2009. október 31., szombat

TESZT: RP Outdoor Duplex Boy Dzseki






Belégzés… 3 in 1 többfunkciós dzseki (kicipzározható thermo dzseki), hegesztett varratok , hónalj szellőző, kicipzározható hószoknya, levehető, állítható kapucni, 2 vízálló első zseb, 1 hátsó zseb (kapucninak), napóleon-zseb, 1 zseb a csuklónál, 1 belső zseb, síbérlettartó, tépőzárral állítható kézelő, gumis csípőösszehúzó …kipárolgás!

Aszongya ruházat, protektív réteg… megvan! Még nem is kezdték felszámolni a bolthálózatot, de nagyon kedves akciókkal szolgáltak évről-évre áRPiék. Így sikerült ehhez a „kezdésnek nem rossz” kabáthoz hozzájutnom potom 15.000 forintért. Lassan három év távlatából tényleg jó, de vannak rajta koszfoltok is.

A leírás alapján szép sítúrák vagy magas, havas hegyek juthatnak eszünkbe, én az elsőt inkább kihagyom, mert még életemben nem síeltem, de majd gondolok a szánkózásra vagy popsitepsizésre helyette hófútta kishazánkban. A hegyek azonban jöhetnek. Az AKCIÓ! feliratnak engedve beosonunk az üzletbe, és adj neki! Az S-XXL méretek közül kiválasztottam a magamét, láthatósági korszakomból kiindulva a piros-fekete színt és vártam a hideget… mert nyáron vettem. Mivel kizipzárazható a polár bélése, elég volt egy kis lehűlés, és már próbálgathattam is.

Kezdjük kívülről: külsőre nem is igazán pufi, de nem is szorosan testhezálló. Kapucnija több helyen állítható, levehető és eltehető, a kabát nyaka, csuklója és az alja összehúzható. Hossza nem túl nagy, de a tökünk sem fog lefagyni miatta. A varratoknál első ránézésre nem fog beázni, a zipzárak erősek, ahol kell tépőzáras/patentos vagy sima rejtést kaptak, és mindegyik húzókáját meg tudjuk fogni kesztyűben is! A csukló tépőzárának gumis fogója kimondottan praktikus. A zsebek mennyisége és elhelyezése is praktikus, ehhez jön még a polár bélés két zsebe, melyet természetesen csak pulóverként használva élvezhetünk. A hónaljszellőző szintén hasznos és könnyen kezelhető. A színválaszték megfelelő, de ahogy nézem, évről-évre változik.

A Duplex Boy Dzseki anyaga RP.Tech 2, mely lélegzik, és kint tartja azt a mostoha időt, amit jobb elkerülni! Ehhez a kabáthoz 5000 mm külső vízállóságot ír a gyártó, melyet a Teflon® impregnálás biztosít! Ezt a komplex védelmet a laminált rétegekkel és mikropórusos poliuretán filmmel érik el. Erről a kabát és a polár belsejében is kis hímzett ábra értesít minket. Reméljük beválik…

Miután eleget vártam a zord időket, végre valahára eljött, és élesben kipróbálhattam a kabátot. Helyesebben magam mentem a hideg elébe. KrivánKrivánKrivánKriván! A hőmérséklet -7 Cº, szélcsend, napsütés, hó. A hőérzet és a tényleges hőmérséklet között jelentős a különbség, amit a kizipzárazás és a homlokon kifagyó izzadságcseppek kontrasztja is jelzett. Felfelé a közel 1,5 kilónyi kabát+polár kombót levéve vagy szétnyitva gyalogoltunk, de felérve a csúcsra rövid időn belül érezhető volt a valóság. Kabát fel, zipzár fel, pántok behúz, hószoknya bepatent, kapucni fejre, hónaljszellőzők felhúz! A hőszigetelés kitűnő! Bár a polár belső nem tekinthető önmagában melegnek, a kabát szélálló és vastag anyagának köszönhetően elegendő hőszigetelést biztosít az igényeinkhez. A hőmérsékleti alsó határát nem ismerem, de praktikusságából adódóan még bátran lehetne lejjebb menni!

Az első komoly próbát kiállta. De csak most jött a java! A továbbiakban átnyergeltünk a hegység másik részére, amivel önmagában még nem lenne baj, de az időjárás is változott. Összeálltak a felhők, várható volt havazás, lejjebb akár eső is. De először csak az 1200 méteres hátizsákos emelkedőzés várt ránk. A hőszigetelés/szellőzés jól működött, nem éreztem izzadtnak magamat. Így érkeztünk meg a Zbojnicka menedékház kellemesen meleg konyhájához. Miután puff-ra zabáltuk magunkat, megittuk a lehetséges forralt bor készletet és átaludtuk az éjszakát, jött a fekete leves. Az éjszaka folyamán nagyjából 10 cm hó esett, ami először csak a további útiterveket módosította. Lefelé indulva szembesültünk azonban a pechünkkel, mert az újrakezdődő havazás 2000 méter alatt esővé vált, az útból patakot csinált, minket pedig áztatott. A túra nem volt kellemes, de a kabát kitartott. Kívülről úgy nézett ki, mintha teljesen átázott volna, de az anyag belül száraz volt, a polár bélés sem nedvesedett át. Jól működött.

Ez azonban csak fél év és csekély használat volt. Jöttek a téli túrák, utcai hordás, koszolódás, stb. Csodát természetesen nem vártam tőle, de meglepett, hogy viszonylag rövid használat után a Tátrában átélt élmények nem ismétlődtek. A kabát elvesztette víztaszító képességét. Most rögtön lehet közbevágni, hogy „de mi van az impregnálással?”! Pont ez itt a lényeg. A használatnak köszönhető amortizáció teljes tudatában eljött a mosás és az impregnálás ideje. Ehhez az ajánlott NIKWAX gépi mosó- és impregnálószert használtam, de az eredmény valahogy elmaradt. Azt nem vártam, hogy az égi áldás ezek után apró golyócskákként szaladgáljon lefelé az impregnált felületről, de meglepett, hogy a kabát víztaszító képessége mennyit csökkent! A kényes részeken – hátizsákpánt, csukló, zipzárak környéke – viszonylag hamar átnedvesedik a külső rész. Ha a polár bélés benne van, még egy ideig nem érezzük az átázást, de nem lenne jó így érkezni egy menedékházba, ahol már nincs hely/lehetőség a szárításra!

Egy másik, apróságnak tűnő, de mégis bosszantó hiba: a kabátban a polár bélést zipzárral és kicsi gumis hurkokkal tudjuk rögzíteni. Utóbbit a csuklónál és a nyaki résznél találjuk meg. Ennek köszönhetően ha kibújunk a kabátból, a polár ujja nem jön velünk. Mindez néhány hónapig működik, aztán a kis gumis hurkok kezdik felmondani a szolgálatot. Most ott tartok, hogy az egyik ujjon 1, a másikon egy sem létezik, a nyaki 1 darab pedig még szolgál. Kezd a dolog kényelmetlen lenni, de egy kis sufni-tuninggal (varrás) megoldhatjuk a problémát.

Az RP Duplex Boy Dzsekijét alapvetően jónak értékelem a tapasztalatok alapján. Jó a kialakítása, praktikus állítási és pakolási lehetőségekkel lett felvértezve. Anyaga erős, bírja a kiképzést. A polár bélés kivehető, a kabáttal összerakva jó hőszigetelő képességgel rendelkezik. A hószoknyával együtt hazánk téli túráin és a magasabb hegyekben is megállja a helyét. Túrázásra és síelésre is megfelelő, bár utóbbiról tapasztalat híján nem adhatok „objektív” véleményt.

A feketeleves: a kivehető polár bélés praktikus, de önmagában vékony, pulóverként csak átmeneti időben használható. A kabáthoz eleinte rögzíthető, de az erre szolgáló gumis hurkok a dzsekimnél rövid idő után felmondták a szolgálatot. A komplex képességekkel rendelkező, légáteresztő és víztaszító kabát-anyag szintén kevés használat után kezdi beadni a kulcsot. 3 év (helyesebb a három szezon!) után sem használhatatlan, de a csukló, a hátizsákpántok és a kopó részek környékén impregnálás után sem vízhatlan. Lehet, hogy elsősorban síelésre tervezték, mert ott kisebb eséllyel találkozunk esővel, de túrázásnál már kellemetlen lehet! Ezek után a kb. 30.000 forintos eredeti ár már elgondolkodtató. Ha vásárlásra adjuk a fejünket tudnunk kell, hogy egy kompromisszumos megoldást vehetünk birtokba vele a kabátok terén! Ebben viszont jó!

2009. október 29., csütörtök

MAGAZIN: Komolyabb hálózsákok II.


Az alvás komfortját két tényező adja egy múmia-szabású hálózsákban. Az egyik a mozgásszabadság mértéke, a másik a hőtartás (vagyis, hogy milyen meleg egy hálózsák). Sajnos a kettő egymással ellentétben áll, így érdemes pár dolgot e sajátosságokról is megemlíteni.

Nyilvánvalóan kényelmesebbek a nagyobb belső térrel szolgáló modellek (ez alatt a szélesebb vállszabású darabokat értem). Ezt nem kell elmagyarázni, több hely, több komfort. Ezzel szemben a maximális hőtartó kapacitás pont akkor érhető el, ha a zsák pontosan passzol a testhez, vagyis mozgásszabadság szempontjából szűknek mondható. Minden attól függ, hogy milyen az alvás-stílusunk. Izgő-mozgók válasszanak bővebb szabású zsákot, de ezért meg kell hozniuk az áldozatot a súly és a hőtartás oltárán.

A hálózsákok tölteteiről már esett szó az első cikkben, a szigetelés szerkezetéről azonban még nem. Itt is különbséget kell tenni a pehely és a szintetikus zsákok szerkezetében. A hálózsákokban a töltet az úgynevezett baflikban található (a legközelebb álló magyar kifejezés a cella). Ezen baflik kivitelezése sok dolgot befolyásol.

A pehely zsákokban a töltőanyag egyedi tulajdonságai miatt három alapvető konstrukció alakult ki az évek során. Az első és leggyakoribb a kazettás elrendezés, melyben a baflik (és a héj- és bélésanyag) között egy fal található. Előnye, hogy meglehetősen stabilan tartja a helyén a töltetet, így őrizve meg a mozgás közbeni deformáció melletti szigetelőképességet. Komolyabb technológia az átfedéses-kazettás módszer. Ebben a baflik egymásba kapcsolódnak, pontosabban a válaszfal közöttük nem függőleges, hanem téglaszerű fedés alakít ki a cellák között. Kivitelezése bonyolult, ezért csak a legdrágább zsákok sajátja. A harmadik és egyben legegyszerűbb az átvarrásos technológia. Ekkor egyszerűen összevarrják a két oldalt, válaszfal nélkül. A melegebb hőmérsékletre készített ultralight hálózsákok sajátja. Nagy problémája, hogy a varrások mentén nincs (vagy nagyon összenyomott állapotban van) szigetelőanyag, így itt érezhetően hőt veszít a zsák. Csak specialistáknak ajánlom (elsősorban nyári hut-to-hut túrákra).

A szintetikus zsákok a töltőanyag kialakítása miatt komolyabb technológiákat is felvonultathatnak, hiszen nem köti meg a töltet a tervezők kezét. A leggyakoribb módszer az úgynevezett Z eljárás. Itt a baflik lényegében nincsenek egymástól elválasztva (így nem is igazi baflik). Az egymásba Z alakban csúsztatott (akár különféle tulajdonságú) töltőanyagokat egyaránt rögzítik (hegesztik, vagy varrják) a béléshez és a héjhoz. Így jön létre a nem baflis kinézet. Előnye a rendkívüli technikai variálhatóság, hiszen úgy válogatható benne össze a szigetelés, hogy az akár külön hozzáigazítható a test-hőtérképéhez (ráadásul rengeteg szigetelőanyag van a legkülönfélébb technikai paraméterekkel). Hátránya, hogy általában összefüggő (vagyis leginkább hosszúszálas) töltőanyagokkal érhető el bennük a legnagyobb tartósság, így tömegük és összenyomhatóságuk némiképp korlátozott. A másik megoldás a pehelyzsákoknál látott bafli-elrendezések egymásra rétegzése, vagyis a réteges elrendezés. Leggyakrabban kazettás, vagy átvarrásos rétegek fedik egymást, természetesen átfedéssel. A felső réteg a héjhoz, az alsó a béléshez kerül hozzávarrásra, így köztük egy levegővel teli réteg is marad, tovább növelve a szigetelőképességet. Ez a klasszikusabb megoldás. Olcsóbb technológia, leggyakrabban ilyennel találkozhatunk.

A hálózsák héj-anyaga rendkívül fontos (főleg a pehely töltet esetében), mert ettől függ a hálózsák tartóssága, minőségérzete, kényelme és nem utolsó sorban bivakolásnál az ember élete. Pehelyzsákok esetében a tollszárak hegyét is ez tartja távol a testünktől (jobb esetben). A legtöbb zsák a szabad ég alatti alvásra (csak mérsékelten) már a gyárban fel lett készítve. Külső anyaguk általában ripstop nylon, vagy más nylon (például Tafetta), melyet DWR (Durable Water Repellent) kezeléssel tesznek szennyeződés és vízlepergetővé. FONTOS: a DWR önmagában nem tesz vízállóvá egy hálózsákot! Ezek a zsákok inkább csupán mérsékelten szélállóak, valamint a harmatot bírják valamelyest. Érdekes dolog, hogy minél finomabb egy héj, annál sérülékenyebb, vagyis a finomság áldozat a tartósság oltárán. Rendszeres bivakolás esetén be kell szerezni egy bivy-zsákot, mely legyen eVent vagy GTX.

A cipzárak konstrukciójában három alaptípus létezik. Szélcipzáras-háromnegyedes (jobbos vagy balos), dupla-feles-szélcipzáras (mindkét oldalon fél hosszig vannak a cipzárak, melyet általában kétkocsisak; kiváló sátorban való tevés-vevéshez), valamint a felénk ritka, de nagyon jó központi cipzáras (pont, mint a kabátoknál). Mindenki válasszon magának megfelelő darabot. Ez egy szubjektív szempont. Bár arra figyeljetek, hogy a cipzár alatt legyen perforált rész, mert így a cipzárkocsi nem csípi oda a hálózsák anyagát.

Sok apróság van, amitől még jobb lehet egy zsák. A teljesség igénye nélküli apróság-lista: belső cipzáras értéktartó-zseb, jól pozícionált kapucni-állító, hosszabb cipzár húzókák, trapéz keresztmetszetű lábtér (így sokkal kevésbé restriktív a zsák, tehát kényelmesebb, főleg nagylábúaknak).

Úgy gondolom, hogy ennyi információ elég lesz a megfelelő hálózsák kiválasztásához. A hálózsák fontossága az esőhéjhoz és a bakancséhoz hasonló, ha másra nem is, erre a három elemre ne sajnáljuk a pénzt és a körültekintést!

2009. október 26., hétfő

MAGAZIN: Komolyabb hálózsákok I.


Kezdem ott, hogy mi is az a komolyabb. Én ez alatt a hátizsákosoknak készített technikai hálózsákokat értem, melyek 99,9%-ban a „múmiának” nevezett formát követik. Ezeket két alapvető csoportra lehet bontani, aszerint, hogy milyen töltettel készítik őket. Ez a két csoport a szintetikus (modern) és a pehely (klasszikus). Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya. Általánosságok vannak, de ezeket (főleg a szintetikus töltetek sokfélesége miatt) nehéz felállítani. Alapvetően igaz, hogy a pehely nem szigetel, ha nedves, viszont cserébe rendkívül könnyű és a szintetikus töltetek 90%-nál jobban kompresszálható. A szintetikus töltetű hálózsákok nagy előnye pedig az, hogy nedvesen is megtartják szigetelőképességüket, valamint töredékébe kerülnek a pehely-töltetű zsákoknak. Mivel ez meglehetősen kevés így, ezért megpróbálom jól összefoglalva leírni az egyes termékeken megtalálható információk értelmezéséhez szükséges dolgokat.

Ami minden hálózsáknál az első és legfontosabb adat, az a hőmérsékleti tartomány. Rendkívül sok tévhit van ezzel kapcsolatban. Alapvetően ezért is hozták létre az Európai Unió szabványokkal foglalkozó szervei az úgynevezett EN 13537 tesztmetódus-rendszert. A hálózsák bemérése szabványosított körülmények között zajlik, a következőképpen. Egy technikai hosszú aláöltözetbe bújtatott Dummy-t (szenzorokkal teleaggatott próbababa) behelyeznek a mérendő hálózsákba, majd egy klíma-kamrába helyezik, alá, pedig egy önfelfújó-matracot tesznek. Hűtenek és számolnak, majd kikalkulálnak egy hármas értéket. Melyben sok más mellett a nemek közötti különbségek is le vannak fektetve. Így tökéletesen alkalmas általános etalonnak. Ez azért fontos, mert nők sokkal érzékenyebbek bizonyos biológiai tulajdonságok okán a hidegre, vagyis hamarabb kezdenek el fázni. Az EN 13537 metódus végeredménye tehát három hőmérsékleti adat (metrikus országokban Celsius-fokban, angolszász államokban Fahrenheit-fokban). Ebből a legmelegebb érték az úgynevezett EN Comfort szám. Ez a leghidegebb hőmérséklet, melyben még egy átlagos nő kényelmesen tud aludni. A középső szám az úgynevezett limit érték (hivatalosan EN Lower Limit Rating), mely egy átlagos férfi kényelmes alvásának alsó hőmérsékleti határa. A harmadik értéke (a legalacsonyabb) az extrém (EN Extrem Rating), mely az a legalacsonyabb külső levegőhőmérséklet, mely egy átlagos nő számára a túlélési helyzet (Hypothermia kialakulásának határa) alsó értéke. Könnyű belátni tehát, hogy az extrém értéket csak egy amatőr figyeli, akinek fontos az egészsége, sőt az élete, az nemétől függően a komfort- (nő), vagy a limit-értéket (férfi) nézi. Komolyabb átgondolással sok szenvedést és álmatlan éjszakát lehet megspórolni, az egészségkárosodásról nem is beszélve. Általánosságban leírható, hogy a nyári szezonra 5°C (nőknek komfort, férfiaknak limit) feletti zsákot, három évszakos használatra (ilyennek minősül a hüttézés is, mert ott nem nagyon szoktak fűteni) 5°C-tól -12°C-ig jó zsákot (nőknek komfort, férfiaknak limit), télire -12°C-tól -25°C-ig (nőknek komfort, férfiaknak limit) ajánlott beszerezni. Extrém magashegyi körülmények, vagy sarki expedíciók (értelemszerűen téli tajgai természetfilmezés és hasonló hőmérsékletű területek meglátogatása is) ennél hidegebb időre tervezett hálózsákok is léteznek (akár -40°C alatt is).

A következő és rendkívül sok dolgot meghatározó tulajdonság a töltet. Hatással van olyan dolgokra, mint az azonos hőmérsékleti képesség melletti tömeg, a tartósság, a nedvesség-tűrés, a csomagméret és nem utolsó sorban az árcédula. Amint azt a bevezetőben is említettem, alapvetően két fajta töltőanyag van: pehely és szintetikus.

A fentebb említett sztereotípiák mellett a pehelyről illik tudni még néhány hasznos dolgot. Pehely zsákot csak az válasszon magának, akinek nincsen libatoll-allergiája. Használjunk hozzá kiegészítő bélést a mosások számának redukálása érdekében, mert a pelyhet (főleg az első osztályú kelet-európai libapelyhet) nagyon megviseli a mosás. A libapehely (goose-down) melletti viszonyszám (800- 750- 600-), a fill power azt jelenti, hogy hány köbhüvelyk (1 köbhüvelyk = 16,38 köbcentiméter) térfogatú egy uncia (28,35 gramm) betöltendő pehely. Minél magasabb ez a szám (vagyis azonos tömeg mellett nagyobb a térfogat, tehát nagyobb az egységnyi tömegre eső szigetelőképesség), annál jobb minőségű a pehely-zsák és persze annál drágább (igaz ez persze az összes pehely töltetű ruhára is), mert azonos teljesítményt kisebb tömeg mellett ad le.

A szintetikus töltőanyagok sokkal nagyobb szórást mutatnak. Az igazi csúcs szintetikus töltetek (Thermic Micro, MTI 8) majdnem olyan jók, mint a pehely, csak a nedvességet sokkal jobban bírják. Sokféleségük közül két alapvető változat emelkedik ki, az egyik a rövidszálas típus (kisebb tartósság magasabb összenyomhatóság), a másik a hosszú (folyamatos) szálakkal operáló változat (tartósság, nagyobb csomagméret). Az elsőre jó példa a Thermic Micro, vagy a PrimaLoft, míg hosszúszálas például a Climashield.

A következő részben a szabásokkal és konstrukciókkal folytatjuk…

2009. október 15., csütörtök

MAGAZIN: Hogyan válasszunk outdoor lábbelit?


A hegymászó, túrázó, vagy green-outdoor (horgászat, vadászat és társaik) művelő legfontosabb felszerelése a lábbelije. Bárhová is merészkedik, a lábbeli az (amennyiben megfelelően választották ki), melynek feladata megőrizni az élvezetes perceket, a biztonságos pillanatokat és a száraz zoknikat. Egyszóval tisztább, szárazabb és biztonságosabb érzést nyújt…

Az igazság az, hogy sokféle megközelítés létezik. Itt is van old-school, new-school, amerikai iskola, európai iskola és a többi… Mivel mi Európában élünk az európai iskolában gondolkodunk. Ennek alapjait a Meindl cég és néhány másik alpi székhelyű manufaktúra (Raichle, Lackner) fektette le. Igazából A-tól D-ig tartó skála néhány köztes állapottal egy meglehetősen jól használható beosztás, hiszen a felhasználás földrajzi környezete alapján képez kategóriákat, mely nekem különösen kedves gondolatmenet.

Az alapmodellek az A kategóriába tartoznak. Ezeket olyan szabadidős, mindennapi, vagy utazás közbeni tevékenységekre tervezett és készített könnyű lábbelik, melyek nem merészkednek a laza sétautak, kutyafuttatók vagy a városi parkok világánál messzebb. Leggyakrabban szövet, vagy hasított bőr anyagúak. Vízállóságuk mérsékelt, de impregnálással viszonylag jól karban tartható a lepergető-képességük. Általában vízálló-lélegző membránok nélkül készülnek, hiszen nem éri őket olyan igénybevétel, mely indokolná a membránok extra költségeit. Kényelmes, jól szellőző és kedvező árú darabok.

Az A kategóriát nem rögtön a B követi. A két csoport közötti fél kategória a A/B csoport. Ezek már igazi túradarabok, de nem komoly terepre. Talpuk, kiképzésük fő szempontja még mindig a kis tömeg és kényelem. Általában az ilyen cipőket, bakancsokat dombvidékekre, mindenképpen jelölt turistautakra ajánlom. Mivel már gyakran találkoznak vízzel, ezért a kategória komolyabb darabjai már különféle membránokkal is felszereltek, bár ezek általában nem a drágább Gore-Tex Footwear, vagy eVent, hanem olcsóbb anyagok. Ebbe a csoportba tartoznak a klasszikus mid-túracipők, melyekkel már évekig lehet a középhegységeket járni. Kiváló magyarországi teljesítménytúrás darabok.

A B kategória képviselői már Magyarországon nem kihasználható tudású lábbelik. Klasszikus könnyű alpi bakancsok. Robusztusabb talp, erős általában bőr felsőrész, kötelezően békanyelv-rendszer. Jól jelölt alpesi túraösvényekre tervezték őket. Itt már megjelenik az old-school (kívül-belül bőr) és a new-school (Gore-Tex, Sympatex) is. Mindenki másra esküszik, mi is. Legipek az old-school híve, én pedig a new-school pártján állok. Ez egy teljesen szubjektív dolog. Nem foglalok állást, döntsön mindenki maga.

Véleményem szerint a magashegyeket is járó outdoor életérzésű emberek számára a legjobban kihasználható kategória a B/C. Jó masszív lábbelik, vastag bőr felsőrésszel és a rossz minőségű hegyi terepekre tervezett erős, mély profilú talprésszel. Komoly bélésekkel (például Meindl MFS). Itt már alapkövetelmény a Vibram talp, a minimum 2,5 mm vastag bőr felsőrész (kivéve a legmodernebb kompozit anyagokkal épített bakancsok), a viszonylag vastagabb bélésanyag. Old-school és new-school itt is van, hasonlóan a B kategóriához, bár jellemzően itt a membránnal szerelt bakancsok vezetnek, hiszen ezek a bakancsok gyakorta kényszerülnek hegyi patakok vizébe, zuhogó esőbe, vizes fűbe. Viszonylag drágább árfekvésű darabok, hiszen a jobb minőségű bakancsok (főleg a Gore-Tex, vagy eVent, esetleg Sympatex, vagy CTX membránnal felszerelt new-school példányok) ötven-hetvenezer forint körüli árfekvéssel bírnak. Ekkora befektetésnek elsősorban intenzív magashegyi (ám nem hágóvasas) túrák (akár nehéz teherrel is), valamint komolyabb vadászat (téli-nyári természetesen) esetén van értelme. A legtöbb klasszikus hiker számára ajánlom. Igazi vadászbakancsok. Mi ezt a kategóriát választottuk…

A felsőbb kategória két csoportra osztható. A C-s bakancsok már nehezek a klasszikus hegymászásokhoz. Inkább mountaineer, mint hiker darabok (azért írom angolul, mert a magyar nem tesz különbséget a hegymászás két típusa között). Komoly járatlan gleccserutak, keményebb via ferraták (klettersteigek) járóinak optimálisak. Egy részük teljesen hágóvas kompatibilis, másik részük csak elől peremes, de általában ez már ritkább. Nagyon széles skálán mozognak a kívül-belül bőr Vibram Montagna, kézzel varrott talpú („double stitched”, vagy németül „echt zwiegenaht”) robusztus ultrakonzervatív daraboktól (Meindl Perfekt) a Millet Radikal-ig, mely modern, hi-tech anyagokból készül (szénszál, kevlár, Cordura, GTX). A kettő közötti nagyon széles választékkal.

A D kategória már nagyon specializált, igen nehéz és rendkívül robusztus darabokat jelent. A vastag talp, merev felsőrész, kötelező jelleggel hágóvas-kompatibilitás. Egyébként az anyagok a C-s bakancsokhoz hasonlóan széles skálán mozognak. Igényes, nehezen kihasználható, szűk elitnek készült darabok, melyekben óriási szakértelem a virtuóz kézművességgel társul, és ez meglátszik az árcédulákon is. Jégmászáshoz, úttalan magashegységekhez (akár hatezer méter fölé is), extrém nehéz gleccser terephez valók.

Miután kiválasztottuk a tevékenységeinkhez megfelelő kategóriájú lábbelit, érdemes a konkrét választáshoz pár tapasztalati úton szerzett kiegészítő információt figyelembe venni. Az első a méretezés.

Amikor bakancsot veszünk, nem utcai cipőt. Ez triviális, így nem is azon szempontok szerint kell válogatnunk, mint azoknál. Természetesen az A, esetleg néhány esetben az A/B kategóriában vannak olyan könnyű és puha lábbelik, melyek utcai cipőkhöz hasonlóan méretezhetők. Leginkább azonban viszonylag robusztus bakancsokkal van dolgunk, melyeknél általában (kivéve néhány nagyon finom rendszert, mint a Meindl MFS rendszerei) a lábbeli töri be a lábat és nem fordítva. Így nem mindegy, hogyan választunk. Saját tapasztalatom, hogy általában jóval nagyobb bakancsot érdemes venni, mint a lábunk, hiszen amikor (főleg teherrel megpakolva) meredek hegyi ösvényről ereszkedünk, kell hely a lábnak az előre mozgáshoz. A nem megfelelő választás komoly lábujj-fájdalmakat okozhat. Van egy jó módszer. A felpróbált bakancs sarkával egy lépcsőfokra álljunk fel, majd eresszük le az orr részt egy eggyel lentebbi lépcsőfokra (vagyis álljon a bakancsban előre legalább 45 fokban döntve a lábunk). Izegjünk-mozogjunk, figyeljünk a lábujjainkat. Amennyiben így előre ér-érnek, a bakancs kicsi, ha nem, akkor még mindig lehet nagy és pont jó is. Félméretenként haladjunk a pont kicsitől felfelé addig, ameddig már nem érnek ujjaink a bakancs orrához. Ekkor várjunk még egy kicsit, válasszunk olyat, mely az adott méretben a legkényelmesebb. Ehhez természetesen nem elég felvenni-levenni, hagyni kell kicsit felmelegedni.

Apró tippek: Kerüljük a sok darabból összevarrt bakancsokat, mert a varrások mentén elengedhet a cérna. Ezek általában kevésbé tartós darabok (a legjobbak egy-két darabból állnak, például Meindl Super Perfekt (D kat.)). A kategóriák között felfelé haladva egyre inkább preferáljuk a waxolható darabokat (természetesen a bőr felsőrészek között), mert az olajos bőr tartósabb és strapabíróbb, mint a nubuk, ráadásul jobban ápolhatóak. Kerüljük az olyan frekventált helyeken varrott bélésű darabokat, mint például a sarokrész (Achilles-ín tájék), vagy a bokacsont környéke. Kezeltessük esetleges lúdtalpunkat egy megfelelő talpbetéttel, mert nagy fájdalmakat okozhat a „csámpás” láb egy merev bakancsban. Mivel a bakancs nagyobb, mint a szükséges talpbetét (ez törvényszerű és így jó), ezért rögzítsük azt benne (inkább varrjuk, mint ragasszuk, mert a ragasztó nem eltüntethető és tönkreteszi az eredeti talpbetétet, amit egyébként mindig hagyjunk benne a bakancsban). Vastag zokni kötelező a próbálásnál is, az esetleges lúdtalp-betét nélkül nem is érdemes próbálni.

Aki nem biztos a dolgában, keressen fel e-mailben bátran (gearmag.info@gmail.com), ha tudunk, segítünk.