TESZT: Quechua Forclaz 900 Soft

Kategória: windlayer, advanced midlayer
Tevékenység: túrázás, hegymászás, hegyikerékpározás
Külső anyag: microrip felületű poliészter softshell 5% elasztánnal
Laminátum: három rétegű PU membránnal ellátott softshell (?)
Tömeg (XL): 747 gramm (saját mérés)
Vízállóság: meglepően magas
Szélállóság: kiváló (körülbelül CFM~5)

Lélegzőképesség: jó

Mindig meglepődöm a Quechua cuccok “fíldtesztjein”. Amikor nem teljesítenek az abszolút (mondjuk versus Gore-Tex) skálán jól, akkor a relatívon (ár-érték tudás) általában még mindig nagyon rendben vannak. Aztán, amikor mindez fordítva zajlik le, mert a cucc nemhogy a relatívon dob egy nagyot, hanem amúgy is, akkor meg a zsebem csilingel örömében, mint az a jól ismert vegas-i félkarú a három BAR felirattal a kijelzőjén (persze egyvonalban…). Szóval tisztelt olvasóközönség, ne lepődjetek meg, ha bementek a tízpróbásokhoz, és amikor elmentek eme Forclaz 900 Soft darab előtt, hallani vélitek Vegas zsivaját…

Persze a Quechua nem tökéletes. Miért? Mert, bár korrekt cuccokat adnak, korrekt áron és korrekt hozzáállású kiskerben, az adatszolgáltatás, hát hogy úgy mondjam nem üti meg a technikai szegmens célközönségének elvárási lécmagasságát… Igen, ebből ennyi százalék, abból meg annyi, meg Strathermic (ami amúgy mindenféle decathlonos fleece-szerű (itt a bélése, gondolom) anyag gyűjtőneve, meg kiváló szélállóság (Windbreaker) a membránnak köszönhetően, meg satöbbi. Nade’ kérem, még a gyári honlap két sorának adatai sem stimmelnek (nézzétek meg nyugodtan a Quechua gyári honlapján a „technical” és „composition” sorokat). Kell persze egy kis titkolózás a konkurenciával szemben, de nem hiszem, hogy egy ilyen dolog felérne mondjuk a legújabb ötös bimmer iparititok-értékével… Amúgy meg, a konkurenciának ott van a Gore, a Schoeller, meg a Polartec beszállítónak. Szóval itt szólok, kedves dekások, hogy egy technikai ruházatnál az alábbi adatok szükségesek (minimum): denierszám, négyzetmétertömeg, a leggyakrabban értékesített méret teljes tömege, vízállóság, szélállóság és lélegzőképesség, laminálási és strukturális jellemzők és csak végül az összetétel. Ez pedig jellemzően mindössze maximum két sor…

Mindezen bosszantó anyag-nemismereti okok miatt csak annyit tudok mondani a Quechua Forclaz 900 Soft felső anyagáról, hogy fekete. No, azért nem. Van zöld is… Viccet félretéve, ez feltehetően egy PU membránnal laminált, microrip poliészter felületű softshell, monkey phur jellegű többségi Strathermic poliamid fleece béléssel (a panelekben meg csak az elasztán biztos valamennyire). Kár. Nem baj, így is működik. Az igazság az, hogy az otthoni mérés után nem is csodálom, hogy nem közölték le a tömegét. 747 gramm! Nincs rajta kapucni, ez csak egy midlayer. Hihetetlen. Összehasonlítási alap gyanánt (persze tudom én a mocskos anyagiak, de ez akkor is 75 deka) a hasonló szabású Polartec Windbloc softshellek 550-650 gramm tömegűek. Ez a 10-20 deka bizony sok (egy komoly színvonalú Paclite tömege).

A szabása nyugalmi helyzetben passzol, de ismételten tetten érhető az anyag elasztikussága körüli túl-misztifikáció. Ugyanis lehet valamiben elasztán, ha a szabása nem enged teret a karok mozgásának (értsd: nem raglánujjas, vagy angyalszárnyú a szabása). Mondjuk nem is sziklafalak legyőzésére való, de akkor meg minek a microrip felületű külső, meg a nagy vastagság. Képzavar, merthogy hivatalosan meleget és szélállóságot kereső magashegyi túrázóknak tervezték, minden túrakörülmények közé. Végülis, oda jó…

Ez a microrip felület viszont akkor jó, amikor hátizsákot veszünk rá. Brutálisan bombabiztos hatása van az anyagnak, ráadásul vastagsága miatt kvázi kipárnázza a vállat. A másik pozitívuma nanoszinten keresendő. A makro-textúrált felületek ugyanis sokkal tovább képesek megtartani a felszínükre felvitt DWR réteget (függően persze annak minőségétől), mint a sima felülettel rendelkezők. Minél tovább marad a DWR, annál tartósabb a vízlepergetés… Ám erről, majd később.

A két kézmelegítő zseb mellett egy napóleon is rendelkezésre áll (bár ez utóbbi elég szűkös). Belül egy, normál méretű kulacstartó zseb van. Szépen passzol a lapított formájú üvegekhez is, ha értitek… A cipzárak YKK Coil-ok, a főcipzár mögött a szokásos flapni. Tetszenek a húzókák. Összességében a szabása közepes, semmiképpen sem emelkedik a technikai szintre, de gyorsan hozzáteszem nem is az a dolga.

Ellenben az elemekkel szembeni tudása gyakorlatilag hihetetlen. Kezdjük azzal, amit hivatalosan is kell tudnia, mivel Windbreaker-szériás. A szélállósága kiváló. Simán beleillik a technikai windlayer kategóriába. Hivatalos adatot nem közölnek róla, így csak a testfelülettel érzékelhetően tökéletes szélállóságú CFM<5 értékre becsülném. Ezzel a tudással a Windstopper és Windbloc banda ajtaján kopogtat. Csakúgy, mint a hőtartóképesség terén, hiszen ott is gyakorlatilag ugyanannyit tud, mint azok. Tapasztalat. A lélegzőképessége a profibb technikai softshelleknek sem extrém (kivéve C_Change). Hiába, ha valami vastag és strapabíró, akkor áldozatot kell hozni. Ez pedig nem az extrém kategória, így lélegzőképessége mindössze jó, melyen sokat segítenek azok a hosszú és könnyen kezelhető hónaljszellőzők, melyekre bizony szükség is van. Ami viszont váratlanul kiváló ebben a dzsekiben, az a vízállósága. Hihetetlen volt a viharban, gondoltam kibír majd öt percet, vagy hatot. Aztán negyvenhat lett, mert véget ért a zivatar, de nem tudott kifogni a dzsekin. Persze akkor új volt, de ez a tulajdonsága a DWR kopása után is megmaradt, pedig nincs varrat-hegesztve. Nagyon meglepődtem. Gyakorlatilag az összes átmeneti időszakban leválthatja a héjkabátot, mindössze egy vízálló fejfedő kell hozzá (körülményektől függően kalap, vagy sapka). És ekkor jöttem rá, mire is fogom használni. Teljesítménytúrákra, ősszel és tavasszal (0 és 10 fok közé). A hazai viszonyokra kiváló. Itt pedig nem kell megfelelni azokkal az elvárásokkal szemben, melyekhez a nagynevű outdoor-brandek igazából varrnak…

Verdikt: Sokat tanakodtam, mit és miért készítettek ezen a dzsekin úgy, ahogy és amiből készítettek. Aztán leesett. Én nézem rossz szemszögből. A vízállósága és szélállósága tudja a nagyok szintjét, és ez a lényeg. Túrázni egyszerűen kiváló, és amennyiben a kategóriájában kezelem, a legjobbak közé tartozik. Egy biztos. Ennyire vízálló softshellt nem lehet negyvenezer forint alatt kapni (ára 15.990,-). Mi szeretjük…

MAGAZIN: Az EN60529-es szabványról...

Annak okán, hogy a Tikka Plus tesztjében említett restanciánkat tovább pótoljuk, elmélkedjünk el egy kicsit arról, hogy outdoor elektronikánknak mit is kell elméletileg kibírnia. Erre jó a fent említett titokzatos nevű EN60529-es szabvány, közismertebb nevén az IP XX mutató.

Az IP XX védelmi fokozat arra szolgál, hogy megmutassa a hordozható kültéri elektronikus eszközök strapabíró képességét, legalábbis a szilárd és folyékony anyagokkal szembeni ellenállását. A leggyakoribb probléma ezzel a mutatóval az, hogy nem minden gyártó listázza így termékei képességeit, illetve egyes termékcsoportokra nem jellemző, hogy ezt az egyébként rém praktikus mutatót katalógusaikra és termékeikre véssék…

Az IP XX valójában az IP betűket követő két szám, melyek 0 és 6, illetve 0 és 8 között mozognak egy előre definiált strapabírás-tartományon belül. Az első szám a termék szilárd anyagokkal szembeni felvértezettségét jelzi a következőképpen:

0 – a termék nem védett szilárd anyagok behatolása ellen
1 – a termék háza 50 mm átmérőnél nagyobb méretű testek ellen védett
2 – a termék háza 12,5 mm átmérőnél nagyobb testek ellen védett
3 – a termék védett a 2,5 mm átmérőnél nagyobb testek tokozatba jutása ellen
4 – az eszköz a milliméteresnél nagyobb szilárd szemcsék bejutása ellen védett
5 – a pornemű szennyeződés ellen a termék védett, bár a tokozásba bekerülhetnek szemcsék, de jellemzően nem történik káros lerakodás a készülékházon belül
6 – a termék a szilárd halmazállapotú szennyeződésektől maximálisan védett, még a legfinomabb por sem hatolhat be a tokozásba.

A második jelölés outdoor elektronikánk folyékony anyagokkal szembeni védettségét jelzi:

0 – a termék nem védett semmilyen jellegű folyadékkal szemben
1 – a függőleges cseppekkel szemben a termék védettséget élvez
2 – a termék 15°-os szögben védett a cseppekkel szemben
3 – a termék 60°-os szögben védett a cseppekkel szemben (gyakorlatilag az eső ellen védett a termék)
4 – a termék permet és csepp formájú folyadékokkal szemben teljes felületén védett
5 – a termék hagyományos tömlőből történő befecskendezéssel szemben védve van
6 – a termék erőteljes vízsugarat is kibír a beázás kockázata nélkül is
7 – a termék fél órán keresztül képes 1 méternél nem mélyebb vízben működni a beázás kockázata nélkül
8 – a termék tartós alámerítéssel szemben védett, vagyis egy méternél mélyebbre is meríthető, a gyártók által megadott időtartam erejéig

Az X érték (például IP X7, vagy IP6X) értelemszerűen adathiányt jelent, így lehetséges, hogy termékünk bírja az adott körülményeket, csak azokkal szembeni ellenállását nem vizsgálták, vagy nem az EN60529-es szabvány szerint tették azt. Praktikus információ lehet ilyen esetekben, hogy azok a termékek, melyek legalább IP X7 besorolásúak, általában mindennemű porral szemben is védettséget nyújtanak, hiszen szerkezetük kvázi légmentesen zárt.

Milyen eszközeink lehetnek, melyek esetében kihagyhatatlan az IP XX védelmi fokozat ismerete?

Természetesen mivel ezek minden esetben elektronikus jellegű készülékek, így leggyakrabban azok, melyek általában táskánkon vagy zsebeinken kívül vannak, esetleg használatuk vizes körülményekhez köthető. Persze mivel ez elég relatív, így felsorolnék pár dolgot, melyek rendelkezhetnek, sőt rendelkezniük illene ilyen besorolással.

Az első és legfontosabb ilyen eszköz a fejlámpa. A túrázó és hegymászó darabok nem teljesen vízállóak, csupán vízhatlanok. Besorolásuk általában IP X4 és IP X6 közé esik. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a víz alá merítés kivételével bármilyen időjárási (csapadék és páratartalom) viszonyok között képesek a működésre. A teljesen vízálló darabok már általában barlangász-lámpák. Ezek minden esetben IP X8-asok. Általános információ, hogy ezek mellé minden esetben fel kell tüntetni a „waterproof –X meter” adatot, ahol az X szám a maximális merítési mélységet jelzi, minimum 30 perces alámerítési időhosszig.

A GPS készülékek esetén a túrázók általában a masszívabb darabokat kedvelik. Ezek jellemzően IP X7 besorolásúak, hiszen búvárkodni és barlangászni nincs értelme GPS-el, mivel a készülék úgysem „lát” műholdjelet. A 7-es besorolás inkább csak a patakba, pocsolyába ejtés esetére történő túlbiztosítás okán jellemző. Egyre elterjedtebbek a karóra jellegű GPS-ek. Ezek esetén rendkívüli módon figyeljünk oda az IP XX védelmi fokozatra, hiszen ezek nem vákuumzárt vitorlás vagy búvár karórák. Nem lehet bennük a tengerbe, tóba, vagy folyóba ugrani, hacsak nincsenek az ellen felvértezve (minimum 5 méterig jó IP X8 besorolás kell).

A hordozható rádió adó-vevők között ritka, amelyik a vízbe ejtést bírja. Ezek esetében általában valamilyen IP 54 körüli számot kell feltételeznünk, amennyiben azonban a gyártó ezt az értéket nem adja meg, nem tegyük ki őket még az esőnek sem. Azért az esetek többségében ezek nem olyan csapadék-érzékeny eszközök.

A sportórákra (a barometrikus érzékelőkkel – magasság és időjárás – szerelt darabok esetén különösen) a karóra jellegű GPS-eknél fennálló információk jellemzően megfeleltethetők.

Felszerelésünk sarkalatos pontja a mobiltelefon. Ezek legnagyobb hányada kifejezetten finnyás jószág, így használatuk outdoor környezetben meglehetősen lekorlátozódik, általában IP 30 besorolásúaknál nem jobbak.

A jó digitális outdoor fényképezőgép ismérvei a vízállóság, a leejthetőség, a jó tölthetőségi kompatibilitás és a kis tömeg. A nagyobb gépek rugalmasabb fényképezést tesznek lehetővé, de egy magashegyi, vízi vagy barlangi túrán egyszerűen túl nagyok és nehezek, ráadásul hihetetlenül érzékenyek. A kompakt gépek között elérhetők ma már 14 megapixel feletti darabok is, mely felbontással az utómunkák következtében jól kompenzálhatók az esetleges objektív-hiányosságok. A kis kompaktgépek között keressük az IP X8, vagy IP 68 besorolású darabokat, legalább 1,5 méteres, de inkább 5 méteres vízállósággal és mindezek mellett 2 méteres ejthetőséggel. Jó példa az ilyen gépekre a Panasonic DMC-FT2, mely IP68 10 méteres vízállósággal.

A végére még néhány praktikus tanács:

Az elemcserék és más karbantartási műveletek esetén szigorúan tartsuk magunkat a mellékelt tájékozatóban leírt gyártói instrukciókhoz. A nem megfelelő bánásmód módosíthatja a gyakorlati IP XX besorolást, a garancia-feltételekről nem is beszélve.

A sós víz nem édes. Eddig rendben is van, nem mondtam nagyon okos dolgot, csakhogy ezek az elektronikus alkalmazások nem kedvelik a tengervizet. Nem minden eszköznél lehet hasonló tanáccsal élni, de például a Petzl az IP X8 besorolású fejlámpái esetében azt ajánlja, hogy amikor tengervizes merítésre kerül sor, vegyük ki a lámpából az elemeket, majd bő édesvízzel öblítsük ki a lámpát. Végül hagyjuk tökéletesen kiszáradni.

Verdikt: Ahol van, ott keressük ezt a számot és válasszunk a felhasználási területnek maximálisan megfelelő, vagyis legalább egy kategóriával túlbiztosított készüléket. Érdemes egy víz és ütésálló darabra kicsit többet áldozni, mert egyetlen beázás is sokszor annyiba kerülhet, mint ez az árkülönbség. Így jár, aki szereti a mostoha körülményeket…