HEGYIGUNYHÓ-TESZT: Encián (Genţiana) menedékház

Bemutatkozás

Túrafelszerelésekkel kapcsolatos háttérismeretek tekintetében bizonyára nem érek a GearMag oszlopos tagjainak nyomába, azonban az utóbbi 10 évben (atyavilág!) megfordultam jó néhány közeli és egy-két távolabbi hegyvidéken. Természetesen hamar rájöttem, hogy a zergecsőszködés megfelelő felszerelést kíván. Cuccaimat igyekszem a végelgyengülésig használni, és nagy megelégedéssel tölt el, ha a vásárlástól eddig a pontig nem hagynak cserben. Hiszem, hogy alapvetően az ember kell teljesítsen, de azért nem árt ha sátrunk, hacukánk, cipőnk nem ázik be idő előtt... Eddig a háttérből, barátként bátorítottam a blog elindítóit, most némi unszolásra én is billentyűzetet ragadtam. Eleinte főleg hegyigunyhó vonalon várhattok tőlem irományokat, aztán meglátjuk mi jut még majd a GearMag humán erőforrás menedzsment osztályának eszébe…

Budai Péter /Zergecsősz/


Encián (Genţiana) menedékház


ORSZÁG: Románia
HELY: Retyezát
MAGASSÁG: 1670 m
KOORDINÁTÁK: 45,392875°É - 22,880486°K
TÁVOLSÁG BUDAPESTTŐL: 490 km
TELEFON: +40-733-963292 (menedékház); +40-721-398509 (Deák Lajos)
WEB: http://www.retyezat.ro
BESZÉLT NYELVEK: román, magyar

A meseszép tengerszemeiről híres Retyezátba általában sátorral a hóna alatt indul az ember, ezen a vidéken ugyanis nem mondhatni, hogy hemzsegnek a menedékházak (legalábbis az alpesi zónában). Ha valakinek mégsem szíve csücske a nomadizálás, annak hasznos lesz megismerkednie a hegység legmagasabban fekvő menedékházával. Az Encián egy igen szimpatikus hegyigunyhó, ugyanakkor nem egy „wellness-hütte”. Túl sok kényeztetésre tehát ne számítsunk, cserébe viszont igazi hegyi hangulatban lesz részünk.

A házat motorizált szárazföldi járművel (szerencsére) nem lehet megközelíteni. Ebből következően nincs ellátás sem. Egy bögre különleges receptúrájú teára meghívhat bennünket az aktuális gondnok, a többit azonban magunknak kell felcipelnünk, különben éhkoppon maradunk. Ha szeretnénk bevágódni, a házhoz vezető ösvény mellett kikészített fahasábokból felnyalábolhatunk egyet-kettőt, a háziak erőst örülni fognak neki (tea garantált). A gondnokok egyébként kéthetente váltják egymást: Deák Lajos (Laji bácsi) minden hónap első felében, Mircea Costea pedig a hónapok második felében felügyeli a házat. Mindketten barátságos öregurak (de nem vénurak). A nevekből mindenki kitalálhatja, hogy melyikük beszél magyarul.

Az Encián a Retyezátot észak-déli irányban átszelő turistaút mellett található, az északi főgerinc egyik északi völgyében (Pietrele-völgy). Ebből sejthető, hogy leginkább észak felől „esik kézre” (Magyarországról pont ebből az irányból érkezünk). Autóval Cârnic telepig juthatunk fel, onnan még kb. két óra a menedékház. A dózerútról való letérő után sűrűn elhelyezett fényvisszaverő jelzések kalauzolnak a házig. Luxusnak tűnhet, de odafelé a hosszú úton könnyen összeszedhet az ember egy kiadós késést, s bizony ha sötétben kell feltalpalni a házhoz, jól jön egy ilyen vezérfonál a sűrű retyezáti fenyőerdőben.


Kétféle szállástípus közül választhatunk: a földszinti, cserépkályhával fűtött hálóban kényelmes vaságyak vannak (18 férőhely), a padláson pedig matracláger (22 férőhely). 2009-ben az előbbiért 25, utóbbiért 20 lejt kértek, az ár tehát baráti. A földszinten van még egy tágas étkezőhelyiség és a gondnoki lakófülke. Mosogatásra, ivásra használható a földszinti csap, mosdani viszont csak a patakparton kialakított szabadtéri „élményfürdőben” lesz lehetőségünk (a víz hőmérséklete nem több néhány foknál). A mellékhelyiséget (prózaian: fabudit) szintén házon kívül találjuk, egy percnyi sétára a másik irányban. Nem a vendégmarasztaló fajtából való...

Ami a túralehetőségeket illeti, a Retyezát legnépszerűbb nevezetességei (Bukura-katlan, Pelága-csúcs, Retyezát-csúcs) egynapos körtúrák keretében elérhetőek innen, de a domborzati adottságok miatt komoly szinteket és távokat kell megtenni. Aki ennél mélyrehatóbban szeretné megismerni, vagy kevesebb napi szintezéssel bejárni a hegységet, annak nincs mese, feljebb kell tábort vernie (a Bukura-tónál van ugyan egy kis faház, ez azonban a téli időszakot leszámítva a hegyimentők szálláshelyéül szolgál, és értelemszerűen sokkal alacsonyabb komfortszinttel jellemezhető).

Az Encián egész évben nyitva tart, de főleg nyáron nagy a forgalma. Ezért nem árt előre telefonon lefoglalni a szállásunkat – jobb ha tudnak az érkezésünkről. Télen a fűtés mértékét a hideg szezonra rendelkezésre álló tüzelő mennyisége határozza meg – ne számítsunk gatyarohasztó melegre, de mindenképp jobb sorunk lesz bent, mint kint. A házon egyébként minden évben fejlesztenek valamit, törődnek vele.


Verdikt: Az Encián a Retyezát leginkább központi fekvésű, legmagasabban található működő menedékháza. Nem puhányoknak való hely, de mindent megad, ami az adott körülmények között elvárható. Igazi mentsvár a magashegyi túrázók számára, akár átutazóban érintik egy-egy éjszakára, akár bázisként használva pár napra bevackolják magukat. Merem ajánlani.

Encián (Genţiana) menedékház nagyobb térképen való megjelenítése

TESZT: Kilimajaro IceTrail 25

Egy kis előszó: Más szemmel…

Amikor a GearMag-tól felkérést kaptam, hogy megosszam gondolataimat a hazai olvasókkal, bevallom eleinte fogalmam sem volt, hogy miről tudnék írni. Én, aki nem szoktam törődni a felszerelések milyenségével, egy kicsit új hangvételbe helyezném azt, hogy mire is képes a megvásárolt termékünk. Aki személyesen ismer, tudja, hogy nem vagyok az a fajta, aki kímélné magát, ha valami kalandról van szó. Persze az ilyen élmények során sok felszerelést is vittem magammal, ennek pedig az volt az eredménye, hogy nem sajnáltam használni is őket a határokig. Azt ugyan nem mondanám, hogy a termék határairól lenne szó ezen esetben, néha inkább a saját határaim felismerésére használtam, a feladathoz szervesen nem kapcsolódó eszközöket. Ezért van az, hogy az olvasó néha olyan gondolatokat találhat a sorok mögött, melyekben még a laikus szem is őrültséget lát…

Így történhet az az eset, hogy a termékek bizonyos tulajdonságaival, anyagi összetételükkel, nem vagyok tisztában, de ezen a téren is jelentős fejlődést mutatok. Latsko barátom ebben a témában a jobb és bal kezem! Akinek kérdése van valamely anyaggal kapcsolatban, szerintem bátran kérhet tőle segítséget.

Egy alkalommal Erőss Zsolttal másztam a zord téli Retyezátban, amikor szóba került, hogy milyen terepre milyen cipő ajánlott. Nos, én nem voltam a hegyi viszonyoknak megfelelő öltözetben, de mégsem volt ebből különösebb gond. Hiszen azt is figyelembe kell venni, hogy mi magunk mire vagyunk képesek. Sokan akármilyen technológiát alkalmazó öltözékben sem képesek az elvárt teljesítményre. De ehhez hozzá tartozik az is, hogy nem mindig a saját elvárásaiknak akarnak megfelelni az egyének. Ezért mindenkit arra intek, hogy gyakoroljon megfelelő önkontrollt, és csak ezek után vágjon bele a fizikumát egy kicsit meghaladó kalandba. Miért mondom, hogy kicsit lépjük csak túl a határokat? Mert az okozhat igaz örömöt, ha minden alkalommal azt látjuk, hogy mégiscsak képesek vagyunk valamire, amit nem is gondoltunk. Tehát harmonikus egyensúlyra kell törekednünk.

-Szücsi-

Kilimanjaro plus IceTrail 25 teszt

Mostmár térjünk rá arra a bizonyos tesztre… Amikor elkezdtem használni az első Kilimanjaro zsákot, nem voltam elragadtatva tőle. Nem szerettem, hogy semmit sem ér, stb… Aztán eljutottam odáig, hogy nem ezek alapján ítéljek meg valamit, inkább ténylegesen próbáljam ki. Na igen, de vannak olyan felszerelések, amelyeknek az ára ezt nem engedi meg. Ki szeret megvásárolni valamit, hogy aztán rájöjjön, hogy nem tudja használni semmire. Ezért jött az ötlet, hogy vizsgáljuk meg azt, hogy milyen ha valamiből egy olcsóbbat veszünk meg. Mivel Magyarországon még mindig az ár differenciál, ezért a vásárlók többsége olyan áruval tér haza, amelyet éppen akciósan lehet megvenni. A hazai üzletekben jelenleg is kapható Icetrail25 zsák ebbe a kategóriába tartozik. Olcsón beszerezhető, hiszen 8399 forintos árával még erősen az olcsó zsákok közé tartozik.

Honnan a név? A zsákot csak a gleccserek jegének kék színében lehet kapni, én még nem láttam sehol más színt! És első látásra a kialakítása is olyan, hogy a jégmászók kedvelt hátizsákja legyen. Azonban észre kell venni pár dolgot ezen a hátizsákon is.

Nagyon sok dologban volt már hű társ. Etna, Vulcano, Vezuv, Stromboli, Hohe Wand sziklái, túrák számtalan sora, de eredeti célját biztosan nem tudta elérni ez a termék. Ugyanis tényleges jégmászáshoz éppenséggel nem való. Vannak hibák, amelyeket a gyártó nem vett észre. A vicc az, hogy szó sincs szemet szúró hiányosságokról, csak ha az ember használja, akkor veszi észre, hogy valami nem stimmel.

Haladjunk sorra, nézzük meg melyek ezek a hibák:
A merevítés nem jól lett bevarrva.
Csak a jobb oldalán találunk rögzítést a kulacsnak, a bal oldalon semmi
Ha már icetrail, akkor miért csak a jobb oldalon van a csákánynak tartó?
Túl nagy az air condition-nak szabadon hagyott tér.

Nézzük az elsőt: Miért lehet jó az, hogy olyan messze került a háttól a merevítés? Ugye így csökkent a tér, ahová pakolhatjuk felszerelésünket, élelmünket. Persze ezzel fogy a hátunkon cipelt teher is, de vannak olyanok akik egy kicsivel többet vinnének magukkal. A másik gond ami ennek kapcsán bennem felmerült, a folyamatos furcsa érzés, hogy valamiért nem áll egyenesen az a táska a hátamon. Ez azért van mert a varrás nem egészen illeszkedik a merevítő hosszához, így az egyik szár kicsit félrecsúszik. Ez a hiba azonban az aktuális varrásból ered és valószínűleg nem minden példány van így elrontva. Ez csak egyszerűen a rossz ellenőrzés eredménye. Ez nemes egyszerűséggel egy kiadott selejt példány, amit vásárláskor nem vettünk észre…

A kulacs rögzítése már egy kicsit érdekesebb dolog. A felvarrt hálós kulacstartó alkalmas ugyan arra, hogy beletegyük italunkat, de ha egy gyorsabb mozdulatot végzünk, vagy lehajolunk bekötni a cipőnket azonnal a földön találjuk az üveget, kulacsot, termoszt. Ez a probléma az utóbbinál lehet fontosabb, ha drága, vagy számunkra fontos a tartó. A táska bal oldalán találunk egy viszonylag egyszerű konstrukciót ennek kiküszöbölésére, de ez valójában a jégcsákány tartóhoz kapcsolódó segédzsinór. Ha azonban ezt a két problémát együtt vizsgáljuk azonnal rájövünk, hogy a gyártás során eszükbe juthatott valami, mert egy gumis zsinórt varrtak fel. Ez lehetővé teszi, hogy a kulacs felső részét megszorítsuk, így növelve a viszonylagos stabilitást. De miért csak az egyik oldalon? Ez feltehetően örökké kérdés formában marad…

A táska alján találunk egy jégcsákány tartót, ami viszont furcsa, ha az előbb említetteket is figyelembe vesszük. Erre nem találok magyarázatot. Bár talán annyi, hogy az ember a gleccsereken az egyik kezében csákánnyal a másik kezében … mászkál. Így már van benne ráció, bár ez csak a gleccserekre igaz. A jégfalon meg úgysem használunk egyet. Tehát ha jobban belegondolunk ez nem is olyan probléma, de annyival ki is lehet javítani, hogy mindkét oldalon találjunk valamit. Mellesleg a legújabb modellen ezt már meg is csinálták (Kilimanjaro plus 28, erről valószínű lesz majd szó, ha még írhatok az olvasóknak).

Air condition, ez is csak akkor jelenthet gondot, ha izzadós a viselő és egy hidegebb helyen vagyunk, ahol fúj a szél. Márpedig a táskát a neve alapján ilyen helyekre találták ki. Szóval ez okozhat még némi gondot öregkorban (izületek)…

Verdikt: Ez a táska tökéletesen alkalmas arra, hogy megvegyük gyerekünknek, iskolatáskának, túrázni hazai túrákon, télen, nyáron. Helytállna egy téli alpi mászásban is, de házilag át kell alakítani egy kicsit...