Érdekes feladatot adott a Decathlon saját márkája az európai outdoor piac sátorgyártóinak a „feldobhatós” sátrakkal. A fejlesztések mára jutottak el oda, hogy átlépték a csak autóval szállítható mérethatárt, persze lefelé. Csak az a családi pizza ne lenne…
A történet valamikor a jelen dekád közepén kezdődött a francia Sallanches településen, a Mont Blanc lábánál. Néhány, vélhetően túl sok éjszakát a szabad ég alatt töltő ember, kik közül a legtöbb feltehetően mérnöki diplomával is rendelkezett, megalkották a világ eddigi legpraktikusabb kempingsátrának koncepcióját (PCT/FR04/003220 - PCT/FR2006/002190 szabadalmak). Az elv az volt, hogy ahol nincs szükség extrém szél és vízállóságra, ott elsősorban inkább a kényelem és praktikusság számít. A kényelem alatt itt az egy főre jutó nagy belteret és a kis tömeget, a praktikusság alatt pedig gyors felállíthatóságot és összecsomagolást értik – gondolom.
A Decathlon-ban, a vándortábor sátor néven futó kategóriába tartozó seconds sátrak széles választéka áll rendelkezésre, mint forma, mint szín tekintetében. Nálunk most a skála legkisebb és legolcsóbb tagja járt. Nem mondom, hogy látszott is rajta, de azért mégis... Hétezer forintért ma kb. 8 kiló disznóhúst kapunk, vagy egy középkategóriás farmert, de hogy ezért sátrat és nem is a Tuskóból és nem is ócskát, az valami elképesztő. Nem vagyunk mi ehhez hozzászokva kis hazánkban...
Márpedig ez a sátor ennyibe kerül, ha nem akciós. Az ár-érték arány kulcsa egyszerű: a Decathlon miután legyártatta a cuccot, egyből eladja a saját áruházaiban, nem pedig továbbadja egy nemzetközi disztributornak, aki egy országosnak, aki egy boltnak, aki nekünk.
Ez körülbelül kétharmadával csökkenti a végső értékesítési (másutt kisker) árat. Vagyis ha azt vesszük, akkor ez a sátor nem hétezer forint, hanem tizenöt. Mondjuk ez még mindig kevés lenne...
A szerkezet lényege egy ultrahajlékony és tartós (mondjuk ezt majd az idő eldönti, de a két éves garanciát bizonyosan kibírja) üvegszál fajta, melynek pontos anyagáról – jogosan – mélyen hallgatnak. Ebből készül a kesze-kuszán formált váz, amitől az egész olyan zseniális lesz. Az PU bevonatú poliészter dupla rétegű anyag átlagos. Ebben a típusban élénk-kék és sötét-almazöld színekben áll rendelkezésre (az újabbakban létezik piros, világoskék és sötétzöld is), mely utóbbival talán a legkevésbé zavarjuk meg az erdő képét. A sátoralj polietilénből van, ami szintén szokásos ezekben a körökben, a színe fekete ami azért jó, mert minden kosz meglátszik rajta, így viszont könnyű a sátor belsejét tisztán tartani. A tapasztalatom az, hogy az anyag gyorsan gyűrődik, ami nem jó, mert a gyűrődések növelik a beázás veszélyét. Apropó beázás. A sátor kifeszítetlen állapotban (ez mondjuk nem róható fel neki) hajlamos a beázásra. Kifeszítve ez kevéssé jellemző, bár ez nem is magashegyi sátor. Fesztiválokra jó lesz...
A sátor felállítása tényleg két-három másodperc. Komolyan. Csak fel kell dobni és megigazítani, bár a Quechua-nál már finomítottak ezen, az úriember a videón kényelmesen leteszi. Biztosan jó sokat gyakorolta, mert nekem nem ment. A gyakorlás nem árt az összecsukáskor sem, mert az a művelet bonyolultabb része. Addig érthetetlen, míg pontosan rá nem jön az ember, bár persze a tokba be van varrva a teljes utasítás (és szépen okosan a peckek és a zsinórok is). Jól begyakorolva kb. tizenöt másodperc az egész, bár kisebb csuklóerő kell ugyan hozzá, de negyven kiló felett azért csak megküzd vele mindenki. Megjegyezném, hogy annál a résznél, ahol rá kell térdelni a szétnyílás megelőzése végett piszkosul össze tudjuk magunkat sarazni, ráadásul általában reggel szokás sátrat bontani, ami két okból is rossz. Az egyik az, hogy reggel még száraz időben is harmatos a felszín (tehát bizonyos a dzsuva), a másik pedig a reggeli tisztaruha effektus hirtelenhalála sátorbontásnál. Nagydarab, hosszúkezü delikvensek előnyben. A többieknek szívás.
A sátorhoz alapban ötödcolos (fél centis) acél cövekek vannak, melyek számába természetesen bele lett kalkulálva a feszítő zsinórzat is. Itt is lehet ápgrédelni a felszerelést, ahogy számoltam a szintén decathlonos ultralight aluminium cövekekkel 13 dekával lehet megvágni a súlyát, ami gyárilag 2,7 kiló. Könnyű, tényleg könnyű.
A bejárat a lábaknál van, legalábbis ott célszerű. Egy darab van belőle, ami óriási, bőven elég az egymás zavarása nélküli ki-be járkáláshoz. A sátor két személyre van kiírva és tényleg akkora, a belső szélessége 210x125 centis. Ez tényleg két személyes, de nincs előtere, vagyis nem nagy (kb. 20 centis), éppen a cipőknek elég, tehát arra jó, hogy a róka ne vigye el, meg hogy reggelre alaposan kihűljön, bepárásodjon. A hátizsákoknak, főleg a nagyobbaknak csak a fejek alatt van helye (vagy az autóban :D), ahol nem éppen a legkényelmesebb, de még nem zavaró. A belső sátor egy szokásos anyag-szúnyogháló kombináció, így tehát a melegebb időszakokban is rovarmentes éjszakánk lehet, feltéve, hogy nem hagyjuk nyitva a hálót. Mindkét oldalon kis hálózsebek vannak a telefonoknak satöbbinek. A belmagasság normális, kedves kis 90 cm áll rendelkezésre, ami gyakorlatilag kényelmes ülést tesz lehetővé a sátorban.
Csak a családi pizza ne lenne... Igen-igen pizza. Nem hülyültem meg, a gyári csomag egy ötvenhat centi átmérőjű korong, aminek vastagsága a benne szorult levegőtől függően öt és tizenöt centi között váltakozik. Leginkább egy extravastag óriás-pizzára hasonlít. A csomagolás kiválóan asszisztál a sátor elrakásához, a cipzárak nem szorulnak és nem csipődnek be. Az anyag erős és strapabíró, jól megvarrott négy fülecskével a hátizsákra való rögtítéshez (ami 25 liter feletti táskáknál nagyjából négy minikarabíner felhasználásával megoldható). A kézben szállításhoz van rajta egy nagyobb és erősebb fül is.
Összességében tetszett a sátor, amit főként árának köszönhet. A koncepciót érdekesnek és mostmár főleg elég kiforottnak is tartom a “mindennapi” használathoz.
Ami viszont mindenképpen említést érdemel, hogy nemcsak ekkora méretben áll rendelkezésre. Szinte minden igényhez van seconds sátor, ami nagyon ritka. A másik lényeges szempont, hogy ez a sátor a legnagyobb fesztiválguru. Minden zenei fesztiválon millió darabot látni, ami nem véletlen.
Verdikt: Az ötlet király, a minőség jó, a praktikum tuti, mi is kéne más a Szigetre. Nekem tetszik, meg is tartottam. Autóval kempelni nincs jobb, hiszen végülis arra tervezték...
