Annak okán, hogy a Tikka Plus tesztjében említett restanciánkat tovább pótoljuk, elmélkedjünk el egy kicsit arról, hogy outdoor elektronikánknak mit is kell elméletileg kibírnia. Erre jó a fent említett titokzatos nevű EN60529-es szabvány, közismertebb nevén az IP XX mutató.
Az IP XX védelmi fokozat arra szolgál, hogy megmutassa a hordozható kültéri elektronikus eszközök strapabíró képességét, legalábbis a szilárd és folyékony anyagokkal szembeni ellenállását. A leggyakoribb probléma ezzel a mutatóval az, hogy nem minden gyártó listázza így termékei képességeit, illetve egyes termékcsoportokra nem jellemző, hogy ezt az egyébként rém praktikus mutatót katalógusaikra és termékeikre véssék…
Az IP XX valójában az IP betűket követő két szám, melyek 0 és 6, illetve 0 és 8 között mozognak egy előre definiált strapabírás-tartományon belül. Az első szám a termék szilárd anyagokkal szembeni felvértezettségét jelzi a következőképpen:
0 – a termék nem védett szilárd anyagok behatolása ellen
1 – a termék háza 50 mm átmérőnél nagyobb méretű testek ellen védett
2 – a termék háza 12,5 mm átmérőnél nagyobb testek ellen védett
3 – a termék védett a 2,5 mm átmérőnél nagyobb testek tokozatba jutása ellen
4 – az eszköz a milliméteresnél nagyobb szilárd szemcsék bejutása ellen védett
5 – a pornemű szennyeződés ellen a termék védett, bár a tokozásba bekerülhetnek szemcsék, de jellemzően nem történik káros lerakodás a készülékházon belül
6 – a termék a szilárd halmazállapotú szennyeződésektől maximálisan védett, még a legfinomabb por sem hatolhat be a tokozásba.
A második jelölés outdoor elektronikánk folyékony anyagokkal szembeni védettségét jelzi:
0 – a termék nem védett semmilyen jellegű folyadékkal szemben
1 – a függőleges cseppekkel szemben a termék védettséget élvez
2 – a termék 15°-os szögben védett a cseppekkel szemben
3 – a termék 60°-os szögben védett a cseppekkel szemben (gyakorlatilag az eső ellen védett a termék)
4 – a termék permet és csepp formájú folyadékokkal szemben teljes felületén védett
5 – a termék hagyományos tömlőből történő befecskendezéssel szemben védve van
6 – a termék erőteljes vízsugarat is kibír a beázás kockázata nélkül is
7 – a termék fél órán keresztül képes 1 méternél nem mélyebb vízben működni a beázás kockázata nélkül
8 – a termék tartós alámerítéssel szemben védett, vagyis egy méternél mélyebbre is meríthető, a gyártók által megadott időtartam erejéig
Az X érték (például IP X7, vagy IP6X) értelemszerűen adathiányt jelent, így lehetséges, hogy termékünk bírja az adott körülményeket, csak azokkal szembeni ellenállását nem vizsgálták, vagy nem az EN60529-es szabvány szerint tették azt. Praktikus információ lehet ilyen esetekben, hogy azok a termékek, melyek legalább IP X7 besorolásúak, általában mindennemű porral szemben is védettséget nyújtanak, hiszen szerkezetük kvázi légmentesen zárt.
Milyen eszközeink lehetnek, melyek esetében kihagyhatatlan az IP XX védelmi fokozat ismerete?
Természetesen mivel ezek minden esetben elektronikus jellegű készülékek, így leggyakrabban azok, melyek általában táskánkon vagy zsebeinken kívül vannak, esetleg használatuk vizes körülményekhez köthető. Persze mivel ez elég relatív, így felsorolnék pár dolgot, melyek rendelkezhetnek, sőt rendelkezniük illene ilyen besorolással.
Az első és legfontosabb ilyen eszköz a fejlámpa. A túrázó és hegymászó darabok nem teljesen vízállóak, csupán vízhatlanok. Besorolásuk általában IP X4 és IP X6 közé esik. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a víz alá merítés kivételével bármilyen időjárási (csapadék és páratartalom) viszonyok között képesek a működésre. A teljesen vízálló darabok már általában barlangász-lámpák. Ezek minden esetben IP X8-asok. Általános információ, hogy ezek mellé minden esetben fel kell tüntetni a „waterproof –X meter” adatot, ahol az X szám a maximális merítési mélységet jelzi, minimum 30 perces alámerítési időhosszig.
A GPS készülékek esetén a túrázók általában a masszívabb darabokat kedvelik. Ezek jellemzően IP X7 besorolásúak, hiszen búvárkodni és barlangászni nincs értelme GPS-el, mivel a készülék úgysem „lát” műholdjelet. A 7-es besorolás inkább csak a patakba, pocsolyába ejtés esetére történő túlbiztosítás okán jellemző. Egyre elterjedtebbek a karóra jellegű GPS-ek. Ezek esetén rendkívüli módon figyeljünk oda az IP XX védelmi fokozatra, hiszen ezek nem vákuumzárt vitorlás vagy búvár karórák. Nem lehet bennük a tengerbe, tóba, vagy folyóba ugrani, hacsak nincsenek az ellen felvértezve (minimum 5 méterig jó IP X8 besorolás kell).
A hordozható rádió adó-vevők között ritka, amelyik a vízbe ejtést bírja. Ezek esetében általában valamilyen IP 54 körüli számot kell feltételeznünk, amennyiben azonban a gyártó ezt az értéket nem adja meg, nem tegyük ki őket még az esőnek sem. Azért az esetek többségében ezek nem olyan csapadék-érzékeny eszközök.
A sportórákra (a barometrikus érzékelőkkel – magasság és időjárás – szerelt darabok esetén különösen) a karóra jellegű GPS-eknél fennálló információk jellemzően megfeleltethetők.
Felszerelésünk sarkalatos pontja a mobiltelefon. Ezek legnagyobb hányada kifejezetten finnyás jószág, így használatuk outdoor környezetben meglehetősen lekorlátozódik, általában IP 30 besorolásúaknál nem jobbak.
A jó digitális outdoor fényképezőgép ismérvei a vízállóság, a leejthetőség, a jó tölthetőségi kompatibilitás és a kis tömeg. A nagyobb gépek rugalmasabb fényképezést tesznek lehetővé, de egy magashegyi, vízi vagy barlangi túrán egyszerűen túl nagyok és nehezek, ráadásul hihetetlenül érzékenyek. A kompakt gépek között elérhetők ma már 14 megapixel feletti darabok is, mely felbontással az utómunkák következtében jól kompenzálhatók az esetleges objektív-hiányosságok. A kis kompaktgépek között keressük az IP X8, vagy IP 68 besorolású darabokat, legalább 1,5 méteres, de inkább 5 méteres vízállósággal és mindezek mellett 2 méteres ejthetőséggel. Jó példa az ilyen gépekre a Panasonic DMC-FT2, mely IP68 10 méteres vízállósággal.
A végére még néhány praktikus tanács:
Az elemcserék és más karbantartási műveletek esetén szigorúan tartsuk magunkat a mellékelt tájékozatóban leírt gyártói instrukciókhoz. A nem megfelelő bánásmód módosíthatja a gyakorlati IP XX besorolást, a garancia-feltételekről nem is beszélve.
A sós víz nem édes. Eddig rendben is van, nem mondtam nagyon okos dolgot, csakhogy ezek az elektronikus alkalmazások nem kedvelik a tengervizet. Nem minden eszköznél lehet hasonló tanáccsal élni, de például a Petzl az IP X8 besorolású fejlámpái esetében azt ajánlja, hogy amikor tengervizes merítésre kerül sor, vegyük ki a lámpából az elemeket, majd bő édesvízzel öblítsük ki a lámpát. Végül hagyjuk tökéletesen kiszáradni.
Verdikt: Ahol van, ott keressük ezt a számot és válasszunk a felhasználási területnek maximálisan megfelelő, vagyis legalább egy kategóriával túlbiztosított készüléket. Érdemes egy víz és ütésálló darabra kicsit többet áldozni, mert egyetlen beázás is sokszor annyiba kerülhet, mint ez az árkülönbség. Így jár, aki szereti a mostoha körülményeket…
Az IP XX védelmi fokozat arra szolgál, hogy megmutassa a hordozható kültéri elektronikus eszközök strapabíró képességét, legalábbis a szilárd és folyékony anyagokkal szembeni ellenállását. A leggyakoribb probléma ezzel a mutatóval az, hogy nem minden gyártó listázza így termékei képességeit, illetve egyes termékcsoportokra nem jellemző, hogy ezt az egyébként rém praktikus mutatót katalógusaikra és termékeikre véssék…
Az IP XX valójában az IP betűket követő két szám, melyek 0 és 6, illetve 0 és 8 között mozognak egy előre definiált strapabírás-tartományon belül. Az első szám a termék szilárd anyagokkal szembeni felvértezettségét jelzi a következőképpen:
0 – a termék nem védett szilárd anyagok behatolása ellen
1 – a termék háza 50 mm átmérőnél nagyobb méretű testek ellen védett
2 – a termék háza 12,5 mm átmérőnél nagyobb testek ellen védett
3 – a termék védett a 2,5 mm átmérőnél nagyobb testek tokozatba jutása ellen
4 – az eszköz a milliméteresnél nagyobb szilárd szemcsék bejutása ellen védett
5 – a pornemű szennyeződés ellen a termék védett, bár a tokozásba bekerülhetnek szemcsék, de jellemzően nem történik káros lerakodás a készülékházon belül
6 – a termék a szilárd halmazállapotú szennyeződésektől maximálisan védett, még a legfinomabb por sem hatolhat be a tokozásba.
A második jelölés outdoor elektronikánk folyékony anyagokkal szembeni védettségét jelzi:
0 – a termék nem védett semmilyen jellegű folyadékkal szemben
1 – a függőleges cseppekkel szemben a termék védettséget élvez
2 – a termék 15°-os szögben védett a cseppekkel szemben
3 – a termék 60°-os szögben védett a cseppekkel szemben (gyakorlatilag az eső ellen védett a termék)
4 – a termék permet és csepp formájú folyadékokkal szemben teljes felületén védett
5 – a termék hagyományos tömlőből történő befecskendezéssel szemben védve van
6 – a termék erőteljes vízsugarat is kibír a beázás kockázata nélkül is
7 – a termék fél órán keresztül képes 1 méternél nem mélyebb vízben működni a beázás kockázata nélkül
8 – a termék tartós alámerítéssel szemben védett, vagyis egy méternél mélyebbre is meríthető, a gyártók által megadott időtartam erejéig
Az X érték (például IP X7, vagy IP6X) értelemszerűen adathiányt jelent, így lehetséges, hogy termékünk bírja az adott körülményeket, csak azokkal szembeni ellenállását nem vizsgálták, vagy nem az EN60529-es szabvány szerint tették azt. Praktikus információ lehet ilyen esetekben, hogy azok a termékek, melyek legalább IP X7 besorolásúak, általában mindennemű porral szemben is védettséget nyújtanak, hiszen szerkezetük kvázi légmentesen zárt.
Milyen eszközeink lehetnek, melyek esetében kihagyhatatlan az IP XX védelmi fokozat ismerete?
Természetesen mivel ezek minden esetben elektronikus jellegű készülékek, így leggyakrabban azok, melyek általában táskánkon vagy zsebeinken kívül vannak, esetleg használatuk vizes körülményekhez köthető. Persze mivel ez elég relatív, így felsorolnék pár dolgot, melyek rendelkezhetnek, sőt rendelkezniük illene ilyen besorolással.
Az első és legfontosabb ilyen eszköz a fejlámpa. A túrázó és hegymászó darabok nem teljesen vízállóak, csupán vízhatlanok. Besorolásuk általában IP X4 és IP X6 közé esik. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a víz alá merítés kivételével bármilyen időjárási (csapadék és páratartalom) viszonyok között képesek a működésre. A teljesen vízálló darabok már általában barlangász-lámpák. Ezek minden esetben IP X8-asok. Általános információ, hogy ezek mellé minden esetben fel kell tüntetni a „waterproof –X meter” adatot, ahol az X szám a maximális merítési mélységet jelzi, minimum 30 perces alámerítési időhosszig.
A GPS készülékek esetén a túrázók általában a masszívabb darabokat kedvelik. Ezek jellemzően IP X7 besorolásúak, hiszen búvárkodni és barlangászni nincs értelme GPS-el, mivel a készülék úgysem „lát” műholdjelet. A 7-es besorolás inkább csak a patakba, pocsolyába ejtés esetére történő túlbiztosítás okán jellemző. Egyre elterjedtebbek a karóra jellegű GPS-ek. Ezek esetén rendkívüli módon figyeljünk oda az IP XX védelmi fokozatra, hiszen ezek nem vákuumzárt vitorlás vagy búvár karórák. Nem lehet bennük a tengerbe, tóba, vagy folyóba ugrani, hacsak nincsenek az ellen felvértezve (minimum 5 méterig jó IP X8 besorolás kell).
A hordozható rádió adó-vevők között ritka, amelyik a vízbe ejtést bírja. Ezek esetében általában valamilyen IP 54 körüli számot kell feltételeznünk, amennyiben azonban a gyártó ezt az értéket nem adja meg, nem tegyük ki őket még az esőnek sem. Azért az esetek többségében ezek nem olyan csapadék-érzékeny eszközök.
A sportórákra (a barometrikus érzékelőkkel – magasság és időjárás – szerelt darabok esetén különösen) a karóra jellegű GPS-eknél fennálló információk jellemzően megfeleltethetők.
Felszerelésünk sarkalatos pontja a mobiltelefon. Ezek legnagyobb hányada kifejezetten finnyás jószág, így használatuk outdoor környezetben meglehetősen lekorlátozódik, általában IP 30 besorolásúaknál nem jobbak.
A jó digitális outdoor fényképezőgép ismérvei a vízállóság, a leejthetőség, a jó tölthetőségi kompatibilitás és a kis tömeg. A nagyobb gépek rugalmasabb fényképezést tesznek lehetővé, de egy magashegyi, vízi vagy barlangi túrán egyszerűen túl nagyok és nehezek, ráadásul hihetetlenül érzékenyek. A kompakt gépek között elérhetők ma már 14 megapixel feletti darabok is, mely felbontással az utómunkák következtében jól kompenzálhatók az esetleges objektív-hiányosságok. A kis kompaktgépek között keressük az IP X8, vagy IP 68 besorolású darabokat, legalább 1,5 méteres, de inkább 5 méteres vízállósággal és mindezek mellett 2 méteres ejthetőséggel. Jó példa az ilyen gépekre a Panasonic DMC-FT2, mely IP68 10 méteres vízállósággal.
A végére még néhány praktikus tanács:
Az elemcserék és más karbantartási műveletek esetén szigorúan tartsuk magunkat a mellékelt tájékozatóban leírt gyártói instrukciókhoz. A nem megfelelő bánásmód módosíthatja a gyakorlati IP XX besorolást, a garancia-feltételekről nem is beszélve.
A sós víz nem édes. Eddig rendben is van, nem mondtam nagyon okos dolgot, csakhogy ezek az elektronikus alkalmazások nem kedvelik a tengervizet. Nem minden eszköznél lehet hasonló tanáccsal élni, de például a Petzl az IP X8 besorolású fejlámpái esetében azt ajánlja, hogy amikor tengervizes merítésre kerül sor, vegyük ki a lámpából az elemeket, majd bő édesvízzel öblítsük ki a lámpát. Végül hagyjuk tökéletesen kiszáradni.
Verdikt: Ahol van, ott keressük ezt a számot és válasszunk a felhasználási területnek maximálisan megfelelő, vagyis legalább egy kategóriával túlbiztosított készüléket. Érdemes egy víz és ütésálló darabra kicsit többet áldozni, mert egyetlen beázás is sokszor annyiba kerülhet, mint ez az árkülönbség. Így jár, aki szereti a mostoha körülményeket…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése