Minekutána mindenkinek kell enni (időnként nyílván főtt ételt is), és ezt nem teheti meg mindig fedett (konyhával felszerelt) helyen, érdemes minden komolyabb túrázónak beszereznie egy (vagy több) főzőt. Rendkívül sokféle főzésre alkalmatos eszköz alakult ki az évek során, köszönhetően a hátizsákozás széleskörű stílusskálájának. A következőkben megpróbálok egy kicsit segíteni, hogy könnyebben eligazodjatok a főzők között…
Mivel minden főzőrendszernek két fő része van, a fej (maga a főző) és az üzemanyag, így alapjában véve a legkönnyebben az üzemanyag típusa alapján csoportosíthatók. Minden üzemanyagnak megvannak az előnyei és a hátrányai is:
Gáz: leggyakrabban izobután és propán különféle arányú elegyével (általában 80/20) töltött palack (cartridge) (más esetekben tiszta bután, esetleg propán), melynek kétféle kiképzése létezik. A csavaros rendszer a legelterjedtebb, szabványos konnektor-szelepe könnyed tárolást és jó átjárhatóságot biztosít a különféle márkák között. A másik (klasszikusan franciás) megoldás a CampingGaz cég átszúrásos típusa. Igazság szerint ennek a hátizsákosokhoz nem sok köze van. Nem szedhető szét az átszúrást követően, így nagyon nehézkes szállítani, ráadásul egyáltalán nem biztonságos (gyakran szivárog, melyet egy hátizsákban könnyen begyújthat egy statikus elektromosságból származó apró szikra, beláthatatlan következményekkel). A gáz szökése ráadásul nem is gazdaságos. Mindenképpen a csavaros megoldást preferálom. A palackok széles méretskálán kaphatóak a 125 grammostól (ritkán még kisebbek is vannak) a kilósig (töltőtömeg). Tapasztalatom szerint (MSR Pocket Rocket főző) egy 250 gramm töltőtömegű palack, normál használat mellett (reggeli tea, napi egyszeri meleg étkezés) egy hétig is elég lehet két embernek (szélvédett helyen vagy szélvédő-lappal, széles és jó hővezető edénnyel).
Előnyei: széles körben kapható, könnyen gyullad (normál körülmények között, nem nagy magasságban), tisztán ég (nem kormol), nem igényel melegedést (azonnal melegít), könnyen szabályozható, jól hordozható.
Hátrányai: drága, csak megbecsülhető a maradék a palackban, a palack kiürülése után gondoskodni kell annak megfelelő elhelyezéséről, hideg körülmények között megbízhatatlanná válik (a tiszta bután már fagypont alatti hőmérséklettől nem jó, a tiszta propán akár -20 Celsiusig működhet (a köztes állapot a keverék függvénye)). Nem alkalmas expedíciós feladatokra, a palack nem szállítható repülőn.
Benzin (kerozin, sebbenzin, ólommentes benzin): a benzinszerű üzemanyagokkal üzemelő főzők általában vagy külső tankról (olyan, mint a kulacs, csak üzemanyag tárolására szolgál) vagy saját tartályról táplálják a lángot. A legjobb expedíciós főzők ilyenek (és mindemellett multi-üzemanyagúak). Miért is? Azért, mert benzint mindenhol lehet kapni (a gázpalackkal ellentétben, melyet csak a civilizált világban könnyű beszerezni). Mivel a legtöbb expedíciós célpontot repülővel érdemes megközelíteni (és oda, mint azt tudjuk, nem lehet éghető gázt és folyadékot felvinni, főleg nem 100 ml felett), így az üres főző elvitele után azt az adott helyen benzinnel tölthetjük meg legkönnyebben. Sajnos a rendszer kissé bonyolultabb a gázfőzőnél, így mérete is sokkal nagyobb, nem beszélve a palack, vagy integrált tartály extra méreteiről.
Előnyei: a világ minden pontján feltölthetők, nagy teljesítményre képesek, nem függenek a hőmérséklettől, relatíve olcsón üzemeltethetők (sebbenzin és kerozin kivétel), vészhelyzetben a multi-fuel főzők akár tömény szesszel (például Vodka, Absynth, nem vicc, kipróbáltam) is üzemelnek (eldugulás kockázata a cukortartalom karamellizálódása miatt).
Hátrányai: a legnagyobb méretű főzőrendszerek, gondos kezelést igényelnek a tartályok (fokozott figyelem a zárásra, mert illékonyak), általában büdösek és kormolnak (aztán az edény is mindent összekormol…), bonyolultabb szerkezetek, melyek a nem megfelelő minőségű üzemanyagot eldugulással bosszulhatják meg (tehát nagyobb szervizigény), nehezen begyújtatóak, hidegen rossz hatásfokúak.
Alkohol: Felénk ritka, de rendkívül praktikus módja a tábori főzésnek a denaturált szesszel működő rendszer. Hatalmas előnye, hogy az internetes videó-megosztó portálok segítségével akár home-made is elkészíthetőek (ezt azért csak a gyakorlottabbaknak ajánlom…), mondjuk egy sörösdobozból (az igazi ultralight fejlesztéseknek is ez az első lépcsője). Ebből következik, hogy nagyon kevés alkatrészből állnak, így megbízhatóak és könnyűek.
Előnyei: tiszták (környezetbarát üzemanyaggal üzemelnek), könnyűek, csendesek, megbízhatóak, olcsón elkészíthetők.
Hátrányai: nehezen beszerezhető és szállítható üzemanyag, kicsi teljesítmény (forraláshoz már nem elég a home-made, komolyabb szélvédelem és konstrukció kell).
Üzemanyag-tabletta (solid-fuel): Igazán komolyan csak ultralight specialistáknak valók. A katonai túlélőkészletek elengedhetetlen kellékei. Elképesztően egyszerűek és kicsik. Ultrakönnyűek. A legjobbak 20 gramm alatt vannak (összehasonlításképpen a gázfőzők 80 gramm alatt számítanak jónak (palack nélkül), a benzinesek negyed kiló alatt labdába sem rúgnak (szintén palack nélkül)). A tablettás üzemanyag könnyen és jól szállítható, de a legnehezebben szabályozhatóak mind közül.
Előnyei: rendkívül kis tömeg, jól kezelhető, kis méretű és tömegű üzemanyag, megbízható teljesítmény, repülőn szállítható üzemanyag (legjobb tudomásom szerint).
Hátrányai: nehezen szabályozható, relatíve kicsi teljesítmény (tablettától függ), nehezen beszerezhető üzemanyag.
A teljesítményt sokszor említettem. Mérésére több mutatót is alkalmaznak a gyártók (ahogyan azt már megszokhattuk).
AB (Average Boil Time): annak mérésére szolgál, hogy a főző a típusspecifikus üzemanyaggal mennyi idő alatt forral fel egy liter (angolszász országokban pint) vizet.
BT (Average Burn Time): a megjelölt mennyiségű típuspecifikus üzemanyaggal mennyi ideig üzemel a főző maximális lángon. A leggyakrabban a negyed kilós töltőmennyiségű palackhoz adják meg ezt az értéket (illik megjelölni a palack méretét).
WB/oz. (Water Boiled per 1 oz. Fuel): egy folyékony uncia (USA 29,6 ml, UK 28,4 ml) típuspecifikus üzemanyag elégetésekor a főző ekkora mennyiségű vizet forral fel átlagosan. Előfordul, hogy ezt az értéket palackra is megadják (WBC: Water Boiled per Canister), ekkor értelemszerűen annak térfogatát kell figyelembe venni.
A megfelelő méret kiválasztása sok előnnyel járhat. Sok helyet és tömeget spórolhatunk meg, ha nem viszünk feleslegesen nagy főzőt. Mindenhová megvan az optimális példány. Magashegyre benzines, ultralighthoz tablettás, melegíteni alkoholos, a legtöbb helyre egy könnyű és nagy teljesítményű gázos. Akik sokat járnak vegyes körülmények közé (mondjuk távolabbi hegyi expedíciók valamint hosszú távú túrák, vagy civilizált expedíciós viszonyok), választhatnak az abszolút vegyes típusú főzőfejek közül is, melyek közül a jobbak nemcsak sokféle folyékony üzemanyaggal mennek, hanem a legtöbb szabványos gázpalackkal is működnek. Nehezek, de praktikusak (bár mivel nagyon drágák, nem biztos, hogy megéri megvenni őket két másik helyett). Pár praktikus kiegészítőt érdemes beszerezni, vagy készíteni. Ilyen a szélpajzs (windshield), melynek legjobb változata az úgynevezett Caldera Cone típus (alul-felül lyuggatott szélpajzs, sztratovulkán formával, mely a hőt felfelé vezeti az edény aljára; figyeljünk hogy edényspecifikus legyen, mert különben kiszökik a hő), egy olyan edény, melybe a palack és a főző is belefér (helytakarékosság) (például Primus LiTech Trek Kettle). Vannak ezeket egyben kínáló gyári szettek is (például az MSR sokszoros díjnyertes főzőrendszere a Reactor), melyeknél extra tömeggel kell fizetni a gyári tökéletességért és szuperhatékonyságért.
Mivel minden főzőrendszernek két fő része van, a fej (maga a főző) és az üzemanyag, így alapjában véve a legkönnyebben az üzemanyag típusa alapján csoportosíthatók. Minden üzemanyagnak megvannak az előnyei és a hátrányai is:
Gáz: leggyakrabban izobután és propán különféle arányú elegyével (általában 80/20) töltött palack (cartridge) (más esetekben tiszta bután, esetleg propán), melynek kétféle kiképzése létezik. A csavaros rendszer a legelterjedtebb, szabványos konnektor-szelepe könnyed tárolást és jó átjárhatóságot biztosít a különféle márkák között. A másik (klasszikusan franciás) megoldás a CampingGaz cég átszúrásos típusa. Igazság szerint ennek a hátizsákosokhoz nem sok köze van. Nem szedhető szét az átszúrást követően, így nagyon nehézkes szállítani, ráadásul egyáltalán nem biztonságos (gyakran szivárog, melyet egy hátizsákban könnyen begyújthat egy statikus elektromosságból származó apró szikra, beláthatatlan következményekkel). A gáz szökése ráadásul nem is gazdaságos. Mindenképpen a csavaros megoldást preferálom. A palackok széles méretskálán kaphatóak a 125 grammostól (ritkán még kisebbek is vannak) a kilósig (töltőtömeg). Tapasztalatom szerint (MSR Pocket Rocket főző) egy 250 gramm töltőtömegű palack, normál használat mellett (reggeli tea, napi egyszeri meleg étkezés) egy hétig is elég lehet két embernek (szélvédett helyen vagy szélvédő-lappal, széles és jó hővezető edénnyel).
Előnyei: széles körben kapható, könnyen gyullad (normál körülmények között, nem nagy magasságban), tisztán ég (nem kormol), nem igényel melegedést (azonnal melegít), könnyen szabályozható, jól hordozható.
Hátrányai: drága, csak megbecsülhető a maradék a palackban, a palack kiürülése után gondoskodni kell annak megfelelő elhelyezéséről, hideg körülmények között megbízhatatlanná válik (a tiszta bután már fagypont alatti hőmérséklettől nem jó, a tiszta propán akár -20 Celsiusig működhet (a köztes állapot a keverék függvénye)). Nem alkalmas expedíciós feladatokra, a palack nem szállítható repülőn.
Benzin (kerozin, sebbenzin, ólommentes benzin): a benzinszerű üzemanyagokkal üzemelő főzők általában vagy külső tankról (olyan, mint a kulacs, csak üzemanyag tárolására szolgál) vagy saját tartályról táplálják a lángot. A legjobb expedíciós főzők ilyenek (és mindemellett multi-üzemanyagúak). Miért is? Azért, mert benzint mindenhol lehet kapni (a gázpalackkal ellentétben, melyet csak a civilizált világban könnyű beszerezni). Mivel a legtöbb expedíciós célpontot repülővel érdemes megközelíteni (és oda, mint azt tudjuk, nem lehet éghető gázt és folyadékot felvinni, főleg nem 100 ml felett), így az üres főző elvitele után azt az adott helyen benzinnel tölthetjük meg legkönnyebben. Sajnos a rendszer kissé bonyolultabb a gázfőzőnél, így mérete is sokkal nagyobb, nem beszélve a palack, vagy integrált tartály extra méreteiről.
Előnyei: a világ minden pontján feltölthetők, nagy teljesítményre képesek, nem függenek a hőmérséklettől, relatíve olcsón üzemeltethetők (sebbenzin és kerozin kivétel), vészhelyzetben a multi-fuel főzők akár tömény szesszel (például Vodka, Absynth, nem vicc, kipróbáltam) is üzemelnek (eldugulás kockázata a cukortartalom karamellizálódása miatt).
Hátrányai: a legnagyobb méretű főzőrendszerek, gondos kezelést igényelnek a tartályok (fokozott figyelem a zárásra, mert illékonyak), általában büdösek és kormolnak (aztán az edény is mindent összekormol…), bonyolultabb szerkezetek, melyek a nem megfelelő minőségű üzemanyagot eldugulással bosszulhatják meg (tehát nagyobb szervizigény), nehezen begyújtatóak, hidegen rossz hatásfokúak.
Alkohol: Felénk ritka, de rendkívül praktikus módja a tábori főzésnek a denaturált szesszel működő rendszer. Hatalmas előnye, hogy az internetes videó-megosztó portálok segítségével akár home-made is elkészíthetőek (ezt azért csak a gyakorlottabbaknak ajánlom…), mondjuk egy sörösdobozból (az igazi ultralight fejlesztéseknek is ez az első lépcsője). Ebből következik, hogy nagyon kevés alkatrészből állnak, így megbízhatóak és könnyűek.
Előnyei: tiszták (környezetbarát üzemanyaggal üzemelnek), könnyűek, csendesek, megbízhatóak, olcsón elkészíthetők.
Hátrányai: nehezen beszerezhető és szállítható üzemanyag, kicsi teljesítmény (forraláshoz már nem elég a home-made, komolyabb szélvédelem és konstrukció kell).
Üzemanyag-tabletta (solid-fuel): Igazán komolyan csak ultralight specialistáknak valók. A katonai túlélőkészletek elengedhetetlen kellékei. Elképesztően egyszerűek és kicsik. Ultrakönnyűek. A legjobbak 20 gramm alatt vannak (összehasonlításképpen a gázfőzők 80 gramm alatt számítanak jónak (palack nélkül), a benzinesek negyed kiló alatt labdába sem rúgnak (szintén palack nélkül)). A tablettás üzemanyag könnyen és jól szállítható, de a legnehezebben szabályozhatóak mind közül.
Előnyei: rendkívül kis tömeg, jól kezelhető, kis méretű és tömegű üzemanyag, megbízható teljesítmény, repülőn szállítható üzemanyag (legjobb tudomásom szerint).
Hátrányai: nehezen szabályozható, relatíve kicsi teljesítmény (tablettától függ), nehezen beszerezhető üzemanyag.
A teljesítményt sokszor említettem. Mérésére több mutatót is alkalmaznak a gyártók (ahogyan azt már megszokhattuk).
AB (Average Boil Time): annak mérésére szolgál, hogy a főző a típusspecifikus üzemanyaggal mennyi idő alatt forral fel egy liter (angolszász országokban pint) vizet.
BT (Average Burn Time): a megjelölt mennyiségű típuspecifikus üzemanyaggal mennyi ideig üzemel a főző maximális lángon. A leggyakrabban a negyed kilós töltőmennyiségű palackhoz adják meg ezt az értéket (illik megjelölni a palack méretét).
WB/oz. (Water Boiled per 1 oz. Fuel): egy folyékony uncia (USA 29,6 ml, UK 28,4 ml) típuspecifikus üzemanyag elégetésekor a főző ekkora mennyiségű vizet forral fel átlagosan. Előfordul, hogy ezt az értéket palackra is megadják (WBC: Water Boiled per Canister), ekkor értelemszerűen annak térfogatát kell figyelembe venni.
A megfelelő méret kiválasztása sok előnnyel járhat. Sok helyet és tömeget spórolhatunk meg, ha nem viszünk feleslegesen nagy főzőt. Mindenhová megvan az optimális példány. Magashegyre benzines, ultralighthoz tablettás, melegíteni alkoholos, a legtöbb helyre egy könnyű és nagy teljesítményű gázos. Akik sokat járnak vegyes körülmények közé (mondjuk távolabbi hegyi expedíciók valamint hosszú távú túrák, vagy civilizált expedíciós viszonyok), választhatnak az abszolút vegyes típusú főzőfejek közül is, melyek közül a jobbak nemcsak sokféle folyékony üzemanyaggal mennek, hanem a legtöbb szabványos gázpalackkal is működnek. Nehezek, de praktikusak (bár mivel nagyon drágák, nem biztos, hogy megéri megvenni őket két másik helyett). Pár praktikus kiegészítőt érdemes beszerezni, vagy készíteni. Ilyen a szélpajzs (windshield), melynek legjobb változata az úgynevezett Caldera Cone típus (alul-felül lyuggatott szélpajzs, sztratovulkán formával, mely a hőt felfelé vezeti az edény aljára; figyeljünk hogy edényspecifikus legyen, mert különben kiszökik a hő), egy olyan edény, melybe a palack és a főző is belefér (helytakarékosság) (például Primus LiTech Trek Kettle). Vannak ezeket egyben kínáló gyári szettek is (például az MSR sokszoros díjnyertes főzőrendszere a Reactor), melyeknél extra tömeggel kell fizetni a gyári tökéletességért és szuperhatékonyságért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése