2009. december 29., kedd
Miről írtunk 2009-ben?
2009. december 22., kedd
2009. december 15., kedd
TESZT: Milo Peli polárnadrág
A Milo ezt a feladatot sajnos mindössze közepesen abszolválta. Miért is? Mert ők a valósággal szemben azt gondolták, hogy a Polartec Classic 100 a túranadrágok megszokott anyaga. Hát nem (könnyen koszolódik, nem elég tartós, vékony, és nem szélálló, a vízről nem is beszélve). A Polartec Classic 100 egy midlayer anyag, mely fenntartásokkal a relatíve kis vastagsága miatt akár baselayer gyanánt is használható (bár erre sokkal alkalmasabbnak tartom a Power Dry szériát). Vagyis egy Polartec Classic 100-ból készített nadrág legyen baselayer, vagy midlayer, de ez nem az. Legalábbis a szabása biztosan nem. Kezdjük ott, hogy a legtöbb gyártó megszokott gondolatmenetével szöges ellentétben (csak nem azért, mert a legtöbb gyártónál mérnökök és designerek tervezik a darabokat, nem pedig hétköznap is hegyekben járó-kelő praktikus emberek) logikus, hogy a héjnadrágokon kellene zseb (hiszen ezek vannak legfelül, főleg nagyobb magasságokban), a midlayereken meg nem, hiszen azért midlayer-nadrágok, mert van rajtuk valami úgyis, így viszont a zseb felesleges tömeg és ráadásul kényelmetlen is. Ezt az unpraktikus dolgot a Milo még megfejelte, amúgy „ha már nem átgondolt, akkor nehogy már kényelmes is legyen” elven, zsebzipzárral. Ami a túranadrágok kivételével az összes shellt idővel ki fogja nyírni (ha hálós a bélése, azért, ha Paclite akkor azért, ha meg háromrétegű, akkor azért, bár ez utóbbi bírja majd feltehetőleg a legjobban). Miloék marhára bírják ezt a zipzár dolgot, mert rápakoltak még egy pár teljesen felesleges darabot a lábszárra is. Ahhoz rövidek, hogy így fel lehessen venni a nadrágot bakanccsal is, amúgy meg feleslegesek, mert (legalábbis az én szokásaim szerint) így nem lehet a bakancs szárába behúzni a nadrágot. Ez azért rossz, mert még kamáslival is hamar felázik alulról, a koszról nem is beszélve… Nem tudom milyen filozófiát követ a Milo, de ez nem az utolsó hiba a gatyán. A legjobb még csak most jön. A derékállító elképesztően gnóm konstrukció. Az állító csúszka kiáll előre, így nem lehet ráhúzni semmit, főleg nem olyat, amin középen csat van, vagy övvel kell felhúzni, esetleg gumis (vagyis egyszerűen semmit nem lehet rávenni igazán kényelmesen). Az a kis izé folyton nyom valamennyire. Amikor magában hordanánk (mondjuk sátorba, aludni) akkor is útban van, mert ráfekszik az ember. A hálózsák bélése sem kedveli az ilyen kis agresszív csatocskákat… Azt hiszem, a hibákból csak ennyi van.
Igazából az anyagválasztáson kívül az egyetlen pozitívum ebben a nadrágban a térdek megerősített anyaga. Logikus, hogy minden lépésnél a térd ér hozzá az azt fedő anyaghoz, így ott hamar kibolyhosodna és kikopna a használattól, ha nem lenne megerősítve. Ez jó, de ha már eszükbe jutott, miért nincs a fenékrészen is? Üléskor is adjunk egy kis extra meleget…
Az ára, nem tudom, hogy milyen indokból, durván 60€ (16.000 forint). Nagyon drága, főleg annak tudatában, hogy milyen. Ennek ellenére a Polartec Classic 100 és a megerősítések miatt sokat érne, de nem ennyit...
Verdikt: Az igazság az, hogy annyira sok konstrukciós hiba van ebben a nadrágban (gyakorlatilag semmi nincs rajta jó helyen), hogy szerintem inkább az anyagválasztás az. Ez szerintem nem egy midlayer, mint ahogyan az anyagválasztás indokolja. Ez inkább egy hűvösebb időre tervezett boulder-nadrág (bár a szabása egyáltalán nem erre utal). Remélem, mert ez így nem értékelhető túl jól…
2009. december 13., vasárnap
VÁLASZ OLVASÓI MEGJEGYZÉSRE: Öregcsókának a GTX-ről...
"Élvezem, ahogy tesztelsz- ha nem haragszol a tegezésért - de azt azért kellene tudni, hogy amikor literes korsó hasonlatot használsz a GTX bakancshoz, óriási bakit nyomsz a hozzánemértők arcába, merthogy a GTX KIFELÉ engedi a vizet (vízgőzt) , BEFELÉ nem , tehát a sör kifolyik. Bocs, nem égetni akarlak, amúgy élvezetes a leírásod, grata érte!"
Mivel nincs mail címed (és nem szeretek megjegyzésre megjegyzést fűzni), itt vagyok kénytelen válaszolni a Meindl MFS Vakuum bakancs tesztjéhez írt megjegyzésedre. Remélem nem gond.
Köszönöm a megjegyzést. Érdemes azonban azon, amit írtál egy kicsit elgondolkodni...
A Gore-Tex sematizálva nem egy tölcsér-szerű elven dolgozik. A meztelen ePTFE hártya nyújtott teflon jellegéből fakadóan kívülről és belülről is ugyanolyan. Lényegében a laminátum is, kivéve az ebből a szempontból nem fontos belső PU filmet, mely a membránt védi az izzadságtól és a kemikáliáktól, meg a laminátum külső (itt bőr, bár ez nincs laminálva) és bélés anyagait. Értem ez alatt azt, hogy maga a membrán homogén módon mikroporózus. Alapjában véve tehát nem az oldalak különbözősége miatt működik, hanem a víz folyadék (eső és kis túlzással, mondjuk 90%-ban a sör is :D) és gőz állapota (test páraleadása) közötti fizikai méretkülönbség okán. Vagyis a lényege nem az, hogy bentről ki járható, kintről befelé pedig nem (mint valami szelep), hanem valami számára járható, valami számára pedig nem (ezért membrán). Így, bár a söröskorsó hasonlat nem a gyakorlat szülötte, elvi alapon úgy gondolom működik, igaz feltehetően nem tenne jót a bakancsnak...
2009. december 10., csütörtök
TESZT: Quechua Forclaz 300 kesztyű
A Forclaz 300 egy sima fleece-kesztyű. 100% Poliészter, 290 grammos négyzetméter-tömeggel. Nem egy Polartec Thermal Pro High Loft, de azért nem rossz. Melegnek éppen meleg, csak hamar kibolyhosodik, meg kinyúlik. Egy fleece-nek nem kell vízállónak lennie, így az nem szempont, hogy szinte azonnal csurom víz lesz, mikor elered az eső. A szabása sem rossz. Illeszkedik mindenhol, csak a csuklót nem fogja rendesen, pedig körbe van cikk-cakk varrva, hogy beszűküljön. Azért egy erősebb integetéstől már lelazul a kézről.
Verdikt: Szerintem ez egy sima fleece-kesztyű, mely nem simán olcsó. Az a 690 forint, amit kérnek érte, tiszta nyereség. Három sörért kapsz egy kesztyűt, amiben télen is tudod inni a negyediket, anélkül, hogy fázna a kezed. Tuti cucc, frankó pénzért!
2009. december 7., hétfő
MAGAZIN: Outdoor Advent Kalendárium – avagy 24 apróság, mely sose maradjon otthon
2 – kulacs: A hidratálás akkor is fontos, amikor nem tartjuk annak. Ezenfelül a kulacs nélkül nem tudunk folyadékot magunkkal vinni a vízforrástól.
3 – csajka: Amikor a társak forralt borral kínálnak nagyon kellemetlen, ha nincs nálunk. Antialkoholisták gondoljanak az esetleges vízforralásra is…
4 – tűzkő és gyufa (nem vagy, hanem és): Amilyen kicsi és könnyű, annyira életet menthet. Sosem felesleges felszerelés.
5 – izolációs fólia: Baj esetén melegen tarthat, menedékként vagy bivakzsákként szolgálhat (viharban maradjon a táskában, mert fémet tartalmaz). Kiváló vízlepárló eszköz készíthető belőle. Alkalmas továbbá hordágy és függőágy készítésére is. Kis kreativitással fel sem lehet sorolni, hogy mire is jó még.
6 – elsősegély csomag: Aki nem rendelkezik egészségügyi végzettséggel, az jobban teszi, ha egy outdoor sportokhoz előre összeállított készletet vesz meg vagy másol le…
7 – fejfedő: Ha hideg van azért, ha fúj azért, ha esik azért, ha meg süt, akkor azért…
8 – esőkabát: Ha esik azért, ha meg nem azért. Mindenképpen jobbfajta legyen (ePTFE :D).
9 – tájoló: Az elveszettség érzése borzalmas lehet, de nálam mindig van tájoló.
10 – térkép: Ezt azért ugye nem kell kifejtenem…
11 – SteriPen (a leghatékonyabb vízfertőtlenítő a világon): Még nálunk sem árt az utcai kutak és patakok vizéhez. Kicsi és könnyű, de figyeljük az elemeket.
12 – túrabot: Nem tűnsz táposnak, ha használod (még itthon sem). Átmozgatja a felsőtestet is, nagyobb egyensúlyérzetet ad. Törés esetén sínnek, menedéképítéskor támasztéknak használható (izolációs fóliához például).
13 – fejlámpa: Vakon nehéz tájékozódni éjszaka. Olykor van, hogy bekésik az ember.
14 – tű és cérna: Rossz tud lenni, mikor leszakad egy gomb…
15 – tartalék gombok: Még rosszabb, ha nem tudjuk pótolni.
16 – gyertya: A tűz meggyújtásakor, vagy világításkor egyaránt fontos.
17 – 10 méter pruszik-kötél: Cipőfűző, vagy sátorzsinór pótlására. Más dolgok rögzítésére. Sokféle feladatra.
18 – kommunikációs eszköz: Mondjuk mobiltelefon. Amennyiben nincs térerő (és ezt előre tudni fogjuk) jobb a PMR-rádió, vagy a horribilis összegeket felemésztő műholdas telefon.
19 – kis méretű nagyító: Tüskék és szálkák kiszedéséhez, tűzgyújtáshoz. A jobb tájolókon van a térkép olvasásának megsegítésére…
20 – mutatós karóra: Lehetőleg automata (bár hosszabb eszméletvesztés esetén kifogyhat a járástartalékból), bár quartz is jó, ha friss benne az elem, évekig bírja. Nélkülözhetetlen időnk beosztásában, és nappali tájolásra is alkalmas.
21 – magasságmérő: Bár nem olcsó eszköz, egy igazi hegyi hobbi esetén nélkülözhetetlen a nap jó beosztásában és a tájolásban egyaránt.
22 – egy csomag borotvapenge: Vízhólyagokhoz, aprólékos vágási feladatokhoz, de csakis nagy körültekintéssel.
23 – napszemüveg: Amikor süt, amikor fúj, amikor pattog. Vagy amikor süt és fúj és pattog…
24 – gumióvszer: Igen, és lehet benne vizet is tárolni…
Verdikt: Kellemes Ünnepeket Minden Kedves Olvasónknak!
2009. december 4., péntek
MAGAZIN: A pehely
A libapehelyről (Goose Down) a korábbi, hálózsákokról szóló első cikkben már tettem említést. Azonban ez a természetes szigetelőanyag az outdoor ipar hidegebb éghajlatokra tervezett ruházatainak is napjainkig meghatározó eleme. Érdemes róla többet is megtudni, hiszen egészen mostanáig nincs komoly ellenfele a hasonló anyagok között. Bár a legújabb technológiák (PrimaLoft, Thermic Micro) már sok szegmensben lepipálják (például a nedvességtűrésben), még mindig nincs egy összességében ennyit tudó szintetikus töltet, legalábbis hideg és száraz körülmények közé.
Az expedíciós csapatok még nem álltak át az ECWCS GEN III iránymutatásaira (PrimaLoft és általában szintetikus töltetek), ahogyan mi outdoor emberek már a statisztikák szerint, tudtunkon kívül is megtettük. Nem gondolom, hogy régimódiak lennének. Inkább tudják, mit is tud a pehely a gyakorlatban. Szerencsére nem ennyire speciális dolog ez, hiszen könnyen beszerezhető, bár relatíve drága, de egy, még az ősei által is alkalmazott anyagért (melynél jobb bizonyíték nincs is a tartósságra) nem feltétlen sajnálja az ember annyira a pénzt, mint egy csak mások által kipróbált szintetikus dologra, US Army ide, vagy oda. Tehát az expedíciós csapatok, akik azért a nyolcezresektől a sarkokig alkalmazzák sportra és munkára ezeket a mellényeket, kabátokat, nadrágokat, overálokat, kesztyűket és hálózsákokat, nem beszélve a különféle sátor-lábbelikről, tudhatnak valamit.
Arról már volt szó, hogy mit jelent a viszonyszám, vagyis a Fill Power (a Fill Power azt jelenti, hogy hány köbhüvelyk (1 köbhüvelyk = 16,38 köbcentiméter) térfogatú egy uncia (28,35 gramm) betöltendő pehely, vagyis azonos tömeg mellett nagyobb a térfogat, tehát nagyobb az egységnyi tömegre eső szigetelőképesség). Arról is volt már szó, hogy minél magasabb ez a szám, annál jobb minőségű a pehely. Ezek a dolgok azonban nem feltétlenül adnak iránymutatást mindenkinek, aki pehelycucc vásárlására készül. Tekintsünk be most egy kicsit a kulisszák mögé. A gyártók ugyanis a most következő információkkal nem szokták teletömni katalógusaikat.
A bennfentesek tudják, hogy legjobb pelyhet pont itt, Kelet-közép- és Kelet-Európában termelik. Az állattartási körülmények szemmel tartása kötelező egy természetbarát embernek, így érdemes tudnotok néhány dolgot. Sajnos, vagy nem mára ide is betört a kelet. A legsilányabb minőségű (ám nagyon igénytelen és olcsó) 550-es vagy az alatti Fill Powerrel rendelkező pelyhet Kínából importálják a cégek (ezek nem ajánlhatóak nyugodt szívvel komolyabb felhasználásra, azonban olcsó cuccokhoz, vagy jó minőségű lábtájéki szigetelésre kiváló). Ezeket a pelyheket legtöbbször mindössze tizenkét hét után újrafosztják a vegyes libaállományból. Nyílván ez az állatoknak sem tesz jót, sőt a nem minőségre törekvés gondolom a tartási körülmények között is megnyilvánul… Kiegészítésként: a 600-as FP-hez már kénytelenek némi kelet-európai pelyhet vegyíteni, mert a kínai pehely és toll önmagában nem képes megütni még a 600-as sűrűséget sem.
A 625 és 650 Fill Powerrel rendelkező töltetek már többségében Kelet-Európában fosztatnak. Bár a 12-16 hetes tollnevelési időszak még mindig rövid, azonban a például Lengyelországban tartott madaraknak biztosan jobb sora van, mint a kínaiaknak (az EU előnyei). Ezeket többnyire a kiegészítőkhöz használják (például kétujjas kesztyűk).
A klasszikus közepes szintet (mely egyébként az extrém használat kivételével a legésszerűbb megoldás még az Alpokba is) a 700-as és a 750-es Fill Power jelenti. Ezeket 16-20 hét elteltével fosztják újra, szintén kelet-európai libákból.
A csúcskategória a 800-as és afeletti Fill Power. Hálózsákok, extrém kabátok, nadrágok és overálok töltetei. Azonos szigetelőképesség mellett a legkönnyebb töltőanyag. A 800-as pelyhet jórészt (merthogy azért ezt még keverik 700-assal, 750-essel) az úgynevezett anyalibákból fosztják 24-48 hónap (!) elteltével. Ezek a madarak a termelők saját élelmi tojói, így ezek jócskán idősebb madarak, mint a korábbiakban említettek. Miért is fontos ez? Mert minél öregebb egy liba és minél kevesebbszer lett tollfosztva, annál jobb minőségű és dúsabb, valamint tartósabb a pehely. Kizárólag ebből az anyaliba-pehelyből készítik (gondosan válogatva és kezelve) a 850+ Fill Power pelyhet. Ez rendkívül drága, ám nagyon hatékony szigetelőanyag. Extrém expedíciós hálózsákok és felszerelések töltőanyaga. Nyolcezer méter fölött és a sarkvidékeken is bizonyította, hogy a modern technológia nem mindenhol jelenti a legjobbat is egyben.
A korábbi cikkhez kiegészítésként: Sokan gondolják, hogy a pehely allergén. Igazából a pehely szálai között megülő por és más anyagok okoznak allergiás reakciót, mely a különleges válogatási és tisztítási (800-850+) eljárással gyakorlatilag teljesen megelőzhető.
Verdikt: Amennyiben futja rá, vegyünk pehely töltetű szigetelőréteget, nagyon hideg és száraz útjainkhoz, mert nagyon könnyű és jól kompresszálható. Használható itt is, ott is, de akkor kell fölé egy masszív vízálló-lélegző kabát.
2009. december 1., kedd
TESZT: Tatonka Yukon 70 hátizsák
2009. november 28., szombat
MAGAZIN: Softshell anyagok és anyagtechnológiák
Számtalan típusa létezik ezeknek az anyagoknak. Alapjában véve pont az előbb felsorolt tulajdonságokban nyújtott szereplés differenciálja a softshell-anyagok piacát, hiszen nincs olyan egyéb általános szempontsor, mely alkalmas erre a feladatra. Az softshellek tipizálása ezzel szemben viszonylag könnyű.
Vannak az úgynevezett klasszikus, vagyis laminált membrán nélküli anyagok, melyek a fenti tulajdonságok közül általában a vízállóságot, a magasfokú szélállóságot (20 CFM alatt) rendre nélkülözik. Cserébe sokkal tartósabbak, könnyebben tisztíthatóak, nagyobb lélegzőképességűek és könnyebb súlyúak. Például a klasszikus softshell, a svájci Schoeller Dynamic.
A második csoport az úgynevezett perforált membrános típus, melybe egy direkt gyengített (teljes felületén perforált) membránt lamináltak. Ennek értelme a fokozott szél- (5-20 CFM, ami körülbelül 98%-os szélállóság, tapasztalatok szerint 30 km/h felett érezhető a szél fedetlen testtel a softshell alatt) és vízállóságban (5.000-10.000 mm, nem elég egy nagy intenzitású zivatar vagy zápor kivédésére) keresendő, a lélegzőképesség maximális megőrzése végett (tipikus példája a Polartec Power Shield).
A harmadik csoport a teljes-, vagy egész membrános softshelleké. Itt megkülönböztetünk nem tartósan és tartósan vízálló anyagokat (természetesen lélegező anyagokról beszélünk). A nem tartósan vízálló anyagokat sem kell már félteni, hiszen anyagukba vagy valamilyen teljes PU (hidrofillikus-hidrofóbikus elven működő membrán), vagy PTFE (mikroporózus) membránt lamináltak. Ennek eredménye a tökéletes, vagyis 100%-os szélállóság (0 CFM), valamint a fokozott vízállóság (és ez gyakorlatban a kivitelezéstől nagyon függően a legtöbb körülmény közé már vízállónak is minősíthető – 10.000-15.000 mm). Ide tartozik a szerintem a relatíve elérhető áron kínált két legjobb softshell anyag a Gore Windstopper (0 CFM, 6-8 RET, 20 PSI vagyis 14.000 mm vízállóság) és a Polartec Windbloc (0 CFM, 8-10 RET, 20 PSI vagyis 14.000 mm vízállóság). A csúcsot azok a softshellek képviselik, melyekben a laminált membrán megegyezik a legkomolyabb hardshellekbe integráltakéval. Ilyen tipikus tartósan vízálló és lélegző a Gore-tex Softshell (0 CFM, 40 PSI vagyis 28.000 mm vízállóság, RET 9-13 lélegzőképesség), melybe egy a korábbi vízálló-lélegező membránokról írt cikkben már említett PU bevont ePTFE membránt lamináltak. Hasonló elvű és közel hasonló tudású (meg kell említeni, hogy ezekkel szemben sokkal olcsóbb) a Mountain Hardwear Conduit Softshell anyaga, mely 20.000 mm vízállóságú, mindamellett hogy RET értékét 8-10 közé becslem (mivel nincs ehhez az anyaghoz feltüntetett RET érték, a hivatalos adat pedig JIS L-1099 B1 metódus alapján 20.000 g/m2/24h). Természetesen a teljes harmadik kategória minőségi alapkövetelménye a varratok hegesztése (igazából csak egy harmadik kategóriás softshell kabátról van tudomásom, mely nincs teljes egészében varrat-hegesztve, ez pedig a MHW G50 Jacket, persze aki komolyabbat akar, megveheti a Synchro-t). Ide tartozik még egy igazi kuriózum is, a világ első bionikus membránjával készített Schoeller C_Change (naná, hogy svájci…). Ezen anyag pórusai a külső hőmérséklet függvényében tágulnak és húzódnak össze, így segítve a melegebb környezetben a jobb lélegzőképességi követelményeket, míg hidegebben a nagyobb hőtartást. Eredményei fantasztikusak (20.000 mm feletti vízállóság, kiváló maximális RET 2-3 érték, mely persze csak a melegebb időben maximális, 0 CFM szélállóság). Természetesen számos softshell anyag tartozik ebbe a csoportba is a fent említetteken kívül.
A tudomány után következzenek a marketingesek. Nem hiszek a softshell shell mivoltában. Miért is? Mert ez véleményem szerint egy új, úgynevezett Advanced Midlayer kategóriát alkotott. Nem tipikus shell, hiszen a legtöbb softshell (kivéve a harmadik csoport felső kategóriáját) nem nyújt kellő védelmet, főleg az eső ellen. A klasszikus réteges öltözködésben a mai napig hiszek, és úgy vélem, hogy a softshellek létjogosultsága a téli sportokon kívül (leginkább téli mászás, freeride, jégmászás), csakis a héjkabát alatt van (persze, amíg nem esik az eső végülis shellnek is minősülhetnek).
Verdikt: Kezeljük a softshelleket a maguk helyén. Kiválóak a könnyedebb időjárási körülmények között, bár a zordabb, szeles helyeken is kiválóan helytállhatnak (10 CFM-től lefelé). Amennyiben a fent felsorolt téli sportokat űzzük, válasszunk hoody-t (kapucnis változatot), ellenben minden egyéb outdoor sport esetében maradjunk a hoddless (klasszikus jacket) szabásnál. Igényeinkhez válasszunk anyagot és ízlésünkhöz gyártót, kivitelezést.
2009. november 27., péntek
TESZT: Kilimajaro IceTrail 25
Amikor a GearMag-tól felkérést kaptam, hogy megosszam gondolataimat a hazai olvasókkal, bevallom eleinte fogalmam sem volt, hogy miről tudnék írni. Én, aki nem szoktam törődni a felszerelések milyenségével, egy kicsit új hangvételbe helyezném azt, hogy mire is képes a megvásárolt termékünk. Aki személyesen ismer, tudja, hogy nem vagyok az a fajta, aki kímélné magát, ha valami kalandról van szó. Persze az ilyen élmények során sok felszerelést is vittem magammal, ennek pedig az volt az eredménye, hogy nem sajnáltam használni is őket a határokig. Azt ugyan nem mondanám, hogy a termék határairól lenne szó ezen esetben, néha inkább a saját határaim felismerésére használtam, a feladathoz szervesen nem kapcsolódó eszközöket. Ezért van az, hogy az olvasó néha olyan gondolatokat találhat a sorok mögött, melyekben még a laikus szem is őrültséget lát…
Így történhet az az eset, hogy a termékek bizonyos tulajdonságaival, anyagi összetételükkel, nem vagyok tisztában, de ezen a téren is jelentős fejlődést mutatok. Latsko barátom ebben a témában a jobb és bal kezem! Akinek kérdése van valamely anyaggal kapcsolatban, szerintem bátran kérhet tőle segítséget.
Egy alkalommal Erőss Zsolttal másztam a zord téli Retyezátban, amikor szóba került, hogy milyen terepre milyen cipő ajánlott. Nos, én nem voltam a hegyi viszonyoknak megfelelő öltözetben, de mégsem volt ebből különösebb gond. Hiszen azt is figyelembe kell venni, hogy mi magunk mire vagyunk képesek. Sokan akármilyen technológiát alkalmazó öltözékben sem képesek az elvárt teljesítményre. De ehhez hozzá tartozik az is, hogy nem mindig a saját elvárásaiknak akarnak megfelelni az egyének. Ezért mindenkit arra intek, hogy gyakoroljon megfelelő önkontrollt, és csak ezek után vágjon bele a fizikumát egy kicsit meghaladó kalandba. Miért mondom, hogy kicsit lépjük csak túl a határokat? Mert az okozhat igaz örömöt, ha minden alkalommal azt látjuk, hogy mégiscsak képesek vagyunk valamire, amit nem is gondoltunk. Tehát harmonikus egyensúlyra kell törekednünk.
-Szücsi-
Mostmár térjünk rá arra a bizonyos tesztre… Amikor elkezdtem használni az első Kilimanjaro zsákot, nem voltam elragadtatva tőle. Nem szerettem, hogy semmit sem ér, stb… Aztán eljutottam odáig, hogy nem ezek alapján ítéljek meg valamit, inkább ténylegesen próbáljam ki. Na igen, de vannak olyan felszerelések, amelyeknek az ára ezt nem engedi meg. Ki szeret megvásárolni valamit, hogy aztán rájöjjön, hogy nem tudja használni semmire. Ezért jött az ötlet, hogy vizsgáljuk meg azt, hogy milyen ha valamiből egy olcsóbbat veszünk meg. Mivel Magyarországon még mindig az ár differenciál, ezért a vásárlók többsége olyan áruval tér haza, amelyet éppen akciósan lehet megvenni. A hazai üzletekben jelenleg is kapható Icetrail25 zsák ebbe a kategóriába tartozik. Olcsón beszerezhető, hiszen 8399 forintos árával még erősen az olcsó zsákok közé tartozik.
Honnan a név? A zsákot csak a gleccserek jegének kék színében lehet kapni, én még nem láttam sehol más színt! És első látásra a kialakítása is olyan, hogy a jégmászók kedvelt hátizsákja legyen. Azonban észre kell venni pár dolgot ezen a hátizsákon is.
Nagyon sok dologban volt már hű társ. Etna, Vulcano, Vezuv, Stromboli, Hohe Wand sziklái, túrák számtalan sora, de eredeti célját biztosan nem tudta elérni ez a termék. Ugyanis tényleges jégmászáshoz éppenséggel nem való. Vannak hibák, amelyeket a gyártó nem vett észre. A vicc az, hogy szó sincs szemet szúró hiányosságokról, csak ha az ember használja, akkor veszi észre, hogy valami nem stimmel.
Haladjunk sorra, nézzük meg melyek ezek a hibák:
A merevítés nem jól lett bevarrva.
Csak a jobb oldalán találunk rögzítést a kulacsnak, a bal oldalon semmi
Ha már icetrail, akkor miért csak a jobb oldalon van a csákánynak tartó?
Túl nagy az air condition-nak szabadon hagyott tér.
Nézzük az elsőt: Miért lehet jó az, hogy olyan messze került a háttól a merevítés? Ugye így csökkent a tér, ahová pakolhatjuk felszerelésünket, élelmünket. Persze ezzel fogy a hátunkon cipelt teher is, de vannak olyanok akik egy kicsivel többet vinnének magukkal. A másik gond ami ennek kapcsán bennem felmerült, a folyamatos furcsa érzés, hogy valamiért nem áll egyenesen az a táska a hátamon. Ez azért van mert a varrás nem egészen illeszkedik a merevítő hosszához, így az egyik szár kicsit félrecsúszik. Ez a hiba azonban az aktuális varrásból ered és valószínűleg nem minden példány van így elrontva. Ez csak egyszerűen a rossz ellenőrzés eredménye. Ez nemes egyszerűséggel egy kiadott selejt példány, amit vásárláskor nem vettünk észre…
Air condition, ez is csak akkor jelenthet gondot, ha izzadós a viselő és egy hidegebb helyen vagyunk, ahol fúj a szél. Márpedig a táskát a neve alapján ilyen helyekre találták ki. Szóval ez okozhat még némi gondot öregkorban (izületek)…
Verdikt: Ez a táska tökéletesen alkalmas arra, hogy megvegyük gyerekünknek, iskolatáskának, túrázni hazai túrákon, télen, nyáron. Helytállna egy téli alpi mászásban is, de házilag át kell alakítani egy kicsit...
2009. november 24., kedd
MAGAZIN: Réteges öltözködés
Alapjában véve ez a ruházat hét réteget különít el. Nyílván nem kell egyszerre felhúzni mindet, de ez a rendszer, amennyiben birtokunkban van, képes bárhová biztonságban felöltöztetni minket a sivatagoktól a sarkvidékekig.
A baselayer kategória itt kétféle. Van a vékonyabb (nálunk tényleges baselayernek számító) aláöltözet (LEVEL I), melyet Polartec Power Dry Silkweight anyagból készítenek. Természetesen nadrággal kiegészítve. A vastagabb megoldás (igazából egy nagyon vékony midlayer) aláöltözetként és midlayerként is kényelmesen hordható (LEVEL II). Szintén Polartec Power Dry anyagú, de nagyobb egységtömegű, úgynevezett Grid variánsú. Szintén alsó és felső.
A midlayer (mely itt ténylegesen az alsó midlayer az outdoor ruházatban) egy Polartec Thermal Pro High Loft anyagú full-zip (LEVEL III). A LEVEL IV egy az outdoor sportokban Advanced Midlayer megjelölésű kategória (gyakran hívják windlayernek is). Ez egy Miliken nevű nylon spandex (ellasztikus) anyagból készített darab. Nem találkoztam még ezzel az anyaggal, de az nagyon valószínű, hogy sokkal komolyabb tudású anyagokat is választhatunk az igazi szélálló kategóriából (0 CFM) (Polartec Windbloc, Gore Windstopper Softshell, Gore Windstopper Technical Fleece). Ennek az anyagnak (mármint a Milikennek) az lehet a létjogosultsága, hogy a testpáncél alatt is kell bírnia a strapát…
Van egy általam érdekesnek tartott szint, a LEVEL V. Nem tudom mi is az igazi értelme, talán a csendessége és fokozott időjárás-állósága. Hűvös időre tervezték, valójában ez az igazi softshell. Körülbelül az Arc’teryx Gamma MX Hoody softshellhez hasonlít.
Innentől felfelé már tényleges kabátok vannak. A LEVEL VI extrém nedves és hideg körülmények közé készült (hardshell). Anyaga a jól ismert Gore-Tex Paclite laminátum. Nekem nincsenek a Paclite-tal jól tapasztalataim, így nem igazán értem, hogy miért ezt választotta a hadsereg, talán a kompresszálhatóság és a kis tömeg lehetett a szempont. Ráadásul hangsúlyos, hogy ez a darab hűvös, vagy hideg körülmények közé való, ahol a Paclite kondenzációs problémái kevéssé lehetnek feltűnőek.
A hetes és egyben utolsó szint (LEVEL VII) kifejezetten hideg körülmények közé való. Elsősorban a várakozási időre tervezték. Primaloft Sport béléssel készült, vízlepergető külső anyagú szigetelőréteg. Kiváló választás, hiszen a Primaloft a legjobb szintetikus töltőanyag (ez persze csak az én véleményem). Nedvesen is megőrzi szigetelőképességét, nagyban összenyomható és majdnem olyan könnyű, mind a pehely.
Biztosan sokakban felmerült a gondolat, hogy „Persze US Army, de mit kezdjünk mi itthon ezzel?”. Nos, ez egy meglehetősen jó iránymutatás azoknak, akik egy sokat próbált és bevált, nagy teljesítményű és tartós ruházati együttest szeretnének maguknak. Beszerezhető-e ez itthon? Tökéletesen. Hiszen nem kell a US Army ruháit venni, elég, ha csak az anyagválasztást és a szabásokat követjük le. Vagyis baselayert Polartec Power Dry-ból, mid-layert Polartec Thermal Pro-ból, windlayert javaslatom szerint vagy Gore Windstopper-ből, vagy Polartec Windbloc-ból. Az insulated mindenképpen Primaloft, míg a héj Gore-Tex (de szerintem nem Paclite inkább két rétegű Performance Shell, esetleg Pro Shell), vagy eVent. Meg lehet ezeket más-más cégetől is venni, amolyan „amelyikből a nekünk legjobban tetszőt megtaláljuk” módon. Ezzel szemben én szeretem a garnitúra elvet, vagyis hogy amennyiben lehet egy cégtől beszerezni egy egész ruházati rendszert, akkor azt tegyük is meg. A tervezők az adott cégnél minden bizonnyal (remélhetőleg…) az egyes darabokat egymáshoz alakítják-tervezik.
A The North Face-nél például a teljes lényeges ECWCS GEN III-nak megfelelő felsőruházati rendszer fellelhető (a már minőséginek számító márkák közül ezt lehet a legkönnyebben beszerezni Magyarországon, ráadásul azokénál valamivel olcsóbb árakon):
TNF El Cap Peak (Power Dry) (55$)
TNF Scythe Jacket (Thermal Pro High Loft) (149$)
TNF Pamir Jacket (Gore Windstopper Technical Fleece)(179$)
TNF Redpoint Jacket (Primaloft) (a héjkabátba cipzárazható)(149$)
TNF All Terrain Jacket (Gore-Tex Performance Shell) (Zip-In)(240$)
Összehasonlításképpen az eredeti GEN III ECWCS ugyanilyen elemeinek kiskereskedelmi árai (forrás ADS):
LEVEL II (Power Dry) (68$)
LEVEL III (Thermal Pro High Loft) (149$)
LEVEL IV (Miliken) (137$)
LEVEL VII (Primaloft Sport) (349$)
LEVEL VI (Gore-Tex Paclite) (289$)
Verdikt: Amennyiben a réteges öltözködésben hiszünk, alkalmazhatjuk az ECWCS GEN III iránymutatásait. Használhatjuk az anyagait, de csupán alapul vehetjük az anyagok tulajdonságait is. Mindenki számára fontos tanulság azonban, hogy érdemes a rétegeket alkotó ruházati elemeket jól variálhatóan összeállítani, hogy sokáig funkcionális és extrém körülmények között is biztonságos felszerelésünk legyen.
2009. november 18., szerda
MAGAZIN: Polartec
A Polartec anyagcsalád gyártója a massachusettsi Lawrence-ben székelő Malden Mills textilipari óriáscég. A Polartec anyagok nagy ívű karrierjét, a Gore-Tex sikersztorihoz hasonlatosan az Amerikai Hadsereg megrendelései alapozták meg az 1980-as években. Az ECWCS (vagyis Extended Climate Warfighting Clothing System) katonai ruházati felszerelés-rendszer második generációjának kifejlesztésekor az Amerikai Hadsereg Natick Katonai Kutatóintézete, Fejlesztési- és Mérnökközpontja (United States Army Natick Soldier Research, Development and Engineering Center, Natick, Massachusetts) számos külső protektív elem (például korai (fedetlen) Gore-Tex membránnal készített parka és nadrág) mellett a Malden Mills szintetikus fleece-anyagait válogatta be. Nagyjából ekkorra tehetjük ennek a mára minden layer-csoportban fellelhető Polartec márkanévnek a születését is. Az eredetileg midlayer kategóriába tartozó, klasszikus polár anyaga 100% poliészterből készül a mai napig. Kivitelezésében és változataiban, valamint vastagságában és funkciójában azonban rengeteg fejlesztés történt az elmúlt három évtizedben.
Polartec Thermal Pro Sweater Knit külső (Millet Fjord)
A Polartec anyagok között vannak baselayer csoportba tartozók is. A Polartec Power Dry anyagok sűrűsége alacsony. Vagyis e textíliák hőtartása alacsonyabb, ellenben sokkal magasabb a lélegzőképességük. Így válnak alkalmassá az első réteg funkcióinak. Igazából a baselayerek leggyakoribb szintetikus anyaga a poliészter, csakúgy mint a Power Dry-nak. Ritka, de létező dolog a Power Dry anyagok merinói gyapjúval (általában 85% nerinói gyapjú, 15% poliészter) ötvözött változata, a Polartec Wool Power Dry. Nagyon sok helyen alkalmazzák a Polartec Power Stretch anyagot is baselayer gyanánt. Ennek a Lycra biztosítja az elasztikusságot, poliészter fleece a bélése, és nylon (ritkábban poliészter) a külseje. Az úgynevezett Hard Face technológia egy a Power Stretch anyag felszínébe mikroszinten fecskendezett polimer segítségével növeli a anyag tartósságát és vízlepergető képességét (plusz DWR kezelés). Kiváló anyag a raid sportokhoz.
A Polartec anyagok közül mi is találkoztunk már néhánnyal. A Classic 100-al kapcsolatban nagyon jók a tapasztalatok. Hőtartása meglepő, mindemellett nagyon könnyű. Kényelmes és finom viselet.
A Thermal Pro szintén kiváló, bár számomra kissé nehéz a teljesítményéhez képest (Millet Fjord dzsekivel kapcsolatos tapasztalatok). A szélállóságával kapcsolatban is vannak kétségeim.
A lehető legszebben kidolgozva, Arc’teryx minőségben próbálhattuk ki a Power Shield-et. Finom és jól lélegző anyag, nagyon jó mozgásszabadsággal, relatíve jó védelemmel. Téli sportokhoz kiváló.
Verdikt: Ha midlayer, akkor Polartec. Kevés kivétellel (MHW Conduit Softshell, Gore Windstopper Fleece, Gore Windstopper Softshell) minden szegmensben ezeket választanám.
2009. november 17., kedd
TESZT: Arc'teryx Gamma MX Hoody
Kategória: SOFTSHELL
Tevékenység: NAGY MOZGÁSSZABADSÁGOT IGÉNYLŐ SPORTOK
Külső anyag: POLARTEC POWER SHIELD, SCHOELLER DYNAMIC
Tömeg (XL): 595 gramm
Vízállóság: diszkréten csak ennyit (every weather but the worst)
Magyarországon jelenleg nem lehet hozzájutni (főleg nem megbízható forrásból) az outdoor piac legfinomabb márkáihoz (az MHW és a TNF kivételével). Sajnos nálunk a piaci szemlélet ott maradt valahol régen… Nyílván érthető, hogy Magyarországon nincsenek magas hegyek, de könyörgöm, aki mondjuk akar, és megteheti, az simán eljuthat néhány óra alatt komolyabb hegyek közé is. Másrészt mondjuk az ország nyugati feléből hamarabb ott van az ember a Rax-on, mint székesfővárosunkban. Ezenkívül miért ne férhetne hozzá az ember mindenhez, amit tőlünk nyugatra is megvehetnek a népek, arról nem is beszélve, hogy Potsdamtől messzebb van az Alpok, mint Záhonytól, mégis lehet ott komoly márkákat kapni. Nem vagyok telhetetlen, de legalább rendelni lehessen…
Amikor síelni indul a nép, a java betér az outdoor áruházláncokhoz (ahol azért be kell vallani, vannak meglepően jó cuccok is), a föle meg elmegy és Columbiát, Sherpát és kompániáját veszi meg, és hát be kell vallani a Columbia termékek nem említhetők egy lapon az outdoor sportok Lamborghinijével, a kanadai high-end gyártóval, az Arc’teryx-el, természetesen az árcédulát kivéve. Szóval a magyar sítársadalom föle bemegy a boltba, sokat tejel és keveset kap (arányaiban). Én meg azért vagyok itt, hogy aki elolvas, ne eshessen ebbe a hibába.
A softshellek általában a nagy mozgásszabadságot igénylő sportokhoz (mászás, jégmászás, komolyabb síelés) kialakított öltözékek, hiszen anyaguk elasztikus. A sokféle softshell közül a trónuson egyértelműen a Gore-Tex Softshell ül, de mellette számos komoly anyag bír nagyon durva képességekkel (például Conduit Softshell, Gore Windstopper Softshell és Schoeller C-Change). Az ennél kicsit kevesebbet tudó softshell matériák közül többedmagával a Polartec Power Shield érdemel említést, mely hétköznapibb dolgokhoz lett kialakítva (elvileg). A hétköznapi dolgok alatt az aktivitási idő 90%-át értem. Ugyanis abban a kilenctizedben nincs benne a zivatar, a hóvihar, a szélvihar és az extrém hirtelen leeső hőmérséklet sem. A légáteresztő perforált membrán erősen szélálló (de nem tökéletesen), hiszen CFM értéke 8. A CFM 0 a tökéletes szélállóság, melyet például a Polartec Windbloc tud. Gyakorlatban ez olyan 98%-ig szélálló és 2%-ban légáteresztő anyagot jelent. Szóval erre alapoznak a madarasok, amikor ebből az anyagból állítanak össze egy allrounder dzsekit. Nem fáj kimondanom, hogy nagyon meg van csinálva a cucc. Az igényesség az Arc’teryx-nél filozófia, nem ritkaság. Oké, persze az outdoor gyártók egyik leginnovatívabbika is egyben a cég, hiszen a laminálástól kezdve a varrathegesztésig, számos fejlesztés származik tőlük. A többi gyártó nem titkoltan az ő standjukhoz lép oda először, amikor a jövő évi kollekcióját fejleszti.
Mivel ez a dzseki elsősorban átmeneti időjárásra tervezett darab, úgy gondolom a design is ennek a szolgálatában áll. A hatalmas kapucni alkalmas a sisak viselésére, de buszmegállónyi védelmet nyújt minden más esetben is. Jól állítható, de nem összecsomagolható és nem levehető. Amennyiben tehát hátizsákot húzunk, akkor érdemes arra odafigyelni, hogy a kapucni kissé útban lesz, főleg a nagyobb zsákoknál. Ez utóbbi két dologból lehet következtetni, hogy ez inkább egy mászás orientált kabát.
A zsebei hatalmasak. Elrendezésük szerint két mellső és két normál, úgynevezett handwarmer zsebe is van. A bal felkaron egy kicsi, elméletileg walkie-talkie zseb is található, mely kiváló amúgy a felvonójegy tárolására is. A nagyobb zsebekben jól szervezhetjük tehát a térképet, sapkát, kesztyűt, miegymást. Gyorsan járó cipzárak mik lehetnének mások, mint YKK-k. Minden zsebet záró cipzár garázsba fut, a Napóleon-zsebeket pedig anyag fedi, így szinte vízhatlanok. Belsejük erős hálós anyag. Nem árt odafigyelni a kulcsokra és egyéb hasonló hegyes-éles dolgokra, mert azért kárt tehetnek a hálóban (tapasztalat).
A derékrész szintén jól összehúzható. A szabása úgy lett kialakítva, hogy elől a mozgásszabadságot megőrzően éppen elég magasan és éppen elég mélyen is van egyszerre, hátul ellenben jóval mélyebbre van engedve a fenék melegítése végett (ezt hívják odaát full seat coverage-nek).
Nálunk fekete és kékesszürke színkombinációban járt, de van még pirosban és világosabb acélszínben is. Természetesen az ízlés mellett a színválasztásban a felhasználói terület láthatósági követelményei is kapjanak hangsúlyt, ha kérhetem a tudatos kollégákat.
Térjünk a lényegre. A tesztelése hónapok, óta folyik. Ma is ez volt rajtam, holnap is ez lesz. Valószínűleg a hétvégén is ebben megyek a Mecsekre, meg a jövő héten a Raxra. Egyszóval mindig tudnám hordani (a nyarat amúgy is utálom és ha tehetem inkább elhúzok a hegyekbe). Van azonban szépséghibája. Több is. Egyrészt a „protect you against every weather but the worst”. Szabadfordításban: „A legrosszabb idő? Nem, az ellen nem véd!” Nem mondom, hogy lépten-nyomon beázna, de azért ha nagyobb csapadékintenzitású esőzések várhatók, ne hagyatkozzunk rá, mert ráfázhatunk. Szó szerint. Példa: normális magyar zivatar, a hátizsákpántnál mintegy tíz perc elteltével az anyag menekülőre fogta, ezt érezvén persze én is. Ráadásul mivel leginkább a DWR dolgozik a kabát alá, ezért ez idővel és főleg a mosásokkal mindenképpen frissítésre szorul. Másrészt amire a Polartec a Power Shieldet kitalálta, pont annak nem felel meg teljes mértékben. A hivatalos állítás szerint a Power Shield anyagok arra lettek tervezve, hogy leváltsák a klasszikus héj és fleece (polár) kombinációt, csökkentve ezzel a tömeget és a védelemhez és melegen tartáshoz szükséges rétegek számát. Rendben. Csakhogy, ha megnézzük, hogy az anyag magában kábé egy Polartec Classic 100 thermo-erejével (leszámítva a szélállóságot, ami példás) és egy középkategóriás héj védelmi szintjével bír (saccra 8-10 ezer milliméter), akkor rájövünk, hogy az 595 grammos (XL) tömeg már nem csökkentés. Vegyük alapul a korábban emlegetett fleece anyagból készült Arc’teryx Delta LT pulóvert (226 gramm – 63 euró) és egy bármilyen GTX Paclite héjat, mondjuk a rend kedvéért az Arc’teryx Alpha SL Jacket-t (342 gramm – 212 euró). Adjuk össze az értékeket: 568 gramm és 275 euró. Csakhogy a Gamma MX Hoody 595 grammos és ugyanígy 275 euróba kerül. Vagyis egy a Paclite-nál (28.000 mm) gyengébb védelmet nyújtó és összességében 5%-al nehezebb kabátra ne mondják már, hogy egyesíti a tulajdonságokat. Azon felül nem értem, hogy miért jó, ha a kabát egyesíti a fleece és a héj sajátosságait. Ez csökkenti a variálhatóság lehetőségét, hiszen, ha nem esik vagy fúj akkor maga a fleece is elég, ha extrém lesz az idő a táskában meglapuló minimális csomagméretű Paclite sokkal jobb védelmet nyújt ennél a softshellnél. A duma nem kéne, mert a Gamma MX Hoody amúgy kiváló kabát, nagyszerű részletekkel és kidolgozással (ami még kimaradt: hegesztett varratok, nyakat nem piszkáló gallér, fényvisszaverős logó, gumis mandzsetta, menő külső). Mindig hordanám, mert nem piszkolódik (fekete) és nem nyúlik. Finom a tapintása és egyszerűen nagyszerű érzés benne lenni. Amennyiben megfelelő az aláöltözet, a lélegző-képesség a legmagasabb igényeket is kielégíti. Egyszerűen csoda, amit tud az Arc’teryx kivitelezés-technológiában. Ez tény. Ráadásul létezik hoodless (kapucni nélküli) változatban is (szűk 10 dekával könnyebben), mely kategóriában az igazi értelmét látom a softshelleknek (advanced midlayer), hiszen ezek alapjában véve nem vízálló, csak vízlepergető darabok (tudom, mindig vannak kivételek). Nagy párost alkotnának egy eVent, vagy Gore-Tex héjjal. Az előnyei tehát összegezve: design, szélállóság, lélegző-képesség, kidolgozási minőség, sokrétűség, nagy mozgásszabadság és halk külső anyag. Hátrányai: marketing humbug (Polartec), igen magas ár, nem, tökéletes esővédelem, létezik kisebb tömegű megoldás is.
Verdikt: Baromira szeretem, mert nem én fizettem ki! Mivel leginkább a jégmászás és a freeride jut róla eszembe, ezért meg nem mondom hová hordjátok. Mondjuk MINDENHOVÁ!
2009. november 15., vasárnap
HEGYIGUNYHÓ-TESZT: Karl-Ludwig-Haus (KLH)
HELY: Rax
MAGASSÁG: 1.804 méter
KOORDINÁTÁK: 47.688491°É 15.704141°K
TÁVOLSÁG BUDAPESTTŐL: 300 kilométer
TELEFON: 0043 266 5380
WEB: www.karl-ludwig-haus.at
BESZÉLT NYELVEK: német, angol, magyar, szlovák
Egyszerűen imádom a Rax-ot. Geográfus szemmel nézve is gyönyörű. Telis-tele van közepes és gyenge-közepes erősségű túraútvonalakkal, klettersteigekkel. Igazán szép és változatos formakincsei vannak. Gyakorlatilag egy plató, ahová pár száz méter szintemelkedés után feljutva télen-nyáron használható utakon lehet terepfutni, gyalogolni, túrasízni, hótalpazni. Igazi tesztpálya egy gear bloggernek. Még Budapestről is érdemes utazni három-négy órát, hogy eltöltsünk itt egy hosszú hétvégét (Nyugat-Magyarországról nem is beszélve). Most induló cikksorozatunk első tagjának ezért a Rax legrégebbi és egyben általam legjobban kedvelt menházát, a Karl-Ludwig Haus-t választottam.
Több irányból is megközelíthető a Rax lábától. Érdemes a Preiner Gscheid-nél lévő Edelweisshüttéből kiindulva a Schlangenwegen felkapaszkodni a házhoz (730 méter szint és kb. 3 óra a parkolótól a házig). Amennyiben a Rax Seilbahn felső állomásától indulunk, akkor egy napos platóátkelés után érjük el. Ez kényelmesebb és látványosabb. Itt is vannak út-alternatívák, mindenki választhat ízlése szerint, a klettersteigezőkről nem is beszélve.
A háztól elérhető célpontok közül mindenképpen érdemes a Rax legmagasabb pontjával kezdeni. A Heukuppe (2007 méter) nagyjából egy szűk óra. Érdemes célpontok még a teljesség igénye nélkül: Predigstuhl (fél óra), a Preinerwand (két óra), valamint a Scheibwaldhöhe (másfél óra).
A 74 ággyal és 44 lágerhellyel rendelkező házba belépve, azonnal megérint minket a hütte-feeling. Olajos fapadló, bakancsok dübörgése, régi mászócuccok és trófeák a falakon, finom ételek és az a nagyon kellemes illat fogad bennünket, ami sok helyről annyira hiányzik (főleg a síházakból). Az ÖTK-s ház üzemeltetője (Wolfgang és családja) szinte egész évben fent él. Elképesztően kedvesek. Feleségével együtt gyakorlott hegyi emberek. Nagyon jól főznek. Ráadásul akkora adagokat adnak, hogy én már csak presztízsből ettem meg (no meg mert ultra-finom volt), pedig egy egész napos túra után nem szoktam egy adag munícióval beérni… Az árak közül csak a legfontosabbakat említném meg: sör 3,5€, tea 2€, kávé 2,5€, leves 3,5-5€, kaják 5-8€. Fontos infó, hogy a konyha este nyolcig üzemel, adnak forró vizet (legjobb tudomásom szerint literenként 3€). Nagyon ajánlom, hogy aki szereti a gombát, próbálja ki a Schwammerlsosse mit Knödel kombót (8€). Nem fogja megbánni. A szobák árába egy hatalmas adag reggeli is beleszámít. A nagyon friss pékáru és a hozzá tartozó vaj-lekvárok-felvágottak tányér mellé még tea és narancslé is jár (Nem vagy hanem is-is!).
A szobák ódon hangulatot sugároznak magukból. Megszokást igényel az öreg épület, de egy fárasztó túra, egy nagy kajálás és pár sör után az ember már sokkal könnyebben elalszik. A mellékhelyiségek a földszinten vannak, míg a szállás az emeleten (ez teljesen normális hütte-konfiguráció). Minőségük jó, főleg az épület 132 éves korához képest (1877-ben épült). Az árak szezonálisak, így érdemes a pontosság kedvéért telefonon érdeklődni. Klubtagsági kedvezmények is vannak.
A személyzet nagyon kedves. Beosztástól függően beszélnek magyarul is (Andrea), az üzemeltetők a német mellett angolul tudnak.
Verdikt: Igazi osztrák, monarchiabeli hangulatot sugárzó menház, nagyon jó konyhával. A kiszolgálás csillagos ötös, az árak normálisak. Könnyen megközelíthető, látványos és a hegy szempontjából frekventált helyen van. Egy szóval a Karl-Ludwig-Haus KÖTELEZŐ!
Karl-Ludwig Haus nagyobb térképen való megjelenítése