MAGAZIN: Pakolás hüttehétvégékre...

Azt gondolom a legtöbb kedves olvasónk ment már „hosszúhétvégézni” a hegyekbe. Ilyen esetben az ember általában rutinból összedobálja a cuccot és csak az emelkedő első ötszáz métere után jut eszébe, hogy minek is a sátor, meg a főző, meg persze a derékalj, meg a többi, de már nincs visszaút. Így lesznek a hosszúhétvégék nagy százalékban Mao-san hosszúmenetelések… Szerencsére azért itt van a GearMag, hogy még indulás előtt adjon pár tanácsot Nektek. Amolyan iránymutatást, hogy ne legyen a túra tortúra…

Azzal kezdeném, hogy én leggyakrabban azért ajánlom az ilyen két-háromnapos utakra a hüttéket, mert a sátrazás csak az igazi fanatikusoknak nyújt élvezetet, ráadásul ezek az utak pont a hétköznapi mókuskerék ellensúlyozására kellene, hogy szolgáljanak, de ez sátorozás esetén csak igen kevéssé van így. Más az, amikor még tanul az ember és szabad a nyara egy kis bulira, esetleg amikor autóskempingezés a cél, vagy ne adj’ Isten pont a Ő háta mögé készülünk. A hátizsákozás másik szép formája azonban véleményem szerint a menházazás (már amennyiben ez lehetséges a kiszemelt célterületen). Rengeteg új emberrel és szokással ismerkedhetünk meg, a helyi ízekről és a szebbik nemről nem is beszélve… Egyszóval aki egy igazi aktív, de nem hardcore kikapcsra vágyik, annak valamelyik finomabb közeli magashegységben a helye, egy jó kis hegyigunyhóban…

A második lépés a pakolás. Még a hüttékbe is lehet igencsak túlpakolni magunkat. Elsőként szedjük össze a leggyakoribb hüttés túlpakolási helyzeteket:

GOND #1: A piperecucc. Tipikus csajos málőr. Értem én persze, hogy smink még az éjszakai túrákra is kell (Ez nekünk is érdekünk. Ugye kedves férfitársaim?), de minek például egy egész flakon tusfürdő oda, ahol még víz sincs? Szoktam is néha kérdezni a túratársaktól, hogy a viccesmintás fogmosó-bögrét betették-e… Borotva, aftershave szintén marad (bár ezt inkább csak kompenzáció gyanánt említem, nem gyakorlati probléma :D)…

GOND #2: Főző és üzemanyag. Persze van, ahol gyakorlatilag kötelező (például bothy, vagy ha nincs tiszta víz, vagy víztisztító), de jellemzően egy-két éjszakára nem szükséges. Főleg, ha nem viszünk mellé semmi megfőzhető dolgot. A legtöbb (legalábbis látogatást érdemlő) hüttében minimum a forróvíz és a kisebb konyha, szóval a gázfőző és főleg folyékony üzemanyagú (és persze amint azt már egyszer-másszor említettük nehézkes) mobilsparheltekkel ilyenkor csak a gond van. Nem vonatkozik ez az ultrakönnyű solidfuel darabokra (a biztonság kedvéért rovat eleme), melyek kábé gyufás-skatulyányi problémát okozhatnak. Ráadásul a hüttevacsi fenntartható. Miért? Ahol lehet, és aki megteheti, inkább éljen a helyi kajálás lehetőségével. Nemcsak az ízek miatt, hanem a hütték fenntartása okán is sokat számítanak azok az étkezések. Mivel finom (ha finom :D) nekünk azonnal jó, nekik a jövőt jelenti, ami meg később nekünk ismét jó lesz! :D

GOND #3: Papucs. Aki finnyás ezt a részt hagyja ki és olvassa el inkább EZT. A többieknek viszont ajánlom figyelmébe a hütték (főleg nyugati) gratis hüttepapucs szolgáltatását. Néhány tíz deka is felesleges, ha nem kerül elő úgysem…

GOND #4: Nagyzsák. Nem kell két napra több, mint 25-30 liter, főleg ha sokat olvastok GearMag-ot. :D

A leggyakoribb overload-ok után most nézzük át, nagyjából mit is ajánlunk, mit érdemes mindenképpen bedobni a kiszsákba. Gyakorlatilag ez 24 dolog (részletesen megtekinthetők ITT) meg az apró. Ezeken belül ki-mit szeretne, de persze mindig tartsuk szem előtt a lehetőségeink szerint elérhető legjobb minőséget (ami nem mindig egyenlő a legmagasabb árral). Apropó apró: amennyiben táskánkban nincs raincover, dobjunk be egyet. Folytassuk a sort a nem is olyan apró (már persze attól függ) hálózsákkal (persze nem a raincoverre, az legyen felül :D). Ide vonatkozó tanácsainkat ITT és ITT olvashatod. Plusz egy infó: a legtöbb hüttében nem fogad majd minket kellemes meleg, így hálózsákunk hőtartományát a jobb meteorológiai oldalak napi minimum hőmérsékleteinél jellemzően ne lőjük öt foknál melegebbre (biztos, ami biztos). Azért páronként legalább egy törölköző (például MSR Packtowl, pici és olyan gyorsan szárad, mint tankenyér) is legyen. Derékalj nem kell. Komolyan. További hasznos dolog (hacsak nem igen meleg (hegyi terminológiában ez 20-25 fok feletti napi középhőmérséklet) helyre készülünk) valamilyen membrános vadásznadrágot venni, mert erősek, halkak és vízállóak (a jobbak igen jól is lélegeznek), így megspórolhatjuk az esőnadrág tömegét. Amennyiben nincs vadászgatya, azonban mégis menjen a tatyóba esőnadrág. Tartalék zokni, mégiscsak társaságban alszunk (na persze nem ez az elsődleges szempont, de akkor is…) és nadrágszíj (akár életet is menthet végtagi sérülések esetén), melyen érdemes azt alapvető túlélődolgokat tartani (kés, tűzgyújtó, stb.).

Verdikt: Készítsünk (akár ezen cikk alapján is) egy checklist-et, vagy inkább többet (mindeféle úttípushoz, például hüttézés-sátrazás, nagyzsákos-kiszsákos, önellátó-konyhás) egyet. Amit minden út előtt automatikusan végigellenőrzünk. Kipróbált dolgokkal mozogjunk a hegyen (használat előtt mindig ellenőrizzük dolgaink állapotát, főleg a romlandó jellegű tartalmakat és az elemeket). A térkép se legyen ezeréves. És még két dolog: hívjuk fel a hüttét indulás előtt, valamint soha ne hagyjuk fent a szemetünket a hegyen, AMIT FELVITTÜNK, AZT HOZZUK IS LE! Kellemes hétvégét!

MAGAZIN: Hogyan pakoljunk hátizsákunkba

A túrázó egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb eszköze a hátizsákja. Nagyon fontos tehát, hogy megfelelően használjuk, hiszen a legjobb hátizsák sem teljesíthet képességeihez méltóan, ha nem megfelelő a használata. Ennek két sarkalatos pontja van: a hátizsák beállítása és helyes bepakolása. Ez utóbbi témakörben értekeznék az elkövetkezőkben, ha megengeditek.

A táska mérete és kiképzése (főleg beosztása) sok szempontból befolyásolja a folyamat helyességét. Jelen esetben egy teljesen átlagos nagy hátizsák (Tatonka Kimberley 70) példáján mutatnám be a helyes logisztikát. Ennek a táskának egy nagy (belül osztható) belső rekesze van, melyet csuklyaszerűen zár a táska teteje. Ebben a csuklyában van három kisebb zseb. A táska elején egy extra rekesz, valamint két oldalán kulacstartó hálók és jégcsákány-tartó vannak.

Miért is fontos, hogy a táskánk megfelelően legyen bepakolva? Azért, mert a mélységi aszimmetria felesleges terhelést ró vállainkra, csökkentve ezzel a haladás komfortját és biztonságát. A szélességi aszimmetria pedig ráadásul még veszélyes is lehet, mert egyensúlyvesztéshez is vezethet, a fent említett aránytalan terhelés mellett. Emellett a szárazon tartás és a rendezettség is megoldható egy okos pakolási metódussal és néhány segédeszközzel.

Amennyiben jól meg akarunk tanulni táskát pakolni, meg kell ismernünk azt. A belső merevítéses táskáknak (a külső merevítéstől azért tekintek el, mert hazánkban gyakorlatilag lehetetlen ilyen táskát beszerezni, akinek mégis ennek helyes használatával kapcsolatos kérdései vannak, kérdezzen e-mailben bátran) két fő zónája van. A teher-stabil és a teher-instabil zónák. A teher-stabil zóna az a hely a táskában, amely annyira közel van súlypontunkhoz, hogy az oda elhelyezett elemek egyensúlyi szempontból szinte a testünk részének tekinthetők. A teher-instabil zóna az a rész, ahová bármit is teszünk az a testünk egyensúlyi pontját-vonalát egyértelműen, érezhető módon megváltoztatja. Logikusan kikövetkeztethető, hogy a teher-stabil zóna a hátunkhoz közel, az instabil pedig attól távolodva található.

A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a nehezebb cuccokat a stabil zónába, a könnyűeket pedig az instabilba kell elhelyezni, úgy hogy a háttól távolodva egyre könnyebb dolgok legyenek. Egy alap felszerelésben általában a sátor és a hálózsák a legnehezebb darabok. Ezek kerüljenek a hát közelébe. Együttes tömegük még ultralight felszerelés esetén is minimum 1000-1500 gramm, átlagos esetben akár 5000 gramm vagy több is lehet, tehát sok. A felszerelés többi része mehet a korábban említett csökkenő tömeg, háttól távolodva elv alapján. Az ide kerülő elemek lehetnek a főző és gázpalack (vagy üzemanyag), a derékalj, az elsősegély-csomag, a csajka és evőeszközök, az élelem (bár ez nehéz is lehet és akkor már a stabil zónába kell, hogy kerüljön), az esőhéj … stb. Természetesen a táskába helyezendő dolgok szervezésére léteznek DryBag-nek nevezett kis kompressziós zsákok is. Ezek sok méretben és színben léteznek. Persze ez a nehezebb, de biztonságosabb megoldás a raincoverrel szemben. Előnyük, hogy elképesztően sok helyet képesek megtakarítani a táskában (kisebb hely, kisebb táska, kisebb tömeg, nagyobb szórakozás) és minden elemet szárazon tartanak (még a pára sem nedvesít át semmit). Ez főleg a ruházat és a sátor (ha van) esetében hoz látványos eredményeket.

A táska mélységi balanszával azonos fontosságú a szélességi egyensúly, sőt. Míg az előző csak másodlagosan egyensúlyi kérdés, addig ez elsődlegesen. Érthető okokból egy keskeny, esetleg kitett ösvényen nem csak komfortkérdés az egyensúly. Emiatt kell a táska jobb és bal oldalának egyforma nehéznek lennie. Itt a feladat addig nem is nehéz, ameddig az apróbb cuccokkal kell az egyforma két oldalt kialakítani. Csakhogy a két kulacszsebben lévő kulacsokból, esetleg palackokból (akár 1500 gramm oldalanként) aránytalanul fogy az ital. Persze, ha arányosan iszunk, az megoldja a kérdést, de a szívócső komfortosabb, így emiatt egyensúlyt veszíthetünk. Klasszikus kérdés: komfort vagy funkció? Kinek mi a fontosabb. Szűk ösvényeken szereljünk át szájjal ivásra, amúgy jobb a szívócső (minden felszerelésben benne kellene lennie – 70-80 gramm de óriási komfortnövekedés).

Mindig használjuk a táska kompressziós hevedereit. Ezzel stabilizálhatjuk az esetlegesen mozgó belső cuccokat. Általában ami van a táskán, azt használjuk fel, mert nem véletlen van ott.

Összegzés: Ismerjük meg táskánkat, állítsuk be, pakoljuk be jól és élvezzük a túrát. A pakk ne teher legyen, hanem segítség.