Háromféle férfitípus létezik. A papucs, a papucs és persze végül, de nem utolsó sorban a papucs. Tehát abban kiegyezhetünk, hogy vannak papucsférjek is. Sőt, olyan papucsférjek is vannak, akik sokat vannak bakancsban, meg hüttében, meg fázósabb a lábuk és még padlófűtésük sincs. Na ők azok a szegény papucsok, akiknek egy nagyon komoly mamusz hozhat csak vigaszt. Persze az outdoor iparnak rendszerint mindenre van válasza. Ez is az.
Alapfilozófia: amikor tolod a hegymenetet egy kemény bakancsban, bizony utálatos dolog a lábadnak, hiába a legmodernebb memóriahabos bélésrendszer, akkor is szétszívva húzod ki abból a lábbeliből, nincs mese. Ilyenkor aztán vagy egy sátorban nyomorogsz (ahová nem viszed be a bakit és zokniban fagyasztod agyon szegény elgyötört testvégződéseidet), vagy egy vadidegen hüttepapucsba kényszerülsz bele, melybe még Svájcban is zoknit húzol az előtted járó kétezer delikvens tudatában. Vagy, és itt jó ez az újítás (bár ez sokkal olcsóbban is megoldható, de adjunk már a pompának is egy kicsit…), kapsz egy ilyet. Nem veszel, mert azért sok az a nyolcezer pénz egy mamuszért, de akkor is. Amint meglátod, a lábad elkezd cseszegetni a legváratlanabb pillanatokban, hogy kell neki egy ilyen. A sors is kipróbálná, mert pont ekkor szakad el régi lengyelpiacos pacskered. Ezek után már szinte teljesen meggyőzted magad, hogy kell ez neked és akkor megkapod, mert aki szeret tudat alatt legszívesebben papucsot vesz neked ( a kedves mama kivételével persze)…
A létjogosultsága a kempingzuhanyzókéhoz fogható. Igazi tábori luxuscikk. Viszont otthon, meg mondjuk egy kandallós hétvégi házban, vagy síhüttékben, esetleg csillagtúrázós hütteheteken igazán jól fog jönni. Mivel a síelés, meg a sícuccok (hogy a sznobbordozásról már ne is beszéljek) egyfajta divat buli is, így ez különösképpen kelléke egy igazi sítábor felszerelésnek. Mindezekhez persze hozzáfűzném, hogy én is szeretem a téli sportokat. Csak nem azt a tömeges formáját, na sebaj, ugye elnézitek nekem…
Maga a papucs 450-es pehellyel van töltve, melyet egy ripstop polietilén-tereftalát (magyarul PET) héj borít. Sajnos nem pehelyálló az anyag, így olykor-olykor kikandikál belőle egy-két pelyhecske, de nem gáz. Így legalább látszik, hogy nem vatelinnel van töltve, mivel ráírva nincs az inszulésön anyaga. A talpa csúszásgátlós gumimintázattal lett ellátva (anyaga amúgy tartós nylon), a sikamlósabb esetekre. Ami nem árt a kopottabb és a suvickoltabb kunyhólépcsőkhöz. Tök jó, hogy körbe kopásnak ellenálló anyaggal varrták le, hogy a küszöbök ne vághassák el a felsőrészét. Nagyon tuti, hogy a felsőrész egyébként 100%-ig újrafelhasznált anyagokból készült. Beleértem ebbe a plüss bélést is. A kis fül a végén a felhúzást és a rögzítést is elősegíti. Kell, mert adja magát a sarok letaposása, mely nem illendő egy ilyen luxuspapucson ugyebár…
Verdikt: 270 grammos páronkénti tömege, hőtartó-képessége tudatában (mert bizony baromi meleg) nem sok. Én grammhuszár vagyok, úgyhogy a hátizsákos utakra nem vinném el, de az összes bőröndös buliba bekerül. Jó pénzt kérnek érte, de azt megteszik nem jó cuccokért is, ez meg jó, nagyon jó. Nincs is ennél jobb mamusz a világon…
Alapfilozófia: amikor tolod a hegymenetet egy kemény bakancsban, bizony utálatos dolog a lábadnak, hiába a legmodernebb memóriahabos bélésrendszer, akkor is szétszívva húzod ki abból a lábbeliből, nincs mese. Ilyenkor aztán vagy egy sátorban nyomorogsz (ahová nem viszed be a bakit és zokniban fagyasztod agyon szegény elgyötört testvégződéseidet), vagy egy vadidegen hüttepapucsba kényszerülsz bele, melybe még Svájcban is zoknit húzol az előtted járó kétezer delikvens tudatában. Vagy, és itt jó ez az újítás (bár ez sokkal olcsóbban is megoldható, de adjunk már a pompának is egy kicsit…), kapsz egy ilyet. Nem veszel, mert azért sok az a nyolcezer pénz egy mamuszért, de akkor is. Amint meglátod, a lábad elkezd cseszegetni a legváratlanabb pillanatokban, hogy kell neki egy ilyen. A sors is kipróbálná, mert pont ekkor szakad el régi lengyelpiacos pacskered. Ezek után már szinte teljesen meggyőzted magad, hogy kell ez neked és akkor megkapod, mert aki szeret tudat alatt legszívesebben papucsot vesz neked ( a kedves mama kivételével persze)…
A létjogosultsága a kempingzuhanyzókéhoz fogható. Igazi tábori luxuscikk. Viszont otthon, meg mondjuk egy kandallós hétvégi házban, vagy síhüttékben, esetleg csillagtúrázós hütteheteken igazán jól fog jönni. Mivel a síelés, meg a sícuccok (hogy a sznobbordozásról már ne is beszéljek) egyfajta divat buli is, így ez különösképpen kelléke egy igazi sítábor felszerelésnek. Mindezekhez persze hozzáfűzném, hogy én is szeretem a téli sportokat. Csak nem azt a tömeges formáját, na sebaj, ugye elnézitek nekem…
Maga a papucs 450-es pehellyel van töltve, melyet egy ripstop polietilén-tereftalát (magyarul PET) héj borít. Sajnos nem pehelyálló az anyag, így olykor-olykor kikandikál belőle egy-két pelyhecske, de nem gáz. Így legalább látszik, hogy nem vatelinnel van töltve, mivel ráírva nincs az inszulésön anyaga. A talpa csúszásgátlós gumimintázattal lett ellátva (anyaga amúgy tartós nylon), a sikamlósabb esetekre. Ami nem árt a kopottabb és a suvickoltabb kunyhólépcsőkhöz. Tök jó, hogy körbe kopásnak ellenálló anyaggal varrták le, hogy a küszöbök ne vághassák el a felsőrészét. Nagyon tuti, hogy a felsőrész egyébként 100%-ig újrafelhasznált anyagokból készült. Beleértem ebbe a plüss bélést is. A kis fül a végén a felhúzást és a rögzítést is elősegíti. Kell, mert adja magát a sarok letaposása, mely nem illendő egy ilyen luxuspapucson ugyebár…
Verdikt: 270 grammos páronkénti tömege, hőtartó-képessége tudatában (mert bizony baromi meleg) nem sok. Én grammhuszár vagyok, úgyhogy a hátizsákos utakra nem vinném el, de az összes bőröndös buliba bekerül. Jó pénzt kérnek érte, de azt megteszik nem jó cuccokért is, ez meg jó, nagyon jó. Nincs is ennél jobb mamusz a világon…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése