A hegymászó, túrázó, vagy green-outdoor (horgászat, vadászat és társaik) művelő legfontosabb felszerelése a lábbelije. Bárhová is merészkedik, a lábbeli az (amennyiben megfelelően választották ki), melynek feladata megőrizni az élvezetes perceket, a biztonságos pillanatokat és a száraz zoknikat. Egyszóval tisztább, szárazabb és biztonságosabb érzést nyújt…
Az igazság az, hogy sokféle megközelítés létezik. Itt is van old-school, new-school, amerikai iskola, európai iskola és a többi… Mivel mi Európában élünk az európai iskolában gondolkodunk. Ennek alapjait a Meindl cég és néhány másik alpi székhelyű manufaktúra (Raichle, Lackner) fektette le. Igazából A-tól D-ig tartó skála néhány köztes állapottal egy meglehetősen jól használható beosztás, hiszen a felhasználás földrajzi környezete alapján képez kategóriákat, mely nekem különösen kedves gondolatmenet.
Az alapmodellek az A kategóriába tartoznak. Ezeket olyan szabadidős, mindennapi, vagy utazás közbeni tevékenységekre tervezett és készített könnyű lábbelik, melyek nem merészkednek a laza sétautak, kutyafuttatók vagy a városi parkok világánál messzebb. Leggyakrabban szövet, vagy hasított bőr anyagúak. Vízállóságuk mérsékelt, de impregnálással viszonylag jól karban tartható a lepergető-képességük. Általában vízálló-lélegző membránok nélkül készülnek, hiszen nem éri őket olyan igénybevétel, mely indokolná a membránok extra költségeit. Kényelmes, jól szellőző és kedvező árú darabok.
Az A kategóriát nem rögtön a B követi. A két csoport közötti fél kategória a A/B csoport. Ezek már igazi túradarabok, de nem komoly terepre. Talpuk, kiképzésük fő szempontja még mindig a kis tömeg és kényelem. Általában az ilyen cipőket, bakancsokat dombvidékekre, mindenképpen jelölt turistautakra ajánlom. Mivel már gyakran találkoznak vízzel, ezért a kategória komolyabb darabjai már különféle membránokkal is felszereltek, bár ezek általában nem a drágább Gore-Tex Footwear, vagy eVent, hanem olcsóbb anyagok. Ebbe a csoportba tartoznak a klasszikus mid-túracipők, melyekkel már évekig lehet a középhegységeket járni. Kiváló magyarországi teljesítménytúrás darabok.
A B kategória képviselői már Magyarországon nem kihasználható tudású lábbelik. Klasszikus könnyű alpi bakancsok. Robusztusabb talp, erős általában bőr felsőrész, kötelezően békanyelv-rendszer. Jól jelölt alpesi túraösvényekre tervezték őket. Itt már megjelenik az old-school (kívül-belül bőr) és a new-school (Gore-Tex, Sympatex) is. Mindenki másra esküszik, mi is. Legipek az old-school híve, én pedig a new-school pártján állok. Ez egy teljesen szubjektív dolog. Nem foglalok állást, döntsön mindenki maga.
Véleményem szerint a magashegyeket is járó outdoor életérzésű emberek számára a legjobban kihasználható kategória a B/C. Jó masszív lábbelik, vastag bőr felsőrésszel és a rossz minőségű hegyi terepekre tervezett erős, mély profilú talprésszel. Komoly bélésekkel (például Meindl MFS). Itt már alapkövetelmény a Vibram talp, a minimum 2,5 mm vastag bőr felsőrész (kivéve a legmodernebb kompozit anyagokkal épített bakancsok), a viszonylag vastagabb bélésanyag. Old-school és new-school itt is van, hasonlóan a B kategóriához, bár jellemzően itt a membránnal szerelt bakancsok vezetnek, hiszen ezek a bakancsok gyakorta kényszerülnek hegyi patakok vizébe, zuhogó esőbe, vizes fűbe. Viszonylag drágább árfekvésű darabok, hiszen a jobb minőségű bakancsok (főleg a Gore-Tex, vagy eVent, esetleg Sympatex, vagy CTX membránnal felszerelt new-school példányok) ötven-hetvenezer forint körüli árfekvéssel bírnak. Ekkora befektetésnek elsősorban intenzív magashegyi (ám nem hágóvasas) túrák (akár nehéz teherrel is), valamint komolyabb vadászat (téli-nyári természetesen) esetén van értelme. A legtöbb klasszikus hiker számára ajánlom. Igazi vadászbakancsok. Mi ezt a kategóriát választottuk…
A felsőbb kategória két csoportra osztható. A C-s bakancsok már nehezek a klasszikus hegymászásokhoz. Inkább mountaineer, mint hiker darabok (azért írom angolul, mert a magyar nem tesz különbséget a hegymászás két típusa között). Komoly járatlan gleccserutak, keményebb via ferraták (klettersteigek) járóinak optimálisak. Egy részük teljesen hágóvas kompatibilis, másik részük csak elől peremes, de általában ez már ritkább. Nagyon széles skálán mozognak a kívül-belül bőr Vibram Montagna, kézzel varrott talpú („double stitched”, vagy németül „echt zwiegenaht”) robusztus ultrakonzervatív daraboktól (Meindl Perfekt) a Millet Radikal-ig, mely modern, hi-tech anyagokból készül (szénszál, kevlár, Cordura, GTX). A kettő közötti nagyon széles választékkal.
A D kategória már nagyon specializált, igen nehéz és rendkívül robusztus darabokat jelent. A vastag talp, merev felsőrész, kötelező jelleggel hágóvas-kompatibilitás. Egyébként az anyagok a C-s bakancsokhoz hasonlóan széles skálán mozognak. Igényes, nehezen kihasználható, szűk elitnek készült darabok, melyekben óriási szakértelem a virtuóz kézművességgel társul, és ez meglátszik az árcédulákon is. Jégmászáshoz, úttalan magashegységekhez (akár hatezer méter fölé is), extrém nehéz gleccser terephez valók.
Miután kiválasztottuk a tevékenységeinkhez megfelelő kategóriájú lábbelit, érdemes a konkrét választáshoz pár tapasztalati úton szerzett kiegészítő információt figyelembe venni. Az első a méretezés.
Amikor bakancsot veszünk, nem utcai cipőt. Ez triviális, így nem is azon szempontok szerint kell válogatnunk, mint azoknál. Természetesen az A, esetleg néhány esetben az A/B kategóriában vannak olyan könnyű és puha lábbelik, melyek utcai cipőkhöz hasonlóan méretezhetők. Leginkább azonban viszonylag robusztus bakancsokkal van dolgunk, melyeknél általában (kivéve néhány nagyon finom rendszert, mint a Meindl MFS rendszerei) a lábbeli töri be a lábat és nem fordítva. Így nem mindegy, hogyan választunk. Saját tapasztalatom, hogy általában jóval nagyobb bakancsot érdemes venni, mint a lábunk, hiszen amikor (főleg teherrel megpakolva) meredek hegyi ösvényről ereszkedünk, kell hely a lábnak az előre mozgáshoz. A nem megfelelő választás komoly lábujj-fájdalmakat okozhat. Van egy jó módszer. A felpróbált bakancs sarkával egy lépcsőfokra álljunk fel, majd eresszük le az orr részt egy eggyel lentebbi lépcsőfokra (vagyis álljon a bakancsban előre legalább 45 fokban döntve a lábunk). Izegjünk-mozogjunk, figyeljünk a lábujjainkat. Amennyiben így előre ér-érnek, a bakancs kicsi, ha nem, akkor még mindig lehet nagy és pont jó is. Félméretenként haladjunk a pont kicsitől felfelé addig, ameddig már nem érnek ujjaink a bakancs orrához. Ekkor várjunk még egy kicsit, válasszunk olyat, mely az adott méretben a legkényelmesebb. Ehhez természetesen nem elég felvenni-levenni, hagyni kell kicsit felmelegedni.
Apró tippek: Kerüljük a sok darabból összevarrt bakancsokat, mert a varrások mentén elengedhet a cérna. Ezek általában kevésbé tartós darabok (a legjobbak egy-két darabból állnak, például Meindl Super Perfekt (D kat.)). A kategóriák között felfelé haladva egyre inkább preferáljuk a waxolható darabokat (természetesen a bőr felsőrészek között), mert az olajos bőr tartósabb és strapabíróbb, mint a nubuk, ráadásul jobban ápolhatóak. Kerüljük az olyan frekventált helyeken varrott bélésű darabokat, mint például a sarokrész (Achilles-ín tájék), vagy a bokacsont környéke. Kezeltessük esetleges lúdtalpunkat egy megfelelő talpbetéttel, mert nagy fájdalmakat okozhat a „csámpás” láb egy merev bakancsban. Mivel a bakancs nagyobb, mint a szükséges talpbetét (ez törvényszerű és így jó), ezért rögzítsük azt benne (inkább varrjuk, mint ragasszuk, mert a ragasztó nem eltüntethető és tönkreteszi az eredeti talpbetétet, amit egyébként mindig hagyjunk benne a bakancsban). Vastag zokni kötelező a próbálásnál is, az esetleges lúdtalp-betét nélkül nem is érdemes próbálni.
Aki nem biztos a dolgában, keressen fel e-mailben bátran (gearmag.info@gmail.com), ha tudunk, segítünk.
Az igazság az, hogy sokféle megközelítés létezik. Itt is van old-school, new-school, amerikai iskola, európai iskola és a többi… Mivel mi Európában élünk az európai iskolában gondolkodunk. Ennek alapjait a Meindl cég és néhány másik alpi székhelyű manufaktúra (Raichle, Lackner) fektette le. Igazából A-tól D-ig tartó skála néhány köztes állapottal egy meglehetősen jól használható beosztás, hiszen a felhasználás földrajzi környezete alapján képez kategóriákat, mely nekem különösen kedves gondolatmenet.
Az alapmodellek az A kategóriába tartoznak. Ezeket olyan szabadidős, mindennapi, vagy utazás közbeni tevékenységekre tervezett és készített könnyű lábbelik, melyek nem merészkednek a laza sétautak, kutyafuttatók vagy a városi parkok világánál messzebb. Leggyakrabban szövet, vagy hasított bőr anyagúak. Vízállóságuk mérsékelt, de impregnálással viszonylag jól karban tartható a lepergető-képességük. Általában vízálló-lélegző membránok nélkül készülnek, hiszen nem éri őket olyan igénybevétel, mely indokolná a membránok extra költségeit. Kényelmes, jól szellőző és kedvező árú darabok.
Az A kategóriát nem rögtön a B követi. A két csoport közötti fél kategória a A/B csoport. Ezek már igazi túradarabok, de nem komoly terepre. Talpuk, kiképzésük fő szempontja még mindig a kis tömeg és kényelem. Általában az ilyen cipőket, bakancsokat dombvidékekre, mindenképpen jelölt turistautakra ajánlom. Mivel már gyakran találkoznak vízzel, ezért a kategória komolyabb darabjai már különféle membránokkal is felszereltek, bár ezek általában nem a drágább Gore-Tex Footwear, vagy eVent, hanem olcsóbb anyagok. Ebbe a csoportba tartoznak a klasszikus mid-túracipők, melyekkel már évekig lehet a középhegységeket járni. Kiváló magyarországi teljesítménytúrás darabok.
A B kategória képviselői már Magyarországon nem kihasználható tudású lábbelik. Klasszikus könnyű alpi bakancsok. Robusztusabb talp, erős általában bőr felsőrész, kötelezően békanyelv-rendszer. Jól jelölt alpesi túraösvényekre tervezték őket. Itt már megjelenik az old-school (kívül-belül bőr) és a new-school (Gore-Tex, Sympatex) is. Mindenki másra esküszik, mi is. Legipek az old-school híve, én pedig a new-school pártján állok. Ez egy teljesen szubjektív dolog. Nem foglalok állást, döntsön mindenki maga.
Véleményem szerint a magashegyeket is járó outdoor életérzésű emberek számára a legjobban kihasználható kategória a B/C. Jó masszív lábbelik, vastag bőr felsőrésszel és a rossz minőségű hegyi terepekre tervezett erős, mély profilú talprésszel. Komoly bélésekkel (például Meindl MFS). Itt már alapkövetelmény a Vibram talp, a minimum 2,5 mm vastag bőr felsőrész (kivéve a legmodernebb kompozit anyagokkal épített bakancsok), a viszonylag vastagabb bélésanyag. Old-school és new-school itt is van, hasonlóan a B kategóriához, bár jellemzően itt a membránnal szerelt bakancsok vezetnek, hiszen ezek a bakancsok gyakorta kényszerülnek hegyi patakok vizébe, zuhogó esőbe, vizes fűbe. Viszonylag drágább árfekvésű darabok, hiszen a jobb minőségű bakancsok (főleg a Gore-Tex, vagy eVent, esetleg Sympatex, vagy CTX membránnal felszerelt new-school példányok) ötven-hetvenezer forint körüli árfekvéssel bírnak. Ekkora befektetésnek elsősorban intenzív magashegyi (ám nem hágóvasas) túrák (akár nehéz teherrel is), valamint komolyabb vadászat (téli-nyári természetesen) esetén van értelme. A legtöbb klasszikus hiker számára ajánlom. Igazi vadászbakancsok. Mi ezt a kategóriát választottuk…
A felsőbb kategória két csoportra osztható. A C-s bakancsok már nehezek a klasszikus hegymászásokhoz. Inkább mountaineer, mint hiker darabok (azért írom angolul, mert a magyar nem tesz különbséget a hegymászás két típusa között). Komoly járatlan gleccserutak, keményebb via ferraták (klettersteigek) járóinak optimálisak. Egy részük teljesen hágóvas kompatibilis, másik részük csak elől peremes, de általában ez már ritkább. Nagyon széles skálán mozognak a kívül-belül bőr Vibram Montagna, kézzel varrott talpú („double stitched”, vagy németül „echt zwiegenaht”) robusztus ultrakonzervatív daraboktól (Meindl Perfekt) a Millet Radikal-ig, mely modern, hi-tech anyagokból készül (szénszál, kevlár, Cordura, GTX). A kettő közötti nagyon széles választékkal.
A D kategória már nagyon specializált, igen nehéz és rendkívül robusztus darabokat jelent. A vastag talp, merev felsőrész, kötelező jelleggel hágóvas-kompatibilitás. Egyébként az anyagok a C-s bakancsokhoz hasonlóan széles skálán mozognak. Igényes, nehezen kihasználható, szűk elitnek készült darabok, melyekben óriási szakértelem a virtuóz kézművességgel társul, és ez meglátszik az árcédulákon is. Jégmászáshoz, úttalan magashegységekhez (akár hatezer méter fölé is), extrém nehéz gleccser terephez valók.
Miután kiválasztottuk a tevékenységeinkhez megfelelő kategóriájú lábbelit, érdemes a konkrét választáshoz pár tapasztalati úton szerzett kiegészítő információt figyelembe venni. Az első a méretezés.
Amikor bakancsot veszünk, nem utcai cipőt. Ez triviális, így nem is azon szempontok szerint kell válogatnunk, mint azoknál. Természetesen az A, esetleg néhány esetben az A/B kategóriában vannak olyan könnyű és puha lábbelik, melyek utcai cipőkhöz hasonlóan méretezhetők. Leginkább azonban viszonylag robusztus bakancsokkal van dolgunk, melyeknél általában (kivéve néhány nagyon finom rendszert, mint a Meindl MFS rendszerei) a lábbeli töri be a lábat és nem fordítva. Így nem mindegy, hogyan választunk. Saját tapasztalatom, hogy általában jóval nagyobb bakancsot érdemes venni, mint a lábunk, hiszen amikor (főleg teherrel megpakolva) meredek hegyi ösvényről ereszkedünk, kell hely a lábnak az előre mozgáshoz. A nem megfelelő választás komoly lábujj-fájdalmakat okozhat. Van egy jó módszer. A felpróbált bakancs sarkával egy lépcsőfokra álljunk fel, majd eresszük le az orr részt egy eggyel lentebbi lépcsőfokra (vagyis álljon a bakancsban előre legalább 45 fokban döntve a lábunk). Izegjünk-mozogjunk, figyeljünk a lábujjainkat. Amennyiben így előre ér-érnek, a bakancs kicsi, ha nem, akkor még mindig lehet nagy és pont jó is. Félméretenként haladjunk a pont kicsitől felfelé addig, ameddig már nem érnek ujjaink a bakancs orrához. Ekkor várjunk még egy kicsit, válasszunk olyat, mely az adott méretben a legkényelmesebb. Ehhez természetesen nem elég felvenni-levenni, hagyni kell kicsit felmelegedni.
Apró tippek: Kerüljük a sok darabból összevarrt bakancsokat, mert a varrások mentén elengedhet a cérna. Ezek általában kevésbé tartós darabok (a legjobbak egy-két darabból állnak, például Meindl Super Perfekt (D kat.)). A kategóriák között felfelé haladva egyre inkább preferáljuk a waxolható darabokat (természetesen a bőr felsőrészek között), mert az olajos bőr tartósabb és strapabíróbb, mint a nubuk, ráadásul jobban ápolhatóak. Kerüljük az olyan frekventált helyeken varrott bélésű darabokat, mint például a sarokrész (Achilles-ín tájék), vagy a bokacsont környéke. Kezeltessük esetleges lúdtalpunkat egy megfelelő talpbetéttel, mert nagy fájdalmakat okozhat a „csámpás” láb egy merev bakancsban. Mivel a bakancs nagyobb, mint a szükséges talpbetét (ez törvényszerű és így jó), ezért rögzítsük azt benne (inkább varrjuk, mint ragasszuk, mert a ragasztó nem eltüntethető és tönkreteszi az eredeti talpbetétet, amit egyébként mindig hagyjunk benne a bakancsban). Vastag zokni kötelező a próbálásnál is, az esetleges lúdtalp-betét nélkül nem is érdemes próbálni.
Aki nem biztos a dolgában, keressen fel e-mailben bátran (gearmag.info@gmail.com), ha tudunk, segítünk.
