A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bakancs. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bakancs. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. február 4., csütörtök

TESZT: Meindl Engadin Men MFS túrabakancs



Magas szárú túrabakancs, B/C keménységű, Meindl Multigriff Vibram talp, olajos nubuk bőr felsőrész, bőr belső. A kényelmet az MFS rendszer biztosítja, mely hő hatására felveszi viselője lábformáját. Súlya 910 gramm (8-as méretnél).
Száraz adatok… tegyük patakba!

Először csak befészkelődött a koponyámba a gondolat, aztán lassan érlelődött… kéne egy bakancs! Mondtam ezt több lábbeli nyúzásának hátterével. A gondolatot tett követte, és kihasználva a baráti kör szóródását az országban, hozattam is magamnak egy Meindl Engadin Men MFS-t Kámból. „Hozattam”. Ezt azért nemigen ajánlom, mert próba nélkül nehéz a jó lábbelit kiválasztani. Jómagam bíztam benne, hogy a budapesti próba után nem lesz eltérés… nem lett!

Minden a tervek szerint alakult leszámítva, hogy pont a Magas-Tátra meglátogatása után érkezett meg a bakancs. Szépen csomagolva, kezelésről leírás, satöbbi. A lényeg azonban ami „mögötte” van. Már a boltban nézegettem a kialakítást. Érdekes volt, hogy bakancs és bakancs között milyen apró eltérések vannak. Ilyenek miatt ez „pont jó” volt a lábamra és éppen ezért ez lehet másnak a „pont rossz”! Figyeljünk oda az apró jelekre, mert nem mindegy, hogy a 80-100 liternyi menetfelszerelést milyen alapon kell cipelni a hegyre!

Alulról felfelé: Kecses, magas talp (Meindl Multigriff by Vibram), B/C merev, melyet megerőltető és magashegyi túrákhoz ajánl a gyártó. A kövektől, kosztól, víztől védő oldalgumírozás szintén elég magas. A bőr felsőrész kevés darabból van összerakva, ezzel is csökkentve a varrási hibákból eredő problémák lehetőségét. Elsőre megtetszett, hogy csak az alsó részeken vannak fűzőkarikák, feljebb a felvételkor kell mindig beakasztgatni, vagyis kényelmesen bele lehet lépni a bakancsba. Elsőre a „lógó” fűző-kampó (DIGAfix®) is fura lehet, de a használat során bizonyítja létjogosultságát. A felső rész szivacsos kiképzése a láb hajlításakor biztosítja a kényelmet. A bakancs nyelvén pedig egy aszimmetrikus bőr-varrást figyelhetünk meg, mely a pontos lábra illesztés után kényelmet biztosít a hosszú úton.


Mivel a Tátráról első körben lekésett, betörésére maradt az utca. Vagyis ahogy én azt elgondoltam. Régi tapasztalat szerint jobb rövid használatokkal a lábra szoktatni a bakancsot ahelyett, hogy rögtön egy hosszú túrával törnénk be… a lábunkat! Ennél a bakancsnál ezzel nem találkoztam! Helyesebben: ennél is hagyjunk időt a betörésre, de kicsit más a művelet. Hogy lehet ez? A magyarázat – véleményem szerint – két dologban kereshető: egyrészt az MFS rendszerben, másrészt a korábban már említett „lógó” fűzőkapocsban. Az MFS (Memory Foam System) rendszernek köszönhetően a bakancs hő hatására a boka és a sarok táján felveszi a láb formáját, teljesen idomul hozzá. Tapasztalatom szerint a „betörési időben” csak annyi a teendő, hogy az induláskor szorosan bekötött lábbelit bemelegedés után újra be kell kötni. Miután a lábformánkat „memorizálta”, ez már nem fog jelentkezni. A másik fontos apróság a „lógó” fűzőkampó (DIGAfix®). Mivel a kényes bokahajlati részen ezt nem rögzítették fixen a felső részhez, használat során kis mozgásokkal folyamatosan a lábunkra idomul. Kényelmes apróság!

Az utcai próbák (néhány óra naponként elosztva) után vállaltam a hosszabb tesztet is a Börzsönyben. A Diósjenő – Kámor – Királyháza – Nagy-Mána – Csóványos – Diósjenő útvonalon kilométerben és szintben sincs hiány. A bakancs hibátlanul helyt állt. Kényelmes, jól tartja a bokát, súlyát nem igazán érezni. A fentebb leírt apróságok beváltották a hozzájuk fűzött reményt. A szerencsés bevezetés után már bátran fogtam hozzá a nagyobb túrákhoz. Vizes – havas/firnes – olvadó havas – sáros – köves Szlovákia, avagy Erdély, meleg – száraz – sziklás nyári Montenegró és a magyar hegyek is jó terepnek bizonyultak. A Vibram talp nem csúszik meg a nedves felületeken sem (ésszerű keretek között!), az oldalgumírozás a köves terepen és a patakátkeléseknél is segít, kamáslival kombinálva pedig szinte alig marad szabad bőrfelület (magasabb gumírozású modell is kapható!). Kellemes érzés a Szlovák Paradicsom patakjait gázolni, miközben a félcipősök a kevésbé csúszós köveket és fákat keresik a víz elkerülésére, ahogy egy több napos olvadó havas Radnai-havasok túrnál sem ázik be. A B/C merev talpnak köszönhetően a nagyobb súlyok cipelése sem megterhelő a láb számára hosszú távon. Megjegyzem, merevsége nem gátolja a középhegységi túrákat sem, a magasabb és köves vidékeket pedig – a gyári célterületnek megfelelően – különösen kedveli. Nem mellékes, hogy hosszabb utazás során sem kényelmetlen. Engem messzemenőkig meggyőzött, mikor egy kényszerű hazajövetel során, a reggel 6 órás montenegrói kezdő túra, az azt követő mennyei vonatút, kitartó autózás és a végtelennek tűnő határátlépés(re várakozás) 24. órájában, a röszkei napkeltében lazítottam a fűzőin, mert kényelmesebb volt így „aludni” a kocsiban. Hozzáteszem, a bakancs is és én is jobban szeretem a terepet!


A bakancs ápolásáról csak néhány apróság, hiszen erről külön magazin cikk van: természetesen a legjobb szándék ellenére is bekoszoljuk használat során (gyermekkorunk után végre ismét lehet – büntetlenül – pocsolyákban tapicskolni a kialakításának köszönhetően!). A túrák után egy vizes mosás/törlés, majd száraz, sugárzó hőtől távoli helyen szárítás vár rá. A használat elején ennél többet nem is kell tennünk. Az idő előrehaladtával azonban a bakancs veszít víztaszító képességéből, és a bőr rugalmasságát sem árt megtartani. Ekkor jön elő az igazi ápolás. Mivel bakancsunk kívül-belül bőrből van, a körülményesebb manőverektől eltekinthetünk, és egyszerű kenést alkalmazunk a bőr rugalmasságának és víztaszító képességének megőrzéséért. A gyártó ehhez saját termékcsaládját ajánlja, de más bőrápolókat is találhatunk a boltokban. Meghálálja a gondoskodást!

Összességében nem igen írtam rosszat a bakancsról! A szemmel látható, vagy dobozon feltüntetett apróságok mögött komoly tapasztalatból táplálkozó fejlesztés van, a kivitelezés pontos, a használat során az elvárásoknak megfelelően működik. Különös törődést nem igényel, bosszantó kicsinyességek nem jelentkeznek. Mindezt megkapjuk akciók nélkül kb. 50-60 ezer jó magyar ingadozó forintért (~2007-2009). Ha szerencsések vagyunk, Kámban kifoghatjuk olcsóbban is, de ez jóformán csak akkor éri meg, ha mellette lakunk, mert amúgy tömegközlekedve, vagy a tömeg mellett elhaladva, saját tüzelőanyagot égetve kifizethetjük a különbözetet. Mindenki maga döntse el, melyik tetszik!

Kontra? Nem márkanév alapján szoktam vásárolni és elsősorban nem is az ár alapján. A lényeg, hogy használat során beváljon a termék. Ez a bakancs nem olcsó, így az elvárások között előkelő helyen áll, hogy hosszú időn keresztül megbízható társ legyen a túrákon! Három évvel megvétele után még mindig nem lehet róla rosszat írni! Irány a hegyek!!!

2010. január 18., hétfő

MAGAZIN: Bakancs tisztítása, ápolása



A turista, hegymászó egyik legfontosabb felszerelése a lábbelije, alap esetben a bakancsa. Ennek kiválasztása, kezdve a felhasználási területtől, a márkán, felépítésen, talptípuson át az anyagáig mind lényeges kérdés. És mivel senki sem szeretné, ha a gondosan kiválasztott, kínok közt (vagy anélkül) betört bakancs korán felmondaná a szolgálatot, időt kell fordítani karbantartására, ápolására.

Furcsának tűnhet, de a bakancsápolásra már a vásárlás előtt érdemes gondolni. Miért? Mert a különböző lábbelik különböző gondoskodást igényelnek, ennek megfelelően más-más technikát vagy anyagot (melyek ráadásul eltérő árakon szerezhetők be) kell majd használnunk karbantartásukhoz. És ha kicsit is lustábbak vagyunk, akár ez is meghatározhatja a megvásárolandó bakancs várható élettartamát!

Miután megvettük és betörtük lábbelinket, alig várjuk, hogy kiszabaduljunk vele a természetbe. Magunkban mosolyogva megyünk el a „tornacipősök” mellett a sárban, vagy gázolunk nyugodtan a patakokon át, de a nap végére a ránk váró feladat tudatában lelkesedésünk alábbhagy… hiszen ahogy nekünk is illik megmosnunk habtestünket, úgy illik a helytálló segítőt, bakancsunkat is leápolnunk. 


Nálam a bakancstisztítás első fázisa már a túra végén elkezdődik: mikor visszaérünk a civilizációba, a bakancsra rakódott sarat, növényi maradványokat, a talp mintázatába szorult köveket érdemes akár egy darab fával kipiszkálni, nagyjából letakarítani. Így egyrészt nem mocskolunk össze a környezetünkben mindent (vonat, busz, autó, ország-világ), másrészt a rászáradó és letakarítandó kosz mennyiségét is lecsökkentjük.
TIPP: véletlenül se használjunk éles eszközt ehhez, nehogy megsértsük a bakancs anyagát, ill. ami nem akar lejönni, azzal ne küzdjünk, otthon úgyis rendesen letakarítjuk! A kamásli sok mocsoktól megvédi lábbelinket és nadrágunkat is, érdemes használni! 


A második fázisra már otthon kerül sor. Ha csak poros lett a bakancs, elegendő cipőkefével megszabadítani tőle, valamint kivehetjük a talpbetétet, hogy szellőzzön. Ha rosszabb volt az idő, és saras is lett a lábbeli már más a helyzet. Kezdjük a talpnál: a mintázatba szorult kavicsokat, ágdarabokat, sarat piszkáljuk ki, utána mossuk le vízzel az egészet. A dolog korántsem lényegtelen, hiszen a következő használatkor tiszta mintázat fogad (=tiszta szállítás is) amellett, hogy az esetleges sérülésekről, kopásról is tudomást szerzünk! Ha ragyog a bakancs alja, jöhet a felsőrész. Vegyük ki a bakancs fűzőjét és takarítsuk le a rászáradt, ráragadt koszt. Akár „ki is moshatjuk”. A talpbetétet szedjük ki ekkor is a szellőzés végett. Ki milyen körülmények között lakik (=takarít bakancsot), több lehetőség kínálkozik a következő lépésre: lavór, folyó víz, szabadtéri mosás. A lényeg, hogy puha kefével (nehogy megsértsük a bőrt), víz (jobb, ha langyos) segítségével takarítsuk le a sarat. Végezzünk alapos munkát, a fűzőkampók, varrások, illesztések és a járás során jelentkező hajlások környékén körültekintően távolítsuk el a nem odaillő dolgokat. A történet – a bakancs anyagától függően – már itt kettéválik, ugyanis a vízálló-lélegző membrános (GORE-TEX®, eVent) lábbelik esetében még nagyobb odafigyeléssel, esetleg tisztítószerrel kell ezt végeznünk, hiszen a lélegzőképesség alapkövetelménye, hogy a külső bőr réteg pórusai tiszták legyenek. Ekkor a tisztítás során erre kitalált folyékony tisztítószert vagy habot kell használni (NIKWAX, ReviveX, Toko)! Remélem, nem jut senkinek az eszébe ez a hülyeség, de leírom… ne mosd a bakancsodat forró vízben, vagy mosógépben, de a kézi mosásnál sem cél az eláztatása!
TIPP: A kiszedett cipőfűzőt tisztítás után tegyük a bakancsba, nehogy elkeveredjen! A bakancs belsejét is kitisztíthatjuk, bőr belsőnél langyos vizes rongyos kenés elegendő, míg a membránosoknál óvatosan kell eljárni, nehogy a tisztítás során szennyezzük be a bélést, amivel eltömíthetjük a membránt (GORE-TEX®). Az eVent pedig még „különebb” kategória, mert ennek belsejéből a lélegzőképesség megtartásához ki kell takarítani a bélésből a lerakódott sót, de csínján, mert még könnyebben eltömődhet a membrán (szóval kemikáliamentes kendőt használjunk)!


A harmadik fázis a szárítás. Miután gondosan kitisztítottuk a bakancs talpát és a felsőrészt (kívül-belül), ideje megszárítani. A lábbeli időtállóságának egyik kulcsmomentumához érkeztünk! A bakancsok anyaguknál fogva (bőr külső, akár belső is) megszívják magukat vízzel. Ennek nagyobb része kívülről érkezik a patakban gázolás, sarazás, olvadó hó, eső és végül a takarítás révén. Kisebbik, de nem elhanyagolható hányadát pedig a lábunktól kapja a kicsapódó pára által (vagy ha felülről beázott). A szárítás során van néhány betartandó alapszabály: bízzuk rá a természetre, hogy megoldja a kérdést (ez akár néhány nap is lehet!)! Vagyis a bakancsot NE tegyük ki sugárzó hő hatásának (=radiátor közvetlen közelében NE, hajszárítóval NE, kandalló előtt/cserépkályhán NE, tűzhelyen NE, és nyilván elmehetnénk egészen az autópályán közlekedő lakóautó hátuljában gofrisütővel NE, de ezt hagyjuk), hasonlóan sugárzó Nap hatásának szintén NE! Persze vannak olyan esetek is, amikor nagyon-nagyon gyorsan kellene, hogy megszáradjon, mert másnap nagyon-nagyon kell folytatni a túrát ugyanabban a szutyokban. Erre az esetre (a TIPPeken kívül) azt tudom javasolni, hogy (ha nincs elég száraz zoknink) akár a vizes zoknit visszavéve (egyet alváshoz szárazon hagyva), fogcsikorgatva bújjunk vissza a vízben tocsogó bakancsba, hiszen egy idő után – talán – megszokjuk (a kérdés: a lábunk vagy a bakancs?!
TIPP: Menedékházakban találkozhatunk kimondott bakancsszárítókkal, melyek a radiátorok fölé vannak telepítve (megfelelő távolságra a sugárzó hőtől). Gyorsíthatja a lábbelink száradását, ha fejjel lefelé tesszük a szárítóra, hiszen ekkor a – felfelé szálló – meleg levegő belülről is átjárja a bakancsot. A száradás másik gyorsítója pedig az újságpapírral történő kitömés lehet, már ha van nálunk egy fölös napilap.


A negyedik fázis az ápolás, hogy bakancsunk visszanyerje eredeti állapotát! A vízálló-lélegző membrános, valamint a textiles darabokat kizárólag a gyártók által ajánlott impregnálóval szabad kezelni, különben elvesztik légáteresztő képességüket. Szeretném megjegyezni, hogy vannak olyan darabok is (nem GORE-TEX®!), melyeket elvileg ugyanígy kell ápolni, de a külső bőrrétegnek (bőr és textil kombónak) ez mégsem biztosít megfelelő víztaszító képességet (mert pl. olyan a vastagsága). Ekkor két dolog közül választhatunk: vagy használjuk továbbra is az előírt impregnálót (esetleg nagyobb mennyiségben vagy többször), vagy lemondunk az elvi légáteresztésről és bőrbelsős bakancshoz hasonlóan kezeljük. Véleményem szerint a vízálló-lélegző membrán amúgy is egy kicsit túlmisztifikált dolog egy bakancs esetében, hiszen egyetlen bakancs sem szellőzhet tökéletesen, mindenki lába másként izzad, másként büdösödik, és az egész kérdésben rendkívül nagy szerepe van a túrázáshoz használt zokni anyagának és kialakításának is! Vagyis van, akinek ez kell a minimum követelményekhez, és van, akinek mindegy mi van a lábán, nem rohad bele. Ebben pedig csak a tapasztalat dönthet. De térjünk vissza a bőr ápolásához (kívül-belül bőr bakancs): a használat, tisztítás és szárítás után keménynek, rugalmatlannak érezzük a bőr felsőrészt. Ebben semmi meglepő nincs, hiszen saját bőrünk is kiszáradhat, pedig az élő szövet. A megfelelő működéshez tehát más sem kell, mint visszaadni a rugalmasságát (bőrzsír) és a víztaszító képességét (wax, meg persze a bőrzsír is). Ehhez a gyártók által javasolt anyagokat érdemes használni (nálunk elterjedtek a NIKWAX termékek), de el is térhetünk ettől. Miért? Mert nem csak bakancsot csinálhatnak ilyen bőrből. Körül lehet például nézni lovasboltokban is, ahol pontos leírást adva a felhasználási területről és a bakancs anyagáról(!), megfelelő ápolót szerezhetünk be nagyobb kiszerelésben és/vagy olcsóbban. A kiszáradt lábbelit gondosan, megfelelő mennyiségű ápolóval kenjük be („zsírozzuk be”). Először érdemes bőségesen felvinni az anyagot, és ronggyal vagy puha fogkefével szétkenni. A művelet során látjuk, hogy hol milyen gyorsan szívja be a bakancs. Ahol szükséges, ott még egy réteget felvihetünk. Az illesztéseknél, varrásoknál, a fűzőkampóknál és a nyelvnél még körültekintőbben járjunk el. Ugyanígy kiemelném a járás során hajló részeket, ugyanis (ahogy a kép is mutatja) ide jut, itt szívódik fel a legtöbb nedvesség, és itt szükséges a legnagyobb rugalmasság. Végül ronggyal töröljük le/egyengessük el a felesleget (a kényes részeknél maradhat egy kis fölösleg). Ismét pihenőre kényszerülünk, érdemes egy napig várni. Ekkor látjuk, hogy mennyire szívta be a bőr a zsírt. Ahol úgy érezzük, hogy szükséges, ismételjük meg a fentebb írtakat. Végül pedig waxolhatjuk a bakancsot (ha külön akarjuk). Megjegyzés: az ápolás során a bakancs színe sötétedhet, ami teljesen természetes.
TIPP: Ha mindennel végeztünk fűzzük vissza a cipőfűzőt, mert a következő használat előtt ezt úgysem kalkuláljuk be, és bosszúságot okozhat. A szépen kikent-kifent bakancsot tárolásakor védjük a porosodástól (sok zsír és wax egyenesen vonzza a port!).



És a folyamat kezdődhet elölről…

Fontos megjegyzés: a bakancsot nem kell minden kirándulás után leápolni! Hogy mikor kell/javasolt ezt elvégezni, azt saját tapasztalatotok fogja meghatározni. Ami biztos: egy új lábbeli víztaszító képessége akár hónapokon keresztül megmarad, ill. egy rendesen ápolt bakancs sem fogja egy nap alatt elveszteni (jó esetben) rugalmasságát és víztaszító képességét. Ilyenkor maximum a szennyeződés eltávolítása (akár szárazon is), némi szárítás és a bakancs elpakolása a feladat.

Utóirat a lábszagról: lábizzadástól és szagtól függően válasszunk zoknit és akár bakancsot is hozzá. Gondosan tisztítsuk a lábbelit, akár a belsejét is, vegyük ki mindig a talpbetétet, szellőztessük át rendesen az egészet. Cseréljünk többször zoknit. Ha ez sem elég, akkor jöhet a szilikagél, a lábizzadásgátló spray, az ecetes lábmosás, a szódabikarbóna, vagy a fene tudja. A témában – szerencsére – nem vagyok igazán otthon (de talán kérdezzétek azokat, akik velem alszanak egy sátorban :)). Még egy: mindenki gondolja át, hogy a fentebb leírtakkal melyik illik össze, nehogy tönkretegye a bakancsát… pl: eVent plusz lábspray?! Lehet, nem kellene párosítani.

2009. december 13., vasárnap

VÁLASZ OLVASÓI MEGJEGYZÉSRE: Öregcsókának a GTX-ről...


Öregcsóka megjegyzése:

"Élvezem, ahogy tesztelsz- ha nem haragszol a tegezésért - de azt azért kellene tudni, hogy amikor literes korsó hasonlatot használsz a GTX bakancshoz, óriási bakit nyomsz a hozzánemértők arcába, merthogy a GTX KIFELÉ engedi a vizet (vízgőzt) , BEFELÉ nem , tehát a sör kifolyik. Bocs, nem égetni akarlak, amúgy élvezetes a leírásod, grata érte!"

Mivel nincs mail címed (és nem szeretek megjegyzésre megjegyzést fűzni), itt vagyok kénytelen válaszolni a Meindl MFS Vakuum bakancs tesztjéhez írt megjegyzésedre. Remélem nem gond.

Köszönöm a megjegyzést. Érdemes azonban azon, amit írtál egy kicsit elgondolkodni...

A Gore-Tex sematizálva nem egy tölcsér-szerű elven dolgozik. A meztelen ePTFE hártya nyújtott teflon jellegéből fakadóan kívülről és belülről is ugyanolyan. Lényegében a laminátum is, kivéve az ebből a szempontból nem fontos belső PU filmet, mely a membránt védi az izzadságtól és a kemikáliáktól, meg a laminátum külső (itt bőr, bár ez nincs laminálva) és bélés anyagait. Értem ez alatt azt, hogy maga a membrán homogén módon mikroporózus. Alapjában véve tehát nem az oldalak különbözősége miatt működik, hanem a víz folyadék (eső és kis túlzással, mondjuk 90%-ban a sör is :D) és gőz állapota (test páraleadása) közötti fizikai méretkülönbség okán. Vagyis a lényege nem az, hogy bentről ki járható, kintről befelé pedig nem (mint valami szelep), hanem valami számára járható, valami számára pedig nem (ezért membrán). Így, bár a söröskorsó hasonlat nem a gyakorlat szülötte, elvi alapon úgy gondolom működik, igaz feltehetően nem tenne jót a bakancsnak...

Amúgy mégegyszer köszönet a megjegyzésért, mert elképzelhető, hogy nem voltam egyértelmű a membránokról írt cikkekben! Amennyiben kérdés vagy tipp merülne fel, írj!
Üdvözlettel: Latsko

2009. október 15., csütörtök

MAGAZIN: Hogyan válasszunk outdoor lábbelit?


A hegymászó, túrázó, vagy green-outdoor (horgászat, vadászat és társaik) művelő legfontosabb felszerelése a lábbelije. Bárhová is merészkedik, a lábbeli az (amennyiben megfelelően választották ki), melynek feladata megőrizni az élvezetes perceket, a biztonságos pillanatokat és a száraz zoknikat. Egyszóval tisztább, szárazabb és biztonságosabb érzést nyújt…

Az igazság az, hogy sokféle megközelítés létezik. Itt is van old-school, new-school, amerikai iskola, európai iskola és a többi… Mivel mi Európában élünk az európai iskolában gondolkodunk. Ennek alapjait a Meindl cég és néhány másik alpi székhelyű manufaktúra (Raichle, Lackner) fektette le. Igazából A-tól D-ig tartó skála néhány köztes állapottal egy meglehetősen jól használható beosztás, hiszen a felhasználás földrajzi környezete alapján képez kategóriákat, mely nekem különösen kedves gondolatmenet.

Az alapmodellek az A kategóriába tartoznak. Ezeket olyan szabadidős, mindennapi, vagy utazás közbeni tevékenységekre tervezett és készített könnyű lábbelik, melyek nem merészkednek a laza sétautak, kutyafuttatók vagy a városi parkok világánál messzebb. Leggyakrabban szövet, vagy hasított bőr anyagúak. Vízállóságuk mérsékelt, de impregnálással viszonylag jól karban tartható a lepergető-képességük. Általában vízálló-lélegző membránok nélkül készülnek, hiszen nem éri őket olyan igénybevétel, mely indokolná a membránok extra költségeit. Kényelmes, jól szellőző és kedvező árú darabok.

Az A kategóriát nem rögtön a B követi. A két csoport közötti fél kategória a A/B csoport. Ezek már igazi túradarabok, de nem komoly terepre. Talpuk, kiképzésük fő szempontja még mindig a kis tömeg és kényelem. Általában az ilyen cipőket, bakancsokat dombvidékekre, mindenképpen jelölt turistautakra ajánlom. Mivel már gyakran találkoznak vízzel, ezért a kategória komolyabb darabjai már különféle membránokkal is felszereltek, bár ezek általában nem a drágább Gore-Tex Footwear, vagy eVent, hanem olcsóbb anyagok. Ebbe a csoportba tartoznak a klasszikus mid-túracipők, melyekkel már évekig lehet a középhegységeket járni. Kiváló magyarországi teljesítménytúrás darabok.

A B kategória képviselői már Magyarországon nem kihasználható tudású lábbelik. Klasszikus könnyű alpi bakancsok. Robusztusabb talp, erős általában bőr felsőrész, kötelezően békanyelv-rendszer. Jól jelölt alpesi túraösvényekre tervezték őket. Itt már megjelenik az old-school (kívül-belül bőr) és a new-school (Gore-Tex, Sympatex) is. Mindenki másra esküszik, mi is. Legipek az old-school híve, én pedig a new-school pártján állok. Ez egy teljesen szubjektív dolog. Nem foglalok állást, döntsön mindenki maga.

Véleményem szerint a magashegyeket is járó outdoor életérzésű emberek számára a legjobban kihasználható kategória a B/C. Jó masszív lábbelik, vastag bőr felsőrésszel és a rossz minőségű hegyi terepekre tervezett erős, mély profilú talprésszel. Komoly bélésekkel (például Meindl MFS). Itt már alapkövetelmény a Vibram talp, a minimum 2,5 mm vastag bőr felsőrész (kivéve a legmodernebb kompozit anyagokkal épített bakancsok), a viszonylag vastagabb bélésanyag. Old-school és new-school itt is van, hasonlóan a B kategóriához, bár jellemzően itt a membránnal szerelt bakancsok vezetnek, hiszen ezek a bakancsok gyakorta kényszerülnek hegyi patakok vizébe, zuhogó esőbe, vizes fűbe. Viszonylag drágább árfekvésű darabok, hiszen a jobb minőségű bakancsok (főleg a Gore-Tex, vagy eVent, esetleg Sympatex, vagy CTX membránnal felszerelt new-school példányok) ötven-hetvenezer forint körüli árfekvéssel bírnak. Ekkora befektetésnek elsősorban intenzív magashegyi (ám nem hágóvasas) túrák (akár nehéz teherrel is), valamint komolyabb vadászat (téli-nyári természetesen) esetén van értelme. A legtöbb klasszikus hiker számára ajánlom. Igazi vadászbakancsok. Mi ezt a kategóriát választottuk…

A felsőbb kategória két csoportra osztható. A C-s bakancsok már nehezek a klasszikus hegymászásokhoz. Inkább mountaineer, mint hiker darabok (azért írom angolul, mert a magyar nem tesz különbséget a hegymászás két típusa között). Komoly járatlan gleccserutak, keményebb via ferraták (klettersteigek) járóinak optimálisak. Egy részük teljesen hágóvas kompatibilis, másik részük csak elől peremes, de általában ez már ritkább. Nagyon széles skálán mozognak a kívül-belül bőr Vibram Montagna, kézzel varrott talpú („double stitched”, vagy németül „echt zwiegenaht”) robusztus ultrakonzervatív daraboktól (Meindl Perfekt) a Millet Radikal-ig, mely modern, hi-tech anyagokból készül (szénszál, kevlár, Cordura, GTX). A kettő közötti nagyon széles választékkal.

A D kategória már nagyon specializált, igen nehéz és rendkívül robusztus darabokat jelent. A vastag talp, merev felsőrész, kötelező jelleggel hágóvas-kompatibilitás. Egyébként az anyagok a C-s bakancsokhoz hasonlóan széles skálán mozognak. Igényes, nehezen kihasználható, szűk elitnek készült darabok, melyekben óriási szakértelem a virtuóz kézművességgel társul, és ez meglátszik az árcédulákon is. Jégmászáshoz, úttalan magashegységekhez (akár hatezer méter fölé is), extrém nehéz gleccser terephez valók.

Miután kiválasztottuk a tevékenységeinkhez megfelelő kategóriájú lábbelit, érdemes a konkrét választáshoz pár tapasztalati úton szerzett kiegészítő információt figyelembe venni. Az első a méretezés.

Amikor bakancsot veszünk, nem utcai cipőt. Ez triviális, így nem is azon szempontok szerint kell válogatnunk, mint azoknál. Természetesen az A, esetleg néhány esetben az A/B kategóriában vannak olyan könnyű és puha lábbelik, melyek utcai cipőkhöz hasonlóan méretezhetők. Leginkább azonban viszonylag robusztus bakancsokkal van dolgunk, melyeknél általában (kivéve néhány nagyon finom rendszert, mint a Meindl MFS rendszerei) a lábbeli töri be a lábat és nem fordítva. Így nem mindegy, hogyan választunk. Saját tapasztalatom, hogy általában jóval nagyobb bakancsot érdemes venni, mint a lábunk, hiszen amikor (főleg teherrel megpakolva) meredek hegyi ösvényről ereszkedünk, kell hely a lábnak az előre mozgáshoz. A nem megfelelő választás komoly lábujj-fájdalmakat okozhat. Van egy jó módszer. A felpróbált bakancs sarkával egy lépcsőfokra álljunk fel, majd eresszük le az orr részt egy eggyel lentebbi lépcsőfokra (vagyis álljon a bakancsban előre legalább 45 fokban döntve a lábunk). Izegjünk-mozogjunk, figyeljünk a lábujjainkat. Amennyiben így előre ér-érnek, a bakancs kicsi, ha nem, akkor még mindig lehet nagy és pont jó is. Félméretenként haladjunk a pont kicsitől felfelé addig, ameddig már nem érnek ujjaink a bakancs orrához. Ekkor várjunk még egy kicsit, válasszunk olyat, mely az adott méretben a legkényelmesebb. Ehhez természetesen nem elég felvenni-levenni, hagyni kell kicsit felmelegedni.

Apró tippek: Kerüljük a sok darabból összevarrt bakancsokat, mert a varrások mentén elengedhet a cérna. Ezek általában kevésbé tartós darabok (a legjobbak egy-két darabból állnak, például Meindl Super Perfekt (D kat.)). A kategóriák között felfelé haladva egyre inkább preferáljuk a waxolható darabokat (természetesen a bőr felsőrészek között), mert az olajos bőr tartósabb és strapabíróbb, mint a nubuk, ráadásul jobban ápolhatóak. Kerüljük az olyan frekventált helyeken varrott bélésű darabokat, mint például a sarokrész (Achilles-ín tájék), vagy a bokacsont környéke. Kezeltessük esetleges lúdtalpunkat egy megfelelő talpbetéttel, mert nagy fájdalmakat okozhat a „csámpás” láb egy merev bakancsban. Mivel a bakancs nagyobb, mint a szükséges talpbetét (ez törvényszerű és így jó), ezért rögzítsük azt benne (inkább varrjuk, mint ragasszuk, mert a ragasztó nem eltüntethető és tönkreteszi az eredeti talpbetétet, amit egyébként mindig hagyjunk benne a bakancsban). Vastag zokni kötelező a próbálásnál is, az esetleges lúdtalp-betét nélkül nem is érdemes próbálni.

Aki nem biztos a dolgában, keressen fel e-mailben bátran (gearmag.info@gmail.com), ha tudunk, segítünk.