Nyakunkon a nyár, a hegyjáró ember fejében bizony egyre gyakrabban felmerül a sátoros vándortúra gondolata. Ezúttal mi is engedünk a csábításnak, és egy újabb hegyigunyhó bemutatása helyett most e nomádabb szállásforma felé fordulunk. Tesszük ezt azért is, mert tőlünk keletre és délre bőven vannak „vadabb” vidékek, ahol ha szeretnénk sem tudnánk menedékházban aludni... Ilyen például a történelmi Erdély és Máramaros határán található Radnai-havasok, ahol a hegység központi régiójában jelenleg egyetlen működő menedékház sincs. Ezt a körülményt hátrányként és előnyként egyaránt el lehet könyvelni, mindenesetre biztosan szerepet játszik abban, hogy nincs tömeges zsibongás fent a hegyen.
A Radnai-havasok felépítéséből adódóan tipikusan gerinctúrára „termett” hegyvonulat. A teljes, mintegy
A hegység központi régiójában (a Nagy-Pietrosz és Ünőkő csúcsok között) a következő helyeket jelölték ki sátorozásra (nyugatról kelet felé haladva): Mosolygó-tavi meteorológiai állomás, Rebra-tó, Repedő-csúcs északi oldala, az egykori Puzdra menedékház helye, Ló-havas déli oldala, Kis-Lála-tó. Ezek mindegyike az erdőhatár felett található. Személyes kedvenceim a Ló-havason és a Kis-Lála-tónál lévők. Előbbi helyről pazar kilátás nyílik a hegység déli irányban hosszan elnyúló mellékgerinceire és a főgerinc szomszédos csúcsaira, valamint a környék apró tavacskái is érdekesek. Aki nem bízik annyira a sátra viharállóságában, annak pedig a Mosolygó-tavi meteorológiai állomás melletti táborhelyet ajánlom, gond esetén a meteorológusoknál lehet menedéket kérni (ez nem azt jelenti, hogy turistaházként üzemelnek, csak indokolt esetben fogadják be a bajbajutottakat). A Rebra-tó melletti hely környéke festői látnivalókat tartogat (Bukuly-tavak, Nagy-Pietrosz és Bukuly csúcsok), viszont rossz időben kellemetlen csapdába szorulhatunk itt. Az egyes helyszínekről részletesebb bemutatás a Radnai-havasok weboldalon található, ezért most inkább általános információkra térnék ki.
Táborhelyeinket térkép vagy GPS segítségével, illetve leginkább mások sátraiból azonosíthatjuk be, a helyszíneken ugyanis semmilyen hivatalos jelzés nem utal arra, hogy kijelölt sátorozóhelyre érkeztünk (kivétel a meteorológiai állomás). A táborhelyek láncolata egyébként kényelmes haladást tesz lehetővé, továbbá mindegyik közelében található egy vagy több stabil hozamú vízvételi lehetőség (1800-2000 méteren, a gerinc közelében ez nagy kincs). A kövér füvű legelőkkel benőtt hegyoldalakat azonban nem csak túrázók, hanem pásztorok is hasznosítják, ezért érdemes odafigyelnünk a víz megfelelő fertőtlenítésére (ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni egyik korábbi tesztünket). Jómagam egyszer még a teát is pálinkából főztem víz helyett, igaz nem egészségügyi megfontolásból, hanem mert összekevertem két flakont… :)
Mire kell még odafigyelnünk? Először is, pusztán önvédelemből: lehetőleg erős, kétrétegű, szélnek és víznek minél ellenállóbb sátrat vigyünk magunkkal. Jól jön majd a védelem, ha esetleg kifognánk egy combos vihart a gerinc közelében. Értelemszerűen nem fog senki sem vacsorával várni minket a hegyen, tehát elegendő élelmet is be kell táraznunk. Szükségünk lesz még valamilyen főzőalkalmatosságra és a bele való üzemanyagra is (ebből inkább több legyen, mintsem hogy 5 fokos vízbe lógassuk a teafiltert). Az élelmiszert, ha van mód rá, tároljuk jól elzárható csomagolásban a sátoron kívül. Ez vonatkozik a szemetünkre is (talán felesleges, de azért emlékeztetőül: a hulladékot ugyanolyan természetességgel le kell vigyük magunkkal a hegyről, mint ahogy felvittük oda). Medvének ugyan csak a nyomát láttam egyszer (inkább az erdőben szeret tartózkodni), viszont a pásztorkutyák is szemet vethetnek a kajánkra és a szemetünkre. Talán jobb, ha ők sem néznek be ezek miatt a sátorba…
S ha már itt tartunk, essen pár szó a pásztorkutyák viselkedéséről, hiszen jó eséllyel fogunk találkozni velük a hegyen. Az ő munkaköri leírásukban a nyáj védelme szerepel mindenek felett, ezért módfelett ellenségesen fognak közelíteni felénk, ha úgy ítélik meg, hogy veszélyt jelentünk a barikákra. Fellépésük erélyessége fordítottan arányos a nyájtól való távolságunkkal, a kellemetlen atrocitásokat tehát leginkább a tisztes távolság megtartásával kerülhetjük el. Előfordulhat, hogy minden igyekezet ellenére váratlanul kerülünk a nyáj közelébe (pl. egy magaslat mögül kibukkanva), ilyenkor pillanatokon belül több megtermett őrző-védő jószág fog vicsorogva felénk vágtatni. Megijedni, futásnak eredni nem tanácsos, a leghelyesebb, ha csoportba összehúzódva erélyes, ugyanakkor nem támadó fellépést tanúsítunk a csaholó ebekkel szemben (s ha engedik, akkor lassan távolodjunk el a nyájtól). A helyzet kulcsa ilyenkor a pásztor, csak az ő szava (kabátja, botja) képes feloszlatni a kutyák fenyegető gyűrűjét. Speciális eset, amikor effektíve a táboron keresztülhajtják a nyájat. Ilyenkor nem számítunk betolakodónak, és ugyanezek a „fenevadak” érdeklődve haverkodnak velünk (azért biztos, ami biztos, semmiképp se vessünk éhes pillantásokat a mellettünk elvonuló bárányokra).
Verdikt: A Radnai-havasok gerincén való végigvonulás működő menedékházak híján igazi nomád vándortúra élményét nyújtja. A nemzeti park által kijelölt sátorozóhelyek elosztása megfelelő, azonban fel kell készülnünk az önellátásra, illetve a vérmes pásztorkutyák jelenlétére. Akit ezek a körülmények nem riasztanak vissza, az bizton élvezni fogja a túrát (pláne ha jó időt fog ki). A sátrazós túrázástól valamilyen okból ódzkodók számára pedig a végére tartogattam egy kedvező hírt. A Magashegyi Menedékházak Egyesület (ACCMME) szervezésében idéntől fogva elindul egy új túraprogram, melynek célja, hogy a nyári hónapok során a gerincút közelében felépített ideiglenes táborokban biztosítsanak szállást és ellátást, ezáltal visszahozva ebbe a régióba a „nyugati típusú”, menedékházról menedékházra történő vándorlás élményét. Sőt, további tervekkel rendelkeznek egy új ház építésére a régi Puzdra menedékház helyén.
Sátorhelyek a Radnai-havasok gerincén nagyobb térképen való megjelenítése
