TESZT: QUECHUA A200 önfelfújó matrac (derékalj)

A táborozás évszaktól független élménye csak akkor lehet teljes, a reggeli nap fényét csak akkor élvezhetjük igazán, ha nyugalmas éjszaka van a hátunk mögött. Ehhez pedig három dolog szükséges: megfelelő hely, ahol alszunk, megfelelő cucc, amiben alszunk, és megfelelő dolog, amin alszunk. Mivel nem a túlélőtúrákhoz jönnének az adalékok, maradjunk az ideális sátor+hálózsák+derékalj felosztásnál, ahol még mindig boncolgatható, hogy mi a „megfelelő”? A Quechua A200 önfelfújós matrac a nyári szezon megfelelője lehet.

Miután túljutottunk a polifoam nyújtotta előnyökön és hátrányokon, ajánlott venni egy fokkal jobb felszerelést, mondjuk egy önfelfújós derékaljat. Természetesen nem „automatizmusa” miatt ajánlott a csere, hanem a hőszigetelő képessége és kényelmi oldala miatt (méretben nincs igazán különbség). Ha megérett a csere, akkor viszont igényeinknek megfelelőt válasszunk. Nyári táborozáshoz elegendő lesz a Quechua A200 derékalj is.

A kedvező árfekvésű termék szemrevételezésekor el kell dönteni, hogy elegendő lesz-e a mérete. A 180 cm-es hossz és az 50 cm-es szélesség nem biztos, hogy mindenkinek elegendő! Ha hosszban jó, szélessége akkor sem fog teret engedni holmi éjszakai forgolódásnak, s könnyen a kemény és hideg talajon találhatjuk magunkat. Ha ezek a méretek viszont megfelelnek, a (felfújva) 2,5 cm-es vastagságú sűrű habszivacs elegendő hőszigetelést fog nyújtani normál körülmények között (nyári használat során inkább a hálózsákunk lehet a szűk keresztmetszet, és nem alulról fogjuk érezni a hideget).

Mivel önfelfújós a derékalj, vigyázzunk, nehogy kiszúrjuk (szállításnál is!). Aggódni azért nem kell, mert erős az anyaga és jók a hegesztései, de a táborhely kiválasztásánál – amúgy is – figyeljünk oda, hogy a veszélyes tárgyakat (hegyes kövek, ágak, stb.) távolítsuk el. Automatizmusa hivatalosan 80%-os a Decathlon szerint, de annyi biztos, hogy lefekvés előtt némi tüdőtornára felkészülhetünk. A levegő be- és kiengedésére szolgáló szelep sem fog cserbenhagyni, masszív darabot illesztettek a derékalj sarkához.

Üzemkésszé a szelep kinyitásával tehetjük. Miután kisziszegte magát, rajtunk a sor, hogy rendesen felfújjuk. Használat során a szelep nem nyílik ki magától, tehát ha nem lyukas a derékaljunk, garantáltan nem fogunk arra ébredni, hogy kemény lett alattunk a talaj. A hálóhely kiválasztásánál viszont kerüljük a lejtős terepet, mert sajnos ez a matrac nem csúszásgátlós, és reggelre könnyen a sátor aljában találhatjuk magunkat. Véleményem szerint talán ez a legkellemetlenebb vonása a darabnak.

Az ébredést követően érdemes kicsit letakarítani még felfújt állapotában, aztán a szelep kinyitásával egyszerűen leengedjük. Természetesen nem fog kijönni az összes levegő, de a felesleget a feltekerés során úgyis kipréseljük belőle. Miután ezzel végeztünk visszazárjuk a szelepet, és a gyárilag ráapplikált hevederekkel összehúzzuk és rögzítjük. Átmérője összetekert állapotban kb. 15 cm.  A pántoknál fogva a hátizsákra is könnyen rögzíthetjük, így szállítása sem okoz problémát. Otthon pedig – ha tehetjük – nyitott, kiengedett állapotban tároljuk.

Verdikt: A nyári táborozás csak nyugodt alvással együtt lehet élmény. Ennek egyik alapkövetelménye a megfelelő derékalj megléte. A Quechua A200 önfelfújós derékalj – ha méretben illünk hozzá – vastagsága és anyaga elegendő kényelmet fog biztosítani a sátorozás során. Okos és egyszerű kialakítása miatt sok bajunk nem lehet vele, viszont mivel nem csúszásgátlós, preferáljuk a vízszintes alvóhelyet.

HEGYIGUNYHÓ-TESZT: Sátorozás a Radnai-havasokban

Nyakunkon a nyár, a hegyjáró ember fejében bizony egyre gyakrabban felmerül a sátoros vándortúra gondolata. Ezúttal mi is engedünk a csábításnak, és egy újabb hegyigunyhó bemutatása helyett most e nomádabb szállásforma felé fordulunk. Tesszük ezt azért is, mert tőlünk keletre és délre bőven vannak „vadabb” vidékek, ahol ha szeretnénk sem tudnánk menedékházban aludni... Ilyen például a történelmi Erdély és Máramaros határán található Radnai-havasok, ahol a hegység központi régiójában jelenleg egyetlen működő menedékház sincs. Ezt a körülményt hátrányként és előnyként egyaránt el lehet könyvelni, mindenesetre biztosan szerepet játszik abban, hogy nincs tömeges zsibongás fent a hegyen.

A Radnai-havasok felépítéséből adódóan tipikusan gerinctúrára „termett” hegyvonulat. A teljes, mintegy 50 km hosszan elnyúló gerinc (a maga szintkülönbségeivel) csak több nap alatt teljesíthető. Ha nem ragaszkodunk a földrajzi értelemben vett teljes gerinc bejárásához, csak annak egy részéhez, akkor is jó eséllyel fent kell éjszakáznunk a hegyen. Nem mindegy viszont, hogy hol! Egyrészt jogilag, mert nemzeti parkról van szó, ahol csak kijelölt pontokon szabadna sátort állítani (gyakorlatilag a kutya se ellenőrzi, illetve a kutya mégis, de erről kicsit később…). Másrészt a saját kényelmünk érdekében, hisz mégiscsak jobb egy megbízható forrás közelében táborozni, mint kilométereket gyalogolva szomjasan keresgélni valami vízlelőhelyet.

A hegység központi régiójában (a Nagy-Pietrosz és Ünőkő csúcsok között) a következő helyeket jelölték ki sátorozásra (nyugatról kelet felé haladva): Mosolygó-tavi meteorológiai állomás, Rebra-tó, Repedő-csúcs északi oldala, az egykori Puzdra menedékház helye, Ló-havas déli oldala, Kis-Lála-tó. Ezek mindegyike az erdőhatár felett található. Személyes kedvenceim a Ló-havason és a Kis-Lála-tónál lévők. Előbbi helyről pazar kilátás nyílik a hegység déli irányban hosszan elnyúló mellékgerinceire és a főgerinc szomszédos csúcsaira, valamint a környék apró tavacskái is érdekesek. Aki nem bízik annyira a sátra viharállóságában, annak pedig a Mosolygó-tavi meteorológiai állomás melletti táborhelyet ajánlom, gond esetén a meteorológusoknál lehet menedéket kérni (ez nem azt jelenti, hogy turistaházként üzemelnek, csak indokolt esetben fogadják be a bajbajutottakat). A Rebra-tó melletti hely környéke festői látnivalókat tartogat (Bukuly-tavak, Nagy-Pietrosz és Bukuly csúcsok), viszont rossz időben kellemetlen csapdába szorulhatunk itt. Az egyes helyszínekről részletesebb bemutatás a Radnai-havasok weboldalon található, ezért most inkább általános információkra térnék ki.

Táborhelyeinket térkép vagy GPS segítségével, illetve leginkább mások sátraiból azonosíthatjuk be, a helyszíneken ugyanis semmilyen hivatalos jelzés nem utal arra, hogy kijelölt sátorozóhelyre érkeztünk (kivétel a meteorológiai állomás). A táborhelyek láncolata egyébként kényelmes haladást tesz lehetővé, továbbá mindegyik közelében található egy vagy több stabil hozamú vízvételi lehetőség (1800-2000 méteren, a gerinc közelében ez nagy kincs). A kövér füvű legelőkkel benőtt hegyoldalakat azonban nem csak túrázók, hanem pásztorok is hasznosítják, ezért érdemes odafigyelnünk a víz megfelelő fertőtlenítésére (ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni egyik korábbi tesztünket). Jómagam egyszer még a teát is pálinkából főztem víz helyett, igaz nem egészségügyi megfontolásból, hanem mert összekevertem két flakont… :)

Mire kell még odafigyelnünk? Először is, pusztán önvédelemből: lehetőleg erős, kétrétegű, szélnek és víznek minél ellenállóbb sátrat vigyünk magunkkal. Jól jön majd a védelem, ha esetleg kifognánk egy combos vihart a gerinc közelében. Értelemszerűen nem fog senki sem vacsorával várni minket a hegyen, tehát elegendő élelmet is be kell táraznunk. Szükségünk lesz még valamilyen főzőalkalmatosságra és a bele való üzemanyagra is (ebből inkább több legyen, mintsem hogy 5 fokos vízbe lógassuk a teafiltert). Az élelmiszert, ha van mód rá, tároljuk jól elzárható csomagolásban a sátoron kívül. Ez vonatkozik a szemetünkre is (talán felesleges, de azért emlékeztetőül: a hulladékot ugyanolyan természetességgel le kell vigyük magunkkal a hegyről, mint ahogy felvittük oda). Medvének ugyan csak a nyomát láttam egyszer (inkább az erdőben szeret tartózkodni), viszont a pásztorkutyák is szemet vethetnek a kajánkra és a szemetünkre. Talán jobb, ha ők sem néznek be ezek miatt a sátorba…

S ha már itt tartunk, essen pár szó a pásztorkutyák viselkedéséről, hiszen jó eséllyel fogunk találkozni velük a hegyen. Az ő munkaköri leírásukban a nyáj védelme szerepel mindenek felett, ezért módfelett ellenségesen fognak közelíteni felénk, ha úgy ítélik meg, hogy veszélyt jelentünk a barikákra. Fellépésük erélyessége fordítottan arányos a nyájtól való távolságunkkal, a kellemetlen atrocitásokat tehát leginkább a tisztes távolság megtartásával kerülhetjük el. Előfordulhat, hogy minden igyekezet ellenére váratlanul kerülünk a nyáj közelébe (pl. egy magaslat mögül kibukkanva), ilyenkor pillanatokon belül több megtermett őrző-védő jószág fog vicsorogva felénk vágtatni. Megijedni, futásnak eredni nem tanácsos, a leghelyesebb, ha csoportba összehúzódva erélyes, ugyanakkor nem támadó fellépést tanúsítunk a csaholó ebekkel szemben (s ha engedik, akkor lassan távolodjunk el a nyájtól). A helyzet kulcsa ilyenkor a pásztor, csak az ő szava (kabátja, botja) képes feloszlatni a kutyák fenyegető gyűrűjét. Speciális eset, amikor effektíve a táboron keresztülhajtják a nyájat. Ilyenkor nem számítunk betolakodónak, és ugyanezek a „fenevadak” érdeklődve haverkodnak velünk (azért biztos, ami biztos, semmiképp se vessünk éhes pillantásokat a mellettünk elvonuló bárányokra).

Verdikt: A Radnai-havasok gerincén való végigvonulás működő menedékházak híján igazi nomád vándortúra élményét nyújtja. A nemzeti park által kijelölt sátorozóhelyek elosztása megfelelő, azonban fel kell készülnünk az önellátásra, illetve a vérmes pásztorkutyák jelenlétére. Akit ezek a körülmények nem riasztanak vissza, az bizton élvezni fogja a túrát (pláne ha jó időt fog ki). A sátrazós túrázástól valamilyen okból ódzkodók számára pedig a végére tartogattam egy kedvező hírt. A Magashegyi Menedékházak Egyesület (ACCMME) szervezésében idéntől fogva elindul egy új túraprogram, melynek célja, hogy a nyári hónapok során a gerincút közelében felépített ideiglenes táborokban biztosítsanak szállást és ellátást, ezáltal visszahozva ebbe a régióba a „nyugati típusú”, menedékházról menedékházra történő vándorlás élményét. Sőt, további tervekkel rendelkeznek egy új ház építésére a régi Puzdra menedékház helyén.

Sátorhelyek a Radnai-havasok gerincén nagyobb térképen való megjelenítése