2010. március 31., szerda

TARTÓS-TESZT: RP Outdoor Bani C 25l hátizsák



A hivatalos álláspont szerint „túra modell, biciklis modell, Air Condition hátszerkezet, ergonómikus szabású vállheveder, párnázott csípőheveder, mellheveder, kompressziós hevederek, univerzális rögzítő gumizsinórok, kéziheveder műanyag fogantyúval, 2 belső zseb, 2 előzseb, levehető mobiltelefon-tok a vállhevederen, alsó zsebbe integrált esővédőhuzat, 2 oldalsó hálózseb, víztartály kompatibilis, kivezető nyílással”.


A hátizsák-lépcső egynapos elemei közül egy példa, egy igen jó példa az RP Outdoor 25 literes űrtartalmú BANI C hátizsákja. Ha jobban belegondolok, már vagy 5 éve hordom, és még mindig jól működik! Kisebb hibák természetesen ennél is megtalálhatók, de a mai világ egy időtálló ritkaságát rejti, mely a saját keretei között kitűnően használható.

Az első dolog, ami feltűnik az anyaga: Cordura 600D (vagyis 600-as denier). Ennél jobbat nem is igen találhatnánk, hiszen egy hátizsák esetében a legfontosabb, hogy minél többet bírjon, ne szakadjon szét, stb. Az már csak ráadás, hogy több színben kapható a modell.


Második lépésben a kialakítását érdemes megnézni. Az Air Condition rendszer komoly fém merevítése nem hagy kétséget afelől, hogy a megpakolt táska megtartja formáját. A hátra illeszkedő háló segíti az izzadság elvezetését és biztosítja a szellőzést. A deréktájon és a váll magasságában párnázott részek biztosítják a kényelmet. A háló és a merevítés között pedig egy pánt és egy műanyag csat felel a merevségért. Na ennél a pontnál viszont ugrott a „biciklis modell” elképzelés, ugyanis a csat pontosan illeszkedik a gerinc vonalára, a bringázáskor domborodó hátunk pedig mitadisten éppen felfekszik a csatra. Nem ajánlom senkinek a hosszú távú „tesztelést”, szép sebes csigolyafoltokat eredményez a háton! Természetesen a magyar sufni-tuning csodákra képes. Egy darab polifoam beszabásával orvosolható a probléma, de mégis egy bosszantó apróságról van szó.

A hátizsák vállpántjai erős anyagból, rávarrt pántokkal megerősítve készültek, belső felén némi szellőzést is biztosító hálós kialakítással. A vállpánton mobiltartó (GPS tartó, ha épp’ úgy akarjuk) és vízcső rögzítő is helyet kapott amellett, hogy a nem mindenhol levarrt megerősítés alá is dughatunk dolgokat (így lehet ott pl. a nem szériatartozék karabíner is). Mellheveder és derékpánt is tartozék, bár utóbbit kissé körülményes állítani.


A BANI egy fő tároló résszel büszkélkedik. Mindkét irányba nyitható cipzárral, a könnyű pakolást a hosszú cipzárút biztosítja. Apropó pakolás: ha ilyen táska mellett döntünk, figyelembe kell venni, hogy a hajlított hátrész miatt merev, lapos dolgokat nehezen rakunk bele (pl.: laptop), viszont egy napi túrához okosan rámolva tökéletesen megfelel. A nagy tároló rész belső osztást nem kapott, van benne viszont egy nagyobb hálós és egy kisebb cipzárral zárható zseb. Ezen kívül van még beljebb egy gumis réteg, ami mögé szintén tehetünk lapos dolgokat (nálam pl. ott van a hőtartó fólia, melyet így véletlenül sem hagyok otthon). A kitömött zsákot a kompressziós hevederekkel nem csak összehúzhatjuk, de a cipzárakat is tehermentesítjük (a hosszú élet titka). Természetesen a fő tárolóba – bár nem szériatartozék – a vízpalack is belemegy, a táska felső részén pedig megtaláljuk a jól záródó kivezető nyílást.

A BANI első részén két egymás mögé nyíló, így viszonylag korlátozottan pakolható kisebb cipzáras zseb is van. Ha teli van rakva a nagyobbik rész, ezekbe tényleg nem fér sok dolog, ráadásul a púposodó belső miatt ki- berámolni is körülményes. Javasolt zsebkendőt, apróságokat ide nyomorgatni. A zsebek előtt gumis rögzítő van, amire akasztgathatunk ezt-azt (bringás- vagy mászósisak, mászócucc, stb.).


A "25 liter" kiterjesztéséről a két oldalon található hálós tartók gondoskodnak. Ide jöhetnek az italos flakonok, termosz, vagy az éppen nem kellő sapka/kesztyű. Elhelyezése és kialakítása némi gyakorlás után lehetővé teszi a táska levétele nélküli használatát, vagyis ide tényleg rakhatunk az út közben éppen nem kellő dolgokat. A sokévi használat után megjegyzem ez az egy, vagyis a háló az, ami kezdi felmondani a szolgálatot, de még a felső gumírozása bírja. A táska tetején egy műanyag fogantyús kézi hevederrel emelhetjük meg pakkunkat. A kialakításnak köszönhetően nagyobb súlyok cipelésekor sem fogja vágni a kezünket. Okos apróság!

Szériatartozéka a BANI-nak az esővédő huzat is, melyet egy alsó zsebben rejtettek el. Sajnos fixen hozzávarrták a zsebhez, így eső után nem szárogathatjuk külön, csupán lógathatjuk a táska alján menet közben, vagy kiteríthetjük, ha megálltunk. Pozitívum, vagy a kialakítást vezérlő ötlet lehetett viszont, hogy így el sem hagyjuk. A védőhuzat a megpakolt táskára is rámegy, az alsó és középső részt kiválóan takarja. Sajnos a legfontosabb felső hányadot viszont nem. Helyesebben igen, de mivel nem tudjuk felül rögzíteni, a táska felvétele után a vállpántok kissé megemelik, és szép lassan lecsúszik. Itt is alkalmazhatunk némi sufni-tuningot, de erre már a kitalálásnál gondolhattak volna.


Verdikt: Az RP Outdoor 25 literes BANI C hátizsákja egy napos túrákon kitűnő hordár. Jó a kialakítása, kitűnő a Cordura anyagválasztás, méretéhez és formájához igazodóan pakolható. Nem kimondottan magashegyi vagy mászózsák (nincs pl. jégcsákány tartó hevederje), de ott is megállja a helyét. A kisebb apróságok akár házilag is orvosolhatók, bár az esővédő huzat rögzítési problémáját megoldhatták volna. Ára középkategóriás, így ez nem lehet akadálya a döntésnek. Ha már valamin, akkor a 25 literen érdemes elgondolkodni, ugyanis a 25-30 liter között sok különbség nincs, viszont a nagyobbik kényelmesebben pakolható lehet. Összességében jó választásnak tartom.

2010. március 26., péntek

HEGYIGUNYHÓ-TESZT: Cojzova koca na Kokrskem sedlo



ORSZÁG: Szlovénia
HELY: Kamniki-Alpok
MAGASSÁG: 1793 m
KOORDINÁTÁK: 46,34453°É – 14,54706°K
TÁVOLSÁG BUDAPESTTŐL: 470 km
BESZÉLT NYELVEK: szlovén, angol

Amikor először voltam a szlovéniai Kamniki-Alpokban, rögtön nagyzsákkal (70 liter, 20 kiló) tettem azt, ráadásul Kamniska Bistrica felől a Kokrsko sedlo-ba. 1200 szint 6 kilométeren, kemény terepen (a másik út Kokra felől kicsit könnyebb). Így az élményeim sokkal kontrasztosabbak, az emlékek körvonalai, pedig sokkal élesebbek lettek a megszokottnál. Ennek a túrának volt az egyik legnagyobb élménye a Cojzova koca na Kokrskem sedlo. Valószínűleg, amíg élek, nem felejtem el!

A ház amúgy a Grintovec mászások kvázi alaptábora (stratégiai fontosságú nyeregben fekszik). Mint ilyen, meglehetősen forgalmas. Főleg a szezonális időszak péntekjein és szombatjain, valamint a Grintovec futásokkor. Ilyenkor jó fizikumú nyugdíjas szlovének és osztrákok csapata lepi el az épületet és a hozzá vezető ösvények mindegyikét. Megalázóan szaladnak el az ember mellett, hihetetlen, ha nem látom, egyszerűen nem hiszem el (biztosan hozzájuk igazították az útidőket jelző táblákat, mert az átlagos túrázókhoz biztosan nem…). Ők már csak ilyenek, igazi hegyikecskék. Szerencsére, mivel nagyon gyorsak, egy nap alatt befejezik a Grintovec-mászást. Így nem alszanak a házban, ami némiképp csökkenti a napközbeni zsúfoltságot. Általában június közepétől, szeptember harmadik hetéig van nyitva. Télen zárva tart, de van téli szállása, ami igazi magashegyi edzőtáborozást tesz lehetővé.

A konyha van, de nem tudtuk kipróbálni. Sör van! A hosszabb tartózkodásokhoz nagyon fontos adalék, hogy nincs ivóvíz, de még nagyon csapvíz sem, nemhogy meleg. Ahol amúgy Szlovéniában ezt olvassátok: „Voda ni pitna!”. Ott ne nagyon igyatok belőle, mert szó szerint a tetőről jön… Ásványvizet általában lehet kapni (2-3€).


A másik. Szombat esténként gyakran van sramli-buli. Faház lévén a Cojzova koca ilyenkor zeng a tangóharmónika és a köcsög-duda kicsit sem hegymászó-pihenést elősegítő hangjától. Ilyenkor két választás van, a dühroham, vagy a táncoló csapathoz való csatlakozás és sok-sok ivás. Másnap ilyenkor iktassunk be pihenőnapot. Ennek ára amúgy körülbelül 14 euró. Merthogy ennyibe kerül egy éjszaka Kokrsko Sedlo-ban.

A szobák amúgy jók (bár sokallom a nyolcágyasokat, emeletes ágyakkal), nem kiválóak, csak jók és tiszták. Összesen több mint száz ággyal rendelkezik. Nekem tetszettek, bár kicsit sötétek. Ennek oka, hogy nagyon megbecsülendő módon a ház kizárólag megújuló energiaforrásokból látja el magát (szélkerék és napelemek), tehát világításrendszere meglehetősen spóri…
A végére egy jótanács: A ház nyitvatartása pont a legdurvább zivatarszezonba esik. Ebből kifolyólag nagyon figyeljük az előrejelzésket, mert a villámveszély óriási. Komoly esőruházat (tényleg komoly) és a főzőhöz tartozó szélpajzs szinte kötelező! Nem véletlenül termeli a szélkerék a nyeregben oly hatékonyan az áramot!

Verdikt: Összességében a Cojzova koca na Kokrskem sedlo egy jó, egykori keleti mivoltához képest pedig kiváló ház, közepes komforttal (benti angol WC, konyha), de környezettudatosan és megfizethető áron. A panoráma és a hangulat miatt érdemes meglátogatni. Tarika kutyus mindenkit szívesen lát!


Cojzova koca na Kokrskem sedlo nagyobb térképen való megjelenítése