A Kornétás Kiadó tekintélyes anyagot feldolgozó, mégis egy zsebben (valamilyen nagyobban) elférő túrakalauzát jó érzés kézben tartani, hiszen az általa feldolgozott hegységek között mindenki megtalálhatja a kedvének, erejének megfelelő helyszíneket. Ami előnye – vagyis, hogy mindent igyekszik bemutatni -, az egyben hátránya is, de nem várható el, hogy teljes részletességgel vezessen be minket az erdélyi tündérkert minden részletébe.
Kézbe fogva a könyvet elsőként az időtálló keményfedeles borítóval nyugtatjuk magunkat: ezt lehet olvasni, bírni fogja. Ugyanez igaz a kötésére is, úgyhogy bátran vihetjük magunkkal a körutazásokhoz (feltéve, hogy akarjuk cipelni).
Még mielőtt belelapoztam volna, előjött a szkepticizmusom, ugyanis a túrakalauzt mint kategóriát fenntartással szoktam kezelni: egy könyvet ugyanis megírnak, lezárnak, kiadnak. Ez mind idő, és a benne rejlő információk – főleg a mai világban – gyorsan avulhatnak. Minden elismerésem azoknak a szerzőknek/szerkesztőknek, akik úgy tudnak egy ilyen munkát összeállítani, hogy az hosszú évek multán is hasznosan forgatható marad! Tehát az első, és legfontosabb információt, a kézirat lezárását meg is találjuk: 2008. május 1.
Másik fontos dolog, hogy mi is a cél a könyvvel. A szerkesztőktől szerencsére ezt is megtudjuk, vagyis, hogy az egyes helyek turisztikai leírásával szeretnének kedvet csinálni Erdély bebarangolásához/bebringázásához/beutazásához, ezt pedig megfejelik némi gyakorlati információval, nomeg a fontosabb túraútvonalak leírásával. Az eligazodást segítő tartalomjegyzéket viszont jobb lett volna előre tenni.
Aki még nem járt Erdélyben, általánosságban jól tájékozódhat a könyvből. Legalábbis a szöveges részéből, ugyanis a térképi háttér az szinte teljességgel kimaradt! Ezt hatalmas hibának tartom. Igaz, hogy a belső borítón Erdély domborzati térképe fogad, de ez csupán egy nagyon felületes tájékozódást enged. Félreértés ne essék, nem az összes létező turistatérkép kihajtogatható verzióját képzelem el a könyvhöz (azért ez sem lenne rossz ;) ), de akár kézzel rajzolt skiccekkel is átláthatóbbá tehették volna az eligazodást (ahogy ez más, ilyen jellegű munkáknál meg is van).
Miután nem tudjuk, hogy pontosan hol vagyunk (vagy szerzünk az adott részhez egy térképet), nekiállhatunk az olvasásnak. Szerintem itt jön a könyv erőssége. Minden hegységről kapunk egy általános, mégis turisztikai szempontból jelentős bemutatót: hogyan jutunk oda, milyen a hegység felépítése, mik a látnivalók, stb. Ezeket a részeket önmagában, konkrét tervek nélkül is érdemes forgatni. Némi vizuális háttérrel, vagy a mellékelt képeket segítségül hívva megszülethetnek a következő, vagy távoli túratervek, nyaralási (telelési) helyszínek. Ha kiválasztottuk a szívünknek kedveset, akkor következhetnek a túraleírások.
Na ezek szűkszavúak. Még a kolostorok másolói is visszakérdezhettek volna ezek alapján, hogy akkor az itinerárium (útleírás) következő állomására mit is fessenek. Térkép nélkül szinte semmit sem érnek, hiszen aki tapasztalt túrázó, az nem tudja, hogy kire van szabva, aki pedig tapasztalatlan, az igazán el sem igazodik rajtuk. És ismét ott vagyunk, hogy hiányzik a térkép. Ráadásul Erdély azon hegységei, amelyekről van turistatérkép, rendelkeznek a hátoldalukon ilyen (vagy részletesebb) leírásokkal.
A fejezeteket a gyakorlati információ, a szálláshelyek, hegyimentő szolgálatok adatai zárják. Fontosak, de a helyszín meglátogatása előtt mindenképpen ellenőrizzük érvényességüket!
A könyv képanyaga között színes, és szövegközi fekete-fehér képek vannak. Nem sok, de szép válogatás. Természetesen ma már akár az interneten is találunk az adott helyekről rengeteg felvételt, amivel kiegészíthetjük ismereteinket, és kitűnő kedvcsinálók is lehetnek.
Verdikt: a Kornétás Kiadó 450 erdélyi túra című túrakalauza mindenkinek ajánlható, aki szeretné megismerné Erdély hegyeit, vagy már ismeri egyes részeit, és szeretne többet megtudni általánosságban. A könyv erősségét a hegységek, tájak leírását tartalmazó részek adják, míg a túraleírások és a szállásinformációk inkább iránymutató lehetnek. A leírásokhoz szerezzünk be térképet, a többit pedig saját tapasztalatunk, és friss adatok felkutatásával egészítsük ki!
Kézbe fogva a könyvet elsőként az időtálló keményfedeles borítóval nyugtatjuk magunkat: ezt lehet olvasni, bírni fogja. Ugyanez igaz a kötésére is, úgyhogy bátran vihetjük magunkkal a körutazásokhoz (feltéve, hogy akarjuk cipelni).
Még mielőtt belelapoztam volna, előjött a szkepticizmusom, ugyanis a túrakalauzt mint kategóriát fenntartással szoktam kezelni: egy könyvet ugyanis megírnak, lezárnak, kiadnak. Ez mind idő, és a benne rejlő információk – főleg a mai világban – gyorsan avulhatnak. Minden elismerésem azoknak a szerzőknek/szerkesztőknek, akik úgy tudnak egy ilyen munkát összeállítani, hogy az hosszú évek multán is hasznosan forgatható marad! Tehát az első, és legfontosabb információt, a kézirat lezárását meg is találjuk: 2008. május 1.
Másik fontos dolog, hogy mi is a cél a könyvvel. A szerkesztőktől szerencsére ezt is megtudjuk, vagyis, hogy az egyes helyek turisztikai leírásával szeretnének kedvet csinálni Erdély bebarangolásához/bebringázásához/beutazásához, ezt pedig megfejelik némi gyakorlati információval, nomeg a fontosabb túraútvonalak leírásával. Az eligazodást segítő tartalomjegyzéket viszont jobb lett volna előre tenni.
Aki még nem járt Erdélyben, általánosságban jól tájékozódhat a könyvből. Legalábbis a szöveges részéből, ugyanis a térképi háttér az szinte teljességgel kimaradt! Ezt hatalmas hibának tartom. Igaz, hogy a belső borítón Erdély domborzati térképe fogad, de ez csupán egy nagyon felületes tájékozódást enged. Félreértés ne essék, nem az összes létező turistatérkép kihajtogatható verzióját képzelem el a könyvhöz (azért ez sem lenne rossz ;) ), de akár kézzel rajzolt skiccekkel is átláthatóbbá tehették volna az eligazodást (ahogy ez más, ilyen jellegű munkáknál meg is van).
Miután nem tudjuk, hogy pontosan hol vagyunk (vagy szerzünk az adott részhez egy térképet), nekiállhatunk az olvasásnak. Szerintem itt jön a könyv erőssége. Minden hegységről kapunk egy általános, mégis turisztikai szempontból jelentős bemutatót: hogyan jutunk oda, milyen a hegység felépítése, mik a látnivalók, stb. Ezeket a részeket önmagában, konkrét tervek nélkül is érdemes forgatni. Némi vizuális háttérrel, vagy a mellékelt képeket segítségül hívva megszülethetnek a következő, vagy távoli túratervek, nyaralási (telelési) helyszínek. Ha kiválasztottuk a szívünknek kedveset, akkor következhetnek a túraleírások.
Na ezek szűkszavúak. Még a kolostorok másolói is visszakérdezhettek volna ezek alapján, hogy akkor az itinerárium (útleírás) következő állomására mit is fessenek. Térkép nélkül szinte semmit sem érnek, hiszen aki tapasztalt túrázó, az nem tudja, hogy kire van szabva, aki pedig tapasztalatlan, az igazán el sem igazodik rajtuk. És ismét ott vagyunk, hogy hiányzik a térkép. Ráadásul Erdély azon hegységei, amelyekről van turistatérkép, rendelkeznek a hátoldalukon ilyen (vagy részletesebb) leírásokkal.
A fejezeteket a gyakorlati információ, a szálláshelyek, hegyimentő szolgálatok adatai zárják. Fontosak, de a helyszín meglátogatása előtt mindenképpen ellenőrizzük érvényességüket!
A könyv képanyaga között színes, és szövegközi fekete-fehér képek vannak. Nem sok, de szép válogatás. Természetesen ma már akár az interneten is találunk az adott helyekről rengeteg felvételt, amivel kiegészíthetjük ismereteinket, és kitűnő kedvcsinálók is lehetnek.
Verdikt: a Kornétás Kiadó 450 erdélyi túra című túrakalauza mindenkinek ajánlható, aki szeretné megismerné Erdély hegyeit, vagy már ismeri egyes részeit, és szeretne többet megtudni általánosságban. A könyv erősségét a hegységek, tájak leírását tartalmazó részek adják, míg a túraleírások és a szállásinformációk inkább iránymutató lehetnek. A leírásokhoz szerezzünk be térképet, a többit pedig saját tapasztalatunk, és friss adatok felkutatásával egészítsük ki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése