TESZT: Laksen Ranger GTX kesztyű

Igazából a dán Laksen egy nagyon komoly márka, csak nálunk inkább a vadászok ismerik. Durva és erős Gore-Tex cuccaiban még esőáztatta, sűrű bozótosban is nyugodtan lehet cserkelni, nem esik baja a kabátnak, nadrágnak. Amúgy mindenkinek ajánlom figyelmébe a vadászcuccokat, mert azok tartósságához nem férhet kétség (mondjuk a tömeg náluk nem igazán szempont).

A Made In Europe cuccokat imádom (ez lengyel gyártmány), mert egyszerűen látszik rajtuk. Ez a filozófia teljesen más, mint az amerikai. Ugyanis, nincs igazán fleece-kesztyű az outdoor piacon ezen kívül, melyet Gore-Tex membránnal varrtak. Ez egyszerű Gore-Tex, semmi XCR, csak egy jó kis ePTFE membrán, szabadon felfüggesztve a külső fleece-réteg és a belső liner közé. Amúgy mindkét réteg, mármint az ePTFE-n kívül poliészter alapanyagú. Ez jó, mert az nagyon jól vezeti az izzadságot. Alapjában véve a kesztyű téli, mert vastag. Tömött 300-as fleece-ből készült. A tenyerén méhsejt-mintás poliuretán megerősítés van a jobb tapadás (fegyverfogás?) érdekében. A belső réteg finom, softshell-szerű csuklóval kezdődik (ez is poliészter). Ennek szerepe, hogy a csuklórészt is jól zárja a szél elől. Igazából jó konstrukció, csak mivel nem laminált a három réteg, néha elcsúsznak egymáson, némi után állítást igényelve (nem annyira idegesítő, mint amilyennek hangzik, mert a jelenség ritkán okoz igazából gondot). Anyaga (poliészter fleece) miatt tartóssága nem mérhető a bőréhez, de ez nem is egy jégmászó-kesztyű. Amúgy, mint a legtöbb kesztyű, ez is ebben az egy színben elérhető…

A teszten jól szerepelt. Esőben, melegben is kiválóan lélegzik, a tenyér (és persze a kézfej többi része is) száraz marad benne. Mindemellett hidegben nagyon meleg. Ez nagyon fontos szempont, mert először innen kezdi elvonni a szervezet a vért a hipotermia esetén, vagyis szinte itt a legfontosabb a jó lélegzőképesség. Nem véletlenül a kéz és lábujjak kezdenek először elfagyni. Vízállósága kiváló, hiszen csuklóig vízbe lehet vele nyúlni beázás nélkül (a képen egy esővízzel teli hordóban látható), mindemellett hosszú percekig melegen tartotta a fagypont körüli vízben a kezemet (mielőtt a próbát elvégeztük, ki kellett szedni a hordóból a jéghártyát). Ebből kifolyólag esőben és főleg hóban sem jön zavarba. Hólapátolás, hógolyózás, túrabotos téli túra. Mindenben helytállt. Hónapok használata után sem látszik rajta semmi, olyan, mint amikor megvettem, épp csak a címkék nincsenek rajta. Az egyetlen igazi gond vele, hogy rettenetesen lassan szárad a külső anyaga (a tesztpéldány a teljes merítést követően fűtött helyiségben több mint tizenkét óra alatt száradt meg teljesen), mely sátorozáskor lehet nagyobb baj, hiszen hosszabb idő alatt beposhadhat a kesztyű, mely a lélegző-képességnek, a tartósságnak és membránnak sem tesz jót. Mondjuk szerintem kezünkön valamivel gyorsabban megszárad. Bár ennek a tizenkét órának a fele sem kevés…

Verdikt: A vadászmárkák nem engedik/engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy egy tehetős és igényes vásárló (mert az átlagos Laksen vevő vadászik, ami ugye nem olcsó hobbi) nem kap a pénzéért megfelelő terméket, megfelelő körítéssel. A Laksen katalógusa kemény kötésű szépen fényképezett és nagyon komoly darab (van olyan komoly, mint egy jobb szakácskönyv :D), ellenben néhány itthon is kapható csúcsmárka (pl.: MHW 2008-2009) katalógusával, melyekből legtöbbször még a képeket is kispórolják, egyszerűen rajzokkal illusztrálják az egyes cuccokat, ami azért elég vicces, ha százezer forintos technikai cuccokról van szó. Itt ez a pénz 9.990 forint (Szombathelyen az ország egyik legjobb, ha nem a legjobb vadászboltjában). Megéri, mert nem veszik a vásárlót semmibe, ráadásul nagyon jó és minőségi terméket kapunk ezért. Nekem bejön, téli útjaimhoz mindig viszem. Kiváló darab. Aki ügyes, bekötheti benne a vízálló bakancsát a patakban...

MAGAZIN: Az aktív élethez tervezett napszemüvegekről...

A Homo sapiens vizuális típusú érzékeléssel ellátott csoportba tartozik. A rend kedvéért van több csoport is, például nazális (mondjuk a kutyák) és audiális (például baglyok). Természetesen ezek nem szigorúan határolt csoportok, így köztük nagyfokú átjárhatóságot tapasztalhatunk. Ezeket a csoportokat az adott biológiai csoportra jellemző legfejlettebb érzék alapján képezhetjük. Mondjuk, azt nem tudom, hogy ezek alapján hová tehető mondjuk egy sommelier… :D A viccet félretéve az embernek tehát vigyáznia kell a szeme világára, mert ez érzékelésének elsődleges eszköze. Számtalan ősi kultúrában megtalálhatóak a szemet az elemektől védő arcra, vagy az elé applikálható eszközök. Ezek jelentősége nem vonható kétségbe. Mára számtalan féle-fajta napszemüveggel védhetjük látásunk épségét. Ennyit fejlődött azóta a technika. A következőkben abban szeretnénk segíteni, hogy amikor napszemüveget vesztek, tudjátok mi van a címkére írva, mert ugye címke nélküli napszemüveget azért senki sem vesz remélhetőleg…

A napszemüveg tulajdonságait szinte mindenki ismeri, viszont az azok közötti különbségeket csak kevesen látják át a fontosságának megfelelő mértékben. Az eszköz legfontosabb tulajdonságai a következők: a lencse alapanyaga, a lencse bevonata, a lencse konstrukciója, a lencse színe, a keret anyaga, a keret konstrukciója, valamint egyéb kiegészítő lehetőségek. Itt kell leszögeznem, hogy itt napszemüvegekről beszélek, szóval az UV-szűrés itt nem extra, hanem kötelező alap.

A napszemüveg-lencse anyagok száma megszaporodott az évek során. Mára a klasszikus üveg lencsék mellett elterjedtek az akril, a polikarbonát és a legjobb, az úgynevezett NXT-típusú poliuretán lencsék. Általánosságban elmondható, hogy az optikai tisztaság, a behatásokkal szembeni ellenálló képesség (törés-és karctűrés), a flexibilitás, az ár és végtére is a grammhuszároknak a tömeg a legfontosabb lencseismérvek. Az üveg kiváló optikai tisztaságú és karcálló képességű, de törékeny és relatíve nehéz, mindemellett bármilyen üvegből készített lencse szűri valamilyen mértékben az UV sugárzást, de ez magában általában nem elég. Az akril a legolcsóbb, de ezért a torzítással, könnyen karcolódással kell fizetni (gyakorlatilag nem is igazán való komolyabb magashegyi környezetbe). A polikarbonát optikailag megfelelően tiszta, a legtöbb kiképzés mellett nem torzít, könnyű, megfizethető és jól bírja a mechanikus terhelést (kvázi ütésálló), de sajnos mindemellett rossz karctűrő. A legjobb outdoor szemüvegek alapanyaga az NXT típusú poliuretán. Erősen karctűrő és ütésálló, optikailag rendkívül tiszta, valamint flexibilis, csakhogy mint minden jó dolog, bizony drága.

Az outdoor sportokban nagyon fontos, hogy milyen bevonattal látták el a (lehetőleg NXT anyagú) lencsét. A legjobbak itt is multilayer típusok, vagyis a karcvédő bevonat mellett vízlepergető és párataszító rétegeket is kapnak. Ezek értelemszerűen fontosak egy magashegyi napszemüveg esetében.

A konstrukcióban a gyártástechnológia a meghatározó. A hajlításos alapú eljárással készített lencsék gyorsabban elkészíthetők, de kevésbé tiszták optikailag (kevés, igen drága kivétellel), az injekciós technológiával gyártott darabok, pedig optikailag rendkívül tiszták, így minőségük is kiváló (persze az áruk is).

A lencse színe a látott kép valósághűsége szempontjából fontos (vagy sem). A sötétség mértéke azonban igencsak számít, ugyanis itt válik el, hogy mennyi látható fény éri a retinát a lencsén keresztül. A rózsás árnyalatok szórt fényben (ködös-felhős hegyi napok) is éles képet adnak vissza, míg a zöld, barna és szürke lencsék a szikrázó napsütéshez a legjobbak, a borostyán jellegűek pedig még a leggyengébb, pirkadati és alkonyati fényviszonyok között is szinte tökéletes éleslátást tesznek lehetővé. Minden típushoz vannak tükrös jellegű színváltozatok is, melyek még több beérkező fényt vernek vissza. A legjobb általános magashegyi (úgynevezett allmountain) lencsék tükrös felületű szürke darabok, míg a síeléshez és snowboardhoz a szintén tükrös rózsaszínes árnyalatok kedveznek.

A napszemüveg-lencsék meghatározó mértékegysége a VLT (vagyis Visible Light Transmission), a látható fénytartomány továbbító képesség. A többcélú napszemüvegek esetében ez 15-25%, míg a komolyabb gleccserszemüvegeknél 5-10%. Értelemszerűen a kisebb százalék sötétebb lencsét eredményez. A legjobb magyar mászók a profibb hegesztőszemüvegekre esküsznek (Szücsi is, és ha jól tudom Erőss Zsolt is). Egyrészt jó áron kapnak nagyfokú mechanikus és fényvédelmet, másrészt a legtöbb ilyenben cserélhetők az üveglencsék, így igazítva a külső fényviszonyokhoz az eszközt. Nekem nincsenek tapasztalataim a hegesztőszemüvegekkel kapcsolatban, de amint hozzájutok egyhez, beméretem és megírom. Az mondjuk biztos, hogy még a napba is lehet velük nézni, csak azt nem tudom, hogy eközben mennyi UV-t engednek át. Remélem kiderül…

Aki sokat látogat vizes környezetbe, annak mindenképpen érdemes törődnie a lencse polarizáltságával is, melynek lényege, hogy a vízfelületeken létrejövő erős napfény-tükröződés kiszűrése a polarizációs filter-bevonat segítségével. A drágább polarizációk lamináltak, míg az olcsóbbak filmszerűek. A hó nagy albedója miatt ez a magashegyi környezetben is meggondolandó extra. A polarizációt a szűrés aránya (polarizáltság mértéke) méri a VLT-hez hasonlatos értékkel.

A keret anyaga a magashegyen nem lehet más, csakis nylon, mégpedig a jobb fajtából. A fém kerülendő a nagyobb hidegekben történő fagyási kockázat és a kis tartósság miatt (megintcsak a tömeg is szempont, legfőképpen az orrnyeregnek). A többi gagyi műanyag meg maradjon a boltok polcain. A csuklós pántok mindenképpen a keret anyagából álljanak, ne legyenek külön külső alkatrészek. A legjobbak a nagy szilárdságú ezüst-nikkel darabok, melyeket előre a keret nylon anyagába fröccsöntenek.

A kiegészítő lehetőségek között érdemes a nyakpántokkal kezdeni. A leejtett napszemüveg megsérülhet, sziklán meg egyenesen megsemmisülhet, szóval használjunk hozzá nyakba akasztható pántot, lehetőleg olyat, mellyel a fejre is lehet szorítani a cuccot. A keretek közül részesítsük előnyben a tapadó orr és fülfelülettel ellátott példányokat, mert a verejtéken könnyen lecsúszhatnak a sima műanyag keretek.

A forma sajnos mindenkinél máshogy jó, így csupán egyetlen tanácsot tudok adni: minél naposabb, havasabb és jegesebb környezetbe törekszünk, annál inkább zárjon az a szemüveg az arcig, mert a legkisebb beszűrődő (akár a keret körül is) fény is komoly károsodást okozhat hosszabb távon. Természetesen ez a vízre is ugyanilyen fokozottan igaz.

A márkák tekintetében nincs útmutatásom, bár az igaz, hogy a legtöbben a Julbo-t dicsérik. Nekem is ez jött be…

Jó tanács: Elvileg a szemüveg UV-szűrő képességét az optikákban be lehet méretni…

Verdikt: Szerintem a hegyek közé vegyünk polarizált, szürkeárnyalatú, tükrös, multilayer NXT lencsével ellátott, nylon keretes szemüveget. Legyen hozzá nyakpánt és kemény védőtok, valamint speciális törlőkendő, mert egy ilyen napszemüveg bizony drága lesz. Azonban itt tényleg ne sajnáljuk a pénzt, mert az első kötőhártya-gyulladás után úgyis vennünk kell egyet. Még feljebb meg egy ugyanilyen, de 10% VLT alatti gleccserszemüveget kötelező vinni, mindenféle teljesen záró arctoldatokkal együtt, bár az igaz, hogy a legtöbb helyre (átlagos hegyi trekkingek) bármilyen szertifikált UV szűrős, jól takaró szabású napszemüveg is elfogadható megoldást jelent.