HEGYIGUNYHÓ-TESZT: Encián (Genţiana) menedékház

Bemutatkozás

Túrafelszerelésekkel kapcsolatos háttérismeretek tekintetében bizonyára nem érek a GearMag oszlopos tagjainak nyomába, azonban az utóbbi 10 évben (atyavilág!) megfordultam jó néhány közeli és egy-két távolabbi hegyvidéken. Természetesen hamar rájöttem, hogy a zergecsőszködés megfelelő felszerelést kíván. Cuccaimat igyekszem a végelgyengülésig használni, és nagy megelégedéssel tölt el, ha a vásárlástól eddig a pontig nem hagynak cserben. Hiszem, hogy alapvetően az ember kell teljesítsen, de azért nem árt ha sátrunk, hacukánk, cipőnk nem ázik be idő előtt... Eddig a háttérből, barátként bátorítottam a blog elindítóit, most némi unszolásra én is billentyűzetet ragadtam. Eleinte főleg hegyigunyhó vonalon várhattok tőlem irományokat, aztán meglátjuk mi jut még majd a GearMag humán erőforrás menedzsment osztályának eszébe…

Budai Péter /Zergecsősz/


Encián (Genţiana) menedékház


ORSZÁG: Románia
HELY: Retyezát
MAGASSÁG: 1670 m
KOORDINÁTÁK: 45,392875°É - 22,880486°K
TÁVOLSÁG BUDAPESTTŐL: 490 km
TELEFON: +40-733-963292 (menedékház); +40-721-398509 (Deák Lajos)
WEB: http://www.retyezat.ro
BESZÉLT NYELVEK: román, magyar

A meseszép tengerszemeiről híres Retyezátba általában sátorral a hóna alatt indul az ember, ezen a vidéken ugyanis nem mondhatni, hogy hemzsegnek a menedékházak (legalábbis az alpesi zónában). Ha valakinek mégsem szíve csücske a nomadizálás, annak hasznos lesz megismerkednie a hegység legmagasabban fekvő menedékházával. Az Encián egy igen szimpatikus hegyigunyhó, ugyanakkor nem egy „wellness-hütte”. Túl sok kényeztetésre tehát ne számítsunk, cserébe viszont igazi hegyi hangulatban lesz részünk.

A házat motorizált szárazföldi járművel (szerencsére) nem lehet megközelíteni. Ebből következően nincs ellátás sem. Egy bögre különleges receptúrájú teára meghívhat bennünket az aktuális gondnok, a többit azonban magunknak kell felcipelnünk, különben éhkoppon maradunk. Ha szeretnénk bevágódni, a házhoz vezető ösvény mellett kikészített fahasábokból felnyalábolhatunk egyet-kettőt, a háziak erőst örülni fognak neki (tea garantált). A gondnokok egyébként kéthetente váltják egymást: Deák Lajos (Laji bácsi) minden hónap első felében, Mircea Costea pedig a hónapok második felében felügyeli a házat. Mindketten barátságos öregurak (de nem vénurak). A nevekből mindenki kitalálhatja, hogy melyikük beszél magyarul.

Az Encián a Retyezátot észak-déli irányban átszelő turistaút mellett található, az északi főgerinc egyik északi völgyében (Pietrele-völgy). Ebből sejthető, hogy leginkább észak felől „esik kézre” (Magyarországról pont ebből az irányból érkezünk). Autóval Cârnic telepig juthatunk fel, onnan még kb. két óra a menedékház. A dózerútról való letérő után sűrűn elhelyezett fényvisszaverő jelzések kalauzolnak a házig. Luxusnak tűnhet, de odafelé a hosszú úton könnyen összeszedhet az ember egy kiadós késést, s bizony ha sötétben kell feltalpalni a házhoz, jól jön egy ilyen vezérfonál a sűrű retyezáti fenyőerdőben.


Kétféle szállástípus közül választhatunk: a földszinti, cserépkályhával fűtött hálóban kényelmes vaságyak vannak (18 férőhely), a padláson pedig matracláger (22 férőhely). 2009-ben az előbbiért 25, utóbbiért 20 lejt kértek, az ár tehát baráti. A földszinten van még egy tágas étkezőhelyiség és a gondnoki lakófülke. Mosogatásra, ivásra használható a földszinti csap, mosdani viszont csak a patakparton kialakított szabadtéri „élményfürdőben” lesz lehetőségünk (a víz hőmérséklete nem több néhány foknál). A mellékhelyiséget (prózaian: fabudit) szintén házon kívül találjuk, egy percnyi sétára a másik irányban. Nem a vendégmarasztaló fajtából való...

Ami a túralehetőségeket illeti, a Retyezát legnépszerűbb nevezetességei (Bukura-katlan, Pelága-csúcs, Retyezát-csúcs) egynapos körtúrák keretében elérhetőek innen, de a domborzati adottságok miatt komoly szinteket és távokat kell megtenni. Aki ennél mélyrehatóbban szeretné megismerni, vagy kevesebb napi szintezéssel bejárni a hegységet, annak nincs mese, feljebb kell tábort vernie (a Bukura-tónál van ugyan egy kis faház, ez azonban a téli időszakot leszámítva a hegyimentők szálláshelyéül szolgál, és értelemszerűen sokkal alacsonyabb komfortszinttel jellemezhető).

Az Encián egész évben nyitva tart, de főleg nyáron nagy a forgalma. Ezért nem árt előre telefonon lefoglalni a szállásunkat – jobb ha tudnak az érkezésünkről. Télen a fűtés mértékét a hideg szezonra rendelkezésre álló tüzelő mennyisége határozza meg – ne számítsunk gatyarohasztó melegre, de mindenképp jobb sorunk lesz bent, mint kint. A házon egyébként minden évben fejlesztenek valamit, törődnek vele.


Verdikt: Az Encián a Retyezát leginkább központi fekvésű, legmagasabban található működő menedékháza. Nem puhányoknak való hely, de mindent megad, ami az adott körülmények között elvárható. Igazi mentsvár a magashegyi túrázók számára, akár átutazóban érintik egy-egy éjszakára, akár bázisként használva pár napra bevackolják magukat. Merem ajánlani.

Encián (Genţiana) menedékház nagyobb térképen való megjelenítése

TESZT: RP Outdoor Under Heavy Pulli

Kategória: ultralight midlayer, vastag baselayer

Tevékenység: mindenféle aktív outdoor sport
Anyag: Polartec Classic 100 (100% poliészter)

Tömeg (M): 245 gramm

Régen vettem egy pulóvert, de akkor még nem volt jelentősége, hogy milyen anyagból készült, és hogy mire tudom használni. Persze már akkoriban is elég sokat teljesítménytúráztam, futottam és hegyeket is ilyentájt kezdtem járni. A későbbiek során azonban bizonyított! Anyaga Polartec Classic 100, ami nem tartozik éppen a legvastagabb pulóverek közé (100g/m2). Nem kellett vastagot venni, ebben is megsülök néha. Persze vannak fázósabb egyének, akiknek vastagabb kellene, de jelenleg ebben a formában lehet csak kapni.

Hol is használtam eddig? Társ volt a Grossglockner-en, Mont Blanc-on, Grintovec téli mászáson, téli teljesítménytúrákon. De a tavasszal rendezendő Mátrabércen is jól jött párszor. A Magas-Tátráról nem is beszélve. Szóval elmondhatom, hogy sok helyen, és sok módon nyúztam.
Nézzük meg kicsit közelebbről!

Javaslatom az, hogy mindenképpen olyan méretet vegyünk, hogy szorosan simuljon testhez. Így éri el a legjobb hatást. Persze akinek ez kényelmetlen, vehet egy kicsit nagyobbat, de akkor egy aláöltözetet is vegyen hozzá.

Amennyiben valahol azt írják a termékről, hogy gyorsan szárad, akkor azt higgyük csak el bátran. Egyszer eláztam a Mont Blanc-on és kellett volna valami száraz, azonban éppen akkor nem volt nálam más. Tehát egy erőteljes csavarás és szinte minden víz kicsorgott belőle. Persze, ha valaki nem bírja az ilyesfajta megpróbáltatást, akkor bátran vegyen fel egy másikat, vagy alá egy aláöltözetet nem mindenki szereti még a kicsit nedves darabokat sem (ami teljesen normális, csak én nem vagyok az néha). Nekem nem lett tőle bajom, hogy rajtam száradt meg. Persze mondom a száradás azt jelenti, hogy alig volt vizes egy csavarás után. Mivel a gyártó nem ajánlja a centrifugázást, ezért ha lehet ez a csavarás ne abból álljon, hogy a hegyen a fejünk fölött kezdünk el hadonászni vele :D. Nehogy a hegyimentők valakit miattam levigyenek, és küldjön valaki egy csekket, hogy akkor pótoljam a cucc árát előre 10 évre…

Hosszított derék: Nagyon hasznos, nekem mindig az van kint először, és én nagyon kényes is vagyok rá. Ezt még anyukámtól tanultam :), de ne kalandozzunk el ennyire… Szükséges lehet a hálózsákban egy extrém alvásnál, az egy centiméter vastag polifoamon fekve, a mínuszokban. Vannak, akik derékmelegítőt visznek magukkal, de ha ilyen van valakin, akkor ezt már ki is váltottuk a felszerelésből, és rögtön nyertünk egy kis helyet, meg tömeget a táskában.

Akkor térjünk is rá a tömegére, ha már a helyről volt szó. Nagyon könnyű (245 gramm), ezt az anyagának köszönheti (Polartec Classic 100). Ha megszívja magát teljesen vízzel, akkor is gyorsan könnyíthető, a fent említett módszerrel.

Varratok: Okos ötlet nem a vállon vinni a varrást. Ráadásul, ahol van, ott is lapos varratokkal oldották meg a kérdést. Több szempontból is jó. Az első, hogy ha táskát viszünk, akkor nem töri a vállunkat a gombóc, amit a varrógép hozott össze. A másik, hogy az anyagot sokkal esztétikusabban illesztik össze ezzel a módszerrel. DE a fent említett két dolog kéz a kézben jár. Hiszen a „normális” varrásnál a ruhadarab belsejében mindenképpen lesz egy lifegő anyagdarab, ami törné az ember vállát. Ez itt nincs.

Nyak: Tipikus garbó, de nem az a visszahajtós fajta. Egyszerű, ötletes, praktikus. Ha valakinek fázik a nyaka, akkor már úgyis olyan hideg van, hogy melegebben kell öltözni.

Raglán ujj miatt nagyon kényelmes a hordása, és kinézete sem utolsó. Jómagam szoktam hordani divatossága miatt is. :)

Verdikt: Ötletes (egyedi a garbó design a Classic 100-as piacon), egyszerű, könnyű és tömegéhez képest meglepően meleg felső. Igazából az RP Outdoor szerint next-to-skin darab, de simán befér a thermo rétegek közé is, mondjuk egy aláöltözettel. Sok mászás, sok nagyzsák, sok mosás és sok év után is funkcionál és szép. Jó befektetés, bár annyira nem olcsó (ma 8.990 forint), azonban ezek a cuccok jóval tízezer felett kezdődnek.