MAGAZIN: A kamáslikról...

Amikor az ember durva terepre téved (akár egy kis teljesítménytúrázás keretében is) valamilyen tényező biztosan be akar majd jutni a nadrágszárába. Ebben gyakorlatilag biztos lehet, teljesen mindegy, hogy az hó, sár, pióca, víz vagy homok. Ezek közül némelyik ráadásul konkrétan azzal a céllal indul az ember ellen harcba, hogy a fogyasztói társadalom alá adja a lovat, és szépen kirongyolja a gatyaszárat. Mint szinte minden ellen, ezekkel szemben is létezik hatékony védelem. Ez pedig a kamásli…

Csoportosításuk relatíve könnyű, hiszen csak meg kell mondanunk, hogy hol szeretnénk az adott hardvert bevetni és ehhez az alábbi opciók közül kell típust és anyagot választani. Mondjuk ez általában nem is olyan egyszerű…

A kamáslinak alapjában véve nem sok érdemre méltó fő része van. Legnagyobb hányada maga az anyag. Ez mindenképpen ellenálló és erős, vagyis nagy denier-számú szövet kell, hogy legyen. Nem ritkán ezek a kamásli anyagok 400-500, sőt akár 700 denieresek is lehetnek (például Cordura, Keprotec, vagy Amaretta). Ez természetesen befolyásolja tömegüket is, úgyhogy érdemes megtalálni az arany középutat. Funkciójuk kibővítése okán szinte mindig valamilyen vízálló réteggel és persze DWR-rel vannak kikészítve. Hogy ez a réteg lélegző is, nemcsak vízálló, az inkább a drágább darabok privilégiuma. Érdemes azonban forszírozott használat mellett (mondjuk gyakori aktív hegymászás, vagy hajnali vizes-füves vadászat) meggondolnunk egy komolyabb membránnal ellátott darabot is. Akár az eVent-ig és a Gore-Tex-ig is elmehetünk (van itt Paclite-tól a hagyományos Gore-Tex konstrukcióig mindenféle), melyek azonban természetesen nagyon drágák. Az eddig terjedő piac pedig sokféle lehetőséget kínál, különböző igényeinkhez. Természetesen léteznek olyan példányok is, melyek vegyesen alkalmazzák a nagyon erős (általában alsóbb hányad) és a lélegző részeket (rendszerint felül, ahol már nem takarja a bakancs a lábszárat). Nem ritkák ma már az elasztikus anyagok sem, de ezek természetűknél fogva jóval gyengébbek (általában 200 denier körül).

A következő fő elem a cipzáras rész, vagyis a kamásli tulajdonképpeni bejárata. Ennek a helye rendszerint elől van, esetleg kívül, de nem ajánlatos, hogy belül legyen, mert ott kapja a legnagyobb megterhelést, így hamar megadhatja magát. Itt a hagyományos, flapnikkal takart (és tépőzárral oldható) megoldás a leggyakoribb, de vannak modernebb, vízálló cipzáras, vagyis fedetlen bejáratú darabok is. Én itt a hardshellekkel ellentétben pont a flapnis megoldást preferálom, mert a hagyományos cipzárak legjobb fajtái nagyon erősek (YKK Vislon), míg a fedőanyag garancia a vízhatlanságra.

Az egyik komfort szempontból legfontosabb rész a felső zárás, vagyis a kamásli teteje. Az olcsóbb darabokon ez egyszerűen gumírozva van, a drágábbakon komoly hevederrel és csattal, övszerűen lehet a felhasználó számára ideális állapotot belőni. Alapvetés, hogy kerüljük a nagyon erős gumival készített darabokat, mert elszoríthatják a lábszár ereit.

A másik végen, a kamásli alján viszont pont az erős gumikat keressük, hogy jól körbefogják a bakancs bokarészét. Ezt a részt szinte kötelezően kampóval keressük, mely arra szolgál, hogy a cipőfűzőbe akasszuk a kamásli alját, hogy az jól a helyén maradjon.

Végül, de nem utolsó sorban, pedig a kamásli kulcsrésze, a középső lábbelitalp-szegmens alatt átfutó rögzítő. Ennek anyaga szövet heveder, vagy vastag bőrszíj is lehet. Előbbi jobban bírja a nedvességet és pontosabb állíthatóságot tesz lehetővé, utóbbi az éles kövekkel szemben tart ki jobban. A harmadik (nem is olyan ritka), a Jolly Joker, az ultratartós megoldás a rozsdamentes drótsodrony. Na abban aztán van denier…

Kialakításukat tekintve sokféle típus létezik. A belépő darabok, melyek a legrövidebbek (általában ezek elasztikusak), gyakorlatilag a túra- és terepfutó cipőkhöz lettek kitalálva. Könnyűek és általában a vizes fűről jövő nedvesség, vagy a sár, cipőbe jutását hivatottak megakadályozni. A magasabb alpin-, vagy túrakamáslik igénylik általában a legnagyobb lélegzőképességet, hiszen ezek nemcsak havas magashegyi körülmények között kell, hogy bírják a megpróbáltatásokat. Ráadásul ezek gyakran igen sziklás és sáros terepen is bevetésre kerülnek. Az expedíciós kamáslik (melyek között nem ritkák a teljes, úgynevezett overboot-ok sem) komolyabb hőszigetelést is adnak a strapabírás és a kiemelkedő lélegzőképesség mellé. Kiemelt tervezési szempontjaik közé tartozik többek között a hágóvas behatásainak való tartós ellenállás is.

A kamáslik árai meglehetősen széles skálán mozognak. Elmondható, hogy (az overboot-okat kivéve) legdrágább darabjaik sem mozognak nagyon 20.000 forint felett. Márkától és anyagtól függően ez a pénz jó befektetés, főleg egy jó bakancs, egy szeretett nadrág, vagy egy új héjnadrág árait ismerve…

Kamásli TESZT: RP kontra TRESPASS

Az őszre-télre, valamint a magasabb hegyekre tekintettel hasznos lehet néhány tanács kamásli vásárláshoz. A tesztalanyokat bizonyos szempontból belépő szintűnek tekinthetjük, méretük és formájuk alapján azonban zordabb körülményeket is el kell(ene) viselniük. Mindkettőt hordtam több szezont, jártak magyarországi középhegységi környezetben, és a Kárpátok magasabb hegyeiben is.

A teszt résztvevői (névsorrendben, reklámszöveggel):

RP KAMÁSLI TÉPŐZÁRAS-46 NYLON: A tépőzár hátul van, és lehetővé teszi a bőség két lépésben történő állítását. A fix rögzítést patentok biztosítják.

TRESPASS MALLAIG: Vízálló, könnyű kamásli, mely kirándulásokhoz ideális. Kopásálló, tartós anyagból készült, és könnyen felvehető, jól idomul a lábszárra. A bokarészen rugalmas a kialakítása. Elöl egy kampóval a fűzősorba akasztható, a lábszárra cipzárral és tépőzárral rögzíthető. Háromféle színben kapható.

A kamásli funkciója, hogy megóvjon minket a lábbelibe felülről bekerülő víztől, hótól és sártól, tisztán tartsa a nadrágszárat, valamint – méretétől függően – bokánkat / lábszárunkat is védje, és szárazon tartsa. Készítésüknél erős anyagokat használnak, melyek vízállók, esetenként pedig lélegzők is. A tulajdonságok, és lehetőségek körének szélesedése együtt jár az ár növekedésével is.

A bemutatott modellek egy árkategóriában vannak, ennek megfelelően tulajdonságaik is hasonlóak. Belépő szintű felszerelések, melyek – térdig érő – méretükből adódóan nem tekinthetők mégsem a legalsó kategóriának. Ekkora kamáslit szinte kizárólag nagy hóban hord az ember, vagyis a magashegyi körülményekhez is igazodniuk kell tulajdonságaiknak.

Ránézésre a leginkább szembetűnő különbség (a színen kívül :)), hogy az RP hátul-, míg a TRESPASS elől zárható! Ez az „apróság” az első felvételnél összeráncolhatja homlokunkat, hiszen a hátul cipzáras RP felvétele kicsit több ügyességet igényel. A módszer azonban nem tekinthető feltétlenül hátránynak, hiszen gyaloglás közben a sár, hó és víz elsősorban elölről éri a felszerelést, vagyis a hátsó záródás – elvben – jobban szigetel. Ezzel szemben a TRESPASS elől cipzározható össze, ami megkönnyíti felvételét. Az előbb vázolt problémát egy ráhajtható réteggel oldották meg, melyet folytonos tépőzárral, alul-felül pedig patenttal lehet rögzíteni. A nedvesség elvileg jobban bejut ezen a szerkezeten keresztül is, viszont nem szabad elfelejteni, hogy gyakorlatilag két rétegű így az anyag elől.

A kamásli felvételének következő lépése a bakancshoz rögzítés. Erre mindkét modell elején egy-egy fém fül és alul gumírozás van, míg a talphoz egy pánt csatolja a kamáslikat. A kialakítás itt is eltérő. Az RP gumírozása teljesen egységes, míg a TRESPASS elülső zárása megbontja azt. Hátul mindkét modell leér a bakancs talprészéig, gumiszegélyéig, és ami fontos, menet közben sem csúsznak fel! Elől a kapcsok a cipőfűző első bújtatójánál a fűzőbe akaszthatók be, vagyis eddig szavatolják a védelmet. Ahogy a képeken is látható, a lábbeli oldalát a TRESPASS jobban takarja, köszönhetően az első zárásnak, mely megbontja a gumírozást. A bakancs talpához pánt segíti a rögzítést. Az RP egy műanyag-szövet keverékű pánttal, valamint fém csatokkal oldotta ezt meg, és egy övcsathoz hasonlóan állítható a mérete. A TRESPASS hevedere textil, kétoldalt műanyag bújtatókon állítható a kívánt feszesség.

Mindkét kamásli gumírozott a bokatájon is. Ennek előnye, hogy gyaloglás során kevésbé mozdul el, valamint szinte két különálló részként védi a lábszárat és a bakancsot. További előnye a használat során derül ki, mikor a kamáslira csak bakancstájon van szükségünk. Ekkor a felső rész (a boka felett gumírozás felett) kilazítható, és jobb szellőzés biztosítható.

A kamáslik felső részén találjuk a harmadik gumírozást, mely a térd alatt véd minket a nedvesség és mocsok bejutásától. Az RP a hátul levő cipzár két oldalán, egy bevarrott gumival, és két rugós műanyag állítóval szorítható vagy lazítható. A TRESPASS szintén egy bevarrott gumival, viszont csak egyetlen állítóval oldotta meg a problémát. Ennek köszönhetően a gumi kihúzott szára szabadon lóg, jobb esetben betűrhetjük a kamásli mellé.

„Bolti próba”: A kamáslik felvételét egyértelműen a TRESPASS nyeri. Az elől levő cipzár könnyedén zárható. Ugyanez mondható el a bakancs takarásáról is, bár nagy eltérés nincs a két modell között (lásd fényképek!). Egyik kamásli sem csúszik fel, mozdul el használat során. A bokagumírozás jól szigetel, kényelmes mindkét esetben. A felső gumírozás szempontjából az RP megoldása tartható jobbnak, könnyebben kezelhetőnek. Szintén pozitívum lehet a csatos talp-állítás, mely kevésbé lazulhat meg útközben.

A külcsín után jöjjenek a menettapasztalatok. Új állapotában mindkét kamásli jól szigetel. A nedvességet nem engedi át elől egyik modell sem, de tény, hogy az elülső záródás több havat, sarat képes gyűjteni (át nem engedi ez sem). „Jól szigetelnek”, vagyis a víz/hó/sár nem jön be, a mozgás által termelt pára pedig nem megy ki. A komfortérzet nem 100%-os, de nem kell megijedni sem! A történethez viszont hozzátartozik, hogy mindkettő kezdi elveszteni víztaszító képességét. Kezdetben a gumírozásnál, aztán mindenhol jön be a nedvesség. Egy fokkal talán jobb a TRESPASS, de ezt egy kicsit kevesebbet használtuk, így később ez is ilyenné válhat. Gyári hibaként a TRESPASS egyik szárából kiszakadt a felső gumiszalag, melyet visszavarrni nehéz, menet közben pedig maximum kívülről köthetjük rá, hogy szigeteljen. Hasonlóan bosszantó az RP egyik felső műanyag állítójának a törése. Mivel a gumiszalag itt is be van varrva, az alkatrész egyszerűen nem cserélhető. Ugyanennek a darabnak a talprögzítő csatjai elhajlottak. Ez teljesen általános jelenség, nem csak a tesztpéldányoknál jelentkezett! 

Verdikt: A két kamásli mérete, anyaga igen hasonló, de kialakításukban már van eltérés. Van előnyük és hátrányuk is, melyek a használatot nem korlátozzák, de kisebb-nagyobb kellemetlenséget okozhatnak. Mindkét kamásli megfelelő könnyebb, vagy ritka használathoz, de úgy tűnik anyaguk és az alkatrészek néhány szezonnál többet nem bírnak. (Ennek magyarázata valószínűleg a „fogyasztói társadalom” jelenségben keresendő!) A magam részéről inkább a Trespasst ajánlom, főként a kialakítása miatt.