MAGAZIN: Softshell anyagok és anyagtechnológiák

Napjaink divatos termékeinek, már-már az outdoor ruházati ipar legújabb üdvöskéjének számítanak az úgynevezett softshell anyagok. Mi is az a softshell? Összességében nincs iparági definíció a kategóriára. Lényegében ez a terminológia minden olyan technikai anyagra illik, melynek felülete textúrájában sima (simább még a finom gyöngyvászonnál is), tapintásra finom és egyenletes, ám rendkívül tartós érzetet ad, tulajdonságaiban elasztikus, bélésében általában fleece rendszerű, valamint felszíne tartósan vízlepergető-lélegző, bizonyos komolyabb anyagoknál teljesen vízálló-lélegző, jó hőtartó képességű, és emelkedett szélállóságú. A legtöbb softshell anyagot gyártó cég marketingszövege ezeken felül még az alábbiakat is tartalmazza: az ilyen anyagok arra hivatottak, hogy bizonyos körülmények között leváltsák a klasszikus fleece és héjkabát kombinációt. Előre le kell szögezzem, hogy a marketingesekkel szinte sosem értek egyet…

Számtalan típusa létezik ezeknek az anyagoknak. Alapjában véve pont az előbb felsorolt tulajdonságokban nyújtott szereplés differenciálja a softshell-anyagok piacát, hiszen nincs olyan egyéb általános szempontsor, mely alkalmas erre a feladatra. Az softshellek tipizálása ezzel szemben viszonylag könnyű.

Vannak az úgynevezett klasszikus, vagyis laminált membrán nélküli anyagok, melyek a fenti tulajdonságok közül általában a vízállóságot, a magasfokú szélállóságot (20 CFM alatt) rendre nélkülözik. Cserébe sokkal tartósabbak, könnyebben tisztíthatóak, nagyobb lélegzőképességűek és könnyebb súlyúak. Például a klasszikus softshell, a svájci Schoeller Dynamic.

A második csoport az úgynevezett perforált membrános típus, melybe egy direkt gyengített (teljes felületén perforált) membránt lamináltak. Ennek értelme a fokozott szél- (5-20 CFM, ami körülbelül 98%-os szélállóság, tapasztalatok szerint 30 km/h felett érezhető a szél fedetlen testtel a softshell alatt) és vízállóságban (5.000-10.000 mm, nem elég egy nagy intenzitású zivatar vagy zápor kivédésére) keresendő, a lélegzőképesség maximális megőrzése végett (tipikus példája a Polartec Power Shield).

A harmadik csoport a teljes-, vagy egész membrános softshelleké. Itt megkülönböztetünk nem tartósan és tartósan vízálló anyagokat (természetesen lélegező anyagokról beszélünk). A nem tartósan vízálló anyagokat sem kell már félteni, hiszen anyagukba vagy valamilyen teljes PU (hidrofillikus-hidrofóbikus elven működő membrán), vagy PTFE (mikroporózus) membránt lamináltak. Ennek eredménye a tökéletes, vagyis 100%-os szélállóság (0 CFM), valamint a fokozott vízállóság (és ez gyakorlatban a kivitelezéstől nagyon függően a legtöbb körülmény közé már vízállónak is minősíthető – 10.000-15.000 mm). Ide tartozik a szerintem a relatíve elérhető áron kínált két legjobb softshell anyag a Gore Windstopper (0 CFM, 6-8 RET, 20 PSI vagyis 14.000 mm vízállóság) és a Polartec Windbloc (0 CFM, 8-10 RET, 20 PSI vagyis 14.000 mm vízállóság). A csúcsot azok a softshellek képviselik, melyekben a laminált membrán megegyezik a legkomolyabb hardshellekbe integráltakéval. Ilyen tipikus tartósan vízálló és lélegző a Gore-tex Softshell (0 CFM, 40 PSI vagyis 28.000 mm vízállóság, RET 9-13 lélegzőképesség), melybe egy a korábbi vízálló-lélegező membránokról írt cikkben már említett PU bevont ePTFE membránt lamináltak. Hasonló elvű és közel hasonló tudású (meg kell említeni, hogy ezekkel szemben sokkal olcsóbb) a Mountain Hardwear Conduit Softshell anyaga, mely 20.000 mm vízállóságú, mindamellett hogy RET értékét 8-10 közé becslem (mivel nincs ehhez az anyaghoz feltüntetett RET érték, a hivatalos adat pedig JIS L-1099 B1 metódus alapján 20.000 g/m2/24h). Természetesen a teljes harmadik kategória minőségi alapkövetelménye a varratok hegesztése (igazából csak egy harmadik kategóriás softshell kabátról van tudomásom, mely nincs teljes egészében varrat-hegesztve, ez pedig a MHW G50 Jacket, persze aki komolyabbat akar, megveheti a Synchro-t). Ide tartozik még egy igazi kuriózum is, a világ első bionikus membránjával készített Schoeller C_Change (naná, hogy svájci…). Ezen anyag pórusai a külső hőmérséklet függvényében tágulnak és húzódnak össze, így segítve a melegebb környezetben a jobb lélegzőképességi követelményeket, míg hidegebben a nagyobb hőtartást. Eredményei fantasztikusak (20.000 mm feletti vízállóság, kiváló maximális RET 2-3 érték, mely persze csak a melegebb időben maximális, 0 CFM szélállóság). Természetesen számos softshell anyag tartozik ebbe a csoportba is a fent említetteken kívül.

A tudomány után következzenek a marketingesek. Nem hiszek a softshell shell mivoltában. Miért is? Mert ez véleményem szerint egy új, úgynevezett Advanced Midlayer kategóriát alkotott. Nem tipikus shell, hiszen a legtöbb softshell (kivéve a harmadik csoport felső kategóriáját) nem nyújt kellő védelmet, főleg az eső ellen. A klasszikus réteges öltözködésben a mai napig hiszek, és úgy vélem, hogy a softshellek létjogosultsága a téli sportokon kívül (leginkább téli mászás, freeride, jégmászás), csakis a héjkabát alatt van (persze, amíg nem esik az eső végülis shellnek is minősülhetnek).

Verdikt: Kezeljük a softshelleket a maguk helyén. Kiválóak a könnyedebb időjárási körülmények között, bár a zordabb, szeles helyeken is kiválóan helytállhatnak (10 CFM-től lefelé). Amennyiben a fent felsorolt téli sportokat űzzük, válasszunk hoody-t (kapucnis változatot), ellenben minden egyéb outdoor sport esetében maradjunk a hoddless (klasszikus jacket) szabásnál. Igényeinkhez válasszunk anyagot és ízlésünkhöz gyártót, kivitelezést.

TESZT: Kilimajaro IceTrail 25

Egy kis előszó: Más szemmel…

Amikor a GearMag-tól felkérést kaptam, hogy megosszam gondolataimat a hazai olvasókkal, bevallom eleinte fogalmam sem volt, hogy miről tudnék írni. Én, aki nem szoktam törődni a felszerelések milyenségével, egy kicsit új hangvételbe helyezném azt, hogy mire is képes a megvásárolt termékünk. Aki személyesen ismer, tudja, hogy nem vagyok az a fajta, aki kímélné magát, ha valami kalandról van szó. Persze az ilyen élmények során sok felszerelést is vittem magammal, ennek pedig az volt az eredménye, hogy nem sajnáltam használni is őket a határokig. Azt ugyan nem mondanám, hogy a termék határairól lenne szó ezen esetben, néha inkább a saját határaim felismerésére használtam, a feladathoz szervesen nem kapcsolódó eszközöket. Ezért van az, hogy az olvasó néha olyan gondolatokat találhat a sorok mögött, melyekben még a laikus szem is őrültséget lát…

Így történhet az az eset, hogy a termékek bizonyos tulajdonságaival, anyagi összetételükkel, nem vagyok tisztában, de ezen a téren is jelentős fejlődést mutatok. Latsko barátom ebben a témában a jobb és bal kezem! Akinek kérdése van valamely anyaggal kapcsolatban, szerintem bátran kérhet tőle segítséget.

Egy alkalommal Erőss Zsolttal másztam a zord téli Retyezátban, amikor szóba került, hogy milyen terepre milyen cipő ajánlott. Nos, én nem voltam a hegyi viszonyoknak megfelelő öltözetben, de mégsem volt ebből különösebb gond. Hiszen azt is figyelembe kell venni, hogy mi magunk mire vagyunk képesek. Sokan akármilyen technológiát alkalmazó öltözékben sem képesek az elvárt teljesítményre. De ehhez hozzá tartozik az is, hogy nem mindig a saját elvárásaiknak akarnak megfelelni az egyének. Ezért mindenkit arra intek, hogy gyakoroljon megfelelő önkontrollt, és csak ezek után vágjon bele a fizikumát egy kicsit meghaladó kalandba. Miért mondom, hogy kicsit lépjük csak túl a határokat? Mert az okozhat igaz örömöt, ha minden alkalommal azt látjuk, hogy mégiscsak képesek vagyunk valamire, amit nem is gondoltunk. Tehát harmonikus egyensúlyra kell törekednünk.

-Szücsi-

Kilimanjaro plus IceTrail 25 teszt

Mostmár térjünk rá arra a bizonyos tesztre… Amikor elkezdtem használni az első Kilimanjaro zsákot, nem voltam elragadtatva tőle. Nem szerettem, hogy semmit sem ér, stb… Aztán eljutottam odáig, hogy nem ezek alapján ítéljek meg valamit, inkább ténylegesen próbáljam ki. Na igen, de vannak olyan felszerelések, amelyeknek az ára ezt nem engedi meg. Ki szeret megvásárolni valamit, hogy aztán rájöjjön, hogy nem tudja használni semmire. Ezért jött az ötlet, hogy vizsgáljuk meg azt, hogy milyen ha valamiből egy olcsóbbat veszünk meg. Mivel Magyarországon még mindig az ár differenciál, ezért a vásárlók többsége olyan áruval tér haza, amelyet éppen akciósan lehet megvenni. A hazai üzletekben jelenleg is kapható Icetrail25 zsák ebbe a kategóriába tartozik. Olcsón beszerezhető, hiszen 8399 forintos árával még erősen az olcsó zsákok közé tartozik.

Honnan a név? A zsákot csak a gleccserek jegének kék színében lehet kapni, én még nem láttam sehol más színt! És első látásra a kialakítása is olyan, hogy a jégmászók kedvelt hátizsákja legyen. Azonban észre kell venni pár dolgot ezen a hátizsákon is.

Nagyon sok dologban volt már hű társ. Etna, Vulcano, Vezuv, Stromboli, Hohe Wand sziklái, túrák számtalan sora, de eredeti célját biztosan nem tudta elérni ez a termék. Ugyanis tényleges jégmászáshoz éppenséggel nem való. Vannak hibák, amelyeket a gyártó nem vett észre. A vicc az, hogy szó sincs szemet szúró hiányosságokról, csak ha az ember használja, akkor veszi észre, hogy valami nem stimmel.

Haladjunk sorra, nézzük meg melyek ezek a hibák:
A merevítés nem jól lett bevarrva.
Csak a jobb oldalán találunk rögzítést a kulacsnak, a bal oldalon semmi
Ha már icetrail, akkor miért csak a jobb oldalon van a csákánynak tartó?
Túl nagy az air condition-nak szabadon hagyott tér.

Nézzük az elsőt: Miért lehet jó az, hogy olyan messze került a háttól a merevítés? Ugye így csökkent a tér, ahová pakolhatjuk felszerelésünket, élelmünket. Persze ezzel fogy a hátunkon cipelt teher is, de vannak olyanok akik egy kicsivel többet vinnének magukkal. A másik gond ami ennek kapcsán bennem felmerült, a folyamatos furcsa érzés, hogy valamiért nem áll egyenesen az a táska a hátamon. Ez azért van mert a varrás nem egészen illeszkedik a merevítő hosszához, így az egyik szár kicsit félrecsúszik. Ez a hiba azonban az aktuális varrásból ered és valószínűleg nem minden példány van így elrontva. Ez csak egyszerűen a rossz ellenőrzés eredménye. Ez nemes egyszerűséggel egy kiadott selejt példány, amit vásárláskor nem vettünk észre…

A kulacs rögzítése már egy kicsit érdekesebb dolog. A felvarrt hálós kulacstartó alkalmas ugyan arra, hogy beletegyük italunkat, de ha egy gyorsabb mozdulatot végzünk, vagy lehajolunk bekötni a cipőnket azonnal a földön találjuk az üveget, kulacsot, termoszt. Ez a probléma az utóbbinál lehet fontosabb, ha drága, vagy számunkra fontos a tartó. A táska bal oldalán találunk egy viszonylag egyszerű konstrukciót ennek kiküszöbölésére, de ez valójában a jégcsákány tartóhoz kapcsolódó segédzsinór. Ha azonban ezt a két problémát együtt vizsgáljuk azonnal rájövünk, hogy a gyártás során eszükbe juthatott valami, mert egy gumis zsinórt varrtak fel. Ez lehetővé teszi, hogy a kulacs felső részét megszorítsuk, így növelve a viszonylagos stabilitást. De miért csak az egyik oldalon? Ez feltehetően örökké kérdés formában marad…

A táska alján találunk egy jégcsákány tartót, ami viszont furcsa, ha az előbb említetteket is figyelembe vesszük. Erre nem találok magyarázatot. Bár talán annyi, hogy az ember a gleccsereken az egyik kezében csákánnyal a másik kezében … mászkál. Így már van benne ráció, bár ez csak a gleccserekre igaz. A jégfalon meg úgysem használunk egyet. Tehát ha jobban belegondolunk ez nem is olyan probléma, de annyival ki is lehet javítani, hogy mindkét oldalon találjunk valamit. Mellesleg a legújabb modellen ezt már meg is csinálták (Kilimanjaro plus 28, erről valószínű lesz majd szó, ha még írhatok az olvasóknak).

Air condition, ez is csak akkor jelenthet gondot, ha izzadós a viselő és egy hidegebb helyen vagyunk, ahol fúj a szél. Márpedig a táskát a neve alapján ilyen helyekre találták ki. Szóval ez okozhat még némi gondot öregkorban (izületek)…

Verdikt: Ez a táska tökéletesen alkalmas arra, hogy megvegyük gyerekünknek, iskolatáskának, túrázni hazai túrákon, télen, nyáron. Helytállna egy téli alpi mászásban is, de házilag át kell alakítani egy kicsit...

MAGAZIN: Réteges öltözködés

A réteges öltözködés nem új találmány. A korai alpinisták, sőt még hideg környezetben élő őseink is tudták, hogy a réteges öltözködés jól variálható, külső környezethez jól igazítható és elemeiben is frissíthető (fejleszthető) módja a test külső elemektől való védelmének. Az általunk (outdoor sportolók) által használt technológiák java része a katonai fejlesztésekből származik, csakúgy, mint a réteges öltözködés intézményesítése. Ebben a szegmensben gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a katonáknak nagy pénzért fejlesztenek komoly harci ruházatot, melyet a nagy példányszám (például a US Army hatalmas létszáma és legváltozatosabb bevetési környezetei) miatt a nép is elér, megfelelő áron. Gondoljunk csak a korábbi cikkben említett Gore-Tex, vagy Polartec technológiákra. Szintén említést kapott már korábban az ECWCS (vagyis Extended Climate Warfight Clothing System). Ez lényegében az intézményesített réteges öltözködés. Én nagyon gyakran indulok ki az amerikai gyalogság felszereléseiből, hiszen ezek a srácok a legdurvább körülmények között használják ezeket a ruhákat. Egyrészt a harcmezőn a tartósság mindennél jobban pellengérre állítható, másrészt egy katona szolgálhat Panamától (dzsungel), Irakon (sivatag) át Afganisztánig (magashegyek), szinte bárhol. Korábban írtam az ECWCS generációiról. Most a legújabb, a harmadik generációt (GEN III ECWCS) mutatnám be, hogy lássuk, milyen is az a technológia, mely a legtöbbet bizonyított (ez nem azt jelenti, hogy a legjobb is lenne egyben) a gyakorlatban.

Alapjában véve ez a ruházat hét réteget különít el. Nyílván nem kell egyszerre felhúzni mindet, de ez a rendszer, amennyiben birtokunkban van, képes bárhová biztonságban felöltöztetni minket a sivatagoktól a sarkvidékekig.

A baselayer kategória itt kétféle. Van a vékonyabb (nálunk tényleges baselayernek számító) aláöltözet (LEVEL I), melyet Polartec Power Dry Silkweight anyagból készítenek. Természetesen nadrággal kiegészítve. A vastagabb megoldás (igazából egy nagyon vékony midlayer) aláöltözetként és midlayerként is kényelmesen hordható (LEVEL II). Szintén Polartec Power Dry anyagú, de nagyobb egységtömegű, úgynevezett Grid variánsú. Szintén alsó és felső.

A midlayer (mely itt ténylegesen az alsó midlayer az outdoor ruházatban) egy Polartec Thermal Pro High Loft anyagú full-zip (LEVEL III). A LEVEL IV egy az outdoor sportokban Advanced Midlayer megjelölésű kategória (gyakran hívják windlayernek is). Ez egy Miliken nevű nylon spandex (ellasztikus) anyagból készített darab. Nem találkoztam még ezzel az anyaggal, de az nagyon valószínű, hogy sokkal komolyabb tudású anyagokat is választhatunk az igazi szélálló kategóriából (0 CFM) (Polartec Windbloc, Gore Windstopper Softshell, Gore Windstopper Technical Fleece). Ennek az anyagnak (mármint a Milikennek) az lehet a létjogosultsága, hogy a testpáncél alatt is kell bírnia a strapát…

Van egy általam érdekesnek tartott szint, a LEVEL V. Nem tudom mi is az igazi értelme, talán a csendessége és fokozott időjárás-állósága. Hűvös időre tervezték, valójában ez az igazi softshell. Körülbelül az Arc’teryx Gamma MX Hoody softshellhez hasonlít.

Innentől felfelé már tényleges kabátok vannak. A LEVEL VI extrém nedves és hideg körülmények közé készült (hardshell). Anyaga a jól ismert Gore-Tex Paclite laminátum. Nekem nincsenek a Paclite-tal jól tapasztalataim, így nem igazán értem, hogy miért ezt választotta a hadsereg, talán a kompresszálhatóság és a kis tömeg lehetett a szempont. Ráadásul hangsúlyos, hogy ez a darab hűvös, vagy hideg körülmények közé való, ahol a Paclite kondenzációs problémái kevéssé lehetnek feltűnőek.

A hetes és egyben utolsó szint (LEVEL VII) kifejezetten hideg körülmények közé való. Elsősorban a várakozási időre tervezték. Primaloft Sport béléssel készült, vízlepergető külső anyagú szigetelőréteg. Kiváló választás, hiszen a Primaloft a legjobb szintetikus töltőanyag (ez persze csak az én véleményem). Nedvesen is megőrzi szigetelőképességét, nagyban összenyomható és majdnem olyan könnyű, mind a pehely.

Biztosan sokakban felmerült a gondolat, hogy „Persze US Army, de mit kezdjünk mi itthon ezzel?”. Nos, ez egy meglehetősen jó iránymutatás azoknak, akik egy sokat próbált és bevált, nagy teljesítményű és tartós ruházati együttest szeretnének maguknak. Beszerezhető-e ez itthon? Tökéletesen. Hiszen nem kell a US Army ruháit venni, elég, ha csak az anyagválasztást és a szabásokat követjük le. Vagyis baselayert Polartec Power Dry-ból, mid-layert Polartec Thermal Pro-ból, windlayert javaslatom szerint vagy Gore Windstopper-ből, vagy Polartec Windbloc-ból. Az insulated mindenképpen Primaloft, míg a héj Gore-Tex (de szerintem nem Paclite inkább két rétegű Performance Shell, esetleg Pro Shell), vagy eVent. Meg lehet ezeket más-más cégetől is venni, amolyan „amelyikből a nekünk legjobban tetszőt megtaláljuk” módon. Ezzel szemben én szeretem a garnitúra elvet, vagyis hogy amennyiben lehet egy cégtől beszerezni egy egész ruházati rendszert, akkor azt tegyük is meg. A tervezők az adott cégnél minden bizonnyal (remélhetőleg…) az egyes darabokat egymáshoz alakítják-tervezik.

A The North Face-nél például a teljes lényeges ECWCS GEN III-nak megfelelő felsőruházati rendszer fellelhető (a már minőséginek számító márkák közül ezt lehet a legkönnyebben beszerezni Magyarországon, ráadásul azokénál valamivel olcsóbb árakon):

TNF El Cap Peak (Power Dry) (55$)
TNF Scythe Jacket (Thermal Pro High Loft) (149$)
TNF Pamir Jacket (Gore Windstopper Technical Fleece)(179$)
TNF Redpoint Jacket (Primaloft) (a héjkabátba cipzárazható)(149$)
TNF All Terrain Jacket (Gore-Tex Performance Shell) (Zip-In)(240$)

Összehasonlításképpen az eredeti GEN III ECWCS ugyanilyen elemeinek kiskereskedelmi árai (forrás ADS):

LEVEL II (Power Dry) (68$)
LEVEL III (Thermal Pro High Loft) (149$)
LEVEL IV (Miliken) (137$)
LEVEL VII (Primaloft Sport) (349$)
LEVEL VI (Gore-Tex Paclite) (289$)

Verdikt: Amennyiben a réteges öltözködésben hiszünk, alkalmazhatjuk az ECWCS GEN III iránymutatásait. Használhatjuk az anyagait, de csupán alapul vehetjük az anyagok tulajdonságait is. Mindenki számára fontos tanulság azonban, hogy érdemes a rétegeket alkotó ruházati elemeket jól variálhatóan összeállítani, hogy sokáig funkcionális és extrém körülmények között is biztonságos felszerelésünk legyen.

MAGAZIN: Polartec

Szerintem nagyon sokan jól ismerik és használják a Polartec anyagcsalád tagjait. Azonban, ha megengeditek, kicsit részletesebben is belenéznék e család tagjainak tulajdonságaiba, kicsit másképp, mint mások. Egyszóval térjünk el a „Polartec a polárpulcsi anyaga és kész” szemlélettől. Ássuk be ide is egy kissé magunkat…

A Polartec anyagcsalád gyártója a massachusettsi Lawrence-ben székelő Malden Mills textilipari óriáscég. A Polartec anyagok nagy ívű karrierjét, a Gore-Tex sikersztorihoz hasonlatosan az Amerikai Hadsereg megrendelései alapozták meg az 1980-as években. Az ECWCS (vagyis Extended Climate Warfighting Clothing System) katonai ruházati felszerelés-rendszer második generációjának kifejlesztésekor az Amerikai Hadsereg Natick Katonai Kutatóintézete, Fejlesztési- és Mérnökközpontja (United States Army Natick Soldier Research, Development and Engineering Center, Natick, Massachusetts) számos külső protektív elem (például korai (fedetlen) Gore-Tex membránnal készített parka és nadrág) mellett a Malden Mills szintetikus fleece-anyagait válogatta be. Nagyjából ekkorra tehetjük ennek a mára minden layer-csoportban fellelhető Polartec márkanévnek a születését is. Az eredetileg midlayer kategóriába tartozó, klasszikus polár anyaga 100% poliészterből készül a mai napig. Kivitelezésében és változataiban, valamint vastagságában és funkciójában azonban rengeteg fejlesztés történt az elmúlt három évtizedben.

Polartec Thermal Pro Sweater Knit külső (Millet Fjord)

A Polartec elsősorban még mindig leginkább midlayereket készít. Ezek között megtalálhatóak az eredeti 1980-as évekbeli klasszikus, 100% poliészter fleece anyagok is három vastagságban. A Polartec Classic 100 nagyjából (±15%) 100 g/m2 tömegű, a Classic 200 logikusan 200 g/m2, míg a Classic 300 pedig 300 g/m2. Ezek az anyagok nagyon tömött és finom tapintásúak, lélegzőképességük és hőtartásuk egyaránt kiváló. DWR-el kezelve mérsékelten vízlepergetők (nagyjából szitálás-állók). A többségében újabb generációs 300-asok közé sorolhatóak az úgynevezett Thermal Pro anyagok. Ezek sűrűsége többnyire megegyezik a Classic 300-assal (vagy meghaladja azt), azonban szerkezetük, szövésük és küllemük nagyban eltér azokétól. Az ECWCS harmadik generációjában már ezt a csoportot használják a Classic-széria helyett. A Thermal Pro legfontosabb jellemzője, hogy külső felülete nem finom, hanem szálas jellegű (ennek finomságát, mértékét jelzik valamilyen mértékben a Sweater Knit, Nailhead, Low Loft, High Loft és a Monkey Phur jelzők, természetesen a jelentéshez hasonló felületjelleggel). Belseje megőrizte a klasszikus, úgynevezett „brushed” jelleget. Ennek neve is utal, a kikefélt jellegű felületre. A polár küllemű anyagok utolsó csoportja, az úgynevezett „windfleece”. A Polartec Wind Pro anyagok külseje sűrű szövetű (400 g/m2), belsejük szintén finomszálas (mint a Thermal Pro esetében). Négyszer szélállóbb, mint a hagyományos polár anyag. Mindemellett azok lélegzőképességének 85%-át tudja magáénak (CFM értéke 60 alatti). Általában a Thermal Pro anyagokhoz hasonlóan DWR-el kezelik, a vízlepergetés érdekében.

A Polartec anyagok között vannak baselayer csoportba tartozók is. A Polartec Power Dry anyagok sűrűsége alacsony. Vagyis e textíliák hőtartása alacsonyabb, ellenben sokkal magasabb a lélegzőképességük. Így válnak alkalmassá az első réteg funkcióinak. Igazából a baselayerek leggyakoribb szintetikus anyaga a poliészter, csakúgy mint a Power Dry-nak. Ritka, de létező dolog a Power Dry anyagok merinói gyapjúval (általában 85% nerinói gyapjú, 15% poliészter) ötvözött változata, a Polartec Wool Power Dry. Nagyon sok helyen alkalmazzák a Polartec Power Stretch anyagot is baselayer gyanánt. Ennek a Lycra biztosítja az elasztikusságot, poliészter fleece a bélése, és nylon (ritkábban poliészter) a külseje. Az úgynevezett Hard Face technológia egy a Power Stretch anyag felszínébe mikroszinten fecskendezett polimer segítségével növeli a anyag tartósságát és vízlepergető képességét (plusz DWR kezelés). Kiváló anyag a raid sportokhoz.

Gondolom a Malden Mills sem akart kimaradni abból az új szegmensből, amit a softshellek piaca jelent. Erre a célra kétféle teljesítménylépcsőjű softshell anyagokat fejlesztettek ki. Az elemek ellen kevesebb védelmet nyújtó, de magasabb lélegzőképességű Polartec Power Shield, a nagy mozgásszabadságot igénylő sportokhoz készített ruházatok anyaga. Erős DWR (Durable Water Repellent) bevonata teszi tartósan víz- és szennyeződéslepergetővé (nem vízállóvá). A softshell anyagok között vékonynak számító laminált anyag 98%-ig szélálló (CFM értéke 8-16 közötti). A finom softshell külső felülethez egy „brushed” jellegű polárbélés tartozik. Relatíve nagy levegő permeábilitása miatt valamelyest gyengébb hőtartó, mint az azonos vastagságú Polartec Classic anyagok. A komolyabb teljesítménylépcsőt jelentő Polartec Windbloc softshell egy PU membránt tartalmazó laminátum, melynek külső anyaga a Power Shield-hez hasonló elasztikus softshell, míg bélése polár. Mindhárom réteget egymásba laminálják, így érik el az egyik legjobb teljesítményű softshell anyagot a piacon. Számokban kifejezve 20 PSI (14.100 mm) vízállóság (ez gyakorlatban szinte teljesen vízállóvá teszi, de nem tartósan és nem extrém módon, persze ez a kivitelezéstől is függ), RET 8-10 lélegzőképesség, valamint tökéletes szélállóság (CFM 0). Természetesen ennek is létezik az úgynvezett technical fleece válfaja, mely egy két Classic 200 réteg közé laminált (a külsőhöz laminált) PU membránt tartalmaz. Szintén 0 CFM, RET 8 lélegzőképesség. Sajnos természetükből fakadóan ezek azonban csak erősen vízlepergetők, nem 100%-ig vízállóak. Cserébe viszont elképesztően melegek.

A Polartec anyagok közül mi is találkoztunk már néhánnyal. A Classic 100-al kapcsolatban nagyon jók a tapasztalatok. Hőtartása meglepő, mindemellett nagyon könnyű. Kényelmes és finom viselet.

A Thermal Pro szintén kiváló, bár számomra kissé nehéz a teljesítményéhez képest (Millet Fjord dzsekivel kapcsolatos tapasztalatok). A szélállóságával kapcsolatban is vannak kétségeim.

A lehető legszebben kidolgozva, Arc’teryx minőségben próbálhattuk ki a Power Shield-et. Finom és jól lélegző anyag, nagyon jó mozgásszabadsággal, relatíve jó védelemmel. Téli sportokhoz kiváló.

A Windbloc technical fleece változata pedig igazán komoly ellenfele lehet a PrimaLoft béléseknek, hiszen elképesztően jó hőtartó. Nekem az egyik kedvencem...

Verdikt: Ha midlayer, akkor Polartec. Kevés kivétellel (MHW Conduit Softshell, Gore Windstopper Fleece, Gore Windstopper Softshell) minden szegmensben ezeket választanám.

TESZT: Arc'teryx Gamma MX Hoody

Kategória: SOFTSHELL
Tevékenység: NAGY MOZGÁSSZABADSÁGOT IGÉNYLŐ SPORTOK
Külső anyag: POLARTEC POWER SHIELD, SCHOELLER DYNAMIC
Tömeg (XL): 595 gramm
Vízállóság: diszkréten csak ennyit (every weather but the worst)

Magyarországon jelenleg nem lehet hozzájutni (főleg nem megbízható forrásból) az outdoor piac legfinomabb márkáihoz (az MHW és a TNF kivételével). Sajnos nálunk a piaci szemlélet ott maradt valahol régen… Nyílván érthető, hogy Magyarországon nincsenek magas hegyek, de könyörgöm, aki mondjuk akar, és megteheti, az simán eljuthat néhány óra alatt komolyabb hegyek közé is. Másrészt mondjuk az ország nyugati feléből hamarabb ott van az ember a Rax-on, mint székesfővárosunkban. Ezenkívül miért ne férhetne hozzá az ember mindenhez, amit tőlünk nyugatra is megvehetnek a népek, arról nem is beszélve, hogy Potsdamtől messzebb van az Alpok, mint Záhonytól, mégis lehet ott komoly márkákat kapni. Nem vagyok telhetetlen, de legalább rendelni lehessen…

Amikor síelni indul a nép, a java betér az outdoor áruházláncokhoz (ahol azért be kell vallani, vannak meglepően jó cuccok is), a föle meg elmegy és Columbiát, Sherpát és kompániáját veszi meg, és hát be kell vallani a Columbia termékek nem említhetők egy lapon az outdoor sportok Lamborghinijével, a kanadai high-end gyártóval, az Arc’teryx-el, természetesen az árcédulát kivéve. Szóval a magyar sítársadalom föle bemegy a boltba, sokat tejel és keveset kap (arányaiban). Én meg azért vagyok itt, hogy aki elolvas, ne eshessen ebbe a hibába.

A softshellek általában a nagy mozgásszabadságot igénylő sportokhoz (mászás, jégmászás, komolyabb síelés) kialakított öltözékek, hiszen anyaguk elasztikus. A sokféle softshell közül a trónuson egyértelműen a Gore-Tex Softshell ül, de mellette számos komoly anyag bír nagyon durva képességekkel (például Conduit Softshell, Gore Windstopper Softshell és Schoeller C-Change). Az ennél kicsit kevesebbet tudó softshell matériák közül többedmagával a Polartec Power Shield érdemel említést, mely hétköznapibb dolgokhoz lett kialakítva (elvileg). A hétköznapi dolgok alatt az aktivitási idő 90%-át értem. Ugyanis abban a kilenctizedben nincs benne a zivatar, a hóvihar, a szélvihar és az extrém hirtelen leeső hőmérséklet sem. A légáteresztő perforált membrán erősen szélálló (de nem tökéletesen), hiszen CFM értéke 8. A CFM 0 a tökéletes szélállóság, melyet például a Polartec Windbloc tud. Gyakorlatban ez olyan 98%-ig szélálló és 2%-ban légáteresztő anyagot jelent. Szóval erre alapoznak a madarasok, amikor ebből az anyagból állítanak össze egy allrounder dzsekit. Nem fáj kimondanom, hogy nagyon meg van csinálva a cucc. Az igényesség az Arc’teryx-nél filozófia, nem ritkaság. Oké, persze az outdoor gyártók egyik leginnovatívabbika is egyben a cég, hiszen a laminálástól kezdve a varrathegesztésig, számos fejlesztés származik tőlük. A többi gyártó nem titkoltan az ő standjukhoz lép oda először, amikor a jövő évi kollekcióját fejleszti.

Mivel ez a dzseki elsősorban átmeneti időjárásra tervezett darab, úgy gondolom a design is ennek a szolgálatában áll. A hatalmas kapucni alkalmas a sisak viselésére, de buszmegállónyi védelmet nyújt minden más esetben is. Jól állítható, de nem összecsomagolható és nem levehető. Amennyiben tehát hátizsákot húzunk, akkor érdemes arra odafigyelni, hogy a kapucni kissé útban lesz, főleg a nagyobb zsákoknál. Ez utóbbi két dologból lehet következtetni, hogy ez inkább egy mászás orientált kabát.

A zsebei hatalmasak. Elrendezésük szerint két mellső és két normál, úgynevezett handwarmer zsebe is van. A bal felkaron egy kicsi, elméletileg walkie-talkie zseb is található, mely kiváló amúgy a felvonójegy tárolására is. A nagyobb zsebekben jól szervezhetjük tehát a térképet, sapkát, kesztyűt, miegymást. Gyorsan járó cipzárak mik lehetnének mások, mint YKK-k. Minden zsebet záró cipzár garázsba fut, a Napóleon-zsebeket pedig anyag fedi, így szinte vízhatlanok. Belsejük erős hálós anyag. Nem árt odafigyelni a kulcsokra és egyéb hasonló hegyes-éles dolgokra, mert azért kárt tehetnek a hálóban (tapasztalat).

A derékrész szintén jól összehúzható. A szabása úgy lett kialakítva, hogy elől a mozgásszabadságot megőrzően éppen elég magasan és éppen elég mélyen is van egyszerre, hátul ellenben jóval mélyebbre van engedve a fenék melegítése végett (ezt hívják odaát full seat coverage-nek).

Nálunk fekete és kékesszürke színkombinációban járt, de van még pirosban és világosabb acélszínben is. Természetesen az ízlés mellett a színválasztásban a felhasználói terület láthatósági követelményei is kapjanak hangsúlyt, ha kérhetem a tudatos kollégákat.

Térjünk a lényegre. A tesztelése hónapok, óta folyik. Ma is ez volt rajtam, holnap is ez lesz. Valószínűleg a hétvégén is ebben megyek a Mecsekre, meg a jövő héten a Raxra. Egyszóval mindig tudnám hordani (a nyarat amúgy is utálom és ha tehetem inkább elhúzok a hegyekbe). Van azonban szépséghibája. Több is. Egyrészt a „protect you against every weather but the worst”. Szabadfordításban: „A legrosszabb idő? Nem, az ellen nem véd!” Nem mondom, hogy lépten-nyomon beázna, de azért ha nagyobb csapadékintenzitású esőzések várhatók, ne hagyatkozzunk rá, mert ráfázhatunk. Szó szerint. Példa: normális magyar zivatar, a hátizsákpántnál mintegy tíz perc elteltével az anyag menekülőre fogta, ezt érezvén persze én is. Ráadásul mivel leginkább a DWR dolgozik a kabát alá, ezért ez idővel és főleg a mosásokkal mindenképpen frissítésre szorul. Másrészt amire a Polartec a Power Shieldet kitalálta, pont annak nem felel meg teljes mértékben. A hivatalos állítás szerint a Power Shield anyagok arra lettek tervezve, hogy leváltsák a klasszikus héj és fleece (polár) kombinációt, csökkentve ezzel a tömeget és a védelemhez és melegen tartáshoz szükséges rétegek számát. Rendben. Csakhogy, ha megnézzük, hogy az anyag magában kábé egy Polartec Classic 100 thermo-erejével (leszámítva a szélállóságot, ami példás) és egy középkategóriás héj védelmi szintjével bír (saccra 8-10 ezer milliméter), akkor rájövünk, hogy az 595 grammos (XL) tömeg már nem csökkentés. Vegyük alapul a korábban emlegetett fleece anyagból készült Arc’teryx Delta LT pulóvert (226 gramm – 63 euró) és egy bármilyen GTX Paclite héjat, mondjuk a rend kedvéért az Arc’teryx Alpha SL Jacket-t (342 gramm – 212 euró). Adjuk össze az értékeket: 568 gramm és 275 euró. Csakhogy a Gamma MX Hoody 595 grammos és ugyanígy 275 euróba kerül. Vagyis egy a Paclite-nál (28.000 mm) gyengébb védelmet nyújtó és összességében 5%-al nehezebb kabátra ne mondják már, hogy egyesíti a tulajdonságokat. Azon felül nem értem, hogy miért jó, ha a kabát egyesíti a fleece és a héj sajátosságait. Ez csökkenti a variálhatóság lehetőségét, hiszen, ha nem esik vagy fúj akkor maga a fleece is elég, ha extrém lesz az idő a táskában meglapuló minimális csomagméretű Paclite sokkal jobb védelmet nyújt ennél a softshellnél. A duma nem kéne, mert a Gamma MX Hoody amúgy kiváló kabát, nagyszerű részletekkel és kidolgozással (ami még kimaradt: hegesztett varratok, nyakat nem piszkáló gallér, fényvisszaverős logó, gumis mandzsetta, menő külső). Mindig hordanám, mert nem piszkolódik (fekete) és nem nyúlik. Finom a tapintása és egyszerűen nagyszerű érzés benne lenni. Amennyiben megfelelő az aláöltözet, a lélegző-képesség a legmagasabb igényeket is kielégíti. Egyszerűen csoda, amit tud az Arc’teryx kivitelezés-technológiában. Ez tény. Ráadásul létezik hoodless (kapucni nélküli) változatban is (szűk 10 dekával könnyebben), mely kategóriában az igazi értelmét látom a softshelleknek (advanced midlayer), hiszen ezek alapjában véve nem vízálló, csak vízlepergető darabok (tudom, mindig vannak kivételek). Nagy párost alkotnának egy eVent, vagy Gore-Tex héjjal. Az előnyei tehát összegezve: design, szélállóság, lélegző-képesség, kidolgozási minőség, sokrétűség, nagy mozgásszabadság és halk külső anyag. Hátrányai: marketing humbug (Polartec), igen magas ár, nem, tökéletes esővédelem, létezik kisebb tömegű megoldás is.

Verdikt: Baromira szeretem, mert nem én fizettem ki! Mivel leginkább a jégmászás és a freeride jut róla eszembe, ezért meg nem mondom hová hordjátok. Mondjuk MINDENHOVÁ!

HEGYIGUNYHÓ-TESZT: Karl-Ludwig-Haus (KLH)

ORSZÁG: Ausztria
HELY: Rax
MAGASSÁG: 1.804 méter
KOORDINÁTÁK: 47.688491°É 15.704141°K
TÁVOLSÁG BUDAPESTTŐL: 300 kilométer
TELEFON: 0043 266 5380
WEB: www.karl-ludwig-haus.at
BESZÉLT NYELVEK: német, angol, magyar, szlovák

Egyszerűen imádom a Rax-ot. Geográfus szemmel nézve is gyönyörű. Telis-tele van közepes és gyenge-közepes erősségű túraútvonalakkal, klettersteigekkel. Igazán szép és változatos formakincsei vannak. Gyakorlatilag egy plató, ahová pár száz méter szintemelkedés után feljutva télen-nyáron használható utakon lehet terepfutni, gyalogolni, túrasízni, hótalpazni. Igazi tesztpálya egy gear bloggernek. Még Budapestről is érdemes utazni három-négy órát, hogy eltöltsünk itt egy hosszú hétvégét (Nyugat-Magyarországról nem is beszélve). Most induló cikksorozatunk első tagjának ezért a Rax legrégebbi és egyben általam legjobban kedvelt menházát, a Karl-Ludwig Haus-t választottam.

Több irányból is megközelíthető a Rax lábától. Érdemes a Preiner Gscheid-nél lévő Edelweisshüttéből kiindulva a Schlangenwegen felkapaszkodni a házhoz (730 méter szint és kb. 3 óra a parkolótól a házig). Amennyiben a Rax Seilbahn felső állomásától indulunk, akkor egy napos platóátkelés után érjük el. Ez kényelmesebb és látványosabb. Itt is vannak út-alternatívák, mindenki választhat ízlése szerint, a klettersteigezőkről nem is beszélve.

A háztól elérhető célpontok közül mindenképpen érdemes a Rax legmagasabb pontjával kezdeni. A Heukuppe (2007 méter) nagyjából egy szűk óra. Érdemes célpontok még a teljesség igénye nélkül: Predigstuhl (fél óra), a Preinerwand (két óra), valamint a Scheibwaldhöhe (másfél óra).

A 74 ággyal és 44 lágerhellyel rendelkező házba belépve, azonnal megérint minket a hütte-feeling. Olajos fapadló, bakancsok dübörgése, régi mászócuccok és trófeák a falakon, finom ételek és az a nagyon kellemes illat fogad bennünket, ami sok helyről annyira hiányzik (főleg a síházakból). Az ÖTK-s ház üzemeltetője (Wolfgang és családja) szinte egész évben fent él. Elképesztően kedvesek. Feleségével együtt gyakorlott hegyi emberek. Nagyon jól főznek. Ráadásul akkora adagokat adnak, hogy én már csak presztízsből ettem meg (no meg mert ultra-finom volt), pedig egy egész napos túra után nem szoktam egy adag munícióval beérni… Az árak közül csak a legfontosabbakat említném meg: sör 3,5€, tea 2€, kávé 2,5€, leves 3,5-5€, kaják 5-8€. Fontos infó, hogy a konyha este nyolcig üzemel, adnak forró vizet (legjobb tudomásom szerint literenként 3€). Nagyon ajánlom, hogy aki szereti a gombát, próbálja ki a Schwammerlsosse mit Knödel kombót (8€). Nem fogja megbánni. A szobák árába egy hatalmas adag reggeli is beleszámít. A nagyon friss pékáru és a hozzá tartozó vaj-lekvárok-felvágottak tányér mellé még tea és narancslé is jár (Nem vagy hanem is-is!).

A szobák ódon hangulatot sugároznak magukból. Megszokást igényel az öreg épület, de egy fárasztó túra, egy nagy kajálás és pár sör után az ember már sokkal könnyebben elalszik. A mellékhelyiségek a földszinten vannak, míg a szállás az emeleten (ez teljesen normális hütte-konfiguráció). Minőségük jó, főleg az épület 132 éves korához képest (1877-ben épült). Az árak szezonálisak, így érdemes a pontosság kedvéért telefonon érdeklődni. Klubtagsági kedvezmények is vannak.

A személyzet nagyon kedves. Beosztástól függően beszélnek magyarul is (Andrea), az üzemeltetők a német mellett angolul tudnak.

Verdikt: Igazi osztrák, monarchiabeli hangulatot sugárzó menház, nagyon jó konyhával. A kiszolgálás csillagos ötös, az árak normálisak. Könnyen megközelíthető, látványos és a hegy szempontjából frekventált helyen van. Egy szóval a Karl-Ludwig-Haus KÖTELEZŐ!

Karl-Ludwig Haus nagyobb térképen való megjelenítése

Kamásli TESZT: RP kontra TRESPASS

Az őszre-télre, valamint a magasabb hegyekre tekintettel hasznos lehet néhány tanács kamásli vásárláshoz. A tesztalanyokat bizonyos szempontból belépő szintűnek tekinthetjük, méretük és formájuk alapján azonban zordabb körülményeket is el kell(ene) viselniük. Mindkettőt hordtam több szezont, jártak magyarországi középhegységi környezetben, és a Kárpátok magasabb hegyeiben is.

A teszt résztvevői (névsorrendben, reklámszöveggel):

RP KAMÁSLI TÉPŐZÁRAS-46 NYLON: A tépőzár hátul van, és lehetővé teszi a bőség két lépésben történő állítását. A fix rögzítést patentok biztosítják.

TRESPASS MALLAIG: Vízálló, könnyű kamásli, mely kirándulásokhoz ideális. Kopásálló, tartós anyagból készült, és könnyen felvehető, jól idomul a lábszárra. A bokarészen rugalmas a kialakítása. Elöl egy kampóval a fűzősorba akasztható, a lábszárra cipzárral és tépőzárral rögzíthető. Háromféle színben kapható.

A kamásli funkciója, hogy megóvjon minket a lábbelibe felülről bekerülő víztől, hótól és sártól, tisztán tartsa a nadrágszárat, valamint – méretétől függően – bokánkat / lábszárunkat is védje, és szárazon tartsa. Készítésüknél erős anyagokat használnak, melyek vízállók, esetenként pedig lélegzők is. A tulajdonságok, és lehetőségek körének szélesedése együtt jár az ár növekedésével is.

A bemutatott modellek egy árkategóriában vannak, ennek megfelelően tulajdonságaik is hasonlóak. Belépő szintű felszerelések, melyek – térdig érő – méretükből adódóan nem tekinthetők mégsem a legalsó kategóriának. Ekkora kamáslit szinte kizárólag nagy hóban hord az ember, vagyis a magashegyi körülményekhez is igazodniuk kell tulajdonságaiknak.

Ránézésre a leginkább szembetűnő különbség (a színen kívül :)), hogy az RP hátul-, míg a TRESPASS elől zárható! Ez az „apróság” az első felvételnél összeráncolhatja homlokunkat, hiszen a hátul cipzáras RP felvétele kicsit több ügyességet igényel. A módszer azonban nem tekinthető feltétlenül hátránynak, hiszen gyaloglás közben a sár, hó és víz elsősorban elölről éri a felszerelést, vagyis a hátsó záródás – elvben – jobban szigetel. Ezzel szemben a TRESPASS elől cipzározható össze, ami megkönnyíti felvételét. Az előbb vázolt problémát egy ráhajtható réteggel oldották meg, melyet folytonos tépőzárral, alul-felül pedig patenttal lehet rögzíteni. A nedvesség elvileg jobban bejut ezen a szerkezeten keresztül is, viszont nem szabad elfelejteni, hogy gyakorlatilag két rétegű így az anyag elől.

A kamásli felvételének következő lépése a bakancshoz rögzítés. Erre mindkét modell elején egy-egy fém fül és alul gumírozás van, míg a talphoz egy pánt csatolja a kamáslikat. A kialakítás itt is eltérő. Az RP gumírozása teljesen egységes, míg a TRESPASS elülső zárása megbontja azt. Hátul mindkét modell leér a bakancs talprészéig, gumiszegélyéig, és ami fontos, menet közben sem csúsznak fel! Elől a kapcsok a cipőfűző első bújtatójánál a fűzőbe akaszthatók be, vagyis eddig szavatolják a védelmet. Ahogy a képeken is látható, a lábbeli oldalát a TRESPASS jobban takarja, köszönhetően az első zárásnak, mely megbontja a gumírozást. A bakancs talpához pánt segíti a rögzítést. Az RP egy műanyag-szövet keverékű pánttal, valamint fém csatokkal oldotta ezt meg, és egy övcsathoz hasonlóan állítható a mérete. A TRESPASS hevedere textil, kétoldalt műanyag bújtatókon állítható a kívánt feszesség.

Mindkét kamásli gumírozott a bokatájon is. Ennek előnye, hogy gyaloglás során kevésbé mozdul el, valamint szinte két különálló részként védi a lábszárat és a bakancsot. További előnye a használat során derül ki, mikor a kamáslira csak bakancstájon van szükségünk. Ekkor a felső rész (a boka felett gumírozás felett) kilazítható, és jobb szellőzés biztosítható.

A kamáslik felső részén találjuk a harmadik gumírozást, mely a térd alatt véd minket a nedvesség és mocsok bejutásától. Az RP a hátul levő cipzár két oldalán, egy bevarrott gumival, és két rugós műanyag állítóval szorítható vagy lazítható. A TRESPASS szintén egy bevarrott gumival, viszont csak egyetlen állítóval oldotta meg a problémát. Ennek köszönhetően a gumi kihúzott szára szabadon lóg, jobb esetben betűrhetjük a kamásli mellé.

„Bolti próba”: A kamáslik felvételét egyértelműen a TRESPASS nyeri. Az elől levő cipzár könnyedén zárható. Ugyanez mondható el a bakancs takarásáról is, bár nagy eltérés nincs a két modell között (lásd fényképek!). Egyik kamásli sem csúszik fel, mozdul el használat során. A bokagumírozás jól szigetel, kényelmes mindkét esetben. A felső gumírozás szempontjából az RP megoldása tartható jobbnak, könnyebben kezelhetőnek. Szintén pozitívum lehet a csatos talp-állítás, mely kevésbé lazulhat meg útközben.

A külcsín után jöjjenek a menettapasztalatok. Új állapotában mindkét kamásli jól szigetel. A nedvességet nem engedi át elől egyik modell sem, de tény, hogy az elülső záródás több havat, sarat képes gyűjteni (át nem engedi ez sem). „Jól szigetelnek”, vagyis a víz/hó/sár nem jön be, a mozgás által termelt pára pedig nem megy ki. A komfortérzet nem 100%-os, de nem kell megijedni sem! A történethez viszont hozzátartozik, hogy mindkettő kezdi elveszteni víztaszító képességét. Kezdetben a gumírozásnál, aztán mindenhol jön be a nedvesség. Egy fokkal talán jobb a TRESPASS, de ezt egy kicsit kevesebbet használtuk, így később ez is ilyenné válhat. Gyári hibaként a TRESPASS egyik szárából kiszakadt a felső gumiszalag, melyet visszavarrni nehéz, menet közben pedig maximum kívülről köthetjük rá, hogy szigeteljen. Hasonlóan bosszantó az RP egyik felső műanyag állítójának a törése. Mivel a gumiszalag itt is be van varrva, az alkatrész egyszerűen nem cserélhető. Ugyanennek a darabnak a talprögzítő csatjai elhajlottak. Ez teljesen általános jelenség, nem csak a tesztpéldányoknál jelentkezett! 

Verdikt: A két kamásli mérete, anyaga igen hasonló, de kialakításukban már van eltérés. Van előnyük és hátrányuk is, melyek a használatot nem korlátozzák, de kisebb-nagyobb kellemetlenséget okozhatnak. Mindkét kamásli megfelelő könnyebb, vagy ritka használathoz, de úgy tűnik anyaguk és az alkatrészek néhány szezonnál többet nem bírnak. (Ennek magyarázata valószínűleg a „fogyasztói társadalom” jelenségben keresendő!) A magam részéről inkább a Trespasst ajánlom, főként a kialakítása miatt.

MAGAZIN: GTX versus eVent

Mielőtt a tudomány előkerülne, le kell szögezzek pár igen fontos apróságot. Elsőként, ennek az összehasonlításnak hazánkban meglehetősen kicsi a létjogosultsága, hiszen itthon gyakorlatilag nem lehet eVent membránnal varrott ruházatot kapni (talán rendelni, de próbálni semmiképp), csupán lábbeliket (Keen). Másrészt a hazánkban eladott magas árfekvésű (mondjuk 40-50 ezer forint felett) protektív héjak darabszáma igencsak alacsony a külföldi piacokhoz képest. Én azonban meglehetősen sok értelmet látok ebben a vizsgálatban. Miért is? Azért, mert úgy gondolom, hogy a 21. században, az EU közepén, az Internet korában, akinek szüksége van rá, be tudja ezeket szerezni. Másrészt remélem, hogy hazánk is eljut addig az igényszintig, hogy akinek lételeme a kemény outdoor környezet, az befektet egy komoly rainshell-re, a saját érdekében. Meg persze senkinek sem árthat, ha tudatosabb vásárlóvá válik. Mostmár jöhet a tudomány…

Korábban a vízálló-lélegző membránokról írt cikkben említettem ezeket az ePTFE membránokat, de mélyrehatóan nem tettem különbséget közöttük. Pedig igenis sok van. Népes tábora van mindkettőnek. A GTX egy igazi marketing-gépezetet üzemeltet. Borzasztóan sokféle változatban kapható és nagyon sok márka (köztük a legnevesebbek) dolgozik vele. Az eVent egy újabb keletű és sokak által jobbnak tartott, ám kevés variánssal rendelkező, valamint kevés gyártó által használt technológia. Nyilvánvalóan teljesen más célgépek kellenek a két technológiához, így kevés gyártó mer átlépni egyik technológiából a másikba. Lássuk, hogy miért…

A Gore-Tex alapja egy meztelen ePTFE hártya, melyre egy vékony PU filmet visznek fel annak védelme érdekében (az izzadság zsír és sótartalmától, valamint a tisztító és illatszerek összetevőitől). Ezt a technológiát nevezik kétkomponensű membránnak. A Gore-Tex korábban teljesen csupasz membránokat alkalmazott, de a belső oldalról érkező testnedvek és különféle illatszerek annyira megviselték a membránt, hogy az nagyon hamar több helyen is feladta a szolgálatot, így a korai GTX kabátok nagyon jól lélegeztek, de egyáltalán nem voltak tartósak (egyesek élettartama még az egy év intenzívebb használatot sem érte el). Mivel ettől (a szükséges PU rétegtől) nagyban csökken a transpirációs képesség (sajnos a hagyományos, vagyis meztelen ePTFE is romlik a kosztól és egyéb szennyező anyagoktól), így ezt a PU réteget általában vízkedvelővé teszik (hidrofillikussá) valamilyen polimerrel. Ahhoz, hogy ezen a PU rétegen keresztüljussanak az izzadság molekulái a rendszer két oldala között nyomáskülönbség kell, hogy legyen (plusz nem árt, ha a PU réteg már megnedvesedett kissé). Így ez a rendszer, borzasztóan érzékeny a külső páratartalomra (mint ahogyan azt a korábbi cikkben is írtam). Mit jelent ez a valóságban? Azt, hogy a poliuretán réteg belső oldalán bizony komolyan megjelenhet a nedvesség mielőtt elhagyja a rendszert, amit jómagam is tapasztaltam a Paclite esetében.

Az eVent technológiája (nem véletlenül) nagyon szigorú ipari titok. Egyrészt, az eVent-et korábban ipari szűrőrendszerekben használták, másrészt jelenleg ez a legmagasabb lélegző képességgel rendelkező vízálló membrán a piacon (vannak nagyon jól lélegező darabok, mint a Schoeller DrySkin Extreme (softshell), de azok vízállósága jóval alacsonyabb). A titok nyitja nagyjából azért tudható. Az ePTFE szerkezetére egy olyan bevonat kerül, mely csak annak szálain tapad meg (így védve azt, hasonlóan a GTX PU rétegéhez), de a közte lévő pórusokat nem fedi be, így gyakorlatilag a membrán direkt szellőzik (így is nevezik: Direct Venting Technology). Ennek eredménye az, hogy nem jelenik meg a membrán belső felületén semmilyen nemű lecsapódás sem. Szinte tökéletesen lélegzik. Gyakorlati mérések (US Army) alapján dupla akkora páramennyiséget enged át egységnyi idő alatt, mint a Gore-Tex. Számokban 6.500 gramm/m2/24 óra, a 3.250-el szemben. Ehhez persze kell a rendszeres tisztítás, hiszen a piszok és a só képes komolyan eltömíteni az eVent pórusait is.

Érdekes, hogy ebből a technikai különbségből fakadóan az eVent-nek nincs függése a külső páratartalomtól, szemben a GTX-el, melynek viszonylag magas relatív páratartalom kell az optimális működéshez (száraz időben fényévnyi különbség van az eVent és a GTX között, egészen pontosan 50% körüli relatív páratartalom mellett háromszoros a lélegzőképesség-különbség).

Verdikt: Nagyon komoly gond, hogy alig van gyártó (főleg felénk), aki ezt a briliáns eVent technológiát használja. Sajnos az eVent nagyon érzékeny, pórusai könnyen eltömődnek a különféle szennyeződésektől, mindemellett logikus, hogy hidegebb körülmények között kevésbé szigetel, így extra réteget igényel (ezzel érvelnek a hi-end cuccok gyártói is, hogy majd ha az eVent tartóssága bebizonyosodik a field tesztek évei alatt, akkor majd használják). A Gore-Tex esetében inkább a lélegzőképesség a problémás az eVent-hez képest, hiszen sokkal érzékenyebb annál a külső klímaviszonyokra, viszont rendkívül széles skálán kapható, mind márkák, mind változatok tekintetében. Mindkettő nagyon drága és nagyon jó. Lehet, hogy szőrszálhasogatás, de nekem akkor is az eVent kéne. Mondjuk egy Vaude Stretched Infinity Jacket…