2010. február 24., szerda

MAGAZIN: A kamáslikról...


Amikor az ember durva terepre téved (akár egy kis teljesítménytúrázás keretében is) valamilyen tényező biztosan be akar majd jutni a nadrágszárába. Ebben gyakorlatilag biztos lehet, teljesen mindegy, hogy az hó, sár, pióca, víz vagy homok. Ezek közül némelyik ráadásul konkrétan azzal a céllal indul az ember ellen harcba, hogy a fogyasztói társadalom alá adja a lovat, és szépen kirongyolja a gatyaszárat. Mint szinte minden ellen, ezekkel szemben is létezik hatékony védelem. Ez pedig a kamásli…

Csoportosításuk relatíve könnyű, hiszen csak meg kell mondanunk, hogy hol szeretnénk az adott hardvert bevetni és ehhez az alábbi opciók közül kell típust és anyagot választani. Mondjuk ez általában nem is olyan egyszerű…

A kamáslinak alapjában véve nem sok érdemre méltó fő része van. Legnagyobb hányada maga az anyag. Ez mindenképpen ellenálló és erős, vagyis nagy denier-számú szövet kell, hogy legyen. Nem ritkán ezek a kamásli anyagok 400-500, sőt akár 700 denieresek is lehetnek (például Cordura, Keprotec, vagy Amaretta). Ez természetesen befolyásolja tömegüket is, úgyhogy érdemes megtalálni az arany középutat. Funkciójuk kibővítése okán szinte mindig valamilyen vízálló réteggel és persze DWR-rel vannak kikészítve. Hogy ez a réteg lélegző is, nemcsak vízálló, az inkább a drágább darabok privilégiuma. Érdemes azonban forszírozott használat mellett (mondjuk gyakori aktív hegymászás, vagy hajnali vizes-füves vadászat) meggondolnunk egy komolyabb membránnal ellátott darabot is. Akár az eVent-ig és a Gore-Tex-ig is elmehetünk (van itt Paclite-tól a hagyományos Gore-Tex konstrukcióig mindenféle), melyek azonban természetesen nagyon drágák. Az eddig terjedő piac pedig sokféle lehetőséget kínál, különböző igényeinkhez. Természetesen léteznek olyan példányok is, melyek vegyesen alkalmazzák a nagyon erős (általában alsóbb hányad) és a lélegző részeket (rendszerint felül, ahol már nem takarja a bakancs a lábszárat). Nem ritkák ma már az elasztikus anyagok sem, de ezek természetűknél fogva jóval gyengébbek (általában 200 denier körül).

A következő fő elem a cipzáras rész, vagyis a kamásli tulajdonképpeni bejárata. Ennek a helye rendszerint elől van, esetleg kívül, de nem ajánlatos, hogy belül legyen, mert ott kapja a legnagyobb megterhelést, így hamar megadhatja magát. Itt a hagyományos, flapnikkal takart (és tépőzárral oldható) megoldás a leggyakoribb, de vannak modernebb, vízálló cipzáras, vagyis fedetlen bejáratú darabok is. Én itt a hardshellekkel ellentétben pont a flapnis megoldást preferálom, mert a hagyományos cipzárak legjobb fajtái nagyon erősek (YKK Vislon), míg a fedőanyag garancia a vízhatlanságra.

Az egyik komfort szempontból legfontosabb rész a felső zárás, vagyis a kamásli teteje. Az olcsóbb darabokon ez egyszerűen gumírozva van, a drágábbakon komoly hevederrel és csattal, övszerűen lehet a felhasználó számára ideális állapotot belőni. Alapvetés, hogy kerüljük a nagyon erős gumival készített darabokat, mert elszoríthatják a lábszár ereit.

A másik végen, a kamásli alján viszont pont az erős gumikat keressük, hogy jól körbefogják a bakancs bokarészét. Ezt a részt szinte kötelezően kampóval keressük, mely arra szolgál, hogy a cipőfűzőbe akasszuk a kamásli alját, hogy az jól a helyén maradjon.

Végül, de nem utolsó sorban, pedig a kamásli kulcsrésze, a középső lábbelitalp-szegmens alatt átfutó rögzítő. Ennek anyaga szövet heveder, vagy vastag bőrszíj is lehet. Előbbi jobban bírja a nedvességet és pontosabb állíthatóságot tesz lehetővé, utóbbi az éles kövekkel szemben tart ki jobban. A harmadik (nem is olyan ritka), a Jolly Joker, az ultratartós megoldás a rozsdamentes drótsodrony. Na abban aztán van denier…

Kialakításukat tekintve sokféle típus létezik. A belépő darabok, melyek a legrövidebbek (általában ezek elasztikusak), gyakorlatilag a túra- és terepfutó cipőkhöz lettek kitalálva. Könnyűek és általában a vizes fűről jövő nedvesség, vagy a sár, cipőbe jutását hivatottak megakadályozni. A magasabb alpin-, vagy túrakamáslik igénylik általában a legnagyobb lélegzőképességet, hiszen ezek nemcsak havas magashegyi körülmények között kell, hogy bírják a megpróbáltatásokat. Ráadásul ezek gyakran igen sziklás és sáros terepen is bevetésre kerülnek. Az expedíciós kamáslik (melyek között nem ritkák a teljes, úgynevezett overboot-ok sem) komolyabb hőszigetelést is adnak a strapabírás és a kiemelkedő lélegzőképesség mellé. Kiemelt tervezési szempontjaik közé tartozik többek között a hágóvas behatásainak való tartós ellenállás is.

A kamáslik árai meglehetősen széles skálán mozognak. Elmondható, hogy (az overboot-okat kivéve) legdrágább darabjaik sem mozognak nagyon 20.000 forint felett. Márkától és anyagtól függően ez a pénz jó befektetés, főleg egy jó bakancs, egy szeretett nadrág, vagy egy új héjnadrág árait ismerve…

2010. február 20., szombat

HEGYIGUNYHÓ-TESZT: Zöld-tavi menedékház


Zöld-tavi menedékház (Chata pri Zelenom plese)



ORSZÁG: Szlovákia
HELY: Magas-Tátra
MAGASSÁG: 1551 m
KOORDINÁTÁK: 49,21015°É – 20,22139°K
TÁVOLSÁG BUDAPESTTŐL: 330 km
TELEFON: +421-903-467420 (Juraj Gantner)
WEB: http://www.zelenepleso.sk
BESZÉLT NYELVEK: szlovák, angol, német

Hegyi házakat bemutató sorozatunk a Rax és a Déli-Kárpátok után ezúttal a Magas-Tátra csipkézett gerincei közé kukkant be. A több száz éves turista-hegymászó múlttal rendelkező, lenyűgöző magashegység manapság sem szűkölködik látogatókban. Nem csoda hát, hogy számos jól felszerelt, komfortos – s épp ezért nagy forgalmú – menedékházat találunk itt. Jelen bejegyzésben az egész hegység talán legfestőibb környezetében található menedékházát vesszük górcső alá.

A Zöld-tavi menedékház a Magas-Tátra legkeletibb völgyrendszerének (Késmárki-Fehérvíz-völgy - Dolina Kežmarskej Bielej vody) felső részében található. Egész pontosan a Zöld-tavi-völgy (Dolina Zeleného plesa) hatalmas csúcsok és sziklafalak által bástyázott tókatlanában. A környező ormok 900-1000 méterrel magasodnak fölénk: Wéber-csúcs (Malý Kežmarský štít, 2514 m), Késmárki-csúcs (Kežmarský štít, 2556 m), Fecske-torony (Pyšný štít, 2623 m), Téry-csúcs (Malý Pyšný štít, 2591 m), Zöld-tavi csúcs (Baranie rohy, 2526 m), a Papirusz-csúcs (Čierny štít, 2429 m), Vörös-tavi csúcs (Kolový stít, 2418 m). A legendás Karbunkulus-torony (Jastrabia veža, 2137 m) alacsonyabb, de nem kevésbé hatásos. E félelmetes kulisszák tövében már 1887-ben menedékhely állt. A mostani ház az 1897-ben felhúzott egykori Frigyes-menedékház kibővítésével és átalakításával nyerte el mai formáját (közben egy ideig a Brnčalova chata nevet is viselte). A hely bizony kiérdemli a „wellness-hütte” titulust: a civilizáció szinte egyetlen „vívmányát” sem kell itt nélkülöznünk.


A ház Tátralomnic (Tatranská Lomnica), Matlárháza (Tatranské Matliare) és Barlangliget (Tatranská Kotlina) felől többféle jelzett turistaúton is megközelíthető. Ezek egyike sem különösebben megerőltető, viszont a hegylábi részeken készüljünk fel a szél által letarolt erdő látványára (csapadékos időben ugyanitt sártengerre). Alternatív megközelítési útvonalként ajánlható a Tátra oldalában traverzázó „Magisztrálé”. A Kőpataki-tó (Skalnaté pleso - lanovka átszálló állomás a Lomnic felé) felől a Morgás-hágón (Sedlo pod Svišťovkou, 2023m) át vezető út komoly szerpentinezéssel ereszkedik alá a Zöld-tavi-völgybe (van benne egy enyhébb láncos szakasz is, ami télen lavinaveszély miatt lezárt). A menedékház egész évben nyitva van. Több másik tátrai hegyigunyhóhoz hasonlóan itt is jól működik a honlapon keresztül történő szállásfoglalás (visszaigazolnak, e-mailben feltett kérdésekre válaszolnak). A honlap magyar változatáért pedig külön piros pont jár. Ez persze ne tévesszen meg senkit, a háziakkal való kommunikációhoz idegennyelv-tudás szükségeltetik (a szlovák mellett elsősorban a német sorolható az erősségeik közé, angolul „bézik” szinten vannak).


No de, lássuk medvét! Az épület belsejébe egy tágas előszobán keresztül történik a bezsilipelés. Itt kényelmesen átöltözhetünk, lecsöpöghetünk, saját szendvicset elmajszolhatunk stb., mielőtt belépnénk az étteremhelyiségbe. A konyha hozza a kötelező elemeket: káposztaleves, sültek, édesszájúaknak gőzombóc (azaz „buchty”), innivalónak tea, kofola, no és persze fácános sör (az étel- és italkínálat természetesen ennél szélesebb, teljeskörű felsorolásra nem vállalkozunk).

Az emeletre már csak a szállóvendégek mehetnek fel, méghozzá a lépcsőfordulóban létesített bakancstároló obligát igénybevételével (hozni kell magunkkal benti használatra szánt lábbelit!). Fent 2, 4, 6, 8 és 12 ágyas, szép tiszta szobákban összesen 56 férőhely biztosított. A helyiségekben központi fűtés van (csínján bánjunk a radiátorok tekerentyűivel, ugyanis igen jó hatásfokkal működik a fűtés). Az alsó és a felső szinten két-két mosdóhelyiséget (női/ férfi), a pinceszinten pedig 3 db melegvizes (nem sajtóhiba!) tusolófülkét találunk. Utóbbiban a vízadagolás nyomógombos megoldással működik (egy porció nem tart túl sokáig, de hát takarékoskodni kell a vízzel, ez érthető). Tapasztalataink szerint a csapvíz emberi fogyasztásra alkalmas. A napelemeket és a pótakksikat nyugodtan otthon hagyhatjuk, ugyanis minden szobában van delejforrás.

Most pedig akkor jöjjön a feketeleves… A kényelmet bizony itt is meg kell fizetni, az árak így nem éppen a „budget” kategóriába esnek. 2010-ben a szállás 13 €/fő/éj (szezonon kívül 11), a félpanzió szintén 13 €/fő. Az árakból több hegymászószervezet (pl.: OeAV) tagjai kedvezményekre számíthatnak (20%). Kedvezményeket kaphatunk továbbá 2 vagy több éjszaka esetén (10 €/éj), illetve 3 vagy több éjszaka esetén, hogyha félpanziót is igénylünk (összesen 20,5 €/nap). Egy jótanács: ha kérünk ellátást, akkor kizárólag a túrákra szánt ennivalót cipeljük fel, ugyanis igazán emberes adagokat adnak az ember elé, és a minőségre sem lehet nagyon panasz. A félpanziós vacsorához pedig extra bónuszként egy üveg sör is jár (ez opcionálisan čaj-ra, azaz teára is cserélhető). Így összességében már nem is olyan drága…

A háztól jelzett turistaúton 4-5 óra alatt megjárható a Fehértavi-csúcs (Jahňací štít, 2229 m), a Magisztrále folytatásán pedig észak felé a Fehér-tóhoz (Veľké Biele pleso, 1645 m), onnan pedig a Magas-Tátrát a Bélai-Tátrától elválasztó Kopa-hágóhoz (Kopské sedlo, 1750 m) juthatunk el kényelmesen. Gyakorlott hegy- és sziklamászók számára igazi paradicsom a környék, számos lehetőség kínálkozik a szikla- és jégmászásra egyaránt (bővebben lásd: Komarnicki-kalauz). Ennek megfelelően többnyire pezsgő élet zajlik a házban, kocaturistáktól a profi mászókig bezárólag sokféle szerzet megfordul itt, mindenféle környékbeli nemzetből. Ha el akarjuk kerülni a nagyobb nyüzsgést, a hét első felében próbálkozzunk.

Ne feledjük, hogy a Tátra szlovák részén a turistautak többségén november 1 és június 15 között téli zárlat van érvényben! Ez nem érinti a házhoz a Késmárki-Fehérvíz-völgyben vezető utakat, de a Fehértavi-csúcs és a Nagy-Morgás felé vezetőket már igen. Előfordul az is, hogy még a zárlat életbe lépése előtt nagyobb hó esik, vagy a zárlat feloldásáig nem olvad el eléggé – ilyen esetben mindenképp tájékozódjunk a lavinahelyzetről. Ez előzetesen a http://www.laviny.sk oldalon tehető meg, de a házban is minden nap kifüggesztik a friss jelentéseket (sajnos csak szlovákul, de némi silabizálással – esetleg helyiek segítségét kérve – ez is értelmezhető).


Zöld-tavi menedékház (Chata pri Zelenom plese) nagyobb térképen való megjelenítése