2009. november 13., péntek

Kamásli TESZT: RP kontra TRESPASS




Az őszre-télre, valamint a magasabb hegyekre tekintettel hasznos lehet néhány tanács kamásli vásárláshoz. A tesztalanyokat bizonyos szempontból belépő szintűnek tekinthetjük, méretük és formájuk alapján azonban zordabb körülményeket is el kell(ene) viselniük. Mindkettőt hordtam több szezont, jártak magyarországi középhegységi környezetben, és a Kárpátok magasabb hegyeiben is.

A teszt résztvevői (névsorrendben, reklámszöveggel):

RP KAMÁSLI TÉPŐZÁRAS-46 NYLON: A tépőzár hátul van, és lehetővé teszi a bőség két lépésben történő állítását. A fix rögzítést patentok biztosítják.


TRESPASS MALLAIG: Vízálló, könnyű kamásli, mely kirándulásokhoz ideális. Kopásálló, tartós anyagból készült, és könnyen felvehető, jól idomul a lábszárra. A bokarészen rugalmas a kialakítása. Elöl egy kampóval a fűzősorba akasztható, a lábszárra cipzárral és tépőzárral rögzíthető. Háromféle színben kapható.


A kamásli funkciója, hogy megóvjon minket a lábbelibe felülről bekerülő víztől, hótól és sártól, tisztán tartsa a nadrágszárat, valamint – méretétől függően – bokánkat / lábszárunkat is védje, és szárazon tartsa. Készítésüknél erős anyagokat használnak, melyek vízállók, esetenként pedig lélegzők is. A tulajdonságok, és lehetőségek körének szélesedése együtt jár az ár növekedésével is.

A bemutatott modellek egy árkategóriában vannak, ennek megfelelően tulajdonságaik is hasonlóak. Belépő szintű felszerelések, melyek – térdig érő – méretükből adódóan nem tekinthetők mégsem a legalsó kategóriának. Ekkora kamáslit szinte kizárólag nagy hóban hord az ember, vagyis a magashegyi körülményekhez is igazodniuk kell tulajdonságaiknak.

Ránézésre a leginkább szembetűnő különbség (a színen kívül :)), hogy az RP hátul-, míg a TRESPASS elől zárható! Ez az „apróság” az első felvételnél összeráncolhatja homlokunkat, hiszen a hátul cipzáras RP felvétele kicsit több ügyességet igényel. A módszer azonban nem tekinthető feltétlenül hátránynak, hiszen gyaloglás közben a sár, hó és víz elsősorban elölről éri a felszerelést, vagyis a hátsó záródás – elvben – jobban szigetel. Ezzel szemben a TRESPASS elől cipzározható össze, ami megkönnyíti felvételét. Az előbb vázolt problémát egy ráhajtható réteggel oldották meg, melyet folytonos tépőzárral, alul-felül pedig patenttal lehet rögzíteni. A nedvesség elvileg jobban bejut ezen a szerkezeten keresztül is, viszont nem szabad elfelejteni, hogy gyakorlatilag két rétegű így az anyag elől.

A kamásli felvételének következő lépése a bakancshoz rögzítés. Erre mindkét modell elején egy-egy fém fül és alul gumírozás van, míg a talphoz egy pánt csatolja a kamáslikat. A kialakítás itt is eltérő. Az RP gumírozása teljesen egységes, míg a TRESPASS elülső zárása megbontja azt. Hátul mindkét modell leér a bakancs talprészéig, gumiszegélyéig, és ami fontos, menet közben sem csúsznak fel! Elől a kapcsok a cipőfűző első bújtatójánál a fűzőbe akaszthatók be, vagyis eddig szavatolják a védelmet. Ahogy a képeken is látható, a lábbeli oldalát a TRESPASS jobban takarja, köszönhetően az első zárásnak, mely megbontja a gumírozást. A bakancs talpához pánt segíti a rögzítést. Az RP egy műanyag-szövet keverékű pánttal, valamint fém csatokkal oldotta ezt meg, és egy övcsathoz hasonlóan állítható a mérete. A TRESPASS hevedere textil, kétoldalt műanyag bújtatókon állítható a kívánt feszesség.





Mindkét kamásli gumírozott a bokatájon is. Ennek előnye, hogy gyaloglás során kevésbé mozdul el, valamint szinte két különálló részként védi a lábszárat és a bakancsot. További előnye a használat során derül ki, mikor a kamáslira csak bakancstájon van szükségünk. Ekkor a felső rész (a boka felett gumírozás felett) kilazítható, és jobb szellőzés biztosítható.

A kamáslik felső részén találjuk a harmadik gumírozást, mely a térd alatt véd minket a nedvesség és mocsok bejutásától. Az RP a hátul levő cipzár két oldalán, egy bevarrott gumival, és két rugós műanyag állítóval szorítható vagy lazítható. A TRESPASS szintén egy bevarrott gumival, viszont csak egyetlen állítóval oldotta meg a problémát. Ennek köszönhetően a gumi kihúzott szára szabadon lóg, jobb esetben betűrhetjük a kamásli mellé.





„Bolti próba”: A kamáslik felvételét egyértelműen a TRESPASS nyeri. Az elől levő cipzár könnyedén zárható. Ugyanez mondható el a bakancs takarásáról is, bár nagy eltérés nincs a két modell között (lásd fényképek!). Egyik kamásli sem csúszik fel, mozdul el használat során. A bokagumírozás jól szigetel, kényelmes mindkét esetben. A felső gumírozás szempontjából az RP megoldása tartható jobbnak, könnyebben kezelhetőnek. Szintén pozitívum lehet a csatos talp-állítás, mely kevésbé lazulhat meg útközben.

A külcsín után jöjjenek a menettapasztalatok. Új állapotában mindkét kamásli jól szigetel. A nedvességet nem engedi át elől egyik modell sem, de tény, hogy az elülső záródás több havat, sarat képes gyűjteni (át nem engedi ez sem). „Jól szigetelnek”, vagyis a víz/hó/sár nem jön be, a mozgás által termelt pára pedig nem megy ki. A komfortérzet nem 100%-os, de nem kell megijedni sem! A történethez viszont hozzátartozik, hogy mindkettő kezdi elveszteni víztaszító képességét. Kezdetben a gumírozásnál, aztán mindenhol jön be a nedvesség. Egy fokkal talán jobb a TRESPASS, de ezt egy kicsit kevesebbet használtuk, így később ez is ilyenné válhat. Gyári hibaként a TRESPASS egyik szárából kiszakadt a felső gumiszalag, melyet visszavarrni nehéz, menet közben pedig maximum kívülről köthetjük rá, hogy szigeteljen. Hasonlóan bosszantó az RP egyik felső műanyag állítójának a törése. Mivel a gumiszalag itt is be van varrva, az alkatrész egyszerűen nem cserélhető. Ugyanennek a darabnak a talprögzítő csatjai elhajlottak. Ez teljesen általános jelenség, nem csak a tesztpéldányoknál jelentkezett! 

Verdikt: A két kamásli mérete, anyaga igen hasonló, de kialakításukban már van eltérés. Van előnyük és hátrányuk is, melyek a használatot nem korlátozzák, de kisebb-nagyobb kellemetlenséget okozhatnak. Mindkét kamásli megfelelő könnyebb, vagy ritka használathoz, de úgy tűnik anyaguk és az alkatrészek néhány szezonnál többet nem bírnak. (Ennek magyarázata valószínűleg a „fogyasztói társadalom” jelenségben keresendő!) A magam részéről inkább a Trespasst ajánlom, főként a kialakítása miatt.

MAGAZIN: GTX versus eVent



Mielőtt a tudomány előkerülne, le kell szögezzek pár igen fontos apróságot. Elsőként, ennek az összehasonlításnak hazánkban meglehetősen kicsi a létjogosultsága, hiszen itthon gyakorlatilag nem lehet eVent membránnal varrott ruházatot kapni (talán rendelni, de próbálni semmiképp), csupán lábbeliket (Keen). Másrészt a hazánkban eladott magas árfekvésű (mondjuk 40-50 ezer forint felett) protektív héjak darabszáma igencsak alacsony a külföldi piacokhoz képest. Én azonban meglehetősen sok értelmet látok ebben a vizsgálatban. Miért is? Azért, mert úgy gondolom, hogy a 21. században, az EU közepén, az Internet korában, akinek szüksége van rá, be tudja ezeket szerezni. Másrészt remélem, hogy hazánk is eljut addig az igényszintig, hogy akinek lételeme a kemény outdoor környezet, az befektet egy komoly rainshell-re, a saját érdekében. Meg persze senkinek sem árthat, ha tudatosabb vásárlóvá válik. Mostmár jöhet a tudomány…

Korábban a vízálló-lélegző membránokról írt cikkben említettem ezeket az ePTFE membránokat, de mélyrehatóan nem tettem különbséget közöttük. Pedig igenis sok van. Népes tábora van mindkettőnek. A GTX egy igazi marketing-gépezetet üzemeltet. Borzasztóan sokféle változatban kapható és nagyon sok márka (köztük a legnevesebbek) dolgozik vele. Az eVent egy újabb keletű és sokak által jobbnak tartott, ám kevés variánssal rendelkező, valamint kevés gyártó által használt technológia. Nyilvánvalóan teljesen más célgépek kellenek a két technológiához, így kevés gyártó mer átlépni egyik technológiából a másikba. Lássuk, hogy miért…

A Gore-Tex alapja egy meztelen ePTFE hártya, melyre egy vékony PU filmet visznek fel annak védelme érdekében (az izzadság zsír és sótartalmától, valamint a tisztító és illatszerek összetevőitől). Ezt a technológiát nevezik kétkomponensű membránnak. A Gore-Tex korábban teljesen csupasz membránokat alkalmazott, de a belső oldalról érkező testnedvek és különféle illatszerek annyira megviselték a membránt, hogy az nagyon hamar több helyen is feladta a szolgálatot, így a korai GTX kabátok nagyon jól lélegeztek, de egyáltalán nem voltak tartósak (egyesek élettartama még az egy év intenzívebb használatot sem érte el). Mivel ettől (a szükséges PU rétegtől) nagyban csökken a transpirációs képesség (sajnos a hagyományos, vagyis meztelen ePTFE is romlik a kosztól és egyéb szennyező anyagoktól), így ezt a PU réteget általában vízkedvelővé teszik (hidrofillikussá) valamilyen polimerrel. Ahhoz, hogy ezen a PU rétegen keresztüljussanak az izzadság molekulái a rendszer két oldala között nyomáskülönbség kell, hogy legyen (plusz nem árt, ha a PU réteg már megnedvesedett kissé). Így ez a rendszer, borzasztóan érzékeny a külső páratartalomra (mint ahogyan azt a korábbi cikkben is írtam). Mit jelent ez a valóságban? Azt, hogy a poliuretán réteg belső oldalán bizony komolyan megjelenhet a nedvesség mielőtt elhagyja a rendszert, amit jómagam is tapasztaltam a Paclite esetében.

Az eVent technológiája (nem véletlenül) nagyon szigorú ipari titok. Egyrészt, az eVent-et korábban ipari szűrőrendszerekben használták, másrészt jelenleg ez a legmagasabb lélegző képességgel rendelkező vízálló membrán a piacon (vannak nagyon jól lélegező darabok, mint a Schoeller DrySkin Extreme (softshell), de azok vízállósága jóval alacsonyabb). A titok nyitja nagyjából azért tudható. Az ePTFE szerkezetére egy olyan bevonat kerül, mely csak annak szálain tapad meg (így védve azt, hasonlóan a GTX PU rétegéhez), de a közte lévő pórusokat nem fedi be, így gyakorlatilag a membrán direkt szellőzik (így is nevezik: Direct Venting Technology). Ennek eredménye az, hogy nem jelenik meg a membrán belső felületén semmilyen nemű lecsapódás sem. Szinte tökéletesen lélegzik. Gyakorlati mérések (US Army) alapján dupla akkora páramennyiséget enged át egységnyi idő alatt, mint a Gore-Tex. Számokban 6.500 gramm/m2/24 óra, a 3.250-el szemben. Ehhez persze kell a rendszeres tisztítás, hiszen a piszok és a só képes komolyan eltömíteni az eVent pórusait is.

Érdekes, hogy ebből a technikai különbségből fakadóan az eVent-nek nincs függése a külső páratartalomtól, szemben a GTX-el, melynek viszonylag magas relatív páratartalom kell az optimális működéshez (száraz időben fényévnyi különbség van az eVent és a GTX között, egészen pontosan 50% körüli relatív páratartalom mellett háromszoros a lélegzőképesség-különbség).

Verdikt: Nagyon komoly gond, hogy alig van gyártó (főleg felénk), aki ezt a briliáns eVent technológiát használja. Sajnos az eVent nagyon érzékeny, pórusai könnyen eltömődnek a különféle szennyeződésektől, mindemellett logikus, hogy hidegebb körülmények között kevésbé szigetel, így extra réteget igényel (ezzel érvelnek a hi-end cuccok gyártói is, hogy majd ha az eVent tartóssága bebizonyosodik a field tesztek évei alatt, akkor majd használják). A Gore-Tex esetében inkább a lélegzőképesség a problémás az eVent-hez képest, hiszen sokkal érzékenyebb annál a külső klímaviszonyokra, viszont rendkívül széles skálán kapható, mind márkák, mind változatok tekintetében. Mindkettő nagyon drága és nagyon jó. Lehet, hogy szőrszálhasogatás, de nekem akkor is az eVent kéne. Mondjuk egy Vaude Stretched Infinity Jacket…