A hegyi körülmények között – ahol a legextrémebb időjárási események válthatják egymást – végzett komolyabb mozgás melletti izzadság-menedzsment megoldása rendkívül fontos. Ennek oka az izzadság fiziológiás természetéből fakad, mivel természetes szerepe a test hűtése. Csakhogy egy nulla fokos hőmérséklet mellett hulló havas esőben végzett erős megterhelés alatt az ember a legkevésbé sem szeretne azért izzadni, hogy hűljön. Mivel az izzadás meglehetősen elkerülhetetlen folyamat, így annak hatásait kell valahogy megreguláznia a technológiai ruházatnak. Persze léteznek az izzadság hatásainak – mintegy – fokozására tervezett darabok is, melyek az extrém meleg felhasználói környezet követelményeihez alkalmazkodnak. Természetesen meglehetősen sokféle körülmény van, mellyel szembe kell néznie ezeknek az öltözeteknek. Mivel minden cirkumsztanciához találhatunk passzoló baselayert, így az ezek között való eligazodáshoz szeretnék támpontot nyújtani a kedves olvasóknak.
Mielőtt a különféle anyagtechnológiák fejtegetésébe kezdenék, mindenképpen érdemes a szabásokkal foglalkozni. Mondom ezt azért, mert ezzel tudjuk a legjobb hatást éppúgy elérni, mint a legkellemetlenebb érzést, függetlenül az anyag tulajdonságaitól. Alapjában véve megkülönböztetünk felső (top) és alsó (bottom) elemeket.
Az alsók a ritkábban használtak és a kevesebb variánssal rendelkeznek. Ez persze érthető, mert míg felsőt az ember a hétköznapokban is megszokta, a testhez simuló alsó valahogy kevésbé megszokott, főleg a férfitársadalom körében. Az alsók között tehát a természetes alsóneműk szabásain kívül teljes-, háromnegyedes- és short-szabások a legelterjedtebbek. Az alsók természetüknél fogva sok outdoor sportban önálló külső rétegként is funkcionálhatnak (például futás, biciklizés, sífutás).
A felsők között számtalan szabás létezik. Általános igazság azonban az, hogy sajnos sokan elkövetik azt a hibát, hogy túl rövid felsőt választanak maguknak. A probléma elsősorban a nyári mászások sajátja. Ilyenkor az ember nem szívesen hord hosszabb, darabokat, de azt kell mondjam, hogy mégis ez a tanácsos. Elsősorban a hegyvidék magas UV-sugárzási értékei okán, másrészt azért, mert a gyorsan változó körülmények könnyen megcsalhatják hőérzetünket. Tehát hiába kaphatók ujjatlan és póló (SS, mint Short Sleeve) szabású darabok, én mindenképpen a hosszú ujjú (LS, mint Long Sleeve) darabokat preferálom (alapozom ezt számtalan naptej ellenére szerzett napégésre az alkarjaimon). Ezek között is vannak a hagyományos szabású (úgynevezett crew neck, CR) és cipzáras (zip) darabok. Ez utóbbiak előnye a jó termoreguláció, hátrányuk viszont, hogy a nem annyira igényesen kivitelezett daraboknál a cipzár szúrhatja a felhasználó mellkasát.
A felhasználási feladatkörök függvényében számtalan anyag közül válogathatunk. Alapvető tulajdonságaikat itt is a régi séma szerint csoportosíthatjuk, vagyis természetes és szintetikus alapanyagok.
A természetes alapanyagok közül az olcsó pamut és a ritkán fellelhető selyem mellett egyedül a finom (leginkább merinói eredetű) gyapjú jöhet szóba. A pamut a meleg és száraz égövek kivételével nem tekinthető jó aláöltözet-anyagnak. Ami a hegyi körülmények között a legnagyobb hátránya az az előnye például a sivatagokban, mégpedig hogy rendkívül jól lélegzik (amivel önmagában nem is lenne baj) és megtartja a nedvességet, ezzel a hűtve a felhevült testet. Mindemellett nagyon olcsó és ezért könnyen kezelhető különféle UV-sugárzás és rovarok elleni impregnálókkal. A selyem nagyon kellemes viselet és igen könnyűnek is számít, de mindemellett ez is megtartja a vizet. Mára szinte csak a kiegészítő hálózsák-bélések készülnek belőle. A gyapjú mostanság lett újra divatos. Nem is alaptalanul, mert szálai természetes szagtalanítók (mondjuk azért nem 100%-ig), ami valljuk be őszintén egy több napos (esetleg ultralight :D) túrák során nem utolsó szempont. A merinói gyapjú másik fontos tulajdonsága, hogy még nedvesen is megőrzi szigetelő tulajdonságait. Természetesen alapkövetelmény a finom tapintás, hiszen a legtöbb gyapjú szúrós érzetű a bőrön (kivéve a merinóit és a kasmírt). Amint azonban azt a pehelynél is tapasztalhattuk, a jó és természetes alapanyagok (itt csak a merinói gyapjút értem) rendkívül drágák. Egy ugyanolyan vastagságú és szabású baselayer ára legalább a kétszerese a szintetikus anyagokénak.
A szintetikus anyagok tehát olcsóbbak. Bár a jobbak ezek közül sem olcsók. Mára ez a piac viszonylagosan letisztult. Ezt úgy értem, hogy mára az eladott szintetikus aláöltözetek legnagyobb hányada poliészter alapanyagú. Nem véletlenül. A poliészter jól reciklálható, így a gyártásnál felmerülő költségek nagyban csökkenthetők. Szinte bármilyen formában lehet belőle szövetet készíteni. A vékony és aprócska tölcsérszerű pórusokkal jellemezhető felületű könnyű baselayerektől, a legváltozatosabb fleeceken át, egészen a finomabb Gore-Tex kabátok héjanyagáig. Így nem csoda a térhódítás. Mindemellett ki kell emelni, hogy a poliészter gyorsan ás hatékonyan képes elvezetni a test felületéről az izzadságot a szövet külső oldalára. Valamint nagyon gyorsan szárad (kivéve a legvastagabb fleece anyagokat, melyek azonban már közel sem a baselayer kategóriába tartoznak). Az egyéb piacon lévő szintetikus aláöltözet-anyagok közül csupán a polipropilén maradt viszonylag gyakoribb (néhol még a hasonló kvalitású poliamid is fellelhető). Jellemzően a vastagabb baselayerek között találunk ilyeneket, hiszen mindamellett, hogy viszonylag gyorsan szárad és jól vezeti az izzadságot, melegen is tart. Így érthető, hogy nem a nyári időjáráshoz tervezett darabok készülnek belőle. Nagy előnye még, hogy ez is meglehetősen olcsó.
A fejlesztések ma már nem maradnak a saját szintetikus, vagy természetes térfelükön. Mára majdnem minden gyártó készít vegyes szövetű baselayereket. A leggyakrabban a két nagymenőt, a poliésztert és a merinói gyapjút vegyítik a szövetben, szálszinten. Általános keverési aránya ¼ gyapjú, ¾ poliészter. Természetesen ez csak amolyan irányarány…
Valami bűzlik… Hát igen. A legtöbb aláöltözet rövid időn belül az izzadságból származó baktériumok táborhelyévé változik. Ez azonban megelőzhető. Viselhetünk természetesen antibakteriális alapanyagból készült aláöltözetet (gyapjú), vagy olyan szintetikus szövetet, melybe ezüstszálakat szőttek (például Pontetorto X-Static), vagy valamilyen antibakteriális anyaggal szálszinten kezeltek. Környezettudatos ember lévén, ezek közül a természetes eredetű származékokat ajánlom. Ilyen például a Cocona, mely kókuszdióból (a célra legalkalmasabb szálas-porózus szerkezet) készített aktív szén hatóanyaggal eliminálja a kellemetlen szagokat. A kezelési eljárás során nano méretű aktív szén szemcsékkel járatják át az anyag szálait, már a szövés megkezdése előtt. Hasonló biodegradábilis kezelőanyag például az MHW Chitosan technológiája (a melléktermékként amúgy nem felhasznált sósvízi rákpáncélokból vonják ki).
Saját tapasztalatom a piaci arányokat tükrözi. Úgy gondolom, az ezüstszálat tartalmazó poliészter mellett a kezelt 100% poliészter szövetek a legjobbak aláöltözetnek. A merinói nagyon drága, ezért nem éri meg itthon ilyet venni, bár az biztos, hogy nagyon jók és tartósak, de a dupla pénz az dupla pénz… A pamutpólót mindenki ismeri, de nem nagyon való az utcán és a sivatagon kívülre. Nekem a polipropilén csak fenntartásokkal jön be, szerintem a poliészter anyagok sokkal jobban vezetik az izzadságot.
Logikus, hogy a különféle vastagságú anyagok a különféle klimatikus, vagy felhasználói igények kiszolgálására valók. Általános szabály, hogy nem nagyon érdemes egy vastagabb baselayert vinni egy nagyon vékony aláöltözet és egy vékony fleece helyett. A variálhatóság mindig maradjon az egyik legfőbb ruházat összeállítási vezérelv. Inkább az anyagok tulajdonságaival próbáljuk meg a melegebb, vagy hűvösebb érzetet elérni.
Végül az árfekvések (teljes hosszú, crew neck szabású és férfi baselayerek): merinóit nem nagyon lehet húszezer forint alatt kapni, kezeletlen poliészter már három-négyezer, ezüstszálas (általában 3%-ban) nyolc-kilencezer, a kezeltek pedig tízezer forint környékén kaphatók. Jó csemegézést.
