MAGAZIN: Membrános ruházat tisztítása és ápolása

Az outdoor sportok szerelmesei tapasztalatból tudják, mennyire sok és nélkülözhetetlen tudású ruhadarabot készítenek ma már valamilyen membrános technológia felhasználásával. Ezek a darabok ízig-vérig teljesítményorientált termékek, így – csakúgy, mint például a különféle versenyautókhoz – nagy odafigyelés és karbantartás szükséges a maximális teljesítmény megtartásához. Ráadásul napjainkban gyakorlatilag mindegyik rétegben lehetséges ilyen membrános technikai textília, gondoljunk csak az általunk is tesztelt Windstopper Active Shell-re, Polartec Windbloc-ra és PowerShield-re, valamint természetesen a Gore-Tex-re. Ráadásul ezeken kívül számtalan technológia létezik még, mely finom otthoni bánásmódot igényel. Lássuk tehát, hogyan kell velük bánni, mire érdemes odafigyelni, mik azok az apró trükkök, melyekkel sokáig élvezhetjük szeretett ruháink tudását.

Az első réteg, a baselayer. Relatíve egyszerű, mert itt még meglehetősen kevés a membrános textília, így nem kell sokféle iránymutatásban gondolkodni. Csakhogy más szempontból azonban nehéz is, mert ez a réteg kapja telibe a felhasználó kemikáliákkal kezelt, magas sótartalmú verejtékét. Emiatt pedig sajnos gyakorta kerül a szennyesbe.

TIPP #1: Minden technikai textília esetén igaz, hogy ne tegyük a családi szennyes közé technikai ruháinkat (még a nem membrános típusú, mondjuk hagyományos Polartec anyagúakat sem), mert családunk mosással foglalkozó tagjai nem minden esetben vannak képben, mit is igényel egy-egy ilyen darab mosása-ápolása.

TIPP #2: Soha ne használjunk öblítőt és hagyományos mosószert!

Szóval a membrános baselayer-ek mosásakor maximum 40°C-os vízben, technikai (kifejezetten ezekhez az anyagokhoz kifejlesztett) mosószerrel dolgozzunk (én a Nikwax TechWash-t használom). Bár a legtöbb gyári tájékoztató engedélyezi a mosógép használatát, én ezt nem javasolnám, csak bizonyos, nagyon fejlett és drága technológiát (például méhsejt-mintás dob) felvonultató gyártók (mint mondjuk a Miele, melynek létezik, kifejezetten technikai textíliákhoz kifejlesztett speciális mosási programcsomagja is) mosógépei esetén. Egyszóval a kézi mosás a megoldás.

TIPP #3: Semmiképpen ne a kádban, vagy mosdóban mossunk, hanem egy saját (kifejezetten csak erre a célra félretett, nem sorjás) műanyag lavórban, mert az előbbiekben lerakodó, láthatatlan kemikáliák, tisztítószerek komoly kárt tehetnek a technikai ruházatban (ezért csak erre szabad ezt a lavórt használni).

Az úgynevezett száraztisztítási eljárások (például gőzölés, kefélés) szigorúan tilosak. Bár a gyártók érthető okokból engedékenyebben állnak a vasaló és a szárítógép használatához (persze, náluk veszed a következőt is, ha tönkremegy) én ezeket is kifejezett a tilos kategóriába sorolnám. Szárítsuk aláöltözetünket egyszerűen a megszokott teregetéses módszerrel, de itt is óvatosan, ne a napon és ne sugárzó hővel (például radiátor, konvektor, hősugárzó, padlófűtés), valamint ne lógatva, inkább fektetve a szárító rácsain. Amikor megszáradtak, lehet, sőt kifejezetten ajánlott őket vállfán (lehetőleg nem sorjás és széleslapú) tárolni, ráadásul ezzel, ha nem is tökéletes hatást elérve, de egyfajta vasalódás is lezajlik (kilógja magát). Az aláöltözetekhez nem szükségesek impregnálók, nem kell tehát a DWR-t felfrissíteni esetükben.

TIPP #4: Mindig, minden otthoni körülmények között (még akkor is, ha van akasztó a ruhán) tároljuk technikai öltözetünk elemeit széleslapú vállfán. Különösen figyeljünk az érzékeny bélésű ruhadarabok (például hálós bélés, két és fél rétegű laminátumok) vállfáit! Ha van cipzárja, húzzuk fel!

A membrános midlayerek sokfélék lehetnek. Leggyakrabban ezek softshellek. Itt a történetbe némi engedmény kerül be elsőként. Ez pedig a száraztisztítások egyes fajtáit megengedi. A softshellek felülete finomsörtés kefével tisztítható (ügyeljünk erre, mert a durvasörtés típus tönkreteszi a felületet). Ez azt jelenti, hogy a porosodás jellegű koszt, könnyed ruhakeféléssel megpróbálhatjuk eltávolítani. Ugyanez igaz a kevés sárra is, melyet ne kenjünk el nedvesen, várjuk meg míg megszárad. Így kisebb az esélye, hogy átpréselődik a külső szövet szálai között a szennyeződés a membránig (melynek következtében eltömődés léphetne fel). Amennyiben makacs a szennyeződés, tiszta, csak erre a feladatra elkülönített vizes szivaccsal töröljük le. Amennyiben ez sem elég, következhet a mosás, mely előbbiekben említett követelmények szerint kerüljön lebonyolításra, tehát maximum 40°C-on, speciális mosószerrel, öblítő használata nélkül. A szárítás szintén a fentebb említett módon történjen.

Ritka, de nem kifelejtendő, a membrános héjú bélelt darabok (például Windstopper&PrimaLoft) a legérzékenyebbek. Még napon sem száríthatók (ez a többi ruhadarab esetén sem igazán ajánlott)! Ellenben szélben, vállfán igen. Itt kellemesen és gyorsan száradnak.

A fleece-jellegű membrános textíliák (például Polartec Windbloc, Gore Windstopper Technical Fleece) hasonlóan kezelendők a softshellekhez, annyi különbséggel, hogy itt érdemes a ruha kikefélését meggondolni (bolyhosodás elkerülése végett). Itt még szigorúbban tilos a direkt szárítás!

Ezeknél már jellemzően szükséges a DWR felfrissítése. Mindig a legjobb minőségű impregnálót keressük. Csakis kizárólag technikai ruházathoz valót válasszunk. Figyelmesen kövessük a csomagoláson leírtakat az impregnálás folyamat során.

TIPP #5: Mivel fentebb említett okokból nem ajánlom a szárítógépet, így én kerülném a csak ezzel aktiválható ruhaimpregnálókat. Javaslatom a közvetlenül a mosás után, a nedves ruházatra permetezendő (direct spray-on) impregnáló használata (például Nikwax TX.Direct Spray On). Tartsuk szem előtt a biodegradábilitás kérdését is!

A legfontosabb csoport következik, az esőhéjak, vagyis a hardshellek. Ezek anyagukból fakadóan nagyon érzékenyek. Itt sem javaslom a fentiektől eltérő kezelést (40°C, klasszikus szárítás, vagy ruhakefe). Bár például a Gore ajánlja a szárítógépet, mint DWR aktiváló módszert, én ezzel óvatosan bánnék, ugyanis csak a legfejlettebb szárítógépek képesek kellően finoman bánni ezekkel a ruhákkal. Ebből kifolyólag itt is a mosás utáni, nedvesen felvitt direct spray-on impregnálókat ajánlom. A DWR kopása ezeknél a keményebb felületű laminátumoknál gyorsabb. Azonban ez ne motiválja mosásra a kedves felhasználót! Minél kevesebbszer kerüljön mosásra a ruha. Ilyen esetekre azt javaslom, hogy amennyiben ez lehetséges, egy komolyabb eső után a nedves kabátra vigyük fel a spray-on impregnálót, de csak a megfelelő (vagyis ahol lekopott a DWR) részekre.

TIPP #6: Semmiféle bemosást igénylő kezelési módszert nem ajánlok!

Végül a kiegészítőkről:

A kesztyűk tisztítása a sok varrat miatt szigorúan csak kézzel történjen. Ugyanolyan feltételek (vagyis 40°C, speciális technikai mosószer, öblítő nélkül) mellett mossuk, szárítására, pedig egy speciális fogást használjunk. Figyeljünk a tenyérrész megerősítéseire használt bőrre, mert gyakran fog! Az ilyen, bőrtenyerű kesztyűket, amíg nem égetően fontos, ne mossuk.

TIPP #7: Az ujjak végétől a csukló felé haladva tiszta törölköző segítségével szorongassuk végig, vagyis itassuk erősen fel a kesztyűben maradt vizet. Semmilyen körülmények között ne csavarjuk ki, mert ekkor szinte biztosan sérülnek a membrán pórusai és a varratok. Ez egyébként minden membrános anyagú technikai ruházatra igaz!

A sapkák sajnos gyakrabban kerülnek mosásra. A kesztyűkre is igaz módszerrel mossuk-szárítsuk, ne csavarjuk ki. Ezt követően a szárító rácsára állítva próbáljuk meg elhelyezni, mely viszonylag könnyen fog menni a membrános anyagok vastagsága és erőssége miatt.

Verdikt: Nem hímes tojások ezek, csak áruk és tudásuk miatt érdemes rájuk kicsit odafigyelni. Amolyan a drága kocsinak garázsban a helye módon… Kis odafigyeléssel nagyon meghosszabbítható e ruhák élettartama, funkcionális tudása.

MAGAZIN: Bakancs tisztítása, ápolása

A turista, hegymászó egyik legfontosabb felszerelése a lábbelije, alap esetben a bakancsa. Ennek kiválasztása, kezdve a felhasználási területtől, a márkán, felépítésen, talptípuson át az anyagáig mind lényeges kérdés. És mivel senki sem szeretné, ha a gondosan kiválasztott, kínok közt (vagy anélkül) betört bakancs korán felmondaná a szolgálatot, időt kell fordítani karbantartására, ápolására.

Furcsának tűnhet, de a bakancsápolásra már a vásárlás előtt érdemes gondolni. Miért? Mert a különböző lábbelik különböző gondoskodást igényelnek, ennek megfelelően más-más technikát vagy anyagot (melyek ráadásul eltérő árakon szerezhetők be) kell majd használnunk karbantartásukhoz. És ha kicsit is lustábbak vagyunk, akár ez is meghatározhatja a megvásárolandó bakancs várható élettartamát!

Miután megvettük és betörtük lábbelinket, alig várjuk, hogy kiszabaduljunk vele a természetbe. Magunkban mosolyogva megyünk el a „tornacipősök” mellett a sárban, vagy gázolunk nyugodtan a patakokon át, de a nap végére a ránk váró feladat tudatában lelkesedésünk alábbhagy… hiszen ahogy nekünk is illik megmosnunk habtestünket, úgy illik a helytálló segítőt, bakancsunkat is leápolnunk. 

Nálam a bakancstisztítás első fázisa már a túra végén elkezdődik: mikor visszaérünk a civilizációba, a bakancsra rakódott sarat, növényi maradványokat, a talp mintázatába szorult köveket érdemes akár egy darab fával kipiszkálni, nagyjából letakarítani. Így egyrészt nem mocskolunk össze a környezetünkben mindent (vonat, busz, autó, ország-világ), másrészt a rászáradó és letakarítandó kosz mennyiségét is lecsökkentjük.

TIPP: véletlenül se használjunk éles eszközt ehhez, nehogy megsértsük a bakancs anyagát, ill. ami nem akar lejönni, azzal ne küzdjünk, otthon úgyis rendesen letakarítjuk! A kamásli sok mocsoktól megvédi lábbelinket és nadrágunkat is, érdemes használni! 

A második fázisra már otthon kerül sor. Ha csak poros lett a bakancs, elegendő cipőkefével megszabadítani tőle, valamint kivehetjük a talpbetétet, hogy szellőzzön. Ha rosszabb volt az idő, és saras is lett a lábbeli már más a helyzet. Kezdjük a talpnál: a mintázatba szorult kavicsokat, ágdarabokat, sarat piszkáljuk ki, utána mossuk le vízzel az egészet. A dolog korántsem lényegtelen, hiszen a következő használatkor tiszta mintázat fogad (=tiszta szállítás is) amellett, hogy az esetleges sérülésekről, kopásról is tudomást szerzünk! Ha ragyog a bakancs alja, jöhet a felsőrész. Vegyük ki a bakancs fűzőjét és takarítsuk le a rászáradt, ráragadt koszt. Akár „ki is moshatjuk”. A talpbetétet szedjük ki ekkor is a szellőzés végett. Ki milyen körülmények között lakik (=takarít bakancsot), több lehetőség kínálkozik a következő lépésre: lavór, folyó víz, szabadtéri mosás. A lényeg, hogy puha kefével (nehogy megsértsük a bőrt), víz (jobb, ha langyos) segítségével takarítsuk le a sarat. Végezzünk alapos munkát, a fűzőkampók, varrások, illesztések és a járás során jelentkező hajlások környékén körültekintően távolítsuk el a nem odaillő dolgokat. A történet – a bakancs anyagától függően – már itt kettéválik, ugyanis a vízálló-lélegző membrános (GORE-TEX®, eVent) lábbelik esetében még nagyobb odafigyeléssel, esetleg tisztítószerrel kell ezt végeznünk, hiszen a lélegzőképesség alapkövetelménye, hogy a külső bőr réteg pórusai tiszták legyenek. Ekkor a tisztítás során erre kitalált folyékony tisztítószert vagy habot kell használni (NIKWAX, ReviveX, Toko)! Remélem, nem jut senkinek az eszébe ez a hülyeség, de leírom… ne mosd a bakancsodat forró vízben, vagy mosógépben, de a kézi mosásnál sem cél az eláztatása!

TIPP: A kiszedett cipőfűzőt tisztítás után tegyük a bakancsba, nehogy elkeveredjen! A bakancs belsejét is kitisztíthatjuk, bőr belsőnél langyos vizes rongyos kenés elegendő, míg a membránosoknál óvatosan kell eljárni, nehogy a tisztítás során szennyezzük be a bélést, amivel eltömíthetjük a membránt (GORE-TEX®). Az eVent pedig még „különebb” kategória, mert ennek belsejéből a lélegzőképesség megtartásához ki kell takarítani a bélésből a lerakódott sót, de csínján, mert még könnyebben eltömődhet a membrán (szóval kemikáliamentes kendőt használjunk)!

A harmadik fázis a szárítás. Miután gondosan kitisztítottuk a bakancs talpát és a felsőrészt (kívül-belül), ideje megszárítani. A lábbeli időtállóságának egyik kulcsmomentumához érkeztünk! A bakancsok anyaguknál fogva (bőr külső, akár belső is) megszívják magukat vízzel. Ennek nagyobb része kívülről érkezik a patakban gázolás, sarazás, olvadó hó, eső és végül a takarítás révén. Kisebbik, de nem elhanyagolható hányadát pedig a lábunktól kapja a kicsapódó pára által (vagy ha felülről beázott). A szárítás során van néhány betartandó alapszabály: bízzuk rá a természetre, hogy megoldja a kérdést (ez akár néhány nap is lehet!)! Vagyis a bakancsot NE tegyük ki sugárzó hő hatásának (=radiátor közvetlen közelében NE, hajszárítóval NE, kandalló előtt/cserépkályhán NE, tűzhelyen NE, és nyilván elmehetnénk egészen az autópályán közlekedő lakóautó hátuljában gofrisütővel NE, de ezt hagyjuk), hasonlóan sugárzó Nap hatásának szintén NE! Persze vannak olyan esetek is, amikor nagyon-nagyon gyorsan kellene, hogy megszáradjon, mert másnap nagyon-nagyon kell folytatni a túrát ugyanabban a szutyokban. Erre az esetre (a TIPPeken kívül) azt tudom javasolni, hogy (ha nincs elég száraz zoknink) akár a vizes zoknit visszavéve (egyet alváshoz szárazon hagyva), fogcsikorgatva bújjunk vissza a vízben tocsogó bakancsba, hiszen egy idő után – talán – megszokjuk (a kérdés: a lábunk vagy a bakancs?!

TIPP: Menedékházakban találkozhatunk kimondott bakancsszárítókkal, melyek a radiátorok fölé vannak telepítve (megfelelő távolságra a sugárzó hőtől). Gyorsíthatja a lábbelink száradását, ha fejjel lefelé tesszük a szárítóra, hiszen ekkor a – felfelé szálló – meleg levegő belülről is átjárja a bakancsot. A száradás másik gyorsítója pedig az újságpapírral történő kitömés lehet, már ha van nálunk egy fölös napilap.

A negyedik fázis az ápolás, hogy bakancsunk visszanyerje eredeti állapotát! A vízálló-lélegző membrános, valamint a textiles darabokat kizárólag a gyártók által ajánlott impregnálóval szabad kezelni, különben elvesztik légáteresztő képességüket. Szeretném megjegyezni, hogy vannak olyan darabok is (nem GORE-TEX®!), melyeket elvileg ugyanígy kell ápolni, de a külső bőrrétegnek (bőr és textil kombónak) ez mégsem biztosít megfelelő víztaszító képességet (mert pl. olyan a vastagsága). Ekkor két dolog közül választhatunk: vagy használjuk továbbra is az előírt impregnálót (esetleg nagyobb mennyiségben vagy többször), vagy lemondunk az elvi légáteresztésről és bőrbelsős bakancshoz hasonlóan kezeljük. Véleményem szerint a vízálló-lélegző membrán amúgy is egy kicsit túlmisztifikált dolog egy bakancs esetében, hiszen egyetlen bakancs sem szellőzhet tökéletesen, mindenki lába másként izzad, másként büdösödik, és az egész kérdésben rendkívül nagy szerepe van a túrázáshoz használt zokni anyagának és kialakításának is! Vagyis van, akinek ez kell a minimum követelményekhez, és van, akinek mindegy mi van a lábán, nem rohad bele. Ebben pedig csak a tapasztalat dönthet. De térjünk vissza a bőr ápolásához (kívül-belül bőr bakancs): a használat, tisztítás és szárítás után keménynek, rugalmatlannak érezzük a bőr felsőrészt. Ebben semmi meglepő nincs, hiszen saját bőrünk is kiszáradhat, pedig az élő szövet. A megfelelő működéshez tehát más sem kell, mint visszaadni a rugalmasságát (bőrzsír) és a víztaszító képességét (wax, meg persze a bőrzsír is). Ehhez a gyártók által javasolt anyagokat érdemes használni (nálunk elterjedtek a NIKWAX termékek), de el is térhetünk ettől. Miért? Mert nem csak bakancsot csinálhatnak ilyen bőrből. Körül lehet például nézni lovasboltokban is, ahol pontos leírást adva a felhasználási területről és a bakancs anyagáról(!), megfelelő ápolót szerezhetünk be nagyobb kiszerelésben és/vagy olcsóbban. A kiszáradt lábbelit gondosan, megfelelő mennyiségű ápolóval kenjük be („zsírozzuk be”). Először érdemes bőségesen felvinni az anyagot, és ronggyal vagy puha fogkefével szétkenni. A művelet során látjuk, hogy hol milyen gyorsan szívja be a bakancs. Ahol szükséges, ott még egy réteget felvihetünk. Az illesztéseknél, varrásoknál, a fűzőkampóknál és a nyelvnél még körültekintőbben járjunk el. Ugyanígy kiemelném a járás során hajló részeket, ugyanis (ahogy a kép is mutatja) ide jut, itt szívódik fel a legtöbb nedvesség, és itt szükséges a legnagyobb rugalmasság. Végül ronggyal töröljük le/egyengessük el a felesleget (a kényes részeknél maradhat egy kis fölösleg). Ismét pihenőre kényszerülünk, érdemes egy napig várni. Ekkor látjuk, hogy mennyire szívta be a bőr a zsírt. Ahol úgy érezzük, hogy szükséges, ismételjük meg a fentebb írtakat. Végül pedig waxolhatjuk a bakancsot (ha külön akarjuk). Megjegyzés: az ápolás során a bakancs színe sötétedhet, ami teljesen természetes.

TIPP: Ha mindennel végeztünk fűzzük vissza a cipőfűzőt, mert a következő használat előtt ezt úgysem kalkuláljuk be, és bosszúságot okozhat. A szépen kikent-kifent bakancsot tárolásakor védjük a porosodástól (sok zsír és wax egyenesen vonzza a port!).

És a folyamat kezdődhet elölről…

Fontos megjegyzés: a bakancsot nem kell minden kirándulás után leápolni! Hogy mikor kell/javasolt ezt elvégezni, azt saját tapasztalatotok fogja meghatározni. Ami biztos: egy új lábbeli víztaszító képessége akár hónapokon keresztül megmarad, ill. egy rendesen ápolt bakancs sem fogja egy nap alatt elveszteni (jó esetben) rugalmasságát és víztaszító képességét. Ilyenkor maximum a szennyeződés eltávolítása (akár szárazon is), némi szárítás és a bakancs elpakolása a feladat.

Utóirat a lábszagról: lábizzadástól és szagtól függően válasszunk zoknit és akár bakancsot is hozzá. Gondosan tisztítsuk a lábbelit, akár a belsejét is, vegyük ki mindig a talpbetétet, szellőztessük át rendesen az egészet. Cseréljünk többször zoknit. Ha ez sem elég, akkor jöhet a szilikagél, a lábizzadásgátló spray, az ecetes lábmosás, a szódabikarbóna, vagy a fene tudja. A témában – szerencsére – nem vagyok igazán otthon (de talán kérdezzétek azokat, akik velem alszanak egy sátorban :)). Még egy: mindenki gondolja át, hogy a fentebb leírtakkal melyik illik össze, nehogy tönkretegye a bakancsát… pl: eVent plusz lábspray?! Lehet, nem kellene párosítani.