TESZT: GoPro HERO HD sportkamera (2)

A GoPro Hero HD kamera az első kézbevétel alapján ígéretesnek tűnt, úgyhogy szeretném megmutatni a néhány hónapos tesztek eredményeit is. A felvételeket egyetlen kivétellel (pancsolós videó) az eredeti, vágatlan formátumban töltöttem fel, melyek 3 megapixel felbontással, 30 frame/sec-el készültek.

Kezdjük talán ismét a kézbevétellel. A vízálló, ütésálló tok tényleg sokat kibír, de vigyázzunk, nehogy megkarcoljuk a lencse előtti részt. Ebben az esetben persze vehetünk újat, de mégse ezzel kezdjük. A cserélhető hátlap lenyitásával vehetjük kézbe a kamerát, juthatunk az SD kártyához, akksihoz, vagy a csatlakozóhelyekhez. Szigorú gumi szigetelés, és jó erős csat biztosítja a megfelelő zárást.

A tokon levő minden funkciót képviselő két gomb nyomogatása viszont elég kellemetlen, menet közbeni kapcsolgatáshoz nem árt a rutin. A be-, kikapcsolást, ill. a felvétel indítását és leállítását csipogó hang jelzi (ki is kapcsolható), de erre is rá kell állítani fülünket, hogy mindig tudjuk, mi történik a kütyüvel. Mivel „távirányítója” nincs, esetenként (főleg nagyobb zajban) rá kell néznünk a kijelzőre, hogy megy-e a felvétel. Ez persze sisakon, menet közben szintén nem egyszerű… talán egy fogorvosi tükör segíthet.

Mivel mindent ezekkel a gombokkal változtathatunk, sajnos az egyes funkciók elérése időigényes. Ebből következik, hogy egy kitapasztalt, általánosan bevált funkcióval érdemes használni a készüléket. Akár a felbontás, a felvételi sebesség, vagy a fénymérés módjának állításához kézbe kell venni, és végig kell menni a teljes menürendszeren. Bosszantónak hat, de valójában tényleg ritkán kell ezeken változtatni.

Ami viszont nagyon el lett szúrva, az az akkumulátor töltése. Gyárilag csak USB-ről, vagyis pl. számítógépről tudjuk tölteni (kiegészítőket persze vehetünk hozzá), de ami ennél rosszabb, az a csatlakozás. Nagyon könnyen kimozdul a kábel a csatlakozóból, ráadásul másik kábelről nekem nem is töltötte a készüléket.

Következő a kamera rögzítése. Csomagtól függ, hogy mit kapunk, ill. tőlünk, hogy mit veszünk még hozzá. A sisak változat esetében főleg ehhez való kiegészítőket tartalmaz a doboz. A lehetőségek tárháza szinte végtelen, de kiemelném, hogy elsősorban zárt, kevés töréssel ellátott sisakra illeszkednek a cuccok. Szóval motoros bukók, DH-s és dirt, valamint sziklamászó sisakok előnyben, MTB hátrányban. Esetemben a fejpántról operáltam le a műanyag tartólemezt, és kábelkötegelővel sufnituningoltam rá a bukómra. Természetesen ez is jól működik. Rövid portyák esetén fel sem tűnik a súlya, több órás viseletét viszont megérezzük, ahogy fárad a nyakunk. Akárhová is szereljük, csavarral rögzíthetjük és állíthatjuk, amihez nem hátrány, ha van egy csavarhúzónk is (nem szériatartozék).

Sufnituning, Balaton Bike Fest 2010 (forrás: www.x-iont.hu)

Irány felvételeket készíteni! A látószög (170º/127º) brutális képet ad. Élmény vele kamerázni, de legyünk figyelemmel a széleken jelentkező torzításra. Ha a haverokat akarjuk felvenni, alig néhány méterről minden rajta lesz a képen. Látható, hogy a gyártó a lehető legjobbat választotta a célra. Gratula érte! Fényképezéshez persze nem ez a legjobb, de úgysem ezért vesszük a kamerát.

GoPro Hero HD, fotó funkció

Járjunk a marketingszöveg végére… a GoPro Hero HD, mint minden fényt leképező eszköz, jó időben teljesít a legjobban. Amit a kevés fényről és a hozzá tartozó kimagasló minőségről írnak, azt fogadjuk némi szkepszissel. Bár nem farkasvak a készülék, de a csökkenő fénymennyiséghez megnövelt érzékenységgel igazodik, vagyis jusson eszünkbe, hogy fényképezésnél mit jelent, ha az ISO értéket megnöveljük: pixelesebbnek, kásásabbnak hat a kép (hivatalosan: lágyabb). Sport felvételeinknél ez persze nem nyugtat meg minket.

Jó időben viszont mindenféle utókezelés nélkül is kiválóan teljesít a kamera. Szembesütő napnál van némi becsillanás, beszűrődő fény, de ami lenyűgöző, hogy az ezen kívüli dolgok láthatók, sőt színük is van. Ehhez persze középre súlyozott fénymérést kell használnunk. Egy dologra viszont figyeljünk oda: bekapcsolás után kell pár másodperc, míg a fényviszonyoknak megfelelő képet kapunk. Ha tehetjük, a téma filmezése előtt már kapcsoljuk be a készüléket, hogy kiküszöböljük ezt a problémát.

Néhány gondolat a spot, és a középre súlyozott fénymérésről. Meglepődtem, de nem csak "naplementére" használható jól a spot fénymérés. Sok esetben észre sem vesszük a különbséget a két mód között, de egyes esetekben a spot lesz a nyerő. Ilyenek: fix állásból felvétel (naplemente, autóban pl. sofőr filmezése, sötétből világosba ha a világos téma a lényeg, stb.), vagy menet közben, ha szeretnénk, hogy a kép közepe legyen minden esetben látható (ilyenkor viszont számítsunk a túl világos, beégő, és a túl sötét, alulexponált részekre). Mivel kapcsolgatása nehézkes, általában a középre súlyozott fénymérést érdemes használni.

Középre súlyozott fénymérésnél a nagy különbségek is átlagolva lesznek, így nagyobb az esélye pl. az ég "beégésének" sötét helyről kamerázva.

A spot fényméréssel készült felvételen csak a kép tényleges középpontja alapján határozza meg a készülék a fényerősséget. Ezzel jól kiemelhetünk részeket, de maradhatnak túl világos, vagy túl sötét foltok is. A felvételen ezen kívül látható, ahogy a bekapcsolás után, néhány másodperc alatt "tér magához" a kamera.

Az extrém helyzeteket valóban jól bírja. Rázkódás, víz, vagy néhány G terhelés repülésnél meg sem kottyan neki, arra viszont nem jöttem rá, hogy miért jelenik meg a képen néha egy-egy lila csík. Szerencsére legtöbbször nem zavaró, de mivel vissza sem nézhetjük a felvételt, csak később bosszankodhatunk a hibán. Apropó visszanézés és látómező: némi rutinnal és a halszemoptikának köszönhetően hamar belőjük, hogy mi fog látszódni a készített videón/képen. Néha nem lenne hátrány, ha real-time tudnánk mi történik, de nem szükségszerű. A kamerához amúgy kapható ilyen csatolható hátlap is, akinek végkép nem menne nélküle az ipar.

Vízben (megfelelő hátlappal) kedvünkre szórakozhatunk a kamerával, nem lesz baja. Érdemes többször vízbe mártani, hogy a cseppek lefolyjanak az optikáról. A víz alatti látótávolság pedig nem a készüléktől függ.

Bár a felvételen nem igazán érezni, ez tényleg egy durva, köves lejtő. Nem DH, de megteszi. Érdemes figyelni a mono hangban "rejlő lehetőségeket" is.

A mono hangról?... hát arról inkább nem mondanék semmit, azt is csak halkan. Mindenki meghallgathatja a tesztfelvételeken, melyeknél ráadásul (víz kivételével) a könnyített hátlap volt fent.

Verdikt: a GoPro Hero HD sportkamera nevéhez méltóan teljesít. Szinte kizárólag sportolási célra érdemes használni, abban viszont örömünket fogjuk lelni. Használata nem bonyolult, némi rutinnal pedig kiismerhető minden gyengéje. Miután belejöttünk már csak annyi problémánk lesz, hogy hová is fér a terrányi anyag, és ki fogja feldolgozni snittjeinket. Kellemes videózást mindenkinek!


A kamerát a Pazirik Kft.-től kaptuk tesztelésre.

ELSŐ BLIKK: The North Face All Terrain Jacket

Kategória: vízálló-lélegző backcountry shell
Tevékenység: túrázás, hegymászás, vadászat, horgászat
Külső anyag: 75D 4.2 oz/yd2 100% polyester plain weave
Laminátum: Gore-Tex 2L (korábbi Classic, ma Performance Shell)
Tömeg (L): 605 gramm (saját mérés)
Vízállóság: 28.000 mm (40+ PSI)
Lélegzőképesség: RET 5,5

Régóta elhatároztam, hogy adok egy lehetőséget, kiköszörülni a csorbát, vagy éppen végleg elásni magamban a Gore-Tex ruházati technológiát. Mivel a korábban tesztelt Mountain Hardware Typhoon Jacket (nem is értem miért :D) nem lett a kedvencem, így mindenképpen szükségem volt egy normális tudású vízálló-lélegző kabátra. Gondoltam várok egy kicsit, körüljárom a témát, de nem szántam sok pénzt rá, mert az előzővel is bajom volt. Nem mindig a drága dolgok a jók. Aztán egyik nap csak úgy, betértem egy boltba és véletlenül pont a méretemben volt egy TNF GTX kabát, féláron…

Mivel alapból egy TNF Resolve Jacket (2L HyVent) volt a tervben, melynek női változatát éppen tartóstesztnek vetjük alá (később még hallani fogtok róla), ráadásul ugyanebben a Taupe Green (nagyjából az a szép vadászzöld) névre keresztelt színben, hát valahogy nem haboztam sokat (így pont egy árban volt a kettő). Féltem, hogy nem eredeti, hiszen a TNF-et sokat hamisítják… Gyanús volt az árcédula, hiszen ugyanattól a bolthálózattól vettem, mint az MHW Typhoon-t. Így megnéztem a gyári kódlapot, ami elárulta, hogy ez a kabát 2006-os gyártmány. Ez beigazolta a nem Performance Shell gyári hímzés által keltett gyanúmat (hiszen a Performance Shell – Paclite Shell – Pro Shell 2007-ben váltotta le a korábbi Classic – XCR párost). Legalább le van árazva, gondoltam, és beleugrottam… Nem bántam meg. Az eredeti 43.990 forintos árat is simán megéri, hiszen az ilyen minőségi külső anyagból készített Performance Shell kabátok 60.000 forinttól indulnak, de vannak Performance Shellek közel százezerért is. Mivel az eredeti ár feléért jutottam hozzá, utólag sem kötöttem rossz boltot.

Nem tudom, miért kerül ez a kabát listaáron is csak ennyibe (talán, mert ugyan még lehet Európában kapni, de Amerikában már kifutott modell). Anyaga a TNF egyik csúcs alpinkabátjával, a Mountain Guide dzsekivel azonos (75D 4.2 oz/yd2 100% polyester plain weave, Gore-Tex Performance Shell, természetesen varratok 100%-ig szalagozva-hegesztve), pontosabban csak annak abráziónak kitett részein, mert az amúgy vékonyabb többségi anyagból készül (75D 3.2 oz/yd², Gore-Tex Performance Shell). Így a tartóssága nem kétséges. Hallottam olyanról, aki sok éve rendszeresen használja ezt a kabátot és vett még egyet, mert kifutó modell, hogy ha már a másik megadja magát, legyen belőle még egy. A mai gyártókra nem jellemző az a ’90-es évekbeli minőségre törekvés, de ez egy üdítő kivétel. Egyébként nagyon szép a szövet felülete (selymes és matt fényű), nem technikai, mintsem inkább luxusérzést ad, pedig látszatra is adja azt a tartósságot, melyet tud is a valóságban. Bár mivel nem nylon, a gyűrődések sokáig megmaradnak rajta. A Gore-Tex a Paclite-incidens óta nálam már önmagában nem jelent garanciát, de a tesztek komoly természetes körülmények között adtak igazat a Gore ígéretének, miszerint „Garantáltan szárazon tart.” Órákig sétáltam, futottam nagyon erős esőben (legalább 25 mm/óra) és hidegben (4 °C, 15 km/h északi szél) egy szál világosszürke hosszú ujjú pamutpólóban a kabát alatt. El akartam azt a pontot érni, amikor már láthatóan nem a DWR dolgozik a kabát alá (ez akkor következik be, amikor szignifikánsan csökken a lepergetés mértéke és a külső anyag szemmel láthatóan átnedvesedik). Amikor ez a vállakon nagyobb területen megvolt, éppen visszaértem a városba, ahol mintegy slusszpoén gyanánt találtam egy tíz méter magas épületet, melynek lyukas volt az ereszcsatornája. Olyan magasból szinte ömlött a víz, annyira intenzíven, hogy így eső nem esik. Nem törődve azzal, hogy mit gondolnak rólam, szépen beálltam alá (mindent az olvasókért :D) jónéhány percre. Utána negyed óráig csengett a fülem, annyira kopogott a vállamon és a fejemen a vízcseppek hada. Végül pár perc kocogás hazáig. Az eredmények visszahozták a hitemet a Gore-Tex membránban. Amikor sétáltam (ismétlem, egy póló négy fok, szél) egyáltalán nem fáztam (0 CFM szélállóság), amikor futottam, egyáltalán nem izzadtam meg, és ami a legfontosabb teljesen száraz maradtam belül, pedig a pamutpóló minden nedvességet kegyetlenül jelez, akár kintről, akár bentről jött. A második felvonást abban a kellemes karácsonyi zivatarban produkálta Szombathelyen, amely már magában is kuriózumnak számít. A gyenge jégesőben (:D) ugyanazt hozta, mint korábban. Háromnegyed óra ténfergés a zuhogó esőben, orkán erejű szélben (megintcsak pamutpólóban alatta) és hát semmi. Ez a kabát bombabiztos. Ami csapadéknak nevezhető, mindent ki fog bírni. Nincs kétségem afelől, hogy ez az anyag évekig fog majd szolgálni, magashegyi kalandjaimon ugyanúgy, mint városi hétköznapjaimban.

A szabása sajnos nem tökéletes. Jó rajta minden, de nekem az L-es, bár pont jó méretben, hasban néha felcsúszik, mintha hatalmas sörhasam lenne (pedig csak kicsi van). Leggyakrabban akkor, amikor zsebre teszem a kezem, és ezen az sem segít, ha a legszorosabbra húzom a derekát. Emiatt gyakorta kerül sor a kabát igazítására, így a DWR hamar kopásnak indul az érintett részeken a bőr zsírossága miatt (mandzsettákon és a derékrész két szélén, ahogy az a viharban készült képen is látható), ám ez nem jelent a gyakorlatban semmilyen problémát a vízállóság terén. A zsebek száma három. Ebből kettő van kint, a szokásos handwarmer státuszban, egy pedig belül, a derékrész bal oldalán (szabvány turistatérkép méret, cipzárral). Kicsit kevés, de igazából csak egy belső kulacstartó zseb hiányzik, azokhoz a gyors és könnyűsúlyú csúcstámadásokhoz, melyeket Szücsi is annyira szeret (Ojstrica, Grintovec és társaik). Ezt egyébként a könnyebb és gyengébb anyagból készült, de ugyanígy 2L Performance Shell TNF Mountain Light dzseki szabása tudja, az jobban tetszik, ez meg többet bír. Nekem így is jó. Hónaljszellőző nincs rajta, de a teszt alapján nem is kell, ellenben a Typhoon-al melyre kellett és nem sokat tudott javítani a helyzeten. Egyébként a zsebek szép nagy flapnikkal vannak az esőtől védve, így lehúzva akár szellőzőként is funkcionálhatnak, amolyan „core vent” jelleggel. A kapucnija nagy és ésszerűen egyszerű, bár a simléder merevítését teljes hosszban végigvihették volna, mert így hajlamos az elcsúszásra. Gallérrá csomagolható, vagyis inkább a gallérba (és ott jól is melegít, köszönhetően a fleece gallérbélésnek). A bélése főként háló, az ujjakban és a derékrész alsó 25 centiméterén, pedig selymes és finom nylon tafetta. A fő cipzár normális YKK Vislon, melyet két egymást fedő flapni takar, és szépen visszahajtott perem tart egyben, azon a teljes hosszon végigfutó (!) tépőzáron kívül, melynek adnék valami picike díjat. A csomagmérete nem mérhető a Paclite-hoz, de bármilyen hagyományos esőkabáttal felveszi a versenyt. Nem durván tömörítve nagyjából 25x15x8 centisre lehet öszzehajtani. Vagyis elvileg a saját belső zsebébe lehet hajtogatni, mely nem csak ígéret, tényleg belemegy.

Van egy olyan extra adottsága, melynek alapelvét nagyon megkedveltem. Sok olyan TNF kabát van, melyek TriClimate néven futnak. Ezek 3-in1 kabátok, vagyis becipzárazható béléssel együtt árulják. Nekem ez nem gyere be… Az viszont igen, hogy egy sima héjkabátba beletesznek egy Zip-In Compatible névre keresztelt rendszert, amely egy plusz cipzár, ahová ha akarjuk, és amilyet mi akarunk (na ez itt a kulcsmomentum) belső kiegészítőket is becipzárazhatunk. Így tökéletesebben fog együtt mozogni a kabát a béléssel, nem csúszik fel mászáskor sem. Az ide applikálható bélések rendkívül sokfélék. A különféle fleecektől (melyek között Polartec is van szép számmal), a bélelt (mindenféle pehely és PrimaLoft) darabokon át sokféle kabát és mellény van a listán. Természetesen a nem kompatibilis darabokkal is tökéletesen együtthordható.

Verdikt: Igaz, hogy feltehetően hamarosan kifutó modell lesz itt is, de sokféle The North Face Performance Shell van hasonló poliészter külső anyaggal. Így lehet válogatni. A híre nagyon komoly, melyet tudása is igazol. Megbecsülendő darabja a felszerelésnek, és a hétköznapi ruhatárnak egyaránt. Egy igazi igásló, hegyen vízparton és magaslesen egyaránt megállja majd a helyét. Szinte már várom az esős hegyi napokat, meg a PrimaLoft ECO bélést (TNF Redpoint Jacket) hozzá… Egy kis zúzás után még hallani fogtok róla!

TESZT: Mountain Hardwear Typhoon Jacket

Kategória: ultralight hardshell
Tevékenység: LDT (long distance treks), trailrunning, MDH (multi-day hiking)
Külső anyag: 40 denier NR265 (mini-ripstop nylon)
Laminátum: GORE-TEX Paclite
Tömeg (XL): 439 gramm
Vízállóság: naná, hogy garantált (28.000 mm)
Lélegzőképesség: RET<6 A Mountain Hardwear márkát Magyarországon sokan a fejre esős Frey műsor utolsó bő egy percéből ismerhetik. Na, azt előre le kell szögezzem, hogy az MHW-t nem Afrikára tervezték, vagyis inkább nem Botswanaba, mert ugye „sokan” jártatok már a Toubkalon, ahová például kifejezetten ajánlom :D. Alapjában véve az ilyen ultralight esőgúnyák kompromisszumokkal teli és látványos, amolyan csicsás és nagyszájú cuccok szoktak lenni. Na ennek itt és most vége. Nem vagyok egy mindennel elégedett típus, de a GORE-TEX és a MHW együtt nem sok esélyt ad a kétségeknek. Vivát anyacsavar! A hardshell jelentem itt van, megérkezett. Igaz, hogy a szép színes és mintegy 10-11 igazi hardshellt (és azok összes színkombinációit) tartalmazó magyar nyelvű MHW katalógussal rendelkező importőrnek az egész országban egy darab piros színű XL-es Typhoon dzsekije volt akkoriban, azért ide ért. Ha valaki akar még férfi XL-est akkor nem hiszem hogy minden színhez egyhamar hozzájut… Szóval ha egyszer valakihez egy ilyennel csenget a postás, akkor először is azon fog meglepődni, hogy mintha üres csomagot kapna. Na ez azért van, mert a kabát koszlott 400 gramm. Na ja. Vékony is, mint az állat. Bár azt mindenképpen meg kell említenem, hogy a Paclite-kategória egyik legnehezebb darabja, hiszen ezen a szinten 250 gramm alatti kabátok is léteznek szép számmal (Marmot Nano Jacket, Haglöfs LIM Ultimate Paclite). A második ami szembe fog neki ötleni, hogy a színek marhára intenzívek és igen eltaláltak (nálunk a piros járt, ami hivatalosan a tavalyi crimson/lava kombinációt jelenti). Én eddig kifejezetten rühelltem mindenféle piros dolgot, még a Ferrarikat is, de azt kell mondjam mától ezt is felülbírálom magamban. Amikor az ember először felveszi kissé susogósnak érzi, de ez inkább csak azért van, mert itt mindent a kis csomagméretre, kis súlyra és a vékony Paclite laminátum védelmére tettek fel. Ráadásul az összes hardshell susog kisebb-nagyobb mértékben. A feladatot egy outdoor berkekben nem ismeretlen anyagból, ripstop nylonból oldották meg. Ehhez a külső anyaghoz laminálták hozzá az ePTFE membránt (GTX) és a valami ultrafinom műselyemszerű bélésanyagot, ami hártyafinomságú. Jó ez persze kissé finnyássá teszi a fémcipzáras alávalókra. Na bumm, nem vesztek alá fémzipzárast… Bár elég sok alpin aláöltözetnek fém cipzárja van! Azért nemcsak a bélés tűnik hártyavékonynak, hanem az egész laminátum, olyan mint a pillangó szárnya (egyébként azzal is promótálják a Gore webszájton). Hát igen azért az első pár napban minden bokorhoz érés után megnézed, hogy nem hasadt-e ki, de szerintem nem fog azért ripstop ugyebár. A méretezése kissé eltérő a nálunk megszokottól (nagyobb), de ez inkább csak a megszokásból óvatlan webes vásárlóknak okozhat csomagbontási kellemetlenséget, mert a MHW nemzetközi szájtján terjedelmes méretskála közli a gyártó számozási értékeit. Szóval én 188 centi vagyok és mintegy 90 kiló, de rám az XL-es még éppen nem nagy. Éppen mert amúgy az lenne, de mivel elég vékony, úgyis aláöltözöl. Persze a trailrunnerek figyeljenek, mert nekik ez fontosabb lehet (ők ugyanis nem szeretnek vastag midlayerekben szaladgálni, ha jól tudom). A kidolgozás tengerentúliasan nagyvonalú. A kivitelezés hibátlan, az ergonómia kevésbé. Az összes varrat GORE hegesztett, szalagozott. Már amelyik varrat persze, mert az inkább hegesztés (a legtöbb helyen no cérna). Szerintem lézerrel vágják, mert annyira szimmetrikus, annyira pontos és szabályos, hogy az elképesztő. Piros pont. A hónaljon szellőző (ha nem lenne elég bredéböl, halljátok izzadós trailrunnerek), vízálló cipzárral, melyre bizony szükség is van, pedig én egyáltalán nem vagyok az a verejtékezős típus. Kissé nehéz megszokni, hogy a cipzár nehézkessége miatt lentről felfelé húzva a derekunk is kilátszik, mire beállítjuk a megfelelő szellőzést. A zsebeken is ugyanilyen (de nem vízálló), amúgy elég könnyen járó cipzárak vannak, na mi más mint YKK. Apropó zsebek. Szerintem kissé magasan kezdődnek, de én ezt a hosszú kezeimnek tudom be. Nem annyira zavaró. A főcipzár viszont felbosszantott. Ad egy, nem vízálló maga a zipzár. Ad kettő egy hülyén egymás alá hajtogatott flapni-páros takarja, az amúgy jó és könnyed cipzárt, de akkor is. Ad három, egykezes cipzárfelhúzás kizárva (itt is látszik, hogy nem sziklára készült). Na ez ugyan csak apróság, de mivel háromszor annyi anyag és gondolom membrán kellett ehhez a megoldáshoz, hiába is könnyebb a sima zipzár, az egész úgy ahogy van már nem. Sok hűhó semmiért, pedig itt a kis tömeg mindenek felett kéne hogy álljon. Ergonómiai feketepont. Amúgy persze nem ázik be így sem, bár jobbról jövő erős szél esetén bekerülhet a flapni alá a hó és a víz is, a szélről nem is beszélve. Tetszett viszont a fenék alá húzható (vizes kőre üléskor isteni extra) hosszított fazon (csak hátul). Van viszont még nekem nem tetsző rész, a kapucni. Nagy. Ez jó. Nehezen állítható, ez rossz. Egyetlen a fejtető közelében lévő három kézzel is csak nehezen állítható szorítócsat áll rendelkezésre, mely az arc elé képes húzni a gallért is (ez jó, csak ne lenne olyan nehéz szimmetrikusra állítani, meg egyáltalán állítani). A csuklya-etalon Arc’teryx Gamma MX Hoody benga, mászósisakra méretezett kapucnija is csont nélkül belefér, bár nem hiszen hogy sokan húznak a 300 eurós softshelljükre pluszban még egy 200 eurós Paclite héjat, csak a biztonság kedvéért. Az összesen annyi mint öt kiló, vagyis kábé 140 ezer, vagyis kábé egy sátras kéthetes svájci körút. Döntsetek… Még egy furcsa részlet, a gallérrá csomagolható kapucni. Na nem maga az elv, hanem a kivitelezés. Egy ilyen helyes kis izével kell a makacs ripstop (ráadásul merevített simléderes – és önmagában baró) kapucnit gallérrá csomagolni. Na ez menne is, csak a kapucni valahogy sosem akar nem nyakirritálóan összegyűrődni. Szerintem csak én vagyok béna, bár mindenképpen láttam már ennél használhatóbb kapucnit (nem a Gammán, azon le sem vehető, hanem egy Quechua hardshellen, ahol anyaggal fedett gyors cipzárral lehetett rögzíteni, levenni és feltenni. Gyors és elegáns megoldás). Ajánlom az MHW figyelmébe, a mű-ultralightoskodó mindenit! Bár, hogy ne legyek ennyire szőrős szívű, elmondanám, hogy véleményem szerint ez nem egy ultralight kabát. Nem teljesíti a minimalizmus követelményeit. Csak az anyagválasztás miatt vélhetjük minimalistának. Viszont nem az, mert teljes értékű (három zseb, hónalj-szellőzők, teljes hosszúságú cipzár). Ez a sok cipzár bizony a tömegén is meglátszik. Amennyiben ultralightnak vennénk nagyon gyenge volna a 439 grammos (XL) tömeg a kategória átlag 260-300 grammhoz képest. Említésképpen a legkönnyebb GTX Paclite kabát a piacon legjobb tudomásom szerint, a Marmot új Nano Jacket-je a maga 227 grammos (L) tömegével (vannak hasonlóan komoly Paclite ajánlatok még: Haglöfs LIM Ultimate Jacket 247 gramm, Salomon Minim Jacket 237 gramm, valamint néhány nem teljes értékű, anorák szabású héj is). Végtére is az a véleményem, hogy az MHW egy jó árfekvésű, teljes értékű túrakabátot akart adni a nép kezébe. Ez sikerült is neki, hiszen néhány komolytalan (nem rendesen hegesztett illesztések és egyebek) GTX utcai kabátot leszámítva ez a piac legjobb áron kínált Paclite dzsekije. Ennek eshettek áldozatul a vízálló főcipzár és zsebcipzárak is, melyek jócskán megdobták volna a költségvetést. Aztán felmerült az a régóta ismételgetett kérdés: Mi az, hogy garantáltan szárazon tart? Érdekes kérdés ez, mert nyelvtanilag nem adható rá igenlő válasz… Az igaz, hogy elméletileg 28.000 mm a vízállóságának mértéke, meg az is, hogy csodaszép kerekded vízcseppek állnak meg rajta (mostantól kezdve lesz egy ilyen szempont is, kabáton megálló vízcseppek szépségversenye). Bár már az elején voltak kétségeim a hímzett logó és a szintén hímzett csuklófeliratok miatt. Az első tesztet (egy órás gyaloglás mintegy 20-25 milliméter per órás intenzitású esőben és 20-25 kilométer per órás szélben) követően nedvesség jelent meg a mellkasra hímzett anyacsavar belső oldalán, mely amúgy természetesen le van hegesztve. A nedvesség formája miatt kétségeim támadtak annak eredetéről, így eldöntöttem, hogy száraz időben is rámozdulok a kérdésre. Kemény tempó és dupla polár izzadságtesztnek vetettem alá, szintén egy órán keresztül. A nyomozás eredménye az lett, hogy a nedvesség ugyanúgy megjelent a hímzés belső oldalán (bár kisebb mértékben), tehát a nedvesség izzadság-eredetű és nem feltétlenül beázás. Ezt azzal is alátámasztottam, hogy egy fazék vizet öntöttem bele, amolyan nagyi gombát szed módra és semmi nedvesség inside még húsz perccel később sem. Végül beálltam a zuhany alá és tíz percig maximumon nyomattam, ilyen esőt még senki nem látott errefelé, az biztos és szintén nem volt nedvesség belül, szerintem azért mert nem volt hideg, hiszen lakásban folyt a teszt. Tehát izzadság, vagyis pontosabban kondenzáció jelenik meg a kabát belső oldalán, bár ez a jobbik eset, azért még mindig nem értem, hogy miért hímezve van a logó és miért nem szitázva mondjuk (lásd Arc’teryx Gamma MX Hoody például). Biztosan mert így igényesebben néz ki, bár a szitázásnál van lehetőség fényvisszaverő anyagot használni… Azontúl, úgy vélem, hogy az alpesi környezetben (nem kell nagyon magasra menni, elég ha csak 1800-2000 méterre gondolunk) egy esős nyári napon elég magas a páratartalom ahhoz, hogy a kabát már ne legyen képes száraz belső felülettel teljesíteni, főleg akkor nem, ha esik is az eső, ami egy esőkabátnál azért jelentős. Persze ez csak a két és fél rétegű GTX membránoknál jelent problémát, hiszen amennyiben egy harmadik (és persze igazi) réteg van a laminátumban (legyen az Pro Shell, XCR, vagy Performance Shell), akkor egyszerűen észre sem fogjuk venni ezt a kondenzációt, ami a Paclite ráadásul sötét színű belsején rögtön szembeötlik. Egy biztos, a garantáltan szárazon tart a tesztpéldány esetében csak fél igazság. A nadrágból kiindulva, melynél ilyen jellegű problémának még a csírája sem merült fel, érdekes kérdéseket hagyott bennem megválaszolatlanul. Kétségtelen pozitívum viszont a szélállóság. Mínusz öt fokban fújó kábé 20-50 kilométer per órás hátszélben nem is éreztem semmit, csak amikor szembefordultam vele és kimarta a szememet, de akkor is csak az arcomon, amit nem takart érthető okokból a kabát. Lélegző-képessége RET<6, ami elvileg nagyon jó, bár az átlagos Paclite tipikus RET értéke 4. Gyakorlatban ez ennél a kabátnál nem volt meggyőző. Minden termék egyedileg tudjon... Sajnos így ez a RET érték itt nem pontos irányadó. Nem kell minden marketing humbugnak bedőlni, bár a többi anyagnál azért tapasztaltam, hogy azért legtöbbször jó támpont a RET érték. Sajnos mindent meg akarnak etetni velünk. Ez persze nem biztos, hogy az MHW sara... Ennek a PACKABLE-nek nevezett kategóriának van egy további fontos vizsgálati szempontja is, mégpedig a csomagméret. Nagyjából (nem durvázva) a saját kapucnijába érdemes összecsomagolni, ekkor körülbelül bő egy literes a térfogata. Állat módon is lehet vele bánni, mert kicsomagoláskor így is, úgy is össze-vissza gyűrve kerül elő, na ekkor akár fél literig is kompresszálható (becslésem szerint persze). Ez a tulajdonsága nem véletlenül adta ennek a szerkezetnek a nevét (PACLITE). Király, bár azért amennyiben nem használjátok, menjen fel vállfára, hogy a gyűrődések ne nyújtsák a membrán pórusait. Összefoglalásként: igényesen kivitelezett és összeválogatott GORE-TEX Paclite shell az egyik legjobb árfekvéssel a piacon. Kisebb, szokható ergonómiai hibákkal. Kiknek ajánlom? Izzadós trailrunnereknek (ők úgyis tesznek a verejtékre), gyalog suliba járóknak (ők általában nem izzadnak), minden kirándulásra a tatyóba összecsomagolva a szenyák mellé (itt nem éri semmi baj), ja és persze a Toubkalra, de csakis nyáron és esőben. Akin ilyet láttok ért hozzá, köszönjetek neki, kérdezzetek tőle bátran! :D