Azt gondolom a legtöbb kedves olvasónk ment már „hosszúhétvégézni” a hegyekbe. Ilyen esetben az ember általában rutinból összedobálja a cuccot és csak az emelkedő első ötszáz métere után jut eszébe, hogy minek is a sátor, meg a főző, meg persze a derékalj, meg a többi, de már nincs visszaút. Így lesznek a hosszúhétvégék nagy százalékban Mao-san hosszúmenetelések… Szerencsére azért itt van a GearMag, hogy még indulás előtt adjon pár tanácsot Nektek. Amolyan iránymutatást, hogy ne legyen a túra tortúra…
Azzal kezdeném, hogy én leggyakrabban azért ajánlom az ilyen két-háromnapos utakra a hüttéket, mert a sátrazás csak az igazi fanatikusoknak nyújt élvezetet, ráadásul ezek az utak pont a hétköznapi mókuskerék ellensúlyozására kellene, hogy szolgáljanak, de ez sátorozás esetén csak igen kevéssé van így. Más az, amikor még tanul az ember és szabad a nyara egy kis bulira, esetleg amikor autóskempingezés a cél, vagy ne adj’ Isten pont a Ő háta mögé készülünk. A hátizsákozás másik szép formája azonban véleményem szerint a menházazás (már amennyiben ez lehetséges a kiszemelt célterületen). Rengeteg új emberrel és szokással ismerkedhetünk meg, a helyi ízekről és a szebbik nemről nem is beszélve… Egyszóval aki egy igazi aktív, de nem hardcore kikapcsra vágyik, annak valamelyik finomabb közeli magashegységben a helye, egy jó kis hegyigunyhóban…
A második lépés a pakolás. Még a hüttékbe is lehet igencsak túlpakolni magunkat. Elsőként szedjük össze a leggyakoribb hüttés túlpakolási helyzeteket:
GOND #1: A piperecucc. Tipikus csajos málőr. Értem én persze, hogy smink még az éjszakai túrákra is kell (Ez nekünk is érdekünk. Ugye kedves férfitársaim?), de minek például egy egész flakon tusfürdő oda, ahol még víz sincs? Szoktam is néha kérdezni a túratársaktól, hogy a viccesmintás fogmosó-bögrét betették-e… Borotva, aftershave szintén marad (bár ezt inkább csak kompenzáció gyanánt említem, nem gyakorlati probléma :D)…
GOND #2: Főző és üzemanyag. Persze van, ahol gyakorlatilag kötelező (például bothy, vagy ha nincs tiszta víz, vagy víztisztító), de jellemzően egy-két éjszakára nem szükséges. Főleg, ha nem viszünk mellé semmi megfőzhető dolgot. A legtöbb (legalábbis látogatást érdemlő) hüttében minimum a forróvíz és a kisebb konyha, szóval a gázfőző és főleg folyékony üzemanyagú (és persze amint azt már egyszer-másszor említettük nehézkes) mobilsparheltekkel ilyenkor csak a gond van. Nem vonatkozik ez az ultrakönnyű solidfuel darabokra (a biztonság kedvéért rovat eleme), melyek kábé gyufás-skatulyányi problémát okozhatnak. Ráadásul a hüttevacsi fenntartható. Miért? Ahol lehet, és aki megteheti, inkább éljen a helyi kajálás lehetőségével. Nemcsak az ízek miatt, hanem a hütték fenntartása okán is sokat számítanak azok az étkezések. Mivel finom (ha finom :D) nekünk azonnal jó, nekik a jövőt jelenti, ami meg később nekünk ismét jó lesz! :D
GOND #3: Papucs. Aki finnyás ezt a részt hagyja ki és olvassa el inkább EZT. A többieknek viszont ajánlom figyelmébe a hütték (főleg nyugati) gratis hüttepapucs szolgáltatását. Néhány tíz deka is felesleges, ha nem kerül elő úgysem…
GOND #4: Nagyzsák. Nem kell két napra több, mint 25-30 liter, főleg ha sokat olvastok GearMag-ot. :D
A leggyakoribb overload-ok után most nézzük át, nagyjából mit is ajánlunk, mit érdemes mindenképpen bedobni a kiszsákba. Gyakorlatilag ez 24 dolog (részletesen megtekinthetők ITT) meg az apró. Ezeken belül ki-mit szeretne, de persze mindig tartsuk szem előtt a lehetőségeink szerint elérhető legjobb minőséget (ami nem mindig egyenlő a legmagasabb árral). Apropó apró: amennyiben táskánkban nincs raincover, dobjunk be egyet. Folytassuk a sort a nem is olyan apró (már persze attól függ) hálózsákkal (persze nem a raincoverre, az legyen felül :D). Ide vonatkozó tanácsainkat ITT és ITT olvashatod. Plusz egy infó: a legtöbb hüttében nem fogad majd minket kellemes meleg, így hálózsákunk hőtartományát a jobb meteorológiai oldalak napi minimum hőmérsékleteinél jellemzően ne lőjük öt foknál melegebbre (biztos, ami biztos). Azért páronként legalább egy törölköző (például MSR Packtowl, pici és olyan gyorsan szárad, mint tankenyér) is legyen. Derékalj nem kell. Komolyan. További hasznos dolog (hacsak nem igen meleg (hegyi terminológiában ez 20-25 fok feletti napi középhőmérséklet) helyre készülünk) valamilyen membrános vadásznadrágot venni, mert erősek, halkak és vízállóak (a jobbak igen jól is lélegeznek), így megspórolhatjuk az esőnadrág tömegét. Amennyiben nincs vadászgatya, azonban mégis menjen a tatyóba esőnadrág. Tartalék zokni, mégiscsak társaságban alszunk (na persze nem ez az elsődleges szempont, de akkor is…) és nadrágszíj (akár életet is menthet végtagi sérülések esetén), melyen érdemes azt alapvető túlélődolgokat tartani (kés, tűzgyújtó, stb.).
Verdikt: Készítsünk (akár ezen cikk alapján is) egy checklist-et, vagy inkább többet (mindeféle úttípushoz, például hüttézés-sátrazás, nagyzsákos-kiszsákos, önellátó-konyhás) egyet. Amit minden út előtt automatikusan végigellenőrzünk. Kipróbált dolgokkal mozogjunk a hegyen (használat előtt mindig ellenőrizzük dolgaink állapotát, főleg a romlandó jellegű tartalmakat és az elemeket). A térkép se legyen ezeréves. És még két dolog: hívjuk fel a hüttét indulás előtt, valamint soha ne hagyjuk fent a szemetünket a hegyen, AMIT FELVITTÜNK, AZT HOZZUK IS LE! Kellemes hétvégét!
Tevékenység: egy- vagy néhány napos túrák
Külső anyag: Microrip Nylon
Tömeg: 1.250 gramm
Vízállóság: széria raincover
Ahogyan azt már említettük, a Deuter táskákat a világ számos pontján tartják a legjobb hátizsákoknak. Mostani tartós-tesztünkben a Deuter egyik legkedveltebb (vásárlók és másolók által egyaránt) szériájának már kifutott, legnagyobb darabját, az AC Lite 25-öt vesszük górcső alá.
A több éves használat bizony gyakorta meglátszik a holmikon, még a legjobbakon is. Főleg azokon, melyek relatíve könnyű anyagokból (hát ez itt éppen határeset, de nem olyan nehéz mint a canvas vagy a bőr az biztos) készülnek. Na ez a táska ez alól (is) kivétel. Az anyagválasztás ebből kifolyólag tökéletes. Egy csat, egy cipzár, egy varrás nincs rossz helyen, nem ment tönkre az évek alatt. Nem is csoda, hiszen ez a konstrukció az egyik legkiforrottabb a világon. A stílusa csuklyás, mint a legtöbb Deuteré. Hátrendszere az „air-hátas” típusok közül a belépő Aircomfort. Semmi extra, csak a szokásos szépen feszített háló. Nincs állítási lehetőség (persze ez csak a hátrendszerre igaz), de nem is kell. Egyaránt kényelmes férfinek, nőnek. Nincs szükség a bonyolultabb rendszereknél megszokott női és férfi változatokra. További fontos és meghatározó tulajdonsága az egyszerű konstrukción és a kiváló anyagokon kívül a masszivitás. A stabilitása így több mint megfelelő. Persze lehetne jobb is, mert a derékpántok csak vékony hevederek, csak a veséknél vannak kipárnázva (igaz ott jól), nem kényelmetlen, csak nehezebb terheknél (8 kg felett) kellene az a kis extra. A vállpánt jól tömött, a mellszíj a megszokott elasztikus, kényelmes darab. Összességében a hibák nem zavaróak, csak az veszi észre, aki külön ezeket figyeli…
A raktér ellenben szembetűnő módon nem adja érzésre a 25 litert. Ennek a domború, a raktérbe domborodó hátmerevítő-rendszer az oka. Nem lehet olyan jól és szépen pakolni, mint a pálcás Speed Lite szériát. Ellenben annál sokszor merevebb és masszívabb. Valamit valamiért. Ám az kicsit bosszantó, hogy nagyon gyömöszölni kell a nagyobb dolgokat (például hálózsákot). Emiatt és persze a Speed Lite 30-hoz képest adott 400 grammos extra tömege miatt meggondolandó, melyiket válasszuk hosszúhétvégékre. Nagyon szűk érzetre és gyakorlatban egyaránt. Tényleg csak egy-két napos kiruccanásokra fér bele elég cucc, azokból is csak a nyáriakra és inkább csak a hüttékbe. Ez a szegmens csak gyengének minősíthető, azzal a kitétellel, hogy emiatt jobb a hát szellőzése, valamint a legtöbb air hát ugyanilyen problémákat vet fel. Nagyok a kulacszsebek, melyekbe így a másfeles palackok is beférnek, de alapjában véve inkább a literes kulacsokat kedveli, azokat még stabilan is tartja (emiatt került a tesztpéldányra némi upgrade). A csuklyában egy kívülről hozzáférhető zseb van, amiben minden extra kimerül egy kulcsrögzítő csattal. Hiányolom az alpesi vészjelzéses bélést… Nagyon jó és nem kérne kenyeret (bezzeg a Speed Lite). Ezenkívül egy kicsi, de cipzáras belső értéktartó zseb és természetesen a vizes tasak helye. A szokásos deuteres, egyoldalas túrabot-tartók is benne vannak (ebből is látszik, hogy ez egy trekkingtatyó). Nem extra ma már az integrált raincover sem, reflektív deuter logóval (a táskán szintén).
Verdikt: Kicsi is és viszonylag nehéz, de talán pont emiatt (nem lett agyonpakolva és masszív) elképesztően tartós. Nagyon jó minőségű és ez az igazán fontos. Persze drága is volt (kb. 100€), de több száz kilométer után is ugyanolyan friss és kiváló, mint amikor lekerült a bolt polcáról. Ez egy érdekes táska, mert én nem kifejezett szeretem az air hátakat, de ez tetszett, mert nem szeretem a nem ultralight táskákat, de ez tetszett. Jó kis táska, annyi biztos (minden kompromisszumával együtt). Kár, hogy kiváló használhatósága csak gyenge kihasználhatósággal társul.
Hogy milyenek a Merrell cipők általában? Jók és kényelmesek, ráadásul (bár ez kicsit szubjektív) design terén is meglehetősen erősek, minden lábbelijük jellegzetes függetlenül attól, hogy saru vagy trailcipő. Ez mondjuk funkcionális szempontból olykor nem a legésszerűbb (gondoljatok csak a túl sok darabból összevarrt cipőkre).
Régóta hordunk Merrell lábbeliket hétköznapra és hazai ösvényekre egyaránt. Eddig mind tartós volt és kényelmes, ám egyik sem volt Gore-Tex. Mivel a Meindl és a Salomon esetében nagyon jó tapasztalatokat szereztünk a Gore-Tex Performance Comfort Footwear technológiáról, így úgy gondoltam méressenek meg Merrell-ék is a GearMag mérlegén. Hát, jól gondoltam…
Jól, ugyanis a tesztelt cipő, nem extrém körülmények közötti esős utcai (nem erdei, sáros ösvényen) használat alatt is olyan gyönyörűen beázik, mint egy elhanyagolt bothy a Skót-felföldön. El sem tudom képzelni, hogy ennyire vonzanám a hibás darabokat. Úgy gondolom, hogy a beszállítóknak át kellene gondolnia, hogy kinek szállítanak, és hogyan tartják kontroll alatt a piacra kerülő termékek minőségét, mert ez bizony erősen rontja az ő imázsukat is. Ráadásul nem szerencsés egy elvileg nedves körülmények közé tervezett cipőnél olyan anyagot/anyagokat (disznóbőr) választani, melyek, ha egyszer átnedvesednek, két napig tart mire szabályos körülmények (kivett talpbetét, lazított cipőfűző, szobahőmérséklet) között megszáradnak. Úgy általában azt sem értem, hogy egy esős időre tervezett (a Merrell szerint ráadásul Pro Trail) cipőnek miért kell millió-egy darabból állnia. Bár igaz, hogy ennek a Chameleon3-nak létezik egy limitált szériás Monsoon névre hallgató változata (szintén Gore-Tex), ami kevesebb darabból áll és alapjában véve nem is bőr (bár ahogy hallom azzal is vannak vízállósági problémák…). Mindezek mellett a sok darab miatt vastag és nehezen lélegzik, így meleg, de mivel alapjában alacsony a szára, nyári cipőnek gondolnám… Mit mondjak, ez sem pozitívum. Mostmár szívesen kezdeném a jó dolgokat, de van még tovább a feketelevesből. Ugyanis az első két héten halálra töri a lábat. A cipő nagyon merev, ám mivel alacsonyszárú, a boka alatt rendszeresen vág, a sarka meg nem elég képlékeny. Ez eléggé szégyenletes, hiszen már nehéz B/C bakancsoknál is megoldották ezt a kérdést (Meindl MFS System).
A jó dolgok (mint már sokszor) a Vibram talpnál kezdődnek. A mintázata sárban is jól kapaszkodik, ám nedves kövön eléggé csúszik. Érdemes odafigyelni rá a kitett ösvényeken (csakúgy a városi macskaköveken). A másik – szinte az egyetlen igazi pozitívuma – a design. És ez az igazi bizonyítéka annak, melyet olyan-amilyen tudásából már sejtettünk is, hogy ez a Merrell marketingszövegével ellentétben nem egy protrail túracipő, hanem egy sportos utcai viselet az ilyen stílusban öltözködőknek.
Verdikt: Sajnálom, de ez is egy jó példa arra, hogy hogyan lehet tökéletesen feleslegesen elkölteni azt az ötezer extra forintot, amelyet a Chameleon3 Ventilator Gore-Tex változatért kérnek a normálhoz képest. Ráadásul nem tartom a tudásnak megfelelően korrektnek a hazai árazását (29.990 Ft). Véleményem szerint (legalábbis a tesztpéldány) nem éri meg az árát, ám jól néz ki. Amennyiben újra választhatnék, a nem GTX-re tenném a voksomat.
Bizonyára mindenki találkozott már cipzárral. Ez az okos kis eszköz, melyet Whitcomb L. Judson amerikai úriember szabadalmaztatott 1893-ban és mai formáját (húzókocsis szerkezet) Gideon Sundback révén 1913-ban nyerte el, mára az egyik legfontosabb textilipari nyitó-záró eszközzé vált. Jelentőségét az outdoor-iparban különösen nagynak tekinthetjük. Persze ez az eszköz sem olyan egyszerű, mint amennyire hozzászoktunk…
A cipzáraknak alapvetően négy főtípusa létezik. Az outdoor-iparban ezek között is kiemelkedően fontos a fröccsöntött műanyag (VISLON) és spirális-zárláncú (COIL), melyek mellett a fémfogas és a fogazat nélküli (igazából ez nem is cipzár, hanem húzózár) cipzárak is jelentősek.
A VISLON cipzárak azért olyan népszerűek, mert rendkívül erősek és megbízhatóak (kis meghibásodási arány). Mindemellett gyorsan és könnyen járnak. Sajátos kialakításukból kifolyólag reverzibilisek, vagyis csakis a cipzárkocsi kialakításától függ, hogy melyik oldal kerül kívülre és melyik belülre. Ez a nagy előnye egyben a hegymászó-felszerelések esetében a nagy hátránya is, hiszen így nem zár tökéletesen szél- és esőmentesen. Emiatt az ilyen típusú cipzárakhoz hátsó, vagy első flapni (takaróanyag) szükséges, mellyel nő a teljes ruházat tömege, ami ugye nem éppen kívánatos szempont ebben a szegmensben. Nagy használati igényű soft- és hardshellek, valamint bélelt termékek (például hálózsákok és kabátok) esetén alkalmazzák, mert relatíve kis eséllyel csípi be a szélanyagokat. Ráadásul a VISLON sokféle változatban konfigurálható, egészen pontosan zártvégű (kötött hossz, ütközőkkel), nyíltvégű, kétutas (nyílt és zárt végű) és duplacsúszkás változatban.
Ezekkel szemben a COIL húzózár egy ellentétes emelkedési ritmusú műanyag spirálpár segítségével működik. Jó tulajdonságai közé sorolják a kis tömeget, és a relatíve komoly zárást. Ez a típus kötött oldalszerkezetű. Ebből is fakad a jó záróképessége. Amennyiben reverz varrják be, akár tizedmilliméteresre is szűkülhet a rés a két laptextil között. Gyakran alkalmazzák fleecek esetében, mert így flapnimentesen (sokkal kényelmesebben) oldható meg a zárás. A COIL-ok fejlettebb változataiban a háttextil egy szilikonos réteget kap, mellyel a vízzel és széllel szembeni ellenállás a sokszorosára növelhető. Ezeknek a szilikonrétegeknek a jellemző tulajdonsága, hogy mivel puhák, az anyagok által hagyott tizedmilliméteres réseket is képesek képlékenyen egymásba nyomódva zárni. Okos ötlet. Az ilyen cipzárakat a köznyelv vízálló cipzárnak is nevezi (ez nem egészen igaz, de esőállóak, az biztos).
Az outdoor iparban a fém cipzáraknak csupán a nehezebb vadász- és motorosruházat esetében van létjogosultsága. Magas teherbírásáért relatíve nagy tömeggel és kis megbízhatósággal (nagy meghibásodási ráta) kell fizetni.
A modernebb szerkezetek közül mindenképpen kiemelendők a fogazat nélküli húzózárak. Ezek képesek az outdoor ipar legnemesebb sztenderdjeinek is megfelelni (bár igaz, hogy éppen nem itt, hanem a motorosruházat esetében terjedtek el). Közülük kiemelendő a Gore Lockout Closure rendszere. Ennek lényege, hogy nem fogak, hanem sínek működnek benne. A Lockout Closure esetében három sín csúszik be a szemközti három vájatba. Az eredmény? Tökéletes víz és szélállóság, könnyen csúszó szerkezet, kívülről lapos, letisztult és esztétikus látvány. Hátránya, hogy a hagyományos cipzárak óriási tömegtermelésével szemben igen kis mennyiségben gyártja a Gore. Egyszóval ez a technológia cipzárszinten méregdrága (valószínűleg ezért terjedt el inkább a sokkal magasabb árfekvésű motoros felszerelések terén).
Mára igazából minden outdoor alkalmazásban vegyesen használják a pin-lock (vagyis tűs), a non-lock (vagy laza) és az automata (automatic-lock), esetleg félautomata cipzárkocsikat. Így ezek általános tulajdonságairól csak annyi kitérőt érdemes tenni, hogy a pin-kocsik a leghajlamosabbak a kopásra.
A Gore mellett több nagyobb cég is foglalkozik húzózárak készítésével, melyek közül egyértelműen kiemelendő a világelső YKK.
A cipzárak műszaki adatai esetén több dolgot is figyelembe kell venni. A fent említett általános működési típuselvek és szerkezet mellett fontos a záróláncolat szélessége (helyenként megadják a textilszalagok teljes szélességét is) és a különféle szerkezeti elemek szakítási ellenállása (erőegységben megadva).
Verdikt: Általános útmutatásként elmondható, hogy a nem vízálló daraboknál a reverz coil, a vízállóknál pedig a szilikonozott reverz coil (vízálló cipzár), esetleg a Lockout Closure a preferálandó. A VISLON viszont könnyed és egykezes, strapabíró és flapnikkal megfelelően vízálló is, egyszóval Jolly-Joker.
