A túrázó egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb eszköze a hátizsákja. Nagyon fontos tehát, hogy megfelelően használjuk, hiszen a legjobb hátizsák sem teljesíthet képességeihez méltóan, ha nem megfelelő a használata. Ennek két sarkalatos pontja van: a hátizsák beállítása és helyes bepakolása. Ez utóbbi témakörben értekeznék az elkövetkezőkben, ha megengeditek.
A táska mérete és kiképzése (főleg beosztása) sok szempontból befolyásolja a folyamat helyességét. Jelen esetben egy teljesen átlagos nagy hátizsák (Tatonka Kimberley 70) példáján mutatnám be a helyes logisztikát. Ennek a táskának egy nagy (belül osztható) belső rekesze van, melyet csuklyaszerűen zár a táska teteje. Ebben a csuklyában van három kisebb zseb. A táska elején egy extra rekesz, valamint két oldalán kulacstartó hálók és jégcsákány-tartó vannak.
Miért is fontos, hogy a táskánk megfelelően legyen bepakolva? Azért, mert a mélységi aszimmetria felesleges terhelést ró vállainkra, csökkentve ezzel a haladás komfortját és biztonságát. A szélességi aszimmetria pedig ráadásul még veszélyes is lehet, mert egyensúlyvesztéshez is vezethet, a fent említett aránytalan terhelés mellett. Emellett a szárazon tartás és a rendezettség is megoldható egy okos pakolási metódussal és néhány segédeszközzel.
Amennyiben jól meg akarunk tanulni táskát pakolni, meg kell ismernünk azt. A belső merevítéses táskáknak (a külső merevítéstől azért tekintek el, mert hazánkban gyakorlatilag lehetetlen ilyen táskát beszerezni, akinek mégis ennek helyes használatával kapcsolatos kérdései vannak, kérdezzen e-mailben bátran) két fő zónája van. A teher-stabil és a teher-instabil zónák. A teher-stabil zóna az a hely a táskában, amely annyira közel van súlypontunkhoz, hogy az oda elhelyezett elemek egyensúlyi szempontból szinte a testünk részének tekinthetők. A teher-instabil zóna az a rész, ahová bármit is teszünk az a testünk egyensúlyi pontját-vonalát egyértelműen, érezhető módon megváltoztatja. Logikusan kikövetkeztethető, hogy a teher-stabil zóna a hátunkhoz közel, az instabil pedig attól távolodva található.
A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a nehezebb cuccokat a stabil zónába, a könnyűeket pedig az instabilba kell elhelyezni, úgy hogy a háttól távolodva egyre könnyebb dolgok legyenek. Egy alap felszerelésben általában a sátor és a hálózsák a legnehezebb darabok. Ezek kerüljenek a hát közelébe. Együttes tömegük még ultralight felszerelés esetén is minimum 1000-1500 gramm, átlagos esetben akár 5000 gramm vagy több is lehet, tehát sok. A felszerelés többi része mehet a korábban említett csökkenő tömeg, háttól távolodva elv alapján. Az ide kerülő elemek lehetnek a főző és gázpalack (vagy üzemanyag), a derékalj, az elsősegély-csomag, a csajka és evőeszközök, az élelem (bár ez nehéz is lehet és akkor már a stabil zónába kell, hogy kerüljön), az esőhéj … stb. Természetesen a táskába helyezendő dolgok szervezésére léteznek DryBag-nek nevezett kis kompressziós zsákok is. Ezek sok méretben és színben léteznek. Persze ez a nehezebb, de biztonságosabb megoldás a raincoverrel szemben. Előnyük, hogy elképesztően sok helyet képesek megtakarítani a táskában (kisebb hely, kisebb táska, kisebb tömeg, nagyobb szórakozás) és minden elemet szárazon tartanak (még a pára sem nedvesít át semmit). Ez főleg a ruházat és a sátor (ha van) esetében hoz látványos eredményeket.
A táska mélységi balanszával azonos fontosságú a szélességi egyensúly, sőt. Míg az előző csak másodlagosan egyensúlyi kérdés, addig ez elsődlegesen. Érthető okokból egy keskeny, esetleg kitett ösvényen nem csak komfortkérdés az egyensúly. Emiatt kell a táska jobb és bal oldalának egyforma nehéznek lennie. Itt a feladat addig nem is nehéz, ameddig az apróbb cuccokkal kell az egyforma két oldalt kialakítani. Csakhogy a két kulacszsebben lévő kulacsokból, esetleg palackokból (akár 1500 gramm oldalanként) aránytalanul fogy az ital. Persze, ha arányosan iszunk, az megoldja a kérdést, de a szívócső komfortosabb, így emiatt egyensúlyt veszíthetünk. Klasszikus kérdés: komfort vagy funkció? Kinek mi a fontosabb. Szűk ösvényeken szereljünk át szájjal ivásra, amúgy jobb a szívócső (minden felszerelésben benne kellene lennie – 70-80 gramm de óriási komfortnövekedés).
Mindig használjuk a táska kompressziós hevedereit. Ezzel stabilizálhatjuk az esetlegesen mozgó belső cuccokat. Általában ami van a táskán, azt használjuk fel, mert nem véletlen van ott.
A táska mérete és kiképzése (főleg beosztása) sok szempontból befolyásolja a folyamat helyességét. Jelen esetben egy teljesen átlagos nagy hátizsák (Tatonka Kimberley 70) példáján mutatnám be a helyes logisztikát. Ennek a táskának egy nagy (belül osztható) belső rekesze van, melyet csuklyaszerűen zár a táska teteje. Ebben a csuklyában van három kisebb zseb. A táska elején egy extra rekesz, valamint két oldalán kulacstartó hálók és jégcsákány-tartó vannak.
Miért is fontos, hogy a táskánk megfelelően legyen bepakolva? Azért, mert a mélységi aszimmetria felesleges terhelést ró vállainkra, csökkentve ezzel a haladás komfortját és biztonságát. A szélességi aszimmetria pedig ráadásul még veszélyes is lehet, mert egyensúlyvesztéshez is vezethet, a fent említett aránytalan terhelés mellett. Emellett a szárazon tartás és a rendezettség is megoldható egy okos pakolási metódussal és néhány segédeszközzel.
Amennyiben jól meg akarunk tanulni táskát pakolni, meg kell ismernünk azt. A belső merevítéses táskáknak (a külső merevítéstől azért tekintek el, mert hazánkban gyakorlatilag lehetetlen ilyen táskát beszerezni, akinek mégis ennek helyes használatával kapcsolatos kérdései vannak, kérdezzen e-mailben bátran) két fő zónája van. A teher-stabil és a teher-instabil zónák. A teher-stabil zóna az a hely a táskában, amely annyira közel van súlypontunkhoz, hogy az oda elhelyezett elemek egyensúlyi szempontból szinte a testünk részének tekinthetők. A teher-instabil zóna az a rész, ahová bármit is teszünk az a testünk egyensúlyi pontját-vonalát egyértelműen, érezhető módon megváltoztatja. Logikusan kikövetkeztethető, hogy a teher-stabil zóna a hátunkhoz közel, az instabil pedig attól távolodva található.
A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a nehezebb cuccokat a stabil zónába, a könnyűeket pedig az instabilba kell elhelyezni, úgy hogy a háttól távolodva egyre könnyebb dolgok legyenek. Egy alap felszerelésben általában a sátor és a hálózsák a legnehezebb darabok. Ezek kerüljenek a hát közelébe. Együttes tömegük még ultralight felszerelés esetén is minimum 1000-1500 gramm, átlagos esetben akár 5000 gramm vagy több is lehet, tehát sok. A felszerelés többi része mehet a korábban említett csökkenő tömeg, háttól távolodva elv alapján. Az ide kerülő elemek lehetnek a főző és gázpalack (vagy üzemanyag), a derékalj, az elsősegély-csomag, a csajka és evőeszközök, az élelem (bár ez nehéz is lehet és akkor már a stabil zónába kell, hogy kerüljön), az esőhéj … stb. Természetesen a táskába helyezendő dolgok szervezésére léteznek DryBag-nek nevezett kis kompressziós zsákok is. Ezek sok méretben és színben léteznek. Persze ez a nehezebb, de biztonságosabb megoldás a raincoverrel szemben. Előnyük, hogy elképesztően sok helyet képesek megtakarítani a táskában (kisebb hely, kisebb táska, kisebb tömeg, nagyobb szórakozás) és minden elemet szárazon tartanak (még a pára sem nedvesít át semmit). Ez főleg a ruházat és a sátor (ha van) esetében hoz látványos eredményeket.
A táska mélységi balanszával azonos fontosságú a szélességi egyensúly, sőt. Míg az előző csak másodlagosan egyensúlyi kérdés, addig ez elsődlegesen. Érthető okokból egy keskeny, esetleg kitett ösvényen nem csak komfortkérdés az egyensúly. Emiatt kell a táska jobb és bal oldalának egyforma nehéznek lennie. Itt a feladat addig nem is nehéz, ameddig az apróbb cuccokkal kell az egyforma két oldalt kialakítani. Csakhogy a két kulacszsebben lévő kulacsokból, esetleg palackokból (akár 1500 gramm oldalanként) aránytalanul fogy az ital. Persze, ha arányosan iszunk, az megoldja a kérdést, de a szívócső komfortosabb, így emiatt egyensúlyt veszíthetünk. Klasszikus kérdés: komfort vagy funkció? Kinek mi a fontosabb. Szűk ösvényeken szereljünk át szájjal ivásra, amúgy jobb a szívócső (minden felszerelésben benne kellene lennie – 70-80 gramm de óriási komfortnövekedés).
Mindig használjuk a táska kompressziós hevedereit. Ezzel stabilizálhatjuk az esetlegesen mozgó belső cuccokat. Általában ami van a táskán, azt használjuk fel, mert nem véletlen van ott.
Összegzés: Ismerjük meg táskánkat, állítsuk be, pakoljuk be jól és élvezzük a túrát. A pakk ne teher legyen, hanem segítség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése