TESZT: GoPro HERO HD sportkamera (2)

A GoPro Hero HD kamera az első kézbevétel alapján ígéretesnek tűnt, úgyhogy szeretném megmutatni a néhány hónapos tesztek eredményeit is. A felvételeket egyetlen kivétellel (pancsolós videó) az eredeti, vágatlan formátumban töltöttem fel, melyek 3 megapixel felbontással, 30 frame/sec-el készültek.

Kezdjük talán ismét a kézbevétellel. A vízálló, ütésálló tok tényleg sokat kibír, de vigyázzunk, nehogy megkarcoljuk a lencse előtti részt. Ebben az esetben persze vehetünk újat, de mégse ezzel kezdjük. A cserélhető hátlap lenyitásával vehetjük kézbe a kamerát, juthatunk az SD kártyához, akksihoz, vagy a csatlakozóhelyekhez. Szigorú gumi szigetelés, és jó erős csat biztosítja a megfelelő zárást.

A tokon levő minden funkciót képviselő két gomb nyomogatása viszont elég kellemetlen, menet közbeni kapcsolgatáshoz nem árt a rutin. A be-, kikapcsolást, ill. a felvétel indítását és leállítását csipogó hang jelzi (ki is kapcsolható), de erre is rá kell állítani fülünket, hogy mindig tudjuk, mi történik a kütyüvel. Mivel „távirányítója” nincs, esetenként (főleg nagyobb zajban) rá kell néznünk a kijelzőre, hogy megy-e a felvétel. Ez persze sisakon, menet közben szintén nem egyszerű… talán egy fogorvosi tükör segíthet.

Mivel mindent ezekkel a gombokkal változtathatunk, sajnos az egyes funkciók elérése időigényes. Ebből következik, hogy egy kitapasztalt, általánosan bevált funkcióval érdemes használni a készüléket. Akár a felbontás, a felvételi sebesség, vagy a fénymérés módjának állításához kézbe kell venni, és végig kell menni a teljes menürendszeren. Bosszantónak hat, de valójában tényleg ritkán kell ezeken változtatni.

Ami viszont nagyon el lett szúrva, az az akkumulátor töltése. Gyárilag csak USB-ről, vagyis pl. számítógépről tudjuk tölteni (kiegészítőket persze vehetünk hozzá), de ami ennél rosszabb, az a csatlakozás. Nagyon könnyen kimozdul a kábel a csatlakozóból, ráadásul másik kábelről nekem nem is töltötte a készüléket.

Következő a kamera rögzítése. Csomagtól függ, hogy mit kapunk, ill. tőlünk, hogy mit veszünk még hozzá. A sisak változat esetében főleg ehhez való kiegészítőket tartalmaz a doboz. A lehetőségek tárháza szinte végtelen, de kiemelném, hogy elsősorban zárt, kevés töréssel ellátott sisakra illeszkednek a cuccok. Szóval motoros bukók, DH-s és dirt, valamint sziklamászó sisakok előnyben, MTB hátrányban. Esetemben a fejpántról operáltam le a műanyag tartólemezt, és kábelkötegelővel sufnituningoltam rá a bukómra. Természetesen ez is jól működik. Rövid portyák esetén fel sem tűnik a súlya, több órás viseletét viszont megérezzük, ahogy fárad a nyakunk. Akárhová is szereljük, csavarral rögzíthetjük és állíthatjuk, amihez nem hátrány, ha van egy csavarhúzónk is (nem szériatartozék).

Sufnituning, Balaton Bike Fest 2010 (forrás: www.x-iont.hu)

Irány felvételeket készíteni! A látószög (170º/127º) brutális képet ad. Élmény vele kamerázni, de legyünk figyelemmel a széleken jelentkező torzításra. Ha a haverokat akarjuk felvenni, alig néhány méterről minden rajta lesz a képen. Látható, hogy a gyártó a lehető legjobbat választotta a célra. Gratula érte! Fényképezéshez persze nem ez a legjobb, de úgysem ezért vesszük a kamerát.

GoPro Hero HD, fotó funkció

Járjunk a marketingszöveg végére… a GoPro Hero HD, mint minden fényt leképező eszköz, jó időben teljesít a legjobban. Amit a kevés fényről és a hozzá tartozó kimagasló minőségről írnak, azt fogadjuk némi szkepszissel. Bár nem farkasvak a készülék, de a csökkenő fénymennyiséghez megnövelt érzékenységgel igazodik, vagyis jusson eszünkbe, hogy fényképezésnél mit jelent, ha az ISO értéket megnöveljük: pixelesebbnek, kásásabbnak hat a kép (hivatalosan: lágyabb). Sport felvételeinknél ez persze nem nyugtat meg minket.

Jó időben viszont mindenféle utókezelés nélkül is kiválóan teljesít a kamera. Szembesütő napnál van némi becsillanás, beszűrődő fény, de ami lenyűgöző, hogy az ezen kívüli dolgok láthatók, sőt színük is van. Ehhez persze középre súlyozott fénymérést kell használnunk. Egy dologra viszont figyeljünk oda: bekapcsolás után kell pár másodperc, míg a fényviszonyoknak megfelelő képet kapunk. Ha tehetjük, a téma filmezése előtt már kapcsoljuk be a készüléket, hogy kiküszöböljük ezt a problémát.

Néhány gondolat a spot, és a középre súlyozott fénymérésről. Meglepődtem, de nem csak "naplementére" használható jól a spot fénymérés. Sok esetben észre sem vesszük a különbséget a két mód között, de egyes esetekben a spot lesz a nyerő. Ilyenek: fix állásból felvétel (naplemente, autóban pl. sofőr filmezése, sötétből világosba ha a világos téma a lényeg, stb.), vagy menet közben, ha szeretnénk, hogy a kép közepe legyen minden esetben látható (ilyenkor viszont számítsunk a túl világos, beégő, és a túl sötét, alulexponált részekre). Mivel kapcsolgatása nehézkes, általában a középre súlyozott fénymérést érdemes használni.

Középre súlyozott fénymérésnél a nagy különbségek is átlagolva lesznek, így nagyobb az esélye pl. az ég "beégésének" sötét helyről kamerázva.

A spot fényméréssel készült felvételen csak a kép tényleges középpontja alapján határozza meg a készülék a fényerősséget. Ezzel jól kiemelhetünk részeket, de maradhatnak túl világos, vagy túl sötét foltok is. A felvételen ezen kívül látható, ahogy a bekapcsolás után, néhány másodperc alatt "tér magához" a kamera.

Az extrém helyzeteket valóban jól bírja. Rázkódás, víz, vagy néhány G terhelés repülésnél meg sem kottyan neki, arra viszont nem jöttem rá, hogy miért jelenik meg a képen néha egy-egy lila csík. Szerencsére legtöbbször nem zavaró, de mivel vissza sem nézhetjük a felvételt, csak később bosszankodhatunk a hibán. Apropó visszanézés és látómező: némi rutinnal és a halszemoptikának köszönhetően hamar belőjük, hogy mi fog látszódni a készített videón/képen. Néha nem lenne hátrány, ha real-time tudnánk mi történik, de nem szükségszerű. A kamerához amúgy kapható ilyen csatolható hátlap is, akinek végkép nem menne nélküle az ipar.

Vízben (megfelelő hátlappal) kedvünkre szórakozhatunk a kamerával, nem lesz baja. Érdemes többször vízbe mártani, hogy a cseppek lefolyjanak az optikáról. A víz alatti látótávolság pedig nem a készüléktől függ.

Bár a felvételen nem igazán érezni, ez tényleg egy durva, köves lejtő. Nem DH, de megteszi. Érdemes figyelni a mono hangban "rejlő lehetőségeket" is.

A mono hangról?... hát arról inkább nem mondanék semmit, azt is csak halkan. Mindenki meghallgathatja a tesztfelvételeken, melyeknél ráadásul (víz kivételével) a könnyített hátlap volt fent.

Verdikt: a GoPro Hero HD sportkamera nevéhez méltóan teljesít. Szinte kizárólag sportolási célra érdemes használni, abban viszont örömünket fogjuk lelni. Használata nem bonyolult, némi rutinnal pedig kiismerhető minden gyengéje. Miután belejöttünk már csak annyi problémánk lesz, hogy hová is fér a terrányi anyag, és ki fogja feldolgozni snittjeinket. Kellemes videózást mindenkinek!


A kamerát a Pazirik Kft.-től kaptuk tesztelésre.

TESZT: GoPro HERO HD sportkamera (1)

Mozdulj rá, és „legyél hős”, sulykolja a marketingszöveg, és valóban, ha jobban belegondolunk, a digitális technika terjedésével lassan már mindenkinél ott figyelnek a fényképezőgépek, kamerák, okostelefonok. Az outdoor szegmensben ez annyit tesz, hogy egy-egy látogatottabb helyszínről milliónyi – nevezzük így – „emlék” rögzül pillanatok alatt. Sokszor viszont nehéz a választás, hogy mivel induljunk utunkra, hiszen iszonyatos a kínálati dömping.

Kicsit csökkentsük a lehetőségeket, és most kizárólag a sportkamerák piacának egyik jeles képviselőjét vegyük elő. Már régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy de jó lenne a terepbringázáshoz, túrázáshoz egy kamera is a fotoaparát mellé, de nehéz az igényeknek megfelelőt megtalálni. Itt és most kicsit segített a Pazirik Kft. felajánlása is, hogy könyörtelenül kivesézhessük a technikát.

Kezdjük a gyártó GoPro cég honlapján látható kedvcsinálókkal, amitől – némi fotós háttérrel – kicsit leesett az állam: éles felvételek, szinte HDR-be hajló színek, nem jellemzők a beégések, gyors váltások a fényviszonyokhoz igazodva, nagy látószög (halszem), minimális rázkódás, és még sorolhatnám. Kezdett izzadni a tenyerem :)

Mivel volt választási lehetőségem, a sisak változatot (Helmet HERO) kértem, hiszen ehhez tartozik a legtöbb olyan kiegészítő, melyet a szabadtéri örömködéskor használhatunk. Bontogatva a csomagolást ezeken kívül mást nagyon nem is kapunk. Egy nem túl szószátyár – de a lényeget tartalmazó – leírás, fejpánt, sisakpánt, rögzítő tappancsok és karok, a víz-, por- és ütésálló ház csere hátlappal, akksi, kábelek (USB, TV és HDTV) és persze a kamera. Memóriakártyát külön kell beszerezni (SD), vásárlásánál pedig figyeljünk a méretre és a sebességre, hiszen HD minőségben fogunk dolgozni. Ugyanígy érdemes egy táskát is venni hozzá a kényelmes és biztonságos cipeléshez. Ja, és szoftver sincs! A mai operációs rendszerek persze felismerik, de hogy mivel végezzük az utómunkát, azt nekünk kell "eldönteni".

Első észrevétel, hogy kicsit nagynak és kicsit nehéznek tűnik, hiszen találkozhattunk már olyan sportkamerával is, amelyiknél az optika külön felrögzíthető volt, hogy se helyet ne foglaljon, se súlyt ne képezzen. Itt az egészet egyben találjuk a házzal és az akksival, vagyis ha pl. bringázáshoz feltesszük bukónk elejére, az bizony órákon át húzni fogja a kobakunkat előre. Hogy mennyire, az a tesztekből kiderül…

Nézzük a technikai hátteret: a GoPro HERO HD-t egy nagylátószögű (170 º /127º), nagy érzékenységű (kis fényhez is! ... ?!), 2,8-as rekesznyílású, 5 megapixel felbontású rendszerrel szerelték, melyet ráadásul rázkódásvédelemmel is elláttak. A felvételeket WVGA/720p/960p/1080p minőségben készíthetjük 30 és 60 frame/sec sebességgel. Mai világban lenyűgöző teljesítmény egy ilyen kis eszköztől. A fénymérés lehet pont, vagy középre súlyozott. Mivel nincs kijelzője, amin követhetnénk, hogy mit is veszünk fel, a pont és középre súlyozott fénymérésnek főként csak fix felvétel esetén lehet jelentősége (pl. naplemente kamerázása fix állásból).

A készülék mozgóképen kívül fénykép készítésére is alkalmas. Készíthetünk egyszerűen, vagy sorozatképet 2, 5, 10, 30 és 60 másodpercenként, és időzítővel is operálhatunk. A látószög viszont nem változik, úgyhogy mindenhez marad a halszem. Ez is mutatja, hogy valójában csak egy dologra használható igazán.

A kamera hangot is rögzít. Ha a realitások talaján szeretnénk maradni, ez az egy mondat elég is lenne róla, de inkább kifejtem: beépített és mono, aminél elképzelhető, hogy milyen minőség születik, ha még a tokot is rátesszük szerencsétlenre. Ha a „szellősebb” hátlapot rakjuk rá, akkor meg oda a vízállóság.

Li-ion akkumulátora egy USB kábelen keresztül tölthető (akár 1 óra alatt teljesen feltölthető), teljes üzemideje pedig kb. 2,5 óra (már ha valaki folyamatos felvételt szeretne készíteni). Hogy mi fér ebbe bele, nyilván a felvétel minőségétől és az SD kártya méretétől függ. Maximum 32 GB-os megy bele, de nem kell aggódni, eleinte nem okoz gondot egy kisebb sem.

Ami viszont hatalmas pozitívum, hogy minden beszerezhető hozzá utólag is. Vagyis attól függetlenül, hogy tényleg sokat kibír, és alapból is bőséges kiegészítővel ellátták, később is bővíthetjük vagy pótolhatjuk alkatrészkészletünket. Azért arra kíváncsi lennék, hogy mindez Magyarországon hogy működik, mert már a kamera beszerzése is türelemre inti a leendő tulajdonost (az ígéretek ellenére)!

Verdikt: az igazi tesztelés elkezdése előtt is sokat el lehet mondani a GoPro HERO HD sportkameráról. A felvétel minőségére vonatkozó adatok, a kapott eszközkészlet és a neten található videók meggyőzőek, viszont kialakítása és súlya felvet némi aggályt. Ugyanígy nem hiszek a „minden körülmények között” kitűnően működő optikában, vagy a sokat dicsért hangban sem, és az is kiderül, milyen kijelző nélkül, kvázi "vakon" kamerázni.

Hogy a marketingszöveg mögé nézzünk, jöjjön a teszt… a következő írásban!