TESZT: Millet Fjord Jacket

Kategória: FULL-ZIP MIDLAYER
Tevékenység: TÚRÁZÁS, VADÁSZAT, HEGYMÁSZÁS, ALL MOUNTAIN
Anyag: POLARTEC THERMAL PRO SWEATER KNIT, PONTETORTO TECNOSTRETCH
Tömeg: 539 gramm (saját mérés - XL)

Gyakorlatilag minden outdoor gyártónak vannak midlayer termékei. Alapvetően sokféle anyagból készülő cuccokat a magyarok gyakran igen tévesen polárnak nevezik. Szeretném előre leszögezni, hogy polárnak csak a Polartec anyagokból készített termékeket nevezhetjük. A többi hasonló, de nem a Polartec által gyártott anyag csak a fleece jelzőt használhatná elvileg (ilyenek például a méteráru boltokban kapható anyagok, de akár a Quechua Strathermic anyaga is). Ez viszont tényleg polár, majdnem teljesen. Merthogy mi van azokkal a darabokkal, melyek nem teljesen Polartec anyagból vannak?

A Millet egy igen jó francia cég. Meglehetősen komoly hardcore hegymászó cuccokat készítenek (például a számtalan Pro Shell mellett ott vannak a Radikal bakancsok). Van is hol komolyan kipróbálniuk termékeiket. Bár a marketingnél bizony ők sem a legszentebbek. Hogy is értem ezt? Hol kezdheti egy teszt a kötözködést, ha nem rögtön a névnél. Fjord dzseki. Vegyük csak számba a világ legismertebb fjordos helyeit: Norvégia, Új-Zéland déli szigete, Dél-Chile, Svalbard és Grönland. Csupa olyan hely, melyeken óceáni vagy sarkvidéki az éghajlat. Tehát vagy nagyon csapadékos (akár 2000 mm/év felett), vagy nagyon hideg. Szóval akkor most miért is jó egy Thermal Pro esőben vagy farkasordító hidegben? Na ugye. Bár már megint én vagyok szőrszálhasogató, hiszen végtére is hardshell és pehelykabát alá is fel lehet venni… Azt hiszem, hogy rájöttem a megoldásra. A mérnökök és a sportolók vért izzadva tartják a lépést az Arc'teryx-el, mire a marketingesek kezébe kerül a cucc, hogy formáljanak belőle terméket, addigra az összes természetbarát tájékozott ember elfogyott a cégnél. Kitalálnak valami olyan nevet, ami a hidegre utal, és még nem foglalt. :D Na így születhetnek ezek a nem túl találó nevek. Amúgy nemcsak a Millet rendelkezik rossz nomenklatúrával. Mentségükre szólva…

Az anyagválasztás tökéletes. A 288 grammos négyzetméterenkénti anyagtömegű (300-as) Polartec Thermal Pro Sweater Knit a midlayer maga. Nagyon finom mikrostrukturált szerkezete van. A hosszú és rövid szálacskák tervszerűen úgy lettek kialakítva, hogy a hosszúak a szelet tartsák kint (ez mondjuk eléggé relatív), a rövidek a meleget bent. Jól is működik, főleg frissen (mosás után) amikor még bolyhosak a szálak. Apropó bolyhosság. Tapasztalatból tudom, hogy az anyag bolyhosodásra hajlamos a mosások és az idő előrehaladtával. Valójában azonban a kifejezetten szélálló fleece anyagok kivételével (Polartec Windbloc, Gore Windstopper Technical Fleece, CTX Air) nem szabad ezektől csodát várni…

A Thermal Pro feladata hivatalosan: héjkabát alá szigetelőrétegnek, nem túl hidegre (tapasztalatom szerint aláöltözettel és héjjal nagyjából -2 celsius fokig), vagy száraz hűvös időre magában, de mindenképpen aláöltözettel (7-8 fokig mozgásban jól bizonyított a Mecsek 1000-en, amíg meg nem álltunk). Ezt a funkcióját rendesen be is tölti. Nagyon sokat tud az anyag, ez tény. A Millet tervezői is kitettek magukért. Nagy ötlet, hogy a mozgó részeken (hónalj, oldalelemek, karok belső oldala) Tecnostretch (Pontetorto) anyagból készült betétek vannak Thermal Pro helyett. Miért jó ez? Mert ezeken a helyeken az emberi test a legkevésbé hideg-érzékeny, ellenben a legtöbbet mozog hegyen végzett aktivitások közepette. A Tecnostretch pedig jól szigetel, de mint az a nevében is benne van, elasztikus is egyben (szép magyar szóval: sztreccses). A tesztben emiatt kiválóan szerepelt, mert mindamellett, hogy melegen tart, nem korlátoz a mozgásban és egyszerűen frenetikusan szellőzik. Megfelelő aláöltözettel (Polartec révén ajánlatom a Polartec Power Dry, vagy a Polartec Power Stretch, bár én Equarea és Pontetorto X-Static anyagokkal próbáltam) egyszerűen nagyon túl kell öltözni az adott aktivitásnál ahhoz, hogy megizzadjunk benne. Amire kitalálták, hiszen a melegen tartás nemcsak a nyers szigetelést jelenti, hanem azt is hogy az izzadtság könnyen távozzon a rendszerből, mert ha belül halmozódik fel az a párolgás endoterm hatása miatt a rendszerből hőt von el. Tehát elkezdünk fázni. Az izzadság-transzfer nemcsak a héjkabátoknál fontos szempont, hiszen a párának el kell jutnia a héjkabátig. Erről azonban gyakran megfeledkezünk.

A részletei szintén méltóak a nagy alpesi tradícióhoz. Két oldalsó zseb cipzárral (YKK), belül finom (szinte az Arc’teryx által használt hálós és selymes tapintású béléssel egyforma) hálóval. A szuper fő cipzár rezzenéstelenül jár, pedig nem is YKK, hanem Salmi. Ami viszont a kabát legjobban tetsző része, az a cipzárkocsit húzó kis zsinór végére sütött Millet logós gumi fogantyú, mely finom puha mégis tartós. Egyszerűen verhetetlen, főleg ebben a mai csomózzuk a vékonyka szolgakötél végét időszakban. Nagyon finom, pedig nem drága, de ezektől érzi az alpinista, hogy odafigyelnek rá. Próbáltatok már dermedten didergő és sziklatépte ujjakkal, vagy egy komolyabb kesztyűben cipzárt húzni? Ez látjátok igenis fontos! A dereka szűkíthető, zsebből. Inkább azt ajánlom, állítsátok be egyszer és maradjon úgy. Nem az a könnyed beállíthatóságot lehetővé tevő típus, de így legalább nem lóg ki a zsinór. A Millet logó és felirat természetesen hímezve van. Hófehérrel.

Verdikt: A polár négy színben kapható: pirosban, feketében, világos- és sötétbarnában. Ez utóbbi járt nálunk. Esztétikuma maximális, bár ez nyílván ízlés kérdése. Az ára 25 ezer forint körül van. Nálunk a tízpróbásoknál találni olykor-olykor. Minősége páratlan, funkciója jó, esztétikuma szintén jeles. Kicsit drága, de ebben a kategóriában ez nem túlzás (például MHW Monkey Man Jacket az MHW forgalmazóknál bőven harminc felett van, mondjuk az igaz, hogy az Monkey Phur és nem Sweater Knit).

TESZT: Laksen Ranger GTX kesztyű

Igazából a dán Laksen egy nagyon komoly márka, csak nálunk inkább a vadászok ismerik. Durva és erős Gore-Tex cuccaiban még esőáztatta, sűrű bozótosban is nyugodtan lehet cserkelni, nem esik baja a kabátnak, nadrágnak. Amúgy mindenkinek ajánlom figyelmébe a vadászcuccokat, mert azok tartósságához nem férhet kétség (mondjuk a tömeg náluk nem igazán szempont).

A Made In Europe cuccokat imádom (ez lengyel gyártmány), mert egyszerűen látszik rajtuk. Ez a filozófia teljesen más, mint az amerikai. Ugyanis, nincs igazán fleece-kesztyű az outdoor piacon ezen kívül, melyet Gore-Tex membránnal varrtak. Ez egyszerű Gore-Tex, semmi XCR, csak egy jó kis ePTFE membrán, szabadon felfüggesztve a külső fleece-réteg és a belső liner közé. Amúgy mindkét réteg, mármint az ePTFE-n kívül poliészter alapanyagú. Ez jó, mert az nagyon jól vezeti az izzadságot. Alapjában véve a kesztyű téli, mert vastag. Tömött 300-as fleece-ből készült. A tenyerén méhsejt-mintás poliuretán megerősítés van a jobb tapadás (fegyverfogás?) érdekében. A belső réteg finom, softshell-szerű csuklóval kezdődik (ez is poliészter). Ennek szerepe, hogy a csuklórészt is jól zárja a szél elől. Igazából jó konstrukció, csak mivel nem laminált a három réteg, néha elcsúsznak egymáson, némi után állítást igényelve (nem annyira idegesítő, mint amilyennek hangzik, mert a jelenség ritkán okoz igazából gondot). Anyaga (poliészter fleece) miatt tartóssága nem mérhető a bőréhez, de ez nem is egy jégmászó-kesztyű. Amúgy, mint a legtöbb kesztyű, ez is ebben az egy színben elérhető…

A teszten jól szerepelt. Esőben, melegben is kiválóan lélegzik, a tenyér (és persze a kézfej többi része is) száraz marad benne. Mindemellett hidegben nagyon meleg. Ez nagyon fontos szempont, mert először innen kezdi elvonni a szervezet a vért a hipotermia esetén, vagyis szinte itt a legfontosabb a jó lélegzőképesség. Nem véletlenül a kéz és lábujjak kezdenek először elfagyni. Vízállósága kiváló, hiszen csuklóig vízbe lehet vele nyúlni beázás nélkül (a képen egy esővízzel teli hordóban látható), mindemellett hosszú percekig melegen tartotta a fagypont körüli vízben a kezemet (mielőtt a próbát elvégeztük, ki kellett szedni a hordóból a jéghártyát). Ebből kifolyólag esőben és főleg hóban sem jön zavarba. Hólapátolás, hógolyózás, túrabotos téli túra. Mindenben helytállt. Hónapok használata után sem látszik rajta semmi, olyan, mint amikor megvettem, épp csak a címkék nincsenek rajta. Az egyetlen igazi gond vele, hogy rettenetesen lassan szárad a külső anyaga (a tesztpéldány a teljes merítést követően fűtött helyiségben több mint tizenkét óra alatt száradt meg teljesen), mely sátorozáskor lehet nagyobb baj, hiszen hosszabb idő alatt beposhadhat a kesztyű, mely a lélegző-képességnek, a tartósságnak és membránnak sem tesz jót. Mondjuk szerintem kezünkön valamivel gyorsabban megszárad. Bár ennek a tizenkét órának a fele sem kevés…

Verdikt: A vadászmárkák nem engedik/engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy egy tehetős és igényes vásárló (mert az átlagos Laksen vevő vadászik, ami ugye nem olcsó hobbi) nem kap a pénzéért megfelelő terméket, megfelelő körítéssel. A Laksen katalógusa kemény kötésű szépen fényképezett és nagyon komoly darab (van olyan komoly, mint egy jobb szakácskönyv :D), ellenben néhány itthon is kapható csúcsmárka (pl.: MHW 2008-2009) katalógusával, melyekből legtöbbször még a képeket is kispórolják, egyszerűen rajzokkal illusztrálják az egyes cuccokat, ami azért elég vicces, ha százezer forintos technikai cuccokról van szó. Itt ez a pénz 9.990 forint (Szombathelyen az ország egyik legjobb, ha nem a legjobb vadászboltjában). Megéri, mert nem veszik a vásárlót semmibe, ráadásul nagyon jó és minőségi terméket kapunk ezért. Nekem bejön, téli útjaimhoz mindig viszem. Kiváló darab. Aki ügyes, bekötheti benne a vízálló bakancsát a patakban...

ELSŐ BLIKK: The North Face All Terrain Jacket

Kategória: vízálló-lélegző backcountry shell
Tevékenység: túrázás, hegymászás, vadászat, horgászat
Külső anyag: 75D 4.2 oz/yd2 100% polyester plain weave
Laminátum: Gore-Tex 2L (korábbi Classic, ma Performance Shell)
Tömeg (L): 605 gramm (saját mérés)
Vízállóság: 28.000 mm (40+ PSI)
Lélegzőképesség: RET 5,5

Régóta elhatároztam, hogy adok egy lehetőséget, kiköszörülni a csorbát, vagy éppen végleg elásni magamban a Gore-Tex ruházati technológiát. Mivel a korábban tesztelt Mountain Hardware Typhoon Jacket (nem is értem miért :D) nem lett a kedvencem, így mindenképpen szükségem volt egy normális tudású vízálló-lélegző kabátra. Gondoltam várok egy kicsit, körüljárom a témát, de nem szántam sok pénzt rá, mert az előzővel is bajom volt. Nem mindig a drága dolgok a jók. Aztán egyik nap csak úgy, betértem egy boltba és véletlenül pont a méretemben volt egy TNF GTX kabát, féláron…

Mivel alapból egy TNF Resolve Jacket (2L HyVent) volt a tervben, melynek női változatát éppen tartóstesztnek vetjük alá (később még hallani fogtok róla), ráadásul ugyanebben a Taupe Green (nagyjából az a szép vadászzöld) névre keresztelt színben, hát valahogy nem haboztam sokat (így pont egy árban volt a kettő). Féltem, hogy nem eredeti, hiszen a TNF-et sokat hamisítják… Gyanús volt az árcédula, hiszen ugyanattól a bolthálózattól vettem, mint az MHW Typhoon-t. Így megnéztem a gyári kódlapot, ami elárulta, hogy ez a kabát 2006-os gyártmány. Ez beigazolta a nem Performance Shell gyári hímzés által keltett gyanúmat (hiszen a Performance Shell – Paclite Shell – Pro Shell 2007-ben váltotta le a korábbi Classic – XCR párost). Legalább le van árazva, gondoltam, és beleugrottam… Nem bántam meg. Az eredeti 43.990 forintos árat is simán megéri, hiszen az ilyen minőségi külső anyagból készített Performance Shell kabátok 60.000 forinttól indulnak, de vannak Performance Shellek közel százezerért is. Mivel az eredeti ár feléért jutottam hozzá, utólag sem kötöttem rossz boltot.

Nem tudom, miért kerül ez a kabát listaáron is csak ennyibe (talán, mert ugyan még lehet Európában kapni, de Amerikában már kifutott modell). Anyaga a TNF egyik csúcs alpinkabátjával, a Mountain Guide dzsekivel azonos (75D 4.2 oz/yd2 100% polyester plain weave, Gore-Tex Performance Shell, természetesen varratok 100%-ig szalagozva-hegesztve), pontosabban csak annak abráziónak kitett részein, mert az amúgy vékonyabb többségi anyagból készül (75D 3.2 oz/yd², Gore-Tex Performance Shell). Így a tartóssága nem kétséges. Hallottam olyanról, aki sok éve rendszeresen használja ezt a kabátot és vett még egyet, mert kifutó modell, hogy ha már a másik megadja magát, legyen belőle még egy. A mai gyártókra nem jellemző az a ’90-es évekbeli minőségre törekvés, de ez egy üdítő kivétel. Egyébként nagyon szép a szövet felülete (selymes és matt fényű), nem technikai, mintsem inkább luxusérzést ad, pedig látszatra is adja azt a tartósságot, melyet tud is a valóságban. Bár mivel nem nylon, a gyűrődések sokáig megmaradnak rajta. A Gore-Tex a Paclite-incidens óta nálam már önmagában nem jelent garanciát, de a tesztek komoly természetes körülmények között adtak igazat a Gore ígéretének, miszerint „Garantáltan szárazon tart.” Órákig sétáltam, futottam nagyon erős esőben (legalább 25 mm/óra) és hidegben (4 °C, 15 km/h északi szél) egy szál világosszürke hosszú ujjú pamutpólóban a kabát alatt. El akartam azt a pontot érni, amikor már láthatóan nem a DWR dolgozik a kabát alá (ez akkor következik be, amikor szignifikánsan csökken a lepergetés mértéke és a külső anyag szemmel láthatóan átnedvesedik). Amikor ez a vállakon nagyobb területen megvolt, éppen visszaértem a városba, ahol mintegy slusszpoén gyanánt találtam egy tíz méter magas épületet, melynek lyukas volt az ereszcsatornája. Olyan magasból szinte ömlött a víz, annyira intenzíven, hogy így eső nem esik. Nem törődve azzal, hogy mit gondolnak rólam, szépen beálltam alá (mindent az olvasókért :D) jónéhány percre. Utána negyed óráig csengett a fülem, annyira kopogott a vállamon és a fejemen a vízcseppek hada. Végül pár perc kocogás hazáig. Az eredmények visszahozták a hitemet a Gore-Tex membránban. Amikor sétáltam (ismétlem, egy póló négy fok, szél) egyáltalán nem fáztam (0 CFM szélállóság), amikor futottam, egyáltalán nem izzadtam meg, és ami a legfontosabb teljesen száraz maradtam belül, pedig a pamutpóló minden nedvességet kegyetlenül jelez, akár kintről, akár bentről jött. A második felvonást abban a kellemes karácsonyi zivatarban produkálta Szombathelyen, amely már magában is kuriózumnak számít. A gyenge jégesőben (:D) ugyanazt hozta, mint korábban. Háromnegyed óra ténfergés a zuhogó esőben, orkán erejű szélben (megintcsak pamutpólóban alatta) és hát semmi. Ez a kabát bombabiztos. Ami csapadéknak nevezhető, mindent ki fog bírni. Nincs kétségem afelől, hogy ez az anyag évekig fog majd szolgálni, magashegyi kalandjaimon ugyanúgy, mint városi hétköznapjaimban.

A szabása sajnos nem tökéletes. Jó rajta minden, de nekem az L-es, bár pont jó méretben, hasban néha felcsúszik, mintha hatalmas sörhasam lenne (pedig csak kicsi van). Leggyakrabban akkor, amikor zsebre teszem a kezem, és ezen az sem segít, ha a legszorosabbra húzom a derekát. Emiatt gyakorta kerül sor a kabát igazítására, így a DWR hamar kopásnak indul az érintett részeken a bőr zsírossága miatt (mandzsettákon és a derékrész két szélén, ahogy az a viharban készült képen is látható), ám ez nem jelent a gyakorlatban semmilyen problémát a vízállóság terén. A zsebek száma három. Ebből kettő van kint, a szokásos handwarmer státuszban, egy pedig belül, a derékrész bal oldalán (szabvány turistatérkép méret, cipzárral). Kicsit kevés, de igazából csak egy belső kulacstartó zseb hiányzik, azokhoz a gyors és könnyűsúlyú csúcstámadásokhoz, melyeket Szücsi is annyira szeret (Ojstrica, Grintovec és társaik). Ezt egyébként a könnyebb és gyengébb anyagból készült, de ugyanígy 2L Performance Shell TNF Mountain Light dzseki szabása tudja, az jobban tetszik, ez meg többet bír. Nekem így is jó. Hónaljszellőző nincs rajta, de a teszt alapján nem is kell, ellenben a Typhoon-al melyre kellett és nem sokat tudott javítani a helyzeten. Egyébként a zsebek szép nagy flapnikkal vannak az esőtől védve, így lehúzva akár szellőzőként is funkcionálhatnak, amolyan „core vent” jelleggel. A kapucnija nagy és ésszerűen egyszerű, bár a simléder merevítését teljes hosszban végigvihették volna, mert így hajlamos az elcsúszásra. Gallérrá csomagolható, vagyis inkább a gallérba (és ott jól is melegít, köszönhetően a fleece gallérbélésnek). A bélése főként háló, az ujjakban és a derékrész alsó 25 centiméterén, pedig selymes és finom nylon tafetta. A fő cipzár normális YKK Vislon, melyet két egymást fedő flapni takar, és szépen visszahajtott perem tart egyben, azon a teljes hosszon végigfutó (!) tépőzáron kívül, melynek adnék valami picike díjat. A csomagmérete nem mérhető a Paclite-hoz, de bármilyen hagyományos esőkabáttal felveszi a versenyt. Nem durván tömörítve nagyjából 25x15x8 centisre lehet öszzehajtani. Vagyis elvileg a saját belső zsebébe lehet hajtogatni, mely nem csak ígéret, tényleg belemegy.

Van egy olyan extra adottsága, melynek alapelvét nagyon megkedveltem. Sok olyan TNF kabát van, melyek TriClimate néven futnak. Ezek 3-in1 kabátok, vagyis becipzárazható béléssel együtt árulják. Nekem ez nem gyere be… Az viszont igen, hogy egy sima héjkabátba beletesznek egy Zip-In Compatible névre keresztelt rendszert, amely egy plusz cipzár, ahová ha akarjuk, és amilyet mi akarunk (na ez itt a kulcsmomentum) belső kiegészítőket is becipzárazhatunk. Így tökéletesebben fog együtt mozogni a kabát a béléssel, nem csúszik fel mászáskor sem. Az ide applikálható bélések rendkívül sokfélék. A különféle fleecektől (melyek között Polartec is van szép számmal), a bélelt (mindenféle pehely és PrimaLoft) darabokon át sokféle kabát és mellény van a listán. Természetesen a nem kompatibilis darabokkal is tökéletesen együtthordható.

Verdikt: Igaz, hogy feltehetően hamarosan kifutó modell lesz itt is, de sokféle The North Face Performance Shell van hasonló poliészter külső anyaggal. Így lehet válogatni. A híre nagyon komoly, melyet tudása is igazol. Megbecsülendő darabja a felszerelésnek, és a hétköznapi ruhatárnak egyaránt. Egy igazi igásló, hegyen vízparton és magaslesen egyaránt megállja majd a helyét. Szinte már várom az esős hegyi napokat, meg a PrimaLoft ECO bélést (TNF Redpoint Jacket) hozzá… Egy kis zúzás után még hallani fogtok róla!

MAGAZIN: Hogyan válasszunk outdoor lábbelit?

A hegymászó, túrázó, vagy green-outdoor (horgászat, vadászat és társaik) művelő legfontosabb felszerelése a lábbelije. Bárhová is merészkedik, a lábbeli az (amennyiben megfelelően választották ki), melynek feladata megőrizni az élvezetes perceket, a biztonságos pillanatokat és a száraz zoknikat. Egyszóval tisztább, szárazabb és biztonságosabb érzést nyújt…

Az igazság az, hogy sokféle megközelítés létezik. Itt is van old-school, new-school, amerikai iskola, európai iskola és a többi… Mivel mi Európában élünk az európai iskolában gondolkodunk. Ennek alapjait a Meindl cég és néhány másik alpi székhelyű manufaktúra (Raichle, Lackner) fektette le. Igazából A-tól D-ig tartó skála néhány köztes állapottal egy meglehetősen jól használható beosztás, hiszen a felhasználás földrajzi környezete alapján képez kategóriákat, mely nekem különösen kedves gondolatmenet.

Az alapmodellek az A kategóriába tartoznak. Ezeket olyan szabadidős, mindennapi, vagy utazás közbeni tevékenységekre tervezett és készített könnyű lábbelik, melyek nem merészkednek a laza sétautak, kutyafuttatók vagy a városi parkok világánál messzebb. Leggyakrabban szövet, vagy hasított bőr anyagúak. Vízállóságuk mérsékelt, de impregnálással viszonylag jól karban tartható a lepergető-képességük. Általában vízálló-lélegző membránok nélkül készülnek, hiszen nem éri őket olyan igénybevétel, mely indokolná a membránok extra költségeit. Kényelmes, jól szellőző és kedvező árú darabok.

Az A kategóriát nem rögtön a B követi. A két csoport közötti fél kategória a A/B csoport. Ezek már igazi túradarabok, de nem komoly terepre. Talpuk, kiképzésük fő szempontja még mindig a kis tömeg és kényelem. Általában az ilyen cipőket, bakancsokat dombvidékekre, mindenképpen jelölt turistautakra ajánlom. Mivel már gyakran találkoznak vízzel, ezért a kategória komolyabb darabjai már különféle membránokkal is felszereltek, bár ezek általában nem a drágább Gore-Tex Footwear, vagy eVent, hanem olcsóbb anyagok. Ebbe a csoportba tartoznak a klasszikus mid-túracipők, melyekkel már évekig lehet a középhegységeket járni. Kiváló magyarországi teljesítménytúrás darabok.

A B kategória képviselői már Magyarországon nem kihasználható tudású lábbelik. Klasszikus könnyű alpi bakancsok. Robusztusabb talp, erős általában bőr felsőrész, kötelezően békanyelv-rendszer. Jól jelölt alpesi túraösvényekre tervezték őket. Itt már megjelenik az old-school (kívül-belül bőr) és a new-school (Gore-Tex, Sympatex) is. Mindenki másra esküszik, mi is. Legipek az old-school híve, én pedig a new-school pártján állok. Ez egy teljesen szubjektív dolog. Nem foglalok állást, döntsön mindenki maga.

Véleményem szerint a magashegyeket is járó outdoor életérzésű emberek számára a legjobban kihasználható kategória a B/C. Jó masszív lábbelik, vastag bőr felsőrésszel és a rossz minőségű hegyi terepekre tervezett erős, mély profilú talprésszel. Komoly bélésekkel (például Meindl MFS). Itt már alapkövetelmény a Vibram talp, a minimum 2,5 mm vastag bőr felsőrész (kivéve a legmodernebb kompozit anyagokkal épített bakancsok), a viszonylag vastagabb bélésanyag. Old-school és new-school itt is van, hasonlóan a B kategóriához, bár jellemzően itt a membránnal szerelt bakancsok vezetnek, hiszen ezek a bakancsok gyakorta kényszerülnek hegyi patakok vizébe, zuhogó esőbe, vizes fűbe. Viszonylag drágább árfekvésű darabok, hiszen a jobb minőségű bakancsok (főleg a Gore-Tex, vagy eVent, esetleg Sympatex, vagy CTX membránnal felszerelt new-school példányok) ötven-hetvenezer forint körüli árfekvéssel bírnak. Ekkora befektetésnek elsősorban intenzív magashegyi (ám nem hágóvasas) túrák (akár nehéz teherrel is), valamint komolyabb vadászat (téli-nyári természetesen) esetén van értelme. A legtöbb klasszikus hiker számára ajánlom. Igazi vadászbakancsok. Mi ezt a kategóriát választottuk…

A felsőbb kategória két csoportra osztható. A C-s bakancsok már nehezek a klasszikus hegymászásokhoz. Inkább mountaineer, mint hiker darabok (azért írom angolul, mert a magyar nem tesz különbséget a hegymászás két típusa között). Komoly járatlan gleccserutak, keményebb via ferraták (klettersteigek) járóinak optimálisak. Egy részük teljesen hágóvas kompatibilis, másik részük csak elől peremes, de általában ez már ritkább. Nagyon széles skálán mozognak a kívül-belül bőr Vibram Montagna, kézzel varrott talpú („double stitched”, vagy németül „echt zwiegenaht”) robusztus ultrakonzervatív daraboktól (Meindl Perfekt) a Millet Radikal-ig, mely modern, hi-tech anyagokból készül (szénszál, kevlár, Cordura, GTX). A kettő közötti nagyon széles választékkal.

A D kategória már nagyon specializált, igen nehéz és rendkívül robusztus darabokat jelent. A vastag talp, merev felsőrész, kötelező jelleggel hágóvas-kompatibilitás. Egyébként az anyagok a C-s bakancsokhoz hasonlóan széles skálán mozognak. Igényes, nehezen kihasználható, szűk elitnek készült darabok, melyekben óriási szakértelem a virtuóz kézművességgel társul, és ez meglátszik az árcédulákon is. Jégmászáshoz, úttalan magashegységekhez (akár hatezer méter fölé is), extrém nehéz gleccser terephez valók.

Miután kiválasztottuk a tevékenységeinkhez megfelelő kategóriájú lábbelit, érdemes a konkrét választáshoz pár tapasztalati úton szerzett kiegészítő információt figyelembe venni. Az első a méretezés.

Amikor bakancsot veszünk, nem utcai cipőt. Ez triviális, így nem is azon szempontok szerint kell válogatnunk, mint azoknál. Természetesen az A, esetleg néhány esetben az A/B kategóriában vannak olyan könnyű és puha lábbelik, melyek utcai cipőkhöz hasonlóan méretezhetők. Leginkább azonban viszonylag robusztus bakancsokkal van dolgunk, melyeknél általában (kivéve néhány nagyon finom rendszert, mint a Meindl MFS rendszerei) a lábbeli töri be a lábat és nem fordítva. Így nem mindegy, hogyan választunk. Saját tapasztalatom, hogy általában jóval nagyobb bakancsot érdemes venni, mint a lábunk, hiszen amikor (főleg teherrel megpakolva) meredek hegyi ösvényről ereszkedünk, kell hely a lábnak az előre mozgáshoz. A nem megfelelő választás komoly lábujj-fájdalmakat okozhat. Van egy jó módszer. A felpróbált bakancs sarkával egy lépcsőfokra álljunk fel, majd eresszük le az orr részt egy eggyel lentebbi lépcsőfokra (vagyis álljon a bakancsban előre legalább 45 fokban döntve a lábunk). Izegjünk-mozogjunk, figyeljünk a lábujjainkat. Amennyiben így előre ér-érnek, a bakancs kicsi, ha nem, akkor még mindig lehet nagy és pont jó is. Félméretenként haladjunk a pont kicsitől felfelé addig, ameddig már nem érnek ujjaink a bakancs orrához. Ekkor várjunk még egy kicsit, válasszunk olyat, mely az adott méretben a legkényelmesebb. Ehhez természetesen nem elég felvenni-levenni, hagyni kell kicsit felmelegedni.

Apró tippek: Kerüljük a sok darabból összevarrt bakancsokat, mert a varrások mentén elengedhet a cérna. Ezek általában kevésbé tartós darabok (a legjobbak egy-két darabból állnak, például Meindl Super Perfekt (D kat.)). A kategóriák között felfelé haladva egyre inkább preferáljuk a waxolható darabokat (természetesen a bőr felsőrészek között), mert az olajos bőr tartósabb és strapabíróbb, mint a nubuk, ráadásul jobban ápolhatóak. Kerüljük az olyan frekventált helyeken varrott bélésű darabokat, mint például a sarokrész (Achilles-ín tájék), vagy a bokacsont környéke. Kezeltessük esetleges lúdtalpunkat egy megfelelő talpbetéttel, mert nagy fájdalmakat okozhat a „csámpás” láb egy merev bakancsban. Mivel a bakancs nagyobb, mint a szükséges talpbetét (ez törvényszerű és így jó), ezért rögzítsük azt benne (inkább varrjuk, mint ragasszuk, mert a ragasztó nem eltüntethető és tönkreteszi az eredeti talpbetétet, amit egyébként mindig hagyjunk benne a bakancsban). Vastag zokni kötelező a próbálásnál is, az esetleges lúdtalp-betét nélkül nem is érdemes próbálni.

Aki nem biztos a dolgában, keressen fel e-mailben bátran (gearmag.info@gmail.com), ha tudunk, segítünk.