MAGAZIN: Pakolás hüttehétvégékre...

Azt gondolom a legtöbb kedves olvasónk ment már „hosszúhétvégézni” a hegyekbe. Ilyen esetben az ember általában rutinból összedobálja a cuccot és csak az emelkedő első ötszáz métere után jut eszébe, hogy minek is a sátor, meg a főző, meg persze a derékalj, meg a többi, de már nincs visszaút. Így lesznek a hosszúhétvégék nagy százalékban Mao-san hosszúmenetelések… Szerencsére azért itt van a GearMag, hogy még indulás előtt adjon pár tanácsot Nektek. Amolyan iránymutatást, hogy ne legyen a túra tortúra…

Azzal kezdeném, hogy én leggyakrabban azért ajánlom az ilyen két-háromnapos utakra a hüttéket, mert a sátrazás csak az igazi fanatikusoknak nyújt élvezetet, ráadásul ezek az utak pont a hétköznapi mókuskerék ellensúlyozására kellene, hogy szolgáljanak, de ez sátorozás esetén csak igen kevéssé van így. Más az, amikor még tanul az ember és szabad a nyara egy kis bulira, esetleg amikor autóskempingezés a cél, vagy ne adj’ Isten pont a Ő háta mögé készülünk. A hátizsákozás másik szép formája azonban véleményem szerint a menházazás (már amennyiben ez lehetséges a kiszemelt célterületen). Rengeteg új emberrel és szokással ismerkedhetünk meg, a helyi ízekről és a szebbik nemről nem is beszélve… Egyszóval aki egy igazi aktív, de nem hardcore kikapcsra vágyik, annak valamelyik finomabb közeli magashegységben a helye, egy jó kis hegyigunyhóban…

A második lépés a pakolás. Még a hüttékbe is lehet igencsak túlpakolni magunkat. Elsőként szedjük össze a leggyakoribb hüttés túlpakolási helyzeteket:

GOND #1: A piperecucc. Tipikus csajos málőr. Értem én persze, hogy smink még az éjszakai túrákra is kell (Ez nekünk is érdekünk. Ugye kedves férfitársaim?), de minek például egy egész flakon tusfürdő oda, ahol még víz sincs? Szoktam is néha kérdezni a túratársaktól, hogy a viccesmintás fogmosó-bögrét betették-e… Borotva, aftershave szintén marad (bár ezt inkább csak kompenzáció gyanánt említem, nem gyakorlati probléma :D)…

GOND #2: Főző és üzemanyag. Persze van, ahol gyakorlatilag kötelező (például bothy, vagy ha nincs tiszta víz, vagy víztisztító), de jellemzően egy-két éjszakára nem szükséges. Főleg, ha nem viszünk mellé semmi megfőzhető dolgot. A legtöbb (legalábbis látogatást érdemlő) hüttében minimum a forróvíz és a kisebb konyha, szóval a gázfőző és főleg folyékony üzemanyagú (és persze amint azt már egyszer-másszor említettük nehézkes) mobilsparheltekkel ilyenkor csak a gond van. Nem vonatkozik ez az ultrakönnyű solidfuel darabokra (a biztonság kedvéért rovat eleme), melyek kábé gyufás-skatulyányi problémát okozhatnak. Ráadásul a hüttevacsi fenntartható. Miért? Ahol lehet, és aki megteheti, inkább éljen a helyi kajálás lehetőségével. Nemcsak az ízek miatt, hanem a hütték fenntartása okán is sokat számítanak azok az étkezések. Mivel finom (ha finom :D) nekünk azonnal jó, nekik a jövőt jelenti, ami meg később nekünk ismét jó lesz! :D

GOND #3: Papucs. Aki finnyás ezt a részt hagyja ki és olvassa el inkább EZT. A többieknek viszont ajánlom figyelmébe a hütték (főleg nyugati) gratis hüttepapucs szolgáltatását. Néhány tíz deka is felesleges, ha nem kerül elő úgysem…

GOND #4: Nagyzsák. Nem kell két napra több, mint 25-30 liter, főleg ha sokat olvastok GearMag-ot. :D

A leggyakoribb overload-ok után most nézzük át, nagyjából mit is ajánlunk, mit érdemes mindenképpen bedobni a kiszsákba. Gyakorlatilag ez 24 dolog (részletesen megtekinthetők ITT) meg az apró. Ezeken belül ki-mit szeretne, de persze mindig tartsuk szem előtt a lehetőségeink szerint elérhető legjobb minőséget (ami nem mindig egyenlő a legmagasabb árral). Apropó apró: amennyiben táskánkban nincs raincover, dobjunk be egyet. Folytassuk a sort a nem is olyan apró (már persze attól függ) hálózsákkal (persze nem a raincoverre, az legyen felül :D). Ide vonatkozó tanácsainkat ITT és ITT olvashatod. Plusz egy infó: a legtöbb hüttében nem fogad majd minket kellemes meleg, így hálózsákunk hőtartományát a jobb meteorológiai oldalak napi minimum hőmérsékleteinél jellemzően ne lőjük öt foknál melegebbre (biztos, ami biztos). Azért páronként legalább egy törölköző (például MSR Packtowl, pici és olyan gyorsan szárad, mint tankenyér) is legyen. Derékalj nem kell. Komolyan. További hasznos dolog (hacsak nem igen meleg (hegyi terminológiában ez 20-25 fok feletti napi középhőmérséklet) helyre készülünk) valamilyen membrános vadásznadrágot venni, mert erősek, halkak és vízállóak (a jobbak igen jól is lélegeznek), így megspórolhatjuk az esőnadrág tömegét. Amennyiben nincs vadászgatya, azonban mégis menjen a tatyóba esőnadrág. Tartalék zokni, mégiscsak társaságban alszunk (na persze nem ez az elsődleges szempont, de akkor is…) és nadrágszíj (akár életet is menthet végtagi sérülések esetén), melyen érdemes azt alapvető túlélődolgokat tartani (kés, tűzgyújtó, stb.).

Verdikt: Készítsünk (akár ezen cikk alapján is) egy checklist-et, vagy inkább többet (mindeféle úttípushoz, például hüttézés-sátrazás, nagyzsákos-kiszsákos, önellátó-konyhás) egyet. Amit minden út előtt automatikusan végigellenőrzünk. Kipróbált dolgokkal mozogjunk a hegyen (használat előtt mindig ellenőrizzük dolgaink állapotát, főleg a romlandó jellegű tartalmakat és az elemeket). A térkép se legyen ezeréves. És még két dolog: hívjuk fel a hüttét indulás előtt, valamint soha ne hagyjuk fent a szemetünket a hegyen, AMIT FELVITTÜNK, AZT HOZZUK IS LE! Kellemes hétvégét!

TARTÓS-TESZT: RP Outdoor Bani C 25l hátizsák

A hivatalos álláspont szerint „túra modell, biciklis modell, Air Condition hátszerkezet, ergonómikus szabású vállheveder, párnázott csípőheveder, mellheveder, kompressziós hevederek, univerzális rögzítő gumizsinórok, kéziheveder műanyag fogantyúval, 2 belső zseb, 2 előzseb, levehető mobiltelefon-tok a vállhevederen, alsó zsebbe integrált esővédőhuzat, 2 oldalsó hálózseb, víztartály kompatibilis, kivezető nyílással”.

A hátizsák-lépcső egynapos elemei közül egy példa, egy igen jó példa az RP Outdoor 25 literes űrtartalmú BANI C hátizsákja. Ha jobban belegondolok, már vagy 5 éve hordom, és még mindig jól működik! Kisebb hibák természetesen ennél is megtalálhatók, de a mai világ egy időtálló ritkaságát rejti, mely a saját keretei között kitűnően használható.

Az első dolog, ami feltűnik az anyaga: Cordura 600D (vagyis 600-as denier). Ennél jobbat nem is igen találhatnánk, hiszen egy hátizsák esetében a legfontosabb, hogy minél többet bírjon, ne szakadjon szét, stb. Az már csak ráadás, hogy több színben kapható a modell.

Második lépésben a kialakítását érdemes megnézni. Az Air Condition rendszer komoly fém merevítése nem hagy kétséget afelől, hogy a megpakolt táska megtartja formáját. A hátra illeszkedő háló segíti az izzadság elvezetését és biztosítja a szellőzést. A deréktájon és a váll magasságában párnázott részek biztosítják a kényelmet. A háló és a merevítés között pedig egy pánt és egy műanyag csat felel a merevségért. Na ennél a pontnál viszont ugrott a „biciklis modell” elképzelés, ugyanis a csat pontosan illeszkedik a gerinc vonalára, a bringázáskor domborodó hátunk pedig mitadisten éppen felfekszik a csatra. Nem ajánlom senkinek a hosszú távú „tesztelést”, szép sebes csigolyafoltokat eredményez a háton! Természetesen a magyar sufni-tuning csodákra képes. Egy darab polifoam beszabásával orvosolható a probléma, de mégis egy bosszantó apróságról van szó.

A hátizsák vállpántjai erős anyagból, rávarrt pántokkal megerősítve készültek, belső felén némi szellőzést is biztosító hálós kialakítással. A vállpánton mobiltartó (GPS tartó, ha épp’ úgy akarjuk) és vízcső rögzítő is helyet kapott amellett, hogy a nem mindenhol levarrt megerősítés alá is dughatunk dolgokat (így lehet ott pl. a nem szériatartozék karabíner is). Mellheveder és derékpánt is tartozék, bár utóbbit kissé körülményes állítani.

A BANI egy fő tároló résszel büszkélkedik. Mindkét irányba nyitható cipzárral, a könnyű pakolást a hosszú cipzárút biztosítja. Apropó pakolás: ha ilyen táska mellett döntünk, figyelembe kell venni, hogy a hajlított hátrész miatt merev, lapos dolgokat nehezen rakunk bele (pl.: laptop), viszont egy napi túrához okosan rámolva tökéletesen megfelel. A nagy tároló rész belső osztást nem kapott, van benne viszont egy nagyobb hálós és egy kisebb cipzárral zárható zseb. Ezen kívül van még beljebb egy gumis réteg, ami mögé szintén tehetünk lapos dolgokat (nálam pl. ott van a hőtartó fólia, melyet így véletlenül sem hagyok otthon). A kitömött zsákot a kompressziós hevederekkel nem csak összehúzhatjuk, de a cipzárakat is tehermentesítjük (a hosszú élet titka). Természetesen a fő tárolóba – bár nem szériatartozék – a vízpalack is belemegy, a táska felső részén pedig megtaláljuk a jól záródó kivezető nyílást.

A BANI első részén két egymás mögé nyíló, így viszonylag korlátozottan pakolható kisebb cipzáras zseb is van. Ha teli van rakva a nagyobbik rész, ezekbe tényleg nem fér sok dolog, ráadásul a púposodó belső miatt ki- berámolni is körülményes. Javasolt zsebkendőt, apróságokat ide nyomorgatni. A zsebek előtt gumis rögzítő van, amire akasztgathatunk ezt-azt (bringás- vagy mászósisak, mászócucc, stb.).

A "25 liter" kiterjesztéséről a két oldalon található hálós tartók gondoskodnak. Ide jöhetnek az italos flakonok, termosz, vagy az éppen nem kellő sapka/kesztyű. Elhelyezése és kialakítása némi gyakorlás után lehetővé teszi a táska levétele nélküli használatát, vagyis ide tényleg rakhatunk az út közben éppen nem kellő dolgokat. A sokévi használat után megjegyzem ez az egy, vagyis a háló az, ami kezdi felmondani a szolgálatot, de még a felső gumírozása bírja. A táska tetején egy műanyag fogantyús kézi hevederrel emelhetjük meg pakkunkat. A kialakításnak köszönhetően nagyobb súlyok cipelésekor sem fogja vágni a kezünket. Okos apróság!

Szériatartozéka a BANI-nak az esővédő huzat is, melyet egy alsó zsebben rejtettek el. Sajnos fixen hozzávarrták a zsebhez, így eső után nem szárogathatjuk külön, csupán lógathatjuk a táska alján menet közben, vagy kiteríthetjük, ha megálltunk. Pozitívum, vagy a kialakítást vezérlő ötlet lehetett viszont, hogy így el sem hagyjuk. A védőhuzat a megpakolt táskára is rámegy, az alsó és középső részt kiválóan takarja. Sajnos a legfontosabb felső hányadot viszont nem. Helyesebben igen, de mivel nem tudjuk felül rögzíteni, a táska felvétele után a vállpántok kissé megemelik, és szép lassan lecsúszik. Itt is alkalmazhatunk némi sufni-tuningot, de erre már a kitalálásnál gondolhattak volna.

Verdikt: Az RP Outdoor 25 literes BANI C hátizsákja egy napos túrákon kitűnő hordár. Jó a kialakítása, kitűnő a Cordura anyagválasztás, méretéhez és formájához igazodóan pakolható. Nem kimondottan magashegyi vagy mászózsák (nincs pl. jégcsákány tartó hevederje), de ott is megállja a helyét. A kisebb apróságok akár házilag is orvosolhatók, bár az esővédő huzat rögzítési problémáját megoldhatták volna. Ára középkategóriás, így ez nem lehet akadálya a döntésnek. Ha már valamin, akkor a 25 literen érdemes elgondolkodni, ugyanis a 25-30 liter között sok különbség nincs, viszont a nagyobbik kényelmesebben pakolható lehet. Összességében jó választásnak tartom.

TESZT: Tatonka Yukon 70 hátizsák

„Mindig annyi cuccot viszek, amekkora a zsák” szoktam mondani, és ez igaz is! Ebből kifolyólag ha van eszünk, egész táska-garnitúrát tartunk otthon súlyunknak, célterületünknek és a kiruccanás időtartamának függvényében. A Tatonka Yukon 70-es, 70+ literével nálam a létra tetején van.

Régen volt már, amikor összebútoroztunk a darabbal. Mivel a lehetőségek és a gondolkodás is a tömegközlekedést részesítette előnyben, utazáshoz kellett egy „nagyzsák”. Vagyis nem túrához vettem a példányt. Nyilván nem is csak a heti pakk cipeléséhez, de eleinte erre használtam inkább. Viszont így bemutathatom sokoldalú használhatóságát. A tapasztalat 2002-től értendő, vagyis nem a legújabb modell tulajdonságait ecsetelem, de úgy vélem Tatonkáéknál azóta fejlesztések zajlottak!

Egy nagy hátizsák kiválasztásánál alapvető szempont, hogy mire szeretnénk használni, és hogy mekkorák vagyunk (magasság és tömeg). Mivel ezek nem olcsó darabok, reménykedünk időtállóságukban is. Normálisabb daraboknál alapvetően a kényelem, méret, apróságok döntenek, de érdemes ezekre időt fordítani a vásárlásnál, hogy a hosszú túrákon ne szenvedjünk, bosszankodjunk.

A vásárláskor egyrészt a kínálat, másrészt önmagam és a célok ismerete is korlátozott volt. Szépen lassan toltam ki a határokat, és a hátizsák mindenhez alkalmazkodott. Utólag visszagondolva jó választás volt. Miért?

A vásárlásnál voltak alapvető szempontok: erős anyagú legyen, megfelelő hátmerevítésű, több ponton alakítható/állítható, több rekeszes tároló rész és felvarrott külső zsebek helyett pántok. A Tatonka Yukon 70-es ezeknek mind megfelelt.

Anyaga erős, 7 év alatt sem lehetett elnyűni. Vízállósága nem végtelen, de egy záport, kisebb esőt kibír. Mindenképpen ajánlott egy esővédő huzatot venni hozzá, mely akár nagyobb zsákra illeszkedő is lehet (így ha kívülre kötünk valamit, akkor is befér a huzat alá... az enyémhez pl. 90 literes a huzat).

A hátizsák fém merevítésű, szellőző hátkiképzésű. A V2 rendszernek köszönhetően széles skálán, magasságunktól függően állíthatjuk a derék-váll közti pánt-távolságot. A hátizsákon derékpánt és mellmagasságban összecsatolható pánt is van, valamint több helyen és módon szabályozhatjuk a kényelmes rögzítést (váll-, derék-, oldal-állítási lehetőségek pántokkal).

A felszerelés tárolására három rekesz szolgál. Egy kisebb alsó, mely igény szerint összenyitható a legnagyobb középsővel. Ezen kívül, a lenyitható felső részen is van egy rekesz. A hátizsákon további két zsebet (egyet elől, egyet beül) találunk. Az állítási lehetőségek alapján valójában egy 70+os zsákkal van dolgunk, ugyanis a felső rekeszt megemelhetjük, és így a túlzsúfolt középső részt további literekkel gyarapíthatjuk. Az egyes rekeszek és részek zárását cipzárak és csatos, állítható pántok biztosítják, melyek közül több is külső védőhuzattal lett ellátva. A cipzárak erősek, a pántokkal pedig a csomag méretéhez igazítható a hátizsák mérete/formája, illetve tehermentesítik a cipzárakat. Komoly hiba, melyet azóta már javított a gyártó, az alsó rekesz kicipzárazási módja. A zsákomon ezt vízszintesen tehetjük, mely teljesen megpakolt állapotban komoly fejtörést okozhat. Szerencsére ezt félkörösre módosították, így könnyedén lenyitható előre az alsó rész, és egyszerűen férünk hozzá felszerelésünkhöz. Az oldalsó rekesz elején egy kisebb zseb (toll- és irattartó) van, rendeltetésnek megfelelő helyen, míg a legnagyobb rész oldalán egy külön cipzárral biztosított egyes cuccokhoz a hozzáférés anélkül, hogy az egész zsákot megbontanánk.

A táska minden részén találunk rögzítő, állító és egyéb pántokat, melyekkel a csomaghoz igazíthatjuk a zsákot, vagy csomagot igazíthatunk hozzá. Vagyis külső zsebek helyett, melyek mérete és formája adott, lehetőséget kapunk a plusz felszerelés felrögzítéséhez. Ez mindenképpen kényelmetlen, de sokszor szükséges. A táska alsó részén pedig két hálós tartó (kulacsnak) is van. Ezek a használat során sajnos már kinyúltak, gumírozásuk meggyengült, odafigyelve kell használni. Anyaguk viszont sehol nem foszlott vagy szakadt.

A hátizsák sokat kapott hét év alatt. Rendszeres egyetemi utazgatások, nyaralás, meló, repülőút, stb. és persze a kihagyhatatlan sok-sok túra. Kezdjük a – remélhetőleg – kevésbé frekventált használati móddal: vonaton oké, mert mi pakolásszuk, a buszt és a repülőt nem szereti, mert ott mások rámolják és sok a pánt/csat rajta. Egyetlen sérülését is a repülésnek köszönheti, az egyik cipzárhúzóka pántja leszakadt. Az anyaga eddig mindent kibírt.

Nade a túra… legyen szó csak a menedékházig, háztól házig, avagy napról-napra csigaházcipelésről, minden helyzetben helytállt. Időjárási szempontból ugyanez igaz rá (persze a +esővédő huzattal). Csak arra kell figyelni, hogy mindent jól állítsunk be, és persze okosan pakoljuk meg. Mindent szabályozhatunk a rengeteg pánttal, szortírozhatunk a rekeszekkel, kívülre felköthetjük a plusz cuccokat. Pontosan beállíthatjuk a hátméretet is, kialakításának köszönhetően pedig nem rohad ránk. Hosszabb túrákhoz, nagy szintkülönbségekhez viszont hasznos lehet mellé egy túrabot, melyre a tömeget ellensúlyozva, ízületeinket kímélve rátámaszkodhatunk.

Verdikt: Véleményem szerint a Tatonka sok esetben lehet jó választás. Több táskát láttam/hordtam kínálatukból, kialakításuk és anyaguk is a célterületnek megfelelő. A Yukon 70 nagyzsákként mindenképpen helytállt. Hiba alig van rajta, az esővédő huzat beszerzése pedig nem nagy ördöngösség. Tapasztalatom szerint a hátizsák a fogyasztói társadalom komoly ellensége kényelme, kialakítása és időtállósága alapján. Érdemes érte kiadni a pénzt!

TESZT: Kilimajaro IceTrail 25

Egy kis előszó: Más szemmel…

Amikor a GearMag-tól felkérést kaptam, hogy megosszam gondolataimat a hazai olvasókkal, bevallom eleinte fogalmam sem volt, hogy miről tudnék írni. Én, aki nem szoktam törődni a felszerelések milyenségével, egy kicsit új hangvételbe helyezném azt, hogy mire is képes a megvásárolt termékünk. Aki személyesen ismer, tudja, hogy nem vagyok az a fajta, aki kímélné magát, ha valami kalandról van szó. Persze az ilyen élmények során sok felszerelést is vittem magammal, ennek pedig az volt az eredménye, hogy nem sajnáltam használni is őket a határokig. Azt ugyan nem mondanám, hogy a termék határairól lenne szó ezen esetben, néha inkább a saját határaim felismerésére használtam, a feladathoz szervesen nem kapcsolódó eszközöket. Ezért van az, hogy az olvasó néha olyan gondolatokat találhat a sorok mögött, melyekben még a laikus szem is őrültséget lát…

Így történhet az az eset, hogy a termékek bizonyos tulajdonságaival, anyagi összetételükkel, nem vagyok tisztában, de ezen a téren is jelentős fejlődést mutatok. Latsko barátom ebben a témában a jobb és bal kezem! Akinek kérdése van valamely anyaggal kapcsolatban, szerintem bátran kérhet tőle segítséget.

Egy alkalommal Erőss Zsolttal másztam a zord téli Retyezátban, amikor szóba került, hogy milyen terepre milyen cipő ajánlott. Nos, én nem voltam a hegyi viszonyoknak megfelelő öltözetben, de mégsem volt ebből különösebb gond. Hiszen azt is figyelembe kell venni, hogy mi magunk mire vagyunk képesek. Sokan akármilyen technológiát alkalmazó öltözékben sem képesek az elvárt teljesítményre. De ehhez hozzá tartozik az is, hogy nem mindig a saját elvárásaiknak akarnak megfelelni az egyének. Ezért mindenkit arra intek, hogy gyakoroljon megfelelő önkontrollt, és csak ezek után vágjon bele a fizikumát egy kicsit meghaladó kalandba. Miért mondom, hogy kicsit lépjük csak túl a határokat? Mert az okozhat igaz örömöt, ha minden alkalommal azt látjuk, hogy mégiscsak képesek vagyunk valamire, amit nem is gondoltunk. Tehát harmonikus egyensúlyra kell törekednünk.

-Szücsi-

Kilimanjaro plus IceTrail 25 teszt

Mostmár térjünk rá arra a bizonyos tesztre… Amikor elkezdtem használni az első Kilimanjaro zsákot, nem voltam elragadtatva tőle. Nem szerettem, hogy semmit sem ér, stb… Aztán eljutottam odáig, hogy nem ezek alapján ítéljek meg valamit, inkább ténylegesen próbáljam ki. Na igen, de vannak olyan felszerelések, amelyeknek az ára ezt nem engedi meg. Ki szeret megvásárolni valamit, hogy aztán rájöjjön, hogy nem tudja használni semmire. Ezért jött az ötlet, hogy vizsgáljuk meg azt, hogy milyen ha valamiből egy olcsóbbat veszünk meg. Mivel Magyarországon még mindig az ár differenciál, ezért a vásárlók többsége olyan áruval tér haza, amelyet éppen akciósan lehet megvenni. A hazai üzletekben jelenleg is kapható Icetrail25 zsák ebbe a kategóriába tartozik. Olcsón beszerezhető, hiszen 8399 forintos árával még erősen az olcsó zsákok közé tartozik.

Honnan a név? A zsákot csak a gleccserek jegének kék színében lehet kapni, én még nem láttam sehol más színt! És első látásra a kialakítása is olyan, hogy a jégmászók kedvelt hátizsákja legyen. Azonban észre kell venni pár dolgot ezen a hátizsákon is.

Nagyon sok dologban volt már hű társ. Etna, Vulcano, Vezuv, Stromboli, Hohe Wand sziklái, túrák számtalan sora, de eredeti célját biztosan nem tudta elérni ez a termék. Ugyanis tényleges jégmászáshoz éppenséggel nem való. Vannak hibák, amelyeket a gyártó nem vett észre. A vicc az, hogy szó sincs szemet szúró hiányosságokról, csak ha az ember használja, akkor veszi észre, hogy valami nem stimmel.

Haladjunk sorra, nézzük meg melyek ezek a hibák:
A merevítés nem jól lett bevarrva.
Csak a jobb oldalán találunk rögzítést a kulacsnak, a bal oldalon semmi
Ha már icetrail, akkor miért csak a jobb oldalon van a csákánynak tartó?
Túl nagy az air condition-nak szabadon hagyott tér.

Nézzük az elsőt: Miért lehet jó az, hogy olyan messze került a háttól a merevítés? Ugye így csökkent a tér, ahová pakolhatjuk felszerelésünket, élelmünket. Persze ezzel fogy a hátunkon cipelt teher is, de vannak olyanok akik egy kicsivel többet vinnének magukkal. A másik gond ami ennek kapcsán bennem felmerült, a folyamatos furcsa érzés, hogy valamiért nem áll egyenesen az a táska a hátamon. Ez azért van mert a varrás nem egészen illeszkedik a merevítő hosszához, így az egyik szár kicsit félrecsúszik. Ez a hiba azonban az aktuális varrásból ered és valószínűleg nem minden példány van így elrontva. Ez csak egyszerűen a rossz ellenőrzés eredménye. Ez nemes egyszerűséggel egy kiadott selejt példány, amit vásárláskor nem vettünk észre…

A kulacs rögzítése már egy kicsit érdekesebb dolog. A felvarrt hálós kulacstartó alkalmas ugyan arra, hogy beletegyük italunkat, de ha egy gyorsabb mozdulatot végzünk, vagy lehajolunk bekötni a cipőnket azonnal a földön találjuk az üveget, kulacsot, termoszt. Ez a probléma az utóbbinál lehet fontosabb, ha drága, vagy számunkra fontos a tartó. A táska bal oldalán találunk egy viszonylag egyszerű konstrukciót ennek kiküszöbölésére, de ez valójában a jégcsákány tartóhoz kapcsolódó segédzsinór. Ha azonban ezt a két problémát együtt vizsgáljuk azonnal rájövünk, hogy a gyártás során eszükbe juthatott valami, mert egy gumis zsinórt varrtak fel. Ez lehetővé teszi, hogy a kulacs felső részét megszorítsuk, így növelve a viszonylagos stabilitást. De miért csak az egyik oldalon? Ez feltehetően örökké kérdés formában marad…

A táska alján találunk egy jégcsákány tartót, ami viszont furcsa, ha az előbb említetteket is figyelembe vesszük. Erre nem találok magyarázatot. Bár talán annyi, hogy az ember a gleccsereken az egyik kezében csákánnyal a másik kezében … mászkál. Így már van benne ráció, bár ez csak a gleccserekre igaz. A jégfalon meg úgysem használunk egyet. Tehát ha jobban belegondolunk ez nem is olyan probléma, de annyival ki is lehet javítani, hogy mindkét oldalon találjunk valamit. Mellesleg a legújabb modellen ezt már meg is csinálták (Kilimanjaro plus 28, erről valószínű lesz majd szó, ha még írhatok az olvasóknak).

Air condition, ez is csak akkor jelenthet gondot, ha izzadós a viselő és egy hidegebb helyen vagyunk, ahol fúj a szél. Márpedig a táskát a neve alapján ilyen helyekre találták ki. Szóval ez okozhat még némi gondot öregkorban (izületek)…

Verdikt: Ez a táska tökéletesen alkalmas arra, hogy megvegyük gyerekünknek, iskolatáskának, túrázni hazai túrákon, télen, nyáron. Helytállna egy téli alpi mászásban is, de házilag át kell alakítani egy kicsit...

MAGAZIN: Hogyan pakoljunk hátizsákunkba

A túrázó egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb eszköze a hátizsákja. Nagyon fontos tehát, hogy megfelelően használjuk, hiszen a legjobb hátizsák sem teljesíthet képességeihez méltóan, ha nem megfelelő a használata. Ennek két sarkalatos pontja van: a hátizsák beállítása és helyes bepakolása. Ez utóbbi témakörben értekeznék az elkövetkezőkben, ha megengeditek.

A táska mérete és kiképzése (főleg beosztása) sok szempontból befolyásolja a folyamat helyességét. Jelen esetben egy teljesen átlagos nagy hátizsák (Tatonka Kimberley 70) példáján mutatnám be a helyes logisztikát. Ennek a táskának egy nagy (belül osztható) belső rekesze van, melyet csuklyaszerűen zár a táska teteje. Ebben a csuklyában van három kisebb zseb. A táska elején egy extra rekesz, valamint két oldalán kulacstartó hálók és jégcsákány-tartó vannak.

Miért is fontos, hogy a táskánk megfelelően legyen bepakolva? Azért, mert a mélységi aszimmetria felesleges terhelést ró vállainkra, csökkentve ezzel a haladás komfortját és biztonságát. A szélességi aszimmetria pedig ráadásul még veszélyes is lehet, mert egyensúlyvesztéshez is vezethet, a fent említett aránytalan terhelés mellett. Emellett a szárazon tartás és a rendezettség is megoldható egy okos pakolási metódussal és néhány segédeszközzel.

Amennyiben jól meg akarunk tanulni táskát pakolni, meg kell ismernünk azt. A belső merevítéses táskáknak (a külső merevítéstől azért tekintek el, mert hazánkban gyakorlatilag lehetetlen ilyen táskát beszerezni, akinek mégis ennek helyes használatával kapcsolatos kérdései vannak, kérdezzen e-mailben bátran) két fő zónája van. A teher-stabil és a teher-instabil zónák. A teher-stabil zóna az a hely a táskában, amely annyira közel van súlypontunkhoz, hogy az oda elhelyezett elemek egyensúlyi szempontból szinte a testünk részének tekinthetők. A teher-instabil zóna az a rész, ahová bármit is teszünk az a testünk egyensúlyi pontját-vonalát egyértelműen, érezhető módon megváltoztatja. Logikusan kikövetkeztethető, hogy a teher-stabil zóna a hátunkhoz közel, az instabil pedig attól távolodva található.

A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a nehezebb cuccokat a stabil zónába, a könnyűeket pedig az instabilba kell elhelyezni, úgy hogy a háttól távolodva egyre könnyebb dolgok legyenek. Egy alap felszerelésben általában a sátor és a hálózsák a legnehezebb darabok. Ezek kerüljenek a hát közelébe. Együttes tömegük még ultralight felszerelés esetén is minimum 1000-1500 gramm, átlagos esetben akár 5000 gramm vagy több is lehet, tehát sok. A felszerelés többi része mehet a korábban említett csökkenő tömeg, háttól távolodva elv alapján. Az ide kerülő elemek lehetnek a főző és gázpalack (vagy üzemanyag), a derékalj, az elsősegély-csomag, a csajka és evőeszközök, az élelem (bár ez nehéz is lehet és akkor már a stabil zónába kell, hogy kerüljön), az esőhéj … stb. Természetesen a táskába helyezendő dolgok szervezésére léteznek DryBag-nek nevezett kis kompressziós zsákok is. Ezek sok méretben és színben léteznek. Persze ez a nehezebb, de biztonságosabb megoldás a raincoverrel szemben. Előnyük, hogy elképesztően sok helyet képesek megtakarítani a táskában (kisebb hely, kisebb táska, kisebb tömeg, nagyobb szórakozás) és minden elemet szárazon tartanak (még a pára sem nedvesít át semmit). Ez főleg a ruházat és a sátor (ha van) esetében hoz látványos eredményeket.

A táska mélységi balanszával azonos fontosságú a szélességi egyensúly, sőt. Míg az előző csak másodlagosan egyensúlyi kérdés, addig ez elsődlegesen. Érthető okokból egy keskeny, esetleg kitett ösvényen nem csak komfortkérdés az egyensúly. Emiatt kell a táska jobb és bal oldalának egyforma nehéznek lennie. Itt a feladat addig nem is nehéz, ameddig az apróbb cuccokkal kell az egyforma két oldalt kialakítani. Csakhogy a két kulacszsebben lévő kulacsokból, esetleg palackokból (akár 1500 gramm oldalanként) aránytalanul fogy az ital. Persze, ha arányosan iszunk, az megoldja a kérdést, de a szívócső komfortosabb, így emiatt egyensúlyt veszíthetünk. Klasszikus kérdés: komfort vagy funkció? Kinek mi a fontosabb. Szűk ösvényeken szereljünk át szájjal ivásra, amúgy jobb a szívócső (minden felszerelésben benne kellene lennie – 70-80 gramm de óriási komfortnövekedés).

Mindig használjuk a táska kompressziós hevedereit. Ezzel stabilizálhatjuk az esetlegesen mozgó belső cuccokat. Általában ami van a táskán, azt használjuk fel, mert nem véletlen van ott.

Összegzés: Ismerjük meg táskánkat, állítsuk be, pakoljuk be jól és élvezzük a túrát. A pakk ne teher legyen, hanem segítség.