TESZT: Quechua Forclaz 50 baselayer

A nyári szezon túrafavoritjai a rövidujjú, jó nedvesség-menedzsmenttel bíró, jó árfekvésben lévő felsők. Az igazság az, hogy ebben a kategóriában, a jó árfekvés okán igencsak kevés versenyző állhat rajthoz. Egy biztos, a Forclaz 50 aláöltözet komoly oddsokat kapna egy fogadóirodánál.

A jó szintetikus aláöltözet első ismérve a poliészter anyag. Pipa. Itt megvan. A második a testformát követő szabás, so-so itt is megvan. A harmadik pedig a csöves-csatornás szövetkészítési eljárás. Nagyjából ez is oké. Akkor ez egy jó baselayer? Mindjárt kiderül.

Nagyon sokat nyúztuk mindenfelé, minden körülmények között. Azt kell mondjam, nagyon komolyan meglepett, hogy mit tud. Az anyag izzadságelvezető-képessége nagyon jó (nem egy Polartec PowerDry, de nem is kerül annyiba). Normál tempó és körülmények közé (nem terepfutáshoz) mindenhol bőven elég. A lapos varrásai nem nyomnak, még 25 kilóra pakolt nagyzsák alatt sem. Nem gyűrődik a vállpántok alá, mert szépen, szűken fedi a vállakat. Nagy terhelés esetén sem bolyhosodik ki az anyag, ahogyan azt sok drága riválisánál bizony gyakorta megfigyelhetjük.

Az Equarea anyag amúgy nem egy textilipari csoda, csupán mindent tud, amit kell. Olyan mint egy Volvo. Teszi a dolgát. Nem villog (bár az is igen jó tud lenni néha, ha sikerül kivitelezni, mint a Polartec Power Stretch reversible változatánál), csak szimplán jó.

A színvilága kiváló. Lehet kapni szürkében, feketében, pirosban, zöldben és a kedvencemben, narancssárgában. Így a láthatóság és a hétköznapi konszolidáltság is megtalálható benne. Egyértelműen nyári, hiszen vékony és rövidujjú. Ebből fakadóan, a hazánkban és -ból ésszerűen megközelíthető közép és magashegységek nyári trekkingjeihez (nem hikingjaihoz) a legtökéletesebb választás. Akkor is az lenne, ha négyszer-ötször ennyibe kerülne (mint a sokszor semmivel sem jobb konkurencia). Így viszont, hogy 1690 forint, egyszerűen verhetetlen. Teljes színskálát szerezhetünk be egy konkurens darab áráért. Nem kell sajnálni és nem is érdemes, mert bírja a strapát.

Létezik hosszúujjú változata a ragyogóbb napokhoz. Azzal is érdemes foglalkozni, mert nagyon kellemes és könnyed az anyaga, nagyon jó áron fut és bizony bírja, amit bírnia kell. Minden magyar túrázó ruhatárának kötelező kelléke. Ára és tudása is kiváló. Újabb komoly Quechua dobás. Tökéletes társa a Forclaz 50 Light fleece-nek.

Verdikt: Abszolút hazai favorit.

TARTÓS-TESZT: Quechua 2 Seconds Simple '08

Érdekes feladatot adott a Decathlon saját márkája az európai outdoor piac sátorgyártóinak a „feldobhatós” sátrakkal. A fejlesztések mára jutottak el oda, hogy átlépték a csak autóval szállítható mérethatárt, persze lefelé. Csak az a családi pizza ne lenne…

A történet valamikor a jelen dekád közepén kezdődött a francia Sallanches településen, a Mont Blanc lábánál. Néhány, vélhetően túl sok éjszakát a szabad ég alatt töltő ember, kik közül a legtöbb feltehetően mérnöki diplomával is rendelkezett, megalkották a világ eddigi legpraktikusabb kempingsátrának koncepcióját (PCT/FR04/003220 - PCT/FR2006/002190 szabadalmak). Az elv az volt, hogy ahol nincs szükség extrém szél és vízállóságra, ott elsősorban inkább a kényelem és praktikusság számít. A kényelem alatt itt az egy főre jutó nagy belteret és a kis tömeget, a praktikusság alatt pedig gyors felállíthatóságot és összecsomagolást értik – gondolom.

A Decathlon-ban, a vándortábor sátor néven futó kategóriába tartozó seconds sátrak széles választéka áll rendelkezésre, mint forma, mint szín tekintetében. Nálunk most a skála legkisebb és legolcsóbb tagja járt. Nem mondom, hogy látszott is rajta, de azért mégis... Hétezer forintért ma kb. 8 kiló disznóhúst kapunk, vagy egy középkategóriás farmert, de hogy ezért sátrat és nem is a Tuskóból és nem is ócskát, az valami elképesztő. Nem vagyunk mi ehhez hozzászokva kis hazánkban...

Márpedig ez a sátor ennyibe kerül, ha nem akciós. Az ár-érték arány kulcsa egyszerű: a Decathlon miután legyártatta a cuccot, egyből eladja a saját áruházaiban, nem pedig továbbadja egy nemzetközi disztributornak, aki egy országosnak, aki egy boltnak, aki nekünk.

Ez körülbelül kétharmadával csökkenti a végső értékesítési (másutt kisker) árat. Vagyis ha azt vesszük, akkor ez a sátor nem hétezer forint, hanem tizenöt. Mondjuk ez még mindig kevés lenne...

A szerkezet lényege egy ultrahajlékony és tartós (mondjuk ezt majd az idő eldönti, de a két éves garanciát bizonyosan kibírja) üvegszál fajta, melynek pontos anyagáról – jogosan – mélyen hallgatnak. Ebből készül a kesze-kuszán formált váz, amitől az egész olyan zseniális lesz. Az PU bevonatú poliészter dupla rétegű anyag átlagos. Ebben a típusban élénk-kék és sötét-almazöld színekben áll rendelkezésre (az újabbakban létezik piros, világoskék és sötétzöld is), mely utóbbival talán a legkevésbé zavarjuk meg az erdő képét. A sátoralj polietilénből van, ami szintén szokásos ezekben a körökben, a színe fekete ami azért jó, mert minden kosz meglátszik rajta, így viszont könnyű a sátor belsejét tisztán tartani. A tapasztalatom az, hogy az anyag gyorsan gyűrődik, ami nem jó, mert a gyűrődések növelik a beázás veszélyét. Apropó beázás. A sátor kifeszítetlen állapotban (ez mondjuk nem róható fel neki) hajlamos a beázásra. Kifeszítve ez kevéssé jellemző, bár ez nem is magashegyi sátor. Fesztiválokra jó lesz...

A sátor felállítása tényleg két-három másodperc. Komolyan. Csak fel kell dobni és megigazítani, bár a Quechua-nál már finomítottak ezen, az úriember a videón kényelmesen leteszi. Biztosan jó sokat gyakorolta, mert nekem nem ment. A gyakorlás nem árt az összecsukáskor sem, mert az a művelet bonyolultabb része. Addig érthetetlen, míg pontosan rá nem jön az ember, bár persze a tokba be van varrva a teljes utasítás (és szépen okosan a peckek és a zsinórok is). Jól begyakorolva kb. tizenöt másodperc az egész, bár kisebb csuklóerő kell ugyan hozzá, de negyven kiló felett azért csak megküzd vele mindenki. Megjegyezném, hogy annál a résznél, ahol rá kell térdelni a szétnyílás megelőzése végett piszkosul össze tudjuk magunkat sarazni, ráadásul általában reggel szokás sátrat bontani, ami két okból is rossz. Az egyik az, hogy reggel még száraz időben is harmatos a felszín (tehát bizonyos a dzsuva), a másik pedig a reggeli tisztaruha effektus hirtelenhalála sátorbontásnál. Nagydarab, hosszúkezü delikvensek előnyben. A többieknek szívás.

A sátorhoz alapban ötödcolos (fél centis) acél cövekek vannak, melyek számába természetesen bele lett kalkulálva a feszítő zsinórzat is. Itt is lehet ápgrédelni a felszerelést, ahogy számoltam a szintén decathlonos ultralight aluminium cövekekkel 13 dekával lehet megvágni a súlyát, ami gyárilag 2,7 kiló. Könnyű, tényleg könnyű.

A bejárat a lábaknál van, legalábbis ott célszerű. Egy darab van belőle, ami óriási, bőven elég az egymás zavarása nélküli ki-be járkáláshoz. A sátor két személyre van kiírva és tényleg akkora, a belső szélessége 210x125 centis. Ez tényleg két személyes, de nincs előtere, vagyis nem nagy (kb. 20 centis), éppen a cipőknek elég, tehát arra jó, hogy a róka ne vigye el, meg hogy reggelre alaposan kihűljön, bepárásodjon. A hátizsákoknak, főleg a nagyobbaknak csak a fejek alatt van helye (vagy az autóban :D), ahol nem éppen a legkényelmesebb, de még nem zavaró. A belső sátor egy szokásos anyag-szúnyogháló kombináció, így tehát a melegebb időszakokban is rovarmentes éjszakánk lehet, feltéve, hogy nem hagyjuk nyitva a hálót. Mindkét oldalon kis hálózsebek vannak a telefonoknak satöbbinek. A belmagasság normális, kedves kis 90 cm áll rendelkezésre, ami gyakorlatilag kényelmes ülést tesz lehetővé a sátorban.

Csak a családi pizza ne lenne... Igen-igen pizza. Nem hülyültem meg, a gyári csomag egy ötvenhat centi átmérőjű korong, aminek vastagsága a benne szorult levegőtől függően öt és tizenöt centi között váltakozik. Leginkább egy extravastag óriás-pizzára hasonlít. A csomagolás kiválóan asszisztál a sátor elrakásához, a cipzárak nem szorulnak és nem csipődnek be. Az anyag erős és strapabíró, jól megvarrott négy fülecskével a hátizsákra való rögtítéshez (ami 25 liter feletti táskáknál nagyjából négy minikarabíner felhasználásával megoldható). A kézben szállításhoz van rajta egy nagyobb és erősebb fül is.

Összességében tetszett a sátor, amit főként árának köszönhet. A koncepciót érdekesnek és mostmár főleg elég kiforottnak is tartom a “mindennapi” használathoz.

Ami viszont mindenképpen említést érdemel, hogy nemcsak ekkora méretben áll rendelkezésre. Szinte minden igényhez van seconds sátor, ami nagyon ritka. A másik lényeges szempont, hogy ez a sátor a legnagyobb fesztiválguru. Minden zenei fesztiválon millió darabot látni, ami nem véletlen.

Verdikt: Az ötlet király, a minőség jó, a praktikum tuti, mi is kéne más a Szigetre. Nekem tetszik, meg is tartottam. Autóval kempelni nincs jobb, hiszen végülis arra tervezték...

TESZT: QUECHUA A200 önfelfújó matrac (derékalj)

A táborozás évszaktól független élménye csak akkor lehet teljes, a reggeli nap fényét csak akkor élvezhetjük igazán, ha nyugalmas éjszaka van a hátunk mögött. Ehhez pedig három dolog szükséges: megfelelő hely, ahol alszunk, megfelelő cucc, amiben alszunk, és megfelelő dolog, amin alszunk. Mivel nem a túlélőtúrákhoz jönnének az adalékok, maradjunk az ideális sátor+hálózsák+derékalj felosztásnál, ahol még mindig boncolgatható, hogy mi a „megfelelő”? A Quechua A200 önfelfújós matrac a nyári szezon megfelelője lehet.

Miután túljutottunk a polifoam nyújtotta előnyökön és hátrányokon, ajánlott venni egy fokkal jobb felszerelést, mondjuk egy önfelfújós derékaljat. Természetesen nem „automatizmusa” miatt ajánlott a csere, hanem a hőszigetelő képessége és kényelmi oldala miatt (méretben nincs igazán különbség). Ha megérett a csere, akkor viszont igényeinknek megfelelőt válasszunk. Nyári táborozáshoz elegendő lesz a Quechua A200 derékalj is.

A kedvező árfekvésű termék szemrevételezésekor el kell dönteni, hogy elegendő lesz-e a mérete. A 180 cm-es hossz és az 50 cm-es szélesség nem biztos, hogy mindenkinek elegendő! Ha hosszban jó, szélessége akkor sem fog teret engedni holmi éjszakai forgolódásnak, s könnyen a kemény és hideg talajon találhatjuk magunkat. Ha ezek a méretek viszont megfelelnek, a (felfújva) 2,5 cm-es vastagságú sűrű habszivacs elegendő hőszigetelést fog nyújtani normál körülmények között (nyári használat során inkább a hálózsákunk lehet a szűk keresztmetszet, és nem alulról fogjuk érezni a hideget).

Mivel önfelfújós a derékalj, vigyázzunk, nehogy kiszúrjuk (szállításnál is!). Aggódni azért nem kell, mert erős az anyaga és jók a hegesztései, de a táborhely kiválasztásánál – amúgy is – figyeljünk oda, hogy a veszélyes tárgyakat (hegyes kövek, ágak, stb.) távolítsuk el. Automatizmusa hivatalosan 80%-os a Decathlon szerint, de annyi biztos, hogy lefekvés előtt némi tüdőtornára felkészülhetünk. A levegő be- és kiengedésére szolgáló szelep sem fog cserbenhagyni, masszív darabot illesztettek a derékalj sarkához.

Üzemkésszé a szelep kinyitásával tehetjük. Miután kisziszegte magát, rajtunk a sor, hogy rendesen felfújjuk. Használat során a szelep nem nyílik ki magától, tehát ha nem lyukas a derékaljunk, garantáltan nem fogunk arra ébredni, hogy kemény lett alattunk a talaj. A hálóhely kiválasztásánál viszont kerüljük a lejtős terepet, mert sajnos ez a matrac nem csúszásgátlós, és reggelre könnyen a sátor aljában találhatjuk magunkat. Véleményem szerint talán ez a legkellemetlenebb vonása a darabnak.

Az ébredést követően érdemes kicsit letakarítani még felfújt állapotában, aztán a szelep kinyitásával egyszerűen leengedjük. Természetesen nem fog kijönni az összes levegő, de a felesleget a feltekerés során úgyis kipréseljük belőle. Miután ezzel végeztünk visszazárjuk a szelepet, és a gyárilag ráapplikált hevederekkel összehúzzuk és rögzítjük. Átmérője összetekert állapotban kb. 15 cm.  A pántoknál fogva a hátizsákra is könnyen rögzíthetjük, így szállítása sem okoz problémát. Otthon pedig – ha tehetjük – nyitott, kiengedett állapotban tároljuk.

Verdikt: A nyári táborozás csak nyugodt alvással együtt lehet élmény. Ennek egyik alapkövetelménye a megfelelő derékalj megléte. A Quechua A200 önfelfújós derékalj – ha méretben illünk hozzá – vastagsága és anyaga elegendő kényelmet fog biztosítani a sátorozás során. Okos és egyszerű kialakítása miatt sok bajunk nem lehet vele, viszont mivel nem csúszásgátlós, preferáljuk a vízszintes alvóhelyet.

TESZT: Quechua Forclaz 900 Soft

Kategória: windlayer, advanced midlayer
Tevékenység: túrázás, hegymászás, hegyikerékpározás
Külső anyag: microrip felületű poliészter softshell 5% elasztánnal
Laminátum: három rétegű PU membránnal ellátott softshell (?)
Tömeg (XL): 747 gramm (saját mérés)
Vízállóság: meglepően magas
Szélállóság: kiváló (körülbelül CFM~5)

Lélegzőképesség: jó

Mindig meglepődöm a Quechua cuccok “fíldtesztjein”. Amikor nem teljesítenek az abszolút (mondjuk versus Gore-Tex) skálán jól, akkor a relatívon (ár-érték tudás) általában még mindig nagyon rendben vannak. Aztán, amikor mindez fordítva zajlik le, mert a cucc nemhogy a relatívon dob egy nagyot, hanem amúgy is, akkor meg a zsebem csilingel örömében, mint az a jól ismert vegas-i félkarú a három BAR felirattal a kijelzőjén (persze egyvonalban…). Szóval tisztelt olvasóközönség, ne lepődjetek meg, ha bementek a tízpróbásokhoz, és amikor elmentek eme Forclaz 900 Soft darab előtt, hallani vélitek Vegas zsivaját…

Persze a Quechua nem tökéletes. Miért? Mert, bár korrekt cuccokat adnak, korrekt áron és korrekt hozzáállású kiskerben, az adatszolgáltatás, hát hogy úgy mondjam nem üti meg a technikai szegmens célközönségének elvárási lécmagasságát… Igen, ebből ennyi százalék, abból meg annyi, meg Strathermic (ami amúgy mindenféle decathlonos fleece-szerű (itt a bélése, gondolom) anyag gyűjtőneve, meg kiváló szélállóság (Windbreaker) a membránnak köszönhetően, meg satöbbi. Nade’ kérem, még a gyári honlap két sorának adatai sem stimmelnek (nézzétek meg nyugodtan a Quechua gyári honlapján a „technical” és „composition” sorokat). Kell persze egy kis titkolózás a konkurenciával szemben, de nem hiszem, hogy egy ilyen dolog felérne mondjuk a legújabb ötös bimmer iparititok-értékével… Amúgy meg, a konkurenciának ott van a Gore, a Schoeller, meg a Polartec beszállítónak. Szóval itt szólok, kedves dekások, hogy egy technikai ruházatnál az alábbi adatok szükségesek (minimum): denierszám, négyzetmétertömeg, a leggyakrabban értékesített méret teljes tömege, vízállóság, szélállóság és lélegzőképesség, laminálási és strukturális jellemzők és csak végül az összetétel. Ez pedig jellemzően mindössze maximum két sor…

Mindezen bosszantó anyag-nemismereti okok miatt csak annyit tudok mondani a Quechua Forclaz 900 Soft felső anyagáról, hogy fekete. No, azért nem. Van zöld is… Viccet félretéve, ez feltehetően egy PU membránnal laminált, microrip poliészter felületű softshell, monkey phur jellegű többségi Strathermic poliamid fleece béléssel (a panelekben meg csak az elasztán biztos valamennyire). Kár. Nem baj, így is működik. Az igazság az, hogy az otthoni mérés után nem is csodálom, hogy nem közölték le a tömegét. 747 gramm! Nincs rajta kapucni, ez csak egy midlayer. Hihetetlen. Összehasonlítási alap gyanánt (persze tudom én a mocskos anyagiak, de ez akkor is 75 deka) a hasonló szabású Polartec Windbloc softshellek 550-650 gramm tömegűek. Ez a 10-20 deka bizony sok (egy komoly színvonalú Paclite tömege).

A szabása nyugalmi helyzetben passzol, de ismételten tetten érhető az anyag elasztikussága körüli túl-misztifikáció. Ugyanis lehet valamiben elasztán, ha a szabása nem enged teret a karok mozgásának (értsd: nem raglánujjas, vagy angyalszárnyú a szabása). Mondjuk nem is sziklafalak legyőzésére való, de akkor meg minek a microrip felületű külső, meg a nagy vastagság. Képzavar, merthogy hivatalosan meleget és szélállóságot kereső magashegyi túrázóknak tervezték, minden túrakörülmények közé. Végülis, oda jó…

Ez a microrip felület viszont akkor jó, amikor hátizsákot veszünk rá. Brutálisan bombabiztos hatása van az anyagnak, ráadásul vastagsága miatt kvázi kipárnázza a vállat. A másik pozitívuma nanoszinten keresendő. A makro-textúrált felületek ugyanis sokkal tovább képesek megtartani a felszínükre felvitt DWR réteget (függően persze annak minőségétől), mint a sima felülettel rendelkezők. Minél tovább marad a DWR, annál tartósabb a vízlepergetés… Ám erről, majd később.

A két kézmelegítő zseb mellett egy napóleon is rendelkezésre áll (bár ez utóbbi elég szűkös). Belül egy, normál méretű kulacstartó zseb van. Szépen passzol a lapított formájú üvegekhez is, ha értitek… A cipzárak YKK Coil-ok, a főcipzár mögött a szokásos flapni. Tetszenek a húzókák. Összességében a szabása közepes, semmiképpen sem emelkedik a technikai szintre, de gyorsan hozzáteszem nem is az a dolga.

Ellenben az elemekkel szembeni tudása gyakorlatilag hihetetlen. Kezdjük azzal, amit hivatalosan is kell tudnia, mivel Windbreaker-szériás. A szélállósága kiváló. Simán beleillik a technikai windlayer kategóriába. Hivatalos adatot nem közölnek róla, így csak a testfelülettel érzékelhetően tökéletes szélállóságú CFM<5 értékre becsülném. Ezzel a tudással a Windstopper és Windbloc banda ajtaján kopogtat. Csakúgy, mint a hőtartóképesség terén, hiszen ott is gyakorlatilag ugyanannyit tud, mint azok. Tapasztalat. A lélegzőképessége a profibb technikai softshelleknek sem extrém (kivéve C_Change). Hiába, ha valami vastag és strapabíró, akkor áldozatot kell hozni. Ez pedig nem az extrém kategória, így lélegzőképessége mindössze jó, melyen sokat segítenek azok a hosszú és könnyen kezelhető hónaljszellőzők, melyekre bizony szükség is van. Ami viszont váratlanul kiváló ebben a dzsekiben, az a vízállósága. Hihetetlen volt a viharban, gondoltam kibír majd öt percet, vagy hatot. Aztán negyvenhat lett, mert véget ért a zivatar, de nem tudott kifogni a dzsekin. Persze akkor új volt, de ez a tulajdonsága a DWR kopása után is megmaradt, pedig nincs varrat-hegesztve. Nagyon meglepődtem. Gyakorlatilag az összes átmeneti időszakban leválthatja a héjkabátot, mindössze egy vízálló fejfedő kell hozzá (körülményektől függően kalap, vagy sapka). És ekkor jöttem rá, mire is fogom használni. Teljesítménytúrákra, ősszel és tavasszal (0 és 10 fok közé). A hazai viszonyokra kiváló. Itt pedig nem kell megfelelni azokkal az elvárásokkal szemben, melyekhez a nagynevű outdoor-brandek igazából varrnak…

Verdikt: Sokat tanakodtam, mit és miért készítettek ezen a dzsekin úgy, ahogy és amiből készítettek. Aztán leesett. Én nézem rossz szemszögből. A vízállósága és szélállósága tudja a nagyok szintjét, és ez a lényeg. Túrázni egyszerűen kiváló, és amennyiben a kategóriájában kezelem, a legjobbak közé tartozik. Egy biztos. Ennyire vízálló softshellt nem lehet negyvenezer forint alatt kapni (ára 15.990,-). Mi szeretjük…

TESZT: Quechua Forclaz 300 kesztyű

A Quechua cuccaival mindig is ki voltam békülve. Igazából nem is azért, mert olyan exkluzívak lennének, hanem inkább azért, mert jók, főleg az árukhoz képest. Itt kell megjegyeznem, hogy egy Loap, vagy egy Sherpa fleece (amennyiben nem Polartec anyagból készült) is ugyanennyit tud, csak az áruk jó három-négyszerese a Quechuának. Én pedig nem restellem bevallani, inkább lássanak rajtam Quechuát, mint Sherpát. Előbbi zseb alapján választ, a másodiknak meg egyszerűen fogalma sincs, mi alapján választott (mert nem is olcsó, meg nem is jó)…

A Forclaz 300 egy sima fleece-kesztyű. 100% Poliészter, 290 grammos négyzetméter-tömeggel. Nem egy Polartec Thermal Pro High Loft, de azért nem rossz. Melegnek éppen meleg, csak hamar kibolyhosodik, meg kinyúlik. Egy fleece-nek nem kell vízállónak lennie, így az nem szempont, hogy szinte azonnal csurom víz lesz, mikor elered az eső. A szabása sem rossz. Illeszkedik mindenhol, csak a csuklót nem fogja rendesen, pedig körbe van cikk-cakk varrva, hogy beszűküljön. Azért egy erősebb integetéstől már lelazul a kézről.

Verdikt: Szerintem ez egy sima fleece-kesztyű, mely nem simán olcsó. Az a 690 forint, amit kérnek érte, tiszta nyereség. Három sörért kapsz egy kesztyűt, amiben télen is tudod inni a negyediket, anélkül, hogy fázna a kezed. Tuti cucc, frankó pénzért!

TESZT: QUECHUA Forclaz 100 túraponcsó

A forgalmazó szerint túraponcsó, a túrázó és a hátizsák eső elleni védelmére. Akkor magamat túrázónak fogom érezni, lesz hátizsák, és kiderül, hogy „azellen véd-e?”

Van egy találó mondás: rossz idő nincs, csak rossz felszerelés. Ez főleg akkor kezd kritikus kérdéssé válni, ha egy kiadós esőről van szó, főleg egy hosszú túrán. Sokat olvashattatok Latsko különböző ultrakönnyű cuccairól, de nem biztos, hogy futja ilyenre mindenkinek. Illetve ha futná, akkor sem biztos, hogy a grammok miatt hajlandó lenne kiadni érte a pénzt. Ezen kívül pedig van egy harmadik szempont is: mire/hol is szeretnénk használni?!

A Forclaz 100 poncsó ide való kishazánk középhegységeire, vagy egy-egy magasabb hegyi rándulásra. Nem teljesítménytúrákra (ahol a kis súly igen fontos) és nem is extrém körülmények közé. Ebből már sejthető, hogy milyen gondolatokkal indultam neki a vásárlásnak…

Esőkabátom volt már néhány. Kezdve a citromsárga óvodás nylontól a lepergetős lélegzősön át a kevésbé kezelendőig. És utána jött ez. Az óvodás élményeket kihagyva, a vásárlást több szempont befolyásolta. Tapasztalatom szerint a nagyon jó vízlepergetős lélegzős kabátok komoly ápolást igényelnek, és elég könnyen kopnak (tisztelet a kivételnek), míg vannak olyan körülmények, amikor a „kit érdekel, hogy izzadok, csak ne ázzak kívülről” szabály lép életbe (hogy a két végletet említsem). Utóbbiba tartoznak azok a kirándulások, vagy komolyabb túrák, mikor cuccot is kell vinni a hátunkon. És nem túl praktikus, mikor te megúszod, de a hátadon lévő átázik. És ez még akkor is megeshet, ha van a táskának esővédő huzata (egyrészt vannak a pántok, kisebb-nagyobb illesztési hibák, meg persze vannak a skót időjárási körülmények). Vagyis rá kéne húzni az esővédőt a táskára és ránk is… Erre találták ki a poncsót. A Froclaz 100 pedig ennek a kistestvére. Szerencsére árban is!

Miért kistestvér? Mert bár unisex és hivatalosan S-M-L-XL méretben kapható (csak a csomagolást kibontva tudhatod meg az igazi méretet), szerintem az átlagos termetemmel + XL poncsó sem férne alá a 80 littyós hátizsák. Ergo én és a napi cucc, erre talál(hat)ták ki. Színe kék. Súlya 410 gramm. Anyaga nem kíván részletezést (PVC), nem szellőzik, viszont be sem enged semmit. Ránézésre bírja a gyűrődést. A poncsót egy kis tasakban kapjuk, melybe vissza is lehet hajtogatni (ránézésre nem úgy tűnik, de tényleg!). Kialakítása egyszerű, de ötletes. Van egy hegesztett, összehúzható kapucnija, valamint a laptest oldalán gumis „patentek”. Olyan, mint a patent, csak gumiból. Ha szellőzést akarok és nincs nagy szél, nem is kell összepattintani, ha meg rosszabb az idő, saját belátás szerint állítható.

Tesztnek mi sem jöhetett volna jobban, mint egy kis hazai hegy, meg egy szupercella. Lehet, hogy nem erre találták ki, de kibírta (ahogy a fejem is a jeget). A viharos szél sem tépte szét, csak a rögzítetlen részeket lengette. Nyilván ilyen körülmények között az oldalán csak patentokkal összefogott résznél jöhet be víz, de ne ebből induljunk ki. Az egyszerűbb ázási teszteket még jobban viselte a poncsó.

És ekkor jött a „hoppá”! Némely patent az oldalán egyszerűen elengedett. Nem szétjött, hanem a hegesztés engedett el. Eső és szél lévén nem volt mit tenni, kilyukasztottam és úgy dugtam át a gumikat. Az adott esőt kibírta, viszont első utam a forgalmazóhoz vezetett. Mutattam, hogy mi a helyzet. A blokkot csak azért kérték, hogy egyszerűbben visszakereshessék a vásárlást, de nem volt olyan lényeges. Kp-ben kifizették az árát és csókolom. Na persze nem ilyen egyszerű az élet, mert azóta felment az ára. Mondtam, hogy én nem másra szeretném cserélni, hanem egy ugyanilyen kéne. Ergo nem kívánok azért többet fizetni, mert hibás volt a darab. Egy telefon a pultból, majd mosoly kíséretében egy fillér ráfizetése nélkül vihettem haza az újabbat. Így is lehet vásárlóhoz viszonyulni! Jelen állás szerint pedig tényleg csak gyártási hiba volt, mert az újnak semmi baja.

Verdikt: A Quechua Forclaz 100 nem lélegzik, nem is esőkabát, ez egy poncsó… minden előnyével és hátrányával. Praktikus, olcsó, de tudni kell, hogy hová-miért szeretnénk viselni.