TESZT: Teva Cardenas Fisherman

Vannak az outdoor piacnak prémium szegmensei, melyekben mindent a design, a kiváló anyagok és a magas kidolgozási minőség vezérel. Természetesen a lábbeligyártó cégek közül is jó pár ilyen sorolható fel. A technikai szegmenstől (Raichle), a kvázi munkaszegmensen (Courteney) át, egészen a szabadidős piacrészekig (Panama Jack) mindenhol jellemzőek ilyen cégek. Nos, a legkevésbé sem gondoltam volna, hogy a Teva nálam egyszer ilyen prémium szegmensbe kerül. Persze az is igaz, hogy pont a Teva szkeletírozott lábbelijeinek zászlóshajóját kaparintottuk meg egy újabb könyörtelenül őszinte tesztre...

A Cardenas Fisherman egy speciális felsőrész-kategóriát képvisel. Nem cipő, mert nem zárt. Nem papucs, mert zárt :D. Végül pedig nem szandál, mert nem Achilles-hevederes zárású. Bár igaz, hogy még talán a szandálokhoz van a legtöbb evolúciós köze. Ezeket a hibrid szabású felsőrésszel készített lábbeliket szaknyelven szkeletírozott cipőknek nevezzük, ez jómagyarul fordítva nagyjából „szandacipőt” jelent :D.

Az alapanyag a bőripar míves gyöngyszeme, mely minden tradicionális bőrcserzési eljárás mellett beveti a XXI. század technológiai fegyverét is. Ezt mi csak DWR-nek nevezzük, bár az igazság az, hogy ez a bőröknél egy kicsit többet jelent. A lényege azonban ugyanaz: a kikészítési eljárás során a mikropórusos natúrbőr pórusai közé egy természetes eredetű hidrofób filmet visznek fel, így a víz a vásárlás után még jó ideig el sem jut magáig a bőrig, mert lepereg arról. Gyakorlatban ez használattól függően néhány hónap (szóval tartósnak mondható, és így minőségi az eljárás), de ennek ellenére nem zuhanyzópapucs. A bőr sosem lesz igazán az...

A másik ütőkártya a belsőtalp. Amikor felveszi az ember, kifejezetten luxus-feelingje támad (amit az árcédula is alátámaszt, de erről majd a végén). Ennek oka a Teva által Shoc Pad névre keresztelt szerkezetben keresendő: ennek anyaga nagyrészt környezetbarát (klórmentes eljárással készített) EVA (etilén vinil acetát) és kisebb részben poliuretán. Nagy kombó. Ráadásul olyan kellemesen vonták be a finom bolyhosnak ható burkolattal, hogy kvázi nyuszifülön járunk benne. Nekem lúdtalp-betétet kell hordanom, amelyet ebbe értelemszerűen nem tehetek bele, de őszintén szólva nem is kell, mert annyira tökéletes az anatómiai formáltsága. Az egyetlen hibája, mely mindenkinél és minden körülmények között fel fog merülni, hogy a belsőtalpban van egy dizájnos mintázat, melynek barázdái fél milliméter mélyek. Ezekbe pedig szempillantás alatt művészien bele tud (és bele is) ül a dzsuva. Amit utána nagy gusztán kellemesen össze-konglomerálódott darabokban lehet kivakarni belőle. A higiénia így csak négyes.

A talp (az igazi talp) sekélyen bordázott, jó tapadású (az a vizesen járólapon nyekergős típus) Spider365 gumiból készült. Érzésre hozza a Vibram szintjét...

A szerkezet kényelme a betörést követően kiváló. Nem érdemes szorosra húzni, mert a masszív bőr bizony erősebb az emberénél. Már a szegycsont-bordák flash is hozza egy csúcskategóriás skelly túlkirály dizájnját, hát még a középen végigfutó, nem véka alá rejtett nagyszerű tarajos illesztés. Az egész olyan, mintha egy bordás-krokodilt húztunk volna a lábunkra. Ennek ellenére nem krok'dendisen spártai, mert belül finom és puha szövettel szegett. A design, a struktúra és a kényelem jelesen is túlmutat.

A 770 grammos páronkénti tömeg ebben a kategóriában sok, de nem is terepfutó skelly ez. Elég jól szellőzik a rövidnadrágos óvárosi sétákhoz, de még elég zárt egy őszi gyöngyvászon-gatyás spacírenhez is. Külleme okán akár színházba is jó és még vezetni is álom benne...

Verdikt: Ez az egyik legjobb szkeletírozott cipő szerte e szegmensben. Mindent tud, amit tudnia kell. Mindenhová hordható, amire rásüthető a séta (ethno, alkalmi, hétköznapi). Ez pedig nagy előny. Ennek persze, mint mindig ára van: 31.990 HUF (szép ország, a kinti ár másfélszerese, ott 90 USD). Én személy szerint imádom.

MAGAZIN: Az emberi test hőtérképe

Az emberi testnek megvan a saját működési optimuma. Megvan az a testhőmérséklet, melynél optimálisan teljesít túrázás, hegymászás és egyéb sporttevékenységek közepette (ennek pontos, század °C értéke minden embernél más és más). Az optimum alatti testhőmérséklet esetén a szervezet didergéssel próbálja megemelni azt, hogy visszaálljon a legnagyobb izomteljesítmény fenntartásához szükséges optimumra. Amikor a szervezet túlmelegszik, vagyis felfelé lépi át az egyéni optimum pontot, a véredények kitágulnak, a test verejtékezni kezd. Ennek a hőmérsékletnek a szinten tartásához a szervezetnek energiára van szüksége. Vagyis az energiafogyasztás terepen, elsődlegesen a mozgás intenzitásának függvénye, másodlagosan pedig a ruházat technikai fejlettségének, tehát hőtartásának (ide a csapadéktól átvizesedett ruházat is beleértendő, tehát a vízállóság is) és szélmarás-regulációjának, valamint lélegzőképességének mértékétől függ, a különféle klimatikus viszonyok között. Egyszerűsítve, egy komoly technikai ruházat-rendszer súlyos kilokalóriákkal csökkenti egy mászó optimum fenntartási irányszámait, ami ha a 4,5 grammos kilokalóriánkénti optimális (outdoor ételek esetén) beviteli tömeget alapul vesszük, akár több kilogrammnyi beviteli tömegtől is megszabadíthat bennünket. Vegyük csak az egyik legextrémebb példát, a nyolcezresek halálzónáit. Itt az emberi test több tízezer kilokalóriát is elégethet naponta. Gondoljunk bele, hogy a -25°C alatti hőmérsékletek esetén mennyi energia-bevitelt (és így kilókat) spórol meg a mászó a könnyű és hatékony expedíciós pehelyruházattal.

Az emberi testnek is megvan a saját, jellegzetes hőtérképe. Ez azt jelenti, hogy a szervezetnek megvannak az erősebb és gyengébb hőleadásra képes területei. Ez nemenként is változó, hasonlatosan a hőérzet alakulásához, például a hálózsákok hőmérsékleti értékeinek meghatározása esetén. Általánosan nagy hőleadású területek mindkét nem esetében (ahogyan az az emberi testről készített infravörös képeken is jól megfigyelhető): a fej nem hajjal borított részein a külső homlokélen, a halánték környékén, mindkét oldalon; a nyaki verőerek futásvonalában a nyakon, különös tekintettel a nyak és a kulcscsont találkozásánál fekvő területekre; a hónaljak szűk értelemben vett tájékán; a köldöknyílásnál; valamint testtömegtől függően az aorta hasi lefutási vonalában. A nők specifikus relatíve nagy hőleadású területei: izomtömegtől és testtömegtől függően a teljes hasi magterület. Férfiak esetén pedig a mellkas középső, szintén az aortát követő szegmense, valamint a felső-hát lapockák közötti területe.

Miután tudjuk, mely részek azok, melyek leginkább alkalmasak a hőleadásra, jöhetnek a különféle külső körülmények, melyek befolyást gyakorolnak annak mértékére. A hőveszteség öt leggyakoribb okát viszonylag könnyű megjegyezni. Elsőként említendő az evaporáció. A verejték párolgása a testfelszíntől hőt von el. Második ok a konvekció, vagyis amikor a test körül mozgó levegő szállítja el a testfelszínen a szőrszálak által megtartott hőt. A harmadik, igen fontos technikai szempont a kondukció, mely a hideg felületekkel való kontaktus révén von el hőt az emberi testtől. A két legkisebb, hőveszteséget okozó tényező a radiáció (a fedetlen testfelület természetes hővesztesége) és a respiráció (a légzés során a test természetes rendszeréből kikerülő hő).

Mostmár meglehetős könnyedséggel tudunk összefüggéseket felállítani a klímaspecifikus ruházati szükségletekre, a korábbi cikkekben leírt anyagok és technológiák ismeretében.

Mivel a hegyek általában hideg klimatikus körülményeknek felelnek meg, ráadásul meglehetős kitettséggel párosulva, ezért ennek kapcsán említem meg azt a néhány alapelvet, melyekkel jól kezelhető a test hőveszteségének problematikája.

Az evaporációs hőveszteség jó lélegző-képességű ruházati rendszerrel (a teljes ruházati rendszernek ilyennek kell lennie) minimalizálható. A konvekció legjobb ellenszere egy kiváló szélállóságú réteg (CFM<5), mely lehet hardshell, softshell, vagy fleece, de akár önálló baselayer (Gore Windstopper Active Shell) is, függően a szükséges rétegek számától. A kondukció ellen a klasszikus szigetelőrétegek és a kitett helyeken történő megerősítések (fenék, tenyér, térd) adják az egyetlen igazi védelmet. Megjegyzésként elmondható, hogy a fentebb említett megoldások alkalmasak a radiációs hőveszteség tökéletes kezelésére is. Az utolsó, a respiráció, vagyis a légzéses-hőveszteség a legnehezebben regulázható probléma. Sajnos minél aktívabb a mozgás (és persze minél nagyobb a tengerszint feletti magasság) annál nagyobb a légzésszám és ezzel párhuzamosan a gázcsere térfogata. Egyszóval hatalmasra nő a respirációs hőveszteség a normál állapothoz képest. Az embernél nem ez a fő hőleadási tényező, de hatékonyságát mi sem bizonyítja jobban, mint a kutyák lihegéssel történő hatékony testhűtése. Az ilyen jellegű veszteség kiküszöbölése elsősorban balaklavákkal és csősapkákkal (neck gaiter) oldható meg. A probléma itt abban rejlik, hogy a hőveszteség csökkentésével a légzési kapacitást is korlátozza a légzőnyílások fedése… Összefoglalás: Azért érdemes mindezekről tudni, mert ezek alapján kell, hogy összeállításra kerüljön a túraspecifikus ruházat. Az ilyen ismeretek birtoklása számos ember életét mentette már meg a szélsőséges viszonyok között (melyek általában meglepetésszerűen jönnek). Aki nem a legmagasabb fokú technikai tudatossággal állítja össze az extrémebb körülmények közé használandó ruházatát ugyanúgy bajba kerülhet, mint aki készült. A különbség csupán a túlélés esélyében van…