ELSŐ BLIKK: Gravity Gore-Tex® nadrág

A nyugati kis gyártók bemutatása után kelet felé – rendhagyóan – nem a gyártókkal, hanem termékkel kezdjük a sort. A Gravity ugyanis egy marosvásárhelyi (Románia) illetőségű cég, mely outdoor felszerelések gyártására adta a fejét. Az ő kollekciójukból származik ez – a fantázianév nélküli – nadrág.

Mivel pont a túrák után, hazautazás előtt sikerült megvennem, nem állt módomban az igazából magasabb régiókba tervezett nadrágot hosszú távon tesztelni. Persze nem csak beraktam a szekrénybe, hiszen egy Gore-Tex® membrános gatya elegendő lélegzést kell, hogy biztosítson a kellemesebb tavaszias időben is. Úgyhogy egyelőre középhegységi próbáknak vetettem alá.

De ne rohanjunk előre… Eddig a téli időben a korábban már bemutatott RP nadrágot használtam több-kevesebb sikerrel. Kerestem viszont egy olyan darabot, melyben bizonyos kulcsszavak (Cordura® és Gore-Tex®), és kialakításbeli apróságok (megerősítések, kantár, beépített kamásli, stb.) megvannak. Az erdélyi boltban, ezen a Gravity gatyán mindez megvolt, ráadásul a magyarországi árak kb. feléért. Gondoltam teszek egy próbát…

Akkor nézzük azokat a száraz adatokat, melyekkel egy boltban találkozunk: Gore-Tex® membrán, erős anyag és Cordura® megerősítések a fenék- és belső boka részen, a mozgást könnyítő, térdnél szűkített kialakítás, a térdhajlatnál a hajlítást könnyítendő vékonyabb anyag, magasított derék, kantár, vízálló YKK cipzárak a lábak külső oldalán két irányba combközépig nyitható részen és a zsebeknél is, beépített kamásli, két zseb, hálós bélés, mindez fekete – sötétkék – világoskék - piros színösszeállításban. Anyaga 10% elasztánt tartalmaz, így rugalmasan illeszkedik mozgásunkhoz.

Szerencsére bakancsban voltam a próbánál, viszont így is kicsit rövidnek érzem a nadrágot (ilyenkor nem jók a hosszú lábak :) ). Mivel mindenhol máshol klappolt, és nem éreztem vészesen rövidnek, emellett döntöttem. Első benyomás: kényelmes. Szabásának köszönhetően mozgás közben is illeszkedik viselőjére. A cipzáras slicc felett két gombbal kapcsolható össze (kisebb az esély, hogy elenged), dereka tépőzárasan állítható, de természetesen övet is felvehetünk hozzá. Kantára pontosan beállítható, viszont az elülső rögzítő patent pont a medencelapáthoz igazodik. Kíváncsi leszek, milyen kényelmetlenség származik majd belőle egy hosszú túrán. A cipzáras zsebek elhelyezése és kialakítása is jó. A lábrészi szabásnak és anyagválasztásnak köszönhetően nagyon kényelmes. Bokarészen kiszélesedik, kissé trapéz forma. A beépített kamásli viszont szerintem kicsire sikerült. Ezt nem a hosszú lábaimnak tulajdonítom, ugyanis egyszerűen egyetlen bakancsomhoz sem igazodik rendesen. Ráadásul, ha egyszerűen lifegni hagyjuk, a tépőzáras illesztése járás közben vághatja a lábunkat.

A próbatúrák során szerencsére (?) rossz idő volt. A Gore-Tex®-nek köszönhetően kitűnő szél- és vízállósága az első teszteknél az elvárható módon működött. Nem fülledtem bele és nem nedvesedett át. Szabásának köszönhetően mindvégig kényelmes viselet volt, jó helyen vannak a megerősítések és a könnyítések is. A két zseb elég volt, de lehet, hogy elférne még plusz egy-két darab a combrészen is belőle (valószínűleg a hosszú cipzár miatt nincs rajta). A beépített kamásli viszont nem az igazi.

Verdikt: első blikkre jó választás a Gravity nadrágja. Az anyagválasztás (Cordura® megerősítések és Gore-Tex® membrán) és a szabás megfelelő. Kényelmes viselet, viszont egy-két apróság már az elején szembetűnik. Kíváncsi vagyok, hogyan szuperál majd a beépített kamásli, illetve kisebesedik-e a medencelapátom a kantár patentja miatt. Ha beválik, előnyeivel és árával biztosan megfejeli a hazai piacon beszerezhető darabok jó részét, úgyhogy alig várom, hogy beszámolhassak az eredményekről…

TARTÓS-TESZT: RP Outdoor Bani C 25l hátizsák

A hivatalos álláspont szerint „túra modell, biciklis modell, Air Condition hátszerkezet, ergonómikus szabású vállheveder, párnázott csípőheveder, mellheveder, kompressziós hevederek, univerzális rögzítő gumizsinórok, kéziheveder műanyag fogantyúval, 2 belső zseb, 2 előzseb, levehető mobiltelefon-tok a vállhevederen, alsó zsebbe integrált esővédőhuzat, 2 oldalsó hálózseb, víztartály kompatibilis, kivezető nyílással”.

A hátizsák-lépcső egynapos elemei közül egy példa, egy igen jó példa az RP Outdoor 25 literes űrtartalmú BANI C hátizsákja. Ha jobban belegondolok, már vagy 5 éve hordom, és még mindig jól működik! Kisebb hibák természetesen ennél is megtalálhatók, de a mai világ egy időtálló ritkaságát rejti, mely a saját keretei között kitűnően használható.

Az első dolog, ami feltűnik az anyaga: Cordura 600D (vagyis 600-as denier). Ennél jobbat nem is igen találhatnánk, hiszen egy hátizsák esetében a legfontosabb, hogy minél többet bírjon, ne szakadjon szét, stb. Az már csak ráadás, hogy több színben kapható a modell.

Második lépésben a kialakítását érdemes megnézni. Az Air Condition rendszer komoly fém merevítése nem hagy kétséget afelől, hogy a megpakolt táska megtartja formáját. A hátra illeszkedő háló segíti az izzadság elvezetését és biztosítja a szellőzést. A deréktájon és a váll magasságában párnázott részek biztosítják a kényelmet. A háló és a merevítés között pedig egy pánt és egy műanyag csat felel a merevségért. Na ennél a pontnál viszont ugrott a „biciklis modell” elképzelés, ugyanis a csat pontosan illeszkedik a gerinc vonalára, a bringázáskor domborodó hátunk pedig mitadisten éppen felfekszik a csatra. Nem ajánlom senkinek a hosszú távú „tesztelést”, szép sebes csigolyafoltokat eredményez a háton! Természetesen a magyar sufni-tuning csodákra képes. Egy darab polifoam beszabásával orvosolható a probléma, de mégis egy bosszantó apróságról van szó.

A hátizsák vállpántjai erős anyagból, rávarrt pántokkal megerősítve készültek, belső felén némi szellőzést is biztosító hálós kialakítással. A vállpánton mobiltartó (GPS tartó, ha épp’ úgy akarjuk) és vízcső rögzítő is helyet kapott amellett, hogy a nem mindenhol levarrt megerősítés alá is dughatunk dolgokat (így lehet ott pl. a nem szériatartozék karabíner is). Mellheveder és derékpánt is tartozék, bár utóbbit kissé körülményes állítani.

A BANI egy fő tároló résszel büszkélkedik. Mindkét irányba nyitható cipzárral, a könnyű pakolást a hosszú cipzárút biztosítja. Apropó pakolás: ha ilyen táska mellett döntünk, figyelembe kell venni, hogy a hajlított hátrész miatt merev, lapos dolgokat nehezen rakunk bele (pl.: laptop), viszont egy napi túrához okosan rámolva tökéletesen megfelel. A nagy tároló rész belső osztást nem kapott, van benne viszont egy nagyobb hálós és egy kisebb cipzárral zárható zseb. Ezen kívül van még beljebb egy gumis réteg, ami mögé szintén tehetünk lapos dolgokat (nálam pl. ott van a hőtartó fólia, melyet így véletlenül sem hagyok otthon). A kitömött zsákot a kompressziós hevederekkel nem csak összehúzhatjuk, de a cipzárakat is tehermentesítjük (a hosszú élet titka). Természetesen a fő tárolóba – bár nem szériatartozék – a vízpalack is belemegy, a táska felső részén pedig megtaláljuk a jól záródó kivezető nyílást.

A BANI első részén két egymás mögé nyíló, így viszonylag korlátozottan pakolható kisebb cipzáras zseb is van. Ha teli van rakva a nagyobbik rész, ezekbe tényleg nem fér sok dolog, ráadásul a púposodó belső miatt ki- berámolni is körülményes. Javasolt zsebkendőt, apróságokat ide nyomorgatni. A zsebek előtt gumis rögzítő van, amire akasztgathatunk ezt-azt (bringás- vagy mászósisak, mászócucc, stb.).

A "25 liter" kiterjesztéséről a két oldalon található hálós tartók gondoskodnak. Ide jöhetnek az italos flakonok, termosz, vagy az éppen nem kellő sapka/kesztyű. Elhelyezése és kialakítása némi gyakorlás után lehetővé teszi a táska levétele nélküli használatát, vagyis ide tényleg rakhatunk az út közben éppen nem kellő dolgokat. A sokévi használat után megjegyzem ez az egy, vagyis a háló az, ami kezdi felmondani a szolgálatot, de még a felső gumírozása bírja. A táska tetején egy műanyag fogantyús kézi hevederrel emelhetjük meg pakkunkat. A kialakításnak köszönhetően nagyobb súlyok cipelésekor sem fogja vágni a kezünket. Okos apróság!

Szériatartozéka a BANI-nak az esővédő huzat is, melyet egy alsó zsebben rejtettek el. Sajnos fixen hozzávarrták a zsebhez, így eső után nem szárogathatjuk külön, csupán lógathatjuk a táska alján menet közben, vagy kiteríthetjük, ha megálltunk. Pozitívum, vagy a kialakítást vezérlő ötlet lehetett viszont, hogy így el sem hagyjuk. A védőhuzat a megpakolt táskára is rámegy, az alsó és középső részt kiválóan takarja. Sajnos a legfontosabb felső hányadot viszont nem. Helyesebben igen, de mivel nem tudjuk felül rögzíteni, a táska felvétele után a vállpántok kissé megemelik, és szép lassan lecsúszik. Itt is alkalmazhatunk némi sufni-tuningot, de erre már a kitalálásnál gondolhattak volna.

Verdikt: Az RP Outdoor 25 literes BANI C hátizsákja egy napos túrákon kitűnő hordár. Jó a kialakítása, kitűnő a Cordura anyagválasztás, méretéhez és formájához igazodóan pakolható. Nem kimondottan magashegyi vagy mászózsák (nincs pl. jégcsákány tartó hevederje), de ott is megállja a helyét. A kisebb apróságok akár házilag is orvosolhatók, bár az esővédő huzat rögzítési problémáját megoldhatták volna. Ára középkategóriás, így ez nem lehet akadálya a döntésnek. Ha már valamin, akkor a 25 literen érdemes elgondolkodni, ugyanis a 25-30 liter között sok különbség nincs, viszont a nagyobbik kényelmesebben pakolható lehet. Összességében jó választásnak tartom.

MAGAZIN: A kamáslikról...

Amikor az ember durva terepre téved (akár egy kis teljesítménytúrázás keretében is) valamilyen tényező biztosan be akar majd jutni a nadrágszárába. Ebben gyakorlatilag biztos lehet, teljesen mindegy, hogy az hó, sár, pióca, víz vagy homok. Ezek közül némelyik ráadásul konkrétan azzal a céllal indul az ember ellen harcba, hogy a fogyasztói társadalom alá adja a lovat, és szépen kirongyolja a gatyaszárat. Mint szinte minden ellen, ezekkel szemben is létezik hatékony védelem. Ez pedig a kamásli…

Csoportosításuk relatíve könnyű, hiszen csak meg kell mondanunk, hogy hol szeretnénk az adott hardvert bevetni és ehhez az alábbi opciók közül kell típust és anyagot választani. Mondjuk ez általában nem is olyan egyszerű…

A kamáslinak alapjában véve nem sok érdemre méltó fő része van. Legnagyobb hányada maga az anyag. Ez mindenképpen ellenálló és erős, vagyis nagy denier-számú szövet kell, hogy legyen. Nem ritkán ezek a kamásli anyagok 400-500, sőt akár 700 denieresek is lehetnek (például Cordura, Keprotec, vagy Amaretta). Ez természetesen befolyásolja tömegüket is, úgyhogy érdemes megtalálni az arany középutat. Funkciójuk kibővítése okán szinte mindig valamilyen vízálló réteggel és persze DWR-rel vannak kikészítve. Hogy ez a réteg lélegző is, nemcsak vízálló, az inkább a drágább darabok privilégiuma. Érdemes azonban forszírozott használat mellett (mondjuk gyakori aktív hegymászás, vagy hajnali vizes-füves vadászat) meggondolnunk egy komolyabb membránnal ellátott darabot is. Akár az eVent-ig és a Gore-Tex-ig is elmehetünk (van itt Paclite-tól a hagyományos Gore-Tex konstrukcióig mindenféle), melyek azonban természetesen nagyon drágák. Az eddig terjedő piac pedig sokféle lehetőséget kínál, különböző igényeinkhez. Természetesen léteznek olyan példányok is, melyek vegyesen alkalmazzák a nagyon erős (általában alsóbb hányad) és a lélegző részeket (rendszerint felül, ahol már nem takarja a bakancs a lábszárat). Nem ritkák ma már az elasztikus anyagok sem, de ezek természetűknél fogva jóval gyengébbek (általában 200 denier körül).

A következő fő elem a cipzáras rész, vagyis a kamásli tulajdonképpeni bejárata. Ennek a helye rendszerint elől van, esetleg kívül, de nem ajánlatos, hogy belül legyen, mert ott kapja a legnagyobb megterhelést, így hamar megadhatja magát. Itt a hagyományos, flapnikkal takart (és tépőzárral oldható) megoldás a leggyakoribb, de vannak modernebb, vízálló cipzáras, vagyis fedetlen bejáratú darabok is. Én itt a hardshellekkel ellentétben pont a flapnis megoldást preferálom, mert a hagyományos cipzárak legjobb fajtái nagyon erősek (YKK Vislon), míg a fedőanyag garancia a vízhatlanságra.

Az egyik komfort szempontból legfontosabb rész a felső zárás, vagyis a kamásli teteje. Az olcsóbb darabokon ez egyszerűen gumírozva van, a drágábbakon komoly hevederrel és csattal, övszerűen lehet a felhasználó számára ideális állapotot belőni. Alapvetés, hogy kerüljük a nagyon erős gumival készített darabokat, mert elszoríthatják a lábszár ereit.

A másik végen, a kamásli alján viszont pont az erős gumikat keressük, hogy jól körbefogják a bakancs bokarészét. Ezt a részt szinte kötelezően kampóval keressük, mely arra szolgál, hogy a cipőfűzőbe akasszuk a kamásli alját, hogy az jól a helyén maradjon.

Végül, de nem utolsó sorban, pedig a kamásli kulcsrésze, a középső lábbelitalp-szegmens alatt átfutó rögzítő. Ennek anyaga szövet heveder, vagy vastag bőrszíj is lehet. Előbbi jobban bírja a nedvességet és pontosabb állíthatóságot tesz lehetővé, utóbbi az éles kövekkel szemben tart ki jobban. A harmadik (nem is olyan ritka), a Jolly Joker, az ultratartós megoldás a rozsdamentes drótsodrony. Na abban aztán van denier…

Kialakításukat tekintve sokféle típus létezik. A belépő darabok, melyek a legrövidebbek (általában ezek elasztikusak), gyakorlatilag a túra- és terepfutó cipőkhöz lettek kitalálva. Könnyűek és általában a vizes fűről jövő nedvesség, vagy a sár, cipőbe jutását hivatottak megakadályozni. A magasabb alpin-, vagy túrakamáslik igénylik általában a legnagyobb lélegzőképességet, hiszen ezek nemcsak havas magashegyi körülmények között kell, hogy bírják a megpróbáltatásokat. Ráadásul ezek gyakran igen sziklás és sáros terepen is bevetésre kerülnek. Az expedíciós kamáslik (melyek között nem ritkák a teljes, úgynevezett overboot-ok sem) komolyabb hőszigetelést is adnak a strapabírás és a kiemelkedő lélegzőképesség mellé. Kiemelt tervezési szempontjaik közé tartozik többek között a hágóvas behatásainak való tartós ellenállás is.

A kamáslik árai meglehetősen széles skálán mozognak. Elmondható, hogy (az overboot-okat kivéve) legdrágább darabjaik sem mozognak nagyon 20.000 forint felett. Márkától és anyagtól függően ez a pénz jó befektetés, főleg egy jó bakancs, egy szeretett nadrág, vagy egy új héjnadrág árait ismerve…