TESZT: GoPro HERO HD sportkamera (2)

A GoPro Hero HD kamera az első kézbevétel alapján ígéretesnek tűnt, úgyhogy szeretném megmutatni a néhány hónapos tesztek eredményeit is. A felvételeket egyetlen kivétellel (pancsolós videó) az eredeti, vágatlan formátumban töltöttem fel, melyek 3 megapixel felbontással, 30 frame/sec-el készültek.

Kezdjük talán ismét a kézbevétellel. A vízálló, ütésálló tok tényleg sokat kibír, de vigyázzunk, nehogy megkarcoljuk a lencse előtti részt. Ebben az esetben persze vehetünk újat, de mégse ezzel kezdjük. A cserélhető hátlap lenyitásával vehetjük kézbe a kamerát, juthatunk az SD kártyához, akksihoz, vagy a csatlakozóhelyekhez. Szigorú gumi szigetelés, és jó erős csat biztosítja a megfelelő zárást.

A tokon levő minden funkciót képviselő két gomb nyomogatása viszont elég kellemetlen, menet közbeni kapcsolgatáshoz nem árt a rutin. A be-, kikapcsolást, ill. a felvétel indítását és leállítását csipogó hang jelzi (ki is kapcsolható), de erre is rá kell állítani fülünket, hogy mindig tudjuk, mi történik a kütyüvel. Mivel „távirányítója” nincs, esetenként (főleg nagyobb zajban) rá kell néznünk a kijelzőre, hogy megy-e a felvétel. Ez persze sisakon, menet közben szintén nem egyszerű… talán egy fogorvosi tükör segíthet.

Mivel mindent ezekkel a gombokkal változtathatunk, sajnos az egyes funkciók elérése időigényes. Ebből következik, hogy egy kitapasztalt, általánosan bevált funkcióval érdemes használni a készüléket. Akár a felbontás, a felvételi sebesség, vagy a fénymérés módjának állításához kézbe kell venni, és végig kell menni a teljes menürendszeren. Bosszantónak hat, de valójában tényleg ritkán kell ezeken változtatni.

Ami viszont nagyon el lett szúrva, az az akkumulátor töltése. Gyárilag csak USB-ről, vagyis pl. számítógépről tudjuk tölteni (kiegészítőket persze vehetünk hozzá), de ami ennél rosszabb, az a csatlakozás. Nagyon könnyen kimozdul a kábel a csatlakozóból, ráadásul másik kábelről nekem nem is töltötte a készüléket.

Következő a kamera rögzítése. Csomagtól függ, hogy mit kapunk, ill. tőlünk, hogy mit veszünk még hozzá. A sisak változat esetében főleg ehhez való kiegészítőket tartalmaz a doboz. A lehetőségek tárháza szinte végtelen, de kiemelném, hogy elsősorban zárt, kevés töréssel ellátott sisakra illeszkednek a cuccok. Szóval motoros bukók, DH-s és dirt, valamint sziklamászó sisakok előnyben, MTB hátrányban. Esetemben a fejpántról operáltam le a műanyag tartólemezt, és kábelkötegelővel sufnituningoltam rá a bukómra. Természetesen ez is jól működik. Rövid portyák esetén fel sem tűnik a súlya, több órás viseletét viszont megérezzük, ahogy fárad a nyakunk. Akárhová is szereljük, csavarral rögzíthetjük és állíthatjuk, amihez nem hátrány, ha van egy csavarhúzónk is (nem szériatartozék).

Sufnituning, Balaton Bike Fest 2010 (forrás: www.x-iont.hu)

Irány felvételeket készíteni! A látószög (170º/127º) brutális képet ad. Élmény vele kamerázni, de legyünk figyelemmel a széleken jelentkező torzításra. Ha a haverokat akarjuk felvenni, alig néhány méterről minden rajta lesz a képen. Látható, hogy a gyártó a lehető legjobbat választotta a célra. Gratula érte! Fényképezéshez persze nem ez a legjobb, de úgysem ezért vesszük a kamerát.

GoPro Hero HD, fotó funkció

Járjunk a marketingszöveg végére… a GoPro Hero HD, mint minden fényt leképező eszköz, jó időben teljesít a legjobban. Amit a kevés fényről és a hozzá tartozó kimagasló minőségről írnak, azt fogadjuk némi szkepszissel. Bár nem farkasvak a készülék, de a csökkenő fénymennyiséghez megnövelt érzékenységgel igazodik, vagyis jusson eszünkbe, hogy fényképezésnél mit jelent, ha az ISO értéket megnöveljük: pixelesebbnek, kásásabbnak hat a kép (hivatalosan: lágyabb). Sport felvételeinknél ez persze nem nyugtat meg minket.

Jó időben viszont mindenféle utókezelés nélkül is kiválóan teljesít a kamera. Szembesütő napnál van némi becsillanás, beszűrődő fény, de ami lenyűgöző, hogy az ezen kívüli dolgok láthatók, sőt színük is van. Ehhez persze középre súlyozott fénymérést kell használnunk. Egy dologra viszont figyeljünk oda: bekapcsolás után kell pár másodperc, míg a fényviszonyoknak megfelelő képet kapunk. Ha tehetjük, a téma filmezése előtt már kapcsoljuk be a készüléket, hogy kiküszöböljük ezt a problémát.

Néhány gondolat a spot, és a középre súlyozott fénymérésről. Meglepődtem, de nem csak "naplementére" használható jól a spot fénymérés. Sok esetben észre sem vesszük a különbséget a két mód között, de egyes esetekben a spot lesz a nyerő. Ilyenek: fix állásból felvétel (naplemente, autóban pl. sofőr filmezése, sötétből világosba ha a világos téma a lényeg, stb.), vagy menet közben, ha szeretnénk, hogy a kép közepe legyen minden esetben látható (ilyenkor viszont számítsunk a túl világos, beégő, és a túl sötét, alulexponált részekre). Mivel kapcsolgatása nehézkes, általában a középre súlyozott fénymérést érdemes használni.

Középre súlyozott fénymérésnél a nagy különbségek is átlagolva lesznek, így nagyobb az esélye pl. az ég "beégésének" sötét helyről kamerázva.

A spot fényméréssel készült felvételen csak a kép tényleges középpontja alapján határozza meg a készülék a fényerősséget. Ezzel jól kiemelhetünk részeket, de maradhatnak túl világos, vagy túl sötét foltok is. A felvételen ezen kívül látható, ahogy a bekapcsolás után, néhány másodperc alatt "tér magához" a kamera.

Az extrém helyzeteket valóban jól bírja. Rázkódás, víz, vagy néhány G terhelés repülésnél meg sem kottyan neki, arra viszont nem jöttem rá, hogy miért jelenik meg a képen néha egy-egy lila csík. Szerencsére legtöbbször nem zavaró, de mivel vissza sem nézhetjük a felvételt, csak később bosszankodhatunk a hibán. Apropó visszanézés és látómező: némi rutinnal és a halszemoptikának köszönhetően hamar belőjük, hogy mi fog látszódni a készített videón/képen. Néha nem lenne hátrány, ha real-time tudnánk mi történik, de nem szükségszerű. A kamerához amúgy kapható ilyen csatolható hátlap is, akinek végkép nem menne nélküle az ipar.

Vízben (megfelelő hátlappal) kedvünkre szórakozhatunk a kamerával, nem lesz baja. Érdemes többször vízbe mártani, hogy a cseppek lefolyjanak az optikáról. A víz alatti látótávolság pedig nem a készüléktől függ.

Bár a felvételen nem igazán érezni, ez tényleg egy durva, köves lejtő. Nem DH, de megteszi. Érdemes figyelni a mono hangban "rejlő lehetőségeket" is.

A mono hangról?... hát arról inkább nem mondanék semmit, azt is csak halkan. Mindenki meghallgathatja a tesztfelvételeken, melyeknél ráadásul (víz kivételével) a könnyített hátlap volt fent.

Verdikt: a GoPro Hero HD sportkamera nevéhez méltóan teljesít. Szinte kizárólag sportolási célra érdemes használni, abban viszont örömünket fogjuk lelni. Használata nem bonyolult, némi rutinnal pedig kiismerhető minden gyengéje. Miután belejöttünk már csak annyi problémánk lesz, hogy hová is fér a terrányi anyag, és ki fogja feldolgozni snittjeinket. Kellemes videózást mindenkinek!


A kamerát a Pazirik Kft.-től kaptuk tesztelésre.

TESZT: Mountain Hardwear Power Stretch Zip Tee

Érdekesen alakult eddigi viszonyunk az MHW cuccokhoz. Valahogy mindig volt valami bibi. Már nem nagyon bíztam az ellentmondások nélküli anyacsavaros cuccban, mikor kaptunk tesztre egy Power Stretch Zip Tee-t. Lássuk.

A nomenklatúra hülyebiztos. Az tuti. Szóval, az anyaga Polartec Power Stretch (86% poliészter, 14% lycra, 231 gramm per négyzetméter), cipzárral (mondjuk nem half-zip a neve, ahogyan annak lennie kellene), és végül is Tee is. A kategóriája multifunkciós jellege miatt erősen meghatározhatatlan. Maradjunk annyiban, hogy nehéz baselayer, vagy light fleece. Attól függően, melyik réteg van belül és melyik kívül. Amennyiben meg kellene neveznem a kategóriát, Formula 1-es hasonlattal élve Intermediate-nek nevezném el... :D

Az anyaggal kezdem. A legjobb technikai köztesréteg-matéria, amivel valaha is dolgom volt. A Polartec mindig is a kedvenceim közé tartozott, de ezzel még a gyártó saját (amúgy is nagyon-nagyon magas színvonalát) is sikerült felülmúlni. Amit mindkét oldallal befelé tud, az a nagyon kényelmesen testhezálló, ellasztikus (nem hiába Power Stretch) jellege, melyet külön erősít az MHW professzionális hozzáállása az anyaghoz (lapos varratok, kifordíthatósághoz tervezett szűk szabás). Amit a fleece oldallal befelé tud, az egy Classic 100 (esetleg fleece-el befelé 200) hőtartó képessége, jóval magasabb szélállósággal és izzadságelvezető-képességgel. Ráadásul a simább oldallal kifelé sokkal könnyedebben viszonyul az esetlegesen ráhúzott rétegekhez, vagyis gyorsabban lehet fel és lehúzni a rávett darabokat. Ami azonban a kedvencem benne, az amikor a fleece oldallal kifelé, a soft oldallal befelé hordjuk (ekkor kevésbé melegít). Akár baselayerként (hiszen ehhez is elég finom az anyag), akár egy vékony baselayerrel viseljük, elképesztő, milyen sebességgel képes kivezetni a testfelszíni nedvességet. Olyan gyorsan, hogy a bőr szó szerint száraz marad, míg az anyag külső felületén gyakorlatilag cseppekben áll meg a kivezetett verejték. Olyan jó gyakorlatban, hogy még a szakavatott szemnek is lélegzetelállító a teljesítménye. Azt gondolom, hogy ezzel az anyaggal nem lehet mellényúlni. A Mountain Hardwear így már csak keveset tudott ehhez hozzátenni (értem ez alatt azt, hogy itt az anyag jobban villog, mint az amúgy kiváló szabás). Láttunk már példát a kiváló anyag, borzasztó design esetére, szerencsére itt az anyag ekszellenciáját a szabás nem rontotta el. A hüvelykujj-bújtatós mandzsetta kialakítás okán nagy mozgásszabadságot biztosít, még sziklázás közben is. A half-zip kellemes hőszabályozást tesz lehetővé, ha melegebbre fordul az idő. Nincs zseb, nem is kell, minek is egy baselayerre. Kellemesen magas viszont a gallér, mely szélben, vagy hűvösebb körülmények között válik fontos kellékké. A hímzések MHW-san nagyok, de aki ennyit fizet egy középrétegért, az mutassa is meg az anyacsavart :D. Tömege 230-as négyzetmétertömege okán nem kevés, de nem is sok, saját mérés szerint 320 gramm.

Verdikt: Minden környező nyári úthoz kiváló midlayer. Hótalpazni, túrasízni, téli túrázni kiváló heavy baselayer. Mint ilyen, a környezet változásaihoz az eddigi legjobban alkalmazkodó köztesréteg, amihez szerencsénk volt. Igazi MUST HAVE!

Az MHW Power Stretch Zip Tee-t az utazom.com-tól kaptuk tesztelésre.

TESZT: Quechua Forclaz 50 baselayer

A nyári szezon túrafavoritjai a rövidujjú, jó nedvesség-menedzsmenttel bíró, jó árfekvésben lévő felsők. Az igazság az, hogy ebben a kategóriában, a jó árfekvés okán igencsak kevés versenyző állhat rajthoz. Egy biztos, a Forclaz 50 aláöltözet komoly oddsokat kapna egy fogadóirodánál.

A jó szintetikus aláöltözet első ismérve a poliészter anyag. Pipa. Itt megvan. A második a testformát követő szabás, so-so itt is megvan. A harmadik pedig a csöves-csatornás szövetkészítési eljárás. Nagyjából ez is oké. Akkor ez egy jó baselayer? Mindjárt kiderül.

Nagyon sokat nyúztuk mindenfelé, minden körülmények között. Azt kell mondjam, nagyon komolyan meglepett, hogy mit tud. Az anyag izzadságelvezető-képessége nagyon jó (nem egy Polartec PowerDry, de nem is kerül annyiba). Normál tempó és körülmények közé (nem terepfutáshoz) mindenhol bőven elég. A lapos varrásai nem nyomnak, még 25 kilóra pakolt nagyzsák alatt sem. Nem gyűrődik a vállpántok alá, mert szépen, szűken fedi a vállakat. Nagy terhelés esetén sem bolyhosodik ki az anyag, ahogyan azt sok drága riválisánál bizony gyakorta megfigyelhetjük.

Az Equarea anyag amúgy nem egy textilipari csoda, csupán mindent tud, amit kell. Olyan mint egy Volvo. Teszi a dolgát. Nem villog (bár az is igen jó tud lenni néha, ha sikerül kivitelezni, mint a Polartec Power Stretch reversible változatánál), csak szimplán jó.

A színvilága kiváló. Lehet kapni szürkében, feketében, pirosban, zöldben és a kedvencemben, narancssárgában. Így a láthatóság és a hétköznapi konszolidáltság is megtalálható benne. Egyértelműen nyári, hiszen vékony és rövidujjú. Ebből fakadóan, a hazánkban és -ból ésszerűen megközelíthető közép és magashegységek nyári trekkingjeihez (nem hikingjaihoz) a legtökéletesebb választás. Akkor is az lenne, ha négyszer-ötször ennyibe kerülne (mint a sokszor semmivel sem jobb konkurencia). Így viszont, hogy 1690 forint, egyszerűen verhetetlen. Teljes színskálát szerezhetünk be egy konkurens darab áráért. Nem kell sajnálni és nem is érdemes, mert bírja a strapát.

Létezik hosszúujjú változata a ragyogóbb napokhoz. Azzal is érdemes foglalkozni, mert nagyon kellemes és könnyed az anyaga, nagyon jó áron fut és bizony bírja, amit bírnia kell. Minden magyar túrázó ruhatárának kötelező kelléke. Ára és tudása is kiváló. Újabb komoly Quechua dobás. Tökéletes társa a Forclaz 50 Light fleece-nek.

Verdikt: Abszolút hazai favorit.

TESZT: GoPro HERO HD sportkamera (1)

Mozdulj rá, és „legyél hős”, sulykolja a marketingszöveg, és valóban, ha jobban belegondolunk, a digitális technika terjedésével lassan már mindenkinél ott figyelnek a fényképezőgépek, kamerák, okostelefonok. Az outdoor szegmensben ez annyit tesz, hogy egy-egy látogatottabb helyszínről milliónyi – nevezzük így – „emlék” rögzül pillanatok alatt. Sokszor viszont nehéz a választás, hogy mivel induljunk utunkra, hiszen iszonyatos a kínálati dömping.

Kicsit csökkentsük a lehetőségeket, és most kizárólag a sportkamerák piacának egyik jeles képviselőjét vegyük elő. Már régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy de jó lenne a terepbringázáshoz, túrázáshoz egy kamera is a fotoaparát mellé, de nehéz az igényeknek megfelelőt megtalálni. Itt és most kicsit segített a Pazirik Kft. felajánlása is, hogy könyörtelenül kivesézhessük a technikát.

Kezdjük a gyártó GoPro cég honlapján látható kedvcsinálókkal, amitől – némi fotós háttérrel – kicsit leesett az állam: éles felvételek, szinte HDR-be hajló színek, nem jellemzők a beégések, gyors váltások a fényviszonyokhoz igazodva, nagy látószög (halszem), minimális rázkódás, és még sorolhatnám. Kezdett izzadni a tenyerem :)

Mivel volt választási lehetőségem, a sisak változatot (Helmet HERO) kértem, hiszen ehhez tartozik a legtöbb olyan kiegészítő, melyet a szabadtéri örömködéskor használhatunk. Bontogatva a csomagolást ezeken kívül mást nagyon nem is kapunk. Egy nem túl szószátyár – de a lényeget tartalmazó – leírás, fejpánt, sisakpánt, rögzítő tappancsok és karok, a víz-, por- és ütésálló ház csere hátlappal, akksi, kábelek (USB, TV és HDTV) és persze a kamera. Memóriakártyát külön kell beszerezni (SD), vásárlásánál pedig figyeljünk a méretre és a sebességre, hiszen HD minőségben fogunk dolgozni. Ugyanígy érdemes egy táskát is venni hozzá a kényelmes és biztonságos cipeléshez. Ja, és szoftver sincs! A mai operációs rendszerek persze felismerik, de hogy mivel végezzük az utómunkát, azt nekünk kell "eldönteni".

Első észrevétel, hogy kicsit nagynak és kicsit nehéznek tűnik, hiszen találkozhattunk már olyan sportkamerával is, amelyiknél az optika külön felrögzíthető volt, hogy se helyet ne foglaljon, se súlyt ne képezzen. Itt az egészet egyben találjuk a házzal és az akksival, vagyis ha pl. bringázáshoz feltesszük bukónk elejére, az bizony órákon át húzni fogja a kobakunkat előre. Hogy mennyire, az a tesztekből kiderül…

Nézzük a technikai hátteret: a GoPro HERO HD-t egy nagylátószögű (170 º /127º), nagy érzékenységű (kis fényhez is! ... ?!), 2,8-as rekesznyílású, 5 megapixel felbontású rendszerrel szerelték, melyet ráadásul rázkódásvédelemmel is elláttak. A felvételeket WVGA/720p/960p/1080p minőségben készíthetjük 30 és 60 frame/sec sebességgel. Mai világban lenyűgöző teljesítmény egy ilyen kis eszköztől. A fénymérés lehet pont, vagy középre súlyozott. Mivel nincs kijelzője, amin követhetnénk, hogy mit is veszünk fel, a pont és középre súlyozott fénymérésnek főként csak fix felvétel esetén lehet jelentősége (pl. naplemente kamerázása fix állásból).

A készülék mozgóképen kívül fénykép készítésére is alkalmas. Készíthetünk egyszerűen, vagy sorozatképet 2, 5, 10, 30 és 60 másodpercenként, és időzítővel is operálhatunk. A látószög viszont nem változik, úgyhogy mindenhez marad a halszem. Ez is mutatja, hogy valójában csak egy dologra használható igazán.

A kamera hangot is rögzít. Ha a realitások talaján szeretnénk maradni, ez az egy mondat elég is lenne róla, de inkább kifejtem: beépített és mono, aminél elképzelhető, hogy milyen minőség születik, ha még a tokot is rátesszük szerencsétlenre. Ha a „szellősebb” hátlapot rakjuk rá, akkor meg oda a vízállóság.

Li-ion akkumulátora egy USB kábelen keresztül tölthető (akár 1 óra alatt teljesen feltölthető), teljes üzemideje pedig kb. 2,5 óra (már ha valaki folyamatos felvételt szeretne készíteni). Hogy mi fér ebbe bele, nyilván a felvétel minőségétől és az SD kártya méretétől függ. Maximum 32 GB-os megy bele, de nem kell aggódni, eleinte nem okoz gondot egy kisebb sem.

Ami viszont hatalmas pozitívum, hogy minden beszerezhető hozzá utólag is. Vagyis attól függetlenül, hogy tényleg sokat kibír, és alapból is bőséges kiegészítővel ellátták, később is bővíthetjük vagy pótolhatjuk alkatrészkészletünket. Azért arra kíváncsi lennék, hogy mindez Magyarországon hogy működik, mert már a kamera beszerzése is türelemre inti a leendő tulajdonost (az ígéretek ellenére)!

Verdikt: az igazi tesztelés elkezdése előtt is sokat el lehet mondani a GoPro HERO HD sportkameráról. A felvétel minőségére vonatkozó adatok, a kapott eszközkészlet és a neten található videók meggyőzőek, viszont kialakítása és súlya felvet némi aggályt. Ugyanígy nem hiszek a „minden körülmények között” kitűnően működő optikában, vagy a sokat dicsért hangban sem, és az is kiderül, milyen kijelző nélkül, kvázi "vakon" kamerázni.

Hogy a marketingszöveg mögé nézzünk, jöjjön a teszt… a következő írásban!

KÖNYVAJÁNLÓ: 450 erdélyi túra (Pusztay Sándor – Zsigmond Enikő)

A Kornétás Kiadó tekintélyes anyagot feldolgozó, mégis egy zsebben (valamilyen nagyobban) elférő túrakalauzát jó érzés kézben tartani, hiszen az általa feldolgozott hegységek között mindenki megtalálhatja a kedvének, erejének megfelelő helyszíneket. Ami előnye – vagyis, hogy mindent igyekszik bemutatni -, az egyben hátránya is, de nem várható el, hogy teljes részletességgel vezessen be minket az erdélyi tündérkert minden részletébe.

Kézbe fogva a könyvet elsőként az időtálló keményfedeles borítóval nyugtatjuk magunkat: ezt lehet olvasni, bírni fogja. Ugyanez igaz a kötésére is, úgyhogy bátran vihetjük magunkkal a körutazásokhoz (feltéve, hogy akarjuk cipelni).

Még mielőtt belelapoztam volna, előjött a szkepticizmusom, ugyanis a túrakalauzt mint kategóriát fenntartással szoktam kezelni: egy könyvet ugyanis megírnak, lezárnak, kiadnak. Ez mind idő, és a benne rejlő információk – főleg a mai világban – gyorsan avulhatnak. Minden elismerésem azoknak a szerzőknek/szerkesztőknek, akik úgy tudnak egy ilyen munkát összeállítani, hogy az hosszú évek multán is hasznosan forgatható marad! Tehát az első, és legfontosabb információt, a kézirat lezárását meg is találjuk: 2008. május 1.

Másik fontos dolog, hogy mi is a cél a könyvvel. A szerkesztőktől szerencsére ezt is megtudjuk, vagyis, hogy az egyes helyek turisztikai leírásával szeretnének kedvet csinálni Erdély bebarangolásához/bebringázásához/beutazásához, ezt pedig megfejelik némi gyakorlati információval, nomeg a fontosabb túraútvonalak leírásával. Az eligazodást segítő tartalomjegyzéket viszont jobb lett volna előre tenni.

Aki még nem járt Erdélyben, általánosságban jól tájékozódhat a könyvből. Legalábbis a szöveges részéből, ugyanis a térképi háttér az szinte teljességgel kimaradt! Ezt hatalmas hibának tartom. Igaz, hogy a belső borítón Erdély domborzati térképe fogad, de ez csupán egy nagyon felületes tájékozódást enged. Félreértés ne essék, nem az összes létező turistatérkép kihajtogatható verzióját képzelem el a könyvhöz (azért ez sem lenne rossz ;) ), de akár kézzel rajzolt skiccekkel is átláthatóbbá tehették volna az eligazodást (ahogy ez más, ilyen jellegű munkáknál meg is van).

Miután nem tudjuk, hogy pontosan hol vagyunk (vagy szerzünk az adott részhez egy térképet), nekiállhatunk az olvasásnak. Szerintem itt jön a könyv erőssége. Minden hegységről kapunk egy általános, mégis turisztikai szempontból jelentős bemutatót: hogyan jutunk oda, milyen a hegység felépítése, mik a látnivalók, stb. Ezeket a részeket önmagában, konkrét tervek nélkül is érdemes forgatni. Némi vizuális háttérrel, vagy a mellékelt képeket segítségül hívva megszülethetnek a következő, vagy távoli túratervek, nyaralási (telelési) helyszínek. Ha kiválasztottuk a szívünknek kedveset, akkor következhetnek a túraleírások.

Na ezek szűkszavúak. Még a kolostorok másolói is visszakérdezhettek volna ezek alapján, hogy akkor az itinerárium (útleírás) következő állomására mit is fessenek. Térkép nélkül szinte semmit sem érnek, hiszen aki tapasztalt túrázó, az nem tudja, hogy kire van szabva, aki pedig tapasztalatlan, az igazán el sem igazodik rajtuk. És ismét ott vagyunk, hogy hiányzik a térkép. Ráadásul Erdély azon hegységei, amelyekről van turistatérkép, rendelkeznek a hátoldalukon ilyen (vagy részletesebb) leírásokkal.

A fejezeteket a gyakorlati információ, a szálláshelyek, hegyimentő szolgálatok adatai zárják. Fontosak, de a helyszín meglátogatása előtt mindenképpen ellenőrizzük érvényességüket!

A könyv képanyaga között színes, és szövegközi fekete-fehér képek vannak. Nem sok, de szép válogatás. Természetesen ma már akár az interneten is találunk az adott helyekről rengeteg felvételt, amivel kiegészíthetjük ismereteinket, és kitűnő kedvcsinálók is lehetnek.

Verdikt: a Kornétás Kiadó 450 erdélyi túra című túrakalauza mindenkinek ajánlható, aki szeretné megismerné Erdély hegyeit, vagy már ismeri egyes részeit, és szeretne többet megtudni általánosságban. A könyv erősségét a hegységek, tájak leírását tartalmazó részek adják, míg a túraleírások és a szállásinformációk inkább iránymutató lehetnek. A leírásokhoz szerezzünk be térképet, a többit pedig saját tapasztalatunk, és friss adatok felkutatásával egészítsük ki!

TARTÓS-TESZT: Rafiki lecipzározható szárú nadrág

Áldjuk a nevét annak, aki megalkotta a lecipzározható szárú nadrágokat! Több okunk is van rá: ahogy jön a jó idő, ahogy megyünk egyre feljebb, ahogy kezdődik a bozótharc, vagy változik a terep, ahogy közeledik a rossz idő, és ahogy telik a zsák, megjelenik a szájszéli mosoly, hogy uggyanmá’, könnyen megoldható! Hiszen egy ilyen nadrág – ha jó -, akkor olyan széles spektrumát nyitja a lehetőségeknek, hogy lehetetlen kihagyni!

Magam részéről mindig nehéz nadrágot találni a hosszú lábaimra, általában vagy a hossz, vagy a derék nem stimmel. Ezek mellett pedig nyári időben egyszerűen nem tudom elviselni a műanyagokat, szóval még pamutnak is kell lennie. Viszont, ha valami bejön, akkor a kisebb bosszantó hibákon is felül lehet emelkedni.

A Rafiki nadrágja hosszban jó, derékban nagy, ergo mindig övvel kell hordanom. Ez persze korántsem hátrány, hiszen az öv – ha erős – más helyzetekben is segíthet, ráadásul bicska, esőzsák, satöbbi is ráaggatható, a túra céljától függően. Na itt jön az első apróság… kb. 3 cm-nél szélesebb övvel ne nagyon próbálkozzunk (ezt vásárlásnál érdemes az övkészletünkkel összevetni). Az öv más szempontból is szükséges, ugyanis nem gombos, hanem patentos a nadrág, és egy egyszerű pössentésnél is hajlamos a kikapcsolódásra.

Ha felvettük, és rajtunk is marad, akkor viszont nagyon kényelmes. Könnyű, igazi nyári anyagát meg sem érezzük. Két zseb elől, kettő hátul, kettő a combon oldalt, mind-mind a pakolást segíti. Kialakításuk nem tökéletes, de ezen is felül lehet emelkedni. Ami három év alatt elfáradt: egy patent a combzseben, és a slicc cipzárja. Minden egyéb bírja, ill. nyilván függ a használattól is.

A nadrág lényege a lecipzározható szár. Ha leszedjük az alját, akkor egy térd fölött végződő rövidnadrágot kapunk. A térdízületet nem zavarja a cipzár helye járáskor, szóval jól eltalálták a leválasztás helyét. Egy másik nadrágom praktikumát viszont itt sajna nem találjuk meg, vagyis a cipzár kiosztás azonos, ergo a cipzárkocsik az alsó szárakat boldogítják, és a felvételnél meg kell nézni, melyik szár melyik oldalhoz illeszkedik. Azért persze nem olyan bonyolult! Egy dolog viszont nagyon el van találva, bár ez nyilván nincs a használati lehetőségek közt jelölve: mind a két cipzár előre nyílik, és így megoldható, hogy a térdünknél elől félig lenyissuk a szárakat. Aki még nem próbálta, nagy melegben (mikor nem szeretnénk leégetni a lábszárunkat a napon, de majd’ megsülünk a melegtől) nyissa ki félig a cipzárakat, és a járás során mintegy „kéményhatás”-sal működnek a szárak, az áramló levegő pedig kellemesen hűti a lábunkat.

Ami még hozzátartozik: a drap szín úgy őrzi a gyephavasok és rétek bebarangolásaink emlékét, ahogy azt semmilyen kitűző, vagy képeslap nem adhatja vissza, de az agyagosabb részek is nyomot hagynak a szárakon, vagy a kicsúszások helyén. Tehát ha utcára, akkor oda, ha terepre, akkor utána utcára biztos nem lesz jó. Ami viszont igen jó hír, a vékony pamut anyag és a varrások az évek alatt sem engedtek a kirándulás-szeretetükből. Tartós darab! Ja, és igen gyorsan szárad eső, vagy patakátkelés után.

Verdikt: a helytakarékos pakolás, és a változó körülmények kitűnő nyári kellékei a lecipzározható szárú nadrágok. A Rafiki bemutatott darabja kisebb hibái, ill. tervezési gyengeségei ellenére is hosszú évek óta jó partnerei túráimnak, és valahogy nagyon szívesen nyúznám még hosszú időn keresztül. Nekem bevált, nektek is ajánlom, vagy keressétek előnyös tulajdonságait felvonultató társait!

HEGYIGUNYHÓ-TESZT: Gyopár Panzió és Kemping, Torockó

ORSZÁG: Románia
HELY: Torockói-medence
MAGASSÁG: 475 méter
TÁVOLSÁG BUDAPESTTŐL: 500 kilométer
TELEFON: +40 744 542 563
CÍM: Gyopár Panzió és Kemping, RO–517610 Torockó (Rimetea) 157/a.

KOORDINÁTÁK: 46.4695 É ; 23.5765 K
MAIL: gyoparpanzio@gmail.com
WEB: www.gyoparpanzio.hu
BESZÉLT NYELVEK: magyar, román, francia, ~német, kézzel-lábbal bármi

A torockói Gyopár Panzió és Kemping valójában egy „völgyigunyhó” Erdély szívében, hiszen a Torockói-medencében szinte csak felfelé indulhatunk innét. Helye azonban meghatározó, vagy remélhetően mind többek számára lesz az. Miért? Mert aki még nem járt Erdély hegyeiben, annak talán az egyik legjobb kiindulópont, vagy kedvcsináló a Torockói-hegység szikla szorosokkal, szurdokokkal és meredek falú hegyekkel teletűzdelt vadregényes tája; aki a Keleti-Kárpátok gerinceit célozza, annak a félút üdítő pihenőhelye, aki pedig a kulturális emlékeket keresi, ideális központ innét, ebből a magyar szigetből indulni a környék látványosságai felé.

Megközelítése közúton a legegyszerűbb, ami a határ átlépésétől számított néhány órás „ingerkavalkád” után komoly felüdülést jelent. Járművünk és saját épségünk érdekében is legyünk óvatosak! A szállást Torockó előtt, attól egy kellemes sétányira találjuk a Nagyenyed (Aiud) felé vezető út mellett. A fákkal határolt, virágokkal tarkított udvaron hamar belebotlunk a mindenben segítőkész házigazdákba.

Habár fedett kerékpár tároló nincs, mégis szívesen látják a drótszamáron érkező vendégeket is. Biztos vagyok benne, hogy hegyi-, és városnéző bringatúrák kezdőpontjához is megfelelő a hely. Ha kedves háziállatainkat szeretnénk nyaraltatni, akkor viszont érdeklődjünk előre, mert az amúgy barátságos házőrzővel nem biztos, hogy jól ki fognak jönni.

Kedvünk szerint aludhatunk a panzióban, faházban, vagy sátorozhatunk is. Szerencsére amit lehetett fából készítettek, mely tökéletesen illeszkedik a környezethez. A gondozott, gyerekbarát kerthez tiszta szállások, kulturált illemhelyek, zuhanyzók társulnak. Hideg-meleg víz, áram van, térerő és internet nincs, vagyis amit tölteni kell, azt megoldhatjuk, de szerencsére a kikapcsolódás aktivitása is megőrződik (annak, aki ezt szereti).

Kérhetünk étkezést is, sőt az árak szempontjából minden bizonnyal így járunk a legjobban. A félpanzióhoz reggeli és vacsora tartozik, utóbbi házias, idényjellegű ételeket jelent, melyből annyit kapunk, hogy biztos nem maradunk éhen. Étlap nincs, sőt büfé sem, de ne féljünk igényeinkkel, kérdéseinkkel a háziakhoz fordulni, találni fognak megoldást.

Ha bevackoltuk magunkat, már csak a hegyek felé kell venni az irányt. Karnyújtásnyira találhatók olyan látványosságok, mint a Székelykő, Vidalykő, Szolcsvai-búvópatak, Bedellő és cseppkőbarlangja, a torockószentgyörgyi vár, vagy a sziklamászás szempontjából is vonzó Tordai-hasadék (jelenleg /2010. nyár/ a 4 hídból 3 hiányzik, úgyhogy nagyvíz idején a hasadékban vezető út járhatatlan!), a távolabbi, esetleg felmálházva innét körtúrára indulók számára elérhető célpontokat pedig nem is sorolnám. Aki még nem látta, kihagyhatatlan hely Torockó is, mely világörökségi helyszín is.

Verdikt: a torockói Gyopár Panzió és Kemping egy hosszabb utazás közepére, vagy akár több hetes kikapcsolódásra is kellemes hely. Ajánlott az étkezést is bevállalni, érdemes beszélgetni a háziakkal, és jó sokat kell túrázni a környező hegyekben, szurdokokban. Fűtetlenségéből adódó hátránya, hogy csak májustól-szeptember végéig (jó idő esetén tovább) van nyitva, látogatottsága miatt pedig – bár sátrazni mindig van hely – jelentkezzünk be előre.

Gyopár Panzió és Kemping nagyobb térképen való megjelenítése