Testünk háromnegyede víz, így induljunk akár sétálni, akár túrázni, mászni, bringázni vagy futni, még rövid távon is szinte létfontosságú, hogy folyadék-utánpótlást vigyünk magunkkal. Ennek módja elsősorban stílusunktól és aktivitásunktól függ. Másodsorban azonban érdemes figyelembe venni néhány dolgot, amelyekről szeretnék kicsit többet is elmondani.
A kulacsok legfontosabb használati tulajdonsága, a méret. A leggyakoribb kulacsok szabványos ötszáz, hatszáz, ezer és ezerötszáz milliliter térfogatúak. Persze vannak ezektől eltérő kulacsok is, általában kisebb méretekben, hiszen egy-egy rövid kocogáshoz nem ritkán kétszáz milliliter méretű (gyakorta kézfejre, vagy övre applikálható) ivóalkalmatosságok is piacra kerülnek. Logikusan minél rövidebb útra indulunk, annál kisebb palack kell. Ugyanez igaz az aktivitás intenzitására, vagyis, minél kisebb az aktivitás mértéke, annál kisebb az egységnyi időre jutó vízigény és így a kulacsmérettel szembeni elvárás. Persze ez csak iránymutatás, általánosságban azonban az összes ivóvíz-szállító alkalmatosságra igaz (ideértve a vizestasakokat is). Például a hetvenes zsákhoz két másfeles kulacs dukál, a harmincashoz két literes, az övtáskákhoz meg felesek (naná :D).
Sokan nagyon fontosnak tartják a kulacsok anyagát (így mi is), de annak túlmisztifikálása előtt érdemes egy annál sokkal fontosabb praktikus szempontot, mégpedig a kulacs száját és az azt záró kupakot górcső alá venni. Miért fontos ez? A nagyobb szájú kulacsot sokkal könnyebb tisztán tartani (ám nehezebb hozzá szívócsövet találni), a még szélesebb nyílás pedig még egyes víztisztító berendezésekhez (például a sokat emlegetett SteriPen) is elvárás. A kupakot is érdemes szemügyre venni. Általában két alaptípust különböztetünk meg. A gyorszáras és a csavaros típust. Előbbi elsősorban a futáshoz és kerékpározáshoz való, ahol az instant elérhetőség primer szempont. Utóbbi minden máshoz tökéletes. A lényeg, hogy a csavaros változatra szinte minden esetben rögzíthető a karabiner. Melynek gyakorlati haszna inkább nyitási segédeszközként, mint rögzítőként ismert.
Persze az anyag sem mindegy. Ez befolyásolja a kulacs tartósságát, tömegét, árát, reciklálhatóságát és hőtartóképességét egyaránt. A klasszikus kulacsok fémből (főként alumíniumból, kevésbé rozsdamentes acélból) készülnek. Az alumínium előnye a kis tömeg, a relatíve kicsi szag- és íztartó faktor (ez azt jelenti, hogy a korábbi tartalom íze és szaga általában ritkán észlelhető számottevő mértékben a következő töltet esetében). Bár én ennek ellenére a fémkulacsokban inkább csak tiszta vizet hordok. Hátránya, hogy ezeket a tulajdonságait rendszerint csak valamilyen kopoliészter belső bevonat segítségével tartja, így ezek közül csak a BPA mentes változatok a megfelelőek. A nemesacél hasonló tulajdonsággal bír, kivéve a nagyobb tömeget (ám cserébe némileg strapabíróbbak). Közös hátrányuk a nem átlátszó mivoltuk, így nehéz megbecsülni a bennük lévő folyadék mennyiségét. Napjainkra egyre divatosabbak a különféle műanyag alapanyagú kulacsok (ide értve a vizestasakokat) is. Ezek között a legelterjedtebbek az LDPE (recycle-4), a HDPE (recycle-2), a polipropilén (recycle-5) és a polikarbonát (ritkábbak a kopoliészterek). Általános tulajdonságuk a kicsi tömeg. Ráadásul elviekben (ez nem mindig tükröződik a bolti árakban) a gyártásuk is olcsó. Az LDPE (kis sűrűségű polietilén) puhább, így jobban viseli az ütéseket, de könnyen lyukad. Futóknak tervezett kézikulacsok általános alapanyaga. A HDPE (nagy sűrűségű polietilén) erősebb, ám így nehezebb (ez is képes kilyukadni, bár ehhez azért komoly behatás kell). A polipropilén a személyes kedvencem, mert nagyon könnyű tömege mellett erősen strapabíró, bár ez is képes léket kapni, ám cserébe sokkal kevésbé reped, mint a polikarbonát. Még valami: nem annyira forróital párti alapanyag, de a mosogatógépet még éppen elbírja. Sajnos, mint ahogyan azt az eVent esetében is tapasztalhattuk, a célra legmegfelelőbb alapanyag rendszerint nem a környezettudatosság szobra. Így van ez itt is, hiszen a legfontosabb szempontokat (kis tömeg strapabírás, folyadékszint láthatósága, olcsó gyártási folyamat) magába foglaló alapanyag a polikarbonát. Nagyon nagy hátránya praktikai előnye is egyben, hiszen tartósságát egy BPA (biszfenol-A) nevű adaléknak köszönheti, melynek újrafelhasználhatósága napjainkban még erősen aggályos (akárcsak a Gore-Tex és az eVent alapanyagául szolgáló ePTFE esetében).
A vizestasakok nagyon praktikus dolgok. Nem kell azonban őket sem túlmisztifikálni. Egyrészt az „air-hátas” táskák kivételével sajnos a hátunk felől érkező testmeleg felmelegítheti (főleg a nagyobb folyadékigényű meleg klimatikus körülmények között) a folyadékot, másrészt igazán csak annak érik meg a komoly befektetést (és praktikai hendikepet, mint a folyadékszint nem ismerete, vagy a tölthetőségi és kezelési nehézségek) akinek nincs lehetősége megállni és egyben mindkét keze szabad kell maradjon (például terepfutók és gyalogos katonák, esetleg bringások, de főleg motorosok, akiknek ez kötelező jellegű eszköz). Figyeljünk a táskánk kompatibilitására is, hiszen nem minden táska alkalmas az ezekkel való munkára.
Beszéljünk kicsit a kulacsok fenntarthatóságáról. Bár nagyon jól teljesítenek, ne válasszunk polikarbonát kulacsot. Amennyiben már van, vigyázzunk rá, hogy nem menjen tönkre. Ne dobáljuk, mert életciklusa végével nem forgatható vissza a piaci körforgásba. Jobb, sokkal jobb megoldás, ha valamilyen újrafelhasználható anyagból készült kulacsot választunk. Ezek közül szerencsére minden aktivitáshoz megtalálhatjuk a megfelelőt. Ám ez nem az egyetlen megoldás. A legnagyobb lépést akkor tesszük, amikor nem a recycling, hanem az upcycling jegyében járunk el. A millió-féle üdítős és ásványvizes palack között szinte biztosan megtaláljunk a megfelelő méretű és formájú PET-palackot. Így megspóroljuk a vásárlási költséget és az újrahasznosítási és gyártási energiabefektetést is. Ráadásul ezeket kedvünkre strapálhatjuk, hiszen szinte ingyen vannak a kulacsokhoz képest, és bármikor hozzáférhetőek (akár az éjjel-nappali boltokban is). Nem is beszélve az öko-lábnyomról...
Verdikt: Nekem szinte mindenféle van, és mindet másért szeretem. Bár kicsit furcsán, amolyan keleti blokkosan hat, de szeretem a PET palackokat is, mert jó érzés tudni, hogy még a recycle-t is meg lehet spórolni. A fémek szépek és stílusosak, de nagyon macerásak (főleg karbantartási szempontból). A „tevepúpok” meg nem érik meg mindenkinek, de akinek igen, annak nagyon. Utolsó jó tanács: a legspeciálisabb formájú (igen lapos) és tartalmú kulacsot se felejtsük otthon! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése