A lengyel Milo cég sokat tud a magashegyekről. Azonban vannak, akik sokkal többet tudnak… Kezdjük mindjárt a Malden Mills-el, ami a Polartec anyagokat gyártja. Na ők, igazán sokat tudnak a különféle magashegyi körülményekről, no meg az ember biológiai adottságairól és annak változásairól a különféle körülmények függvényében (a US Army katonái végtére is mind a Malden Mills tesztelői – ECWCS GEN III). Vagyis azon cégeknek, akik a Polartec különféle anyagaiból dolgoznak, azoknak valójában már csak egy kis körítést (kidolgozás, dizájn, funkcionalizmus, minőség) kell az anyagok köré tenniük, bár az is igaz, hogy ezek akár fényévnyi különbséget is kialakíthatnak két ugyanolyan anyagból lévő termék között.
A Milo ezt a feladatot sajnos mindössze közepesen abszolválta. Miért is? Mert ők a valósággal szemben azt gondolták, hogy a Polartec Classic 100 a túranadrágok megszokott anyaga. Hát nem (könnyen koszolódik, nem elég tartós, vékony, és nem szélálló, a vízről nem is beszélve). A Polartec Classic 100 egy midlayer anyag, mely fenntartásokkal a relatíve kis vastagsága miatt akár baselayer gyanánt is használható (bár erre sokkal alkalmasabbnak tartom a Power Dry szériát). Vagyis egy Polartec Classic 100-ból készített nadrág legyen baselayer, vagy midlayer, de ez nem az. Legalábbis a szabása biztosan nem. Kezdjük ott, hogy a legtöbb gyártó megszokott gondolatmenetével szöges ellentétben (csak nem azért, mert a legtöbb gyártónál mérnökök és designerek tervezik a darabokat, nem pedig hétköznap is hegyekben járó-kelő praktikus emberek) logikus, hogy a héjnadrágokon kellene zseb (hiszen ezek vannak legfelül, főleg nagyobb magasságokban), a midlayereken meg nem, hiszen azért midlayer-nadrágok, mert van rajtuk valami úgyis, így viszont a zseb felesleges tömeg és ráadásul kényelmetlen is. Ezt az unpraktikus dolgot a Milo még megfejelte, amúgy „ha már nem átgondolt, akkor nehogy már kényelmes is legyen” elven, zsebzipzárral. Ami a túranadrágok kivételével az összes shellt idővel ki fogja nyírni (ha hálós a bélése, azért, ha Paclite akkor azért, ha meg háromrétegű, akkor azért, bár ez utóbbi bírja majd feltehetőleg a legjobban). Miloék marhára bírják ezt a zipzár dolgot, mert rápakoltak még egy pár teljesen felesleges darabot a lábszárra is. Ahhoz rövidek, hogy így fel lehessen venni a nadrágot bakanccsal is, amúgy meg feleslegesek, mert (legalábbis az én szokásaim szerint) így nem lehet a bakancs szárába behúzni a nadrágot. Ez azért rossz, mert még kamáslival is hamar felázik alulról, a koszról nem is beszélve… Nem tudom milyen filozófiát követ a Milo, de ez nem az utolsó hiba a gatyán. A legjobb még csak most jön. A derékállító elképesztően gnóm konstrukció. Az állító csúszka kiáll előre, így nem lehet ráhúzni semmit, főleg nem olyat, amin középen csat van, vagy övvel kell felhúzni, esetleg gumis (vagyis egyszerűen semmit nem lehet rávenni igazán kényelmesen). Az a kis izé folyton nyom valamennyire. Amikor magában hordanánk (mondjuk sátorba, aludni) akkor is útban van, mert ráfekszik az ember. A hálózsák bélése sem kedveli az ilyen kis agresszív csatocskákat… Azt hiszem, a hibákból csak ennyi van.
Igazából az anyagválasztáson kívül az egyetlen pozitívum ebben a nadrágban a térdek megerősített anyaga. Logikus, hogy minden lépésnél a térd ér hozzá az azt fedő anyaghoz, így ott hamar kibolyhosodna és kikopna a használattól, ha nem lenne megerősítve. Ez jó, de ha már eszükbe jutott, miért nincs a fenékrészen is? Üléskor is adjunk egy kis extra meleget…
Az ára, nem tudom, hogy milyen indokból, durván 60€ (16.000 forint). Nagyon drága, főleg annak tudatában, hogy milyen. Ennek ellenére a Polartec Classic 100 és a megerősítések miatt sokat érne, de nem ennyit...
A Milo ezt a feladatot sajnos mindössze közepesen abszolválta. Miért is? Mert ők a valósággal szemben azt gondolták, hogy a Polartec Classic 100 a túranadrágok megszokott anyaga. Hát nem (könnyen koszolódik, nem elég tartós, vékony, és nem szélálló, a vízről nem is beszélve). A Polartec Classic 100 egy midlayer anyag, mely fenntartásokkal a relatíve kis vastagsága miatt akár baselayer gyanánt is használható (bár erre sokkal alkalmasabbnak tartom a Power Dry szériát). Vagyis egy Polartec Classic 100-ból készített nadrág legyen baselayer, vagy midlayer, de ez nem az. Legalábbis a szabása biztosan nem. Kezdjük ott, hogy a legtöbb gyártó megszokott gondolatmenetével szöges ellentétben (csak nem azért, mert a legtöbb gyártónál mérnökök és designerek tervezik a darabokat, nem pedig hétköznap is hegyekben járó-kelő praktikus emberek) logikus, hogy a héjnadrágokon kellene zseb (hiszen ezek vannak legfelül, főleg nagyobb magasságokban), a midlayereken meg nem, hiszen azért midlayer-nadrágok, mert van rajtuk valami úgyis, így viszont a zseb felesleges tömeg és ráadásul kényelmetlen is. Ezt az unpraktikus dolgot a Milo még megfejelte, amúgy „ha már nem átgondolt, akkor nehogy már kényelmes is legyen” elven, zsebzipzárral. Ami a túranadrágok kivételével az összes shellt idővel ki fogja nyírni (ha hálós a bélése, azért, ha Paclite akkor azért, ha meg háromrétegű, akkor azért, bár ez utóbbi bírja majd feltehetőleg a legjobban). Miloék marhára bírják ezt a zipzár dolgot, mert rápakoltak még egy pár teljesen felesleges darabot a lábszárra is. Ahhoz rövidek, hogy így fel lehessen venni a nadrágot bakanccsal is, amúgy meg feleslegesek, mert (legalábbis az én szokásaim szerint) így nem lehet a bakancs szárába behúzni a nadrágot. Ez azért rossz, mert még kamáslival is hamar felázik alulról, a koszról nem is beszélve… Nem tudom milyen filozófiát követ a Milo, de ez nem az utolsó hiba a gatyán. A legjobb még csak most jön. A derékállító elképesztően gnóm konstrukció. Az állító csúszka kiáll előre, így nem lehet ráhúzni semmit, főleg nem olyat, amin középen csat van, vagy övvel kell felhúzni, esetleg gumis (vagyis egyszerűen semmit nem lehet rávenni igazán kényelmesen). Az a kis izé folyton nyom valamennyire. Amikor magában hordanánk (mondjuk sátorba, aludni) akkor is útban van, mert ráfekszik az ember. A hálózsák bélése sem kedveli az ilyen kis agresszív csatocskákat… Azt hiszem, a hibákból csak ennyi van.
Igazából az anyagválasztáson kívül az egyetlen pozitívum ebben a nadrágban a térdek megerősített anyaga. Logikus, hogy minden lépésnél a térd ér hozzá az azt fedő anyaghoz, így ott hamar kibolyhosodna és kikopna a használattól, ha nem lenne megerősítve. Ez jó, de ha már eszükbe jutott, miért nincs a fenékrészen is? Üléskor is adjunk egy kis extra meleget…
Az ára, nem tudom, hogy milyen indokból, durván 60€ (16.000 forint). Nagyon drága, főleg annak tudatában, hogy milyen. Ennek ellenére a Polartec Classic 100 és a megerősítések miatt sokat érne, de nem ennyit...
Verdikt: Az igazság az, hogy annyira sok konstrukciós hiba van ebben a nadrágban (gyakorlatilag semmi nincs rajta jó helyen), hogy szerintem inkább az anyagválasztás az. Ez szerintem nem egy midlayer, mint ahogyan az anyagválasztás indokolja. Ez inkább egy hűvösebb időre tervezett boulder-nadrág (bár a szabása egyáltalán nem erre utal). Remélem, mert ez így nem értékelhető túl jól…
Tök jó ez a teszt, látszik, hogy értetek a témához. Príma ötlet ez a blog. A kalandtúrablogon falják az emberek a felszerelésről szóló bejegyzéseket. Hajrá!
VálaszTörlésZsolt