Kategória: ultralight hardshell
Tevékenység: LDT (long distance treks), trailrunning, MDH (multi-day hiking)
Külső anyag: 40 denier NR265 (mini-ripstop nylon)
Laminátum: GORE-TEX Paclite
Tömeg (XL): 439 gramm
Vízállóság: naná, hogy garantált (28.000 mm)
Lélegzőképesség: RET<6
A Mountain Hardwear márkát Magyarországon sokan a fejre esős Frey műsor utolsó bő egy percéből ismerhetik. Na, azt előre le kell szögezzem, hogy az MHW-t nem Afrikára tervezték, vagyis inkább nem Botswanaba, mert ugye „sokan” jártatok már a Toubkalon, ahová például kifejezetten ajánlom :D.
Alapjában véve az ilyen ultralight esőgúnyák kompromisszumokkal teli és látványos, amolyan csicsás és nagyszájú cuccok szoktak lenni. Na ennek itt és most vége. Nem vagyok egy mindennel elégedett típus, de a GORE-TEX és a MHW együtt nem sok esélyt ad a kétségeknek. Vivát anyacsavar!
A hardshell jelentem itt van, megérkezett. Igaz, hogy a szép színes és mintegy 10-11 igazi hardshellt (és azok összes színkombinációit) tartalmazó magyar nyelvű MHW katalógussal rendelkező importőrnek az egész országban egy darab piros színű XL-es Typhoon dzsekije volt akkoriban, azért ide ért. Ha valaki akar még férfi XL-est akkor nem hiszem hogy minden színhez egyhamar hozzájut…
Szóval ha egyszer valakihez egy ilyennel csenget a postás, akkor először is azon fog meglepődni, hogy mintha üres csomagot kapna. Na ez azért van, mert a kabát koszlott 400 gramm. Na ja. Vékony is, mint az állat. Bár azt mindenképpen meg kell említenem, hogy a Paclite-kategória egyik legnehezebb darabja, hiszen ezen a szinten 250 gramm alatti kabátok is léteznek szép számmal (Marmot Nano Jacket, Haglöfs LIM Ultimate Paclite). A második ami szembe fog neki ötleni, hogy a színek marhára intenzívek és igen eltaláltak (nálunk a piros járt, ami hivatalosan a tavalyi crimson/lava kombinációt jelenti). Én eddig kifejezetten rühelltem mindenféle piros dolgot, még a Ferrarikat is, de azt kell mondjam mától ezt is felülbírálom magamban. Amikor az ember először felveszi kissé susogósnak érzi, de ez inkább csak azért van, mert itt mindent a kis csomagméretre, kis súlyra és a vékony Paclite laminátum védelmére tettek fel. Ráadásul az összes hardshell susog kisebb-nagyobb mértékben. A feladatot egy outdoor berkekben nem ismeretlen anyagból, ripstop nylonból oldották meg. Ehhez a külső anyaghoz laminálták hozzá az ePTFE membránt (GTX) és a valami ultrafinom műselyemszerű bélésanyagot, ami hártyafinomságú. Jó ez persze kissé finnyássá teszi a fémcipzáras alávalókra. Na bumm, nem vesztek alá fémzipzárast… Bár elég sok alpin aláöltözetnek fém cipzárja van! Azért nemcsak a bélés tűnik hártyavékonynak, hanem az egész laminátum, olyan mint a pillangó szárnya (egyébként azzal is promótálják a Gore webszájton). Hát igen azért az első pár napban minden bokorhoz érés után megnézed, hogy nem hasadt-e ki, de szerintem nem fog azért ripstop ugyebár.
A méretezése kissé eltérő a nálunk megszokottól (nagyobb), de ez inkább csak a megszokásból óvatlan webes vásárlóknak okozhat csomagbontási kellemetlenséget, mert a MHW nemzetközi szájtján terjedelmes méretskála közli a gyártó számozási értékeit. Szóval én 188 centi vagyok és mintegy 90 kiló, de rám az XL-es még éppen nem nagy. Éppen mert amúgy az lenne, de mivel elég vékony, úgyis aláöltözöl. Persze a trailrunnerek figyeljenek, mert nekik ez fontosabb lehet (ők ugyanis nem szeretnek vastag midlayerekben szaladgálni, ha jól tudom).
A kidolgozás tengerentúliasan nagyvonalú. A kivitelezés hibátlan, az ergonómia kevésbé. Az összes varrat GORE hegesztett, szalagozott. Már amelyik varrat persze, mert az inkább hegesztés (a legtöbb helyen no cérna). Szerintem lézerrel vágják, mert annyira szimmetrikus, annyira pontos és szabályos, hogy az elképesztő. Piros pont. A hónaljon szellőző (ha nem lenne elég bredéböl, halljátok izzadós trailrunnerek), vízálló cipzárral, melyre bizony szükség is van, pedig én egyáltalán nem vagyok az a verejtékezős típus. Kissé nehéz megszokni, hogy a cipzár nehézkessége miatt lentről felfelé húzva a derekunk is kilátszik, mire beállítjuk a megfelelő szellőzést. A zsebeken is ugyanilyen (de nem vízálló), amúgy elég könnyen járó cipzárak vannak, na mi más mint YKK. Apropó zsebek. Szerintem kissé magasan kezdődnek, de én ezt a hosszú kezeimnek tudom be. Nem annyira zavaró. A főcipzár viszont felbosszantott. Ad egy, nem vízálló maga a zipzár. Ad kettő egy hülyén egymás alá hajtogatott flapni-páros takarja, az amúgy jó és könnyed cipzárt, de akkor is. Ad három, egykezes cipzárfelhúzás kizárva (itt is látszik, hogy nem sziklára készült). Na ez ugyan csak apróság, de mivel háromszor annyi anyag és gondolom membrán kellett ehhez a megoldáshoz, hiába is könnyebb a sima zipzár, az egész úgy ahogy van már nem. Sok hűhó semmiért, pedig itt a kis tömeg mindenek felett kéne hogy álljon. Ergonómiai feketepont. Amúgy persze nem ázik be így sem, bár jobbról jövő erős szél esetén bekerülhet a flapni alá a hó és a víz is, a szélről nem is beszélve. Tetszett viszont a fenék alá húzható (vizes kőre üléskor isteni extra) hosszított fazon (csak hátul). Van viszont még nekem nem tetsző rész, a kapucni. Nagy. Ez jó. Nehezen állítható, ez rossz. Egyetlen a fejtető közelében lévő három kézzel is csak nehezen állítható szorítócsat áll rendelkezésre, mely az arc elé képes húzni a gallért is (ez jó, csak ne lenne olyan nehéz szimmetrikusra állítani, meg egyáltalán állítani). A csuklya-etalon Arc’teryx Gamma MX Hoody benga, mászósisakra méretezett kapucnija is csont nélkül belefér, bár nem hiszen hogy sokan húznak a 300 eurós softshelljükre pluszban még egy 200 eurós Paclite héjat, csak a biztonság kedvéért. Az összesen annyi mint öt kiló, vagyis kábé 140 ezer, vagyis kábé egy sátras kéthetes svájci körút. Döntsetek… Még egy furcsa részlet, a gallérrá csomagolható kapucni. Na nem maga az elv, hanem a kivitelezés. Egy ilyen helyes kis izével kell a makacs ripstop (ráadásul merevített simléderes – és önmagában baró) kapucnit gallérrá csomagolni. Na ez menne is, csak a kapucni valahogy sosem akar nem nyakirritálóan összegyűrődni. Szerintem csak én vagyok béna, bár mindenképpen láttam már ennél használhatóbb kapucnit (nem a Gammán, azon le sem vehető, hanem egy Quechua hardshellen, ahol anyaggal fedett gyors cipzárral lehetett rögzíteni, levenni és feltenni. Gyors és elegáns megoldás). Ajánlom az MHW figyelmébe, a mű-ultralightoskodó mindenit! Bár, hogy ne legyek ennyire szőrős szívű, elmondanám, hogy véleményem szerint ez nem egy ultralight kabát. Nem teljesíti a minimalizmus követelményeit. Csak az anyagválasztás miatt vélhetjük minimalistának. Viszont nem az, mert teljes értékű (három zseb, hónalj-szellőzők, teljes hosszúságú cipzár). Ez a sok cipzár bizony a tömegén is meglátszik. Amennyiben ultralightnak vennénk nagyon gyenge volna a 439 grammos (XL) tömeg a kategória átlag 260-300 grammhoz képest. Említésképpen a legkönnyebb GTX Paclite kabát a piacon legjobb tudomásom szerint, a Marmot új Nano Jacket-je a maga 227 grammos (L) tömegével (vannak hasonlóan komoly Paclite ajánlatok még: Haglöfs LIM Ultimate Jacket 247 gramm, Salomon Minim Jacket 237 gramm, valamint néhány nem teljes értékű, anorák szabású héj is). Végtére is az a véleményem, hogy az MHW egy jó árfekvésű, teljes értékű túrakabátot akart adni a nép kezébe. Ez sikerült is neki, hiszen néhány komolytalan (nem rendesen hegesztett illesztések és egyebek) GTX utcai kabátot leszámítva ez a piac legjobb áron kínált Paclite dzsekije. Ennek eshettek áldozatul a vízálló főcipzár és zsebcipzárak is, melyek jócskán megdobták volna a költségvetést.
Aztán felmerült az a régóta ismételgetett kérdés: Mi az, hogy garantáltan szárazon tart? Érdekes kérdés ez, mert nyelvtanilag nem adható rá igenlő válasz… Az igaz, hogy elméletileg 28.000 mm a vízállóságának mértéke, meg az is, hogy csodaszép kerekded vízcseppek állnak meg rajta (mostantól kezdve lesz egy ilyen szempont is, kabáton megálló vízcseppek szépségversenye). Bár már az elején voltak kétségeim a hímzett logó és a szintén hímzett csuklófeliratok miatt. Az első tesztet (egy órás gyaloglás mintegy 20-25 milliméter per órás intenzitású esőben és 20-25 kilométer per órás szélben) követően nedvesség jelent meg a mellkasra hímzett anyacsavar belső oldalán, mely amúgy természetesen le van hegesztve. A nedvesség formája miatt kétségeim támadtak annak eredetéről, így eldöntöttem, hogy száraz időben is rámozdulok a kérdésre. Kemény tempó és dupla polár izzadságtesztnek vetettem alá, szintén egy órán keresztül. A nyomozás eredménye az lett, hogy a nedvesség ugyanúgy megjelent a hímzés belső oldalán (bár kisebb mértékben), tehát a nedvesség izzadság-eredetű és nem feltétlenül beázás. Ezt azzal is alátámasztottam, hogy egy fazék vizet öntöttem bele, amolyan nagyi gombát szed módra és semmi nedvesség inside még húsz perccel később sem. Végül beálltam a zuhany alá és tíz percig maximumon nyomattam, ilyen esőt még senki nem látott errefelé, az biztos és szintén nem volt nedvesség belül, szerintem azért mert nem volt hideg, hiszen lakásban folyt a teszt. Tehát izzadság, vagyis pontosabban kondenzáció jelenik meg a kabát belső oldalán, bár ez a jobbik eset, azért még mindig nem értem, hogy miért hímezve van a logó és miért nem szitázva mondjuk (lásd Arc’teryx Gamma MX Hoody például). Biztosan mert így igényesebben néz ki, bár a szitázásnál van lehetőség fényvisszaverő anyagot használni… Azontúl, úgy vélem, hogy az alpesi környezetben (nem kell nagyon magasra menni, elég ha csak 1800-2000 méterre gondolunk) egy esős nyári napon elég magas a páratartalom ahhoz, hogy a kabát már ne legyen képes száraz belső felülettel teljesíteni, főleg akkor nem, ha esik is az eső, ami egy esőkabátnál azért jelentős. Persze ez csak a két és fél rétegű GTX membránoknál jelent problémát, hiszen amennyiben egy harmadik (és persze igazi) réteg van a laminátumban (legyen az Pro Shell, XCR, vagy Performance Shell), akkor egyszerűen észre sem fogjuk venni ezt a kondenzációt, ami a Paclite ráadásul sötét színű belsején rögtön szembeötlik. Egy biztos, a garantáltan szárazon tart a tesztpéldány esetében csak fél igazság. A nadrágból kiindulva, melynél ilyen jellegű problémának még a csírája sem merült fel, érdekes kérdéseket hagyott bennem megválaszolatlanul. Kétségtelen pozitívum viszont a szélállóság. Mínusz öt fokban fújó kábé 20-50 kilométer per órás hátszélben nem is éreztem semmit, csak amikor szembefordultam vele és kimarta a szememet, de akkor is csak az arcomon, amit nem takart érthető okokból a kabát. Lélegző-képessége RET<6, ami elvileg nagyon jó, bár az átlagos Paclite tipikus RET értéke 4. Gyakorlatban ez ennél a kabátnál nem volt meggyőző. Minden termék egyedileg tudjon... Sajnos így ez a RET érték itt nem pontos irányadó. Nem kell minden marketing humbugnak bedőlni, bár a többi anyagnál azért tapasztaltam, hogy azért legtöbbször jó támpont a RET érték. Sajnos mindent meg akarnak etetni velünk. Ez persze nem biztos, hogy az MHW sara...
Ennek a PACKABLE-nek nevezett kategóriának van egy további fontos vizsgálati szempontja is, mégpedig a csomagméret. Nagyjából (nem durvázva) a saját kapucnijába érdemes összecsomagolni, ekkor körülbelül bő egy literes a térfogata. Állat módon is lehet vele bánni, mert kicsomagoláskor így is, úgy is össze-vissza gyűrve kerül elő, na ekkor akár fél literig is kompresszálható (becslésem szerint persze). Ez a tulajdonsága nem véletlenül adta ennek a szerkezetnek a nevét (PACLITE). Király, bár azért amennyiben nem használjátok, menjen fel vállfára, hogy a gyűrődések ne nyújtsák a membrán pórusait.
Összefoglalásként: igényesen kivitelezett és összeválogatott GORE-TEX Paclite shell az egyik legjobb árfekvéssel a piacon. Kisebb, szokható ergonómiai hibákkal. Kiknek ajánlom? Izzadós trailrunnereknek (ők úgyis tesznek a verejtékre), gyalog suliba járóknak (ők általában nem izzadnak), minden kirándulásra a tatyóba összecsomagolva a szenyák mellé (itt nem éri semmi baj), ja és persze a Toubkalra, de csakis nyáron és esőben. Akin ilyet láttok ért hozzá, köszönjetek neki, kérdezzetek tőle bátran! :D
