VAKUPAPUCS: The North Face NSE Camo Tent Mule

Háromféle férfitípus létezik. A papucs, a papucs és persze végül, de nem utolsó sorban a papucs. Tehát abban kiegyezhetünk, hogy vannak papucsférjek is. Sőt, olyan papucsférjek is vannak, akik sokat vannak bakancsban, meg hüttében, meg fázósabb a lábuk és még padlófűtésük sincs. Na ők azok a szegény papucsok, akiknek egy nagyon komoly mamusz hozhat csak vigaszt. Persze az outdoor iparnak rendszerint mindenre van válasza. Ez is az.

Alapfilozófia: amikor tolod a hegymenetet egy kemény bakancsban, bizony utálatos dolog a lábadnak, hiába a legmodernebb memóriahabos bélésrendszer, akkor is szétszívva húzod ki abból a lábbeliből, nincs mese. Ilyenkor aztán vagy egy sátorban nyomorogsz (ahová nem viszed be a bakit és zokniban fagyasztod agyon szegény elgyötört testvégződéseidet), vagy egy vadidegen hüttepapucsba kényszerülsz bele, melybe még Svájcban is zoknit húzol az előtted járó kétezer delikvens tudatában. Vagy, és itt jó ez az újítás (bár ez sokkal olcsóbban is megoldható, de adjunk már a pompának is egy kicsit…), kapsz egy ilyet. Nem veszel, mert azért sok az a nyolcezer pénz egy mamuszért, de akkor is. Amint meglátod, a lábad elkezd cseszegetni a legváratlanabb pillanatokban, hogy kell neki egy ilyen. A sors is kipróbálná, mert pont ekkor szakad el régi lengyelpiacos pacskered. Ezek után már szinte teljesen meggyőzted magad, hogy kell ez neked és akkor megkapod, mert aki szeret tudat alatt legszívesebben papucsot vesz neked ( a kedves mama kivételével persze)…

A létjogosultsága a kempingzuhanyzókéhoz fogható. Igazi tábori luxuscikk. Viszont otthon, meg mondjuk egy kandallós hétvégi házban, vagy síhüttékben, esetleg csillagtúrázós hütteheteken igazán jól fog jönni. Mivel a síelés, meg a sícuccok (hogy a sznobbordozásról már ne is beszéljek) egyfajta divat buli is, így ez különösképpen kelléke egy igazi sítábor felszerelésnek. Mindezekhez persze hozzáfűzném, hogy én is szeretem a téli sportokat. Csak nem azt a tömeges formáját, na sebaj, ugye elnézitek nekem…

Maga a papucs 450-es pehellyel van töltve, melyet egy ripstop polietilén-tereftalát (magyarul PET) héj borít. Sajnos nem pehelyálló az anyag, így olykor-olykor kikandikál belőle egy-két pelyhecske, de nem gáz. Így legalább látszik, hogy nem vatelinnel van töltve, mivel ráírva nincs az inszulésön anyaga. A talpa csúszásgátlós gumimintázattal lett ellátva (anyaga amúgy tartós nylon), a sikamlósabb esetekre. Ami nem árt a kopottabb és a suvickoltabb kunyhólépcsőkhöz. Tök jó, hogy körbe kopásnak ellenálló anyaggal varrták le, hogy a küszöbök ne vághassák el a felsőrészét. Nagyon tuti, hogy a felsőrész egyébként 100%-ig újrafelhasznált anyagokból készült. Beleértem ebbe a plüss bélést is. A kis fül a végén a felhúzást és a rögzítést is elősegíti. Kell, mert adja magát a sarok letaposása, mely nem illendő egy ilyen luxuspapucson ugyebár…

Verdikt: 270 grammos páronkénti tömege, hőtartó-képessége tudatában (mert bizony baromi meleg) nem sok. Én grammhuszár vagyok, úgyhogy a hátizsákos utakra nem vinném el, de az összes bőröndös buliba bekerül. Jó pénzt kérnek érte, de azt megteszik nem jó cuccokért is, ez meg jó, nagyon jó. Nincs is ennél jobb mamusz a világon…

ELSŐ BLIKK: The North Face All Terrain Jacket

Kategória: vízálló-lélegző backcountry shell
Tevékenység: túrázás, hegymászás, vadászat, horgászat
Külső anyag: 75D 4.2 oz/yd2 100% polyester plain weave
Laminátum: Gore-Tex 2L (korábbi Classic, ma Performance Shell)
Tömeg (L): 605 gramm (saját mérés)
Vízállóság: 28.000 mm (40+ PSI)
Lélegzőképesség: RET 5,5

Régóta elhatároztam, hogy adok egy lehetőséget, kiköszörülni a csorbát, vagy éppen végleg elásni magamban a Gore-Tex ruházati technológiát. Mivel a korábban tesztelt Mountain Hardware Typhoon Jacket (nem is értem miért :D) nem lett a kedvencem, így mindenképpen szükségem volt egy normális tudású vízálló-lélegző kabátra. Gondoltam várok egy kicsit, körüljárom a témát, de nem szántam sok pénzt rá, mert az előzővel is bajom volt. Nem mindig a drága dolgok a jók. Aztán egyik nap csak úgy, betértem egy boltba és véletlenül pont a méretemben volt egy TNF GTX kabát, féláron…

Mivel alapból egy TNF Resolve Jacket (2L HyVent) volt a tervben, melynek női változatát éppen tartóstesztnek vetjük alá (később még hallani fogtok róla), ráadásul ugyanebben a Taupe Green (nagyjából az a szép vadászzöld) névre keresztelt színben, hát valahogy nem haboztam sokat (így pont egy árban volt a kettő). Féltem, hogy nem eredeti, hiszen a TNF-et sokat hamisítják… Gyanús volt az árcédula, hiszen ugyanattól a bolthálózattól vettem, mint az MHW Typhoon-t. Így megnéztem a gyári kódlapot, ami elárulta, hogy ez a kabát 2006-os gyártmány. Ez beigazolta a nem Performance Shell gyári hímzés által keltett gyanúmat (hiszen a Performance Shell – Paclite Shell – Pro Shell 2007-ben váltotta le a korábbi Classic – XCR párost). Legalább le van árazva, gondoltam, és beleugrottam… Nem bántam meg. Az eredeti 43.990 forintos árat is simán megéri, hiszen az ilyen minőségi külső anyagból készített Performance Shell kabátok 60.000 forinttól indulnak, de vannak Performance Shellek közel százezerért is. Mivel az eredeti ár feléért jutottam hozzá, utólag sem kötöttem rossz boltot.

Nem tudom, miért kerül ez a kabát listaáron is csak ennyibe (talán, mert ugyan még lehet Európában kapni, de Amerikában már kifutott modell). Anyaga a TNF egyik csúcs alpinkabátjával, a Mountain Guide dzsekivel azonos (75D 4.2 oz/yd2 100% polyester plain weave, Gore-Tex Performance Shell, természetesen varratok 100%-ig szalagozva-hegesztve), pontosabban csak annak abráziónak kitett részein, mert az amúgy vékonyabb többségi anyagból készül (75D 3.2 oz/yd², Gore-Tex Performance Shell). Így a tartóssága nem kétséges. Hallottam olyanról, aki sok éve rendszeresen használja ezt a kabátot és vett még egyet, mert kifutó modell, hogy ha már a másik megadja magát, legyen belőle még egy. A mai gyártókra nem jellemző az a ’90-es évekbeli minőségre törekvés, de ez egy üdítő kivétel. Egyébként nagyon szép a szövet felülete (selymes és matt fényű), nem technikai, mintsem inkább luxusérzést ad, pedig látszatra is adja azt a tartósságot, melyet tud is a valóságban. Bár mivel nem nylon, a gyűrődések sokáig megmaradnak rajta. A Gore-Tex a Paclite-incidens óta nálam már önmagában nem jelent garanciát, de a tesztek komoly természetes körülmények között adtak igazat a Gore ígéretének, miszerint „Garantáltan szárazon tart.” Órákig sétáltam, futottam nagyon erős esőben (legalább 25 mm/óra) és hidegben (4 °C, 15 km/h északi szél) egy szál világosszürke hosszú ujjú pamutpólóban a kabát alatt. El akartam azt a pontot érni, amikor már láthatóan nem a DWR dolgozik a kabát alá (ez akkor következik be, amikor szignifikánsan csökken a lepergetés mértéke és a külső anyag szemmel láthatóan átnedvesedik). Amikor ez a vállakon nagyobb területen megvolt, éppen visszaértem a városba, ahol mintegy slusszpoén gyanánt találtam egy tíz méter magas épületet, melynek lyukas volt az ereszcsatornája. Olyan magasból szinte ömlött a víz, annyira intenzíven, hogy így eső nem esik. Nem törődve azzal, hogy mit gondolnak rólam, szépen beálltam alá (mindent az olvasókért :D) jónéhány percre. Utána negyed óráig csengett a fülem, annyira kopogott a vállamon és a fejemen a vízcseppek hada. Végül pár perc kocogás hazáig. Az eredmények visszahozták a hitemet a Gore-Tex membránban. Amikor sétáltam (ismétlem, egy póló négy fok, szél) egyáltalán nem fáztam (0 CFM szélállóság), amikor futottam, egyáltalán nem izzadtam meg, és ami a legfontosabb teljesen száraz maradtam belül, pedig a pamutpóló minden nedvességet kegyetlenül jelez, akár kintről, akár bentről jött. A második felvonást abban a kellemes karácsonyi zivatarban produkálta Szombathelyen, amely már magában is kuriózumnak számít. A gyenge jégesőben (:D) ugyanazt hozta, mint korábban. Háromnegyed óra ténfergés a zuhogó esőben, orkán erejű szélben (megintcsak pamutpólóban alatta) és hát semmi. Ez a kabát bombabiztos. Ami csapadéknak nevezhető, mindent ki fog bírni. Nincs kétségem afelől, hogy ez az anyag évekig fog majd szolgálni, magashegyi kalandjaimon ugyanúgy, mint városi hétköznapjaimban.

A szabása sajnos nem tökéletes. Jó rajta minden, de nekem az L-es, bár pont jó méretben, hasban néha felcsúszik, mintha hatalmas sörhasam lenne (pedig csak kicsi van). Leggyakrabban akkor, amikor zsebre teszem a kezem, és ezen az sem segít, ha a legszorosabbra húzom a derekát. Emiatt gyakorta kerül sor a kabát igazítására, így a DWR hamar kopásnak indul az érintett részeken a bőr zsírossága miatt (mandzsettákon és a derékrész két szélén, ahogy az a viharban készült képen is látható), ám ez nem jelent a gyakorlatban semmilyen problémát a vízállóság terén. A zsebek száma három. Ebből kettő van kint, a szokásos handwarmer státuszban, egy pedig belül, a derékrész bal oldalán (szabvány turistatérkép méret, cipzárral). Kicsit kevés, de igazából csak egy belső kulacstartó zseb hiányzik, azokhoz a gyors és könnyűsúlyú csúcstámadásokhoz, melyeket Szücsi is annyira szeret (Ojstrica, Grintovec és társaik). Ezt egyébként a könnyebb és gyengébb anyagból készült, de ugyanígy 2L Performance Shell TNF Mountain Light dzseki szabása tudja, az jobban tetszik, ez meg többet bír. Nekem így is jó. Hónaljszellőző nincs rajta, de a teszt alapján nem is kell, ellenben a Typhoon-al melyre kellett és nem sokat tudott javítani a helyzeten. Egyébként a zsebek szép nagy flapnikkal vannak az esőtől védve, így lehúzva akár szellőzőként is funkcionálhatnak, amolyan „core vent” jelleggel. A kapucnija nagy és ésszerűen egyszerű, bár a simléder merevítését teljes hosszban végigvihették volna, mert így hajlamos az elcsúszásra. Gallérrá csomagolható, vagyis inkább a gallérba (és ott jól is melegít, köszönhetően a fleece gallérbélésnek). A bélése főként háló, az ujjakban és a derékrész alsó 25 centiméterén, pedig selymes és finom nylon tafetta. A fő cipzár normális YKK Vislon, melyet két egymást fedő flapni takar, és szépen visszahajtott perem tart egyben, azon a teljes hosszon végigfutó (!) tépőzáron kívül, melynek adnék valami picike díjat. A csomagmérete nem mérhető a Paclite-hoz, de bármilyen hagyományos esőkabáttal felveszi a versenyt. Nem durván tömörítve nagyjából 25x15x8 centisre lehet öszzehajtani. Vagyis elvileg a saját belső zsebébe lehet hajtogatni, mely nem csak ígéret, tényleg belemegy.

Van egy olyan extra adottsága, melynek alapelvét nagyon megkedveltem. Sok olyan TNF kabát van, melyek TriClimate néven futnak. Ezek 3-in1 kabátok, vagyis becipzárazható béléssel együtt árulják. Nekem ez nem gyere be… Az viszont igen, hogy egy sima héjkabátba beletesznek egy Zip-In Compatible névre keresztelt rendszert, amely egy plusz cipzár, ahová ha akarjuk, és amilyet mi akarunk (na ez itt a kulcsmomentum) belső kiegészítőket is becipzárazhatunk. Így tökéletesebben fog együtt mozogni a kabát a béléssel, nem csúszik fel mászáskor sem. Az ide applikálható bélések rendkívül sokfélék. A különféle fleecektől (melyek között Polartec is van szép számmal), a bélelt (mindenféle pehely és PrimaLoft) darabokon át sokféle kabát és mellény van a listán. Természetesen a nem kompatibilis darabokkal is tökéletesen együtthordható.

Verdikt: Igaz, hogy feltehetően hamarosan kifutó modell lesz itt is, de sokféle The North Face Performance Shell van hasonló poliészter külső anyaggal. Így lehet válogatni. A híre nagyon komoly, melyet tudása is igazol. Megbecsülendő darabja a felszerelésnek, és a hétköznapi ruhatárnak egyaránt. Egy igazi igásló, hegyen vízparton és magaslesen egyaránt megállja majd a helyét. Szinte már várom az esős hegyi napokat, meg a PrimaLoft ECO bélést (TNF Redpoint Jacket) hozzá… Egy kis zúzás után még hallani fogtok róla!

MAGAZIN: A pehely

A libapehelyről (Goose Down) a korábbi, hálózsákokról szóló első cikkben már tettem említést. Azonban ez a természetes szigetelőanyag az outdoor ipar hidegebb éghajlatokra tervezett ruházatainak is napjainkig meghatározó eleme. Érdemes róla többet is megtudni, hiszen egészen mostanáig nincs komoly ellenfele a hasonló anyagok között. Bár a legújabb technológiák (PrimaLoft, Thermic Micro) már sok szegmensben lepipálják (például a nedvességtűrésben), még mindig nincs egy összességében ennyit tudó szintetikus töltet, legalábbis hideg és száraz körülmények közé.

Az expedíciós csapatok még nem álltak át az ECWCS GEN III iránymutatásaira (PrimaLoft és általában szintetikus töltetek), ahogyan mi outdoor emberek már a statisztikák szerint, tudtunkon kívül is megtettük. Nem gondolom, hogy régimódiak lennének. Inkább tudják, mit is tud a pehely a gyakorlatban. Szerencsére nem ennyire speciális dolog ez, hiszen könnyen beszerezhető, bár relatíve drága, de egy, még az ősei által is alkalmazott anyagért (melynél jobb bizonyíték nincs is a tartósságra) nem feltétlen sajnálja az ember annyira a pénzt, mint egy csak mások által kipróbált szintetikus dologra, US Army ide, vagy oda. Tehát az expedíciós csapatok, akik azért a nyolcezresektől a sarkokig alkalmazzák sportra és munkára ezeket a mellényeket, kabátokat, nadrágokat, overálokat, kesztyűket és hálózsákokat, nem beszélve a különféle sátor-lábbelikről, tudhatnak valamit.

Arról már volt szó, hogy mit jelent a viszonyszám, vagyis a Fill Power (a Fill Power azt jelenti, hogy hány köbhüvelyk (1 köbhüvelyk = 16,38 köbcentiméter) térfogatú egy uncia (28,35 gramm) betöltendő pehely, vagyis azonos tömeg mellett nagyobb a térfogat, tehát nagyobb az egységnyi tömegre eső szigetelőképesség). Arról is volt már szó, hogy minél magasabb ez a szám, annál jobb minőségű a pehely. Ezek a dolgok azonban nem feltétlenül adnak iránymutatást mindenkinek, aki pehelycucc vásárlására készül. Tekintsünk be most egy kicsit a kulisszák mögé. A gyártók ugyanis a most következő információkkal nem szokták teletömni katalógusaikat.

A bennfentesek tudják, hogy legjobb pelyhet pont itt, Kelet-közép- és Kelet-Európában termelik. Az állattartási körülmények szemmel tartása kötelező egy természetbarát embernek, így érdemes tudnotok néhány dolgot. Sajnos, vagy nem mára ide is betört a kelet. A legsilányabb minőségű (ám nagyon igénytelen és olcsó) 550-es vagy az alatti Fill Powerrel rendelkező pelyhet Kínából importálják a cégek (ezek nem ajánlhatóak nyugodt szívvel komolyabb felhasználásra, azonban olcsó cuccokhoz, vagy jó minőségű lábtájéki szigetelésre kiváló). Ezeket a pelyheket legtöbbször mindössze tizenkét hét után újrafosztják a vegyes libaállományból. Nyílván ez az állatoknak sem tesz jót, sőt a nem minőségre törekvés gondolom a tartási körülmények között is megnyilvánul… Kiegészítésként: a 600-as FP-hez már kénytelenek némi kelet-európai pelyhet vegyíteni, mert a kínai pehely és toll önmagában nem képes megütni még a 600-as sűrűséget sem.

A 625 és 650 Fill Powerrel rendelkező töltetek már többségében Kelet-Európában fosztatnak. Bár a 12-16 hetes tollnevelési időszak még mindig rövid, azonban a például Lengyelországban tartott madaraknak biztosan jobb sora van, mint a kínaiaknak (az EU előnyei). Ezeket többnyire a kiegészítőkhöz használják (például kétujjas kesztyűk).

A klasszikus közepes szintet (mely egyébként az extrém használat kivételével a legésszerűbb megoldás még az Alpokba is) a 700-as és a 750-es Fill Power jelenti. Ezeket 16-20 hét elteltével fosztják újra, szintén kelet-európai libákból.

A csúcskategória a 800-as és afeletti Fill Power. Hálózsákok, extrém kabátok, nadrágok és overálok töltetei. Azonos szigetelőképesség mellett a legkönnyebb töltőanyag. A 800-as pelyhet jórészt (merthogy azért ezt még keverik 700-assal, 750-essel) az úgynevezett anyalibákból fosztják 24-48 hónap (!) elteltével. Ezek a madarak a termelők saját élelmi tojói, így ezek jócskán idősebb madarak, mint a korábbiakban említettek. Miért is fontos ez? Mert minél öregebb egy liba és minél kevesebbszer lett tollfosztva, annál jobb minőségű és dúsabb, valamint tartósabb a pehely. Kizárólag ebből az anyaliba-pehelyből készítik (gondosan válogatva és kezelve) a 850+ Fill Power pelyhet. Ez rendkívül drága, ám nagyon hatékony szigetelőanyag. Extrém expedíciós hálózsákok és felszerelések töltőanyaga. Nyolcezer méter fölött és a sarkvidékeken is bizonyította, hogy a modern technológia nem mindenhol jelenti a legjobbat is egyben.

A korábbi cikkhez kiegészítésként: Sokan gondolják, hogy a pehely allergén. Igazából a pehely szálai között megülő por és más anyagok okoznak allergiás reakciót, mely a különleges válogatási és tisztítási (800-850+) eljárással gyakorlatilag teljesen megelőzhető.

Verdikt: Amennyiben futja rá, vegyünk pehely töltetű szigetelőréteget, nagyon hideg és száraz útjainkhoz, mert nagyon könnyű és jól kompresszálható. Használható itt is, ott is, de akkor kell fölé egy masszív vízálló-lélegző kabát.

MAGAZIN: Komolyabb hálózsákok II.

Az alvás komfortját két tényező adja egy múmia-szabású hálózsákban. Az egyik a mozgásszabadság mértéke, a másik a hőtartás (vagyis, hogy milyen meleg egy hálózsák). Sajnos a kettő egymással ellentétben áll, így érdemes pár dolgot e sajátosságokról is megemlíteni.

Nyilvánvalóan kényelmesebbek a nagyobb belső térrel szolgáló modellek (ez alatt a szélesebb vállszabású darabokat értem). Ezt nem kell elmagyarázni, több hely, több komfort. Ezzel szemben a maximális hőtartó kapacitás pont akkor érhető el, ha a zsák pontosan passzol a testhez, vagyis mozgásszabadság szempontjából szűknek mondható. Minden attól függ, hogy milyen az alvás-stílusunk. Izgő-mozgók válasszanak bővebb szabású zsákot, de ezért meg kell hozniuk az áldozatot a súly és a hőtartás oltárán.

A hálózsákok tölteteiről már esett szó az első cikkben, a szigetelés szerkezetéről azonban még nem. Itt is különbséget kell tenni a pehely és a szintetikus zsákok szerkezetében. A hálózsákokban a töltet az úgynevezett baflikban található (a legközelebb álló magyar kifejezés a cella). Ezen baflik kivitelezése sok dolgot befolyásol.

A pehely zsákokban a töltőanyag egyedi tulajdonságai miatt három alapvető konstrukció alakult ki az évek során. Az első és leggyakoribb a kazettás elrendezés, melyben a baflik (és a héj- és bélésanyag) között egy fal található. Előnye, hogy meglehetősen stabilan tartja a helyén a töltetet, így őrizve meg a mozgás közbeni deformáció melletti szigetelőképességet. Komolyabb technológia az átfedéses-kazettás módszer. Ebben a baflik egymásba kapcsolódnak, pontosabban a válaszfal közöttük nem függőleges, hanem téglaszerű fedés alakít ki a cellák között. Kivitelezése bonyolult, ezért csak a legdrágább zsákok sajátja. A harmadik és egyben legegyszerűbb az átvarrásos technológia. Ekkor egyszerűen összevarrják a két oldalt, válaszfal nélkül. A melegebb hőmérsékletre készített ultralight hálózsákok sajátja. Nagy problémája, hogy a varrások mentén nincs (vagy nagyon összenyomott állapotban van) szigetelőanyag, így itt érezhetően hőt veszít a zsák. Csak specialistáknak ajánlom (elsősorban nyári hut-to-hut túrákra).

A szintetikus zsákok a töltőanyag kialakítása miatt komolyabb technológiákat is felvonultathatnak, hiszen nem köti meg a töltet a tervezők kezét. A leggyakoribb módszer az úgynevezett Z eljárás. Itt a baflik lényegében nincsenek egymástól elválasztva (így nem is igazi baflik). Az egymásba Z alakban csúsztatott (akár különféle tulajdonságú) töltőanyagokat egyaránt rögzítik (hegesztik, vagy varrják) a béléshez és a héjhoz. Így jön létre a nem baflis kinézet. Előnye a rendkívüli technikai variálhatóság, hiszen úgy válogatható benne össze a szigetelés, hogy az akár külön hozzáigazítható a test-hőtérképéhez (ráadásul rengeteg szigetelőanyag van a legkülönfélébb technikai paraméterekkel). Hátránya, hogy általában összefüggő (vagyis leginkább hosszúszálas) töltőanyagokkal érhető el bennük a legnagyobb tartósság, így tömegük és összenyomhatóságuk némiképp korlátozott. A másik megoldás a pehelyzsákoknál látott bafli-elrendezések egymásra rétegzése, vagyis a réteges elrendezés. Leggyakrabban kazettás, vagy átvarrásos rétegek fedik egymást, természetesen átfedéssel. A felső réteg a héjhoz, az alsó a béléshez kerül hozzávarrásra, így köztük egy levegővel teli réteg is marad, tovább növelve a szigetelőképességet. Ez a klasszikusabb megoldás. Olcsóbb technológia, leggyakrabban ilyennel találkozhatunk.

A hálózsák héj-anyaga rendkívül fontos (főleg a pehely töltet esetében), mert ettől függ a hálózsák tartóssága, minőségérzete, kényelme és nem utolsó sorban bivakolásnál az ember élete. Pehelyzsákok esetében a tollszárak hegyét is ez tartja távol a testünktől (jobb esetben). A legtöbb zsák a szabad ég alatti alvásra (csak mérsékelten) már a gyárban fel lett készítve. Külső anyaguk általában ripstop nylon, vagy más nylon (például Tafetta), melyet DWR (Durable Water Repellent) kezeléssel tesznek szennyeződés és vízlepergetővé. FONTOS: a DWR önmagában nem tesz vízállóvá egy hálózsákot! Ezek a zsákok inkább csupán mérsékelten szélállóak, valamint a harmatot bírják valamelyest. Érdekes dolog, hogy minél finomabb egy héj, annál sérülékenyebb, vagyis a finomság áldozat a tartósság oltárán. Rendszeres bivakolás esetén be kell szerezni egy bivy-zsákot, mely legyen eVent vagy GTX.

A cipzárak konstrukciójában három alaptípus létezik. Szélcipzáras-háromnegyedes (jobbos vagy balos), dupla-feles-szélcipzáras (mindkét oldalon fél hosszig vannak a cipzárak, melyet általában kétkocsisak; kiváló sátorban való tevés-vevéshez), valamint a felénk ritka, de nagyon jó központi cipzáras (pont, mint a kabátoknál). Mindenki válasszon magának megfelelő darabot. Ez egy szubjektív szempont. Bár arra figyeljetek, hogy a cipzár alatt legyen perforált rész, mert így a cipzárkocsi nem csípi oda a hálózsák anyagát.

Sok apróság van, amitől még jobb lehet egy zsák. A teljesség igénye nélküli apróság-lista: belső cipzáras értéktartó-zseb, jól pozícionált kapucni-állító, hosszabb cipzár húzókák, trapéz keresztmetszetű lábtér (így sokkal kevésbé restriktív a zsák, tehát kényelmesebb, főleg nagylábúaknak).

Úgy gondolom, hogy ennyi információ elég lesz a megfelelő hálózsák kiválasztásához. A hálózsák fontossága az esőhéjhoz és a bakancséhoz hasonló, ha másra nem is, erre a három elemre ne sajnáljuk a pénzt és a körültekintést!

MAGAZIN: Komolyabb hálózsákok I.

Kezdem ott, hogy mi is az a komolyabb. Én ez alatt a hátizsákosoknak készített technikai hálózsákokat értem, melyek 99,9%-ban a „múmiának” nevezett formát követik. Ezeket két alapvető csoportra lehet bontani, aszerint, hogy milyen töltettel készítik őket. Ez a két csoport a szintetikus (modern) és a pehely (klasszikus). Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya. Általánosságok vannak, de ezeket (főleg a szintetikus töltetek sokfélesége miatt) nehéz felállítani. Alapvetően igaz, hogy a pehely nem szigetel, ha nedves, viszont cserébe rendkívül könnyű és a szintetikus töltetek 90%-nál jobban kompresszálható. A szintetikus töltetű hálózsákok nagy előnye pedig az, hogy nedvesen is megtartják szigetelőképességüket, valamint töredékébe kerülnek a pehely-töltetű zsákoknak. Mivel ez meglehetősen kevés így, ezért megpróbálom jól összefoglalva leírni az egyes termékeken megtalálható információk értelmezéséhez szükséges dolgokat.

Ami minden hálózsáknál az első és legfontosabb adat, az a hőmérsékleti tartomány. Rendkívül sok tévhit van ezzel kapcsolatban. Alapvetően ezért is hozták létre az Európai Unió szabványokkal foglalkozó szervei az úgynevezett EN 13537 tesztmetódus-rendszert. A hálózsák bemérése szabványosított körülmények között zajlik, a következőképpen. Egy technikai hosszú aláöltözetbe bújtatott Dummy-t (szenzorokkal teleaggatott próbababa) behelyeznek a mérendő hálózsákba, majd egy klíma-kamrába helyezik, alá, pedig egy önfelfújó-matracot tesznek. Hűtenek és számolnak, majd kikalkulálnak egy hármas értéket. Melyben sok más mellett a nemek közötti különbségek is le vannak fektetve. Így tökéletesen alkalmas általános etalonnak. Ez azért fontos, mert nők sokkal érzékenyebbek bizonyos biológiai tulajdonságok okán a hidegre, vagyis hamarabb kezdenek el fázni. Az EN 13537 metódus végeredménye tehát három hőmérsékleti adat (metrikus országokban Celsius-fokban, angolszász államokban Fahrenheit-fokban). Ebből a legmelegebb érték az úgynevezett EN Comfort szám. Ez a leghidegebb hőmérséklet, melyben még egy átlagos nő kényelmesen tud aludni. A középső szám az úgynevezett limit érték (hivatalosan EN Lower Limit Rating), mely egy átlagos férfi kényelmes alvásának alsó hőmérsékleti határa. A harmadik értéke (a legalacsonyabb) az extrém (EN Extrem Rating), mely az a legalacsonyabb külső levegőhőmérséklet, mely egy átlagos nő számára a túlélési helyzet (Hypothermia kialakulásának határa) alsó értéke. Könnyű belátni tehát, hogy az extrém értéket csak egy amatőr figyeli, akinek fontos az egészsége, sőt az élete, az nemétől függően a komfort- (nő), vagy a limit-értéket (férfi) nézi. Komolyabb átgondolással sok szenvedést és álmatlan éjszakát lehet megspórolni, az egészségkárosodásról nem is beszélve. Általánosságban leírható, hogy a nyári szezonra 5°C (nőknek komfort, férfiaknak limit) feletti zsákot, három évszakos használatra (ilyennek minősül a hüttézés is, mert ott nem nagyon szoktak fűteni) 5°C-tól -12°C-ig jó zsákot (nőknek komfort, férfiaknak limit), télire -12°C-tól -25°C-ig (nőknek komfort, férfiaknak limit) ajánlott beszerezni. Extrém magashegyi körülmények, vagy sarki expedíciók (értelemszerűen téli tajgai természetfilmezés és hasonló hőmérsékletű területek meglátogatása is) ennél hidegebb időre tervezett hálózsákok is léteznek (akár -40°C alatt is).

A következő és rendkívül sok dolgot meghatározó tulajdonság a töltet. Hatással van olyan dolgokra, mint az azonos hőmérsékleti képesség melletti tömeg, a tartósság, a nedvesség-tűrés, a csomagméret és nem utolsó sorban az árcédula. Amint azt a bevezetőben is említettem, alapvetően két fajta töltőanyag van: pehely és szintetikus.

A fentebb említett sztereotípiák mellett a pehelyről illik tudni még néhány hasznos dolgot. Pehely zsákot csak az válasszon magának, akinek nincsen libatoll-allergiája. Használjunk hozzá kiegészítő bélést a mosások számának redukálása érdekében, mert a pelyhet (főleg az első osztályú kelet-európai libapelyhet) nagyon megviseli a mosás. A libapehely (goose-down) melletti viszonyszám (800- 750- 600-), a fill power azt jelenti, hogy hány köbhüvelyk (1 köbhüvelyk = 16,38 köbcentiméter) térfogatú egy uncia (28,35 gramm) betöltendő pehely. Minél magasabb ez a szám (vagyis azonos tömeg mellett nagyobb a térfogat, tehát nagyobb az egységnyi tömegre eső szigetelőképesség), annál jobb minőségű a pehely-zsák és persze annál drágább (igaz ez persze az összes pehely töltetű ruhára is), mert azonos teljesítményt kisebb tömeg mellett ad le.

A szintetikus töltőanyagok sokkal nagyobb szórást mutatnak. Az igazi csúcs szintetikus töltetek (Thermic Micro, MTI 8) majdnem olyan jók, mint a pehely, csak a nedvességet sokkal jobban bírják. Sokféleségük közül két alapvető változat emelkedik ki, az egyik a rövidszálas típus (kisebb tartósság magasabb összenyomhatóság), a másik a hosszú (folyamatos) szálakkal operáló változat (tartósság, nagyobb csomagméret). Az elsőre jó példa a Thermic Micro, vagy a PrimaLoft, míg hosszúszálas például a Climashield.

A következő részben a szabásokkal és konstrukciókkal folytatjuk…