2009. augusztus 24., hétfő

TESZT: Deuter Speed Lite 30


Deuter Speed Lite 30
Kategória: kis közepes hátizsák
Tevékenység: egy- vagy néhány napos túrák
Külső anyag: Hexlite 210 Ripstop, Microrip Nylon
Tömeg: 850 gramm
Vízállóság: némiképp vízálló, extra raincover szükséges

A Deuter táskákat a világ számos pontján tartják a legjobb hátizsákoknak. Nincs ez máshogy nálunk sem. Ez két dolgot jelent. Élvezetes tesztperceket és magas árcédulát.

A Speed Lite széria szinte egyedülálló módon könnyű táskákat takar, magas teljesítményt igénylő sportok művelőinek. A négytagú család legnagyobb tagja ez a 30 literes zsák (10-15-20-30 liter és értelemszerűen 300-350-500-850 gramm), mely (ha lehet ilyet mondani) nagyobb a többi 30 literesnél. Miért is? Hát azért mert ennek a merevítése nem lóg be a táska hasznos rakterébe, így annak formája sokkal szabályosabb és jobban kihasználható. A széria összes többi tagja két felső cipzárral operál, ez nem, ez hagyománytisztelő csuklyás darab. Az alacsony tömeg kulcsa a harmad-vékony (210 denieres) anyagban és főként a Delrin fantázianevű kompozitból készített U-alakú merevítőpálca. Ez minden Speed Lite jellemzője (az anyagvastagság kivételével).

A háta – ki hinné – a Speed Lite System nevet viseli, ami gyakorlatban egy formált, de vékony szivacsbetéttel ellátott vékonyka dolog. Nem szellőzik rendesen, ez már tapasztalat, de nem is lehet kompromisszum nélkül ultralight hátizsákokat készíteni. Például a 30 literes kategória összes „air” táskája minimum fél kilóval (tehát majdnem egy egész Speed Lite 30 tömegével) nehezebb. A hátunk tehát beleizzad, ezt biztosra vehetjük (tapasztalat), viszont ez egy cseppet fog zavarni egy amúgy is izzadó terepfutót, vagy teljesítménytúrázót (ultralight táska elsődleges célközönsége). Gondot a célterület rossz megválasztása jelentheti. Engem meg egyszerűen nem zavar, mert télen melegíti a vesémet, nyáron meg úgyis jó ha izzadok… Persze azért ezek a dolgok ilyen szinten már nem így működnek. Általánosságban elviselhetőnek (semmiféleképpen nem jónak) minősíteném a hát szellőzését. Igaz, ami igaz, amennyiben fúj egy kis szél a legtöbb air hátas táskában már fázni szokott a hátam, ebben viszont nem, ha nem veszem le. Vékony ugyan a hátat a raktértől elválasztó anyag, de kellő gyakorlattal bepakolható úgy, hogy nem nyom. A Delrin-pálca pedig egy görnyedő mozdulatra az összes cuccot eligazítja. Ez is tapasztalat, nem kényelmetlen (nagyon hülyén kell bepakolni, hogy zavaró legyen).

A vállpántok jók. Vékonyak, de meglepően kényelmesek, és ezek a háttal ellentétben valóban jól szellőznek. Állításuk könnyű, minden a helyén van (szívócső-rögzítő, GPS-csíptető). A mellheveder a Deuter megszokott gumírozott darabja (persze kiváló). A derékpántokkal azonban van némi ergonómiai probléma. Maga az ötlet jó és nem egyedi, de a kivitelezés egy kicsit zavaró. A hálós anyag nem kényelmetlen, szélesen fekszik fel a csípőcsontra, de nyílván nem merevített (ami 7-8 kiló felett már szükséges volna, legalábbis hosszútávon, vagy nagy szintkülönbségnél). A baj nem is ezekkel van, hanem az integrált cipzáras tárolórekeszkékkel. Jó, hogy vannak, de annyira hátra sikerült elhelyezni őket, hogy csak nagyon darázsderekú emberek tudják kihasználni őket. Pedig pont az energiaszeletek helyét vélem bennük felfedezni. Igaz, ami igaz, akire a Speed Lite szériát igazából szabták, annak ez nem gond. Kár, hogy a nagyobb darab emberek nem ehetnek ebből a rekeszből (amíg tíz kilóval több voltam nem értem el kényelmesen, ma már rendben megy minden), legalábbis a menet közben… Ami viszont bombasztikus és nem értem eddig miért nem szerelték így az összes hátizsákot, az a fordított csatozású kompressziós hevederek koncepciója (Speed Lite 20 és 30). Ezzel a megoldással a hevederek keresztülcsatolhatóak a hátizsák teljes szélességén, hatalmasat dobva ezzel a kihasználhatóságon. Felcsatolhatók így a túrasí-lécek, a derékalj, a snowboard, a lapát és miegymás még. Nagyszerű! Díjat kéne adni érte. Természetesen ezek alapállapotban ugyanúgy ellátják a kompressziós hevederek feladatait, mint bármelyik másik táskán. Ezzel azonban még nem fogyott ki a tatyó a meglepikből. Most jön a sisaktartó rekesz az elején. Jó masszív és számos további literekkel bővíti a helyet, ha éppen nem mászó, síelő, vagy bringás sisak van benne (én az esőhéj garnitúrát tartom itt, mert a táska felnyitása nélkül is lehet belőle ki és bepakolni). Funkcionalista az elrejthető túrabot/jégcsákánytartó, mely persze széria már ezen a szinten. Két oldalsó hálós zseb a kulacsoknak, ezek is megfelelően nagyok (nem úgy, mint a Vaude táskák némelyikén). A táska belső fő rekesze nagy, de nem osztható (minimalista). A csuklya figyelmes. Kellően nagy és két rekeszre osztott, melyből az egyik kívülről, a másik belülről érhető el. A belső zseb belső oldalára vészhelyzeti információk (helikopter karjelzések, segélyhívó számok, sípjelek) vannak nyomtatva. Okos, hasznos, figyelmes, fontos. A táskán lévő általános Deuter ovális logó természetesen fényvisszaverő anyagból készült. A dizájn kiváló, menő a külseje és sokat is tud. Ez a méret egy színben kapható (szürke-fekete-sárga kombináció), de a kisebbek kékben, narancssárgában és pirosban is előfordulnak. Az ára meglepően jó, körülbelül 20 ezer forint körül alakul. Szerintem megéri, ez volt az eddigi legjobb kis-közepes hátizsák, ami a kezeim közé került, simán megbocsátható, hogy nincs benne integrált raincover (mondjuk ránézésre fokozottan vízálló). Meg is tartottam magamnak.

Verdikt: egyszerűen szuper.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése