és kicserélhetjük az elemeket. Érdemes még otthoni körülmények között kipróbálni, hogyan is működik, hogy ne „élesben”, a sötétben kelljen szerencsétlenkedni. Az sem baj persze, ha másnál is van lámpa, hogy segíthessen!

A lámpa az eddigi használat során annyira bevált, hogy egy másikat is beszereztünk (egy újabb változatát). Könnyű, kényelmes viselet, sokoldalúan rögzíthető, ráadásul a pántjánál fogva még a sátorban fel is akasztható. A gumipánt nem tágult ki, vagy lazult az idők során. Elegendő, szórt fényt biztosít az éjszakai túrák, táborozás, vagy bringázás során, utóbbi esetben a villogó módot garantáltan észreveszik a szembejövők. Elemet még nem cseréltem benne, de fényerején látszik már a használat. Az esőt és a hőmérsékleti változásokat bírja, sem a kapcsológombnál, sem az illesztéseknél nem jelentkeztek problémák. A lámpatest műanyagja sem öregedett el. A be- és kikapcsolás nem okoz gondot, könnyen rááll a kezünk. A fényerőt pl. mérőszalaggal nem mértem le, de ránézésre teljesíti a leírtakat. Mik a hiányosságai? Az elemek merüléséről kizárólag a fényerő változása tájékoztat, nincs más, egzakt visszajelzője, és talán, hogy kizárólag fehér fénnyel képes a segítségünkre lenni. Esetleg felróható még, hogy egyetlen pánttal rögzíthető, nincs keresztpántja, mely a fejünk tetején futna, így talán bizonytalanabb a rögzítése.

Verdikt: Bár a Petzl TIKKA PLUS kistesójával befürödtünk, ez a darab jól működik, nem lehet rá panasz. A leírt hiányosságokat azóta pótolták, vagy nem tartják fontosnak ebben a kategóriában, tehát elsősorban azzal kell tisztában lennünk a vásárlás előtt, hogy mire szeretnénk használni, mert a Petzl sokféle lámpát gyárt, megannyi célterületre. A másik dolog, amiért szintén érdemes körülnézni, a sokféle kiegészítő és variációs lehetőség, amivel a különböző felszereléseinket kombinálhatjuk. A TIKKA PLUS kirándulásra, táborozáshoz és bringázáshoz jó választás, és a 10000 Ft körüli ára sem lehet elrettentő.

TARTÓS-TESZT: Salewa Bolivar esőkabát

Kategória: esőkabát (széldzseki) 
Tevékenység: túrázás
Anyaga: Raintec® (100% Poliamid) 
Laminátum: - 
Vízállóság: 2000+ mm 
Lélegzőképesség: 100g/m2/24óra

A szabadtéri elfoglaltságok kellemetlen velejárója a csapadék. Mivel egyelőre – és véleményem szerint szerencsére –még nem tudjuk kellően ellensúlyozni az időjárás eme áldását, kénytelenek vagyunk védekezni ellene. Erre találták ki a különböző anyagú és formavilágú poncsók és esőkabátok garmadáját. A tesztelésnek alávetett Salewa Bolivar esőkabát az alsóbb kategóriába tartozik.

Azért erre az esőkabátra esett anno a választásom, mert egy olyan darabot kerestem, ami kicsit komfortosabb az egyszerű PVC-nél (lásd Quechua Forclaz 100 túraponcsó), de megment mindattól a kellemetlenségtől, ami az impregnálandó, membrános cuccok velejárója, plusz szélálló. Az eredmény az alsó középkategória, s véleményem szerint a Saleva Bolivar is ide tartozik. 

Anyaga Raintec® (100% Poliamid), ami nem kapna sok jó szót a vízálló-lélegző membrános írás alapján. A 2000+ mm-es vízoszlopnak ellenálló anyag az esőkabátok alsó kategóriáját jelenti főleg, ha hozzátesszük lélegző képességét is (100g/m2/24óra). Mégsem kell rögtön a kukába dobni. Miért? Mert mindennek megvan a maga helye és szerepe. Ez az esőkabát - bár máshol is használtam - például a Magyarországra jellemző időjárási és domborzati viszonyok között jól működik.

Ez többek között a kialakításának is köszönhető. A Salewa Bolivar nem csak anyagában, kialakításában is előrelépés az alsó kategóriához képest. Alja és dereka összehúzható, csuklója tépőzárral állítható, két nagyobb-, valamint két belső zsebe van, hónaljszellőzője cipzárral nyitható/zárható, kapucnija a gallérba csomagolható, fő cipzárja pedig mindkét irányban nyitható. Varratait lehegesztették, így ott biztos nem fog beázni, cipzárját pedig egy patentozható réteg védi. Bélése egyszerű háló, mely az izzadság elvezetését segíti. Kapucnija egy hosszabb ellenzőt is kapott, hogy a sunyi, lapos eső ellen is védjen valamicskét. Sajnos csak a nyakrészen állítható, így szeles időben nehezen illeszkedik fejünkre. Az esőkabát egy övpánttal ellátott kis zsákba csomagolható össze, így nagy helyet sem foglal.

Mire használható? Az egynapos túrák során a kis csomag könnyedén elfér a hátizsákban, vagy akár az övünkre aggatva. Utóbbi a még könnyedebb kiruccanásokkor jön jól, mikor az övtáska mellé köthetjük. Kisebb esők, záporok meg sem kottyannak neki, egész napos esőben pedig csak az elvetemültek indulnak – ezzel – útnak (főleg egy napra), így az ilyen felhasználása alapból megkérdőjelezhető. Intenzív mozgásnál természetesen nem sokat ér az anyag szellőzőképessége, de a hónaljszellőzők enyhítik a kellemetlen érzést. A zsebek elégnek bizonyulnak, a patentos takarók jól zárnak. A cipzár felhúzásánál figyelni kell, hogy ne csípjük oda az anyagot. Egyértelmű pozitívum, hogy kétfelé nyitható a cipzár, ami egyrészt a kisdolgok végzését, másrészt a szellőzést is segítheti. Ami viszont tényleg negatívum, hogy a kapucni alig állítható. Legfőképpen az hiányzik, hogy hátrafelé rögzíteni lehessen, ergo ne lógjon a szemünkbe. Ugyanígy kellemetlen, hogy – esőnadrág hiányában – a víz a combunkra csurog, s teljesen eláztatja a nadrágunkat.

Verdikt: A Salewa Bolivar esőkabát nem csodákra lett tervezve, de nem is a legalsó kategóriába tartozik. Vízállósága hagy némi kívánnivalót maga után, de a napi túrák során, vagy szeles időben nem lesz vele sok bajunk. Kialakítása elfogadható, anyaga nem igényel sok gondoskodást, s az eddigi használat során csupán egy patentjával történt galiba. Azoknak ajánlanám, akik nem engedhetnek meg maguknak egy komoly membrános kabátot, viszont egy esőnadrág így is szükséges lesz hozzá.

Egy kis kritika: Keleti kényelem, avagy egy teleszkóp rugójának beszerzése

Célunknak tartjuk, hogy a jellemző – és természetesen nem csak kellemetlen – tapasztalatainkat megfogalmazzuk és közzétegyük oldalunkon mindenki okulására. Ez sokszor hálátlan feladat, de reméljük előremutató.

Kissé off topicnak tűnhet írásom az oldalon, mégis a magyarországi helyzet egy mintájaként szolgál azon kívül, hogy a későbbiekben némi kerékpározás is megjelenhet nálunk. A történet egy világmárka terméke, egy Rock Shox Tora teleszkópba való rugó körül forog.

Szerencsére nekem nem lehetnek emlékeim a szocializmus hiánygazdaságáról, mégis sokaknak felelevenedhet a kínálat szabályozta kereslet szelleme az alábbiak alapján. A Rock Shox magyarországi forgalmazójával, és a Decathlonnal váltott levelezésemet kivonatos formában, a lényegi elemek bemutatásával, és némi személyes kiegészítéssel, véleményemmel közlöm, a végén pedig természetesen jön a verdikt.

A történet 2009-ben kezdődött, mikor a Decathlonnál vettem egy Rockrider 8.1-es mountain bike-ot, mely Rock Shox Tora teleszkóppal volt szerelve. Őszre nyilvánvalóvá vált, hogy a teleszkóp gyenge rugózásának oka a rugó keménységében keresendő (a kerékpár teljesítménye ezen felül igényeimnek megfelelő). A Decathlon szerelőjével beszéltem a problémáról, ellenőrizte a kerékpárt, majd felvettem a kapcsolatot az üzletvezetővel:

(A levél 2009. november 14-én ment el a Decathlonhoz.)

…Egy rendkívül jól működő kerékpárhoz tartozó teleszkóppal kapcsolatban keresem. A Rockrider 8.1-es kerékpárt áprilisban vásároltam üzletükben, a beépített Rock Shox Tora teleszkóppal viszont problémám akadt. (A szerelő) segítségének köszönhetően kiderült, hogy az alkatrésznek semmi baja nincsen, egyedül annyi, hogy túl könnyű vagyok hozzá (68 kg). A Rock Shox ezt a teleszkópot a különböző tömegű kerékpárosokra gondolva eltérő keménységű rugókkal gyártja. A Rockrider 8.1-es kerékpárba, mint kiderült, a legkeményebb változat van benne. A használat során, kis tömegem miatt ez azt jelenti, hogy a teleszkóp nem mozog rendesen (nehéz megindítani és az elvi rugóútjának talán felét mozogja ki), a kormányt ki akarja tépni az ütések miatt a kezemből, valamint ízületi és csontfájdalmat is okoz a rázkódás miatt. Tisztában vagyok vele, hogy a kerékpár megbontásával, egy esetleges teleszkóp cserével elveszteném a garanciát. Ezt nem szeretném. Viszont a kerékpározás így balesetveszélyes és a rázkódás miatt komoly kellemetlenséget okoz.

Érdeklődnék, hogy az Önök segítségével, a Decathlonon keresztül megoldható-e a teleszkóp puhábbra cserélése, vagy legalább a rugó kicserélése (mely azonos hatást eredményez)? Természetesen ennek anyagi részét a lehetőségek függvényében vállalom!
Segítségüket előre is köszönöm!

Az első válaszból kiderült, hogy Magyarországon belül nem intézhető el a probléma, majd 2009. december 6-án megérkezett második levele az üzletvezetőnek. Az európai körök lefutása után világossá vált, hogy a cégen belül nem intézhető el a probléma, mert kizárólag ilyen típus áll náluk rendelkezésre. Felajánlották viszont, hogy ha beszerzem a szükséges alkatrészt, a szervizükben beépítik és a garancia megmarad. Nem hangzott rosszul az ajánlat...

Ekkor kezdődött az agónia. A bringaboltos rémhírek után e-mailben kerestem meg a Rock Shox magyarországi forgalmazóját, hogy van-e raktáron a kérdéses rugóból. Nem volt. Megrendelés esetén pedig február végére, március elejére ígérték. Vagyis kb. 2,5 hónap várakozás volt kilátásban. Feltettem kérdésemet:

…Érdeklődnék, hogy megoldható-e, hogy egy szükséges alkatrészt (történetesen a rugót) 2,5 hónapnál rövidebb határidővel – normális szállítási költségek mellett – szerezzenek be az Európai Unión belül, ahol még határok sincsenek? Elnézését kérem a cinikus hangvételért, de ennyi idő alatt akár kerékpárral is meg lehet fordulni Hollandiáig (= európai központ).

Sajnálatos módon a kerékpáromba gyárilag a legkeményebb rugó került, és a garancia és testi épségem megőrzésének egyetlen lehetősége, ha egy eredeti, de puhább rugóra cseréli ki az üzlet a darabot (másik teleszkópot sem tehetek bele!). Futottam már velük pár kört, üzletláncuk megkötései miatt ők nem szerezhetik be a példányt, nekem kell utána járnom.

Kérném, ha csupán szállítási okok miatt kellene várni ennyi időt, találjunk ki valami megoldást, akár én is segítek fuvart intézni, de gondolom megérti, hogy szeretném használni a kerékpáromat!

Segítségét előre is köszönöm!

Még decemberben megérkezett a válasz, melyben részletesen ecsetelték az okokat: a tajvani gyárból érkezik a cucc és nem európai raktárból, ráadásul csak akkor jön, ha egy konténernyi megrendelés összeállt. Innentől kezdve 1,5 hónap a szállítás, a megrendelés teljesítési ideje pedig a kerékpározás szezonális jellegéből adódik. Remélték megértem.

A válaszban rejlő magyarázat előtt úgy gondoltam fejet hajtok és megrendelem a rugót. Végül is télen úgysem használnám nagyon a bringát, február végéig kibírom a várakozást. Ezt hívják naivitásnak.

Az események 2010 márciusában „pörögtek fel”, mikor az ígért határidőre nem jött meg a rugó. Újabb időpontként az év 14. hetét, vagyis 2010. április 5-11-e közötti napokat jelölték meg. Természetesen a tavasz megérkezett közben, és egyre inkább vágytam a hegyekbe a bringával. A kérdést nehezítette, hogy én Pécsen, a forgalmazó Budapesten, a hivatalos csere helye pedig a csömöri Decathlonban volt esedékes. Mivel esély volt az adott időpontban a Budapesten tartózkodásomra reméltem, hogy egy füst alatt elintézhető minden. Újra felvettem a kapcsolatot a forgalmazóval:

(A dátum 2010. március 26.)

…A (kiskereskedővel) egyeztettem megkeresésük ügyében, és a dátum azért érdekes, mert ennek függvényében lehet, hogy én venném át a (forgalmazó) telephelyén.

Az egyszerűség kedvéért 2010. április 2-11. közötti időben biztosan Budapest környékén leszek, tehát ebben az esetben NE küldjék le Pécsre, ez előtti időpontokkor viszont Pécsett venném át a terméket.

A rugó érkezésének idejéről várom tájékoztatásukat.

Köszönettel:

A válasz nem késett sokat. Megtudtam, hogy a rugó a 14. héten érkezik. Egészen meglepett az újdonság, eddig (is) úgy tudtam, hogy a 14. héten érkezik. Ja és nem vehetem át náluk, mert csak kiskereskedőkkel vannak jogviszonyban. Úgyhogy Pécsen érdeklődjek...

Ez kicsit felpaprikázott. A segítőkészség netovábbja! Nem késett válaszom:

…Nem látatlanban, és nem a kiskereskedő tudta nélkül kerestem meg Önöket. Egyrészt – tudtommal – a (pécsi kiskereskedő) az említett okok miatt egyeztetett Önökkel a problémával kapcsolatban, és akkor semmi akadálya nem volt ennek a megoldásnak. Másrészt továbbra is felháborítónak és messzemenőkig elfogadhatatlannak tartom azt a kereskedői és kereskedelmi hozzáállást, ahogy a Rock Shox alkatrészekkel, beszerzésükkel foglalkoznak. Úgy érzem, mintha a Balkánon lennénk! Tehát még egyszer feltenném a kérdést – hosszú, több hónapos várakozás után –, hogy napra pontosan mikor juthat el hozzám végre az a rugó, hiszen – józan paraszti ésszel is – 7 napból áll a 14. hét, és bármily’ furcsa más dolga is akad az embernek, minthogy ilyenek után rohangáljon. Továbbá azért kérdés az átvétel helye, mert a rugót utána garanciális cserére Csömörre kell vinnem, vagyis – ha egy mód van rá – nem szeretnék emiatt ingázni Pécs és Budapest között főleg, ha az adott – homályba burkolódzó – időben Budapesten tartózkodom.

Remélem a probléma európai megoldását!

Segítségüket előre is köszönöm!

Ezek után – mivel válaszra sem méltattak – telefonon vettem fel velük a kapcsolatot. Megegyeztünk, hogy azon a bizonyos 14. héten újra hívom őket a részletek és a budapesti kiszállítás ügyében.

És eljött az a bizonyos nap! Jobban izgultam, mint kiskoromban karácsony előtt, hiszen mégis csak a terepbringázásom jövőjéről volt szó! Egy dolgot viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni: Magyarország továbbra is kelet-e vagy nyugat? Bár komp nem jár át Leningrádba, úgy tűnik a tajvani hajók is léket kapnak egyszer-egyszer. A rugó nemhogy meg nem érkezett, nem is tudják mikor jön, ráadásul a szállítmányt három részre bontották. Nem tudják megmondani melyik részben van a termék, ennek megfelelően továbbra is, hogy mennyit késik.

Nem szoktam ennyiben hagyni a dolgokat, így kihasználva budapesti tartózkodásomat elugrottam a forgalmazóhoz. A rugó érkezési idejét a 18. hétre ígérték. Megkérdeztem, hogy akkor mit fognak ígérni, hiszen már egy ideje játszottuk ezt. Persze szépen átbeszéltük, hogy természetesen az anyacég sem tartja sokra a kis forgalmat hozó térségeket, és hogy nincs is európai raktár, és persze, hogy ők is hibáztak, hogy bizonyos dolgokat nem tettek meg az ügy érdekében, satöbbi. A történet kezdett hasonlítani azokhoz a gyenge trilógiákhoz, amikből már a negyedik részt forgatják, amikor fordult a kocka. A beszélgetés fültanúja volt a ProBike vezetője, aki kb. 10 perc telefonálás után kiderítette, hogy bár a szükséges rugó nincs náluk sem raktáron, de egy olyan teleszkópjuk akad, amit ilyennel szereltek gyárilag. A szükséges körök lefutása után már csak át kellett vennem náluk a cuccot és irány a csere.

Verdikt: A boldog befejezés ellenére azért gondolkodjunk el egy kicsit:

1. miért csak egyféle rugóval szerelik a Decathlonnál a bringát? – költői, hiszen pénzkérdés.

2. ha már így alakult, és a Decathlon nem tehet semmit, akkor is keresi a megoldást, és végig segítőkész! – hozzáállás!

3. tényleg ilyen nagy ez a világ, és tényleg ennyire fehér folt Magyarország a térképen, hogy hónapokat kelljen várni egy alkatrészre? – van benne igazság, hiszen – pénzkérdés (is).

4. miért nem kérdezte meg a forgalmazó a kiskereskedőit (hiszen saját forgalmát ismerve csak van képe arról, hogy hol lehet még egy elfekvő rugó készleten), miért nem nézett utána a nagyobb piacokon (USA, Nagy-Britannia, Németország), hogy van-e egy darab, és miért nem képes válaszolni esetenként a levelekre? – ez megint egyszerű – hozzáállás, csak sajnos negatív példa!

5. és végül a ProBike miért szerelte ki egy eladható teleszkópból a rugót, hogy aztán ő várjon a beérkező darabra, és addig ne adhassa el a terméket, stb? – a válasz itt is egyszerű – hozzáállás, mert így mindenkinek csak ajánlani tudom Őket, ahogy a Decathlont is pusztán a hozzáállásuk miatt!

A vásárlókhoz való hozzáállás erősen befolyásolhatja az üzlet hatékonyságát! Ezt talán jó lenne belátni kereskedői oldalon!

KÖNYVAJÁNLÓ: John „Lofty” Wiseman – SAS TÚLÉLÉSI KÉZIKÖNYV – Hogyan maradjunk életben a vadonban

A hegyeket-völgyeket járó túrázó, hegymászó, síelő, vadász és horgász pillanatról-pillanatra szembesül a természet hatalmas erejével, és bizony olykor a dolgok rosszra is fordulhatnak. Én nem vagyok hivatásos túlélő szakember (inkább csak megfontolt hobbista), így nem is adok részletes tippeket. Inkább mielőtt elindulnék a vadon veszélyei közé, jól körbejárom a téma irodalmát (és persze, ha tehetem jól be is gyakorlom azt). Ennek az irodalomnak az egyik legalaposabb és legszakszerűbb, ám mégis érthető darabját ajánlom most Nektek az SAS Túlélési Kézikönyv képében.

A mű szerzője – John „Lofty” Wiseman – nagyon komoly szaktekintély a túlélési ismeretek területén. Sokéves SAS (Special Air Services – a brit hadsereg különleges elitalakulata-légiszolgálata) szolgálat után lett az alakulat kiképzőtisztje. Összesen 26 év praktikus, kipróbált és összeszedett tudását írta le ebben a könyvben.

Már sokadszor olvasom el (572 oldal), közben-közben fejezetenként is felcsapom, és mindig ugyanazzal a következetes érthetőséggel, egyszerű ábrarendszerrel találkozom, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az ember a legkiszolgáltatottabb helyzetben is emlékezzen a leírtakra.

A tizenegy fejezet rendszerbe szedve tartalmazza a felszerelés, az éghajlat, a terepviszonyok és a túléléshez szükséges minden olyan fontos dolog és technika leírását, ami nélkül nem tudnánk erőnket beosztani, testi épségünket megőrizni egy kifejezett túlélési szituációban. Olyan hasznos tanácsokat ad a navigáció, az egészség, a táborozás, a stratégia, az élelemszerzés, a haladás és a megmenekülés témaköreiben is, amelyek minden túrázó életében kötelező ismeretek.

Ezeket a tanácsokat ultralight mániákusként jómagam is gyakran használom, hiszen, ahogyan azt Lofty Wiseman is említi, a tudás és az élni akarás képezi a felszerelés alapját egy képzeletbeli piramisban. Vagyis, értelemszerűen a tudás számos felesleges felszereléstől és így grammoktól szabadítja meg a vadon szerelmesét. Persze csak mértékkel, és mindenben követve a mester utasításait-tanácsait…

Verdikt: Aki bajba kerül, és olvasta ezt a könyvet, biztosan emlékezni fog számos olyan dologra, amelyek közül akár csak egy is megmentheti az életét. Nagyon szeretem az érthető nyelvezetét, a praktikus útmutatásait, a természet iránti alázatra nevelését, az ábráinak érthetőségét és megjegyezhetőségét és mindenek felett a több évtizednyi harctéren is bevált tapasztalatát.

Ez a könyv kötelező tagja minden outdoor fanatikus könyvtárának. Nyugodt szívvel ajánlom!

TESZT: SteriPen Adventurer

Típus: vízfertőtlenítő-berendezés
Működési elv: UV-C fény
Akkumulátor: 2db CR123A Lithium
Tömeg: 105 gramm (elemekkel együtt)
Tisztítási idő (1L): 90 másodperc (automatikus)
Kiegészítők: napelemes hordtok és töltő, előszűrő egység kulacsokhoz (több méretben)
Ár: 125€

Az Outdoor Advent Kalendárium cikkben, valamint már korábban is említésre került ez a kis kütyü. Sok olvasónk kérdezte, hogy miért is jó ez, vagy jobb ez, mint a többi víztisztító berendezés vagy módszer? Egyszóval mi miért ezt szeretjük? Sőt, miért nem említünk más módszereket? Érdekes, hogy csak erről esik szó és a többi… Az alábbiakban ezekről és még sok másról is szeretnék értekezni, a tisztánlátás végett.

Elsőként arról, hogy miért is csak ezt ajánlottuk nyugodt szívvel. Nos, magazinunk alapelve, hogy olvasóinknak megbízható, tapasztalatokból és tudományosan megalapozott módszerekből táplálkozó tájékoztatást nyújtsunk a felszerelések kiválasztásához. Mivel előfordulhat (sőt vannak olyanok akiknél ez az alapállás), hogy a természetben nem megbízható vízforrást kell használnunk a létfenntartáshoz szükséges folyadék megszerzésére, így ebben a szegmensben nem lehet olyan eszközt ajánlani, amely mondjuk csak fifty-fifty, hogy kiszűri az életünkre törő mikrobákat. Itt csak olyan megoldás alkalmazható, ami nem káros az egészségre, akár még hosszútávon sem. Miért is? Nos, azért, mert aki eltéved, bekésik, balesetet szenved, vagy egyszerűen csak nagyon eldugott helyen van, annak a legkisebb egészségkárosítást is mellőznie kell, mert mondjuk egy kis láz és szédülés is az életébe kerülhet (kitett ösvényeken például). Mivel magazinunk csapatának tagjai közül többeknek van természettudományos szakmája (földrajz, kémia, környezettan, biológia), valamint némi terepi tapasztalata, ebben a szegmensben a létező legkönyörtelenebbül vizsgáltuk ki a kis lámpa tudását. Reméljük ez elég lesz a döntéshez…

A víztisztító felszerelések típusairól, azok működési elveinek vizsgálatával lehet képet alkotni. Jelenleg az eladott legtöbb ilyen eszköz hat típusba sorolható, az alap és legősibb a forralásos eljárás mellett (természetesen a legalább öt percig forrásban tartott víz esetében). A pumpás és gravitációs megoldások általában valamilyen multifilter (több szűrőlapból álló, differenciált mechanikai tisztítást lehetővé tevő sor) segítségével, a pórusok kisebb méretéből fakadóan szűrik ki a baktériumok (például e. coli, salmonella, campylobacter, Leptospira sp.) és protozoák (Cryptosporidium) nagy hányadát. Igen, nagy hányadát, nem az összeset… Vannak közöttük nem filternek, hanem tisztítónak (a multifilterben egy kémiai tisztító lap is van, növeli a tisztítási időt, de növeli a hatékonyságot is) titulált darabok is, melyek nagy előnye, hogy a fent említett kis dögök mellett a vírusok (például hepatitis, rota) okozta szennyezés többségének sem kegyelmez. A kevert oxidáns elven működő tisztítókban a só alapú anyag elektromosságnak kitéve végez antimikrobiális kezelést a vízen. A tabletták tisztán kémiai úton dolgoznak, így előszűrést igényelnek (akár egy vásznon, mondjuk ingen vagy pólón keresztül). Kétféle alapváltozatuk van, az egyik a jód (terhes nőknek és pajzsmirigy-problémákban szenvedőknek szigorúan tilos, ráadásul a Cryptosporidium vígan elvan mellette) a másik a klór-dioxid. Nagyon nagy hátrányuk, hogy csak vészhelyzetben tanácsos őket használni, mert a vízben oldódva bekerülnek szervezetünkbe, károsítva a vesét és más szerveket is.

A SteriPen viszont az UV-fény (pontosabban UV-C) mikrobákra gyakorolt hatásán alapszik. Ez is előszűrést igényel, akárcsak a tabletták, de ez a természetben elvégezhető legkönnyebb feladatok egyike (opciós szűrőfej kapható a legtöbb kulacstípushoz). Működési elve egyszerű. A C hullámhossz-tartományú (100-290nm) UV-fény a mikrobák funkcionális DNS-ét roncsolja, így azok nem lesznek képesek további szaporodásra és fertőzésre. Hogy ez mennyire hatékony? Több hivatalos független laboratóriumi teszt eredménye a következő lett: a vírusok 99,99%-át, a baktériumok 99,9999%-át, míg a protozoák (köztük a Cryptosporidium is) 99,9%-át tette szaporodás és fertőzésképtelenné. Ennyire hatékony, kisméretű víztisztító berendezés jelenleg nem kapható… Azért persze a SteriPen sem mindenható. Nem távolítja el a vízből az olyan kémiai szennyezőanyagokat, mint amilyenek például a toxinok. Nagyon észnél kell tehát lenni a vízvétel helyének megválasztásakor. Még tiszta, amúgy kezeletlenül is iható vízben is lehet tetem, vagy vizelet (elsősorban állatira gondolok). Mindemellett, mivel akkumulátorokkal működik, a nagyon hideget (-30, -40°C alatt) nem bírja. Kemény tokban van, de kissé törékeny. Vigyázni kell rá, de ez opciós hordtokkal (napelemes töltőként is funkcionál) megoldható. Érdemes hozzá széles szájú, jól tükröző falú kulacsot venni (lehetőleg specifikus fél, vagy egy literes méretben).

Verdikt: Ittunk már SteriPen-nel kezelt vizet háztetőről, zavaros patakból, vagy csak simán voda-ni-pitnából. Semmi bajunk nem lett. Bár lehet, hogy amúgy sem lett volna, de itt nem érdemes megkockáztatni a „mi lett volna, ha” esetet… A campylobacter nem viccel, higgyétek el, tapasztalatból mondom...