TESZT: Laksen Ranger GTX kesztyű

Igazából a dán Laksen egy nagyon komoly márka, csak nálunk inkább a vadászok ismerik. Durva és erős Gore-Tex cuccaiban még esőáztatta, sűrű bozótosban is nyugodtan lehet cserkelni, nem esik baja a kabátnak, nadrágnak. Amúgy mindenkinek ajánlom figyelmébe a vadászcuccokat, mert azok tartósságához nem férhet kétség (mondjuk a tömeg náluk nem igazán szempont).

A Made In Europe cuccokat imádom (ez lengyel gyártmány), mert egyszerűen látszik rajtuk. Ez a filozófia teljesen más, mint az amerikai. Ugyanis, nincs igazán fleece-kesztyű az outdoor piacon ezen kívül, melyet Gore-Tex membránnal varrtak. Ez egyszerű Gore-Tex, semmi XCR, csak egy jó kis ePTFE membrán, szabadon felfüggesztve a külső fleece-réteg és a belső liner közé. Amúgy mindkét réteg, mármint az ePTFE-n kívül poliészter alapanyagú. Ez jó, mert az nagyon jól vezeti az izzadságot. Alapjában véve a kesztyű téli, mert vastag. Tömött 300-as fleece-ből készült. A tenyerén méhsejt-mintás poliuretán megerősítés van a jobb tapadás (fegyverfogás?) érdekében. A belső réteg finom, softshell-szerű csuklóval kezdődik (ez is poliészter). Ennek szerepe, hogy a csuklórészt is jól zárja a szél elől. Igazából jó konstrukció, csak mivel nem laminált a három réteg, néha elcsúsznak egymáson, némi után állítást igényelve (nem annyira idegesítő, mint amilyennek hangzik, mert a jelenség ritkán okoz igazából gondot). Anyaga (poliészter fleece) miatt tartóssága nem mérhető a bőréhez, de ez nem is egy jégmászó-kesztyű. Amúgy, mint a legtöbb kesztyű, ez is ebben az egy színben elérhető…

A teszten jól szerepelt. Esőben, melegben is kiválóan lélegzik, a tenyér (és persze a kézfej többi része is) száraz marad benne. Mindemellett hidegben nagyon meleg. Ez nagyon fontos szempont, mert először innen kezdi elvonni a szervezet a vért a hipotermia esetén, vagyis szinte itt a legfontosabb a jó lélegzőképesség. Nem véletlenül a kéz és lábujjak kezdenek először elfagyni. Vízállósága kiváló, hiszen csuklóig vízbe lehet vele nyúlni beázás nélkül (a képen egy esővízzel teli hordóban látható), mindemellett hosszú percekig melegen tartotta a fagypont körüli vízben a kezemet (mielőtt a próbát elvégeztük, ki kellett szedni a hordóból a jéghártyát). Ebből kifolyólag esőben és főleg hóban sem jön zavarba. Hólapátolás, hógolyózás, túrabotos téli túra. Mindenben helytállt. Hónapok használata után sem látszik rajta semmi, olyan, mint amikor megvettem, épp csak a címkék nincsenek rajta. Az egyetlen igazi gond vele, hogy rettenetesen lassan szárad a külső anyaga (a tesztpéldány a teljes merítést követően fűtött helyiségben több mint tizenkét óra alatt száradt meg teljesen), mely sátorozáskor lehet nagyobb baj, hiszen hosszabb idő alatt beposhadhat a kesztyű, mely a lélegző-képességnek, a tartósságnak és membránnak sem tesz jót. Mondjuk szerintem kezünkön valamivel gyorsabban megszárad. Bár ennek a tizenkét órának a fele sem kevés…

Verdikt: A vadászmárkák nem engedik/engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy egy tehetős és igényes vásárló (mert az átlagos Laksen vevő vadászik, ami ugye nem olcsó hobbi) nem kap a pénzéért megfelelő terméket, megfelelő körítéssel. A Laksen katalógusa kemény kötésű szépen fényképezett és nagyon komoly darab (van olyan komoly, mint egy jobb szakácskönyv :D), ellenben néhány itthon is kapható csúcsmárka (pl.: MHW 2008-2009) katalógusával, melyekből legtöbbször még a képeket is kispórolják, egyszerűen rajzokkal illusztrálják az egyes cuccokat, ami azért elég vicces, ha százezer forintos technikai cuccokról van szó. Itt ez a pénz 9.990 forint (Szombathelyen az ország egyik legjobb, ha nem a legjobb vadászboltjában). Megéri, mert nem veszik a vásárlót semmibe, ráadásul nagyon jó és minőségi terméket kapunk ezért. Nekem bejön, téli útjaimhoz mindig viszem. Kiváló darab. Aki ügyes, bekötheti benne a vízálló bakancsát a patakban...

ELSŐ BLIKK: The North Face All Terrain Jacket

Kategória: vízálló-lélegző backcountry shell
Tevékenység: túrázás, hegymászás, vadászat, horgászat
Külső anyag: 75D 4.2 oz/yd2 100% polyester plain weave
Laminátum: Gore-Tex 2L (korábbi Classic, ma Performance Shell)
Tömeg (L): 605 gramm (saját mérés)
Vízállóság: 28.000 mm (40+ PSI)
Lélegzőképesség: RET 5,5

Régóta elhatároztam, hogy adok egy lehetőséget, kiköszörülni a csorbát, vagy éppen végleg elásni magamban a Gore-Tex ruházati technológiát. Mivel a korábban tesztelt Mountain Hardware Typhoon Jacket (nem is értem miért :D) nem lett a kedvencem, így mindenképpen szükségem volt egy normális tudású vízálló-lélegző kabátra. Gondoltam várok egy kicsit, körüljárom a témát, de nem szántam sok pénzt rá, mert az előzővel is bajom volt. Nem mindig a drága dolgok a jók. Aztán egyik nap csak úgy, betértem egy boltba és véletlenül pont a méretemben volt egy TNF GTX kabát, féláron…

Mivel alapból egy TNF Resolve Jacket (2L HyVent) volt a tervben, melynek női változatát éppen tartóstesztnek vetjük alá (később még hallani fogtok róla), ráadásul ugyanebben a Taupe Green (nagyjából az a szép vadászzöld) névre keresztelt színben, hát valahogy nem haboztam sokat (így pont egy árban volt a kettő). Féltem, hogy nem eredeti, hiszen a TNF-et sokat hamisítják… Gyanús volt az árcédula, hiszen ugyanattól a bolthálózattól vettem, mint az MHW Typhoon-t. Így megnéztem a gyári kódlapot, ami elárulta, hogy ez a kabát 2006-os gyártmány. Ez beigazolta a nem Performance Shell gyári hímzés által keltett gyanúmat (hiszen a Performance Shell – Paclite Shell – Pro Shell 2007-ben váltotta le a korábbi Classic – XCR párost). Legalább le van árazva, gondoltam, és beleugrottam… Nem bántam meg. Az eredeti 43.990 forintos árat is simán megéri, hiszen az ilyen minőségi külső anyagból készített Performance Shell kabátok 60.000 forinttól indulnak, de vannak Performance Shellek közel százezerért is. Mivel az eredeti ár feléért jutottam hozzá, utólag sem kötöttem rossz boltot.

Nem tudom, miért kerül ez a kabát listaáron is csak ennyibe (talán, mert ugyan még lehet Európában kapni, de Amerikában már kifutott modell). Anyaga a TNF egyik csúcs alpinkabátjával, a Mountain Guide dzsekivel azonos (75D 4.2 oz/yd2 100% polyester plain weave, Gore-Tex Performance Shell, természetesen varratok 100%-ig szalagozva-hegesztve), pontosabban csak annak abráziónak kitett részein, mert az amúgy vékonyabb többségi anyagból készül (75D 3.2 oz/yd², Gore-Tex Performance Shell). Így a tartóssága nem kétséges. Hallottam olyanról, aki sok éve rendszeresen használja ezt a kabátot és vett még egyet, mert kifutó modell, hogy ha már a másik megadja magát, legyen belőle még egy. A mai gyártókra nem jellemző az a ’90-es évekbeli minőségre törekvés, de ez egy üdítő kivétel. Egyébként nagyon szép a szövet felülete (selymes és matt fényű), nem technikai, mintsem inkább luxusérzést ad, pedig látszatra is adja azt a tartósságot, melyet tud is a valóságban. Bár mivel nem nylon, a gyűrődések sokáig megmaradnak rajta. A Gore-Tex a Paclite-incidens óta nálam már önmagában nem jelent garanciát, de a tesztek komoly természetes körülmények között adtak igazat a Gore ígéretének, miszerint „Garantáltan szárazon tart.” Órákig sétáltam, futottam nagyon erős esőben (legalább 25 mm/óra) és hidegben (4 °C, 15 km/h északi szél) egy szál világosszürke hosszú ujjú pamutpólóban a kabát alatt. El akartam azt a pontot érni, amikor már láthatóan nem a DWR dolgozik a kabát alá (ez akkor következik be, amikor szignifikánsan csökken a lepergetés mértéke és a külső anyag szemmel láthatóan átnedvesedik). Amikor ez a vállakon nagyobb területen megvolt, éppen visszaértem a városba, ahol mintegy slusszpoén gyanánt találtam egy tíz méter magas épületet, melynek lyukas volt az ereszcsatornája. Olyan magasból szinte ömlött a víz, annyira intenzíven, hogy így eső nem esik. Nem törődve azzal, hogy mit gondolnak rólam, szépen beálltam alá (mindent az olvasókért :D) jónéhány percre. Utána negyed óráig csengett a fülem, annyira kopogott a vállamon és a fejemen a vízcseppek hada. Végül pár perc kocogás hazáig. Az eredmények visszahozták a hitemet a Gore-Tex membránban. Amikor sétáltam (ismétlem, egy póló négy fok, szél) egyáltalán nem fáztam (0 CFM szélállóság), amikor futottam, egyáltalán nem izzadtam meg, és ami a legfontosabb teljesen száraz maradtam belül, pedig a pamutpóló minden nedvességet kegyetlenül jelez, akár kintről, akár bentről jött. A második felvonást abban a kellemes karácsonyi zivatarban produkálta Szombathelyen, amely már magában is kuriózumnak számít. A gyenge jégesőben (:D) ugyanazt hozta, mint korábban. Háromnegyed óra ténfergés a zuhogó esőben, orkán erejű szélben (megintcsak pamutpólóban alatta) és hát semmi. Ez a kabát bombabiztos. Ami csapadéknak nevezhető, mindent ki fog bírni. Nincs kétségem afelől, hogy ez az anyag évekig fog majd szolgálni, magashegyi kalandjaimon ugyanúgy, mint városi hétköznapjaimban.

A szabása sajnos nem tökéletes. Jó rajta minden, de nekem az L-es, bár pont jó méretben, hasban néha felcsúszik, mintha hatalmas sörhasam lenne (pedig csak kicsi van). Leggyakrabban akkor, amikor zsebre teszem a kezem, és ezen az sem segít, ha a legszorosabbra húzom a derekát. Emiatt gyakorta kerül sor a kabát igazítására, így a DWR hamar kopásnak indul az érintett részeken a bőr zsírossága miatt (mandzsettákon és a derékrész két szélén, ahogy az a viharban készült képen is látható), ám ez nem jelent a gyakorlatban semmilyen problémát a vízállóság terén. A zsebek száma három. Ebből kettő van kint, a szokásos handwarmer státuszban, egy pedig belül, a derékrész bal oldalán (szabvány turistatérkép méret, cipzárral). Kicsit kevés, de igazából csak egy belső kulacstartó zseb hiányzik, azokhoz a gyors és könnyűsúlyú csúcstámadásokhoz, melyeket Szücsi is annyira szeret (Ojstrica, Grintovec és társaik). Ezt egyébként a könnyebb és gyengébb anyagból készült, de ugyanígy 2L Performance Shell TNF Mountain Light dzseki szabása tudja, az jobban tetszik, ez meg többet bír. Nekem így is jó. Hónaljszellőző nincs rajta, de a teszt alapján nem is kell, ellenben a Typhoon-al melyre kellett és nem sokat tudott javítani a helyzeten. Egyébként a zsebek szép nagy flapnikkal vannak az esőtől védve, így lehúzva akár szellőzőként is funkcionálhatnak, amolyan „core vent” jelleggel. A kapucnija nagy és ésszerűen egyszerű, bár a simléder merevítését teljes hosszban végigvihették volna, mert így hajlamos az elcsúszásra. Gallérrá csomagolható, vagyis inkább a gallérba (és ott jól is melegít, köszönhetően a fleece gallérbélésnek). A bélése főként háló, az ujjakban és a derékrész alsó 25 centiméterén, pedig selymes és finom nylon tafetta. A fő cipzár normális YKK Vislon, melyet két egymást fedő flapni takar, és szépen visszahajtott perem tart egyben, azon a teljes hosszon végigfutó (!) tépőzáron kívül, melynek adnék valami picike díjat. A csomagmérete nem mérhető a Paclite-hoz, de bármilyen hagyományos esőkabáttal felveszi a versenyt. Nem durván tömörítve nagyjából 25x15x8 centisre lehet öszzehajtani. Vagyis elvileg a saját belső zsebébe lehet hajtogatni, mely nem csak ígéret, tényleg belemegy.

Van egy olyan extra adottsága, melynek alapelvét nagyon megkedveltem. Sok olyan TNF kabát van, melyek TriClimate néven futnak. Ezek 3-in1 kabátok, vagyis becipzárazható béléssel együtt árulják. Nekem ez nem gyere be… Az viszont igen, hogy egy sima héjkabátba beletesznek egy Zip-In Compatible névre keresztelt rendszert, amely egy plusz cipzár, ahová ha akarjuk, és amilyet mi akarunk (na ez itt a kulcsmomentum) belső kiegészítőket is becipzárazhatunk. Így tökéletesebben fog együtt mozogni a kabát a béléssel, nem csúszik fel mászáskor sem. Az ide applikálható bélések rendkívül sokfélék. A különféle fleecektől (melyek között Polartec is van szép számmal), a bélelt (mindenféle pehely és PrimaLoft) darabokon át sokféle kabát és mellény van a listán. Természetesen a nem kompatibilis darabokkal is tökéletesen együtthordható.

Verdikt: Igaz, hogy feltehetően hamarosan kifutó modell lesz itt is, de sokféle The North Face Performance Shell van hasonló poliészter külső anyaggal. Így lehet válogatni. A híre nagyon komoly, melyet tudása is igazol. Megbecsülendő darabja a felszerelésnek, és a hétköznapi ruhatárnak egyaránt. Egy igazi igásló, hegyen vízparton és magaslesen egyaránt megállja majd a helyét. Szinte már várom az esős hegyi napokat, meg a PrimaLoft ECO bélést (TNF Redpoint Jacket) hozzá… Egy kis zúzás után még hallani fogtok róla!

VÁLASZ OLVASÓI MEGJEGYZÉSRE: Öregcsókának a GTX-ről...

Öregcsóka megjegyzése:

"Élvezem, ahogy tesztelsz- ha nem haragszol a tegezésért - de azt azért kellene tudni, hogy amikor literes korsó hasonlatot használsz a GTX bakancshoz, óriási bakit nyomsz a hozzánemértők arcába, merthogy a GTX KIFELÉ engedi a vizet (vízgőzt) , BEFELÉ nem , tehát a sör kifolyik. Bocs, nem égetni akarlak, amúgy élvezetes a leírásod, grata érte!"

Mivel nincs mail címed (és nem szeretek megjegyzésre megjegyzést fűzni), itt vagyok kénytelen válaszolni a Meindl MFS Vakuum bakancs tesztjéhez írt megjegyzésedre. Remélem nem gond.

Köszönöm a megjegyzést. Érdemes azonban azon, amit írtál egy kicsit elgondolkodni...

A Gore-Tex sematizálva nem egy tölcsér-szerű elven dolgozik. A meztelen ePTFE hártya nyújtott teflon jellegéből fakadóan kívülről és belülről is ugyanolyan. Lényegében a laminátum is, kivéve az ebből a szempontból nem fontos belső PU filmet, mely a membránt védi az izzadságtól és a kemikáliáktól, meg a laminátum külső (itt bőr, bár ez nincs laminálva) és bélés anyagait. Értem ez alatt azt, hogy maga a membrán homogén módon mikroporózus. Alapjában véve tehát nem az oldalak különbözősége miatt működik, hanem a víz folyadék (eső és kis túlzással, mondjuk 90%-ban a sör is :D) és gőz állapota (test páraleadása) közötti fizikai méretkülönbség okán. Vagyis a lényege nem az, hogy bentről ki járható, kintről befelé pedig nem (mint valami szelep), hanem valami számára járható, valami számára pedig nem (ezért membrán). Így, bár a söröskorsó hasonlat nem a gyakorlat szülötte, elvi alapon úgy gondolom működik, igaz feltehetően nem tenne jót a bakancsnak...

Amúgy mégegyszer köszönet a megjegyzésért, mert elképzelhető, hogy nem voltam egyértelmű a membránokról írt cikkekben! Amennyiben kérdés vagy tipp merülne fel, írj!

Üdvözlettel: Latsko

MAGAZIN: GTX versus eVent

Mielőtt a tudomány előkerülne, le kell szögezzek pár igen fontos apróságot. Elsőként, ennek az összehasonlításnak hazánkban meglehetősen kicsi a létjogosultsága, hiszen itthon gyakorlatilag nem lehet eVent membránnal varrott ruházatot kapni (talán rendelni, de próbálni semmiképp), csupán lábbeliket (Keen). Másrészt a hazánkban eladott magas árfekvésű (mondjuk 40-50 ezer forint felett) protektív héjak darabszáma igencsak alacsony a külföldi piacokhoz képest. Én azonban meglehetősen sok értelmet látok ebben a vizsgálatban. Miért is? Azért, mert úgy gondolom, hogy a 21. században, az EU közepén, az Internet korában, akinek szüksége van rá, be tudja ezeket szerezni. Másrészt remélem, hogy hazánk is eljut addig az igényszintig, hogy akinek lételeme a kemény outdoor környezet, az befektet egy komoly rainshell-re, a saját érdekében. Meg persze senkinek sem árthat, ha tudatosabb vásárlóvá válik. Mostmár jöhet a tudomány…

Korábban a vízálló-lélegző membránokról írt cikkben említettem ezeket az ePTFE membránokat, de mélyrehatóan nem tettem különbséget közöttük. Pedig igenis sok van. Népes tábora van mindkettőnek. A GTX egy igazi marketing-gépezetet üzemeltet. Borzasztóan sokféle változatban kapható és nagyon sok márka (köztük a legnevesebbek) dolgozik vele. Az eVent egy újabb keletű és sokak által jobbnak tartott, ám kevés variánssal rendelkező, valamint kevés gyártó által használt technológia. Nyilvánvalóan teljesen más célgépek kellenek a két technológiához, így kevés gyártó mer átlépni egyik technológiából a másikba. Lássuk, hogy miért…

A Gore-Tex alapja egy meztelen ePTFE hártya, melyre egy vékony PU filmet visznek fel annak védelme érdekében (az izzadság zsír és sótartalmától, valamint a tisztító és illatszerek összetevőitől). Ezt a technológiát nevezik kétkomponensű membránnak. A Gore-Tex korábban teljesen csupasz membránokat alkalmazott, de a belső oldalról érkező testnedvek és különféle illatszerek annyira megviselték a membránt, hogy az nagyon hamar több helyen is feladta a szolgálatot, így a korai GTX kabátok nagyon jól lélegeztek, de egyáltalán nem voltak tartósak (egyesek élettartama még az egy év intenzívebb használatot sem érte el). Mivel ettől (a szükséges PU rétegtől) nagyban csökken a transpirációs képesség (sajnos a hagyományos, vagyis meztelen ePTFE is romlik a kosztól és egyéb szennyező anyagoktól), így ezt a PU réteget általában vízkedvelővé teszik (hidrofillikussá) valamilyen polimerrel. Ahhoz, hogy ezen a PU rétegen keresztüljussanak az izzadság molekulái a rendszer két oldala között nyomáskülönbség kell, hogy legyen (plusz nem árt, ha a PU réteg már megnedvesedett kissé). Így ez a rendszer, borzasztóan érzékeny a külső páratartalomra (mint ahogyan azt a korábbi cikkben is írtam). Mit jelent ez a valóságban? Azt, hogy a poliuretán réteg belső oldalán bizony komolyan megjelenhet a nedvesség mielőtt elhagyja a rendszert, amit jómagam is tapasztaltam a Paclite esetében.

Az eVent technológiája (nem véletlenül) nagyon szigorú ipari titok. Egyrészt, az eVent-et korábban ipari szűrőrendszerekben használták, másrészt jelenleg ez a legmagasabb lélegző képességgel rendelkező vízálló membrán a piacon (vannak nagyon jól lélegező darabok, mint a Schoeller DrySkin Extreme (softshell), de azok vízállósága jóval alacsonyabb). A titok nyitja nagyjából azért tudható. Az ePTFE szerkezetére egy olyan bevonat kerül, mely csak annak szálain tapad meg (így védve azt, hasonlóan a GTX PU rétegéhez), de a közte lévő pórusokat nem fedi be, így gyakorlatilag a membrán direkt szellőzik (így is nevezik: Direct Venting Technology). Ennek eredménye az, hogy nem jelenik meg a membrán belső felületén semmilyen nemű lecsapódás sem. Szinte tökéletesen lélegzik. Gyakorlati mérések (US Army) alapján dupla akkora páramennyiséget enged át egységnyi idő alatt, mint a Gore-Tex. Számokban 6.500 gramm/m2/24 óra, a 3.250-el szemben. Ehhez persze kell a rendszeres tisztítás, hiszen a piszok és a só képes komolyan eltömíteni az eVent pórusait is.

Érdekes, hogy ebből a technikai különbségből fakadóan az eVent-nek nincs függése a külső páratartalomtól, szemben a GTX-el, melynek viszonylag magas relatív páratartalom kell az optimális működéshez (száraz időben fényévnyi különbség van az eVent és a GTX között, egészen pontosan 50% körüli relatív páratartalom mellett háromszoros a lélegzőképesség-különbség).

Verdikt: Nagyon komoly gond, hogy alig van gyártó (főleg felénk), aki ezt a briliáns eVent technológiát használja. Sajnos az eVent nagyon érzékeny, pórusai könnyen eltömődnek a különféle szennyeződésektől, mindemellett logikus, hogy hidegebb körülmények között kevésbé szigetel, így extra réteget igényel (ezzel érvelnek a hi-end cuccok gyártói is, hogy majd ha az eVent tartóssága bebizonyosodik a field tesztek évei alatt, akkor majd használják). A Gore-Tex esetében inkább a lélegzőképesség a problémás az eVent-hez képest, hiszen sokkal érzékenyebb annál a külső klímaviszonyokra, viszont rendkívül széles skálán kapható, mind márkák, mind változatok tekintetében. Mindkettő nagyon drága és nagyon jó. Lehet, hogy szőrszálhasogatás, de nekem akkor is az eVent kéne. Mondjuk egy Vaude Stretched Infinity Jacket…

MAGAZIN: Komolyabb hálózsákok II.

Az alvás komfortját két tényező adja egy múmia-szabású hálózsákban. Az egyik a mozgásszabadság mértéke, a másik a hőtartás (vagyis, hogy milyen meleg egy hálózsák). Sajnos a kettő egymással ellentétben áll, így érdemes pár dolgot e sajátosságokról is megemlíteni.

Nyilvánvalóan kényelmesebbek a nagyobb belső térrel szolgáló modellek (ez alatt a szélesebb vállszabású darabokat értem). Ezt nem kell elmagyarázni, több hely, több komfort. Ezzel szemben a maximális hőtartó kapacitás pont akkor érhető el, ha a zsák pontosan passzol a testhez, vagyis mozgásszabadság szempontjából szűknek mondható. Minden attól függ, hogy milyen az alvás-stílusunk. Izgő-mozgók válasszanak bővebb szabású zsákot, de ezért meg kell hozniuk az áldozatot a súly és a hőtartás oltárán.

A hálózsákok tölteteiről már esett szó az első cikkben, a szigetelés szerkezetéről azonban még nem. Itt is különbséget kell tenni a pehely és a szintetikus zsákok szerkezetében. A hálózsákokban a töltet az úgynevezett baflikban található (a legközelebb álló magyar kifejezés a cella). Ezen baflik kivitelezése sok dolgot befolyásol.

A pehely zsákokban a töltőanyag egyedi tulajdonságai miatt három alapvető konstrukció alakult ki az évek során. Az első és leggyakoribb a kazettás elrendezés, melyben a baflik (és a héj- és bélésanyag) között egy fal található. Előnye, hogy meglehetősen stabilan tartja a helyén a töltetet, így őrizve meg a mozgás közbeni deformáció melletti szigetelőképességet. Komolyabb technológia az átfedéses-kazettás módszer. Ebben a baflik egymásba kapcsolódnak, pontosabban a válaszfal közöttük nem függőleges, hanem téglaszerű fedés alakít ki a cellák között. Kivitelezése bonyolult, ezért csak a legdrágább zsákok sajátja. A harmadik és egyben legegyszerűbb az átvarrásos technológia. Ekkor egyszerűen összevarrják a két oldalt, válaszfal nélkül. A melegebb hőmérsékletre készített ultralight hálózsákok sajátja. Nagy problémája, hogy a varrások mentén nincs (vagy nagyon összenyomott állapotban van) szigetelőanyag, így itt érezhetően hőt veszít a zsák. Csak specialistáknak ajánlom (elsősorban nyári hut-to-hut túrákra).

A szintetikus zsákok a töltőanyag kialakítása miatt komolyabb technológiákat is felvonultathatnak, hiszen nem köti meg a töltet a tervezők kezét. A leggyakoribb módszer az úgynevezett Z eljárás. Itt a baflik lényegében nincsenek egymástól elválasztva (így nem is igazi baflik). Az egymásba Z alakban csúsztatott (akár különféle tulajdonságú) töltőanyagokat egyaránt rögzítik (hegesztik, vagy varrják) a béléshez és a héjhoz. Így jön létre a nem baflis kinézet. Előnye a rendkívüli technikai variálhatóság, hiszen úgy válogatható benne össze a szigetelés, hogy az akár külön hozzáigazítható a test-hőtérképéhez (ráadásul rengeteg szigetelőanyag van a legkülönfélébb technikai paraméterekkel). Hátránya, hogy általában összefüggő (vagyis leginkább hosszúszálas) töltőanyagokkal érhető el bennük a legnagyobb tartósság, így tömegük és összenyomhatóságuk némiképp korlátozott. A másik megoldás a pehelyzsákoknál látott bafli-elrendezések egymásra rétegzése, vagyis a réteges elrendezés. Leggyakrabban kazettás, vagy átvarrásos rétegek fedik egymást, természetesen átfedéssel. A felső réteg a héjhoz, az alsó a béléshez kerül hozzávarrásra, így köztük egy levegővel teli réteg is marad, tovább növelve a szigetelőképességet. Ez a klasszikusabb megoldás. Olcsóbb technológia, leggyakrabban ilyennel találkozhatunk.

A hálózsák héj-anyaga rendkívül fontos (főleg a pehely töltet esetében), mert ettől függ a hálózsák tartóssága, minőségérzete, kényelme és nem utolsó sorban bivakolásnál az ember élete. Pehelyzsákok esetében a tollszárak hegyét is ez tartja távol a testünktől (jobb esetben). A legtöbb zsák a szabad ég alatti alvásra (csak mérsékelten) már a gyárban fel lett készítve. Külső anyaguk általában ripstop nylon, vagy más nylon (például Tafetta), melyet DWR (Durable Water Repellent) kezeléssel tesznek szennyeződés és vízlepergetővé. FONTOS: a DWR önmagában nem tesz vízállóvá egy hálózsákot! Ezek a zsákok inkább csupán mérsékelten szélállóak, valamint a harmatot bírják valamelyest. Érdekes dolog, hogy minél finomabb egy héj, annál sérülékenyebb, vagyis a finomság áldozat a tartósság oltárán. Rendszeres bivakolás esetén be kell szerezni egy bivy-zsákot, mely legyen eVent vagy GTX.

A cipzárak konstrukciójában három alaptípus létezik. Szélcipzáras-háromnegyedes (jobbos vagy balos), dupla-feles-szélcipzáras (mindkét oldalon fél hosszig vannak a cipzárak, melyet általában kétkocsisak; kiváló sátorban való tevés-vevéshez), valamint a felénk ritka, de nagyon jó központi cipzáras (pont, mint a kabátoknál). Mindenki válasszon magának megfelelő darabot. Ez egy szubjektív szempont. Bár arra figyeljetek, hogy a cipzár alatt legyen perforált rész, mert így a cipzárkocsi nem csípi oda a hálózsák anyagát.

Sok apróság van, amitől még jobb lehet egy zsák. A teljesség igénye nélküli apróság-lista: belső cipzáras értéktartó-zseb, jól pozícionált kapucni-állító, hosszabb cipzár húzókák, trapéz keresztmetszetű lábtér (így sokkal kevésbé restriktív a zsák, tehát kényelmesebb, főleg nagylábúaknak).

Úgy gondolom, hogy ennyi információ elég lesz a megfelelő hálózsák kiválasztásához. A hálózsák fontossága az esőhéjhoz és a bakancséhoz hasonló, ha másra nem is, erre a három elemre ne sajnáljuk a pénzt és a körültekintést!

MAGAZIN: Hogyan válasszunk outdoor lábbelit?

A hegymászó, túrázó, vagy green-outdoor (horgászat, vadászat és társaik) művelő legfontosabb felszerelése a lábbelije. Bárhová is merészkedik, a lábbeli az (amennyiben megfelelően választották ki), melynek feladata megőrizni az élvezetes perceket, a biztonságos pillanatokat és a száraz zoknikat. Egyszóval tisztább, szárazabb és biztonságosabb érzést nyújt…

Az igazság az, hogy sokféle megközelítés létezik. Itt is van old-school, new-school, amerikai iskola, európai iskola és a többi… Mivel mi Európában élünk az európai iskolában gondolkodunk. Ennek alapjait a Meindl cég és néhány másik alpi székhelyű manufaktúra (Raichle, Lackner) fektette le. Igazából A-tól D-ig tartó skála néhány köztes állapottal egy meglehetősen jól használható beosztás, hiszen a felhasználás földrajzi környezete alapján képez kategóriákat, mely nekem különösen kedves gondolatmenet.

Az alapmodellek az A kategóriába tartoznak. Ezeket olyan szabadidős, mindennapi, vagy utazás közbeni tevékenységekre tervezett és készített könnyű lábbelik, melyek nem merészkednek a laza sétautak, kutyafuttatók vagy a városi parkok világánál messzebb. Leggyakrabban szövet, vagy hasított bőr anyagúak. Vízállóságuk mérsékelt, de impregnálással viszonylag jól karban tartható a lepergető-képességük. Általában vízálló-lélegző membránok nélkül készülnek, hiszen nem éri őket olyan igénybevétel, mely indokolná a membránok extra költségeit. Kényelmes, jól szellőző és kedvező árú darabok.

Az A kategóriát nem rögtön a B követi. A két csoport közötti fél kategória a A/B csoport. Ezek már igazi túradarabok, de nem komoly terepre. Talpuk, kiképzésük fő szempontja még mindig a kis tömeg és kényelem. Általában az ilyen cipőket, bakancsokat dombvidékekre, mindenképpen jelölt turistautakra ajánlom. Mivel már gyakran találkoznak vízzel, ezért a kategória komolyabb darabjai már különféle membránokkal is felszereltek, bár ezek általában nem a drágább Gore-Tex Footwear, vagy eVent, hanem olcsóbb anyagok. Ebbe a csoportba tartoznak a klasszikus mid-túracipők, melyekkel már évekig lehet a középhegységeket járni. Kiváló magyarországi teljesítménytúrás darabok.

A B kategória képviselői már Magyarországon nem kihasználható tudású lábbelik. Klasszikus könnyű alpi bakancsok. Robusztusabb talp, erős általában bőr felsőrész, kötelezően békanyelv-rendszer. Jól jelölt alpesi túraösvényekre tervezték őket. Itt már megjelenik az old-school (kívül-belül bőr) és a new-school (Gore-Tex, Sympatex) is. Mindenki másra esküszik, mi is. Legipek az old-school híve, én pedig a new-school pártján állok. Ez egy teljesen szubjektív dolog. Nem foglalok állást, döntsön mindenki maga.

Véleményem szerint a magashegyeket is járó outdoor életérzésű emberek számára a legjobban kihasználható kategória a B/C. Jó masszív lábbelik, vastag bőr felsőrésszel és a rossz minőségű hegyi terepekre tervezett erős, mély profilú talprésszel. Komoly bélésekkel (például Meindl MFS). Itt már alapkövetelmény a Vibram talp, a minimum 2,5 mm vastag bőr felsőrész (kivéve a legmodernebb kompozit anyagokkal épített bakancsok), a viszonylag vastagabb bélésanyag. Old-school és new-school itt is van, hasonlóan a B kategóriához, bár jellemzően itt a membránnal szerelt bakancsok vezetnek, hiszen ezek a bakancsok gyakorta kényszerülnek hegyi patakok vizébe, zuhogó esőbe, vizes fűbe. Viszonylag drágább árfekvésű darabok, hiszen a jobb minőségű bakancsok (főleg a Gore-Tex, vagy eVent, esetleg Sympatex, vagy CTX membránnal felszerelt new-school példányok) ötven-hetvenezer forint körüli árfekvéssel bírnak. Ekkora befektetésnek elsősorban intenzív magashegyi (ám nem hágóvasas) túrák (akár nehéz teherrel is), valamint komolyabb vadászat (téli-nyári természetesen) esetén van értelme. A legtöbb klasszikus hiker számára ajánlom. Igazi vadászbakancsok. Mi ezt a kategóriát választottuk…

A felsőbb kategória két csoportra osztható. A C-s bakancsok már nehezek a klasszikus hegymászásokhoz. Inkább mountaineer, mint hiker darabok (azért írom angolul, mert a magyar nem tesz különbséget a hegymászás két típusa között). Komoly járatlan gleccserutak, keményebb via ferraták (klettersteigek) járóinak optimálisak. Egy részük teljesen hágóvas kompatibilis, másik részük csak elől peremes, de általában ez már ritkább. Nagyon széles skálán mozognak a kívül-belül bőr Vibram Montagna, kézzel varrott talpú („double stitched”, vagy németül „echt zwiegenaht”) robusztus ultrakonzervatív daraboktól (Meindl Perfekt) a Millet Radikal-ig, mely modern, hi-tech anyagokból készül (szénszál, kevlár, Cordura, GTX). A kettő közötti nagyon széles választékkal.

A D kategória már nagyon specializált, igen nehéz és rendkívül robusztus darabokat jelent. A vastag talp, merev felsőrész, kötelező jelleggel hágóvas-kompatibilitás. Egyébként az anyagok a C-s bakancsokhoz hasonlóan széles skálán mozognak. Igényes, nehezen kihasználható, szűk elitnek készült darabok, melyekben óriási szakértelem a virtuóz kézművességgel társul, és ez meglátszik az árcédulákon is. Jégmászáshoz, úttalan magashegységekhez (akár hatezer méter fölé is), extrém nehéz gleccser terephez valók.

Miután kiválasztottuk a tevékenységeinkhez megfelelő kategóriájú lábbelit, érdemes a konkrét választáshoz pár tapasztalati úton szerzett kiegészítő információt figyelembe venni. Az első a méretezés.

Amikor bakancsot veszünk, nem utcai cipőt. Ez triviális, így nem is azon szempontok szerint kell válogatnunk, mint azoknál. Természetesen az A, esetleg néhány esetben az A/B kategóriában vannak olyan könnyű és puha lábbelik, melyek utcai cipőkhöz hasonlóan méretezhetők. Leginkább azonban viszonylag robusztus bakancsokkal van dolgunk, melyeknél általában (kivéve néhány nagyon finom rendszert, mint a Meindl MFS rendszerei) a lábbeli töri be a lábat és nem fordítva. Így nem mindegy, hogyan választunk. Saját tapasztalatom, hogy általában jóval nagyobb bakancsot érdemes venni, mint a lábunk, hiszen amikor (főleg teherrel megpakolva) meredek hegyi ösvényről ereszkedünk, kell hely a lábnak az előre mozgáshoz. A nem megfelelő választás komoly lábujj-fájdalmakat okozhat. Van egy jó módszer. A felpróbált bakancs sarkával egy lépcsőfokra álljunk fel, majd eresszük le az orr részt egy eggyel lentebbi lépcsőfokra (vagyis álljon a bakancsban előre legalább 45 fokban döntve a lábunk). Izegjünk-mozogjunk, figyeljünk a lábujjainkat. Amennyiben így előre ér-érnek, a bakancs kicsi, ha nem, akkor még mindig lehet nagy és pont jó is. Félméretenként haladjunk a pont kicsitől felfelé addig, ameddig már nem érnek ujjaink a bakancs orrához. Ekkor várjunk még egy kicsit, válasszunk olyat, mely az adott méretben a legkényelmesebb. Ehhez természetesen nem elég felvenni-levenni, hagyni kell kicsit felmelegedni.

Apró tippek: Kerüljük a sok darabból összevarrt bakancsokat, mert a varrások mentén elengedhet a cérna. Ezek általában kevésbé tartós darabok (a legjobbak egy-két darabból állnak, például Meindl Super Perfekt (D kat.)). A kategóriák között felfelé haladva egyre inkább preferáljuk a waxolható darabokat (természetesen a bőr felsőrészek között), mert az olajos bőr tartósabb és strapabíróbb, mint a nubuk, ráadásul jobban ápolhatóak. Kerüljük az olyan frekventált helyeken varrott bélésű darabokat, mint például a sarokrész (Achilles-ín tájék), vagy a bokacsont környéke. Kezeltessük esetleges lúdtalpunkat egy megfelelő talpbetéttel, mert nagy fájdalmakat okozhat a „csámpás” láb egy merev bakancsban. Mivel a bakancs nagyobb, mint a szükséges talpbetét (ez törvényszerű és így jó), ezért rögzítsük azt benne (inkább varrjuk, mint ragasszuk, mert a ragasztó nem eltüntethető és tönkreteszi az eredeti talpbetétet, amit egyébként mindig hagyjunk benne a bakancsban). Vastag zokni kötelező a próbálásnál is, az esetleges lúdtalp-betét nélkül nem is érdemes próbálni.

Aki nem biztos a dolgában, keressen fel e-mailben bátran (gearmag.info@gmail.com), ha tudunk, segítünk.

TESZT: Meindl Vakuum High MFS

Kategória: B/C
Tevékenység: magashegyi túrák
Külső anyag: nubuk bőr
Bélés: GORE-TEX FOOTWEAR
Tömeg (45,5): 1006 gramm/darab
Vízállóság: garantált

Még egy gyártó, aki kevésbetűs rövidítésekkel titokzatoskodik. Megmondom őszintén, a Meindl ebben is viszi a prímet. Talán csak az autós magazinokban lehet ennyi rövidítéssel találkozni.

Akkor fejtsük ki szépen lassan. Meindl a gyártó, MFS a Memory Foam System takarója, a Vakuum az MFS-rendszer egyik fejlettebb változata, a HIGH a magas szárú kivitelt jelenti, a GTX meg nem szorul magyarázatra. Tehát, ez egy tradicionális német gyártó, magas szárú, finoman kiképzett és Gore-Tex-es bakancsa. Ide-vele!

A bakancs formája véleményem szerint militáns, ami jó. Nekem bejön. Robusztus az biztos, ami meg szükséges is, nemcsak jó. A bőr nubuk jellegű. Jellegű, mert a normális nubuk nem kedveli a waxot, ez meg egyenesen kéri. A Meindl saját Sportwax-a kiválóan társul a bőrhöz. Egyrészt a lányos világosbarna színt azonnal tíz árnyalattal sötétíti, másrészt nem eszi meg (papír szerint) a GTX membránt, kész nyereség (és az ára is jó).

A Meindl saját besorolása szerint B/C a bakancs. Oké, én tartom magam ehhez, de szerintem a talp merevsége, a védelem, a Vakuum rendszer mind-mind C szintre emeli a bakancsot. A hágóvas meg úgyis a bakancshoz van véve, nem pedig fordítva. Azért nem bátorkodom a gyári besorolás önhatalmú módosítására.

A teszt szokásos módon a közeli kedvenc, Rax-Schlangenweg útján zajlott (2000 méter szint 12 kilométeren – 1000 fel és 1000 le). DIREKT nem járattam be. Nem, nem vagyok mazochista, csak kíváncsi. Megérte. Azért szeretem ezt a megoldást, mert így azonnal kiderül, hogy hol nem passzolnak a dolgok. Fájjak én, hogy nektek már ne kelljen. Bár azt mindig el kell mondanom, hogy láb és láb, mást és mást szeret. Itt elsősorban a komfort és a lélegző-képesség állítható pellengérre, csakúgy mint a Grintavec alatti menedékházhoz (Kokrskem Sedlo) vezető 1200 szint fel 22 kilós nagyzsákkal neheztített tesztnapján.

A KOMFORT MÁMORÍTÓ. Amikor az MFS Vakuum felmelegszik, be kell újra fűzni. Ezt követően bármilyen körülmények között úgy tart, mint az iszap. Olyan stabil, mintha lábszárközépig érő sárba lépnél. Beszív a vákuum! Azt gondolom, hogy nyugodt szívvel kijelenthetem: EZ A LEGJOBB BAKANCSBÉLÉS-RENDSZER AMIT VALAHA KÉSZÍTETTEK. Kövezzen meg a többi gyártó bátran, ha nekik is menni fog őket is megdicsérem. Addig meg az MFS Vakuum lesz az etalon. Ehhez nagyban hozzátartozik a GORE-TEX Footwear is, ugyanis a vízállóság egyszerűen garantált. Annyira, hogy szerintem simán használható a bakancs literes korsó gyanánt.

A talp természetesen VIBRAM. Multigriff 2 néven fut a mintázata, ami a célnak megfelelő. Ez gondolom komoly tudományos fejlesztések eredménye lehet, merthogy ez is igen jó. A merevsége komoly, de rövid távon, nem eszement tempóban aszfalton sem válik kényelmetlenné (olykor hordom városban is). Ennek oka a talpban lévő abszorberben keresendő. Persze megint inkább nekem fájjon alapon, elmentem benne teljesítménytúrára (a hülyegyerek egykilós hegyi bakanccsal mi?). Harminc kilométer, helyenként 7-es átlaggal, többnyire aszfalton, vagy letaposott földúton. Meg is lett a böjtje. Ne ebben menjetek terepfutni, mert fájni fog a vádlitok! A talp és a felsőrész átmeneténél a magasra felhúzott gumi védőcsík sokat lendít a tartósságon. Nem kerültem még olyan helyzetbe, amikor a bőrt megkarcolta volna bármi is.

A nyelv a magas szárú kivitelhez méltóan magasra húzódik, ezért akár alsólábszárig érő vízbe is simán léphetünk vele. A patakon való átkelések gond nélkül történnek. Annyira tuti, hogy minden pocsolyába direkt kezdtem el belelépni.

A fűzés innovatív, a lengőszem (én nem találok rá jobb kifejezést – gyárilag DIGAFIX) nagyon jó ötlet, mert minden lépésnél enged annyit, amennyi kell, miközben a Vakuum rendszer miatt a korábban említett iszapba ragadás garantált. A nyelv középen saját fűzővel pozícionálható, bár ez megszokott ebben a kategóriában. Fontos, hogy a rendeltetésnek megfelelően kifelé hajtsátok a nyelv leffentyűit, mert belül érezni fogjátok. Tapasztalat.

A kivitelezési és varrási minőség páratlan (erre mi is büszkék lehetünk, hiszen a felsőrészt nálunk készítik – Kámban).

Verdikt: Komoly bakancs, komoly külső és házon belüli kihívókkal. Olyan jó sokat szenvedett lábamnak a felüdülés. Betörésre nincs szükség, ez új. A memória hab verhetetlen. Aki nem finnyás ihat belőle sört is! :D

ÖNREVÍZIÓ: Mountain Hardwear Typhoon Jacket

Sajnos nem egyszer kellett már rájönnöm arra, hogy elsőre nem lett igazam. A mesterséges körülmények nem képesek száz százalékig visszaadni azokat az extrém körülményeket, melyet a magashegyi környezet képes egyes esetekben produkálni. A magyarországi körülmények csak nagyon ritkán érik el azt az állapotot, amikor egy esőkabát igazi határait feszegetni lehet. Nálunk leginkább csak a hatalmas nyári zivatarok idején van akkora csapadékmennyiség és szélerősség, mely próbára teheti (elvileg) egy GTX kabát képességeit. Természetesen ekkor sincs olyan hideg, mint egy alpi vihar idején, ahol gyakran a zivatar-szerű körülmények fagyponthoz közeli hőmérsékleti értékekkel társulhatnak az év bizonyos szakaszaiban. Mivel az igazi játéktere egy Paclite dzsekinek a magashegyek környéke, ezért elhatároztam, hogy elviszem magammal a Szlovén-Alpokba, a Logarska Dolina csodaszép völgyébe egy kis őszi tesztre. Nem bántam meg, mert komoly tapasztalatokkal lettem gazdagabb. Lássuk tehát, hogy miért is lettem ennyire csalódott.

Elindultunk egy komolyabb esőben, egy teljesen szintben menő kisebb sétára, egy körülbelül erős zápor szerkezettel jellemezhető csapadék (kb. 50mm/h precipitás) és olyan 8 Celsius fok hőmérséklet közepette. Természetesen megfelelő technikai aláöltözetben. (Ezt azért írom le, mert el kell árulnom, hogy a héj belső oldalán megjelenő nedvesség szempontjából mindegy, hogy pamutpóló, vagy Dryskin van rajtad, mert ami odáig eljutott, az eljutott. Sőt, ha nem technikai aláöltözet van rajtad, akkor mivel a pamut felszívja a nedvességet, eleve kevesebb jelenik meg a héj belső oldalán (amit egyébként pont ezért nem is ajánlok, hiszen technikai kabáthoz technikai baselayer való). Ez az evaporáció fizikája, melyet ajánlok az engem telefonon kioktató kishölgy figyelmébe is…) Tehát a fent leírt körülmények közepette a kabát kevesebb, mint húsz perc leforgása alatt teljesen átázott. Nem beleizzadtam, mert nem is melegedtem ki. Nem beleizzadtam, mert húsz perc alatt ember nem tud ennyit izzadni (biológiailag lehetetlen, tényleg). Nem beleizzadtam, mert félig le voltak húzva a szellőzők. Nem izzadság volt és kész.

Elsőként le kell szögeznem, nem vagyok biztos benne, hogy a tesztkabát nem hibás. Erről a gyanúmról az első tesztben is szóltam. Ennek tükrében kell az eredményeket értékelni, és persze annak tükrében, hogy ez nem az USA, ahol egy blogger véleménye számít, és ahogy gyanús lesz neki egy termék, a forgalmazó rendszerint küld neki még egyet, hogy tényleg a tesztpéldány-e a szívás, vagy az egész széria úgy rossz, ahogy van. Ameddig nem jutunk el a vásárlók tiszteletének ezen fokáig, addig marad az egy példányból való következtetés-levonás. Az meg nem az én bajom (és főleg nem az én hibám), ha csorba esik az önérzeten, én csak tesztelek, és tényeket közlök… Nyilvánvalóan vissza fogom küldeni vizsgálatra, és kíváncsi leszek, hogy milyen ürüggyel kell majd a miszlikbe aprított kabátommal elmennem arra a jól ismert melegebb éghajlatra. Természetesen erről is tájékoztatom majd a kedves olvasót, hiszen neki is érdeke, hogy tudja az igazságot. Amennyiben meg nem így lesz, azt is leírom, és a végén én fogok elnézést kérni.

Van egy outdoor berkekben jól ismert brekegés, mely így szól „Guaranteed-to-keep-you-dry”. Ezen ígéret szerint, amennyiben „you-are-not-completely-satisfied” a vízállósággal és lélegzőképességgel, akkor „we-will-repair-it-replace-it-or-visszaadjuk-az-árát”. Oké, ez tiszta üzlet. Jó a kabát, nincs gond. Rossz a kabát, meg kicsere, kijavít vagy visszafizet (természetesen a hatályos szabályozás szerint nem levásárlod, hanem kikesselik). Sohasem gondoltam volna, hogy egy drága (bár ez relatív, de ebben az országban negyvenezer forint kicsit sem kevés pénz) GTX kabát ilyen rosszul teljesít. Pedig az igazság ez. Oké, rendben idegbaj, fórumokra fel, GTX szájtra fel, mivel is magyarázható ez. Oké, látom DWR kopása okozhatja ezt. Persze, egy 28.000 mm vízállóságú membránnál pont a lepergetés mértéke számít, de hát legyen. Értem én, hogy ahol nedves lesz a membrán külseje, ott már nem lélegzik, de hát ez már itt elég gyenge indok egy GTX-nek, főleg ennyi pénzért. Rendben kiimpregnálás a gyártó által ajánlott szerrel és módszerrel. Látványosan javult a lepergetőképesség, de a jelenség újra megismétlődött. Ez a kabát egyszerűen nem tart szárazon. Az csupán a teszt szempontjából nem mindegy, hogy ez a membrán melyik oldaláról származó nedvesség. A fogyasztó így is, úgy is meg lett tévesztve…

TESZT: Mountain Hardwear Typhoon Pant

Kategória: ultralight hardshell
Tevékenység: LDT (long distance treks), MDH (multi-day hiking)
Külső anyag: 40 denier mini-ripstop nylon
Laminátum: GORE-TEX Paclite, GORE-TEX XCR
Tömeg (XL): 321 gramm
Vízállóság: naná, hogy garantált (28.000 mm)
Lélegzőképesség: 3.250 gramm/m2/24h (US Army mérése)


Volt egyszer, hol nem volt egy Piroska (szó szerint). Piroska egyszer csak egy orbitális felhőszakadásba keveredett valahol a Keleti-Alpok alacsony kétezresei között és hát hiába is volt MHW Typhoon dzseki a becsületes neve, ami persze garantáltan szárazon tartotta, a gravitáció megdolgozta a szép kövér cseppeket a külsején és gonoszan rázavarta őket az oldschool pamutnadrágra.

Na igen, a nedvesség nem így jó. Valljátok be őszintén magatoknak! Na ugye?

A koncepció fájintos. Mindig is szerettem a garnitúra elv követőit. A Mountain Hardwear (MHW) pedig ilyen. Hál’ Istennek! Szóval aki a történetben észrevette, hogy Piroska az MHW Typhoon dzseki maga, az sejti hogy ez a nadrág annak a hardshellnek a párja. Párja bizony. Ez is susog mint a fene. Igaz, ami igaz az összes hardshell susog valamilyen mértékben. Alapjában véve persze sokkal kevesebbszer lesz rajtad a nadrág, mint a dzseki, de vidd magaddal , mert ha nincs veled a GORE-TEX sem segíthet. Szóval bekpekkbe be és nyomás. Nyílván egykedvű nyugalommal visszük hátunkon a 321 grammos kis semmiséget (persze azért vannak ennél jóval könnyebb Paclite nadrágok is…), ettől a napunk is jobb lesz. Nem fogunk félni a felhőtől mert minek, velünk van ő. Érdekes módon elmondhatom, hogy még viszonylag melegebb körülmények között sem tapad rá az ember lábára (persze ha nincs alatta semmi), és amennyiben a susogást képesek vagyunk megszokni, akár magában is hordhatjuk, amolyan túranadrág-szerűen, hiszen anyaga (XCR) (főleg a térdein és a lábszár belső oldalán) jóval strapabíróbb a hagyományos textileknél. Véleményem szerint akár alpinizmushoz is használható (meglepően nagy mozgásszabadságot biztosít), bár ilyenkor nem árt egy nadrágtartóval kiegészíteni a biztonság kedvéért. Az anyaga egyébként nagyjából megegyezik a kabátéval. Nagyjából, mert alapjában ez is 40 den mini-ripstop nylon GTX Paclite, csakhogy a bélése vadabb. Másodszor meg emberek, ennek a térdén és az alsó lábszár belső részén GTX XCR erősítések vannak! Térdre! Bizonyosan maradt a MHW raktárban egy kis maradék XCR, aztán belevarrták ebbe a gatyába hogy elfogyjon a reszli XCR, meg el is fogyjon (mármint a nadrág a boltok polcairól). Azon mondjuk érezni, hogy veszettül meg van laminálva. Na jó, azért hivatalosan a Proshell elődje (ami megint valamiféle marketing humbug, mert számos gyártó készít még mindig XCR anyagú nadrágokat és kabátokat (főleg a Mammut), emellett számtalan lábbeli készül még ma is a „kiterjesztett komforttartományú” (XCR: Xtended Comfort Range) GTX membránrendszerrel. Ráadásul az XCR komolyabb tulajdonságokkal bír bármelyik mai GTX membránnál (45.000 mm és 3.750 gramm/m2/24h), így egyáltalán nem értem erre megint mi a szükség).

A részletek a minimalizmus (néhol smucigság) felé hajlanak. Marhajók a külsőtérdig felfutó cipzárak, amelyek a bakancsos beszállást segítik. Tetszik. Nagyon tetszik, bár nem újdonság az biztos. A cipzárak természetesen vízálló anyaggal vannak fedve, a főcipzár (slicc) vízálló is, ellenben Typhoon Jacket őfelségével. Bár azt azért megjegyezném, hogy nem járnak olyan szépen mint amott. A cipzár felett két masszív patent kapcsol és tart mint az állat. Pluszban egy csatos (sajátságos megoldás a csatolási mechanizmus, individuális és gyors, szeretem) derékállítóval, bár mint az a dzseki esetében is kiderült, itt is igaz a tény, hogy ez nem egy ultralight kategória, ott ugyanis a gumis derék a trendi). Na, ebből minden gatyán repetáznék (bár szerintem az öv jobban tart, de itt a hirtelen zivatar esetén a gyors csat jobb és persze az embernél egy öv szokott lenni és általában azon a nadrágon amire az esőhéjat húzza – ha jobban belegondolok). Csakúgy, mint a szár alján lévő szűkítőkből. A zsebekből viszont nem tudnék, merthogy nincsenek és hát kétszer nulla az nulla. Komolyan. Ne nézzetek. Bakancs cipzár van, zseb az nincs. Pedig kerestem elhihetitek. Mountain Hardwear! Vegyetek fel egy zsebészt! Nem vagytok ez ügyben túl jók. Azért legalább két kis jelképes valamit kellett volna. Na mindegy…

Amúgy a kidolgozás felsőkategóriás és nagyon rendben van. Anyagminőség ötös, minden más ötös. Egy színben van, feketében. Ez bőven elég is, mert a természet nem divatbemutató. Ez nem sípálya gyerekek. Legyen annyi elég, hogy a fekete mindenhez megy. Ha jót kellene a színekről mondanom, azt mondanám, hogy nagyon intenzív a feketéje…

Verdikt: Az egész nagyon tetszik, de az a zsebhiány egy szemembe fújt homokszem és sehogy sem tudom kipiszkálni. Kár érte, mert amúgy egy részleteiben és teljesítményében is egy elképesztően jó nadrág, csak valahogy nincs száz százalékig átgondolva. Az MHW kiváló és nagyon jól megtervezett cuccokat gyárt és úgy gondolom hamarosan kezünkbe kerülhet egy igazán jól átgondolt Paclite szett is, mert az MHW képes erre csak ez most valahogy nem jött nekik össze (bár igaz, hogy számos kiváló GTX nadrág van az Mountain Hardwear kínálatában, tehát lehetőség van a válogatásra). Isten igazából erről a nadrágról csak az a két zseb hiányzik. Ötös alá.

MAGAZIN - Vízálló-lélegző membránok

Előrebocsátom, ennek a cikknek a létrehívását számos negatív élmény eredményezte. Elsősorban a hazai üzletek eladóinak „komoly szakmai felkészültségén” felbuzdulva készültem fel remélhetőleg tudományos alapossággal, hogy megírjam ezt a cikket. Ráadásul ez az én véleményem. Viszont a cikkben szereplő adatok tények, melyekkel könnyen alátámaszthatom ezt a véleményemet.

A hivatalos európai standard szerint egy anyagnak minimálisan 1.500 mm vízoszlop nyomásának kell ellenállnia, hogy használhassa a WATERPROOF jelzőt. A vízoszlop nyomását négyzetcentiméterre vetítve kell érteni. Magyarul a vízálló anyag minden négyzetcentiméterének minimum 1.500 mm vízoszlop nyomását kell elviselnie. Ez önmagában rendben is lenne, csakhogy a vízállóságot sok tényező befolyásolja. Ez egy elméleti számérték, melybe nem kalkulálható bele az esőcseppek impakt hatása (a geomorfológia is komolyan számol az úgynevezett „raindrop impact” felszínformáló erejével), vagy az anyag felületét érő egyéb nyomásbefolyásoló tényezők (leggyakrabban a hátizsák). Ugyanis amikor az eső simán éri az anyag felületét, akkor az 1.500 mm vízállóság már elfogadható védelmet nyújt az ellen. Csakhogy a legkevesebb esetben vannak ilyen ideális körülmények. Ad egy, a túrázók 99%-án van hátizsák, ad kettő, egy túrán mindig a legrosszabb körülmények ellen kell a felszerelést megválasztani, mert különben csak felesleges tömeg és bosszúság az eredmény.

Saját tapasztalat alapján a 10.000 mm hivatalos vízállóság alatti ruházati anyagok gyakorlatilag csak gyengébb eső ellen adnak megbízható védelmet egy hátizsákosnak. Magyarul nem etikus ezeket vízállónak nevezni. A 10.000 és 20.000 mm közötti anyagok kivitelezési konstrukciójától függ, hogy mennyire felelnek meg a maximális védelem elvárásának. 20.000 mm vagy a feletti érték esetén nyugodtak lehetünk, nem fogunk a legrosszabb körülmények között sem elázni (persze ehhez szükséges a megfelelő varráshegesztési technológia és a minőségi kidolgozás is, meg persze hogy ne legyen hamis a cucc). A legnagyobb elméleti védelmet a PVC esőkabát nyújtja, csakhogy az outdoor sportok művelőinek ennél többre van szüksége. Nem elég egyszerűen csak nem megázni. A testünk mozgás közben izzad (az intenzitás növekedésével egyre jobban), ennek párája pedig amennyiben nem távozik a rendszerből, legkésőbb a kabát belső oldalán lecsapódik. Ettől a párolgás endoterm hatása miatt a rendszerből, jelen esetben a kabáton belüli dolgoktól (TŐLÜNK!) hőt von el. Amíg mozgunk nincs is akkora probléma, ám amikor megpihenünk, szinte azonnal elkezdünk fázni, amely előbb csak komfort-, később már egészségügyi probléma, végül életveszélyes is lehet. Amikor ezen okokból elkezdünk tehát fázni, a szervezetünk a végtagoktól (lábujjak, kézujjak) kezdi el elvonni a vért a létfontosságú szervek biztonságos működtetéséhez, és ez szélsőséges esetekben akár fagyási sérülésekhez is vezethet. Ez leginkább olyan tevékenységek esetében fontos, amelyben nappal 5-10 fok, éjjel fagypont alatti hőmérséklet várható sátrazás, vagy bivakolás közben. Tehát pont a hegymászás, sziklamászás és magashegyi túrázás esetén érdemes ezekre a dolgokra odafigyelni.

Ezt pedig a legtöbb komolyan vehető gyártó nagyon szigorúan veszi. Erre találták ki a vízálló és egyben lélegző anyagokat. Ennek megoldása komoly problémát jelent. A legtöbb esetben valamilyen membrán alkalmazásával oldják ezt meg. Ezeknek többféle változata létezik, de a legtöbb két módszer köré csoportosíthatók. Az egyik – véleményem szerint a hatékonyabb – a vízcsepp és a pára aeroszol részecskéi közötti méretkülönbségen alapszik. Az elv az, hogy a mikroporózus anyag szálai közötti rések néhányszázszor nagyobbak a pára aeroszol részecskéinél, ellenben több tízezerszer kisebbek a legkisebb lehetséges vízcseppnél. Az erre használt anyagok közül a legjelentősebb az – általam legjobbnak tartott két márkát – a Gore-Tex és az eVent membránt is alkotó expanded-politetrafluoretilén (ePTFE).

A másik módszer a hidrofil és hidrofób részecskék meghatározott elrendezésén alapszik. Lényege, hogy a hidrofób (víztaszító) részecskék (vagy szálak) a szervezet hőjének hatására mintegy átpréselik a vizet a vízálló külső anyagon az anyagba épített hidrofil (vízkedvelő) részeken keresztül, azonban a külső anyag továbbra sem engedi be a vizet, tehát a módszer végtére is a belső és a külső rendszer közötti nyomáskülönbségen alapszik, mely az egész rendszert mozgásban tartja. Az ilyen membránok legtipikusabb példája a Mountain Hardwear Conduit membránja.

Tapasztalati hatékonyság alapján mindkettő típusnak megvan az előnye és a hátránya is. A Gore-Tex vízállóság terén verhetetlen, a hagyományos kétrétegű laminátumok 28.000 mm, míg az XCR és a három rétegű ProShell akár 45.000 mm elméleti vízállósággal is rendelkeznek. Ehhez nagyjából hasonló teljesítményre képes az eVent is (30.000 mm). A Conduit szintén erősen függ a laminálástól és a külső anyagtól, de itt a jellemző vízállóság 20.000 mm vagy az alatt marad. Általában összes hidrofilikus elven működő membrán maximális mértéke ezen szinten, vagy alatta mozog (például Haglöfs Proof Membrane 20.000 mm). Ebből kifolyólag a vízállóságuk gyengébb az ePTFE membránokénál. Lélegző képességük azonban bizonyos változatoknál jelentősen elmaradhat azokétól, csakhogy az ePTFE technológia mintegy harmadával drágább az azonos kategóriájú egyéb típusú anyagoknál. Az extra védelem jó dolog, de a túlbiztosítás nem mindig szükséges ekkora mértékben, viszont az összeg, amibe kerül igenis nagyon fontos tényező.

Vannak a kettő előnyeit kompromisszumokkal használó módszerek is. Ilyen a The North Face HyVent technológiája, melynek legtöbb változata mikroperforált anyaggal dolgozik, az elv nagyjából megegyezik az ePTFE-ével, csak itt nem szövetszerű az anyag, hanem egyszerűen csak perforált. Vízállóságát PSI értékben határozzák meg. A legtöbb HyVent 60 PSI nyomást bír ki, mely az idő múlásával kopó felülettel 40 PSI teljesítményig eshet vissza (ez a felszínén lévő PU réteg kopásának tudható be, ráadásul a DWR is eltűnik a felszínről). Ez vízoszlop milliméterben kifejezve komoly értéket képvisel, mivel 1 PSI = 703 vízoszlop mm-nek felel meg. Vagyis a HyVent újkorában valamivel több, mint 42.000 mm, használat után pedig 28.000 mm vízállósággal rendelkezik. Emellett a The North Face azt az elvet követi, hogy a cég rendelkezik a Gore-Tex technológiájú termékek olyan széles skálájával, hogy kínálhatja a kabátját a rendkívül alacsony 650g/m2/24 óra lélegző-képességgel is. Ez az ePTFE technológia tizenötöd része. A hidrofillikusnak pedig az ötöde. Egyszóval minimális (azonban becsülendő a TNF őszintesége, mert ez az érték legalább nem kamu). Általában ez a technológia alacsony intenzitású mozgásokhoz kiváló csapadékosabb időjárás esetére.

A fentebb említett okokból a technikai héjkabátok tudásában sokkal nagyobb szerepet játszik a lélegző-képesség, hiszen a bojler-hatás következtében a rendszerbe leginkább testünkből kerülhet nedvesség. A lélegző-képesség mérésére több módszer is van. A leggyakrabban használt gramm/m2/24 óra érték. Ezt használja a legtöbb gyártó. Bár vannak cégek, akik a Gore-Tex metódusát követve RET értéket adnak meg (a komolyabb gyártók jó része, köztük az eVent is). Ez egy viszonyszám és értelmezése elég nehéz (a membránok katonai alkalmazása miatt tértek át erre a módszerre), lényege, hogy minél kisebb a RET érték, annál jobban lélegzik az anyag. A lélegző (BREATHABLE) jelző európai szabványa legjobb tudomásom szerint 20 vagy az alatti RET érték esetén használható.

Mindenképpen említést érdemel, hogy a külső rendszer relatív páratartalmának hatalmas szerepe van az anyagok lélegző-képességében. A legjobb esetben a membránra kevéssé van hatással a páratartalom (így kevésbé befolyásolják teljesítményét a változó körülmények, tehát sokkal megbízhatóbb és egyenletesebb a teljesítménye), előnytelenebb esetben a membránnak szüksége van egy megfelelő tartományra az optimális működéshez (ez általában 70% körüli relatív páratartalomnál van, bár ez meglehetősen más és más a különféle technológiáknál). Ez gyakorlatilag szűkebb körülményekre szabja a membrán maximális teljesítményét. Mivel a természet és az aktivitások a legszélesebb skálán tudnak körülményeket teremteni, ezért ez fontos szempont.

A gyári információk sokszor nem pontosak, megpróbálnak a membránok elméleti értékeivel játszani. A probléma addig fenn is áll, ameddig a gyártói katalógusokban keressük a választ (ahol még csak a mérési módszert sem adják meg, hogy melyik négy JIS metódus szerint jött ki az adat), csakhogy az Amerikai Hadsereg katonai felszereléseit tesztelő laboratóriuma elvégezte a leggyakrabban alkalmazott vízálló-lélegző anyagok tesztelését (mind RET, mind g/m2/24h méréssel, melyből itt a gyakorisága miatt az utóbbit ismertetem), így egészen pontosan meghatározott értékekkel szolgál azok képességeiről. Ebben az is plusz pont, hogy ugyanabban a laborban, egyenlő körülmények között és pártatlanul végezték a vizsgálatokat. Ennek eredménye az lett, hogy a legjobban lélegző ismertebb technikai shell anyag az eVent (6.500 g/m2/24h; RET~3) és teljesítménye is ennek a legegyenletesebb (30% és 70% relatív páratartalom között mindössze 5% az eltérés a membrán teljesítményében). Ezt követi az Entrant XT (4.200 g/m2/24h), melynek teljesítménye szintén egyenletes (bár ez meglehetősen ritka termék). Szintén a legjobbak közé sorolnám a Patagonia saját Nextec technológiáját is (stabil a teljesítménye, de később elmarad a GTX membránokétól – 3.000 g/m2/24h). Ez nem mondható el a Gore-Tex XCR és a hagyományos Gore-Tex laminátumokról, melyeknek megfelelő relatív páratartalomra van szüksége a maximális teljesítmény leadáshoz. Ez számokban kifejezve annyit tesz, hogy a hagyományos GTX (ebben a kontextusban tényleg a klaszzikus Gore-Tex, melynek ma a Performance Shell-ek felelnek meg a legjobban) 3.200 g/m2/24h értéket tud (GTX XCR és a Pro Shell-ek 3.800 g/m2/24h; RET~3,5), melyre fokozatosan jut el a relatív páratartalom növekedésével (alapértéke átlagos 1.500 g/m2/24h). A GTX optimuma a száraz és hideg külső viszonyok között van, viszont itt felmerül az „esőkabát szárazban” kérdés, persze jogosan. Hasonlóan viselkednek a hidrofillikus membránok is, persze produkált értékeik elmaradnak az ePTFE technológiáktól. Néhány példa: Dermizax (például Spyder síkabátoknál alkalmazott anyag) és Marmot Membrain 3.000 g/m2/24h; Lowe Alpin Triple Point 2.300 g/m2/24h; MHW Conduit és Columbia OmniTech Titanium 2.000 g/m2/24h vagy az alatt (OmniTech Titanium).

A harmadik fontos szempont a membránokhoz laminált anyagok milyensége. Olyannyira jelentős ez a kérdés, hogy az egyes laminált anyagok között ugyanolyan membránnal akár két-, háromszoros árbeli különbség is lehet (például GTX Paclite és GTX Proshell). Nem véletlenül. Az erősebb (magasabb denier számú) anyagok sokkal ellenállóbbak, nehezebben szereznek az anyag szerkezetét érintő sérüléseket, melyek mind a membránokat veszélyeztetik. A külső anyagok esetében az ilyen mikro-sérülések a DWR (Durable Water Repellent – egy vízlepergő felszínkezelési mód) kopásával karöltve egy idő után lerontják a laminátum teljesítményét. Ráadásul elsősorban a külső anyagok határozzák meg egy héj használati körét (például a legjellegzetesebbek a mászó tevékenységeknél a különféle softshell külső anyagok). A külső anyagok és a bélések milyenségétől függ a teljes laminátum lélegzőképessége is (tipikus példa a háromrétegű Performance Shell (RET~8) és a háromrétegű Pro Shell (RET~3,5) közötti különbség). Itt az extrém példát a speciális feladatokra kialakított hibrid-kabátok jelentik, melyek gyakran két-három különféle laminátum összetett konstrukciójából állnak össze (mozgó részek softshell, kopó részek hardshell). A nem mindegy a dologban az, hogy az általunk végzett tevékenység mekkora mértékben fogja megviselni az anyagokat (ebbe a szakszerűtlen impregnálást is beleértem). A kérdés természetesen a bélésanyagok esetében is fennáll, persze itt mások a szempontok. A 3 rétegű laminátumok (például Proshell) esetében a külső anyag, a membrán és a bélés is össze van teljes felületén laminálva. Léteznek érdekes, bevonatszerű bélések is. Ezek az úgynevezett 2,5 rétegű laminátumok (például Paclite), ahol a belső fél réteg egy általában selymes és kopásálló bevonat a külső anyag és a membrán laminátumának belső oldalán. A 2 rétegű rendszerekben (például Performance Shell) a bélésanyag nincs oda laminálva a másik két elemhez, hanem egyszerűen szabadon hozzávarrták a két külső réteghez, persze hegesztett varratokkal.

Összegezve a dolgokat, a legjobb technikai hardshellek 20.000 mm, vagy még magasabb vízállóságot tudnak, mindamellett, hogy valódi lélegző-képességük (nem a katalógus adatok) 3.000 g/m2/24h feletti és természetesen egyenletesen képesek ezen tudásukat leadni. Tapasztalataim alapján 500-800 g/m2/24h mértékű eltérés már egyértelműen érezhető fokozott aktivitás közben. Ez RET értékben kifejezve körülbelül 0,5, vagyis fél érték eltérés már érezhető, főleg a nagyobb lélegzőképesség esetén (RET<6).