AJÁNLÓ
-
▼
2010
(68)
- ► szeptember (6)
-
▼
május
(7)
- TARTÓS-TESZT: Olang Dakota (?) trekking cipő
- HEGYIGUNYHÓ-TESZT: Sátorozás a Radnai-havasokban
- TESZT: RP OUTDOOR Mello Windbloc dzseki
- MAGAZIN: A túrazoknikról...
- TESZT: Kilimanjaro – One Kilo Bag múmia hálózsák
- KÖNYVAJÁNLÓ: Nagy Árpád - 250 TÁTRAI TÚRA (TÚRAKAL...
- TESZT: RP Outdoor Pittards/Windbloc kesztyű
2010. május 27., csütörtök
TARTÓS-TESZT: Olang Dakota (?) trekking cipő
2010. május 24., hétfő
HEGYIGUNYHÓ-TESZT: Sátorozás a Radnai-havasokban
Nyakunkon a nyár, a hegyjáró ember fejében bizony egyre gyakrabban felmerül a sátoros vándortúra gondolata. Ezúttal mi is engedünk a csábításnak, és egy újabb hegyigunyhó bemutatása helyett most e nomádabb szállásforma felé fordulunk. Tesszük ezt azért is, mert tőlünk keletre és délre bőven vannak „vadabb” vidékek, ahol ha szeretnénk sem tudnánk menedékházban aludni... Ilyen például a történelmi Erdély és Máramaros határán található Radnai-havasok, ahol a hegység központi régiójában jelenleg egyetlen működő menedékház sincs. Ezt a körülményt hátrányként és előnyként egyaránt el lehet könyvelni, mindenesetre biztosan szerepet játszik abban, hogy nincs tömeges zsibongás fent a hegyen.
A Radnai-havasok felépítéséből adódóan tipikusan gerinctúrára „termett” hegyvonulat. A teljes, mintegy
Táborhelyeinket térkép vagy GPS segítségével, illetve leginkább mások sátraiból azonosíthatjuk be, a helyszíneken ugyanis semmilyen hivatalos jelzés nem utal arra, hogy kijelölt sátorozóhelyre érkeztünk (kivétel a meteorológiai állomás). A táborhelyek láncolata egyébként kényelmes haladást tesz lehetővé, továbbá mindegyik közelében található egy vagy több stabil hozamú vízvételi lehetőség (1800-2000 méteren, a gerinc közelében ez nagy kincs). A kövér füvű legelőkkel benőtt hegyoldalakat azonban nem csak túrázók, hanem pásztorok is hasznosítják, ezért érdemes odafigyelnünk a víz megfelelő fertőtlenítésére (ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni egyik korábbi tesztünket). Jómagam egyszer még a teát is pálinkából főztem víz helyett, igaz nem egészségügyi megfontolásból, hanem mert összekevertem két flakont… :)
Mire kell még odafigyelnünk? Először is, pusztán önvédelemből: lehetőleg erős, kétrétegű, szélnek és víznek minél ellenállóbb sátrat vigyünk magunkkal. Jól jön majd a védelem, ha esetleg kifognánk egy combos vihart a gerinc közelében. Értelemszerűen nem fog senki sem vacsorával várni minket a hegyen, tehát elegendő élelmet is be kell táraznunk. Szükségünk lesz még valamilyen főzőalkalmatosságra és a bele való üzemanyagra is (ebből inkább több legyen, mintsem hogy 5 fokos vízbe lógassuk a teafiltert). Az élelmiszert, ha van mód rá, tároljuk jól elzárható csomagolásban a sátoron kívül. Ez vonatkozik a szemetünkre is (talán felesleges, de azért emlékeztetőül: a hulladékot ugyanolyan természetességgel le kell vigyük magunkkal a hegyről, mint ahogy felvittük oda). Medvének ugyan csak a nyomát láttam egyszer (inkább az erdőben szeret tartózkodni), viszont a pásztorkutyák is szemet vethetnek a kajánkra és a szemetünkre. Talán jobb, ha ők sem néznek be ezek miatt a sátorba…
Verdikt: A Radnai-havasok gerincén való végigvonulás működő menedékházak híján igazi nomád vándortúra élményét nyújtja. A nemzeti park által kijelölt sátorozóhelyek elosztása megfelelő, azonban fel kell készülnünk az önellátásra, illetve a vérmes pásztorkutyák jelenlétére. Akit ezek a körülmények nem riasztanak vissza, az bizton élvezni fogja a túrát (pláne ha jó időt fog ki). A sátrazós túrázástól valamilyen okból ódzkodók számára pedig a végére tartogattam egy kedvező hírt. A Magashegyi Menedékházak Egyesület (ACCMME) szervezésében idéntől fogva elindul egy új túraprogram, melynek célja, hogy a nyári hónapok során a gerincút közelében felépített ideiglenes táborokban biztosítsanak szállást és ellátást, ezáltal visszahozva ebbe a régióba a „nyugati típusú”, menedékházról menedékházra történő vándorlás élményét. Sőt, további tervekkel rendelkeznek egy új ház építésére a régi Puzdra menedékház helyén.
Sátorhelyek a Radnai-havasok gerincén nagyobb térképen való megjelenítése
2010. május 21., péntek
TESZT: RP OUTDOOR Mello Windbloc dzseki
Kategória: windlayer, advanced midlayer
Tevékenység: túrázás, hegymászás, vadászat
Külső anyag: Polartec Windbloc technical fleece
Laminátum: három rétegű, PU membránnal ellátott poliészter fleece
Tömeg (XL): 647 gramm (saját mérés)
Vízállóság: kiváló
Szélállóság: tökéletes (0 CFM)
Lélegzőképesség: jó
RPék hivatalos verziója: extrém körülmények közé tervezett csúcsmodell, raglán ujj, hosszított hát, cipzárkocsikon hosszabbítók, egykezes csípőösszehúzó, magas nyak, gyorsan szárad. Hogy mi az igazság szerintünk?
A Polartec cég termékei személyes kedvenceim. Nincs olyan cuccuk, ami ne lenne a csúcskategóriában. Anyagai egyszerűek, átgondoltak, sallangoktól mentesen teszik a dolgukat. Amint azt már sokszor mondtam, ennyi azonban nem elég. A Milo Peli és az RP Pittards/Windbloc kesztyű után már nem merek az anyagválasztás alapján ítélni. Apropó anyagválasztás, ez a dzseki Windbloc-ból van, mely elméletileg 0 CFM (tökéletes szélállóság akár 60 km/h szél felett is) szélállósággal, és 20 PSI (14.100 mm) vízállósággal (a softshell változat esetén) bír. Hogy mit tud a gyakorlatban?
Nagyon brutális! Egy órát „hájkoltam” benne nagyon intenzív esőben és semmi. Egyszerűen nem ázott be. Pedig ez nem egy softshell, vagy hardshell, hanem egy polár! A szélállósága persze ezek után nem meglepően kiváló. Azért nem esőkabát, de elég mellé egy vízálló fejfedő, mondjuk kalap, ha nem extrém durván nedves a környezet. Az egyetlen baja, mint ahogyan azt a sapka esetében is tapasztaltuk, hogy nagyon megszívja magát vízzel és elég lassan szárad (mondjuk talán nem annyira lassan mint a sapka…), egy óra eső elteltével már szabályosan nehéz a kabát, érezni a benne felgyülemlett víz súlyát. Kicsavarni membrános mivolta okán tilos, így inkább csak felitathatjuk valami szárazzal a külső polárrétegből a vizet és várunk pár órát, mire kívül is teljesen megszárad. Mindezek mellett, ha nem is eVent módjára, de azért elég jól lélegzik. Nem szabad elkövetni használata során azt a bizonyos túlöltözéses hibát, mert nagyon meleg és ezt fülledtséggel fogja megbosszulni. Négy-öt Celsius fokig egy hosszú ujjú aláöltözettel is simán kényelmes. Egy Classic 100-as polárral pedig akár fagypont alatti aktivitáshoz is elég, azért lesen nem üldögélnék benne egy csípős őszi hajnalon…
Mindezek mellett a szabása kicsit bő. Én konfekció XL méret vagyok, de ebben ez bő, viszont az ujja így passzol, a kisebb L-es ujja már rövid (nagyon), viszont nem bő, szóval kicsit érdekes a szabása, de így legalább jobban aláöltözhető (bár nem tudom, hogy ez egy midlayernél mennyire szempont). A raglánujj teszi a dolgát, semmi extra, viszont a mélyebbre engedett hátrész kellemes extra ücsörgés esetére. Összességében a szabására a „buggyos, de jó” minősítést akasztanám. Ebből következően nem ez a kabát legerősebb pontja. A zsebkiosztás szokásos, két handwarmer és egy napóleon. Belül mindkét oldalon hálós kulacszseb, mely a fast-and-light szerelmeseinek jó hír. Minden zseb nagy, így könnyen szervezhető benne a cucc (mondjuk egy pár órás csúcstámadáshoz egy liter víz, a térkép, az izofólia, a túlélődoboz, néhány energiaszelet, egy pár kesztyű és egy esőkalap, vagy vízálló sapka, mondjuk az RP North Windbloc). Persze maga a dzseki meglehetősen nehéz. Hatszáz gramm feletti tömege nem épp fast-and-light, de képességei azok, mondjuk ennél sokkal könnyebb az Arc’teryx Gamma MX, vagy annak Hoody változata, de ez nem az a kategória. Mondjuk zsebileg igen jól el van eresztve, így viszont megspórolható a táska, övtáska tömege. Gallérja tömött, meleg és magas. Jól zár, így nemcsak kalappal, de sapkával is jól véd az eső és a szél ellen. Cipzárjai YKK Coil-ok, gyorsan járnak, hosszított húzókákkal, melyek jól funkcionálnak. A nem értem miért rovatba már örökre beírta magát az RP hímzésfilozófiája. Mivel ezen is túl nagy a hímzés (pontosan ugyanakkora, mint a kesztyűn, csak ez egy kicsivel azért nagyobb ruhadarab) és még véletlenül sincs másképp megoldva, mint azon, így emellett azért bizony be-beszivárog a víz. Persze a kabát mellkasi részén a függőleges felület okán csak szembeszéllel jövő eső okoz gondot a kesztyűvel ellentétben. Itt ez a hiba tehát nem olyan vészes a gyakorlatban.
Verdikt: RP-ék szerint extrém körülmények közé tervezett csúcsmodell, szerintem is (bár az extrém szerintem a téli Ben-en (Ben Nevis) kezdődik). A raglán ujj, a hosszított hát, a cipzárkocsikon lévő hosszabbítók és a magas nyak mind csupa jó és működő extra, de szerintünk azért annyira nem szárad gyorsan. Kicsit sokallom még az akciós 27.000-et is érte. De amúgy bejön.
2010. május 15., szombat
MAGAZIN: A túrazoknikról...
Korábban már többször esett szó a különféle outdoor lábbelikről, ám arról még nem nagyon, hogy milyen zoknit/zoknikat válasszunk hozzá, illetve e zokniknak milyen típusai léteznek. Most következő magazinunkban ennek jártunk alaposabban utána…
Elsőként a zokni-választás fontosságáról: Mindenképpen adjuk meg lábainknak a kijáró figyelmet, hiszen szinte mindenhová ők fognak elvinni bennünket. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a tanácsolt szempontok szerint megvesznek egy kiváló outdoor lábbelit, majd a továbbiakkal nem törődve megfeledkeznek a technikai zokni vásárlásáról. Így azután a túrákon sajgó, vízhólyagokkal teli lábbal érnek célba, elrontva ezzel az élményt, majd bőszen kijelentik, „ez a cipő/bakancs nem jó, folyton feltöri a lábam”. Pedig „a hiba nem az ön lábbelijében van”, csupán a megfelelő zokni-választásban. Mint az outdoor ruházatok szinte minden szegmensében, itt is igaz, hogy a különféle klimatikus körülmények közé, különféle típusú és anyagú zoknik kellenek. A by-foot-típusú outdoor sportokban az a szép, hogy a forró Anatóliától, a jeges Grönlandig gyakorlatilag mindenhová el lehet jutni. Ennek megfelelően természetesen léteznek a legmelegebb és a leghidegebb körülmények közé is zoknik, vagy zokni-rendszerek. Igen rendszerek, de erről majd kicsivel később…
A zoknik tipizálása könnyű. Ennek elsődleges szempontja a szabás, valamint a rendszerben elfoglalt hely. Minden zokni elsőre szembetűnő sajátossága a hossza. A különféle túracipőkhöz (legyenek azok fél-, vagy akár mid-cipők) alacsonyabb, a bokát bőven fedő, de annak felső csontkorong-elvégződésétől maximum 5 centiméterre felnyúló zoknik szükségesek. A magasabb szárú darabok ettől a magasságtól egészen a leggyakrabban vadászok által használt térdmagasságig terjedhetnek, elsődlegesen persze különféle bakancsokba, esetleg hótaposókba ajánlva. Mindezen tulajdonságok mellett megkülönböztetünk, monolayer és multilayer darabokat is. Lényegi különbség a kettő között, hogy mint ahogyan az a nevükből is kikövetkeztethető, előbbi egy rétegben kell nyújtsa azt a komfortot, melyet utóbbi több réteg kombinálásával is elérhet. Itt megjegyzendő, hogy a két típus külön-külön összegzett keresztmetszeti vastagsága nem konzekvensen nő, vagyis a monolayer zoknik összességében gyakran vastagabbak, mint egy multilayer-rendszer. Ráadásul a két kategória átjárható egymás felé, vagyis egy professzionális monolayer túrazokni is lehet egy rendszer eleme, függően természetesen a felhasználási terület igényeitől (bár ez inkább gyakorlati, mintsem szakmai megközelítés). A monolayer zoknik ennek megfelelően sokféle szál- és szövés-típus kombinációjával érik el a lábfej-térkép optimális lefedettségét, mely jelen esetben a tökéletes és maradéktalan használati komfortérzetet jelenti. Ennek mintázatát a legjobb gyártók (például Falke, Bridgedale, Thorlos, Lasting, Icebreaker, Lorpen) gondosan feltárt „bevetési” igényrendszer szerint tervezik és kivitelezik. Szerkezetük erősen függ keresztmetszeti vastagságuktól.
A vékonyabb, melegebb klimatikus körülményekhez, vagy nagyobb fizikai aktivitáshoz (például raid, vagy XC) készített zoknik általában a sarok- és lábujj-környék (esetleg a talp) kivételével nem rendelkeznek extra megerősítéssel, hiszen feladatuk elsősorban a kiváló izzadság-transzfer, mely persze nagyban függ az anyagoktól is (később).
A hidegebb és keményebb használati környezetre (például igazi hiking) készített daraboknál már a szigetelés és a párnázottság is előkerül, mint primer tervezési szempont. Szekunder szempont továbbá a linerekkel való jó együttműködési képesség, mely elsősorban a változó magashegyi környezet kihívásai mellett fontos szempont. Ezek a zoknik a nagy igénybevételnek kitett lábfej-részeken belülről puha (kellően kipárnázó), míg kívülről rendkívül strapabíró szálakat és szövéstechnikát használnak.
A legkeményebb terepre és hidegre (kifejezetten magashegyi környezetbe, vagy poláris-jellegű területre) a gyártók a létező legkomolyabb technológiákat alkalmazzák, szorosan együttműködve a vezető extrém-lábbeli gyártókkal (például Meindl, La Sportiva, Raichle). Nem véletlenül. A statisztikák szerint a magashegyi időjárási extremitások leggyakoribb velejárója a különféle testfüggelékek elfagyásos sérülése, közöttük előkelő helyen a lábujjakkal. Ezek a zoknik a legvastagabb anyagi keresztmetszetűek, a legmelegebbek és legjobban párnázottak. Ennek sokféle általános oka (kevés igazítási lehetőség, nagy impakt kitettség – például hágóvasak berúgása esetén, általánosan rendkívül hideg környezet, …stb.) mellett kiemelendő, hogy az irritált (mondjuk kidörzsölődött, netán vízhólyagos) bőrfelületek sokkal hamarabb kezdenek elfagyni, mint ép környezetük.
A linerek önálló, speciális kategóriát képeznek. Minden esetben a fentebb említett zoknik (elsősorban a vastagabb darabok) alá valók. Szerepük szinte kizárólag két dologra korlátozódik: a nagyon hatékony izzadság-transzfer, valamint az elcsúszási felület lábtól távolabb helyezése. Gyakorlatilag e zoknik a lábak baselayerei. Azzal, hogy a primer elcsúszási felület nem a lábfej bőre, hanem a liner külső oldala, karöltve a jó vezetőképesség miatti szárazabb bőrfelülettel, töredékére csökkenti a nagy igénybevétellel járó hideg és intenzív „by-foot mozgások” során fellépő irritációt és így közvetve a fagyási sérüléseket a lábfejeken.
A felénk ritka, de a tengerentúlon relatíve elterjednek számító oversock kategória lényege, hogy valamilyen vízálló-lélegező membránból (leggyakrabban Gore-Tex) elkészítenek egy zokni-jellegű, de inkább lábbeli-bélésnek számító elasztikus héjat. Ennek létjogosultsága abban rejlik, hogy a legtöbb nagy aktivitású, vagy melegebb (általában a kontinentális éghajlatok nyara, ahol esélyes a nagyobb csapadék a meleg ellenére) éghajlaton aktív sportkedvelő nem szereti a membrános lábbelik (még ha az extrém lélegző eVent, esetleg Gore-Tex XCR is) melegebb és fülledtebb belső mikroklímáját az extrém használat közben, ezzel szemben az időjárás változásaira gondolva szeretne egy ilyen réteget mégis magánál tudni. Mindezek mellett, mivel sok olyan sport létezik, melyek speciális lábbelijei nem szükségszerűen vízállóak (például kerékpáros cipők és motoros csizmák), így bármikor szükségessé válhat egy ilyen réteg a felszerelésben. További nagy előnyük a lábbelikbe integrált membránokkal szemben, hogy elasztikusságukból fakadóan jobban zárják a lábfejet, nagyban csökkentve így a felülről beszivárgás veszélyét. Nem utolsó sorban ezek sokkal olcsóbbak is, mint a membrános és nem membrános lábbelik közötti árkülönbség mértéke (áruk 20€ körül mozog).
Miután sikerült eldöntenünk a megfelelő szabást és szerkezetet, térjünk rá az anyagokra. Itt is a bevetési terület a meghatározó. A nagy izzadság-transzfer igényű felhasználásokban (linerek és vékonyabb túrazoknik) vezető szerephez jutnak a multicsatornás-poliészterszál alapú szövetek, melyekre legjobb példa a CoolMax. A gyapjú, pontosabban a nagyon finom merinói gyapjúszál-alapú szövet itt is kezdi reneszánszát élni. Ennek érthetői okai vannak. A gyapjú nedvesen is szigetel (bár nehezen szárad), természetesen antibakteriális hatású, meleg és jól párnáz, bár sokaknak irritáló is lehet. Legjobb példája a SmartWool. A gyapjú jó tulajdonságait megőrizni, rossz tulajdonságait kiküszöbölni hivatott anyagok között számtalan változattal találkozhatunk. Közös jellemzőik a jó izzadságtranszfer, a jó hőtartás, az antibakteriális kezelés (például ezüstszál), valamint a gyors száradás. Példa az ilyen anyagra a Pontetorto X-Static for socks. Ritka, de létező opció a selyem. Szinte minden zokni tartalmaz elasztikussága érdekében valamilyen extra adalékszálat (még ha kis százalékban is), például Lycrát.
2010. május 11., kedd
TESZT: Kilimanjaro – One Kilo Bag múmia hálózsák
Típus: múmia hálózsák
2010. május 7., péntek
KÖNYVAJÁNLÓ: Nagy Árpád - 250 TÁTRAI TÚRA (TÚRAKALAUZ)
Nagy Árpád témája persze sok régi és új könyvé is egyben, ám ilyen alapos (304 oldal), itineres jellegű alkotás talán a határok leomlása, sőt még a világrend-változás óta sem került igazán (sajnos) egyre fogyó könyvesboltjaink polcaira. A 250 útvonal itinerei mellett az egyes érintett csúcsok és helyek kicsit jobban kifejtett leírása is a gyűjteménybe került. A leírások között történő könnyebb eligazodás jegyében sematikus térképi ábrák is segédkeznek a könyvhöz mellékelt 1:53000 méretarányú Magas-Tátra zsebtérkép mellett. Praktikus még a kis szlovák-magyar földrajzi szótár, az eligazodás elősegítésére. A részletes helyi infókat és szabályozásokat magától értetődően tartalmazza. Fényképekben sajnos kissé szegény a könyv (ám reklámokban szokatlanul nem az), de egy tátrai helyről úgysem nagyon lehet két egyforma képet készíteni (tapasztalat). Menjen el mindenki a Tátrába, fényképezzen maga, és semmi esetre se felejtse ki fotóstáskájából ezt a kis túrakalauzt. Én, ha észak felé visz az utam, mindig bedobom a kesztyűtartóba és ez a tudat nekem minden pénzt megér (főleg, hogy mindössze 3000 forintba került).
2010. május 4., kedd
TESZT: RP Outdoor Pittards/Windbloc kesztyű
Amint az a Milo Peli nadrágjánál is tudatosult bennünk, bizony nem elég a jó alapanyag és a jó helyen elhelyezett megerősítés, mert a kivitelezési és befejezési hibák tökéletesen képesek tönkretenni egy felszerelés funkcióját, ami pedig elvileg a lényege mindennek. Itt is ez van. Sajnos. Persze tudom én, hogy nincs nagy költségvetés, de józanész azért lehetne. A zárkózott fejlesztési stratégia nem való az outdoor ipar mély versenyszellemmel átitatott világába. Annyira kicsin múlt az, hogy ez legyen életem kesztyűje, hogy az már nem mérhető forintban, de mégis. Miért is? Most elmesélem…
A kézméretemre stimmelő kesztyű szabása egyszerűen hibátlan. Úgy van a kezemen, mint Chubakkán a bunda. Bármilyen mozdulat nevetségesen könnyen végezhető el benne. Nincs puffancs-érzés, nincs elrontott tenyérméret-ujjhossz-arány. Szóval elvileg tökéletes. Az anyaga nagyon meleg, hiszen Polartec Windbloc technical (poliészter) fleece, melyben egy PU membrán biztosítja (20 PSI, 0 CFM) a tökéletes szélállóságot és a megnövekedett vízállóságot (elvileg). Az erősítések (tenyér, a hüvelyk, mutató- és középsőujj teljesen, a kis- és gyűrűsujj a második ujjpercig, valamint a csuklót összehúzó tépőzáras szűkítőig) a világhírű, Yeoville-ben székelő brit bőripari konszern, a Pittards cég gyakorlatban felülmúlhatatlanul tapadó perforált, papírvékony anyagából készülnek. Mivel az ilyen windlayer jellegű anyagokat csak a komolyabb márkák hegesztik le (Arc’teryx), így nem elvárás, hogy a varrások mentén vízálló legyen az anyag. Ott nem az, viszont ahol nincs szükséges varrás, ott ennek bírnia kéne a szelet és az esőt. Egészen pontosan a kézfejen és a tenyéren. Csakhogy az RP Outdoor valamilyen exhibicionista alap-beállítottság (?!) okán telehímeztette a kézfejet, de olyan ócskán, hogy az már nevetséges. Mivel két pár ilyen kesztyűt is teszteltem, így nem mondhatnám, hogy ez egy hibás darab miatt van (egyszerűen igénytelen). Egyrészt, ki az, aki egésznap abban gyönyörködik, hogy neki egy RP Windbloc hímzés van a kezén. Másrészt, mint azt a mellékelt fotók is mutatják (bár csak az egyik pár kesztyűre jutott belőle, ami nálam külön igényességi aggályokat is felvet, hiszen legközelebb majd a membrán marad ki, mert elfogyott a Windbloc…), kis címkékkel is meglehetett volna oldani, mint ahogyan azt a sokkal komolyabb szintet képviselő Millet vagy Arc’teryx elegánsan meg is teszi. Harmadrészt pedig, ez elvileg egy Gore Windstopper kategóriájú technikai kesztyű, mely szegmensben a vásárlónak lehet némi elvárása. Főleg kilencezer pénzért… Na mármost, ezt a hímzést valószínűleg nem olyan ember kérte erre a kesztyűre, aki életében is hallott a membránokkal ellátott anyagokról (nemhogy azok szerkezetéről). Ugyanis az ilyeneken esetlegesen előforduló hímzéseket vagy lehegesztik, amiről RP-ék csak egyes héjkabátjaik esetében hallottak, vagy címkézik (softshellek esetén maximum szitázzák), de semmiképpen nem lyuggatják szúnyoghálóvá azt a szerencsétlen anyagot. Ebből kifolyólag megbukott az esőteszten, gyakorlatilag semmivel sem vízállóbb, mint egy vastag fleece, ami az RP North Windbloc sapkából kiindulva konkrétan az RP hibája (ott csak kicsi a hímzés, nem is ázik be). Ennél nagyobb baj, hogy a széltesztet is elbukta emiatt, vagyis ez a kesztyű nem a Polartec hibájából nem valódi Windbloc…
Verdikt: Szóval ez itt a tökéletes példája a meggondolatlan fejlesztésnek. Ugyanis, ha ezt a hatalmas, az egész kesztyűt funkcionálisan tönkretevő szarvashibát nem követték volna el, akkor ez lenne életem kesztyűje, de így nem az, nagyon nem… A funkcionálisan pozitív tulajdonságait pedig a Pittards-nak (tapadás) és a Polartec-nek (hőtartás és lélegzőképesség) köszönheti…