MAGAZIN: Hogyan pakoljunk hátizsákunkba

A túrázó egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb eszköze a hátizsákja. Nagyon fontos tehát, hogy megfelelően használjuk, hiszen a legjobb hátizsák sem teljesíthet képességeihez méltóan, ha nem megfelelő a használata. Ennek két sarkalatos pontja van: a hátizsák beállítása és helyes bepakolása. Ez utóbbi témakörben értekeznék az elkövetkezőkben, ha megengeditek.

A táska mérete és kiképzése (főleg beosztása) sok szempontból befolyásolja a folyamat helyességét. Jelen esetben egy teljesen átlagos nagy hátizsák (Tatonka Kimberley 70) példáján mutatnám be a helyes logisztikát. Ennek a táskának egy nagy (belül osztható) belső rekesze van, melyet csuklyaszerűen zár a táska teteje. Ebben a csuklyában van három kisebb zseb. A táska elején egy extra rekesz, valamint két oldalán kulacstartó hálók és jégcsákány-tartó vannak.

Miért is fontos, hogy a táskánk megfelelően legyen bepakolva? Azért, mert a mélységi aszimmetria felesleges terhelést ró vállainkra, csökkentve ezzel a haladás komfortját és biztonságát. A szélességi aszimmetria pedig ráadásul még veszélyes is lehet, mert egyensúlyvesztéshez is vezethet, a fent említett aránytalan terhelés mellett. Emellett a szárazon tartás és a rendezettség is megoldható egy okos pakolási metódussal és néhány segédeszközzel.

Amennyiben jól meg akarunk tanulni táskát pakolni, meg kell ismernünk azt. A belső merevítéses táskáknak (a külső merevítéstől azért tekintek el, mert hazánkban gyakorlatilag lehetetlen ilyen táskát beszerezni, akinek mégis ennek helyes használatával kapcsolatos kérdései vannak, kérdezzen e-mailben bátran) két fő zónája van. A teher-stabil és a teher-instabil zónák. A teher-stabil zóna az a hely a táskában, amely annyira közel van súlypontunkhoz, hogy az oda elhelyezett elemek egyensúlyi szempontból szinte a testünk részének tekinthetők. A teher-instabil zóna az a rész, ahová bármit is teszünk az a testünk egyensúlyi pontját-vonalát egyértelműen, érezhető módon megváltoztatja. Logikusan kikövetkeztethető, hogy a teher-stabil zóna a hátunkhoz közel, az instabil pedig attól távolodva található.

A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a nehezebb cuccokat a stabil zónába, a könnyűeket pedig az instabilba kell elhelyezni, úgy hogy a háttól távolodva egyre könnyebb dolgok legyenek. Egy alap felszerelésben általában a sátor és a hálózsák a legnehezebb darabok. Ezek kerüljenek a hát közelébe. Együttes tömegük még ultralight felszerelés esetén is minimum 1000-1500 gramm, átlagos esetben akár 5000 gramm vagy több is lehet, tehát sok. A felszerelés többi része mehet a korábban említett csökkenő tömeg, háttól távolodva elv alapján. Az ide kerülő elemek lehetnek a főző és gázpalack (vagy üzemanyag), a derékalj, az elsősegély-csomag, a csajka és evőeszközök, az élelem (bár ez nehéz is lehet és akkor már a stabil zónába kell, hogy kerüljön), az esőhéj … stb. Természetesen a táskába helyezendő dolgok szervezésére léteznek DryBag-nek nevezett kis kompressziós zsákok is. Ezek sok méretben és színben léteznek. Persze ez a nehezebb, de biztonságosabb megoldás a raincoverrel szemben. Előnyük, hogy elképesztően sok helyet képesek megtakarítani a táskában (kisebb hely, kisebb táska, kisebb tömeg, nagyobb szórakozás) és minden elemet szárazon tartanak (még a pára sem nedvesít át semmit). Ez főleg a ruházat és a sátor (ha van) esetében hoz látványos eredményeket.

A táska mélységi balanszával azonos fontosságú a szélességi egyensúly, sőt. Míg az előző csak másodlagosan egyensúlyi kérdés, addig ez elsődlegesen. Érthető okokból egy keskeny, esetleg kitett ösvényen nem csak komfortkérdés az egyensúly. Emiatt kell a táska jobb és bal oldalának egyforma nehéznek lennie. Itt a feladat addig nem is nehéz, ameddig az apróbb cuccokkal kell az egyforma két oldalt kialakítani. Csakhogy a két kulacszsebben lévő kulacsokból, esetleg palackokból (akár 1500 gramm oldalanként) aránytalanul fogy az ital. Persze, ha arányosan iszunk, az megoldja a kérdést, de a szívócső komfortosabb, így emiatt egyensúlyt veszíthetünk. Klasszikus kérdés: komfort vagy funkció? Kinek mi a fontosabb. Szűk ösvényeken szereljünk át szájjal ivásra, amúgy jobb a szívócső (minden felszerelésben benne kellene lennie – 70-80 gramm de óriási komfortnövekedés).

Mindig használjuk a táska kompressziós hevedereit. Ezzel stabilizálhatjuk az esetlegesen mozgó belső cuccokat. Általában ami van a táskán, azt használjuk fel, mert nem véletlen van ott.

Összegzés: Ismerjük meg táskánkat, állítsuk be, pakoljuk be jól és élvezzük a túrát. A pakk ne teher legyen, hanem segítség.

TESZT: Deuter Speed Lite 30

Kategória: kis közepes hátizsák
Tevékenység: egy- vagy néhány napos túrák
Külső anyag: Hexlite 210 Ripstop, Microrip Nylon
Tömeg: 850 gramm
Vízállóság: némiképp vízálló, extra raincover szükséges

A Deuter táskákat a világ számos pontján tartják a legjobb hátizsákoknak. Nincs ez máshogy nálunk sem. Ez két dolgot jelent. Élvezetes tesztperceket és magas árcédulát.

A Speed Lite széria szinte egyedülálló módon könnyű táskákat takar, magas teljesítményt igénylő sportok művelőinek. A négytagú család legnagyobb tagja ez a 30 literes zsák (10-15-20-30 liter és értelemszerűen 300-350-500-850 gramm), mely (ha lehet ilyet mondani) nagyobb a többi 30 literesnél. Miért is? Hát azért mert ennek a merevítése nem lóg be a táska hasznos rakterébe, így annak formája sokkal szabályosabb és jobban kihasználható. A széria összes többi tagja két felső cipzárral operál, ez nem, ez hagyománytisztelő csuklyás darab. Az alacsony tömeg kulcsa a harmad-vékony (210 denieres) anyagban és főként a Delrin fantázianevű kompozitból készített U-alakú merevítőpálca. Ez minden Speed Lite jellemzője (az anyagvastagság kivételével).

A háta – ki hinné – a Speed Lite System nevet viseli, ami gyakorlatban egy formált, de vékony szivacsbetéttel ellátott vékonyka dolog. Nem szellőzik rendesen, ez már tapasztalat, de nem is lehet kompromisszum nélkül ultralight hátizsákokat készíteni. Például a 30 literes kategória összes „air” táskája minimum fél kilóval (tehát majdnem egy egész Speed Lite 30 tömegével) nehezebb. A hátunk tehát beleizzad, ezt biztosra vehetjük (tapasztalat), viszont ez egy cseppet fog zavarni egy amúgy is izzadó terepfutót, vagy teljesítménytúrázót (ultralight táska elsődleges célközönsége). Gondot a célterület rossz megválasztása jelentheti. Engem meg egyszerűen nem zavar, mert télen melegíti a vesémet, nyáron meg úgyis jó ha izzadok… Persze azért ezek a dolgok ilyen szinten már nem így működnek. Általánosságban elviselhetőnek (semmiféleképpen nem jónak) minősíteném a hát szellőzését. Igaz, ami igaz, amennyiben fúj egy kis szél a legtöbb air hátas táskában már fázni szokott a hátam, ebben viszont nem, ha nem veszem le. Vékony ugyan a hátat a raktértől elválasztó anyag, de kellő gyakorlattal bepakolható úgy, hogy nem nyom. A Delrin-pálca pedig egy görnyedő mozdulatra az összes cuccot eligazítja. Ez is tapasztalat, nem kényelmetlen (nagyon hülyén kell bepakolni, hogy zavaró legyen).

A vállpántok jók. Vékonyak, de meglepően kényelmesek, és ezek a háttal ellentétben valóban jól szellőznek. Állításuk könnyű, minden a helyén van (szívócső-rögzítő, GPS-csíptető). A mellheveder a Deuter megszokott gumírozott darabja (persze kiváló). A derékpántokkal azonban van némi ergonómiai probléma. Maga az ötlet jó és nem egyedi, de a kivitelezés egy kicsit zavaró. A hálós anyag nem kényelmetlen, szélesen fekszik fel a csípőcsontra, de nyílván nem merevített (ami 7-8 kiló felett már szükséges volna, legalábbis hosszútávon, vagy nagy szintkülönbségnél). A baj nem is ezekkel van, hanem az integrált cipzáras tárolórekeszkékkel. Jó, hogy vannak, de annyira hátra sikerült elhelyezni őket, hogy csak nagyon darázsderekú emberek tudják kihasználni őket. Pedig pont az energiaszeletek helyét vélem bennük felfedezni. Igaz, ami igaz, akire a Speed Lite szériát igazából szabták, annak ez nem gond. Kár, hogy a nagyobb darab emberek nem ehetnek ebből a rekeszből (amíg tíz kilóval több voltam nem értem el kényelmesen, ma már rendben megy minden), legalábbis a menet közben… Ami viszont bombasztikus és nem értem eddig miért nem szerelték így az összes hátizsákot, az a fordított csatozású kompressziós hevederek koncepciója (Speed Lite 20 és 30). Ezzel a megoldással a hevederek keresztülcsatolhatóak a hátizsák teljes szélességén, hatalmasat dobva ezzel a kihasználhatóságon. Felcsatolhatók így a túrasí-lécek, a derékalj, a snowboard, a lapát és miegymás még. Nagyszerű! Díjat kéne adni érte. Természetesen ezek alapállapotban ugyanúgy ellátják a kompressziós hevederek feladatait, mint bármelyik másik táskán. Ezzel azonban még nem fogyott ki a tatyó a meglepikből. Most jön a sisaktartó rekesz az elején. Jó masszív és számos további literekkel bővíti a helyet, ha éppen nem mászó, síelő, vagy bringás sisak van benne (én az esőhéj garnitúrát tartom itt, mert a táska felnyitása nélkül is lehet belőle ki és bepakolni). Funkcionalista az elrejthető túrabot/jégcsákánytartó, mely persze széria már ezen a szinten. Két oldalsó hálós zseb a kulacsoknak, ezek is megfelelően nagyok (nem úgy, mint a Vaude táskák némelyikén). A táska belső fő rekesze nagy, de nem osztható (minimalista). A csuklya figyelmes. Kellően nagy és két rekeszre osztott, melyből az egyik kívülről, a másik belülről érhető el. A belső zseb belső oldalára vészhelyzeti információk (helikopter karjelzések, segélyhívó számok, sípjelek) vannak nyomtatva. Okos, hasznos, figyelmes, fontos. A táskán lévő általános Deuter ovális logó természetesen fényvisszaverő anyagból készült. A dizájn kiváló, menő a külseje és sokat is tud. Ez a méret egy színben kapható (szürke-fekete-sárga kombináció), de a kisebbek kékben, narancssárgában és pirosban is előfordulnak. Az ára meglepően jó, körülbelül 20 ezer forint körül alakul. Szerintem megéri, ez volt az eddigi legjobb kis-közepes hátizsák, ami a kezeim közé került, simán megbocsátható, hogy nincs benne integrált raincover (mondjuk ránézésre fokozottan vízálló). Meg is tartottam magamnak.

Verdikt: egyszerűen szuper.

TESZT: Quechua Forclaz 50 Light

Kategória: half-zip midlayer
Anyag: Stratermic fleece
Tömeg (XL): 320 gramm

Francia hegyi indiánok anorexiás pulcsija? Na, ne magyarázzunk már! :D

Előrem mondom. Igen, ez az a medvés-animációs reklámos cucc. Igényes marketing, nagy példányszám. Az alapelv: komoly mennyiségben előállított fleece anyag (Tudjátok, elvből nem hívom polárnak, mert azt CSAK a Polartec gyártja és kész!), a Stratermic mindenféle technológiai-marketing körítéssel (ez ugyanis a Novadry-rendszer középrétege).

Az anyag vékony, de csalóka. Nekem alatta egy pamutpólóval akár 10 celsius fokig jó (ez inkább a nem kellemetlen), bár ez relatív (aláöltözete válogatja). A szabás puritán, de ez így jó. Említésre méltó, hogy a méretben stimmelő pulóver nyaka kissé szűkebb a kelleténél. Vastag és érzékeny nyakúak erre figyeljenek oda. Gumis mandzsetták, YKK cipzárak (coil). A gumis mandzsetta amúgy két hónap intenzív használat után elkezdett kissé fesleni. Nekem csak piros színben nincs belőle, de ez a jelenség mindegyik példánynál megjelent. És hát nem kevés színben van nekem sem (khaki, sötétzöld, narancs, fekete), amúgy ennyi színben csak egy virágos rét képes tündökölni. Minden ízlést kielégít, az biztos. Piros pont. A light a nevében is benne van. Na már most, aki ismer, az tudja hogy ez nekem egy másik kérdés. Az ultralight fleece kategória 300 gramm alatt kezdődik. Ez pedig nincs az alatt. Mondjuk ez már megint csak az én heppem túlburjánzása. Persze light-nak azért light, ebből kifolyólag még isteni, mondjuk akár terepfutók portázs-cuccának is. Na és most jön a legjobb rész: az ára. 2.490 Forint. VICC. Én rögtön négyet vettem és még mindig félárnál jártam egy hasonló kategóriájú (de azért nem szintű) Polartec 100 polárhoz (például Arc’teryx Delta LT Zip, mely 226 gramm és körülbelül 65-70 €) képest. Persze, mint annyiszor már, a reklám itt is humbug. Hiszen, ha hóban csak ez meg maximum egy aláöltözet lenne rajtam, akkor nem írnék ide, mert már régen lefagyott volna az összes ujjam, fleece kesztyű ide vagy oda. Jó. El kell adni, ezt érezzük, de könyörgöm, ez eladja magát.

Verdikt: A legjobb ár-érték arányú midlayer amivel valaha is találkoztam. Mindenkinek aki szereti – a pénztárcáját.

Utóirat: Sajnálattal olvasom, hogy kifutó termék. Remélem lesz az elődhöz méltó utód is!

MAGAZIN: Less-Is-More (Ultralight Backpacking)

A közeli Egyesült Államokban dívik egy új őrület. A lényege az ősi minimalizmus. Pontosabban az, hogy „carry less, enjoy more”, tehát vigyél kevesebbet és élvezkedj többet. Megértem. Rá is álltam a témára, hiszen egészségügyi okokból kifolyólag sem cipelhetek túlzott méretű pakkokat, de az LDT szépségeitől még egy taposóakna sem tudna eltántorítani. Mint mindenhol, itt is vannak fokozatok.

A piac lehetőséget ad arra, hogy némi kényelmetlenség (és ez semmi a tizenöt-húsz-huszonöt kilós táska cipelésének kellemetlenségéhez képest) árán akár a származási helyen felállított 10 fontos (4536 gramm) lélektani határ alá toljuk táskánk teljes értékű felszereléssel telipakolt tömegét (a legmenőbbek így csinálják végig az Appalachian Trail-t (2175 mérföld – 3480 km)). Ezt természetesen nagyban elősegíti a kicsivel több szállásra szánt pénz (azért ma már kevés térség kivételével elég jól kiépített hütte- és bivakkunyhó-hálózat áll rendelkezésre), mert így nem kell kellemetlen sátortömeget, vagy kényelmetlen bivakzsákot elszenvedni.

Érdemes megemlíteni, hogy ebben listában az étel és a víz, valamint a magunkon hordott ruházat nem szerepel (jelen esetben kivételt képez a Paclite nadrág (vagy valamilyen hasonló alternatíva), mert a minimalista elv szerint nem szükséges még egy túranadrág), hiszen az nem a vállunkat húzza (extrém meleg időjárással nem számolva). A költségek természetesen meglehetősen tetemesek a sok high-tech anyag (GTX Paclite és titán) miatt, de ha ezt a cuccot egyszer felépítjük (akár lépésről-lépésre is) sosem akarunk majd többet nagy zsákkal gyalogolni a Grande Randonnée 20-on vagy akárcsak az Országos Kék Túrán. Bár ez is relatív, mert ha az alap cuccokat nem vesszük meg, nem is kerül olyan vészesen többe, mint egy hagyományos betonszerkó. Az általam áhított és részben birtokolt felszerelés összeállításakor leginkább a minőségre törekedtem, de ez látszani is fog a márkákon. Mivel csak a legszükségesebb felszerelés van az embernél, életbevágó, hogy annak minden eleme a minőség csúcsát képviselje.

Az alapelv szerint egy több napos (profibbaknak akár több hetes) útra az alábbi felszerelések kellenek:

Hátizsák
Hálózsák
Menedék
Főző és üzemanyag
Edény és evőeszköz
Hidratálás
Navigáció
Elsősegély és túlélő felszerelés
Baselayer
Midlayer
Esőruházat
Tábori lábbeli
Napvédelem
Túrabotok

Nem sok dolog. Ráadásul feltételezi a célterület viszonylagosan jó infrastruktúráját. Persze az Appalachian Trail, vagy a GR20, esetleg a Kéktúra is rendelkezik a megfelelő infrastruktúrával (főleg ásványvizet és élelmet árusító üzletekkel útközben, persze ez is tovább variálható egy SteriPen-nel, de élelem azért akkor is kell). Összességében tehát az Ultralight MDH azoknak való, akik ismert és kiépített ösvényeken szeretnek járni. Azt mindenkire rábízom, hogy a saját terveiben szereplő célpontokat hová sorolja be. A felszerelés természetesen anyagi áldozattal még tovább faragható, ha áldozunk egy kis hüttézésre (nemcsak alvás, evés-ivás is), mely persze területtől függően akár tizenöt-harminc euró szállás is lehet éjszakánként (per Kopf persze). Plusz néhány tíz, mondjuk harminc eurónak megfelelő napi étel és ital (ebbe reggelit, ebédet és vacsorát és innivalót (tea vagy kávé egy napi víz) is beleszámoltam a saját tapasztalataim alapján, melyet elsősorban Ausztriából és Szlovéniából vettem).

Természetesen a szemlélet itt is a legfontosabb. Olyan apróságok is sokat számítanak (néhány gramm csupán, de óriási érték a kilométerek előrehaladtával), mint a címkék vagy a nem frekventált cipzár húzó zsinórok kivágása (a címkéket szigorúan meg kell otthon őrizni a mosás és ápolás végett).

Még egyszer elmondom, hogy a lista elemeinek összeállításakor nem az ár volt a szempont. Hozzátenném még azt is, hogy a listán szereplő elemek legnagyobb része csak a neten szerezhető be Magyarországon, így érdemes komolyabb időt ráfordítani a részletek tisztázására. Összességében ez a lista a kontinensen jelenleg kapható legkönnyebb létező teljes értékű felszerelést taglalja (a hátizsák esetében természetesen a legkönnyebb merevített típus).

A LISTA (hüttézés esetén):

HÁTIZSÁK - Deuter Speed Lite 15 – raincover szükséges (340+60g – 50€)
IZOLÁCIÓS FÓLIA – Decathlonos (55g – 5€)
FŐZŐ (bivak esetén leveshez) – Tibetan Titanium SF Tablet Stove (10g – 35€)
ÜZEMANYAG – FireLite Solid Fuel Tablets (5db) (50g – 3€)
HÁLÓZSÁK - Mountain Hardwear Phantom 45 Down (480g – 170€)
EVŐESZKÖZ - Vargo Titanium Spork (15g – 10€)
CSAJKA – Tibetian Titanium 0.45L (72g – 25€)
TÚLÉLÉS – túlélődoboz (65g)
TÁJOLÓ - Silva Voyager 9020 (20g – 20€)
ELSŐSEGÉLY - AMK Ultralight and Watertight #3 (85g – 40€)
ESŐKABÁT – Marmot Essence Jacket (198g – 240 €)
ESŐNADRÁG – Arc’teryx Alpha SL GTX Paclite Pants (200 €)
TÚRABOT – Gabel Carbonlite (260 g (pár) – 90€)
NAPVÉDELEM – Buff Original High UV Coolmax (48g – 25€)
TÉRKÉP – (kb. 50g – 10€)

Ez összességében 1.525 gramm (3,95 font) in-pack tömeg (címke kivágása nélkül, ahol van méret ott XL méretben). Az ára, ha nulláról építkezünk, összesen mintegy 700-750 euró. Sok pénz, de ennyibe kerül egy igényesebb normálszerkó is (sőt). Persze ebben nincsenek benne a ruházat elemei, ahol szintén tudok ajánlással szolgálni. Nadrágnak a már fent említett Arc’teryx Alpha SL GTX Paclite nadrágot ajánlom. Polárnak a népszerű és piszkosul olcsó Quechua Forclaz 50 Ultralight-ot (mindent bele extrém minimalistáknak ott van az Arc’teryx Delta LT Zip (65€), mely a Polartec 100 anyagával és 226 grammos XL tömegével etalonnak számít). Felsőnek mindenképpen valami komolyabb (hosszú ujjú) aláöltözet kell (például olcsóbb a Quechua SSV Forclaz 900, drágább és a legkönnyebb opció az Arc’teryx Rho SL Crew LS – 120 gramm). A lábbeli ízlés és terep, de főleg pénztárca kérdése, de mindenképpen bakancs és nem túracipő (hiába nincs a könnyű zsák miatt akkora terhelés a bokán, bakancs nélkül túrázni egyszerűen felelőtlenség). Nyilván nem kell a meglévőt lecserélni, de ha itt is ajánlhatok, akkor a Meindl Softline Ultra GTX az egyik kedvencem (könnyű – 940 gramm per pár, erős és garantáltan vízálló). A napok száma miatt érdemes antibakteriális zoknit vinni (ezüst- vagy rézszálas), például a Lasting TRB szériája, vagy Meindl Alpin zoknik. A kulacsokat simán helyettesíthetik 1,5 literes PET palackok, ha van SteriPen-etek (később lesz róla cikk) literes, széles szájú műanyagkulacsokat vigyetek. A túlélődoboz tartalmát embere válogatja, de mindenképpen kellene benne legyen a felszerelés javításához szükséges varrószett, izofólia, gyógyszerek, tűzgyújtó eszköz (ha netán elfogyna a nafta), jelzősíp és néhány apróság (pruszikkötél, damil, esetleg horog és biztosítótű). Mindenképpen vinni kell ízlésünknek és úti célunknak megfelelő svájci bicskát, de minőségit (Victorinox vagy Wenger), ne ott derüljön ki, hogy a gagyi megint nem vált be. Mivel ez a felszerelés egy-két évszakos szett, ezért a napvédelem alapvető szempont. Erre a Buff Original multifunkciós kendőt ajánlom, mert ez befér a héjkabát kapucnija és a sisak alá is, rettenetesen jól szívja az izzadságot és nagyon sokféleképpen hordható. Más ízlésűeknek a Trekmates Adventure GTX Paclite kalapját is ajánlom dupla áron. Ami nagyon tetszik, az a SteriPen Adventurer. Borzasztóan okos kis szerkezet, és minden eddigi víztisztítóval felveszi a versenyt (ha nem jobb azoknál) és csak 145 gramm, az övre fűzve is hordható. Sok súlyt lehet megspórolni vele, ha az ember nem akar folyton ásványvizet inni. Ára körülbelül 40.000 forint, azonban ezt háromheti alpesi trekkingeléssel behozza (egy üveg víz 2-5 euró).

A bepakolás a kisebb méretű hátizsák miatt sokkal nagyobb odafigyelést igényel. Sok helyet spórolhatunk az egyes darabok egymásba csomagolásával (az MSR például így árulja szettben a Titanium Kettle-t és a Pocket Rocket-et, ha nem akaródzik tablettás főzőt vinni). Szintén hasznos lehet a kompressziós hálózsáktok, mely ugyan plusz pár tíz gramm, de legalább néhány liter térfogatot megspórol cserébe, valamint szárazon tartja a finnyás pehelyhálózsákot (a listában szereplő MHW hálózsáknak saját kompressziós tokja van). A pakolásnál a lényeg az legyen, hogy amit gyakran használunk, az vagy kívül vagy felül legyen. Amit pedig ritkábban az alul és sorrendben. Tehát legalulra a hálózsák, fölé pedig sorban az esőhéj, a polár és az aprólék.

Megjegyzések: Amennyiben mégis gázfőzőre esik a választás, akkor egy negyed kilós gázpalack (tapasztalataim az MSR Pocket Rocket főzőre és a hozzá tartozó gyári MSR gázpalackra vonatkoznak) normál használat (reggeli tea, napi egyszeri meleg étkezés) mellett nagyjából egy hétig elég két embernek (szélvédett helyen széles edénnyel). Az üzemanyag-tabletta változó teljesítményű (a példaként felhozott 10 grammos FireLite tabletta 17 percig folyamatosan ég és szűk tíz perc alatt forral fel egy liter vizet). Az evőeszköznél említett „spork” a villa és a kanál között van (spoon+fork=spork), mindkét funkciót kiválóan betölti, helytakarékos és könnyű. A Deuter Speedlite-hoz kell raincover-t venni (kábé 60 gramm plusz). A napszemüveg, fejlámpa és naptej semmiképpen ne maradjon otthon. Komolyabb esetekben szinte kötelező, amúgy meg (nekem személyszerint) fontos a magasságmérő, melyet ultralight esetben legjobb ha egy sportórában viszünk magunkkal.

Verdikt: Nem kötelező, de nagyon megéri. Óriási minőségi javulást jelent a korábbiakhoz képest. Persze az itt felsorolt dolgok helyett mindenki olyan cuccokat válogat össze, amilyeneket akar. Létezik ennél drágább és sokkal-sokkal olcsóbb megoldás is. Lehet szépen apránként évek alatt átállni erre. Én is ezt teszem. El lehet adni a régi dolgokat az apró rovatban, és megvenni az újakat. Csak szépen nyugodtan, hogy meglegyen az élmény. Ha valaki kezdő, annak érdemes elgondolkodnia egy ilyen befektetésen, mert jobban jár a hagyományos cuccoknál. A többieknek meg annyit: a kevesebb néha több.

TESZT: Mountain Hardwear Typhoon Pant

Kategória: ultralight hardshell
Tevékenység: LDT (long distance treks), MDH (multi-day hiking)
Külső anyag: 40 denier mini-ripstop nylon
Laminátum: GORE-TEX Paclite, GORE-TEX XCR
Tömeg (XL): 321 gramm
Vízállóság: naná, hogy garantált (28.000 mm)
Lélegzőképesség: 3.250 gramm/m2/24h (US Army mérése)


Volt egyszer, hol nem volt egy Piroska (szó szerint). Piroska egyszer csak egy orbitális felhőszakadásba keveredett valahol a Keleti-Alpok alacsony kétezresei között és hát hiába is volt MHW Typhoon dzseki a becsületes neve, ami persze garantáltan szárazon tartotta, a gravitáció megdolgozta a szép kövér cseppeket a külsején és gonoszan rázavarta őket az oldschool pamutnadrágra.

Na igen, a nedvesség nem így jó. Valljátok be őszintén magatoknak! Na ugye?

A koncepció fájintos. Mindig is szerettem a garnitúra elv követőit. A Mountain Hardwear (MHW) pedig ilyen. Hál’ Istennek! Szóval aki a történetben észrevette, hogy Piroska az MHW Typhoon dzseki maga, az sejti hogy ez a nadrág annak a hardshellnek a párja. Párja bizony. Ez is susog mint a fene. Igaz, ami igaz az összes hardshell susog valamilyen mértékben. Alapjában véve persze sokkal kevesebbszer lesz rajtad a nadrág, mint a dzseki, de vidd magaddal , mert ha nincs veled a GORE-TEX sem segíthet. Szóval bekpekkbe be és nyomás. Nyílván egykedvű nyugalommal visszük hátunkon a 321 grammos kis semmiséget (persze azért vannak ennél jóval könnyebb Paclite nadrágok is…), ettől a napunk is jobb lesz. Nem fogunk félni a felhőtől mert minek, velünk van ő. Érdekes módon elmondhatom, hogy még viszonylag melegebb körülmények között sem tapad rá az ember lábára (persze ha nincs alatta semmi), és amennyiben a susogást képesek vagyunk megszokni, akár magában is hordhatjuk, amolyan túranadrág-szerűen, hiszen anyaga (XCR) (főleg a térdein és a lábszár belső oldalán) jóval strapabíróbb a hagyományos textileknél. Véleményem szerint akár alpinizmushoz is használható (meglepően nagy mozgásszabadságot biztosít), bár ilyenkor nem árt egy nadrágtartóval kiegészíteni a biztonság kedvéért. Az anyaga egyébként nagyjából megegyezik a kabátéval. Nagyjából, mert alapjában ez is 40 den mini-ripstop nylon GTX Paclite, csakhogy a bélése vadabb. Másodszor meg emberek, ennek a térdén és az alsó lábszár belső részén GTX XCR erősítések vannak! Térdre! Bizonyosan maradt a MHW raktárban egy kis maradék XCR, aztán belevarrták ebbe a gatyába hogy elfogyjon a reszli XCR, meg el is fogyjon (mármint a nadrág a boltok polcairól). Azon mondjuk érezni, hogy veszettül meg van laminálva. Na jó, azért hivatalosan a Proshell elődje (ami megint valamiféle marketing humbug, mert számos gyártó készít még mindig XCR anyagú nadrágokat és kabátokat (főleg a Mammut), emellett számtalan lábbeli készül még ma is a „kiterjesztett komforttartományú” (XCR: Xtended Comfort Range) GTX membránrendszerrel. Ráadásul az XCR komolyabb tulajdonságokkal bír bármelyik mai GTX membránnál (45.000 mm és 3.750 gramm/m2/24h), így egyáltalán nem értem erre megint mi a szükség).

A részletek a minimalizmus (néhol smucigság) felé hajlanak. Marhajók a külsőtérdig felfutó cipzárak, amelyek a bakancsos beszállást segítik. Tetszik. Nagyon tetszik, bár nem újdonság az biztos. A cipzárak természetesen vízálló anyaggal vannak fedve, a főcipzár (slicc) vízálló is, ellenben Typhoon Jacket őfelségével. Bár azt azért megjegyezném, hogy nem járnak olyan szépen mint amott. A cipzár felett két masszív patent kapcsol és tart mint az állat. Pluszban egy csatos (sajátságos megoldás a csatolási mechanizmus, individuális és gyors, szeretem) derékállítóval, bár mint az a dzseki esetében is kiderült, itt is igaz a tény, hogy ez nem egy ultralight kategória, ott ugyanis a gumis derék a trendi). Na, ebből minden gatyán repetáznék (bár szerintem az öv jobban tart, de itt a hirtelen zivatar esetén a gyors csat jobb és persze az embernél egy öv szokott lenni és általában azon a nadrágon amire az esőhéjat húzza – ha jobban belegondolok). Csakúgy, mint a szár alján lévő szűkítőkből. A zsebekből viszont nem tudnék, merthogy nincsenek és hát kétszer nulla az nulla. Komolyan. Ne nézzetek. Bakancs cipzár van, zseb az nincs. Pedig kerestem elhihetitek. Mountain Hardwear! Vegyetek fel egy zsebészt! Nem vagytok ez ügyben túl jók. Azért legalább két kis jelképes valamit kellett volna. Na mindegy…

Amúgy a kidolgozás felsőkategóriás és nagyon rendben van. Anyagminőség ötös, minden más ötös. Egy színben van, feketében. Ez bőven elég is, mert a természet nem divatbemutató. Ez nem sípálya gyerekek. Legyen annyi elég, hogy a fekete mindenhez megy. Ha jót kellene a színekről mondanom, azt mondanám, hogy nagyon intenzív a feketéje…

Verdikt: Az egész nagyon tetszik, de az a zsebhiány egy szemembe fújt homokszem és sehogy sem tudom kipiszkálni. Kár érte, mert amúgy egy részleteiben és teljesítményében is egy elképesztően jó nadrág, csak valahogy nincs száz százalékig átgondolva. Az MHW kiváló és nagyon jól megtervezett cuccokat gyárt és úgy gondolom hamarosan kezünkbe kerülhet egy igazán jól átgondolt Paclite szett is, mert az MHW képes erre csak ez most valahogy nem jött nekik össze (bár igaz, hogy számos kiváló GTX nadrág van az Mountain Hardwear kínálatában, tehát lehetőség van a válogatásra). Isten igazából erről a nadrágról csak az a két zseb hiányzik. Ötös alá.

TESZT: Mountain Hardwear Typhoon Jacket

Kategória: ultralight hardshell
Tevékenység: LDT (long distance treks), trailrunning, MDH (multi-day hiking)
Külső anyag: 40 denier NR265 (mini-ripstop nylon)
Laminátum: GORE-TEX Paclite
Tömeg (XL): 439 gramm
Vízállóság: naná, hogy garantált (28.000 mm)
Lélegzőképesség: RET<6 A Mountain Hardwear márkát Magyarországon sokan a fejre esős Frey műsor utolsó bő egy percéből ismerhetik. Na, azt előre le kell szögezzem, hogy az MHW-t nem Afrikára tervezték, vagyis inkább nem Botswanaba, mert ugye „sokan” jártatok már a Toubkalon, ahová például kifejezetten ajánlom :D. Alapjában véve az ilyen ultralight esőgúnyák kompromisszumokkal teli és látványos, amolyan csicsás és nagyszájú cuccok szoktak lenni. Na ennek itt és most vége. Nem vagyok egy mindennel elégedett típus, de a GORE-TEX és a MHW együtt nem sok esélyt ad a kétségeknek. Vivát anyacsavar! A hardshell jelentem itt van, megérkezett. Igaz, hogy a szép színes és mintegy 10-11 igazi hardshellt (és azok összes színkombinációit) tartalmazó magyar nyelvű MHW katalógussal rendelkező importőrnek az egész országban egy darab piros színű XL-es Typhoon dzsekije volt akkoriban, azért ide ért. Ha valaki akar még férfi XL-est akkor nem hiszem hogy minden színhez egyhamar hozzájut… Szóval ha egyszer valakihez egy ilyennel csenget a postás, akkor először is azon fog meglepődni, hogy mintha üres csomagot kapna. Na ez azért van, mert a kabát koszlott 400 gramm. Na ja. Vékony is, mint az állat. Bár azt mindenképpen meg kell említenem, hogy a Paclite-kategória egyik legnehezebb darabja, hiszen ezen a szinten 250 gramm alatti kabátok is léteznek szép számmal (Marmot Nano Jacket, Haglöfs LIM Ultimate Paclite). A második ami szembe fog neki ötleni, hogy a színek marhára intenzívek és igen eltaláltak (nálunk a piros járt, ami hivatalosan a tavalyi crimson/lava kombinációt jelenti). Én eddig kifejezetten rühelltem mindenféle piros dolgot, még a Ferrarikat is, de azt kell mondjam mától ezt is felülbírálom magamban. Amikor az ember először felveszi kissé susogósnak érzi, de ez inkább csak azért van, mert itt mindent a kis csomagméretre, kis súlyra és a vékony Paclite laminátum védelmére tettek fel. Ráadásul az összes hardshell susog kisebb-nagyobb mértékben. A feladatot egy outdoor berkekben nem ismeretlen anyagból, ripstop nylonból oldották meg. Ehhez a külső anyaghoz laminálták hozzá az ePTFE membránt (GTX) és a valami ultrafinom műselyemszerű bélésanyagot, ami hártyafinomságú. Jó ez persze kissé finnyássá teszi a fémcipzáras alávalókra. Na bumm, nem vesztek alá fémzipzárast… Bár elég sok alpin aláöltözetnek fém cipzárja van! Azért nemcsak a bélés tűnik hártyavékonynak, hanem az egész laminátum, olyan mint a pillangó szárnya (egyébként azzal is promótálják a Gore webszájton). Hát igen azért az első pár napban minden bokorhoz érés után megnézed, hogy nem hasadt-e ki, de szerintem nem fog azért ripstop ugyebár. A méretezése kissé eltérő a nálunk megszokottól (nagyobb), de ez inkább csak a megszokásból óvatlan webes vásárlóknak okozhat csomagbontási kellemetlenséget, mert a MHW nemzetközi szájtján terjedelmes méretskála közli a gyártó számozási értékeit. Szóval én 188 centi vagyok és mintegy 90 kiló, de rám az XL-es még éppen nem nagy. Éppen mert amúgy az lenne, de mivel elég vékony, úgyis aláöltözöl. Persze a trailrunnerek figyeljenek, mert nekik ez fontosabb lehet (ők ugyanis nem szeretnek vastag midlayerekben szaladgálni, ha jól tudom). A kidolgozás tengerentúliasan nagyvonalú. A kivitelezés hibátlan, az ergonómia kevésbé. Az összes varrat GORE hegesztett, szalagozott. Már amelyik varrat persze, mert az inkább hegesztés (a legtöbb helyen no cérna). Szerintem lézerrel vágják, mert annyira szimmetrikus, annyira pontos és szabályos, hogy az elképesztő. Piros pont. A hónaljon szellőző (ha nem lenne elég bredéböl, halljátok izzadós trailrunnerek), vízálló cipzárral, melyre bizony szükség is van, pedig én egyáltalán nem vagyok az a verejtékezős típus. Kissé nehéz megszokni, hogy a cipzár nehézkessége miatt lentről felfelé húzva a derekunk is kilátszik, mire beállítjuk a megfelelő szellőzést. A zsebeken is ugyanilyen (de nem vízálló), amúgy elég könnyen járó cipzárak vannak, na mi más mint YKK. Apropó zsebek. Szerintem kissé magasan kezdődnek, de én ezt a hosszú kezeimnek tudom be. Nem annyira zavaró. A főcipzár viszont felbosszantott. Ad egy, nem vízálló maga a zipzár. Ad kettő egy hülyén egymás alá hajtogatott flapni-páros takarja, az amúgy jó és könnyed cipzárt, de akkor is. Ad három, egykezes cipzárfelhúzás kizárva (itt is látszik, hogy nem sziklára készült). Na ez ugyan csak apróság, de mivel háromszor annyi anyag és gondolom membrán kellett ehhez a megoldáshoz, hiába is könnyebb a sima zipzár, az egész úgy ahogy van már nem. Sok hűhó semmiért, pedig itt a kis tömeg mindenek felett kéne hogy álljon. Ergonómiai feketepont. Amúgy persze nem ázik be így sem, bár jobbról jövő erős szél esetén bekerülhet a flapni alá a hó és a víz is, a szélről nem is beszélve. Tetszett viszont a fenék alá húzható (vizes kőre üléskor isteni extra) hosszított fazon (csak hátul). Van viszont még nekem nem tetsző rész, a kapucni. Nagy. Ez jó. Nehezen állítható, ez rossz. Egyetlen a fejtető közelében lévő három kézzel is csak nehezen állítható szorítócsat áll rendelkezésre, mely az arc elé képes húzni a gallért is (ez jó, csak ne lenne olyan nehéz szimmetrikusra állítani, meg egyáltalán állítani). A csuklya-etalon Arc’teryx Gamma MX Hoody benga, mászósisakra méretezett kapucnija is csont nélkül belefér, bár nem hiszen hogy sokan húznak a 300 eurós softshelljükre pluszban még egy 200 eurós Paclite héjat, csak a biztonság kedvéért. Az összesen annyi mint öt kiló, vagyis kábé 140 ezer, vagyis kábé egy sátras kéthetes svájci körút. Döntsetek… Még egy furcsa részlet, a gallérrá csomagolható kapucni. Na nem maga az elv, hanem a kivitelezés. Egy ilyen helyes kis izével kell a makacs ripstop (ráadásul merevített simléderes – és önmagában baró) kapucnit gallérrá csomagolni. Na ez menne is, csak a kapucni valahogy sosem akar nem nyakirritálóan összegyűrődni. Szerintem csak én vagyok béna, bár mindenképpen láttam már ennél használhatóbb kapucnit (nem a Gammán, azon le sem vehető, hanem egy Quechua hardshellen, ahol anyaggal fedett gyors cipzárral lehetett rögzíteni, levenni és feltenni. Gyors és elegáns megoldás). Ajánlom az MHW figyelmébe, a mű-ultralightoskodó mindenit! Bár, hogy ne legyek ennyire szőrős szívű, elmondanám, hogy véleményem szerint ez nem egy ultralight kabát. Nem teljesíti a minimalizmus követelményeit. Csak az anyagválasztás miatt vélhetjük minimalistának. Viszont nem az, mert teljes értékű (három zseb, hónalj-szellőzők, teljes hosszúságú cipzár). Ez a sok cipzár bizony a tömegén is meglátszik. Amennyiben ultralightnak vennénk nagyon gyenge volna a 439 grammos (XL) tömeg a kategória átlag 260-300 grammhoz képest. Említésképpen a legkönnyebb GTX Paclite kabát a piacon legjobb tudomásom szerint, a Marmot új Nano Jacket-je a maga 227 grammos (L) tömegével (vannak hasonlóan komoly Paclite ajánlatok még: Haglöfs LIM Ultimate Jacket 247 gramm, Salomon Minim Jacket 237 gramm, valamint néhány nem teljes értékű, anorák szabású héj is). Végtére is az a véleményem, hogy az MHW egy jó árfekvésű, teljes értékű túrakabátot akart adni a nép kezébe. Ez sikerült is neki, hiszen néhány komolytalan (nem rendesen hegesztett illesztések és egyebek) GTX utcai kabátot leszámítva ez a piac legjobb áron kínált Paclite dzsekije. Ennek eshettek áldozatul a vízálló főcipzár és zsebcipzárak is, melyek jócskán megdobták volna a költségvetést. Aztán felmerült az a régóta ismételgetett kérdés: Mi az, hogy garantáltan szárazon tart? Érdekes kérdés ez, mert nyelvtanilag nem adható rá igenlő válasz… Az igaz, hogy elméletileg 28.000 mm a vízállóságának mértéke, meg az is, hogy csodaszép kerekded vízcseppek állnak meg rajta (mostantól kezdve lesz egy ilyen szempont is, kabáton megálló vízcseppek szépségversenye). Bár már az elején voltak kétségeim a hímzett logó és a szintén hímzett csuklófeliratok miatt. Az első tesztet (egy órás gyaloglás mintegy 20-25 milliméter per órás intenzitású esőben és 20-25 kilométer per órás szélben) követően nedvesség jelent meg a mellkasra hímzett anyacsavar belső oldalán, mely amúgy természetesen le van hegesztve. A nedvesség formája miatt kétségeim támadtak annak eredetéről, így eldöntöttem, hogy száraz időben is rámozdulok a kérdésre. Kemény tempó és dupla polár izzadságtesztnek vetettem alá, szintén egy órán keresztül. A nyomozás eredménye az lett, hogy a nedvesség ugyanúgy megjelent a hímzés belső oldalán (bár kisebb mértékben), tehát a nedvesség izzadság-eredetű és nem feltétlenül beázás. Ezt azzal is alátámasztottam, hogy egy fazék vizet öntöttem bele, amolyan nagyi gombát szed módra és semmi nedvesség inside még húsz perccel később sem. Végül beálltam a zuhany alá és tíz percig maximumon nyomattam, ilyen esőt még senki nem látott errefelé, az biztos és szintén nem volt nedvesség belül, szerintem azért mert nem volt hideg, hiszen lakásban folyt a teszt. Tehát izzadság, vagyis pontosabban kondenzáció jelenik meg a kabát belső oldalán, bár ez a jobbik eset, azért még mindig nem értem, hogy miért hímezve van a logó és miért nem szitázva mondjuk (lásd Arc’teryx Gamma MX Hoody például). Biztosan mert így igényesebben néz ki, bár a szitázásnál van lehetőség fényvisszaverő anyagot használni… Azontúl, úgy vélem, hogy az alpesi környezetben (nem kell nagyon magasra menni, elég ha csak 1800-2000 méterre gondolunk) egy esős nyári napon elég magas a páratartalom ahhoz, hogy a kabát már ne legyen képes száraz belső felülettel teljesíteni, főleg akkor nem, ha esik is az eső, ami egy esőkabátnál azért jelentős. Persze ez csak a két és fél rétegű GTX membránoknál jelent problémát, hiszen amennyiben egy harmadik (és persze igazi) réteg van a laminátumban (legyen az Pro Shell, XCR, vagy Performance Shell), akkor egyszerűen észre sem fogjuk venni ezt a kondenzációt, ami a Paclite ráadásul sötét színű belsején rögtön szembeötlik. Egy biztos, a garantáltan szárazon tart a tesztpéldány esetében csak fél igazság. A nadrágból kiindulva, melynél ilyen jellegű problémának még a csírája sem merült fel, érdekes kérdéseket hagyott bennem megválaszolatlanul. Kétségtelen pozitívum viszont a szélállóság. Mínusz öt fokban fújó kábé 20-50 kilométer per órás hátszélben nem is éreztem semmit, csak amikor szembefordultam vele és kimarta a szememet, de akkor is csak az arcomon, amit nem takart érthető okokból a kabát. Lélegző-képessége RET<6, ami elvileg nagyon jó, bár az átlagos Paclite tipikus RET értéke 4. Gyakorlatban ez ennél a kabátnál nem volt meggyőző. Minden termék egyedileg tudjon... Sajnos így ez a RET érték itt nem pontos irányadó. Nem kell minden marketing humbugnak bedőlni, bár a többi anyagnál azért tapasztaltam, hogy azért legtöbbször jó támpont a RET érték. Sajnos mindent meg akarnak etetni velünk. Ez persze nem biztos, hogy az MHW sara... Ennek a PACKABLE-nek nevezett kategóriának van egy további fontos vizsgálati szempontja is, mégpedig a csomagméret. Nagyjából (nem durvázva) a saját kapucnijába érdemes összecsomagolni, ekkor körülbelül bő egy literes a térfogata. Állat módon is lehet vele bánni, mert kicsomagoláskor így is, úgy is össze-vissza gyűrve kerül elő, na ekkor akár fél literig is kompresszálható (becslésem szerint persze). Ez a tulajdonsága nem véletlenül adta ennek a szerkezetnek a nevét (PACLITE). Király, bár azért amennyiben nem használjátok, menjen fel vállfára, hogy a gyűrődések ne nyújtsák a membrán pórusait. Összefoglalásként: igényesen kivitelezett és összeválogatott GORE-TEX Paclite shell az egyik legjobb árfekvéssel a piacon. Kisebb, szokható ergonómiai hibákkal. Kiknek ajánlom? Izzadós trailrunnereknek (ők úgyis tesznek a verejtékre), gyalog suliba járóknak (ők általában nem izzadnak), minden kirándulásra a tatyóba összecsomagolva a szenyák mellé (itt nem éri semmi baj), ja és persze a Toubkalra, de csakis nyáron és esőben. Akin ilyet láttok ért hozzá, köszönjetek neki, kérdezzetek tőle bátran! :D