A következő címkéjű bejegyzések mutatása: eptfe. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: eptfe. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. január 21., csütörtök

TESZT: Laksen Ranger GTX kesztyű



Igazából a dán Laksen egy nagyon komoly márka, csak nálunk inkább a vadászok ismerik. Durva és erős Gore-Tex cuccaiban még esőáztatta, sűrű bozótosban is nyugodtan lehet cserkelni, nem esik baja a kabátnak, nadrágnak. Amúgy mindenkinek ajánlom figyelmébe a vadászcuccokat, mert azok tartósságához nem férhet kétség (mondjuk a tömeg náluk nem igazán szempont).

A Made In Europe cuccokat imádom (ez lengyel gyártmány), mert egyszerűen látszik rajtuk. Ez a filozófia teljesen más, mint az amerikai. Ugyanis, nincs igazán fleece-kesztyű az outdoor piacon ezen kívül, melyet Gore-Tex membránnal varrtak. Ez egyszerű Gore-Tex, semmi XCR, csak egy jó kis ePTFE membrán, szabadon felfüggesztve a külső fleece-réteg és a belső liner közé. Amúgy mindkét réteg, mármint az ePTFE-n kívül poliészter alapanyagú. Ez jó, mert az nagyon jól vezeti az izzadságot. Alapjában véve a kesztyű téli, mert vastag. Tömött 300-as fleece-ből készült. A tenyerén méhsejt-mintás poliuretán megerősítés van a jobb tapadás (fegyverfogás?) érdekében. A belső réteg finom, softshell-szerű csuklóval kezdődik (ez is poliészter). Ennek szerepe, hogy a csuklórészt is jól zárja a szél elől. Igazából jó konstrukció, csak mivel nem laminált a három réteg, néha elcsúsznak egymáson, némi után állítást igényelve (nem annyira idegesítő, mint amilyennek hangzik, mert a jelenség ritkán okoz igazából gondot). Anyaga (poliészter fleece) miatt tartóssága nem mérhető a bőréhez, de ez nem is egy jégmászó-kesztyű. Amúgy, mint a legtöbb kesztyű, ez is ebben az egy színben elérhető…



A teszten jól szerepelt. Esőben, melegben is kiválóan lélegzik, a tenyér (és persze a kézfej többi része is) száraz marad benne. Mindemellett hidegben nagyon meleg. Ez nagyon fontos szempont, mert először innen kezdi elvonni a szervezet a vért a hipotermia esetén, vagyis szinte itt a legfontosabb a jó lélegzőképesség. Nem véletlenül a kéz és lábujjak kezdenek először elfagyni. Vízállósága kiváló, hiszen csuklóig vízbe lehet vele nyúlni beázás nélkül (a képen egy esővízzel teli hordóban látható), mindemellett hosszú percekig melegen tartotta a fagypont körüli vízben a kezemet (mielőtt a próbát elvégeztük, ki kellett szedni a hordóból a jéghártyát). Ebből kifolyólag esőben és főleg hóban sem jön zavarba. Hólapátolás, hógolyózás, túrabotos téli túra. Mindenben helytállt. Hónapok használata után sem látszik rajta semmi, olyan, mint amikor megvettem, épp csak a címkék nincsenek rajta. Az egyetlen igazi gond vele, hogy rettenetesen lassan szárad a külső anyaga (a tesztpéldány a teljes merítést követően fűtött helyiségben több mint tizenkét óra alatt száradt meg teljesen), mely sátorozáskor lehet nagyobb baj, hiszen hosszabb idő alatt beposhadhat a kesztyű, mely a lélegző-képességnek, a tartósságnak és membránnak sem tesz jót. Mondjuk szerintem kezünkön valamivel gyorsabban megszárad. Bár ennek a tizenkét órának a fele sem kevés…

Verdikt: A vadászmárkák nem engedik/engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy egy tehetős és igényes vásárló (mert az átlagos Laksen vevő vadászik, ami ugye nem olcsó hobbi) nem kap a pénzéért megfelelő terméket, megfelelő körítéssel. A Laksen katalógusa kemény kötésű szépen fényképezett és nagyon komoly darab (van olyan komoly, mint egy jobb szakácskönyv :D), ellenben néhány itthon is kapható csúcsmárka (pl.: MHW 2008-2009) katalógusával, melyekből legtöbbször még a képeket is kispórolják, egyszerűen rajzokkal illusztrálják az egyes cuccokat, ami azért elég vicces, ha százezer forintos technikai cuccokról van szó. Itt ez a pénz 9.990 forint (Szombathelyen az ország egyik legjobb, ha nem a legjobb vadászboltjában). Megéri, mert nem veszik a vásárlót semmibe, ráadásul nagyon jó és minőségi terméket kapunk ezért. Nekem bejön, téli útjaimhoz mindig viszem. Kiváló darab. Aki ügyes, bekötheti benne a vízálló bakancsát a patakban...

2010. január 2., szombat

ELSŐ BLIKK: The North Face All Terrain Jacket


The North Face All Terrain Jacket

Kategória: vízálló-lélegző backcountry shell
Tevékenység: túrázás, hegymászás, vadászat, horgászat
Külső anyag: 75D 4.2 oz/yd2 100% polyester plain weave
Laminátum: Gore-Tex 2L (korábbi Classic, ma Performance Shell)
Tömeg (L): 605 gramm (saját mérés)
Vízállóság: 28.000 mm (40+ PSI)
Lélegzőképesség: RET 5,5

Régóta elhatároztam, hogy adok egy lehetőséget, kiköszörülni a csorbát, vagy éppen végleg elásni magamban a Gore-Tex ruházati technológiát. Mivel a korábban tesztelt Mountain Hardware Typhoon Jacket (nem is értem miért :D) nem lett a kedvencem, így mindenképpen szükségem volt egy normális tudású vízálló-lélegző kabátra. Gondoltam várok egy kicsit, körüljárom a témát, de nem szántam sok pénzt rá, mert az előzővel is bajom volt. Nem mindig a drága dolgok a jók. Aztán egyik nap csak úgy, betértem egy boltba és véletlenül pont a méretemben volt egy TNF GTX kabát, féláron…

Mivel alapból egy TNF Resolve Jacket (2L HyVent) volt a tervben, melynek női változatát éppen tartóstesztnek vetjük alá (később még hallani fogtok róla), ráadásul ugyanebben a Taupe Green (nagyjából az a szép vadászzöld) névre keresztelt színben, hát valahogy nem haboztam sokat (így pont egy árban volt a kettő). Féltem, hogy nem eredeti, hiszen a TNF-et sokat hamisítják… Gyanús volt az árcédula, hiszen ugyanattól a bolthálózattól vettem, mint az MHW Typhoon-t. Így megnéztem a gyári kódlapot, ami elárulta, hogy ez a kabát 2006-os gyártmány. Ez beigazolta a nem Performance Shell gyári hímzés által keltett gyanúmat (hiszen a Performance Shell – Paclite Shell – Pro Shell 2007-ben váltotta le a korábbi Classic – XCR párost). Legalább le van árazva, gondoltam, és beleugrottam… Nem bántam meg. Az eredeti 43.990 forintos árat is simán megéri, hiszen az ilyen minőségi külső anyagból készített Performance Shell kabátok 60.000 forinttól indulnak, de vannak Performance Shellek közel százezerért is. Mivel az eredeti ár feléért jutottam hozzá, utólag sem kötöttem rossz boltot.

Nem tudom, miért kerül ez a kabát listaáron is csak ennyibe (talán, mert ugyan még lehet Európában kapni, de Amerikában már kifutott modell). Anyaga a TNF egyik csúcs alpinkabátjával, a Mountain Guide dzsekivel azonos (75D 4.2 oz/yd2 100% polyester plain weave, Gore-Tex Performance Shell, természetesen varratok 100%-ig szalagozva-hegesztve), pontosabban csak annak abráziónak kitett részein, mert az amúgy vékonyabb többségi anyagból készül (75D 3.2 oz/yd², Gore-Tex Performance Shell). Így a tartóssága nem kétséges. Hallottam olyanról, aki sok éve rendszeresen használja ezt a kabátot és vett még egyet, mert kifutó modell, hogy ha már a másik megadja magát, legyen belőle még egy. A mai gyártókra nem jellemző az a ’90-es évekbeli minőségre törekvés, de ez egy üdítő kivétel. Egyébként nagyon szép a szövet felülete (selymes és matt fényű), nem technikai, mintsem inkább luxusérzést ad, pedig látszatra is adja azt a tartósságot, melyet tud is a valóságban. Bár mivel nem nylon, a gyűrődések sokáig megmaradnak rajta. A Gore-Tex a Paclite-incidens óta nálam már önmagában nem jelent garanciát, de a tesztek komoly természetes körülmények között adtak igazat a Gore ígéretének, miszerint „Garantáltan szárazon tart.” Órákig sétáltam, futottam nagyon erős esőben (legalább 25 mm/óra) és hidegben (4 °C, 15 km/h északi szél) egy szál világosszürke hosszú ujjú pamutpólóban a kabát alatt. El akartam azt a pontot érni, amikor már láthatóan nem a DWR dolgozik a kabát alá (ez akkor következik be, amikor szignifikánsan csökken a lepergetés mértéke és a külső anyag szemmel láthatóan átnedvesedik). Amikor ez a vállakon nagyobb területen megvolt, éppen visszaértem a városba, ahol mintegy slusszpoén gyanánt találtam egy tíz méter magas épületet, melynek lyukas volt az ereszcsatornája. Olyan magasból szinte ömlött a víz, annyira intenzíven, hogy így eső nem esik. Nem törődve azzal, hogy mit gondolnak rólam, szépen beálltam alá (mindent az olvasókért :D) jónéhány percre. Utána negyed óráig csengett a fülem, annyira kopogott a vállamon és a fejemen a vízcseppek hada. Végül pár perc kocogás hazáig. Az eredmények visszahozták a hitemet a Gore-Tex membránban. Amikor sétáltam (ismétlem, egy póló négy fok, szél) egyáltalán nem fáztam (0 CFM szélállóság), amikor futottam, egyáltalán nem izzadtam meg, és ami a legfontosabb teljesen száraz maradtam belül, pedig a pamutpóló minden nedvességet kegyetlenül jelez, akár kintről, akár bentről jött. A második felvonást abban a kellemes karácsonyi zivatarban produkálta Szombathelyen, amely már magában is kuriózumnak számít. A gyenge jégesőben (:D) ugyanazt hozta, mint korábban. Háromnegyed óra ténfergés a zuhogó esőben, orkán erejű szélben (megintcsak pamutpólóban alatta) és hát semmi. Ez a kabát bombabiztos. Ami csapadéknak nevezhető, mindent ki fog bírni. Nincs kétségem afelől, hogy ez az anyag évekig fog majd szolgálni, magashegyi kalandjaimon ugyanúgy, mint városi hétköznapjaimban.

The North Face All Terrain Jacket

A szabása sajnos nem tökéletes. Jó rajta minden, de nekem az L-es, bár pont jó méretben, hasban néha felcsúszik, mintha hatalmas sörhasam lenne (pedig csak kicsi van). Leggyakrabban akkor, amikor zsebre teszem a kezem, és ezen az sem segít, ha a legszorosabbra húzom a derekát. Emiatt gyakorta kerül sor a kabát igazítására, így a DWR hamar kopásnak indul az érintett részeken a bőr zsírossága miatt (mandzsettákon és a derékrész két szélén, ahogy az a viharban készült képen is látható), ám ez nem jelent a gyakorlatban semmilyen problémát a vízállóság terén. A zsebek száma három. Ebből kettő van kint, a szokásos handwarmer státuszban, egy pedig belül, a derékrész bal oldalán (szabvány turistatérkép méret, cipzárral). Kicsit kevés, de igazából csak egy belső kulacstartó zseb hiányzik, azokhoz a gyors és könnyűsúlyú csúcstámadásokhoz, melyeket Szücsi is annyira szeret (Ojstrica, Grintovec és társaik). Ezt egyébként a könnyebb és gyengébb anyagból készült, de ugyanígy 2L Performance Shell TNF Mountain Light dzseki szabása tudja, az jobban tetszik, ez meg többet bír. Nekem így is jó. Hónaljszellőző nincs rajta, de a teszt alapján nem is kell, ellenben a Typhoon-al melyre kellett és nem sokat tudott javítani a helyzeten. Egyébként a zsebek szép nagy flapnikkal vannak az esőtől védve, így lehúzva akár szellőzőként is funkcionálhatnak, amolyan „core vent” jelleggel. A kapucnija nagy és ésszerűen egyszerű, bár a simléder merevítését teljes hosszban végigvihették volna, mert így hajlamos az elcsúszásra. Gallérrá csomagolható, vagyis inkább a gallérba (és ott jól is melegít, köszönhetően a fleece gallérbélésnek). A bélése főként háló, az ujjakban és a derékrész alsó 25 centiméterén, pedig selymes és finom nylon tafetta. A fő cipzár normális YKK Vislon, melyet két egymást fedő flapni takar, és szépen visszahajtott perem tart egyben, azon a teljes hosszon végigfutó (!) tépőzáron kívül, melynek adnék valami picike díjat. A csomagmérete nem mérhető a Paclite-hoz, de bármilyen hagyományos esőkabáttal felveszi a versenyt. Nem durván tömörítve nagyjából 25x15x8 centisre lehet öszzehajtani. Vagyis elvileg a saját belső zsebébe lehet hajtogatni, mely nem csak ígéret, tényleg belemegy.

Van egy olyan extra adottsága, melynek alapelvét nagyon megkedveltem. Sok olyan TNF kabát van, melyek TriClimate néven futnak. Ezek 3-in1 kabátok, vagyis becipzárazható béléssel együtt árulják. Nekem ez nem gyere be… Az viszont igen, hogy egy sima héjkabátba beletesznek egy Zip-In Compatible névre keresztelt rendszert, amely egy plusz cipzár, ahová ha akarjuk, és amilyet mi akarunk (na ez itt a kulcsmomentum) belső kiegészítőket is becipzárazhatunk. Így tökéletesebben fog együtt mozogni a kabát a béléssel, nem csúszik fel mászáskor sem. Az ide applikálható bélések rendkívül sokfélék. A különféle fleecektől (melyek között Polartec is van szép számmal), a bélelt (mindenféle pehely és PrimaLoft) darabokon át sokféle kabát és mellény van a listán. Természetesen a nem kompatibilis darabokkal is tökéletesen együtthordható.

Verdikt: Igaz, hogy feltehetően hamarosan kifutó modell lesz itt is, de sokféle The North Face Performance Shell van hasonló poliészter külső anyaggal. Így lehet válogatni. A híre nagyon komoly, melyet tudása is igazol. Megbecsülendő darabja a felszerelésnek, és a hétköznapi ruhatárnak egyaránt. Egy igazi igásló, hegyen vízparton és magaslesen egyaránt megállja majd a helyét. Szinte már várom az esős hegyi napokat, meg a PrimaLoft ECO bélést (TNF Redpoint Jacket) hozzá… Egy kis zúzás után még hallani fogtok róla!

2009. december 13., vasárnap

VÁLASZ OLVASÓI MEGJEGYZÉSRE: Öregcsókának a GTX-ről...


Öregcsóka megjegyzése:

"Élvezem, ahogy tesztelsz- ha nem haragszol a tegezésért - de azt azért kellene tudni, hogy amikor literes korsó hasonlatot használsz a GTX bakancshoz, óriási bakit nyomsz a hozzánemértők arcába, merthogy a GTX KIFELÉ engedi a vizet (vízgőzt) , BEFELÉ nem , tehát a sör kifolyik. Bocs, nem égetni akarlak, amúgy élvezetes a leírásod, grata érte!"

Mivel nincs mail címed (és nem szeretek megjegyzésre megjegyzést fűzni), itt vagyok kénytelen válaszolni a Meindl MFS Vakuum bakancs tesztjéhez írt megjegyzésedre. Remélem nem gond.

Köszönöm a megjegyzést. Érdemes azonban azon, amit írtál egy kicsit elgondolkodni...

A Gore-Tex sematizálva nem egy tölcsér-szerű elven dolgozik. A meztelen ePTFE hártya nyújtott teflon jellegéből fakadóan kívülről és belülről is ugyanolyan. Lényegében a laminátum is, kivéve az ebből a szempontból nem fontos belső PU filmet, mely a membránt védi az izzadságtól és a kemikáliáktól, meg a laminátum külső (itt bőr, bár ez nincs laminálva) és bélés anyagait. Értem ez alatt azt, hogy maga a membrán homogén módon mikroporózus. Alapjában véve tehát nem az oldalak különbözősége miatt működik, hanem a víz folyadék (eső és kis túlzással, mondjuk 90%-ban a sör is :D) és gőz állapota (test páraleadása) közötti fizikai méretkülönbség okán. Vagyis a lényege nem az, hogy bentről ki járható, kintről befelé pedig nem (mint valami szelep), hanem valami számára járható, valami számára pedig nem (ezért membrán). Így, bár a söröskorsó hasonlat nem a gyakorlat szülötte, elvi alapon úgy gondolom működik, igaz feltehetően nem tenne jót a bakancsnak...

Amúgy mégegyszer köszönet a megjegyzésért, mert elképzelhető, hogy nem voltam egyértelmű a membránokról írt cikkekben! Amennyiben kérdés vagy tipp merülne fel, írj!
Üdvözlettel: Latsko

2009. november 13., péntek

MAGAZIN: GTX versus eVent



Mielőtt a tudomány előkerülne, le kell szögezzek pár igen fontos apróságot. Elsőként, ennek az összehasonlításnak hazánkban meglehetősen kicsi a létjogosultsága, hiszen itthon gyakorlatilag nem lehet eVent membránnal varrott ruházatot kapni (talán rendelni, de próbálni semmiképp), csupán lábbeliket (Keen). Másrészt a hazánkban eladott magas árfekvésű (mondjuk 40-50 ezer forint felett) protektív héjak darabszáma igencsak alacsony a külföldi piacokhoz képest. Én azonban meglehetősen sok értelmet látok ebben a vizsgálatban. Miért is? Azért, mert úgy gondolom, hogy a 21. században, az EU közepén, az Internet korában, akinek szüksége van rá, be tudja ezeket szerezni. Másrészt remélem, hogy hazánk is eljut addig az igényszintig, hogy akinek lételeme a kemény outdoor környezet, az befektet egy komoly rainshell-re, a saját érdekében. Meg persze senkinek sem árthat, ha tudatosabb vásárlóvá válik. Mostmár jöhet a tudomány…

Korábban a vízálló-lélegző membránokról írt cikkben említettem ezeket az ePTFE membránokat, de mélyrehatóan nem tettem különbséget közöttük. Pedig igenis sok van. Népes tábora van mindkettőnek. A GTX egy igazi marketing-gépezetet üzemeltet. Borzasztóan sokféle változatban kapható és nagyon sok márka (köztük a legnevesebbek) dolgozik vele. Az eVent egy újabb keletű és sokak által jobbnak tartott, ám kevés variánssal rendelkező, valamint kevés gyártó által használt technológia. Nyilvánvalóan teljesen más célgépek kellenek a két technológiához, így kevés gyártó mer átlépni egyik technológiából a másikba. Lássuk, hogy miért…

A Gore-Tex alapja egy meztelen ePTFE hártya, melyre egy vékony PU filmet visznek fel annak védelme érdekében (az izzadság zsír és sótartalmától, valamint a tisztító és illatszerek összetevőitől). Ezt a technológiát nevezik kétkomponensű membránnak. A Gore-Tex korábban teljesen csupasz membránokat alkalmazott, de a belső oldalról érkező testnedvek és különféle illatszerek annyira megviselték a membránt, hogy az nagyon hamar több helyen is feladta a szolgálatot, így a korai GTX kabátok nagyon jól lélegeztek, de egyáltalán nem voltak tartósak (egyesek élettartama még az egy év intenzívebb használatot sem érte el). Mivel ettől (a szükséges PU rétegtől) nagyban csökken a transpirációs képesség (sajnos a hagyományos, vagyis meztelen ePTFE is romlik a kosztól és egyéb szennyező anyagoktól), így ezt a PU réteget általában vízkedvelővé teszik (hidrofillikussá) valamilyen polimerrel. Ahhoz, hogy ezen a PU rétegen keresztüljussanak az izzadság molekulái a rendszer két oldala között nyomáskülönbség kell, hogy legyen (plusz nem árt, ha a PU réteg már megnedvesedett kissé). Így ez a rendszer, borzasztóan érzékeny a külső páratartalomra (mint ahogyan azt a korábbi cikkben is írtam). Mit jelent ez a valóságban? Azt, hogy a poliuretán réteg belső oldalán bizony komolyan megjelenhet a nedvesség mielőtt elhagyja a rendszert, amit jómagam is tapasztaltam a Paclite esetében.

Az eVent technológiája (nem véletlenül) nagyon szigorú ipari titok. Egyrészt, az eVent-et korábban ipari szűrőrendszerekben használták, másrészt jelenleg ez a legmagasabb lélegző képességgel rendelkező vízálló membrán a piacon (vannak nagyon jól lélegező darabok, mint a Schoeller DrySkin Extreme (softshell), de azok vízállósága jóval alacsonyabb). A titok nyitja nagyjából azért tudható. Az ePTFE szerkezetére egy olyan bevonat kerül, mely csak annak szálain tapad meg (így védve azt, hasonlóan a GTX PU rétegéhez), de a közte lévő pórusokat nem fedi be, így gyakorlatilag a membrán direkt szellőzik (így is nevezik: Direct Venting Technology). Ennek eredménye az, hogy nem jelenik meg a membrán belső felületén semmilyen nemű lecsapódás sem. Szinte tökéletesen lélegzik. Gyakorlati mérések (US Army) alapján dupla akkora páramennyiséget enged át egységnyi idő alatt, mint a Gore-Tex. Számokban 6.500 gramm/m2/24 óra, a 3.250-el szemben. Ehhez persze kell a rendszeres tisztítás, hiszen a piszok és a só képes komolyan eltömíteni az eVent pórusait is.

Érdekes, hogy ebből a technikai különbségből fakadóan az eVent-nek nincs függése a külső páratartalomtól, szemben a GTX-el, melynek viszonylag magas relatív páratartalom kell az optimális működéshez (száraz időben fényévnyi különbség van az eVent és a GTX között, egészen pontosan 50% körüli relatív páratartalom mellett háromszoros a lélegzőképesség-különbség).

Verdikt: Nagyon komoly gond, hogy alig van gyártó (főleg felénk), aki ezt a briliáns eVent technológiát használja. Sajnos az eVent nagyon érzékeny, pórusai könnyen eltömődnek a különféle szennyeződésektől, mindemellett logikus, hogy hidegebb körülmények között kevésbé szigetel, így extra réteget igényel (ezzel érvelnek a hi-end cuccok gyártói is, hogy majd ha az eVent tartóssága bebizonyosodik a field tesztek évei alatt, akkor majd használják). A Gore-Tex esetében inkább a lélegzőképesség a problémás az eVent-hez képest, hiszen sokkal érzékenyebb annál a külső klímaviszonyokra, viszont rendkívül széles skálán kapható, mind márkák, mind változatok tekintetében. Mindkettő nagyon drága és nagyon jó. Lehet, hogy szőrszálhasogatás, de nekem akkor is az eVent kéne. Mondjuk egy Vaude Stretched Infinity Jacket…

2009. július 6., hétfő

MAGAZIN - Vízálló-lélegző membránok


Előrebocsátom, ennek a cikknek a létrehívását számos negatív élmény eredményezte. Elsősorban a hazai üzletek eladóinak „komoly szakmai felkészültségén” felbuzdulva készültem fel remélhetőleg tudományos alapossággal, hogy megírjam ezt a cikket. Ráadásul ez az én véleményem. Viszont a cikkben szereplő adatok tények, melyekkel könnyen alátámaszthatom ezt a véleményemet.

A hivatalos európai standard szerint egy anyagnak minimálisan 1.500 mm vízoszlop nyomásának kell ellenállnia, hogy használhassa a WATERPROOF jelzőt. A vízoszlop nyomását négyzetcentiméterre vetítve kell érteni. Magyarul a vízálló anyag minden négyzetcentiméterének minimum 1.500 mm vízoszlop nyomását kell elviselnie. Ez önmagában rendben is lenne, csakhogy a vízállóságot sok tényező befolyásolja. Ez egy elméleti számérték, melybe nem kalkulálható bele az esőcseppek impakt hatása (a geomorfológia is komolyan számol az úgynevezett „raindrop impact” felszínformáló erejével), vagy az anyag felületét érő egyéb nyomásbefolyásoló tényezők (leggyakrabban a hátizsák). Ugyanis amikor az eső simán éri az anyag felületét, akkor az 1.500 mm vízállóság már elfogadható védelmet nyújt az ellen. Csakhogy a legkevesebb esetben vannak ilyen ideális körülmények. Ad egy, a túrázók 99%-án van hátizsák, ad kettő, egy túrán mindig a legrosszabb körülmények ellen kell a felszerelést megválasztani, mert különben csak felesleges tömeg és bosszúság az eredmény.

Saját tapasztalat alapján a 10.000 mm hivatalos vízállóság alatti ruházati anyagok gyakorlatilag csak gyengébb eső ellen adnak megbízható védelmet egy hátizsákosnak. Magyarul nem etikus ezeket vízállónak nevezni. A 10.000 és 20.000 mm közötti anyagok kivitelezési konstrukciójától függ, hogy mennyire felelnek meg a maximális védelem elvárásának. 20.000 mm vagy a feletti érték esetén nyugodtak lehetünk, nem fogunk a legrosszabb körülmények között sem elázni (persze ehhez szükséges a megfelelő varráshegesztési technológia és a minőségi kidolgozás is, meg persze hogy ne legyen hamis a cucc). A legnagyobb elméleti védelmet a PVC esőkabát nyújtja, csakhogy az outdoor sportok művelőinek ennél többre van szüksége. Nem elég egyszerűen csak nem megázni. A testünk mozgás közben izzad (az intenzitás növekedésével egyre jobban), ennek párája pedig amennyiben nem távozik a rendszerből, legkésőbb a kabát belső oldalán lecsapódik. Ettől a párolgás endoterm hatása miatt a rendszerből, jelen esetben a kabáton belüli dolgoktól (TŐLÜNK!) hőt von el. Amíg mozgunk nincs is akkora probléma, ám amikor megpihenünk, szinte azonnal elkezdünk fázni, amely előbb csak komfort-, később már egészségügyi probléma, végül életveszélyes is lehet. Amikor ezen okokból elkezdünk tehát fázni, a szervezetünk a végtagoktól (lábujjak, kézujjak) kezdi el elvonni a vért a létfontosságú szervek biztonságos működtetéséhez, és ez szélsőséges esetekben akár fagyási sérülésekhez is vezethet. Ez leginkább olyan tevékenységek esetében fontos, amelyben nappal 5-10 fok, éjjel fagypont alatti hőmérséklet várható sátrazás, vagy bivakolás közben. Tehát pont a hegymászás, sziklamászás és magashegyi túrázás esetén érdemes ezekre a dolgokra odafigyelni.

Ezt pedig a legtöbb komolyan vehető gyártó nagyon szigorúan veszi. Erre találták ki a vízálló és egyben lélegző anyagokat. Ennek megoldása komoly problémát jelent. A legtöbb esetben valamilyen membrán alkalmazásával oldják ezt meg. Ezeknek többféle változata létezik, de a legtöbb két módszer köré csoportosíthatók. Az egyik – véleményem szerint a hatékonyabb – a vízcsepp és a pára aeroszol részecskéi közötti méretkülönbségen alapszik. Az elv az, hogy a mikroporózus anyag szálai közötti rések néhányszázszor nagyobbak a pára aeroszol részecskéinél, ellenben több tízezerszer kisebbek a legkisebb lehetséges vízcseppnél. Az erre használt anyagok közül a legjelentősebb az – általam legjobbnak tartott két márkát – a Gore-Tex és az eVent membránt is alkotó expanded-politetrafluoretilén (ePTFE).

A másik módszer a hidrofil és hidrofób részecskék meghatározott elrendezésén alapszik. Lényege, hogy a hidrofób (víztaszító) részecskék (vagy szálak) a szervezet hőjének hatására mintegy átpréselik a vizet a vízálló külső anyagon az anyagba épített hidrofil (vízkedvelő) részeken keresztül, azonban a külső anyag továbbra sem engedi be a vizet, tehát a módszer végtére is a belső és a külső rendszer közötti nyomáskülönbségen alapszik, mely az egész rendszert mozgásban tartja. Az ilyen membránok legtipikusabb példája a Mountain Hardwear Conduit membránja.

Tapasztalati hatékonyság alapján mindkettő típusnak megvan az előnye és a hátránya is. A Gore-Tex vízállóság terén verhetetlen, a hagyományos kétrétegű laminátumok 28.000 mm, míg az XCR és a három rétegű ProShell akár 45.000 mm elméleti vízállósággal is rendelkeznek. Ehhez nagyjából hasonló teljesítményre képes az eVent is (30.000 mm). A Conduit szintén erősen függ a laminálástól és a külső anyagtól, de itt a jellemző vízállóság 20.000 mm vagy az alatt marad. Általában összes hidrofilikus elven működő membrán maximális mértéke ezen szinten, vagy alatta mozog (például Haglöfs Proof Membrane 20.000 mm). Ebből kifolyólag a vízállóságuk gyengébb az ePTFE membránokénál. Lélegző képességük azonban bizonyos változatoknál jelentősen elmaradhat azokétól, csakhogy az ePTFE technológia mintegy harmadával drágább az azonos kategóriájú egyéb típusú anyagoknál. Az extra védelem jó dolog, de a túlbiztosítás nem mindig szükséges ekkora mértékben, viszont az összeg, amibe kerül igenis nagyon fontos tényező.

Vannak a kettő előnyeit kompromisszumokkal használó módszerek is. Ilyen a The North Face HyVent technológiája, melynek legtöbb változata mikroperforált anyaggal dolgozik, az elv nagyjából megegyezik az ePTFE-ével, csak itt nem szövetszerű az anyag, hanem egyszerűen csak perforált. Vízállóságát PSI értékben határozzák meg. A legtöbb HyVent 60 PSI nyomást bír ki, mely az idő múlásával kopó felülettel 40 PSI teljesítményig eshet vissza (ez a felszínén lévő PU réteg kopásának tudható be, ráadásul a DWR is eltűnik a felszínről). Ez vízoszlop milliméterben kifejezve komoly értéket képvisel, mivel 1 PSI = 703 vízoszlop mm-nek felel meg. Vagyis a HyVent újkorában valamivel több, mint 42.000 mm, használat után pedig 28.000 mm vízállósággal rendelkezik. Emellett a The North Face azt az elvet követi, hogy a cég rendelkezik a Gore-Tex technológiájú termékek olyan széles skálájával, hogy kínálhatja a kabátját a rendkívül alacsony 650g/m2/24 óra lélegző-képességgel is. Ez az ePTFE technológia tizenötöd része. A hidrofillikusnak pedig az ötöde. Egyszóval minimális (azonban becsülendő a TNF őszintesége, mert ez az érték legalább nem kamu). Általában ez a technológia alacsony intenzitású mozgásokhoz kiváló csapadékosabb időjárás esetére.

A fentebb említett okokból a technikai héjkabátok tudásában sokkal nagyobb szerepet játszik a lélegző-képesség, hiszen a bojler-hatás következtében a rendszerbe leginkább testünkből kerülhet nedvesség. A lélegző-képesség mérésére több módszer is van. A leggyakrabban használt gramm/m2/24 óra érték. Ezt használja a legtöbb gyártó. Bár vannak cégek, akik a Gore-Tex metódusát követve RET értéket adnak meg (a komolyabb gyártók jó része, köztük az eVent is). Ez egy viszonyszám és értelmezése elég nehéz (a membránok katonai alkalmazása miatt tértek át erre a módszerre), lényege, hogy minél kisebb a RET érték, annál jobban lélegzik az anyag. A lélegző (BREATHABLE) jelző európai szabványa legjobb tudomásom szerint 20 vagy az alatti RET érték esetén használható.

Mindenképpen említést érdemel, hogy a külső rendszer relatív páratartalmának hatalmas szerepe van az anyagok lélegző-képességében. A legjobb esetben a membránra kevéssé van hatással a páratartalom (így kevésbé befolyásolják teljesítményét a változó körülmények, tehát sokkal megbízhatóbb és egyenletesebb a teljesítménye), előnytelenebb esetben a membránnak szüksége van egy megfelelő tartományra az optimális működéshez (ez általában 70% körüli relatív páratartalomnál van, bár ez meglehetősen más és más a különféle technológiáknál). Ez gyakorlatilag szűkebb körülményekre szabja a membrán maximális teljesítményét. Mivel a természet és az aktivitások a legszélesebb skálán tudnak körülményeket teremteni, ezért ez fontos szempont.

A gyári információk sokszor nem pontosak, megpróbálnak a membránok elméleti értékeivel játszani. A probléma addig fenn is áll, ameddig a gyártói katalógusokban keressük a választ (ahol még csak a mérési módszert sem adják meg, hogy melyik négy JIS metódus szerint jött ki az adat), csakhogy az Amerikai Hadsereg katonai felszereléseit tesztelő laboratóriuma elvégezte a leggyakrabban alkalmazott vízálló-lélegző anyagok tesztelését (mind RET, mind g/m2/24h méréssel, melyből itt a gyakorisága miatt az utóbbit ismertetem), így egészen pontosan meghatározott értékekkel szolgál azok képességeiről. Ebben az is plusz pont, hogy ugyanabban a laborban, egyenlő körülmények között és pártatlanul végezték a vizsgálatokat. Ennek eredménye az lett, hogy a legjobban lélegző ismertebb technikai shell anyag az eVent (6.500 g/m2/24h; RET~3) és teljesítménye is ennek a legegyenletesebb (30% és 70% relatív páratartalom között mindössze 5% az eltérés a membrán teljesítményében). Ezt követi az Entrant XT (4.200 g/m2/24h), melynek teljesítménye szintén egyenletes (bár ez meglehetősen ritka termék). Szintén a legjobbak közé sorolnám a Patagonia saját Nextec technológiáját is (stabil a teljesítménye, de később elmarad a GTX membránokétól – 3.000 g/m2/24h). Ez nem mondható el a Gore-Tex XCR és a hagyományos Gore-Tex laminátumokról, melyeknek megfelelő relatív páratartalomra van szüksége a maximális teljesítmény leadáshoz. Ez számokban kifejezve annyit tesz, hogy a hagyományos GTX (ebben a kontextusban tényleg a klaszzikus Gore-Tex, melynek ma a Performance Shell-ek felelnek meg a legjobban) 3.200 g/m2/24h értéket tud (GTX XCR és a Pro Shell-ek 3.800 g/m2/24h; RET~3,5), melyre fokozatosan jut el a relatív páratartalom növekedésével (alapértéke átlagos 1.500 g/m2/24h). A GTX optimuma a száraz és hideg külső viszonyok között van, viszont itt felmerül az „esőkabát szárazban” kérdés, persze jogosan. Hasonlóan viselkednek a hidrofillikus membránok is, persze produkált értékeik elmaradnak az ePTFE technológiáktól. Néhány példa: Dermizax (például Spyder síkabátoknál alkalmazott anyag) és Marmot Membrain 3.000 g/m2/24h; Lowe Alpin Triple Point 2.300 g/m2/24h; MHW Conduit és Columbia OmniTech Titanium 2.000 g/m2/24h vagy az alatt (OmniTech Titanium).

A harmadik fontos szempont a membránokhoz laminált anyagok milyensége. Olyannyira jelentős ez a kérdés, hogy az egyes laminált anyagok között ugyanolyan membránnal akár két-, háromszoros árbeli különbség is lehet (például GTX Paclite és GTX Proshell). Nem véletlenül. Az erősebb (magasabb denier számú) anyagok sokkal ellenállóbbak, nehezebben szereznek az anyag szerkezetét érintő sérüléseket, melyek mind a membránokat veszélyeztetik. A külső anyagok esetében az ilyen mikro-sérülések a DWR (Durable Water Repellent – egy vízlepergő felszínkezelési mód) kopásával karöltve egy idő után lerontják a laminátum teljesítményét. Ráadásul elsősorban a külső anyagok határozzák meg egy héj használati körét (például a legjellegzetesebbek a mászó tevékenységeknél a különféle softshell külső anyagok). A külső anyagok és a bélések milyenségétől függ a teljes laminátum lélegzőképessége is (tipikus példa a háromrétegű Performance Shell (RET~8) és a háromrétegű Pro Shell (RET~3,5) közötti különbség). Itt az extrém példát a speciális feladatokra kialakított hibrid-kabátok jelentik, melyek gyakran két-három különféle laminátum összetett konstrukciójából állnak össze (mozgó részek softshell, kopó részek hardshell). A nem mindegy a dologban az, hogy az általunk végzett tevékenység mekkora mértékben fogja megviselni az anyagokat (ebbe a szakszerűtlen impregnálást is beleértem). A kérdés természetesen a bélésanyagok esetében is fennáll, persze itt mások a szempontok. A 3 rétegű laminátumok (például Proshell) esetében a külső anyag, a membrán és a bélés is össze van teljes felületén laminálva. Léteznek érdekes, bevonatszerű bélések is. Ezek az úgynevezett 2,5 rétegű laminátumok (például Paclite), ahol a belső fél réteg egy általában selymes és kopásálló bevonat a külső anyag és a membrán laminátumának belső oldalán. A 2 rétegű rendszerekben (például Performance Shell) a bélésanyag nincs oda laminálva a másik két elemhez, hanem egyszerűen szabadon hozzávarrták a két külső réteghez, persze hegesztett varratokkal.

Összegezve a dolgokat, a legjobb technikai hardshellek 20.000 mm, vagy még magasabb vízállóságot tudnak, mindamellett, hogy valódi lélegző-képességük (nem a katalógus adatok) 3.000 g/m2/24h feletti és természetesen egyenletesen képesek ezen tudásukat leadni. Tapasztalataim alapján 500-800 g/m2/24h mértékű eltérés már egyértelműen érezhető fokozott aktivitás közben. Ez RET értékben kifejezve körülbelül 0,5, vagyis fél érték eltérés már érezhető, főleg a nagyobb lélegzőképesség esetén (RET<6).