MAGAZIN: Softshell anyagok és anyagtechnológiák

Napjaink divatos termékeinek, már-már az outdoor ruházati ipar legújabb üdvöskéjének számítanak az úgynevezett softshell anyagok. Mi is az a softshell? Összességében nincs iparági definíció a kategóriára. Lényegében ez a terminológia minden olyan technikai anyagra illik, melynek felülete textúrájában sima (simább még a finom gyöngyvászonnál is), tapintásra finom és egyenletes, ám rendkívül tartós érzetet ad, tulajdonságaiban elasztikus, bélésében általában fleece rendszerű, valamint felszíne tartósan vízlepergető-lélegző, bizonyos komolyabb anyagoknál teljesen vízálló-lélegző, jó hőtartó képességű, és emelkedett szélállóságú. A legtöbb softshell anyagot gyártó cég marketingszövege ezeken felül még az alábbiakat is tartalmazza: az ilyen anyagok arra hivatottak, hogy bizonyos körülmények között leváltsák a klasszikus fleece és héjkabát kombinációt. Előre le kell szögezzem, hogy a marketingesekkel szinte sosem értek egyet…

Számtalan típusa létezik ezeknek az anyagoknak. Alapjában véve pont az előbb felsorolt tulajdonságokban nyújtott szereplés differenciálja a softshell-anyagok piacát, hiszen nincs olyan egyéb általános szempontsor, mely alkalmas erre a feladatra. Az softshellek tipizálása ezzel szemben viszonylag könnyű.

Vannak az úgynevezett klasszikus, vagyis laminált membrán nélküli anyagok, melyek a fenti tulajdonságok közül általában a vízállóságot, a magasfokú szélállóságot (20 CFM alatt) rendre nélkülözik. Cserébe sokkal tartósabbak, könnyebben tisztíthatóak, nagyobb lélegzőképességűek és könnyebb súlyúak. Például a klasszikus softshell, a svájci Schoeller Dynamic.

A második csoport az úgynevezett perforált membrános típus, melybe egy direkt gyengített (teljes felületén perforált) membránt lamináltak. Ennek értelme a fokozott szél- (5-20 CFM, ami körülbelül 98%-os szélállóság, tapasztalatok szerint 30 km/h felett érezhető a szél fedetlen testtel a softshell alatt) és vízállóságban (5.000-10.000 mm, nem elég egy nagy intenzitású zivatar vagy zápor kivédésére) keresendő, a lélegzőképesség maximális megőrzése végett (tipikus példája a Polartec Power Shield).

A harmadik csoport a teljes-, vagy egész membrános softshelleké. Itt megkülönböztetünk nem tartósan és tartósan vízálló anyagokat (természetesen lélegező anyagokról beszélünk). A nem tartósan vízálló anyagokat sem kell már félteni, hiszen anyagukba vagy valamilyen teljes PU (hidrofillikus-hidrofóbikus elven működő membrán), vagy PTFE (mikroporózus) membránt lamináltak. Ennek eredménye a tökéletes, vagyis 100%-os szélállóság (0 CFM), valamint a fokozott vízállóság (és ez gyakorlatban a kivitelezéstől nagyon függően a legtöbb körülmény közé már vízállónak is minősíthető – 10.000-15.000 mm). Ide tartozik a szerintem a relatíve elérhető áron kínált két legjobb softshell anyag a Gore Windstopper (0 CFM, 6-8 RET, 20 PSI vagyis 14.000 mm vízállóság) és a Polartec Windbloc (0 CFM, 8-10 RET, 20 PSI vagyis 14.000 mm vízállóság). A csúcsot azok a softshellek képviselik, melyekben a laminált membrán megegyezik a legkomolyabb hardshellekbe integráltakéval. Ilyen tipikus tartósan vízálló és lélegző a Gore-tex Softshell (0 CFM, 40 PSI vagyis 28.000 mm vízállóság, RET 9-13 lélegzőképesség), melybe egy a korábbi vízálló-lélegező membránokról írt cikkben már említett PU bevont ePTFE membránt lamináltak. Hasonló elvű és közel hasonló tudású (meg kell említeni, hogy ezekkel szemben sokkal olcsóbb) a Mountain Hardwear Conduit Softshell anyaga, mely 20.000 mm vízállóságú, mindamellett hogy RET értékét 8-10 közé becslem (mivel nincs ehhez az anyaghoz feltüntetett RET érték, a hivatalos adat pedig JIS L-1099 B1 metódus alapján 20.000 g/m2/24h). Természetesen a teljes harmadik kategória minőségi alapkövetelménye a varratok hegesztése (igazából csak egy harmadik kategóriás softshell kabátról van tudomásom, mely nincs teljes egészében varrat-hegesztve, ez pedig a MHW G50 Jacket, persze aki komolyabbat akar, megveheti a Synchro-t). Ide tartozik még egy igazi kuriózum is, a világ első bionikus membránjával készített Schoeller C_Change (naná, hogy svájci…). Ezen anyag pórusai a külső hőmérséklet függvényében tágulnak és húzódnak össze, így segítve a melegebb környezetben a jobb lélegzőképességi követelményeket, míg hidegebben a nagyobb hőtartást. Eredményei fantasztikusak (20.000 mm feletti vízállóság, kiváló maximális RET 2-3 érték, mely persze csak a melegebb időben maximális, 0 CFM szélállóság). Természetesen számos softshell anyag tartozik ebbe a csoportba is a fent említetteken kívül.

A tudomány után következzenek a marketingesek. Nem hiszek a softshell shell mivoltában. Miért is? Mert ez véleményem szerint egy új, úgynevezett Advanced Midlayer kategóriát alkotott. Nem tipikus shell, hiszen a legtöbb softshell (kivéve a harmadik csoport felső kategóriáját) nem nyújt kellő védelmet, főleg az eső ellen. A klasszikus réteges öltözködésben a mai napig hiszek, és úgy vélem, hogy a softshellek létjogosultsága a téli sportokon kívül (leginkább téli mászás, freeride, jégmászás), csakis a héjkabát alatt van (persze, amíg nem esik az eső végülis shellnek is minősülhetnek).

Verdikt: Kezeljük a softshelleket a maguk helyén. Kiválóak a könnyedebb időjárási körülmények között, bár a zordabb, szeles helyeken is kiválóan helytállhatnak (10 CFM-től lefelé). Amennyiben a fent felsorolt téli sportokat űzzük, válasszunk hoody-t (kapucnis változatot), ellenben minden egyéb outdoor sport esetében maradjunk a hoddless (klasszikus jacket) szabásnál. Igényeinkhez válasszunk anyagot és ízlésünkhöz gyártót, kivitelezést.

TESZT: Kilimajaro IceTrail 25

Egy kis előszó: Más szemmel…

Amikor a GearMag-tól felkérést kaptam, hogy megosszam gondolataimat a hazai olvasókkal, bevallom eleinte fogalmam sem volt, hogy miről tudnék írni. Én, aki nem szoktam törődni a felszerelések milyenségével, egy kicsit új hangvételbe helyezném azt, hogy mire is képes a megvásárolt termékünk. Aki személyesen ismer, tudja, hogy nem vagyok az a fajta, aki kímélné magát, ha valami kalandról van szó. Persze az ilyen élmények során sok felszerelést is vittem magammal, ennek pedig az volt az eredménye, hogy nem sajnáltam használni is őket a határokig. Azt ugyan nem mondanám, hogy a termék határairól lenne szó ezen esetben, néha inkább a saját határaim felismerésére használtam, a feladathoz szervesen nem kapcsolódó eszközöket. Ezért van az, hogy az olvasó néha olyan gondolatokat találhat a sorok mögött, melyekben még a laikus szem is őrültséget lát…

Így történhet az az eset, hogy a termékek bizonyos tulajdonságaival, anyagi összetételükkel, nem vagyok tisztában, de ezen a téren is jelentős fejlődést mutatok. Latsko barátom ebben a témában a jobb és bal kezem! Akinek kérdése van valamely anyaggal kapcsolatban, szerintem bátran kérhet tőle segítséget.

Egy alkalommal Erőss Zsolttal másztam a zord téli Retyezátban, amikor szóba került, hogy milyen terepre milyen cipő ajánlott. Nos, én nem voltam a hegyi viszonyoknak megfelelő öltözetben, de mégsem volt ebből különösebb gond. Hiszen azt is figyelembe kell venni, hogy mi magunk mire vagyunk képesek. Sokan akármilyen technológiát alkalmazó öltözékben sem képesek az elvárt teljesítményre. De ehhez hozzá tartozik az is, hogy nem mindig a saját elvárásaiknak akarnak megfelelni az egyének. Ezért mindenkit arra intek, hogy gyakoroljon megfelelő önkontrollt, és csak ezek után vágjon bele a fizikumát egy kicsit meghaladó kalandba. Miért mondom, hogy kicsit lépjük csak túl a határokat? Mert az okozhat igaz örömöt, ha minden alkalommal azt látjuk, hogy mégiscsak képesek vagyunk valamire, amit nem is gondoltunk. Tehát harmonikus egyensúlyra kell törekednünk.

-Szücsi-

Kilimanjaro plus IceTrail 25 teszt

Mostmár térjünk rá arra a bizonyos tesztre… Amikor elkezdtem használni az első Kilimanjaro zsákot, nem voltam elragadtatva tőle. Nem szerettem, hogy semmit sem ér, stb… Aztán eljutottam odáig, hogy nem ezek alapján ítéljek meg valamit, inkább ténylegesen próbáljam ki. Na igen, de vannak olyan felszerelések, amelyeknek az ára ezt nem engedi meg. Ki szeret megvásárolni valamit, hogy aztán rájöjjön, hogy nem tudja használni semmire. Ezért jött az ötlet, hogy vizsgáljuk meg azt, hogy milyen ha valamiből egy olcsóbbat veszünk meg. Mivel Magyarországon még mindig az ár differenciál, ezért a vásárlók többsége olyan áruval tér haza, amelyet éppen akciósan lehet megvenni. A hazai üzletekben jelenleg is kapható Icetrail25 zsák ebbe a kategóriába tartozik. Olcsón beszerezhető, hiszen 8399 forintos árával még erősen az olcsó zsákok közé tartozik.

Honnan a név? A zsákot csak a gleccserek jegének kék színében lehet kapni, én még nem láttam sehol más színt! És első látásra a kialakítása is olyan, hogy a jégmászók kedvelt hátizsákja legyen. Azonban észre kell venni pár dolgot ezen a hátizsákon is.

Nagyon sok dologban volt már hű társ. Etna, Vulcano, Vezuv, Stromboli, Hohe Wand sziklái, túrák számtalan sora, de eredeti célját biztosan nem tudta elérni ez a termék. Ugyanis tényleges jégmászáshoz éppenséggel nem való. Vannak hibák, amelyeket a gyártó nem vett észre. A vicc az, hogy szó sincs szemet szúró hiányosságokról, csak ha az ember használja, akkor veszi észre, hogy valami nem stimmel.

Haladjunk sorra, nézzük meg melyek ezek a hibák:
A merevítés nem jól lett bevarrva.
Csak a jobb oldalán találunk rögzítést a kulacsnak, a bal oldalon semmi
Ha már icetrail, akkor miért csak a jobb oldalon van a csákánynak tartó?
Túl nagy az air condition-nak szabadon hagyott tér.

Nézzük az elsőt: Miért lehet jó az, hogy olyan messze került a háttól a merevítés? Ugye így csökkent a tér, ahová pakolhatjuk felszerelésünket, élelmünket. Persze ezzel fogy a hátunkon cipelt teher is, de vannak olyanok akik egy kicsivel többet vinnének magukkal. A másik gond ami ennek kapcsán bennem felmerült, a folyamatos furcsa érzés, hogy valamiért nem áll egyenesen az a táska a hátamon. Ez azért van mert a varrás nem egészen illeszkedik a merevítő hosszához, így az egyik szár kicsit félrecsúszik. Ez a hiba azonban az aktuális varrásból ered és valószínűleg nem minden példány van így elrontva. Ez csak egyszerűen a rossz ellenőrzés eredménye. Ez nemes egyszerűséggel egy kiadott selejt példány, amit vásárláskor nem vettünk észre…

A kulacs rögzítése már egy kicsit érdekesebb dolog. A felvarrt hálós kulacstartó alkalmas ugyan arra, hogy beletegyük italunkat, de ha egy gyorsabb mozdulatot végzünk, vagy lehajolunk bekötni a cipőnket azonnal a földön találjuk az üveget, kulacsot, termoszt. Ez a probléma az utóbbinál lehet fontosabb, ha drága, vagy számunkra fontos a tartó. A táska bal oldalán találunk egy viszonylag egyszerű konstrukciót ennek kiküszöbölésére, de ez valójában a jégcsákány tartóhoz kapcsolódó segédzsinór. Ha azonban ezt a két problémát együtt vizsgáljuk azonnal rájövünk, hogy a gyártás során eszükbe juthatott valami, mert egy gumis zsinórt varrtak fel. Ez lehetővé teszi, hogy a kulacs felső részét megszorítsuk, így növelve a viszonylagos stabilitást. De miért csak az egyik oldalon? Ez feltehetően örökké kérdés formában marad…

A táska alján találunk egy jégcsákány tartót, ami viszont furcsa, ha az előbb említetteket is figyelembe vesszük. Erre nem találok magyarázatot. Bár talán annyi, hogy az ember a gleccsereken az egyik kezében csákánnyal a másik kezében … mászkál. Így már van benne ráció, bár ez csak a gleccserekre igaz. A jégfalon meg úgysem használunk egyet. Tehát ha jobban belegondolunk ez nem is olyan probléma, de annyival ki is lehet javítani, hogy mindkét oldalon találjunk valamit. Mellesleg a legújabb modellen ezt már meg is csinálták (Kilimanjaro plus 28, erről valószínű lesz majd szó, ha még írhatok az olvasóknak).

Air condition, ez is csak akkor jelenthet gondot, ha izzadós a viselő és egy hidegebb helyen vagyunk, ahol fúj a szél. Márpedig a táskát a neve alapján ilyen helyekre találták ki. Szóval ez okozhat még némi gondot öregkorban (izületek)…

Verdikt: Ez a táska tökéletesen alkalmas arra, hogy megvegyük gyerekünknek, iskolatáskának, túrázni hazai túrákon, télen, nyáron. Helytállna egy téli alpi mászásban is, de házilag át kell alakítani egy kicsit...