TESZT: Mountain Hardwear Power Stretch Zip Tee

Érdekesen alakult eddigi viszonyunk az MHW cuccokhoz. Valahogy mindig volt valami bibi. Már nem nagyon bíztam az ellentmondások nélküli anyacsavaros cuccban, mikor kaptunk tesztre egy Power Stretch Zip Tee-t. Lássuk.

A nomenklatúra hülyebiztos. Az tuti. Szóval, az anyaga Polartec Power Stretch (86% poliészter, 14% lycra, 231 gramm per négyzetméter), cipzárral (mondjuk nem half-zip a neve, ahogyan annak lennie kellene), és végül is Tee is. A kategóriája multifunkciós jellege miatt erősen meghatározhatatlan. Maradjunk annyiban, hogy nehéz baselayer, vagy light fleece. Attól függően, melyik réteg van belül és melyik kívül. Amennyiben meg kellene neveznem a kategóriát, Formula 1-es hasonlattal élve Intermediate-nek nevezném el... :D

Az anyaggal kezdem. A legjobb technikai köztesréteg-matéria, amivel valaha is dolgom volt. A Polartec mindig is a kedvenceim közé tartozott, de ezzel még a gyártó saját (amúgy is nagyon-nagyon magas színvonalát) is sikerült felülmúlni. Amit mindkét oldallal befelé tud, az a nagyon kényelmesen testhezálló, ellasztikus (nem hiába Power Stretch) jellege, melyet külön erősít az MHW professzionális hozzáállása az anyaghoz (lapos varratok, kifordíthatósághoz tervezett szűk szabás). Amit a fleece oldallal befelé tud, az egy Classic 100 (esetleg fleece-el befelé 200) hőtartó képessége, jóval magasabb szélállósággal és izzadságelvezető-képességgel. Ráadásul a simább oldallal kifelé sokkal könnyedebben viszonyul az esetlegesen ráhúzott rétegekhez, vagyis gyorsabban lehet fel és lehúzni a rávett darabokat. Ami azonban a kedvencem benne, az amikor a fleece oldallal kifelé, a soft oldallal befelé hordjuk (ekkor kevésbé melegít). Akár baselayerként (hiszen ehhez is elég finom az anyag), akár egy vékony baselayerrel viseljük, elképesztő, milyen sebességgel képes kivezetni a testfelszíni nedvességet. Olyan gyorsan, hogy a bőr szó szerint száraz marad, míg az anyag külső felületén gyakorlatilag cseppekben áll meg a kivezetett verejték. Olyan jó gyakorlatban, hogy még a szakavatott szemnek is lélegzetelállító a teljesítménye. Azt gondolom, hogy ezzel az anyaggal nem lehet mellényúlni. A Mountain Hardwear így már csak keveset tudott ehhez hozzátenni (értem ez alatt azt, hogy itt az anyag jobban villog, mint az amúgy kiváló szabás). Láttunk már példát a kiváló anyag, borzasztó design esetére, szerencsére itt az anyag ekszellenciáját a szabás nem rontotta el. A hüvelykujj-bújtatós mandzsetta kialakítás okán nagy mozgásszabadságot biztosít, még sziklázás közben is. A half-zip kellemes hőszabályozást tesz lehetővé, ha melegebbre fordul az idő. Nincs zseb, nem is kell, minek is egy baselayerre. Kellemesen magas viszont a gallér, mely szélben, vagy hűvösebb körülmények között válik fontos kellékké. A hímzések MHW-san nagyok, de aki ennyit fizet egy középrétegért, az mutassa is meg az anyacsavart :D. Tömege 230-as négyzetmétertömege okán nem kevés, de nem is sok, saját mérés szerint 320 gramm.

Verdikt: Minden környező nyári úthoz kiváló midlayer. Hótalpazni, túrasízni, téli túrázni kiváló heavy baselayer. Mint ilyen, a környezet változásaihoz az eddigi legjobban alkalmazkodó köztesréteg, amihez szerencsénk volt. Igazi MUST HAVE!

Az MHW Power Stretch Zip Tee-t az utazom.com-tól kaptuk tesztelésre.

TESZT: RP Outdoor Pittards/Windbloc kesztyű

Mivel törekszünk arra, hogy ne csak a nagy külföldi márkák kínálatát állítsuk csatasorba tesztjeink és útjaink során, így most hazai termék tesztsorozatunk következő elemeként ez a mindig szezonális termék került górcső alá. Amint az a nevében is benne van, ez a kesztyű a méltán híres Polartec márka Windbloc technical fleece anyagából van, a szintén világhírű Pittards cég bőr megerősítéseivel a tenyérrészen. Ez eddig jó ómen, csakhogy…

Amint az a Milo Peli nadrágjánál is tudatosult bennünk, bizony nem elég a jó alapanyag és a jó helyen elhelyezett megerősítés, mert a kivitelezési és befejezési hibák tökéletesen képesek tönkretenni egy felszerelés funkcióját, ami pedig elvileg a lényege mindennek. Itt is ez van. Sajnos. Persze tudom én, hogy nincs nagy költségvetés, de józanész azért lehetne. A zárkózott fejlesztési stratégia nem való az outdoor ipar mély versenyszellemmel átitatott világába. Annyira kicsin múlt az, hogy ez legyen életem kesztyűje, hogy az már nem mérhető forintban, de mégis. Miért is? Most elmesélem…

A kézméretemre stimmelő kesztyű szabása egyszerűen hibátlan. Úgy van a kezemen, mint Chubakkán a bunda. Bármilyen mozdulat nevetségesen könnyen végezhető el benne. Nincs puffancs-érzés, nincs elrontott tenyérméret-ujjhossz-arány. Szóval elvileg tökéletes. Az anyaga nagyon meleg, hiszen Polartec Windbloc technical (poliészter) fleece, melyben egy PU membrán biztosítja (20 PSI, 0 CFM) a tökéletes szélállóságot és a megnövekedett vízállóságot (elvileg). Az erősítések (tenyér, a hüvelyk, mutató- és középsőujj teljesen, a kis- és gyűrűsujj a második ujjpercig, valamint a csuklót összehúzó tépőzáras szűkítőig) a világhírű, Yeoville-ben székelő brit bőripari konszern, a Pittards cég gyakorlatban felülmúlhatatlanul tapadó perforált, papírvékony anyagából készülnek. Mivel az ilyen windlayer jellegű anyagokat csak a komolyabb márkák hegesztik le (Arc’teryx), így nem elvárás, hogy a varrások mentén vízálló legyen az anyag. Ott nem az, viszont ahol nincs szükséges varrás, ott ennek bírnia kéne a szelet és az esőt. Egészen pontosan a kézfejen és a tenyéren. Csakhogy az RP Outdoor valamilyen exhibicionista alap-beállítottság (?!) okán telehímeztette a kézfejet, de olyan ócskán, hogy az már nevetséges. Mivel két pár ilyen kesztyűt is teszteltem, így nem mondhatnám, hogy ez egy hibás darab miatt van (egyszerűen igénytelen). Egyrészt, ki az, aki egésznap abban gyönyörködik, hogy neki egy RP Windbloc hímzés van a kezén. Másrészt, mint azt a mellékelt fotók is mutatják (bár csak az egyik pár kesztyűre jutott belőle, ami nálam külön igényességi aggályokat is felvet, hiszen legközelebb majd a membrán marad ki, mert elfogyott a Windbloc…), kis címkékkel is meglehetett volna oldani, mint ahogyan azt a sokkal komolyabb szintet képviselő Millet vagy Arc’teryx elegánsan meg is teszi. Harmadrészt pedig, ez elvileg egy Gore Windstopper kategóriájú technikai kesztyű, mely szegmensben a vásárlónak lehet némi elvárása. Főleg kilencezer pénzért… Na mármost, ezt a hímzést valószínűleg nem olyan ember kérte erre a kesztyűre, aki életében is hallott a membránokkal ellátott anyagokról (nemhogy azok szerkezetéről). Ugyanis az ilyeneken esetlegesen előforduló hímzéseket vagy lehegesztik, amiről RP-ék csak egyes héjkabátjaik esetében hallottak, vagy címkézik (softshellek esetén maximum szitázzák), de semmiképpen nem lyuggatják szúnyoghálóvá azt a szerencsétlen anyagot. Ebből kifolyólag megbukott az esőteszten, gyakorlatilag semmivel sem vízállóbb, mint egy vastag fleece, ami az RP North Windbloc sapkából kiindulva konkrétan az RP hibája (ott csak kicsi a hímzés, nem is ázik be). Ennél nagyobb baj, hogy a széltesztet is elbukta emiatt, vagyis ez a kesztyű nem a Polartec hibájából nem valódi Windbloc…

Verdikt: Szóval ez itt a tökéletes példája a meggondolatlan fejlesztésnek. Ugyanis, ha ezt a hatalmas, az egész kesztyűt funkcionálisan tönkretevő szarvashibát nem követték volna el, akkor ez lenne életem kesztyűje, de így nem az, nagyon nem… A funkcionálisan pozitív tulajdonságait pedig a Pittards-nak (tapadás) és a Polartec-nek (hőtartás és lélegzőképesség) köszönheti…

TESZT: Laksen Ranger GTX kesztyű

Igazából a dán Laksen egy nagyon komoly márka, csak nálunk inkább a vadászok ismerik. Durva és erős Gore-Tex cuccaiban még esőáztatta, sűrű bozótosban is nyugodtan lehet cserkelni, nem esik baja a kabátnak, nadrágnak. Amúgy mindenkinek ajánlom figyelmébe a vadászcuccokat, mert azok tartósságához nem férhet kétség (mondjuk a tömeg náluk nem igazán szempont).

A Made In Europe cuccokat imádom (ez lengyel gyártmány), mert egyszerűen látszik rajtuk. Ez a filozófia teljesen más, mint az amerikai. Ugyanis, nincs igazán fleece-kesztyű az outdoor piacon ezen kívül, melyet Gore-Tex membránnal varrtak. Ez egyszerű Gore-Tex, semmi XCR, csak egy jó kis ePTFE membrán, szabadon felfüggesztve a külső fleece-réteg és a belső liner közé. Amúgy mindkét réteg, mármint az ePTFE-n kívül poliészter alapanyagú. Ez jó, mert az nagyon jól vezeti az izzadságot. Alapjában véve a kesztyű téli, mert vastag. Tömött 300-as fleece-ből készült. A tenyerén méhsejt-mintás poliuretán megerősítés van a jobb tapadás (fegyverfogás?) érdekében. A belső réteg finom, softshell-szerű csuklóval kezdődik (ez is poliészter). Ennek szerepe, hogy a csuklórészt is jól zárja a szél elől. Igazából jó konstrukció, csak mivel nem laminált a három réteg, néha elcsúsznak egymáson, némi után állítást igényelve (nem annyira idegesítő, mint amilyennek hangzik, mert a jelenség ritkán okoz igazából gondot). Anyaga (poliészter fleece) miatt tartóssága nem mérhető a bőréhez, de ez nem is egy jégmászó-kesztyű. Amúgy, mint a legtöbb kesztyű, ez is ebben az egy színben elérhető…

A teszten jól szerepelt. Esőben, melegben is kiválóan lélegzik, a tenyér (és persze a kézfej többi része is) száraz marad benne. Mindemellett hidegben nagyon meleg. Ez nagyon fontos szempont, mert először innen kezdi elvonni a szervezet a vért a hipotermia esetén, vagyis szinte itt a legfontosabb a jó lélegzőképesség. Nem véletlenül a kéz és lábujjak kezdenek először elfagyni. Vízállósága kiváló, hiszen csuklóig vízbe lehet vele nyúlni beázás nélkül (a képen egy esővízzel teli hordóban látható), mindemellett hosszú percekig melegen tartotta a fagypont körüli vízben a kezemet (mielőtt a próbát elvégeztük, ki kellett szedni a hordóból a jéghártyát). Ebből kifolyólag esőben és főleg hóban sem jön zavarba. Hólapátolás, hógolyózás, túrabotos téli túra. Mindenben helytállt. Hónapok használata után sem látszik rajta semmi, olyan, mint amikor megvettem, épp csak a címkék nincsenek rajta. Az egyetlen igazi gond vele, hogy rettenetesen lassan szárad a külső anyaga (a tesztpéldány a teljes merítést követően fűtött helyiségben több mint tizenkét óra alatt száradt meg teljesen), mely sátorozáskor lehet nagyobb baj, hiszen hosszabb idő alatt beposhadhat a kesztyű, mely a lélegző-képességnek, a tartósságnak és membránnak sem tesz jót. Mondjuk szerintem kezünkön valamivel gyorsabban megszárad. Bár ennek a tizenkét órának a fele sem kevés…

Verdikt: A vadászmárkák nem engedik/engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy egy tehetős és igényes vásárló (mert az átlagos Laksen vevő vadászik, ami ugye nem olcsó hobbi) nem kap a pénzéért megfelelő terméket, megfelelő körítéssel. A Laksen katalógusa kemény kötésű szépen fényképezett és nagyon komoly darab (van olyan komoly, mint egy jobb szakácskönyv :D), ellenben néhány itthon is kapható csúcsmárka (pl.: MHW 2008-2009) katalógusával, melyekből legtöbbször még a képeket is kispórolják, egyszerűen rajzokkal illusztrálják az egyes cuccokat, ami azért elég vicces, ha százezer forintos technikai cuccokról van szó. Itt ez a pénz 9.990 forint (Szombathelyen az ország egyik legjobb, ha nem a legjobb vadászboltjában). Megéri, mert nem veszik a vásárlót semmibe, ráadásul nagyon jó és minőségi terméket kapunk ezért. Nekem bejön, téli útjaimhoz mindig viszem. Kiváló darab. Aki ügyes, bekötheti benne a vízálló bakancsát a patakban...

MAGAZIN: Az aláöltözet - avagy az első réteg...

A hegyi körülmények között – ahol a legextrémebb időjárási események válthatják egymást – végzett komolyabb mozgás melletti izzadság-menedzsment megoldása rendkívül fontos. Ennek oka az izzadság fiziológiás természetéből fakad, mivel természetes szerepe a test hűtése. Csakhogy egy nulla fokos hőmérséklet mellett hulló havas esőben végzett erős megterhelés alatt az ember a legkevésbé sem szeretne azért izzadni, hogy hűljön. Mivel az izzadás meglehetősen elkerülhetetlen folyamat, így annak hatásait kell valahogy megreguláznia a technológiai ruházatnak. Persze léteznek az izzadság hatásainak – mintegy – fokozására tervezett darabok is, melyek az extrém meleg felhasználói környezet követelményeihez alkalmazkodnak. Természetesen meglehetősen sokféle körülmény van, mellyel szembe kell néznie ezeknek az öltözeteknek. Mivel minden cirkumsztanciához találhatunk passzoló baselayert, így az ezek között való eligazodáshoz szeretnék támpontot nyújtani a kedves olvasóknak.

Mielőtt a különféle anyagtechnológiák fejtegetésébe kezdenék, mindenképpen érdemes a szabásokkal foglalkozni. Mondom ezt azért, mert ezzel tudjuk a legjobb hatást éppúgy elérni, mint a legkellemetlenebb érzést, függetlenül az anyag tulajdonságaitól. Alapjában véve megkülönböztetünk felső (top) és alsó (bottom) elemeket.

Az alsók a ritkábban használtak és a kevesebb variánssal rendelkeznek. Ez persze érthető, mert míg felsőt az ember a hétköznapokban is megszokta, a testhez simuló alsó valahogy kevésbé megszokott, főleg a férfitársadalom körében. Az alsók között tehát a természetes alsóneműk szabásain kívül teljes-, háromnegyedes- és short-szabások a legelterjedtebbek. Az alsók természetüknél fogva sok outdoor sportban önálló külső rétegként is funkcionálhatnak (például futás, biciklizés, sífutás).

A felsők között számtalan szabás létezik. Általános igazság azonban az, hogy sajnos sokan elkövetik azt a hibát, hogy túl rövid felsőt választanak maguknak. A probléma elsősorban a nyári mászások sajátja. Ilyenkor az ember nem szívesen hord hosszabb, darabokat, de azt kell mondjam, hogy mégis ez a tanácsos. Elsősorban a hegyvidék magas UV-sugárzási értékei okán, másrészt azért, mert a gyorsan változó körülmények könnyen megcsalhatják hőérzetünket. Tehát hiába kaphatók ujjatlan és póló (SS, mint Short Sleeve) szabású darabok, én mindenképpen a hosszú ujjú (LS, mint Long Sleeve) darabokat preferálom (alapozom ezt számtalan naptej ellenére szerzett napégésre az alkarjaimon). Ezek között is vannak a hagyományos szabású (úgynevezett crew neck, CR) és cipzáras (zip) darabok. Ez utóbbiak előnye a jó termoreguláció, hátrányuk viszont, hogy a nem annyira igényesen kivitelezett daraboknál a cipzár szúrhatja a felhasználó mellkasát.

A felhasználási feladatkörök függvényében számtalan anyag közül válogathatunk. Alapvető tulajdonságaikat itt is a régi séma szerint csoportosíthatjuk, vagyis természetes és szintetikus alapanyagok.

A természetes alapanyagok közül az olcsó pamut és a ritkán fellelhető selyem mellett egyedül a finom (leginkább merinói eredetű) gyapjú jöhet szóba. A pamut a meleg és száraz égövek kivételével nem tekinthető jó aláöltözet-anyagnak. Ami a hegyi körülmények között a legnagyobb hátránya az az előnye például a sivatagokban, mégpedig hogy rendkívül jól lélegzik (amivel önmagában nem is lenne baj) és megtartja a nedvességet, ezzel a hűtve a felhevült testet. Mindemellett nagyon olcsó és ezért könnyen kezelhető különféle UV-sugárzás és rovarok elleni impregnálókkal. A selyem nagyon kellemes viselet és igen könnyűnek is számít, de mindemellett ez is megtartja a vizet. Mára szinte csak a kiegészítő hálózsák-bélések készülnek belőle. A gyapjú mostanság lett újra divatos. Nem is alaptalanul, mert szálai természetes szagtalanítók (mondjuk azért nem 100%-ig), ami valljuk be őszintén egy több napos (esetleg ultralight :D) túrák során nem utolsó szempont. A merinói gyapjú másik fontos tulajdonsága, hogy még nedvesen is megőrzi szigetelő tulajdonságait. Természetesen alapkövetelmény a finom tapintás, hiszen a legtöbb gyapjú szúrós érzetű a bőrön (kivéve a merinóit és a kasmírt). Amint azonban azt a pehelynél is tapasztalhattuk, a jó és természetes alapanyagok (itt csak a merinói gyapjút értem) rendkívül drágák. Egy ugyanolyan vastagságú és szabású baselayer ára legalább a kétszerese a szintetikus anyagokénak.

A szintetikus anyagok tehát olcsóbbak. Bár a jobbak ezek közül sem olcsók. Mára ez a piac viszonylagosan letisztult. Ezt úgy értem, hogy mára az eladott szintetikus aláöltözetek legnagyobb hányada poliészter alapanyagú. Nem véletlenül. A poliészter jól reciklálható, így a gyártásnál felmerülő költségek nagyban csökkenthetők. Szinte bármilyen formában lehet belőle szövetet készíteni. A vékony és aprócska tölcsérszerű pórusokkal jellemezhető felületű könnyű baselayerektől, a legváltozatosabb fleeceken át, egészen a finomabb Gore-Tex kabátok héjanyagáig. Így nem csoda a térhódítás. Mindemellett ki kell emelni, hogy a poliészter gyorsan ás hatékonyan képes elvezetni a test felületéről az izzadságot a szövet külső oldalára. Valamint nagyon gyorsan szárad (kivéve a legvastagabb fleece anyagokat, melyek azonban már közel sem a baselayer kategóriába tartoznak). Az egyéb piacon lévő szintetikus aláöltözet-anyagok közül csupán a polipropilén maradt viszonylag gyakoribb (néhol még a hasonló kvalitású poliamid is fellelhető). Jellemzően a vastagabb baselayerek között találunk ilyeneket, hiszen mindamellett, hogy viszonylag gyorsan szárad és jól vezeti az izzadságot, melegen is tart. Így érthető, hogy nem a nyári időjáráshoz tervezett darabok készülnek belőle. Nagy előnye még, hogy ez is meglehetősen olcsó.

A fejlesztések ma már nem maradnak a saját szintetikus, vagy természetes térfelükön. Mára majdnem minden gyártó készít vegyes szövetű baselayereket. A leggyakrabban a két nagymenőt, a poliésztert és a merinói gyapjút vegyítik a szövetben, szálszinten. Általános keverési aránya ¼ gyapjú, ¾ poliészter. Természetesen ez csak amolyan irányarány…

Valami bűzlik… Hát igen. A legtöbb aláöltözet rövid időn belül az izzadságból származó baktériumok táborhelyévé változik. Ez azonban megelőzhető. Viselhetünk természetesen antibakteriális alapanyagból készült aláöltözetet (gyapjú), vagy olyan szintetikus szövetet, melybe ezüstszálakat szőttek (például Pontetorto X-Static), vagy valamilyen antibakteriális anyaggal szálszinten kezeltek. Környezettudatos ember lévén, ezek közül a természetes eredetű származékokat ajánlom. Ilyen például a Cocona, mely kókuszdióból (a célra legalkalmasabb szálas-porózus szerkezet) készített aktív szén hatóanyaggal eliminálja a kellemetlen szagokat. A kezelési eljárás során nano méretű aktív szén szemcsékkel járatják át az anyag szálait, már a szövés megkezdése előtt. Hasonló biodegradábilis kezelőanyag például az MHW Chitosan technológiája (a melléktermékként amúgy nem felhasznált sósvízi rákpáncélokból vonják ki).

Saját tapasztalatom a piaci arányokat tükrözi. Úgy gondolom, az ezüstszálat tartalmazó poliészter mellett a kezelt 100% poliészter szövetek a legjobbak aláöltözetnek. A merinói nagyon drága, ezért nem éri meg itthon ilyet venni, bár az biztos, hogy nagyon jók és tartósak, de a dupla pénz az dupla pénz… A pamutpólót mindenki ismeri, de nem nagyon való az utcán és a sivatagon kívülre. Nekem a polipropilén csak fenntartásokkal jön be, szerintem a poliészter anyagok sokkal jobban vezetik az izzadságot.

Logikus, hogy a különféle vastagságú anyagok a különféle klimatikus, vagy felhasználói igények kiszolgálására valók. Általános szabály, hogy nem nagyon érdemes egy vastagabb baselayert vinni egy nagyon vékony aláöltözet és egy vékony fleece helyett. A variálhatóság mindig maradjon az egyik legfőbb ruházat összeállítási vezérelv. Inkább az anyagok tulajdonságaival próbáljuk meg a melegebb, vagy hűvösebb érzetet elérni.

Végül az árfekvések (teljes hosszú, crew neck szabású és férfi baselayerek): merinóit nem nagyon lehet húszezer forint alatt kapni, kezeletlen poliészter már három-négyezer, ezüstszálas (általában 3%-ban) nyolc-kilencezer, a kezeltek pedig tízezer forint környékén kaphatók. Jó csemegézést.

TESZT: RP Outdoor Under Heavy Pulli

Kategória: ultralight midlayer, vastag baselayer

Tevékenység: mindenféle aktív outdoor sport
Anyag: Polartec Classic 100 (100% poliészter)

Tömeg (M): 245 gramm

Régen vettem egy pulóvert, de akkor még nem volt jelentősége, hogy milyen anyagból készült, és hogy mire tudom használni. Persze már akkoriban is elég sokat teljesítménytúráztam, futottam és hegyeket is ilyentájt kezdtem járni. A későbbiek során azonban bizonyított! Anyaga Polartec Classic 100, ami nem tartozik éppen a legvastagabb pulóverek közé (100g/m2). Nem kellett vastagot venni, ebben is megsülök néha. Persze vannak fázósabb egyének, akiknek vastagabb kellene, de jelenleg ebben a formában lehet csak kapni.

Hol is használtam eddig? Társ volt a Grossglockner-en, Mont Blanc-on, Grintovec téli mászáson, téli teljesítménytúrákon. De a tavasszal rendezendő Mátrabércen is jól jött párszor. A Magas-Tátráról nem is beszélve. Szóval elmondhatom, hogy sok helyen, és sok módon nyúztam.
Nézzük meg kicsit közelebbről!

Javaslatom az, hogy mindenképpen olyan méretet vegyünk, hogy szorosan simuljon testhez. Így éri el a legjobb hatást. Persze akinek ez kényelmetlen, vehet egy kicsit nagyobbat, de akkor egy aláöltözetet is vegyen hozzá.

Amennyiben valahol azt írják a termékről, hogy gyorsan szárad, akkor azt higgyük csak el bátran. Egyszer eláztam a Mont Blanc-on és kellett volna valami száraz, azonban éppen akkor nem volt nálam más. Tehát egy erőteljes csavarás és szinte minden víz kicsorgott belőle. Persze, ha valaki nem bírja az ilyesfajta megpróbáltatást, akkor bátran vegyen fel egy másikat, vagy alá egy aláöltözetet nem mindenki szereti még a kicsit nedves darabokat sem (ami teljesen normális, csak én nem vagyok az néha). Nekem nem lett tőle bajom, hogy rajtam száradt meg. Persze mondom a száradás azt jelenti, hogy alig volt vizes egy csavarás után. Mivel a gyártó nem ajánlja a centrifugázást, ezért ha lehet ez a csavarás ne abból álljon, hogy a hegyen a fejünk fölött kezdünk el hadonászni vele :D. Nehogy a hegyimentők valakit miattam levigyenek, és küldjön valaki egy csekket, hogy akkor pótoljam a cucc árát előre 10 évre…

Hosszított derék: Nagyon hasznos, nekem mindig az van kint először, és én nagyon kényes is vagyok rá. Ezt még anyukámtól tanultam :), de ne kalandozzunk el ennyire… Szükséges lehet a hálózsákban egy extrém alvásnál, az egy centiméter vastag polifoamon fekve, a mínuszokban. Vannak, akik derékmelegítőt visznek magukkal, de ha ilyen van valakin, akkor ezt már ki is váltottuk a felszerelésből, és rögtön nyertünk egy kis helyet, meg tömeget a táskában.

Akkor térjünk is rá a tömegére, ha már a helyről volt szó. Nagyon könnyű (245 gramm), ezt az anyagának köszönheti (Polartec Classic 100). Ha megszívja magát teljesen vízzel, akkor is gyorsan könnyíthető, a fent említett módszerrel.

Varratok: Okos ötlet nem a vállon vinni a varrást. Ráadásul, ahol van, ott is lapos varratokkal oldották meg a kérdést. Több szempontból is jó. Az első, hogy ha táskát viszünk, akkor nem töri a vállunkat a gombóc, amit a varrógép hozott össze. A másik, hogy az anyagot sokkal esztétikusabban illesztik össze ezzel a módszerrel. DE a fent említett két dolog kéz a kézben jár. Hiszen a „normális” varrásnál a ruhadarab belsejében mindenképpen lesz egy lifegő anyagdarab, ami törné az ember vállát. Ez itt nincs.

Nyak: Tipikus garbó, de nem az a visszahajtós fajta. Egyszerű, ötletes, praktikus. Ha valakinek fázik a nyaka, akkor már úgyis olyan hideg van, hogy melegebben kell öltözni.

Raglán ujj miatt nagyon kényelmes a hordása, és kinézete sem utolsó. Jómagam szoktam hordani divatossága miatt is. :)

Verdikt: Ötletes (egyedi a garbó design a Classic 100-as piacon), egyszerű, könnyű és tömegéhez képest meglepően meleg felső. Igazából az RP Outdoor szerint next-to-skin darab, de simán befér a thermo rétegek közé is, mondjuk egy aláöltözettel. Sok mászás, sok nagyzsák, sok mosás és sok év után is funkcionál és szép. Jó befektetés, bár annyira nem olcsó (ma 8.990 forint), azonban ezek a cuccok jóval tízezer felett kezdődnek.

ELSŐ BLIKK: The North Face All Terrain Jacket

Kategória: vízálló-lélegző backcountry shell
Tevékenység: túrázás, hegymászás, vadászat, horgászat
Külső anyag: 75D 4.2 oz/yd2 100% polyester plain weave
Laminátum: Gore-Tex 2L (korábbi Classic, ma Performance Shell)
Tömeg (L): 605 gramm (saját mérés)
Vízállóság: 28.000 mm (40+ PSI)
Lélegzőképesség: RET 5,5

Régóta elhatároztam, hogy adok egy lehetőséget, kiköszörülni a csorbát, vagy éppen végleg elásni magamban a Gore-Tex ruházati technológiát. Mivel a korábban tesztelt Mountain Hardware Typhoon Jacket (nem is értem miért :D) nem lett a kedvencem, így mindenképpen szükségem volt egy normális tudású vízálló-lélegző kabátra. Gondoltam várok egy kicsit, körüljárom a témát, de nem szántam sok pénzt rá, mert az előzővel is bajom volt. Nem mindig a drága dolgok a jók. Aztán egyik nap csak úgy, betértem egy boltba és véletlenül pont a méretemben volt egy TNF GTX kabát, féláron…

Mivel alapból egy TNF Resolve Jacket (2L HyVent) volt a tervben, melynek női változatát éppen tartóstesztnek vetjük alá (később még hallani fogtok róla), ráadásul ugyanebben a Taupe Green (nagyjából az a szép vadászzöld) névre keresztelt színben, hát valahogy nem haboztam sokat (így pont egy árban volt a kettő). Féltem, hogy nem eredeti, hiszen a TNF-et sokat hamisítják… Gyanús volt az árcédula, hiszen ugyanattól a bolthálózattól vettem, mint az MHW Typhoon-t. Így megnéztem a gyári kódlapot, ami elárulta, hogy ez a kabát 2006-os gyártmány. Ez beigazolta a nem Performance Shell gyári hímzés által keltett gyanúmat (hiszen a Performance Shell – Paclite Shell – Pro Shell 2007-ben váltotta le a korábbi Classic – XCR párost). Legalább le van árazva, gondoltam, és beleugrottam… Nem bántam meg. Az eredeti 43.990 forintos árat is simán megéri, hiszen az ilyen minőségi külső anyagból készített Performance Shell kabátok 60.000 forinttól indulnak, de vannak Performance Shellek közel százezerért is. Mivel az eredeti ár feléért jutottam hozzá, utólag sem kötöttem rossz boltot.

Nem tudom, miért kerül ez a kabát listaáron is csak ennyibe (talán, mert ugyan még lehet Európában kapni, de Amerikában már kifutott modell). Anyaga a TNF egyik csúcs alpinkabátjával, a Mountain Guide dzsekivel azonos (75D 4.2 oz/yd2 100% polyester plain weave, Gore-Tex Performance Shell, természetesen varratok 100%-ig szalagozva-hegesztve), pontosabban csak annak abráziónak kitett részein, mert az amúgy vékonyabb többségi anyagból készül (75D 3.2 oz/yd², Gore-Tex Performance Shell). Így a tartóssága nem kétséges. Hallottam olyanról, aki sok éve rendszeresen használja ezt a kabátot és vett még egyet, mert kifutó modell, hogy ha már a másik megadja magát, legyen belőle még egy. A mai gyártókra nem jellemző az a ’90-es évekbeli minőségre törekvés, de ez egy üdítő kivétel. Egyébként nagyon szép a szövet felülete (selymes és matt fényű), nem technikai, mintsem inkább luxusérzést ad, pedig látszatra is adja azt a tartósságot, melyet tud is a valóságban. Bár mivel nem nylon, a gyűrődések sokáig megmaradnak rajta. A Gore-Tex a Paclite-incidens óta nálam már önmagában nem jelent garanciát, de a tesztek komoly természetes körülmények között adtak igazat a Gore ígéretének, miszerint „Garantáltan szárazon tart.” Órákig sétáltam, futottam nagyon erős esőben (legalább 25 mm/óra) és hidegben (4 °C, 15 km/h északi szél) egy szál világosszürke hosszú ujjú pamutpólóban a kabát alatt. El akartam azt a pontot érni, amikor már láthatóan nem a DWR dolgozik a kabát alá (ez akkor következik be, amikor szignifikánsan csökken a lepergetés mértéke és a külső anyag szemmel láthatóan átnedvesedik). Amikor ez a vállakon nagyobb területen megvolt, éppen visszaértem a városba, ahol mintegy slusszpoén gyanánt találtam egy tíz méter magas épületet, melynek lyukas volt az ereszcsatornája. Olyan magasból szinte ömlött a víz, annyira intenzíven, hogy így eső nem esik. Nem törődve azzal, hogy mit gondolnak rólam, szépen beálltam alá (mindent az olvasókért :D) jónéhány percre. Utána negyed óráig csengett a fülem, annyira kopogott a vállamon és a fejemen a vízcseppek hada. Végül pár perc kocogás hazáig. Az eredmények visszahozták a hitemet a Gore-Tex membránban. Amikor sétáltam (ismétlem, egy póló négy fok, szél) egyáltalán nem fáztam (0 CFM szélállóság), amikor futottam, egyáltalán nem izzadtam meg, és ami a legfontosabb teljesen száraz maradtam belül, pedig a pamutpóló minden nedvességet kegyetlenül jelez, akár kintről, akár bentről jött. A második felvonást abban a kellemes karácsonyi zivatarban produkálta Szombathelyen, amely már magában is kuriózumnak számít. A gyenge jégesőben (:D) ugyanazt hozta, mint korábban. Háromnegyed óra ténfergés a zuhogó esőben, orkán erejű szélben (megintcsak pamutpólóban alatta) és hát semmi. Ez a kabát bombabiztos. Ami csapadéknak nevezhető, mindent ki fog bírni. Nincs kétségem afelől, hogy ez az anyag évekig fog majd szolgálni, magashegyi kalandjaimon ugyanúgy, mint városi hétköznapjaimban.

A szabása sajnos nem tökéletes. Jó rajta minden, de nekem az L-es, bár pont jó méretben, hasban néha felcsúszik, mintha hatalmas sörhasam lenne (pedig csak kicsi van). Leggyakrabban akkor, amikor zsebre teszem a kezem, és ezen az sem segít, ha a legszorosabbra húzom a derekát. Emiatt gyakorta kerül sor a kabát igazítására, így a DWR hamar kopásnak indul az érintett részeken a bőr zsírossága miatt (mandzsettákon és a derékrész két szélén, ahogy az a viharban készült képen is látható), ám ez nem jelent a gyakorlatban semmilyen problémát a vízállóság terén. A zsebek száma három. Ebből kettő van kint, a szokásos handwarmer státuszban, egy pedig belül, a derékrész bal oldalán (szabvány turistatérkép méret, cipzárral). Kicsit kevés, de igazából csak egy belső kulacstartó zseb hiányzik, azokhoz a gyors és könnyűsúlyú csúcstámadásokhoz, melyeket Szücsi is annyira szeret (Ojstrica, Grintovec és társaik). Ezt egyébként a könnyebb és gyengébb anyagból készült, de ugyanígy 2L Performance Shell TNF Mountain Light dzseki szabása tudja, az jobban tetszik, ez meg többet bír. Nekem így is jó. Hónaljszellőző nincs rajta, de a teszt alapján nem is kell, ellenben a Typhoon-al melyre kellett és nem sokat tudott javítani a helyzeten. Egyébként a zsebek szép nagy flapnikkal vannak az esőtől védve, így lehúzva akár szellőzőként is funkcionálhatnak, amolyan „core vent” jelleggel. A kapucnija nagy és ésszerűen egyszerű, bár a simléder merevítését teljes hosszban végigvihették volna, mert így hajlamos az elcsúszásra. Gallérrá csomagolható, vagyis inkább a gallérba (és ott jól is melegít, köszönhetően a fleece gallérbélésnek). A bélése főként háló, az ujjakban és a derékrész alsó 25 centiméterén, pedig selymes és finom nylon tafetta. A fő cipzár normális YKK Vislon, melyet két egymást fedő flapni takar, és szépen visszahajtott perem tart egyben, azon a teljes hosszon végigfutó (!) tépőzáron kívül, melynek adnék valami picike díjat. A csomagmérete nem mérhető a Paclite-hoz, de bármilyen hagyományos esőkabáttal felveszi a versenyt. Nem durván tömörítve nagyjából 25x15x8 centisre lehet öszzehajtani. Vagyis elvileg a saját belső zsebébe lehet hajtogatni, mely nem csak ígéret, tényleg belemegy.

Van egy olyan extra adottsága, melynek alapelvét nagyon megkedveltem. Sok olyan TNF kabát van, melyek TriClimate néven futnak. Ezek 3-in1 kabátok, vagyis becipzárazható béléssel együtt árulják. Nekem ez nem gyere be… Az viszont igen, hogy egy sima héjkabátba beletesznek egy Zip-In Compatible névre keresztelt rendszert, amely egy plusz cipzár, ahová ha akarjuk, és amilyet mi akarunk (na ez itt a kulcsmomentum) belső kiegészítőket is becipzárazhatunk. Így tökéletesebben fog együtt mozogni a kabát a béléssel, nem csúszik fel mászáskor sem. Az ide applikálható bélések rendkívül sokfélék. A különféle fleecektől (melyek között Polartec is van szép számmal), a bélelt (mindenféle pehely és PrimaLoft) darabokon át sokféle kabát és mellény van a listán. Természetesen a nem kompatibilis darabokkal is tökéletesen együtthordható.

Verdikt: Igaz, hogy feltehetően hamarosan kifutó modell lesz itt is, de sokféle The North Face Performance Shell van hasonló poliészter külső anyaggal. Így lehet válogatni. A híre nagyon komoly, melyet tudása is igazol. Megbecsülendő darabja a felszerelésnek, és a hétköznapi ruhatárnak egyaránt. Egy igazi igásló, hegyen vízparton és magaslesen egyaránt megállja majd a helyét. Szinte már várom az esős hegyi napokat, meg a PrimaLoft ECO bélést (TNF Redpoint Jacket) hozzá… Egy kis zúzás után még hallani fogtok róla!

TESZT: Quechua Forclaz 300 kesztyű

A Quechua cuccaival mindig is ki voltam békülve. Igazából nem is azért, mert olyan exkluzívak lennének, hanem inkább azért, mert jók, főleg az árukhoz képest. Itt kell megjegyeznem, hogy egy Loap, vagy egy Sherpa fleece (amennyiben nem Polartec anyagból készült) is ugyanennyit tud, csak az áruk jó három-négyszerese a Quechuának. Én pedig nem restellem bevallani, inkább lássanak rajtam Quechuát, mint Sherpát. Előbbi zseb alapján választ, a másodiknak meg egyszerűen fogalma sincs, mi alapján választott (mert nem is olcsó, meg nem is jó)…

A Forclaz 300 egy sima fleece-kesztyű. 100% Poliészter, 290 grammos négyzetméter-tömeggel. Nem egy Polartec Thermal Pro High Loft, de azért nem rossz. Melegnek éppen meleg, csak hamar kibolyhosodik, meg kinyúlik. Egy fleece-nek nem kell vízállónak lennie, így az nem szempont, hogy szinte azonnal csurom víz lesz, mikor elered az eső. A szabása sem rossz. Illeszkedik mindenhol, csak a csuklót nem fogja rendesen, pedig körbe van cikk-cakk varrva, hogy beszűküljön. Azért egy erősebb integetéstől már lelazul a kézről.

Verdikt: Szerintem ez egy sima fleece-kesztyű, mely nem simán olcsó. Az a 690 forint, amit kérnek érte, tiszta nyereség. Három sörért kapsz egy kesztyűt, amiben télen is tudod inni a negyediket, anélkül, hogy fázna a kezed. Tuti cucc, frankó pénzért!