TESZT: Millet Fjord Jacket

Kategória: FULL-ZIP MIDLAYER
Tevékenység: TÚRÁZÁS, VADÁSZAT, HEGYMÁSZÁS, ALL MOUNTAIN
Anyag: POLARTEC THERMAL PRO SWEATER KNIT, PONTETORTO TECNOSTRETCH
Tömeg: 539 gramm (saját mérés - XL)

Gyakorlatilag minden outdoor gyártónak vannak midlayer termékei. Alapvetően sokféle anyagból készülő cuccokat a magyarok gyakran igen tévesen polárnak nevezik. Szeretném előre leszögezni, hogy polárnak csak a Polartec anyagokból készített termékeket nevezhetjük. A többi hasonló, de nem a Polartec által gyártott anyag csak a fleece jelzőt használhatná elvileg (ilyenek például a méteráru boltokban kapható anyagok, de akár a Quechua Strathermic anyaga is). Ez viszont tényleg polár, majdnem teljesen. Merthogy mi van azokkal a darabokkal, melyek nem teljesen Polartec anyagból vannak?

A Millet egy igen jó francia cég. Meglehetősen komoly hardcore hegymászó cuccokat készítenek (például a számtalan Pro Shell mellett ott vannak a Radikal bakancsok). Van is hol komolyan kipróbálniuk termékeiket. Bár a marketingnél bizony ők sem a legszentebbek. Hogy is értem ezt? Hol kezdheti egy teszt a kötözködést, ha nem rögtön a névnél. Fjord dzseki. Vegyük csak számba a világ legismertebb fjordos helyeit: Norvégia, Új-Zéland déli szigete, Dél-Chile, Svalbard és Grönland. Csupa olyan hely, melyeken óceáni vagy sarkvidéki az éghajlat. Tehát vagy nagyon csapadékos (akár 2000 mm/év felett), vagy nagyon hideg. Szóval akkor most miért is jó egy Thermal Pro esőben vagy farkasordító hidegben? Na ugye. Bár már megint én vagyok szőrszálhasogató, hiszen végtére is hardshell és pehelykabát alá is fel lehet venni… Azt hiszem, hogy rájöttem a megoldásra. A mérnökök és a sportolók vért izzadva tartják a lépést az Arc'teryx-el, mire a marketingesek kezébe kerül a cucc, hogy formáljanak belőle terméket, addigra az összes természetbarát tájékozott ember elfogyott a cégnél. Kitalálnak valami olyan nevet, ami a hidegre utal, és még nem foglalt. :D Na így születhetnek ezek a nem túl találó nevek. Amúgy nemcsak a Millet rendelkezik rossz nomenklatúrával. Mentségükre szólva…

Az anyagválasztás tökéletes. A 288 grammos négyzetméterenkénti anyagtömegű (300-as) Polartec Thermal Pro Sweater Knit a midlayer maga. Nagyon finom mikrostrukturált szerkezete van. A hosszú és rövid szálacskák tervszerűen úgy lettek kialakítva, hogy a hosszúak a szelet tartsák kint (ez mondjuk eléggé relatív), a rövidek a meleget bent. Jól is működik, főleg frissen (mosás után) amikor még bolyhosak a szálak. Apropó bolyhosság. Tapasztalatból tudom, hogy az anyag bolyhosodásra hajlamos a mosások és az idő előrehaladtával. Valójában azonban a kifejezetten szélálló fleece anyagok kivételével (Polartec Windbloc, Gore Windstopper Technical Fleece, CTX Air) nem szabad ezektől csodát várni…

A Thermal Pro feladata hivatalosan: héjkabát alá szigetelőrétegnek, nem túl hidegre (tapasztalatom szerint aláöltözettel és héjjal nagyjából -2 celsius fokig), vagy száraz hűvös időre magában, de mindenképpen aláöltözettel (7-8 fokig mozgásban jól bizonyított a Mecsek 1000-en, amíg meg nem álltunk). Ezt a funkcióját rendesen be is tölti. Nagyon sokat tud az anyag, ez tény. A Millet tervezői is kitettek magukért. Nagy ötlet, hogy a mozgó részeken (hónalj, oldalelemek, karok belső oldala) Tecnostretch (Pontetorto) anyagból készült betétek vannak Thermal Pro helyett. Miért jó ez? Mert ezeken a helyeken az emberi test a legkevésbé hideg-érzékeny, ellenben a legtöbbet mozog hegyen végzett aktivitások közepette. A Tecnostretch pedig jól szigetel, de mint az a nevében is benne van, elasztikus is egyben (szép magyar szóval: sztreccses). A tesztben emiatt kiválóan szerepelt, mert mindamellett, hogy melegen tart, nem korlátoz a mozgásban és egyszerűen frenetikusan szellőzik. Megfelelő aláöltözettel (Polartec révén ajánlatom a Polartec Power Dry, vagy a Polartec Power Stretch, bár én Equarea és Pontetorto X-Static anyagokkal próbáltam) egyszerűen nagyon túl kell öltözni az adott aktivitásnál ahhoz, hogy megizzadjunk benne. Amire kitalálták, hiszen a melegen tartás nemcsak a nyers szigetelést jelenti, hanem azt is hogy az izzadtság könnyen távozzon a rendszerből, mert ha belül halmozódik fel az a párolgás endoterm hatása miatt a rendszerből hőt von el. Tehát elkezdünk fázni. Az izzadság-transzfer nemcsak a héjkabátoknál fontos szempont, hiszen a párának el kell jutnia a héjkabátig. Erről azonban gyakran megfeledkezünk.

A részletei szintén méltóak a nagy alpesi tradícióhoz. Két oldalsó zseb cipzárral (YKK), belül finom (szinte az Arc’teryx által használt hálós és selymes tapintású béléssel egyforma) hálóval. A szuper fő cipzár rezzenéstelenül jár, pedig nem is YKK, hanem Salmi. Ami viszont a kabát legjobban tetsző része, az a cipzárkocsit húzó kis zsinór végére sütött Millet logós gumi fogantyú, mely finom puha mégis tartós. Egyszerűen verhetetlen, főleg ebben a mai csomózzuk a vékonyka szolgakötél végét időszakban. Nagyon finom, pedig nem drága, de ezektől érzi az alpinista, hogy odafigyelnek rá. Próbáltatok már dermedten didergő és sziklatépte ujjakkal, vagy egy komolyabb kesztyűben cipzárt húzni? Ez látjátok igenis fontos! A dereka szűkíthető, zsebből. Inkább azt ajánlom, állítsátok be egyszer és maradjon úgy. Nem az a könnyed beállíthatóságot lehetővé tevő típus, de így legalább nem lóg ki a zsinór. A Millet logó és felirat természetesen hímezve van. Hófehérrel.

Verdikt: A polár négy színben kapható: pirosban, feketében, világos- és sötétbarnában. Ez utóbbi járt nálunk. Esztétikuma maximális, bár ez nyílván ízlés kérdése. Az ára 25 ezer forint körül van. Nálunk a tízpróbásoknál találni olykor-olykor. Minősége páratlan, funkciója jó, esztétikuma szintén jeles. Kicsit drága, de ebben a kategóriában ez nem túlzás (például MHW Monkey Man Jacket az MHW forgalmazóknál bőven harminc felett van, mondjuk az igaz, hogy az Monkey Phur és nem Sweater Knit).

MAGAZIN: Hogyan válasszunk outdoor lábbelit?

A hegymászó, túrázó, vagy green-outdoor (horgászat, vadászat és társaik) művelő legfontosabb felszerelése a lábbelije. Bárhová is merészkedik, a lábbeli az (amennyiben megfelelően választották ki), melynek feladata megőrizni az élvezetes perceket, a biztonságos pillanatokat és a száraz zoknikat. Egyszóval tisztább, szárazabb és biztonságosabb érzést nyújt…

Az igazság az, hogy sokféle megközelítés létezik. Itt is van old-school, new-school, amerikai iskola, európai iskola és a többi… Mivel mi Európában élünk az európai iskolában gondolkodunk. Ennek alapjait a Meindl cég és néhány másik alpi székhelyű manufaktúra (Raichle, Lackner) fektette le. Igazából A-tól D-ig tartó skála néhány köztes állapottal egy meglehetősen jól használható beosztás, hiszen a felhasználás földrajzi környezete alapján képez kategóriákat, mely nekem különösen kedves gondolatmenet.

Az alapmodellek az A kategóriába tartoznak. Ezeket olyan szabadidős, mindennapi, vagy utazás közbeni tevékenységekre tervezett és készített könnyű lábbelik, melyek nem merészkednek a laza sétautak, kutyafuttatók vagy a városi parkok világánál messzebb. Leggyakrabban szövet, vagy hasított bőr anyagúak. Vízállóságuk mérsékelt, de impregnálással viszonylag jól karban tartható a lepergető-képességük. Általában vízálló-lélegző membránok nélkül készülnek, hiszen nem éri őket olyan igénybevétel, mely indokolná a membránok extra költségeit. Kényelmes, jól szellőző és kedvező árú darabok.

Az A kategóriát nem rögtön a B követi. A két csoport közötti fél kategória a A/B csoport. Ezek már igazi túradarabok, de nem komoly terepre. Talpuk, kiképzésük fő szempontja még mindig a kis tömeg és kényelem. Általában az ilyen cipőket, bakancsokat dombvidékekre, mindenképpen jelölt turistautakra ajánlom. Mivel már gyakran találkoznak vízzel, ezért a kategória komolyabb darabjai már különféle membránokkal is felszereltek, bár ezek általában nem a drágább Gore-Tex Footwear, vagy eVent, hanem olcsóbb anyagok. Ebbe a csoportba tartoznak a klasszikus mid-túracipők, melyekkel már évekig lehet a középhegységeket járni. Kiváló magyarországi teljesítménytúrás darabok.

A B kategória képviselői már Magyarországon nem kihasználható tudású lábbelik. Klasszikus könnyű alpi bakancsok. Robusztusabb talp, erős általában bőr felsőrész, kötelezően békanyelv-rendszer. Jól jelölt alpesi túraösvényekre tervezték őket. Itt már megjelenik az old-school (kívül-belül bőr) és a new-school (Gore-Tex, Sympatex) is. Mindenki másra esküszik, mi is. Legipek az old-school híve, én pedig a new-school pártján állok. Ez egy teljesen szubjektív dolog. Nem foglalok állást, döntsön mindenki maga.

Véleményem szerint a magashegyeket is járó outdoor életérzésű emberek számára a legjobban kihasználható kategória a B/C. Jó masszív lábbelik, vastag bőr felsőrésszel és a rossz minőségű hegyi terepekre tervezett erős, mély profilú talprésszel. Komoly bélésekkel (például Meindl MFS). Itt már alapkövetelmény a Vibram talp, a minimum 2,5 mm vastag bőr felsőrész (kivéve a legmodernebb kompozit anyagokkal épített bakancsok), a viszonylag vastagabb bélésanyag. Old-school és new-school itt is van, hasonlóan a B kategóriához, bár jellemzően itt a membránnal szerelt bakancsok vezetnek, hiszen ezek a bakancsok gyakorta kényszerülnek hegyi patakok vizébe, zuhogó esőbe, vizes fűbe. Viszonylag drágább árfekvésű darabok, hiszen a jobb minőségű bakancsok (főleg a Gore-Tex, vagy eVent, esetleg Sympatex, vagy CTX membránnal felszerelt new-school példányok) ötven-hetvenezer forint körüli árfekvéssel bírnak. Ekkora befektetésnek elsősorban intenzív magashegyi (ám nem hágóvasas) túrák (akár nehéz teherrel is), valamint komolyabb vadászat (téli-nyári természetesen) esetén van értelme. A legtöbb klasszikus hiker számára ajánlom. Igazi vadászbakancsok. Mi ezt a kategóriát választottuk…

A felsőbb kategória két csoportra osztható. A C-s bakancsok már nehezek a klasszikus hegymászásokhoz. Inkább mountaineer, mint hiker darabok (azért írom angolul, mert a magyar nem tesz különbséget a hegymászás két típusa között). Komoly járatlan gleccserutak, keményebb via ferraták (klettersteigek) járóinak optimálisak. Egy részük teljesen hágóvas kompatibilis, másik részük csak elől peremes, de általában ez már ritkább. Nagyon széles skálán mozognak a kívül-belül bőr Vibram Montagna, kézzel varrott talpú („double stitched”, vagy németül „echt zwiegenaht”) robusztus ultrakonzervatív daraboktól (Meindl Perfekt) a Millet Radikal-ig, mely modern, hi-tech anyagokból készül (szénszál, kevlár, Cordura, GTX). A kettő közötti nagyon széles választékkal.

A D kategória már nagyon specializált, igen nehéz és rendkívül robusztus darabokat jelent. A vastag talp, merev felsőrész, kötelező jelleggel hágóvas-kompatibilitás. Egyébként az anyagok a C-s bakancsokhoz hasonlóan széles skálán mozognak. Igényes, nehezen kihasználható, szűk elitnek készült darabok, melyekben óriási szakértelem a virtuóz kézművességgel társul, és ez meglátszik az árcédulákon is. Jégmászáshoz, úttalan magashegységekhez (akár hatezer méter fölé is), extrém nehéz gleccser terephez valók.

Miután kiválasztottuk a tevékenységeinkhez megfelelő kategóriájú lábbelit, érdemes a konkrét választáshoz pár tapasztalati úton szerzett kiegészítő információt figyelembe venni. Az első a méretezés.

Amikor bakancsot veszünk, nem utcai cipőt. Ez triviális, így nem is azon szempontok szerint kell válogatnunk, mint azoknál. Természetesen az A, esetleg néhány esetben az A/B kategóriában vannak olyan könnyű és puha lábbelik, melyek utcai cipőkhöz hasonlóan méretezhetők. Leginkább azonban viszonylag robusztus bakancsokkal van dolgunk, melyeknél általában (kivéve néhány nagyon finom rendszert, mint a Meindl MFS rendszerei) a lábbeli töri be a lábat és nem fordítva. Így nem mindegy, hogyan választunk. Saját tapasztalatom, hogy általában jóval nagyobb bakancsot érdemes venni, mint a lábunk, hiszen amikor (főleg teherrel megpakolva) meredek hegyi ösvényről ereszkedünk, kell hely a lábnak az előre mozgáshoz. A nem megfelelő választás komoly lábujj-fájdalmakat okozhat. Van egy jó módszer. A felpróbált bakancs sarkával egy lépcsőfokra álljunk fel, majd eresszük le az orr részt egy eggyel lentebbi lépcsőfokra (vagyis álljon a bakancsban előre legalább 45 fokban döntve a lábunk). Izegjünk-mozogjunk, figyeljünk a lábujjainkat. Amennyiben így előre ér-érnek, a bakancs kicsi, ha nem, akkor még mindig lehet nagy és pont jó is. Félméretenként haladjunk a pont kicsitől felfelé addig, ameddig már nem érnek ujjaink a bakancs orrához. Ekkor várjunk még egy kicsit, válasszunk olyat, mely az adott méretben a legkényelmesebb. Ehhez természetesen nem elég felvenni-levenni, hagyni kell kicsit felmelegedni.

Apró tippek: Kerüljük a sok darabból összevarrt bakancsokat, mert a varrások mentén elengedhet a cérna. Ezek általában kevésbé tartós darabok (a legjobbak egy-két darabból állnak, például Meindl Super Perfekt (D kat.)). A kategóriák között felfelé haladva egyre inkább preferáljuk a waxolható darabokat (természetesen a bőr felsőrészek között), mert az olajos bőr tartósabb és strapabíróbb, mint a nubuk, ráadásul jobban ápolhatóak. Kerüljük az olyan frekventált helyeken varrott bélésű darabokat, mint például a sarokrész (Achilles-ín tájék), vagy a bokacsont környéke. Kezeltessük esetleges lúdtalpunkat egy megfelelő talpbetéttel, mert nagy fájdalmakat okozhat a „csámpás” láb egy merev bakancsban. Mivel a bakancs nagyobb, mint a szükséges talpbetét (ez törvényszerű és így jó), ezért rögzítsük azt benne (inkább varrjuk, mint ragasszuk, mert a ragasztó nem eltüntethető és tönkreteszi az eredeti talpbetétet, amit egyébként mindig hagyjunk benne a bakancsban). Vastag zokni kötelező a próbálásnál is, az esetleges lúdtalp-betét nélkül nem is érdemes próbálni.

Aki nem biztos a dolgában, keressen fel e-mailben bátran (gearmag.info@gmail.com), ha tudunk, segítünk.